Nemzeti Sport, 1930. április (22. évfolyam, 63-83. szám)
1930-04-23 / 78. szám
6 # * . Az amatőrfmihaU,a profifutbal versenytársaként csak a protiszinvonal végtelen sűlyedése folyton szerepelhet Az amatőrök a mai magyar viszonyok megött el sem érhetik a teljes tteihaukultúrát . A foglalkozási ágak szerint alakult futballcsapatok nagyobb utánpótlási lehetőségek felett rendelkeznek, mint a profik — Saját tudósítónktól — A magyar futball a szétválasztás óta hatalmas utat tett meg. Ez az út kettős irányú volt. Az egyik irányon a gyors fejlődés, ugrásszerű javulás haladt, a másikon pedig ennek a gyors fejlődésnek, ugrásszerű javulásnak visszahatásaként a játékosgárda rettentő iramú elfogyasztása jelentkezett. Az utánpótlás legtermészetesebb módjára, a játékosnevelésre sem nem gondolt komolyan senki, sem nem is gondolhatott, hiszen azok, akiket nevelni kellene, nem kerülhetnek — vagy csak elenyésző kis számban — a professzionisták iskolájába. A helyzet tehát az, hogy az amatőr alakulatok, egyesületek s maradtak meg nevelő intézeteknek, amelyekből várja utánpótlását a professzionisták megfogyatkozott tábora. Az amatőr egyesületek az első idők kisebb zökkenői után végezték és végzik is ezen a téren munkájukat, feladatukat, amint végezték a szétválasztás előtti évtizedekben. Az első két esztendő nagy visszaesést hozott, hiszen a profik mindenkit elvittek, aki csak elvihető volt. Mohó kapzsisággal nyújtották ki kezüket minden valamirevaló játékos után s az első idők láza, délibáb ígérete nagyon sok olyan játékost kergetett el az amatőrfrontról, aki pedig csak oda való volt. Rengeteg olyan játékosunk volt és van, akiben a professzionisták éppen úgy csalódtak, mint ahogy ezek a játékosok is csalódtak a professzionista futballban. Ismeretes az a mozgalom, amely a visszaamatőrösítés gyorsabbá tételét sürgeti s ismeretes az is, hogy százával akadnak játékosok, akik a szerződés aláírása, majd felbontása után még jó ideig tétlenségre vannak kárhoztatva. Az amatőrfront tehát hirtelenében nagyon meggyengült. Különösen azok a részei váltak egészen erőtlenné, amelyekhez minden nehézség nélkül hozzájutott egyik vagy másik professzionista alakulatunk. A régi nagynevű, nagyhírű egyesületek máról holnapra teljesen akcióképtelenekké váltak s szomorú szerepre kárhoztattak. Hiába folytatnák jól régi munkájukat, hiába nevelnék a játékosok egész seregét, magukban véve nem vihetik semmire, mert hiszen a professzionista alakulat mindenkit elvisz, akit érettnek gondol. Hogy ezen a téren is helytelen érzékkel, tapintatlanul és kíméletlenül jártak el a professzionisták, annak kétségtelen jele a rengeteg játékos, aki sem profi, sem amatőr csapatbannem szerepelhet pillanatnyilag, sőt esetleg nagyon hosszú ideig. A professzionizmus tehát az elmúlt évek folyamán minden lehetőséget kiaknázott, ami a játékosszerzés terén rendelkezésére állott. Sőt sokkal nagyobb tömegeket vont el éppen az amatőrök közül, mint amennyire szüksége lett volna, mint amennyinek tudását, játékerejét kellően érvényre juttathatta volna. Nem tehette ezt meg azért, mert sok egészségtelen, életképtelen alakulata akadt, sok próbálkozásának okozta korai halálát a rettenetesen nehéz gazdasági, elsősorbanfutballgazdasági viszony, amely a professzionistákra szakadt. Az amatőrfront átcsoportosult. A helyzet nyomása erőtlenné tette a régi, nagynevű egyesületeket s felemelt olyanokat, amelyek mögött vagy mellett nem áll professzionista alakulat. Az MTK, FTC, UTE elvesztette vezető szerepét, de lényegesen jelentéktelenebb szerepet játszik az amatőr futballban a III. ker. TVE, KAC, 33FC, sőt egészen visszaesett, vagy el is tűnt sok egyesület a szereplés színpadáról, mint az NSC, BAK, ETC stb. A Az első időkben úgy látszott , akik nem ismerték a magyar futball hatalmas gyökérzetét, el is hitték, hogy az amatőr futball egyszers mindenkorra jelentéktelenné vált. A három év azonban, ami a szétválasztás óta eltelt, tökéletesen elég volt arra, hogy az amatőr futball talpra álljon, kiheverje