Nemzeti Sport, 1930. szeptember (22. évfolyam, 170-191. szám)

1930-09-01 / 170. szám

Hétfő, 1930 szeptember 1. a körülmény váltotta ki azután a kö­zönség hangulatát, mely teljesen Új­pest mellett nyilatkozott meg. A magyar bajnok technikai trükkökkel, kifinomult akciókkal díszített játéka ellen az olasz bajnok az egyszerűbb, olasz játékot vonultatta fel, mely gyors lefutásokban, hosszan adott labdákban merül ki. Nem lehet mondani, hogy ez a mód­szer nem volt hasznos, nem volt ve­szélyes. Ahogy az Újpest kiforrott támadásai, éppen úgy az Ambrosiana gyors rohamai is sok gólhelyzetet te­remtettek, melyek egyaránt kihasz­nálatlanok maradtak. Mégis, ha a já­ték igazi képét idézzük emlékezetünk­be, feltűnik előttünk Újpest nagy fölénye, amely a második félidőben hamarosan kialakult s végig a játék jellem­zője lett. Ebben a periódusban egymásután születtek a nagy helyzetek, amelyek­nek a mérkőzést el kellett volna Új­pest javára dönteniük. Sőt megszüle­tett P. Szabó teljesen szabályos kö­rülmények között elért gólja is, ami tulajdonképpen Újpest győzelmét je­lenti. A helyzeteknél a csatárok gól­képtelensége és az olaszok eszeveszett kissé el-elhanyagolta. Víg szokott, erélyes, kemény, határozott játékát játszotta. Inkább rombolt, mint­­épí­tett. Hosszú labdákkal játszott, ami­ben hasonlított az olaszokhoz. A csatársorról nem lehet annyi jót mondani, mint a másik két csapat­részről. Ennek a sornak a játéka nagyon széteső volt. A két szélső jól végezte dolgát. Egyre-másra futott el Török is, P. Szabó is, a beadások is elég jól szállot­tak középre, de a belsők nem tudták ezeket ki­használni. Spitz nagyon félénk volt s szívesebben tartózkodott hátul, mint a kapu köze­lében. Avar nem fit. A gyomrával van baja s ez akadályozta meg abban, hogy szokott, energikus és gólratörő játékát lássuk. Sólyom fejeseivel el­ismerést váltott ki, de ő sem igazi lövő csatár, a kapu előtt szívesebben bízza a gólszerzést társaira. Ezek a körülmények voltak azok, amelyek a nagy újpesti fölényt eredménytelen­né, meddővé tették. Az Armosiana a vértékezés­­ben jobban offbon van, mint a támadásbast Az olasz bajnok védelme és half­­sora nem érte el a magyar bajnok­­ klasszisát, mégis a legjobb embere­ket ezekben a sorokban találjuk. Elől csak Meazza volt igazi csatár, aki ma is nagyon veszélyes tudott lenni. A két szélső is gyors, különö­sen Centi értékes, de egyik sem olyan klasszis, mint a magyar szél­sők voltak ezen a mérkőzésen. A két összekötő a játék nagyobb részében a védelmet segítette s így igazi tudá­sát nem árulta el. A halfsorból a hosszú Viahi emel­kedett, ki tudás dolgában is. A másik kettő csak jó segítőtárs volt. Ezek mellett a mi szélsőink el-elfutottak. Támadásra ennek a sornak is kevés ereje maradt, de a védekezésben hatalmas mun­kát végeztek mindannyian. Itt tömörült az olaszok minden ener­giája s ezen az energián jobb, belső csatárjátékkal is nehéz lett volna átvergődni. Különösen, mert Degani is­­jól, szerencsésen végezte dolgát, sőt még a helyét elfoglaló Visentin is bravúros védést tudott mutatni. Allemandi biztosan látta el felada­tát, mellette pedig a tartalék Bolzoni egészen megbízhatónak bizonyult. Il­óoff bíró jól kezdett és sokáig nem adott okot arra, hogy ítéletei ellen­i kifogást emeljünk. Később azonban elvesz­tette az idegeit, sőt a játék után úgy viselkedett, mint aki valósággal transzba esett Sötét volt már előbb is, mint amikor a játékot lefújta, mégis tovább vezette a mérkőzést. Amikor azonban P. Szabó gólját nem adta meg, egészen beleveszett ide­gességébe. Szerinte még nyolc perc lejátszatlan, míg a magánmérők valamennyien 11 percről beszélnek. ^4TflP Készítőnél: VIHARKABÁT “f1 EJ k •Fi’VSS: Kár­oly-korút rlATl£,9MIV 3/c. Tel.: 1. 