Nemzeti Sport, 1930. április (22. évfolyam, 63-83. szám)

1930-04-01 / 63. szám

Kedd, 1­930 április 1. Hogy is volt csak ? Amit vasárnap nem tudtunk elmondani A bajnokság kezd érdekes lenni. Újpest egyetlen pontvesztése elegendő lenne hozzá, hogy a lilák helyett a zöld-fehérek színei törjenek az élre,, a küzdelem tehát kiélezett, annak da­cára, hogy­­nem szemtől szembe főjjük. — Mi az újpesti eredmény? — kérdezték vasárnap a Hungária­ úton a ferencvárosiak. — Nyert a Fradi! — mondták egymásnak csalódottan az újpestiek, akik már meccs közben megtudták a Ferencváros eredményét, hiszen a Fradi vendégszerepeit a Hungária­­úton s „erőmeccset” játszott. Ezen a héten csalódtak nemcsak az újpestiek, de a ferencvárosiak is. A „másik” nem tette meg a szívességet, nem vesztett pontot. De egyik párt sem adja fel a reményt, hogy majd csak leadja azt a bizonyos pontot — a má­sik. És ez aztán biztos is. Csak az nem biztos, hogy melyik adja le előbb, meg, hogy melyik ad le többet. De éppen ezért érdekes a bajnokság. A szokás hatalma A Hungária áll a bajnoki három­szög harmadik sarkában. A bajnoki háromszög abban különbözik a házas­ságitól, hogy itt a harmadik már nem veszélyes sem az elsőre, sem a máso­dikra, viszont abba beleszólhat, hogy ki legyen az első és ki legyen a máso­dik. Az újpestiek és a ferencvárosiak nagy kérdése: Várjon kinek drukkol a nagy párharcban a Hungária és ki­nek nyeri meg (ha, tudja) a bajnok­ságot? A Hungária közönsége vasárnap a Ferencváros ellen drukkolt, amit rossz néven is vettek a franzstadtiak. Ilyesféle szemrehányásokat lehetett hallani. — Igazán nem szép, hogy ellenünk drukkol a Hungária. Hát így tartanak össze az öreg bajnokok. Ha már a Hungária nem lehet bajnok, legalább­­ egy másik régi legyen s ne valami­­ újonc. —• Ugyan! — mondták sértődötten a kék-fehér lelkűek — csak nem gon­dolják! Mi nem az Újpestnek drukko­lunk, csak a Ferencváros ellen. De ezt is csak puszta megszokásból. Közös rendezés A ferencvárosi játékosoknak nem tetszett a Hungária-közönség maga­viselete s a különböző nyájasságok, amelyek röpködtek feléjük. Panasz­kodtak is ezért a meccs után. — Ne búsuljatok — vigasztalta őket valaki — legközelebb, az Üllői­­úton a Hungária-játékosok fognak­­ pa­n­aszkodni. Ezt nevezik a Ferencváros és a Hungária együttműködésének. Drukkerek egymás közt Amióta a BSE elleni kupameccset 2 :1-es vezetés után majdnem elvesz­tette a Ferencváros, Máriássy dr., a Ferencváros futballigazgató­ja nem bírja nyugodtan nézni a meccset ak­kor sem, ha gólokkal vezet már a csa­pata. Vasárnap a második félidő első perceiben már 3:0-ra vezetett a Fe­rencváros, de Máriássy dr. még min­dig nagyon szorongott. Ekkor kere­­kedett fel az újpesti drukkerek cso­portja Maros alelnök vezetésével. Minthogy már eleget láttak s a négy óra is közelgett, siettek autóikhoz s haza, Újpestre. Ők drukkoltak jobban, hiszen ők még nem vezettek 3:0-ra, de azért elmenőben Mar­os odaszólt vigasztalón a konkurrens céget kép­viselő Máriássy dr.-hoz: — Zoe drukkoljon úgy doktor úr! Már nagyon nem kaphatnak fel. Turaynak nehéz dolga van Zilahi, az Fradi ifjú centere, már nyugodtabb volt, mint első játéka al­kalmával, de persze,­most sem lábolt még ki a lámpalázból. Turay, a ma­ródi center biztatta is, hogy csak bá­torság. — Te nem féltél Jóska — kérdez­ték tőle — mikor először tettek be az egybe? -­— Én? — felelt büszkén a derék. Suttyó —­ fiam, azon a DFC-meccsen éppen olyan nyugodt voltam, akár­csak most. De akkor nem, volt semmi baj a lábammal, az a különbség. Hej, ha nem fájna a combom,­ meg a bo­kám, most is menne nekem a játék, ne féljetek. Nem nehéz az akkor. — Hát pihenj egy-két hetet, Jóska! — Látjátok, ez a nehéz. Pihenni. Bírák dicsérete Gerőnek nem valami könnyű szere­pet osztottak, amikor­­a Ferencváros meccsére küldték ki. Ha kifogástala­nul bíráskodott volna, akkor sem mu­lasztotta volna el a közönség rossz­májú része az emlékezetes Ferencvá­ros—Bástya meccs fölhánytorgatását. Gerő még hozzá nem bíráskodott ki­fogástalanul s így bőven volt alkalma hallania Zubriczkiról és a belügy­miniszterről. Viszont a következő meccs bírája, Iváncsics sem találkozott általános el­ismeréssel. Amikor Raixot a harma­dik fault után végre figyelmeztette, a Hungária-drukkerek zajongtak és ki­állítást követeltek. . — Mit mondhatott a bíró Raixnak? — kérdezte valaki.