Nemzeti Sport, 1930. április (22. évfolyam, 63-83. szám)

1930-04-23 / 78. szám

6 # * . Az amatőrfmihaU,a profifutbal verseny­társaként csak a protiszin­vonal végtelen sűlyedése folyton szerepelhet Az amatőrök a mai magyar viszonyok megött el sem érhetik a tel­jes tteihaukultúrát . A foglalkozási ágak szerint alakult futball­csapatok nagyobb utánpótlási lehetőségek felett rendelkeznek, mint a profik — Saját tudósítónktól — A magyar futball a szétválasztás óta hatalmas utat tett meg. Ez az út kettős irányú volt. Az egyik irányon a gyors fejlődés, ugrásszerű javulás haladt, a másikon pedig ennek a gyors fejlődésnek, ugrásszerű javulásnak visszahatásaként a játékosgárda ret­tentő iramú elfogyasztása jelentkezett. Az utánpótlás le­g­te­rmé­szetes­ebb­ mód­jára, a játékosnevelésre sem nem gondolt komolyan senki, sem nem is gondolhatott, hiszen azok, akiket ne­velni kellene, nem kerülhetnek — vagy csak elenyésző kis számban — a pro­fesszionisták iskolájába. A helyzet tehát az, hogy az amatőr alakulatok, egyesüle­tek s maradtak meg nevelő inté­zeteknek, amelyekből várja utánpótlását a pro­fesszionisták megfogyatkozott tábora. Az amatőr egyesületek az első idők kisebb zökkenői után végezték és vég­zik is ezen a téren munkájukat, fel­adatukat, amint végezték a szét­választás előtti évtizedekben. Az első két esztendő nagy visszaesést hozott, hiszen a profik mindenkit elvittek, aki csak elvihető volt. Mohó kapzsi­sággal nyújtották ki kezüket minden valamirevaló játékos után s az első idők láza, délibáb ígérete nagyon sok olyan játékost kergetett el az amatőr­frontról, aki pedig csak oda való volt. Rengeteg olyan játékosunk volt és van, akiben a professzionisták éppen úgy csalódtak, mint ahogy ezek a já­tékosok is csalódtak a professzionista futballban. Ismeretes az a mozgalom, amely a visszaamatőrösítés gyorsabbá tételét sürgeti s ismeretes az is, hogy százával akadnak játékosok, akik a szerződés aláírása, majd felbontása után még jó ideig tétlenségre vannak kárhoztatva. Az amatőrfront tehát hirtelenében nagyon meggyengült. Különösen azok a részei váltak egészen erőtlenné, amelyekhez minden nehéz­ség nélkül hozzájutott egyik vagy másik professzionista alakulatunk. A régi nagynevű, nagyhírű egyesü­letek máról holnapra teljesen akció­­képtelenekké váltak s szomorú sze­repre kárhoztattak. Hiába folytatnák jól régi munkájukat, hiába nevelnék a játékosok egész seregét, magukban véve nem vihetik semmire, mert hiszen a professzionista alakulat mindenkit elvisz, akit érettnek gondol. Hogy ezen a téren is helytelen érzékkel, tapin­­tatlanul és kíméletlenül jártak el a professzionisták, annak kétségtelen jele a rengeteg játékos, aki sem profi, sem amatőr csapatban­­nem szerepel­het pillanatnyilag, sőt esetleg nagyon hosszú ideig. A professzionizmus tehát az elmúlt évek folyamán minden lehetőséget ki­aknázott, ami a játékosszerzés terén rendelkezésére állott. Sőt sokkal nagyobb tömegeket vont el éppen az amatőrök közül, mint amennyire szüksége lett volna, mint amennyinek tudását, játékerejét