Nemzeti Sport, 1930. április (22. évfolyam, 63-83. szám)

1930-04-01 / 63. szám

2-­ szerű magyar csapatoktól meg­­­­szoktunk. A svájci mérkőzésig, azonban már nem igen várhatunk javulást. A h­elyzet pedig követeli, hogy a pillanatnyilag legjobb csapcsal induljon a kapitány a bázeli találkozásra. Hogy ennek a csapatnak az összeállítása nem lesz könnyű dolog a mostani helyzetben, azt világosan láthatjuk, ha az utolsó három válogatott mérkőzésen szere­pelt magyar együtteseket felsoroljuk? A három mérkőzés Csehország, Auszt­ria és Délnémetország ellen állította csatasorba a magyar fiúkat a követ­kező összeállításban­: Szeptember 8, Prágában: Aknai — Mándi, Fogoly III. —— Borsányi,­­Kal­már, Korányi — Markos, Takács II., Turay, Toldi, Híres. Október 6, Budapesten: Aknai — Máncsi, Fogoly III. — Borsányi, Kal­már, Ebecsei — Markos, Takács II., Avar, Híres, Titkos. November 1, Budapesten: Fehér­­— Mándi, Hunyadi — Kompóti, Buko­­, Vas, Óbecsei — Táncos, Takács II.,­­ Turay, Híres, Titkos. Ha ezeket a csapatokat vizsgálgat­­juk és a bennünk szerepelt játékosok formájára gondolunk, akkor nem sok ürömünk telhet abban, hogy néhány nap múlva már válogatni kell. De csak akkor áll ez, ha nem merünk bátor lé­pést tenni és nem akarunk bátor kéz­zel az ,,anyaghoz” nyúlni, amely a „művész” rendelkezésére áll. A fenti három csapat azt mutatja, hogy válogatott játékosaink egyetlen csapatrész egységét sem tudták megőrizni az ősszel látott for­májuk megtartásával. . A védelem még elég jól áll. Aknai ugyan nem mutatkozik­ olyan impo­nálóan biztosnak, mint az elmúlt sze­zonban, viszont a nimbusza sem tépá­zód­ott meg különösebben. Mániáit azonban már hiába keressük az első vonalban. A Fogoly III. formája is meglehetős ingadozásokat mutat. Ha Aknait elfogadjuk a lapnak, akkor Fogoly III. is ott lehet a védelemben, sőt nem ad fejtörést a harmadik sze­mély kiválasztása sem, hiszen a két lila védőjátékos mellé legokosabb a harmadikat is be­állítani. Már csak azért is, mert Dudás for­mája hétről hétre javul. Ezen a téren ő a kevés kivétel között van. Ez a megoldás nem bátor és nem jelent kísérletezést. Ha mégis mellette maradunk, annak az az oka, hogy a védelem összeálítása kényszerhelyzet elé állít bennünket. Mert ki van a fentiek mögött? Angyal és Fehér a kapus, Korányi, Iványi, Oláh a jobb- és Em­ődi, Krebsz a bal­­bekk posztján. Svájc ellen a legnagy­szerűbb védelem a Fehér—­­Werner), Korányi, Krebsz trió lehetne, ha az olaszok elleni kísérletnek szánnék a meccset. Csakhogy Werner sérült, sőt a Korányi mellé nagyon ülő Krebsz is harcképtelen. Pedig Korányi is, Krebsz is azok közül a bekkek közül való, aki a nem túlságosan rendszeres, de gyors és eleven svájciak s a nagylendületű olaszok ellen egyaránt fényesen operál­hatna. A sok sérült azonban áthúzza a védelemben a fiatalok szerepelteté­sének gondolatát s ott kell maradnunk az összeszokottságot értékelőn az Aknai — Dudás, Fogoly III. meg­oldásnál. Ilyenformán ennek a­ triónak a szerepe válik kísérletté, mert aligha hisszük, hogy mai formájában ez a hármas az olaszok ellen a bekerülhet a csapatba. A halfsor megoldása sokkal nehezebb. Kalmár — fájdalom — még nincs a küzdők között, Bukóval nagyon gyen­gén játszott mostanában, de nem vál­totta be a reményeket Volentik sem. .