nagy vérveszteségét s újra a régi színvonal felé haladjon határozott, biztos lépésekkel. Ebben a jelenségben lenne az egyetlen vigasztalásunk akkor, amikor a professzionisták fejlődésének stagnálásáról elmélkedünk, mert hiszen a dolgok természetes rendje szerint az amatőr futball mégis csak az a hadtápterület, amelyből a profeszszionisták táplálkozhatnak. Nem olyan mohó étvággyal, nem olyan meggondolatlan falánksággal, mint ahogy azt az első idők tág lehetőségei között tették, de mégis kielégítően. Úgy, hogy az amatőrök fejlődésében nagyobb zökkenők be ne következzenek, viszont a professzionista csapatok épsége megóvható legyen. Ez lenne — ismételjük — a dolgok természetes rendje. Hogy azonban ez nincs így, azt mindenki tudja. Mert az amatőrfutball az utóbbi két esztendőben, amikor a professzionizmust már mindenki megismerte és kiismerte, egyszerűen a professzionizmus versenytársaként kezdett szerepelni. Az egyik oka ennek a professzionizmus tökéletlenségében található meg. Abban, hogy a profik nem jutnak hozzá a magyar fiatalsághoz, nem nevelhetik azt. De abban is, hogy a sok megbízhatatlan alakulat elrabolta a játékosoknak a professzionizmusba vetett hitét, bizalmát s a súlyos szerződés százszor is meggondolásra késztet már mindenkit, mielőtt tárgyalásokba kezdene. A másik ok azonban egészen más és teljesen távol áll a professzionistáktól. Ez az amatőregyesületek jellegének a következménye. A régi, nagy amatőr egyesületek szerepét mind olyan egyesületek vették át, amelyek hatalmas társadalmi rétegből, egységes polgári kasztból táplálkoznak. Teljesen zárt alakulatok tehát ezek az egyesületek, amelyek teljes biztossággal el tudják zárni játékosaikat a profik elől. Ha csak a budapesti amatőr első osztályt nézzük, akkor is világosan látjuk ezt a helyzetet. Az MTK, FTC, UTE triójának szerepe egészen eltörpül a régi szerepkörhöz képest, viszont a Törekvés, BSE, Postás hatalma, ereje, súlya meggyarapodott. De ugyanabból a körből való az első osztályban még a BSzKRt, Testvériség, Fér, Vasutas is. Hat hatalmas egyesület van tehát csak az első osztályban, amelynek játékosai közül nem igen lesz többé senki profivá. De jövőre már bizonyára ott lesz hetediknek az NMSE is, sőt ha a BEAC-ot is nagyjában ezek közé számítjuk, akkor világosan láthatjuk,, hogy a legjobb játékosanyag, a legjobb iskolában nevelkedő gárda szervesen őrződik meg a profeszszionizmus elől. Mert a vasutascsapatokból éppen úgy nem kaphat a professzionizmus játékost, mint ahogy a BSE tagjai sem lehetnek profivá s a népjóléti emberei is óvakodnak a szerződés aláírásától. A főiskolások sem igen tehetnek mást jövőjük érdekében, minthogy megmaradnak amatőrnek, szóval a professzionizmus teljesen elveszti azt az intelligens, igazán futballra való játékosgárdát, amely nélkül további fejlődés el sem képzelhető. Nemcsak Budapesten, de vidéken is hasonló a helyzet. A kerületek legkiválóbb csapattal rendelkező egyesületei hasonlóan vasutas, főiskolai vagy vállalati emberek társadalmából áll. Nyugaton a Tatabányai SC, a Szombathelyi MÁV, győri ETO, fehérvári DVE, délnyugaton a Pécsi VSC, Dombóvári VOGE, középen a Dorogi AC, a tokodi üveggyár csapata, a Szolnoki MÁV, délen a Szegedi VSE, REAC, Bohn SC, keleten DVSC, DEAC, északon Diósgyőri VTK, MVSC, stb. mind olyan egyesületek, amelyeknek tagjai közül vajmi keveset remélhet a professzionizmus. Az ok egyszerű és érthető. Senki sem áldozza fel állását, biztos kenyerét a professzionizmus bizonytalanságaiért, kétes ígéreteiért. Ezek az amatőregyesületek — a főiskolások kivételével — csaknem mind azért váltak erőssé, mert abból a hatalmas társadalmi rétegből szedik játékosaikat, tagjaikat, amelynek a város, minisztérium, vasút, bányák, gyárak adnak kenyeret. S az a fiatalság, amely sporttudásával bizonyítja, hogy különb, jobb, használhatóbb, mint az ifjúság nagy része, kész örömmel, nagy vágyakozással siet ezekbe az egyesületekbe, mert hiszen így lehet csak reménye arra, hogy azt a falat kenyeret megkeresheti, amire oly