kellően érvényre juttathatta volna. Nem tehette ezt meg azért, mert sok egészségtelen, életképtelen alakulata akadt, sok próbálkozásának okozta korai halálát a rettenetesen nehéz gazdasági, elsősorban­­futballgazda­­sági viszony, amely a professzionis­tákra szakadt. Az amatőrfront átcsoportosult. A helyzet nyomása erőtlenné tette a régi, nagynevű egyesüle­teket s felemelt olyanokat, ame­lyek mögött vagy mellett nem áll professzionista alakulat. Az MTK, FTC, UTE elvesztette ve­zető szerepét, de lényegesen jelenték­telenebb szerepet játszik az amatőr futballban a III. ker. TVE, KAC, 33FC, sőt egészen visszaesett, vagy el is tűnt sok egyesület a szereplés színpadáról, mint az NSC, BAK, ETC stb. A Az első időkben úgy látszott , akik nem ismerték a magyar futball hatalmas gyökérzetét, el is hitték, hogy az amatőr futball egyszers min­­denkorra jelentéktelenné vált. A három év azonban, ami a szét­választás óta eltelt, tökéletesen elég volt arra, hogy az amatőr futball talpra álljon, kiheverje nagy vérveszteségét s újra a régi színvonal felé haladjon hatá­rozott, biztos lépésekkel. Ebben a­ jelenségben lenne az egyetlen vigasztalásunk akkor, ami­kor a professzionisták fejlődésének stagnálásáról elmélkedünk, mert hi­szen a dolgok természetes rendje sze­rint az amatőr futball mégis csak az a hadtápterület, amelyből a profesz­­szionisták táplálkozhatnak. Nem olyan mohó étvággyal, nem olyan meggon­dolatlan falánksággal, mint ahogy azt az első idők tág lehetőségei között tették, de mégis kielégítően. Úgy, hogy az amatőrök fejlődésében na­gyobb zökkenők be ne következzenek, viszont a professzionista csapatok ép­sége megóvható legyen. Ez lenne — ismételjük — a dolgok természetes rendje. Hogy azonban ez nincs így, azt mindenki tudja. Mert az amatőr­­futball az utóbbi két esztendőben, amikor a professzionizmust már min­denki megismerte és kiismerte, egy­szerűen a professzionizmus verseny­társaként kezdett szerepelni. Az egyik oka ennek a professzionizmus tökéletlenségében található meg. Ab­ban, hogy a profik nem jutnak hozzá a magyar fiatalsághoz, nem nevelhe­tik azt. De abban is, hogy a sok meg­bízhatatlan alakulat elrabolta a játé­kosoknak a professzionizmusba vetett hitét, bizalmát s a súlyos szerződés százszor is meggondolásra késztet már mindenkit, mielőtt tárgyalásokba kezdene. A másik ok azonban egészen más és teljesen távol áll a professzionis­táktól. Ez az amatőregyesületek jel­legének a következménye. A régi, nagy amatőr egyesüle­tek szerepét mind olyan egyesü­letek vették át, amelyek hatal­mas társadalmi rétegből, egysé­ges polgári kasztból táplálkoz­nak. Teljesen zárt alakulatok tehát ezek az egyesületek, amelyek teljes biztos­sággal el tudják zárni játékosaikat a profik elől. Ha csak a budapesti amatőr első osztályt nézzük, akkor is világosan látjuk ezt a helyzetet. Az MTK, FTC, UTE triójának szerepe egészen eltörpül a régi szerepkörhöz képest, viszont a Törekvés, BSE, Postás hatalma, ereje, súlya meggya­rapodott. De ugyanabból a körből való az első osztályban még a