321-02 I Magyar SiatiadevciLs Fg­esl­let hivatalos Mishldjs védekezése, a gólnál pedig a bíró hi­bája fosztotta meg­ a lilákat a meg­érdemelt végső sikertől! Újpest védelme és hatsora felülmúlta az ellenfelét Ha a csapat részeit és játékosait akarjuk méltatni, akkor először a halfsornál kell megállanunk. Ebben a sorban találjuk a csa­pat legjobb emberét Borsányi személyében. A szőke half ma is a szívével játszott. Amikor az olasz rohamok az első fél­idő első negyedórájában félelmetes erővel zúgtak végig a pályán, ő volt az, aki megfékezte ezeket. Bámulatos energiával feküdt a játékba s képes volt egymaga a játék megfordításá­ra. De később is végig a csapat leg­jobb embere maradt. Mögötte feltétlenül Aknait kell említenünk. Ritka szép bravúrokat mutatott be a berni közönségnek, amely hálás is volt érte, tapsolta, ünnepelte. Stílusa meg­nyerte a közönséget, klasszisa el tudta hárítani azokat a veszélyes labdákat, amelyeket az ellenfél kapujára kül­dött. A két bekk is dicséretesen mű­ködött. Dudás volt a jobb, a kiforrottabb. Szép, tiszta rúgásai imponáltak. Ő volt az első, aki tapsot kapott az ide­gen közönségtől. De jól harcolt mel­lette a gyors Kővágó is, aki nem vá­logatós ugyan abban, hogy labdája hova megy, de az ellenfelet meg tudja akasztani előretörésében. Körülbelül a bekkek nívóján mozgott a másik két half is. Volentik nagyon szépen játszott s elég jól vigyázott Meazzára, bár neki a tá­madás a kenyere s így a védelmet Langfelder Ferenc, Újpest igazga­tója, b­á sem lehetett ismerni a csa­patra. Egészen más volt itt ma, mint otthon a múltkori mérkőzésen. Jól, szépen és okosan játszott. Arról azonban nem tehetnek a fiúk, hogy a bíró, amikor tőle két lépésre vágták fel egymásután őket szabálytalanul, az ilyen eseteket nem torolta meg. Az idő előtti lefújás az olasz csapa­tot a vereségtől mentette meg, ahogy a meg nem adott góllal is elütött a bíró bennünket a győzelemtől. Ha a magyar futballista olyasmit tenne, mint Degani, akkor bizonyos, hogy többé nem léphetne pályára. A mér­kőzésnek különben is érdekes körül­ményei voltak, amelyekről még sok szó esik majd. Eicher, a svájci szövetség elnöke: A magyar csapat szebben futballo­­zik, mint az olasz. Gólhelyzete azon­ban az olasz együttesnek is volt annyi, mint ellenfelének. Meisl Hugó, a Középeurópa Kupa főtitkára: Nincs véleményem. Egye­lőre semmit sem tudok! Ruoff, a mérkőzés bírája: A ma­gyar csapat jobban játszott s hatá­rozott technikai fölényben volt. Az Ambrosiana is veszélyes tudott azon­ban lenni. Deganit azért állítottam ki, mert boxolta Spitzet. A labda ki­futott a vonalon s ezért tizenegyest nem adhattam az esetnél. A gólnál, melyet P. Szabó rúgott, offszájdot láttam, tehát nem adhattam meg. (A mérkőzés lefúvásáról kérdezzük meg, mire a következőket jelenti ki.) — A sötétség már olyan nagyfokú volt, hogy a mérkőzés reális vezetésé­ről szó sem lehetett többé. 8 perc ma­radt még lejátszatlan a meghosszab­bításból. Bányai Lajos, Újpest trénere: Na­gyon örülök, hogy a csapaton hatal­mas javulást észlelhettem. Ha Avar egészen ftt, akkor feltétlenül meg­nyerjük a mérkőzést. Weisz Árpád, az Ambrosiana tré­nere, Degani kiállítása jogos volt. Az eredmény reális. Újpest szebben, az Ambrosiana veszélyesebben ját­szott s ez erősíti meg állításomat. Somló, az Újpest egyik kísérője: A csapat nagyot javult s ha a három belső gólképes, akkor biztosan nyer­­tjük a mérkőzést, így is csak a bíró­­ vette el tőlünk a kivívott győzelmet.