­­•*-**-# •­A nagynevű centerhalfok közül az egyetlen Kompóti az, aki jó formában van. Csapatából kiemelkedik s nehéz meg­állapítani, hogy a környezet törpesége, vagy a maga tudása emeli-e ki? Az előbbi feltétlenül segít neki, de a jó forma alapja mégis csak a tudás, ru­tin és lelkiismeretesség.. A fiatalok közül Kárpáti I., de sokkal inkább Miskolci az, akire gondolni kell. Ha próbát akarunk tenni Bázelben, akkor mindenesetre Miskolci lehet a jelölt, aki hallatlan munkabírással, nagy fizikummal és nem lebecsülendő tu­dással játszik az Attilában eléggé kelemetlen körülmények között. Kár­pátit fizikuma, erélytelen mozgása, nem ajánlja. Tehát Kompóti a szolid megalkuvás, Miskolci a bátor kísérlet. Ha Kompóti mellé állunk, akkor a jobboldalon Borsányi vagy Lyka le­het a partnere. De ha Miskolcira mer­jük bízni ezt a nehéz posztot Svájc­ban, akkor Pető (Pesovnik) vagy Vil­lányi álljon az oldalán. Inkább az előbbi, mert sokkal támadóbb szel­lemű, sokkal több rutinú. Mind a két megoldást jól egészítené ki Víg. A halfsor rejti tehát magában a legnagyobb lehetőségeket, mert pillanatnyilag a legesélyesebb pályázókkal nem lehet számolni. Bor­sányi éppen úgy formája alsó határán mozog, mint a nagynevű centerhalfok legtöbbje, Lyka éppen úgy csak rész­letek elvégzésére alkalmas teljes mér­tékben, mint ahogy Fuhrmann is csak az volt. A baloldalon pedig Víg rivá­lisai: Óbecsei, Bán, Magyar, Steiner nem tudnak több érvet felmutatni be­­válogatásuk mellett, mint a mostaná­ban nagyon megbízható Víg. Az ő szereplése éppen úgy kísérlet lenne, mint Pető és Miskolci játéka, mert Víg még nem tartozik a klasszis­­halfok közé, örökké magas labdákkal játszik, melyek közül sok céltalan. A Pető, Miskolci, Víg halfsor nagyon dolgos, nagyon kitartó és nagyon ke­mény trió lenne, de annyira kísérlet, hogy bizonyára sokan meghökkennek láttán. A halfsor összeállítása bizonyos követelményeket támasztana a csatársorral szemben. Ennek a sornak legegyszerűbb elkép­zelése a következő: Táncos, Takács II., Teleki, Spitz, P. Szabó. Jó kvin­tett, ha mind az öt ember tip-top. De az-e? Határozott nemmel kell felel­nünk. Az egész sor nagyon, túlságosan puha, melyben az egyetlen P. Szkaó jelent súlyt erőt. A Táncos—Takács­­szárny tüneményes tudása minden el­lenfél ellen elég, amikor teljes egé­szében ragyog. Spitz ravaszsága, élelmessége is megbirkózik a külön­böző feladatokkal, de a két szárny közé feltétlenül lendületesebb, vólra­törőbb, erőteljesebb center kellene. Az lenne a jó Turay, aki azonban most nem jó. Olyan lenne a régi Ormos — az Opata fénykorából való — de Ormos igazi énje mér csak emlék. Nem az Sólyom, nem az Barátky, Possák és hiába, maga Teleki sem! A profifronton nincs center, aki igazán az lenne, csupán az egyet­len Teleki közelíti meg a center fo­galmát pillanatnyilag. Az amatőrök közé kell nézni s be kell állítani Svájc ellen a csabai Szaniszlót. Ha nem illetődik meg — nem olyan fából való — ha nem hozzák zavarba, hanem a maga módja szerint, kedvére és irányító erejének megtartásával engedik játszani, feltétlenül kitűnően állja meg Bázelben a helyét. S ha az ő futballkultúráját nem becsüli valaki eléggé, akkor is csak az amatőr Bajnaiban lehet a mögötte következő középcsa­tárt keresni a jövő heti mérkőzésre. A szárnyak megbontása túl­­ságba vinné a kisérletezést. Sem a Török, Avar vagy Markos, Vincze, sem pedig a Szenes, Titkos — mert Titkost most is egyik legjobb