BSzKRt, Testvériség, Fér, Vasutas is. Hat ha­talmas egyesület van tehát csak az első osztályban, amelynek játékosai közül nem igen lesz többé senki pro­fivá. De jövőre már bizonyára ott lesz hetediknek az NMSE is, sőt ha a BEAC-ot is nagyjában ezek közé szá­mítjuk, akkor világosan láthatjuk,, hogy a legjobb játékosanyag, a leg­jobb iskolában nevelkedő gárda szervesen őrződik meg a profesz­­szionizmus elől. Mert a vasutascsapatokból éppen úgy nem kaphat a professzionizmus já­tékost, mint ahogy a BSE tagjai sem lehetnek profivá s a népjóléti emberei is óvakodnak a szerződés aláírásától. A főiskolások sem igen tehetnek mást jövőjük érdekében, minthogy meg­maradnak amatőrnek, szóval a pro­fesszionizmus teljesen elveszti azt az intelligens, igazán futballra való já­tékosgárdát, amely nélkül további fejlődés el sem képzelhető. Nemcsak Budapesten, de vidé­ken is hasonló a helyzet. A kerületek legkiválóbb csapattal rendelkező egyesületei hasonlóan vasutas, főiskolai vagy vállalati em­berek társadalmából áll. Nyugaton a Tatabányai SC, a Szombathelyi MÁV, győri ETO, fehérvári DVE, délnyu­gaton a Pécsi VSC, Dombóvári VOGE, középen a Dorogi AC, a to­­kodi üveggyár csapata, a Szolnoki MÁV, délen a Szegedi VSE, REAC, Bohn SC, keleten DVSC, DEAC, északon Diósgyőri VTK, MVSC, stb. mind olyan egyesületek, amelyeknek tagjai közül vajmi keveset remélhet a professzionizmus. Az ok egyszerű és érthető. Senki sem áldozza fel ál­lását, biztos kenyerét a professzioniz­mus bizonytalanságaiért, kétes ígé­reteiért. Ezek az amatőregyesületek — a főiskolások kivételével — csak­nem mind azért váltak erőssé, mert abból a hatalmas társadalmi rétegből szedik játékosaikat, tagjaikat, amely­nek a város, minisztérium, vasút, bá­nyák, gyárak adnak kenyeret. S az a fiatalság, amely sporttudásával bizo­nyítja, hogy különb, jobb, használha­tóbb, mint az ifjúság nagy része, kész örömmel, nagy vágyakozással siet ezekbe az egyesületekbe, mert hiszen így lehet csak reménye arra, hogy azt a falat kenyeret megkeresheti, amire oly sokan hiába vágyakoznak manap­ság. Annak a bőséges aratásnak tehát, amit a szétválasztás első két eszten­deje hozott, nem lesz folytatása. El­marad azonban vele együtt a további fejlődés is, sőt súlyos visszaesés kö­vetkezik be, ha a bajokon nem tudunk idejekorán segíteni. Sokan vannak, akik nem látnak abban különösebb veszedelmet, ha a profifutball visszaesik, de az amatőr erőteljesen előretör. Nem is lenne ez veszedelem, ha az amatőrök előretöré­sét nem az a körülmény okozná a pro­fikkal szemben, hogy a profik vissza­estek. Ha az amatőr futball magassága valóban odakerülne a legmaga­sabb csúcsot jelző profi tudás mellé, ennek mindenki­­örül­hetne. Ez azonban még egyáltalán nem kö­vetkezett be, sőt nem valószínű,, hogy belátható időn belül elkövetkezik-e. Elméletileg elképzelhető, hiszen éppen fentebb mondottuk, hogy a leginkább futballra termett fiatalságot az ama­tőregyesületek versenye viszi el több más ok mellett a profik orra elől. A gyakorlat azonban — sajnos — egészen mást mutat. Az ama­tőrök nem