­­ A mérkőzés végén az újságíró-pá­holyban a kollégák is megtárgyalták a dolgot. A svájci újságírók vélemé­nyét a következőkbe sűríthetem össze: — Újpest megérdemelte volna a győzelmet, mert feltétlenül jobb volt ellenfelénél. Degani viselkedése­­— egyhangúlag­­— felháborító! A játékosok a nagy csatáról (A kagylót egymásnak adják a mér­­­­kőzés harcosai, amikor Tamássy­­ László bevégzi tudósítását s a követ­kezőkben mondják el véleményüket:) Volentik: Ruoff kitolt velünk! P. Szabó gólja teljesen szabályos volt, de azonkívül sem adott meg egészen jól sveifolt tizenegyeseket! Jobbak vol­tunk! Vig: Hát kérem! Olyat játszottunk ma, hogy pláne!... Legalább két góllal jobbak voltunk. Hogy mért nem ment be a két gól ? A csatárok, a Ricsi . . . Sólyom: Kit ott? Pluhár? — Igen! Sólyom: Hát Pista, emlékszel arra a kanáriszigeti meccsünkre, amikor a BEAC-cal voltunk lent? Amikor re­volverrel lődöztek a tizenegyes miatt? Hát olyanfése volt ez az eset is. De két, három nagy fault is esett a kapu előtt. Mindamellett pechünk is volt, mert a bíró dacára is megnyerhettük volna! Török: Újpest jobban játszott — hadarja Alb. —, kár, hogy a Ricsi hasunké,­a fájt. Mert fájós hassal nem lehet gólt rúgni. Mondja ő! Node most már mindegy. A bíró is szép figura volt. A 11-esre mutatott elő­ször, de aztán meggondolta és gól­­kicket adott. Jó vicc, mi? ... Mi lesz tovább?! A harmadik mérkőzés tehát, amit a két csapat a továbbjutásért játszott, befejezetlen maradt. A szabályok azt mondják, hogy a harmadik mérkőzés után két­szer tizenöt perc hosszabbítás következik döntetlen esetén s ha ez a hosszabbítás sem hoz dön­tést, akkor sorsolással dönte­nek. Arra az esetre nem rendelkezik a szabály, hogy a sötétség miatt félbe­szakadt harmadik mérkőzés esetén mi a teendő. Általában azt vallják az ér­dekeltek, hogy újabb mérkőzés lejátszása válik szükségessé. Meisl Hugótól erre vonatkozólag akartam véleményt kérni, de ő kitért a válasz elől. Újpestnek és az Amrosianának azonban — e percben úgy látszik — az a véleménye, hogy új mérkőzést kell vívni. Erre vall legalábbis az, hogy az Ambrosiana már fel is aján­lotta Újpestnek" az újabb mér­kőzést. Vasárnapra, Milánóba invitálja nagy ellenfelét, hogy ott folytassák ezt a végnélkülinek ígérkező viaskodást. Langfelder Ferenc nem fogadta el az olaszok ajánlatát, sőt tárgyalá­sokba sem bocsátkozott velük. Azt tartja, hogy a berni mérkőzés körül még elintéznivalók vannak. Különben is először az otthoni igazgatósággal akarja megtárgyalni a dolgot. Éppen ezért a csapattal együtt vo­natra ül s kedden délután érkezik meg velük együtt Budapestre. Tamássy László. Újpestiek, svájcijaik, érdekeltek és érdektelenek vélemény© IV., Kossaik­ Lajos-u­tca . Egyenruhák és polgári öltönyök. Tartalékos fisaitok, és önkéntesek szabályszerűen fels­ze­re­pelnek. Nagy Kálmán Hagy vátesszék angol szövetekben! S SorT Heti program Szombat: Hungária-út: Budai „11”—Bástya első bajnoki mérkőzés. Vasárnap: (Az I. és II. profi ligában bajnoki start!) Budapest: III. ker. PC—Sabaria. Megyeri-út: Újpest—Vasas. Sárkány-utca: Kispest—Hungária. Pécs: Pécs-Baranya—Nemzeti. Debrecen: Bocskay—Ferencváros. Nyitra: Tatabányai SC—NyAC. Rimaszombat: „33” FC—RPO. A II. ligában: Miskolc: Attila— Turul. Kaposvár: Somogy—Bak TK. Soroksár: Soroksár—Vác FC. Pest­erzsébet: Kossuth—Maglód. Nép­sziget: Megyer—Terézváros. Buda­pest: Józsefváros—Rákospalota. Az amatőröknél: BSzKRT—URAK, BTC—MTK, NMSE—Törekvés, Postás —BSE, UTE—FTC, Fer. Vasutas—III. ker. TVE. Hétfő: Nyitra: Tatabányai SC—NyAC. Komárom: Sabaria—KFC. 3 A fényesen renovált isLlISS! kávéházban Mft.MKA S muzsikál

Next