­­ Egy mérges Hungária-drukker­t maró gúnnyal felelt: — Azt, hogy: ha még egyszer faul­tol, összeráncolom a homlokomat! Az aktív bíró, a passzív ofszájd Kohut lerohan, lő, a labda lepattan Szemzőről Toldi elé, aki bevágja. Nem gól, mert Kohut ofszájban állt. Igaz, hogy nem zavarta senki, részé­ről az akció be volt fejezve, talán egyedül a bírót zavarta. Kár, hogy nem vették föl a jelenetet filmre, mert a BT tervbeve­tt­ filmelőadásain igen jó oktatófilm lett volna annak magyarázására, hogy mi is a passzív orszájd. — Hova menjen a Kohut­ bíró?! — kiabáltak feléje. — Nyelje le magát? — A miskolciak ellenben nagyon meg voltak elégedve a bíróval. — Hiába — mondták —, tudnak ezek a bírák, ha akarnak. Mikor viszont Ormost kiállította a bíró, akkor a miskolciak kegyéből is kiesett. A sajtópáholy melletti pá­holyban egy kis miskolci gyerek (hét­­nyolc éves lehetett) fölháborodva mondta: — Ilyen bírót még életemben nem pattant! Szeme van a labdának A Ferencváros—Attila meccsen éppen a Fr­adi jobbszárnya támadott. Gyönyörűen ment a labda, Tánco­s úgy ugratta ki a kis Takit, ahogyan abban a bizonyos könyvben­­vagyon megírva. Lelkesülten kiáltott valaki: —­ Szeme van a labdának! — Még a labdának is szeme van! — epéskedett egy másik. — Csak a bí­rónak nincs. Túlzott elővigyázat A kis Takit nagyon fogták. Egy kiugrásnál ketten is fogták, sőt az egyik kézzel fogta. Dühösen kiáltott be egy Fradista: — Miért nem ülnek mingyárt rá?! Bihámí minősítése A Hungária közönsége nagyon nem volt megelégedve többek közt Bihámy játékával. Egy elkeseredett hungarista így fakadt ki rá: ■ — Ez a Bihámy egy jól fizetett ellenség!­ Nem kell megijedni Bármennyire is, nyugodtnak kép­zelik magukat a Hungária-drukke­­rek, a bajnokságból­ való kikapcsoló­dás még nem jelenti azt, hogy ők már mosolyogva kapnak ki ezentúl Most is nagyon oda voltak. — Hétről-hétre romlik a csapat! Az ellentáborból ■ így hangzott a vigasz: " —­ Na, semmi baj! Azért a har­­­madik helyet még biztosan tartják . . . Raix elkalandozik (?) Raix, a kispestiek erélyes jobb­­­nalija nagyon agilis volt, mindenütt ott volt­. Egy ízben például a másik oldalra száguldott és a jobb széke,­­ Titkost­ kapcsolta le. — Lám ez ért a futballhoz! — mondták.­­ Neki az a véleménye, hogy Tit­zfi balszélső, tehát neki kell fogni. Egy nyugodt ember A Hungária új csapatösszeállítása nem vált be egészen. Csupán a kis­pestiek voltak vele megelégedve. Se­bes, aki egyik legjobb magyar bal­­hallnak indult, a jobbösszekötőben­­ezúttal éppen úgy leégett, mint annak idején balhalfkarrierje előtt. Az elkeseredett Hungár­ia-közönség kórusban kiabálta: — Rossz-Sebes! Rossz-Sebes! Egy érző lélek résztvevően meg­jegyezte: —­ Képzelem, milyen ideges most a vezetőség. Egy rosszmájú lélek folytatta: — De képzelje, milyen nyugodt Révész Béla. Fájó népszerűség Az újpesti mérkőzés utolsó percei­ben történt, hogy Lőwy megsérült. Magas labdát fejelt el a budai bekk s a későn érkezett Avar szerencsétlenül ugrott bele az oldalába. Lőwyt levit­ték a pályáról s az öltöző­ben ápolták, ahová hamarosan a csapat is követte. A mentők egyre biztatták: — Próbáljon csak lépr­i ! — Dehogy próbálok, nagyon fáj — nyögte a sérült. — Akkor bevisszük a kórházba. — Engedjenek csak haza, köszö­nöm. Közben