fejleszthetik ki telje­sen a játékosok tehetségét, mert arra sem idejük, sem lehetősé­gük nincs. A teljes kifejlődéshez ugyanis komoly és ádandó, céltudatos munka, vala­mint olyan nagy és sokoldalú szerep­lési lehetőség kell, amit csak a pro­fesszionizmus adhat meg. Ezt sem az am­atőrszab­ályzat, sem az amatőrök helyzete nem engedi meg, sőt a magyar viszonyok különössége még az amatőr értelemben vett gondos kiképzést sem teszi lehe­tővé. Amatőrcsapataink ugyanis nem tudják j­átékosgárdájuk egész ener­giáját arra fordítani, hogy az ama­tőrbajnokságban szerepeljenek kivá­lóan. A vasutascsapatok külön vas­ut­a­sbajnokság­ért, a Moahatookcsapa­­tok KANSz-bajnokságért, a csapataik rendőrtagjai a rendőrbajno­kságokért, minisztériumközi díjakért, miniszté­riumok vagy pénzintézetek közötti ve­télkedésért kénytelenek a céltudatos munkát kisebb vagy nagyobb mérték­ben elhanyagolni s a cspattőképzés­­ben nagy hátrányokat szenvednek. Az amatőrfront egysége korántsem teljes. Vannak csapatok, amelyeknek játékosai a klubmérkőzéseken kívül szinte hetenként játszanak még egy, sőt gyakran két mécs­eset is, ami formájuk, kondruotjük, fejlődé­sük rovására esik. Ilyen viszonyok között tehát nem lehetséges, hogy az amatőrök fejlő­dése elérje azt a legfelsőbb határt, amit a profik elérhetnek, az azonban nagyon könnyen bekövetkezhet s a jelek mutatják is, hogy a profik ní­vója az amatőrökéhez esik. sámfa, aeaa ágat* a*. Az amatőr Vasas két győze­lemmel tért haza Rimaszom­batból — Saját tudósítónktól — A vasasokat meleg szeretettel fo­gadták Rimaszombatban.. Ezt a kék­pirosak szép játékkal hálálták meg. Az eredmények: Vasas—R. Kapusa 7:2 (4:1). Báró, Mándi. Nívós, fair játék. A Vasas góllövői: Benda (3), Kerekes (2), Hirsch és Mészáros. A bíró pompá­san látta el feladatát. A Vasas leg­jobbjai: Lehrankó, Ankl, Hirsch és Benda. Vasas—B. Egyetértés 6:0 (510). Bíró: Lakatos. Erős iramú küzde­lem. Góllövő: Dóczy (3), Benda (2)­ és Gottlieb. Jók: Görög, Dóczy, Mé­száros és Benda. A MILL-bajnokság II. osztály. Hungária—BMTE 3:3 (312). So­roksári­ út. Bíró: Steiner. Hatalmas iramú kemény küzdelem. A döntet­len eredmény ellenére a Hungária megnyerte a csoportjában a bajnok­ságot. Góllövők: Gulyás, Petrás és Fábián Hungária, illetve Posznik (2) és Kovács (öngól). A Hungáriá­ban a góllövőkön kívül jól játszott Martic és Kisiván, míg a BMTE-ben Posznik és Kardos volt jó. 65 FC—USK 1:1 (1:1). Rákos­falva. Bíró: Mandl. Góllövő: Bíró 65 FC és Ágoston USK. Az USK lel­kesedésével egyensúlyozta ki a 65-ös technikai fölényét. Ágostont a bíró kiállította. Lengyelország Varsó:­ Hakoah (Bécs)—Pokm­a 2:0. Polonia—Hakoah 4:1. Krakó: Krakovia—Wacker (Bécs) 1:0. Wisla—Garbamia 3:1, bajnoki. Kutrovitz, Wacker (Bécs)—Ama­­torski és Naprzed komib. 10:2. Poznan: Warta—Minerva (Ber­lin) 3:0. Kerékpárak szabadonlátók, tetszőre ad­ onpan­m jl 514111188 as P 12e.-tól ■mStiía Használt kerékpárok P 55.­­töl. Varrógépek P 35—töl írs&isStyn­ex SISV jótállással. Alkatrészek, gumik olcsón kaphatók: ESSEN-ELD műszeremé! VIII., Doboztátca 7—9

Next