balszélsőnknek kell tartanunk — vagy Híres (esetleg Toldi) Kohut-szárny nem ér fel ahhoz, amit az eredetileg felsorolt csatársor jobb-, illetve bal­szárnyának elképzelünk. A válogatás kérdése kellemetlen helyzet elé állítja a szövetségi kapi­tányt. Sokkal kellemetlenebb elé, mint amilyen ez a munka az elmúlt év bár­melyik mérkőzése alkalmával volt. Úgy kell tehát elvégezni, hogy a kö­zelgő nagy ütközetre megfelelő elő­készületül szolgáljon és hasznos tanul­ságokat vonhassunk le belőle. A Hungária Mérleggyár és a Há­lókocsi főműhely SC selyemzászlót ajándékozott a cégligának ötéves ju­bileuma alkalmából. A cégliga húsvétvasárnap váloga­tott mérkőzést tart. A cégliga hús­vét vasárnap a halom utcai pályán a nyomdász alakulatok válogatottjával méri össze erejét. Ezt megelőzi a liga szombat—vasárnapi csoportok válo­gatott csapatainak mérkőzése. Az ün­nepség bevezetőjeként két nyomdász női kézilabda csapat játszik egymás­sal. A­ cégliga válogatott csapatát Fenyves Miklós főtitkár, szöv. kapi­tány, a nyomdász ,csapatot Mikolo­­vics Lajos, a nyomdászok alelnöke a közeli napokban állítja össze M MiLL-f bajnokságiban végig a favoritok győztek vasárnap — Saját tudósítónktól. — I. osztály: UTE—KA­OK 7:1 (4:1). Megyeri­ út. Bíró: Szóbel. Szép és élvezetes mérkő­zés után könnyen győz a honi csapat. Góllövő: Kl­au­ber (2), Bocsák (2), Hor­váth, Bóna, Michelstadter. FTC—33 FC 4:0 (2:0). Üllői­ út. Bíró: Molnár. A 33 FC csak nyolc emberrel tudott kiállni. A gólarány nem fedi hűen a játék képét. Góllövő: Mihajlovics, Frisch, Greinecker és Wintner. Törekvés—EMTK 7:1 (2:1). Bihari­­út. Bíró: Vozik. Góllövő: Kardos (4), Kesztler (2) és Pacher, illetve Dobos. Szünet után az EMTK összeroppan. A nagy győzelem Kardos pompás játéká­nak­ eredménye. A Magyar Pamutipar—PSC meccsre utóbbi nem jelent meg. II. osztály MÁV—Hérosz 5:0 (2:0). Maglódi­ út. Bíró: Vértes. A Hérosz kapusa gyenge játékának tudja be a súlyos vereséget. Góllövő: Plávics, Moravetz, Györkös, Nagy és Fáczán. A MÁV kapusa egy 11-est kivédett. — Hérosz ifj.—REAC ifj. 2:2 (2:1). Postás—TTK 4:0 (1:0). Lóverseny­tér. Bíró: Deutsch. Góllövő: Kalmár, Rihő, Weisz (2, egyiket 11-esből). Szép játék. A TTK csak egy félidőn át bírta az iramot. — TTK II.—Bp. Egyetértés II. 3:1 (1:1). 65 FC—Vili­­ker. Akarat 2:0 (1:0). Rákosfalva. Bíró: Kriss. Góllövő: Lő­rinc és Braun. Közepes játék. Megérde­melt győzelem. P. Kemény—RÁC 3:3 (1:1). Rákos­palota. Bíró: Ront. A Remény már 3:1-re vezetett, amikor a feljavuló RÁC kiegyenlít. Góllövő: Papp TV., Pirkma­­yer és Bekó (11-esből)­­. Remény, il­letve Sípos, Kiss és Bátky (11-esből). Jól játszottak a góllövők és Buchsbaum RAC. 111. osztály SASC—Kisp. Textília 6:0 (2:0). Sas­halom. Bíró: Solymosi. Góllövő: Németh (3), Böhm (2) és Szász. Erősiramú mér­kőzés. Európa—NySE 3:3 (3:0). Amerikai­ét. Bíró: Mandl. Góllövő: Kovács, Ko­vács, Pálházy, illetve Ábrahám és Gürt­­ler (2. egyiket 11-esből). Az NySE csak szünet után talált magára, de a lelkes Európa ellen akkor már nem egyenlít­hetett ki. — NySE II—VIII. ker. Aka­rat II. 2:1 (1:1). Kedd, 1930 április 1. 