sokan hiába vágyakoznak manapság. Annak a bőséges aratásnak tehát, amit a szétválasztás első két esztendeje hozott, nem lesz folytatása. Elmarad azonban vele együtt a további fejlődés is, sőt súlyos visszaesés következik be, ha a bajokon nem tudunk idejekorán segíteni. Sokan vannak, akik nem látnak abban különösebb veszedelmet, ha a profifutball visszaesik, de az amatőr erőteljesen előretör. Nem is lenne ez veszedelem, ha az amatőrök előretörését nem az a körülmény okozná a profikkal szemben, hogy a profik visszaestek. Ha az amatőr futball magassága valóban odakerülne a legmagasabb csúcsot jelző profi tudás mellé, ennek mindenkiörülhetne. Ez azonban még egyáltalán nem következett be, sőt nem valószínű,, hogy belátható időn belül elkövetkezik-e. Elméletileg elképzelhető, hiszen éppen fentebb mondottuk, hogy a leginkább futballra termett fiatalságot az amatőregyesületek versenye viszi el több más ok mellett a profik orra elől. A gyakorlat azonban — sajnos — egészen mást mutat. Az amatőrök nem fejleszthetik ki teljesen a játékosok tehetségét, mert arra sem idejük, sem lehetőségük nincs. A teljes kifejlődéshez ugyanis komoly és ádandó, céltudatos munka, valamint olyan nagy és sokoldalú szereplési lehetőség kell, amit csak a professzionizmus adhat meg. Ezt sem az amatőrszabályzat, sem az amatőrök helyzete nem engedi meg, sőt a magyar viszonyok különössége még az amatőr értelemben vett gondos kiképzést sem teszi lehetővé. Amatőrcsapataink ugyanis nem tudják játékosgárdájuk egész energiáját arra fordítani, hogy az amatőrbajnokságban szerepeljenek kiválóan. A vasutascsapatok külön vasutasbajnokságért, a Moahatookcsapatok KANSz-bajnokságért, a csapataik rendőrtagjai a rendőrbajnokságokért, minisztériumközi díjakért, minisztériumok vagy pénzintézetek közötti vetélkedésért kénytelenek a céltudatos munkát kisebb vagy nagyobb mértékben elhanyagolni s a cspattőképzésben nagy hátrányokat szenvednek. Az amatőrfront egysége korántsem teljes. Vannak csapatok, amelyeknek játékosai a klubmérkőzéseken kívül szinte hetenként játszanak még egy, sőt gyakran két mécseset is, ami formájuk, kondruotjük, fejlődésük rovására esik. Ilyen viszonyok között tehát nem lehetséges, hogy az amatőrök fejlődése elérje azt a legfelsőbb határt, amit a profik elérhetnek, az azonban nagyon könnyen bekövetkezhet s a jelek mutatják is, hogy a profik nívója az amatőrökéhez esik. sámfa, aeaa ágat* a*. Az amatőr Vasas két győzelemmel tért haza Rimaszombatból — Saját tudósítónktól — A vasasokat meleg szeretettel fogadták Rimaszombatban.. Ezt a kékpirosak szép játékkal hálálták meg. Az eredmények: Vasas—R. Kapusa 7:2 (4:1). Báró, Mándi. Nívós, fair játék. A Vasas góllövői: Benda (3), Kerekes (2), Hirsch és Mészáros. A bíró pompásan látta el feladatát. A Vasas legjobbjai: Lehrankó, Ankl, Hirsch és Benda. Vasas—B. Egyetértés 6:0 (510). Bíró: Lakatos. Erős iramú küzdelem. Góllövő: Dóczy (3), Benda (2) és Gottlieb. Jók: Görög, Dóczy, Mészáros és Benda. A MILL-bajnokság II. osztály. Hungária—BMTE 3:3 (312). Soroksári út. Bíró: Steiner. Hatalmas iramú kemény küzdelem. A döntetlen eredmény ellenére a Hungária megnyerte a csoportjában a bajnokságot. Góllövők: Gulyás, Petrás és Fábián Hungária, illetve Posznik (2) és Kovács (öngól). A Hungáriában a góllövőkön kívül jól játszott Martic és Kisiván, míg a BMTE-ben Posznik és Kardos volt jó. 65 FC—USK 1:1 (1:1). Rákosfalva. Bíró: Mandl. Góllövő: Bíró 65 FC és Ágoston USK. Az USK lelkesedésével egyensúlyozta ki a 65-ös technikai fölényét. Ágostont a bíró kiállította. Lengyelország Varsó: Hakoah (Bécs)—Pokma 2:0. Polonia—Hakoah 4:1. Krakó: Krakovia—Wacker (Bécs) 1:0. Wisla—Garbamia 3:1, bajnoki. Kutrovitz, Wacker (Bécs)—Amatorski és Naprzed komib. 10:2. Poznan: Warta—Minerva (Berlin) 3:0. Kerékpárak szabadonlátók, tetszőre ad onpanm jl 514111188 as P 12e.-tól ■mStiía Használt kerékpárok P 55.töl. Varrógépek P 35—töl írs&isStynex SISV jótállással. Alkatrészek, gumik olcsón kaphatók: ESSEN-ELD műszeremé! VIII., Doboztátca 7—9