rendőr érke­zik , nagy ko­molyan kérdi: — Mi van­ a sérülttel, hogy hívják? És már veszi is a ceruzáját, hogy írjon. — Nincs semmi baj, biztos úr, hagyja csak. Újságíróik jegyezgetnek, sürögnek, forognak a sérült körül, aki kellemet­len arcokat vág fájdalmában. Egyszer csak megszólal egy idősebb úr: —­ Csak az újságok meg ne írják, hogy megsérült! — Pedig megírják! —­ Végem van! Két-három napig búcsújárás lesz hozzánk és nem hagy­nak élni az ismerősök. Lőwy édesapja volt. Meggyőződés­sel magyarázta tovább: —­Ha az újságban benne van, hogy baja esett, minden ismerőse megláto­gatja. Pedig van egypár ezer! Winkler (Vasas SC) külföldre távozott. A Herminamezői AC megóvta a Ganz elleni mérkőzést. Az intéző­bizottság a héten fogja tárgyalni az óvást. Konrád helyett Dombi, Konrád II. tudvalévően távozik a müncheni Ba­­yern trénerségéből." Úgy látszik, a müncheni csapatnak az utóbbi mérkő­zéseken elárult mérsékeltebb formája bírta rá a vezetőséget arra, hogy fel­bontsa Konrád II. szerződését. Már meg is van Csámi utóda a W­AC, majd a WAF volt kiváló csatárának személyében, aki Little név alatt ját­szott és­ most a Dombi nevet viseli. Trenírozta már a müncheni 1860-at és jelenleg Mannheimben trénerkedik. A trénerváltozás július elsején megy végbe a Bayern­nél, északi alszövetség válogatott csapata részére újabb meghívás érke­zett, most az ungvári kerülettől. Elő­reláthatólag a nyár folyamán utaznak fel az északiak Ungvárra. Szűcs Nándor, , a KPSE kiváló jobbhalija sikeres vakbélműtéten esett keresztül. A magyar rendőrválogatott jú­niusban Varsóban vendégszerepel, ahol a lengyel rendőrfutballisták re­prezentatív együttesével méri össze erejét. FTC pálya el­őtt úS Vasárnap, április 6-án, délután fél 5 órakor Újpest—Bocskay Előzőleg fél 3 órakor Hemzeli—ZDispest I. Ligabeli bajnoki mérkőzések ­ Mint tegnapi számunkban is meg­írtuk, most már­­végleges, hogy a Bocskay—Újpest, Nemzeti—Kispest kettős mérkőzésnek nem lesz veszedel­mesebb konkurrenci­ája vasárnap, mert Budapesten ezenkívül csak a III. kerület FC­—Budai 11 meccs kerül el­döntésre a nagyszombat utcai pályán. A Hungária és .­az Attila tárgyalá­sai ugyanis meghiúsultak és a kék­fehérek mégis felutaznak Miskolcra vasárnap. Hír szerint a tárgyalások­nak volt egy pár érdekes mozzanata. A Hungária ugyanis csak az esetben vásárolta volna meg a miskolciak pályaválasztói jogát, ha az Attila keresztülvitte volna, hogy a Hungária—Attila mérkőzés , a Bocskay—Újpest meccs előtt kerüljön eldöntésre. Erről azonban szó sem lehetett, miután a Bocskay már végleg lekötötte az elő­­mérkőzéseket, a­­Nemzeti­—Kispest és az FTC—BTC meccseket. Az elterjedt hírek szerint a Hungá­ria pénz helyett két csalást ajánlott fel az Attilának a pályaválasztói jog feladása ellené­ben, az egyik Nekadoma lett volna­. Miskolcon pedig Hodobay polgár­­mester állítólag kijelentette, hogy ha az Attila feladja a pályaválasz­tói jogot, akkor a város nem támogatja többé a miskolci profiegyesületet. Ezzel szemben elengedte az Attilának a pályabért vasárnapra, hogy ebből ki tudják fizetni a miskolciak a Hun­gáriának az Ormosért járó és a vasár­napi meccs után esedékes lelépési dí­jat. Másik érdekes pikantériája az ügy­nek, hogy a Bocskay nem sajnált áldo­zatot is hozni azért, hogy konkurren­­ciamentes legyen az ő vasárnapi pro­gramja és ezért megállapodott tegnap az Attilával, hogy ha az Attila nem adja fel pályaválasztójogát a Hungá­riának, ak­kor a Bocskay a vasárnapi mérkőzés jövedelméből bizonyos szá­zalékot fizet a miskolciaknak. Miskol­con most ezt az összeget talált pénz­nek tekintik, mert hiszen amúgy sem tudtak megállapodni a Hungáriával a pályaválasztói jog eladására vonat­kozólag. Az Attila élni fog pályaválasztói jogával s ezzel, a jelek szerint, kitűnően jár — Saját tudósítón­któl — -

Next