8 Mai­n 11 svájci és délnémet túrára megy tevéskor — Saját tudósítónktól — A budaiak vezetősége már hosszabb idő óta tárgyalásokat folytat húsvéti túra ügyében, amelyek most már olyan előrehaladott állapotban van­nak, hogy a fekete-fehérek túrája már véglegesen lekötöttnek tekint­hető. Tekintettel azonban, hogy bizonyos részletkérdésekben még folynak a tárgyalások, a túra állomásait még nem hozza nyilvánosságra a budai klub, de a terminusait már igen. Eszerint tehát április 12-én Svájcban játsza­nak a budaiak, április 13-án, 18-án, 20-án és 21-én pedig Délnémetországban. Összesen tehát öt mérkőzésből fog a túra állam­. A CsAF—MLSz ruszinszkói kerü­letének új tisztikara. Az Ungváron tartott közgyűlés a követező új veze­tőséget választotta meg: Elnök: Tom­­csányi Béla UAC, Társelnök: Jaku­­bovits Kálmán dr. UTE, Alelnökök: Behm­ István UMTE: Péter Zoltán dr. Munkácsi SE, Siménfalvy Árpád dr. Nagyszöllősi SC, Rozner Sándor Nagyszőllősi TK, Székely Gy. Levente UAC. Előadó: Janosovszky Dezső UAC. Kerületi kapitány: Gottlieb Fe­renc UTE. Pénztáros: Dobrovolszky Béla.UAC. Jegyző: Aulinger Sándor UAC. Ellenőr: Róth Á­brahám UMTE. Jánosi négy hét múlva játszhat. Megírtuk, hogy Jánosi sérült térdét a napokban lecsapolták. Csütörtökön Molnár főorvos újból megvizsgálta Jánosit s megállapította, hogy semmi különösebb, baj­ nincsen, mindössze gennyes daganat volt a térden. Mol­nár főorvos biztosította Jánosit, hogy négyhetes hőlégezés és injekciózás után teljesen rendben lesz s vígan futballozhat tovább. A Hyperol szájvíztabletta ideális száj- és torokfertőtlenítő. A MOVE­LL elnökség­ ma, ked­den este 7 órakor ülést tart. A „Testnevelés” márciusi száma meg­jelent. Az OTT folyóiratának színvonala állandó emelkedést mutat. Az új szám határozottan tartalmas, változatos és nívós. A szakszerűséget a futópályák fordulóiról, az epéevívásról, az atlétikai képesség­ változásáról, az evezésről írott cikkek képviselik. Érdekesen értekezik Fischer Mór a sportnak az idegenforga­lomra gyakorolt hatásáról s irigységgel olvashatjuk Nemes­ Erdős Lászlónak az olasz fasiszta sportról közölt tájékozta­tóját. Megtudjuk, hogy az olasz ifjúsági testnevelési intézmény az elmúlt évben kb. ötmillió pengőt költött el s ennyi van előirányozva erre az évre is. Nálunk a leventemozgalomnak 350.000 pengő jut. Erdey Ferenc dr. történeti tanul­mányt írt, míg a „Magyar Pantheon” Speidl Zoltán dr. emlékét örökíti meg ezúttal. A szám legérdekesebb cikkei azonban egészségtani természetűek. Halász Géza dr. kimutatja, hogy az al­kohol „mértékletes” fogyasztása is árt a szervezetnek, hiszen már 7 köbcenti­méter tiszta alkohol, ami megfelel a deci könnyű homoki bornak, elég az idegte­vékenység gyorsaságának, biztosságá­nak és hibátlanságának a megzavarásá­hoz. Izsóf Alajos pedig a tüdővész elleni háborúhoz fúj riadót ragyogóan megírt cikkében, rámutat a magyar társadalom közönyösségére az évente 25.000 ma­gyart arató szörnyű betegséggel szem­ben, felhívja a társadalmat, hogy Vass miniszter tüdővészellenes hadjáratát segítse áldozatkészségével s propagan­dájával, hirdetvén, hogy a tüdővészt meg kell előzni, mégpedig a napsugár, a le­vegő, a víz, a szabadtéri testnevelés esz­méjének terjesztésével. Tartalmasak az új szám szokásos rovatai is. Különvéle­ményt csupán az OTT almanachjáról írott ismertetéssel szemben kell bejelen­tenünk. A Testnevelés ugyanis a követ­kezőket írja: ,A műben az egyes sport­ágak avatott tollú szakértői adják hű képét sportjuk történetének”. Hát azt az avatott tollat, szakértelmet és f'ang a hű képet némely viszonylatokban meg kell kontráznunk.

Next