Nemzeti Sport, 1930. október (22. évfolyam, 192-213. szám)

1930-10-01 / 192. szám

sés­0®Me Szerda, 1930 október . I­I Mit tegyünk hát? Ami a német lelkesedés, a füves pálya és a magyar futball lenézése érzetének közepette eszünkbe jut — Saját tudósítónktól — Rozsda marja, nem ragyog!? A magyarokat saját fegyverükkel vertük meg! Nerz, a németek birodalmi trénere mondotta ezt. A vér erejével, a szív füzével folytatott harcra értette, amit a német csapat a drezdai gyepen har­colt végig. Ennek a tűznek a lángja felperzselte a magyar fiúk minden igyekezetét. A német szívek dobogása elhalkította a magyar küzdeni tudás erejét. Valaha megcsodálták a magyar len­dületet, a magyar temperamentum viharzó szélvészerejét, a magyar fiúk huszáros rohamfergetegeit. Valaha rettegve emlegették a magyar futball paprikatüzét, mely előtt észak hidege, dél forrósága, nyugat méltósága mind a porba hullott. Mint ezer év előtt, az Európába vándorolt magyarok harci kalandozásai idején ... A drezdai gyepen, az Elbe partján éppen úgy beleveszett a magyar vir­tus az ellenfél gyilkos kelepcéjébe, mint ezer év előtt Augsburg alatt a Lech partján kalandozó őseink! Talán rozsda marja a magyar harci erénye­ket, talán nem ragyog már az ősi fegyverzet? Nert sem mondta, senkit sem mond­hatja. Csak azt, hogy ezúttal a néme­tek kezében fényesebben villogott a kard! A művészet ütközött bele a természet erejébe Nevezzük kardnak, acélból való harci fegyverzetnek, lelkesedésnek, a szív minden ereje kiáradásának, a német akarat hegyeket mozgató ha­talmának, vagy a német nagyság le­­tipró, agyonsújtó terhének mindazt, ami a drezdai második félidőben a né­met futball sikerét kiverekedte, mind­ezeken túl azt kellett látnunk, hogy ezen a mérkőzésen a művészet a ter­mészet rettentő elbírhatatlanságával találta szemben magát. Olyan volt az a második félidő, mint mikor valami gyönyörűséges palotát földrengés ráz meg s­záz izzé, porrá. Mint a mikor égbenyúló fenyők szépséges gyertyáit töri derékba a vihar száguldó ereje s forgatja meg a sárban, porban a napsugárhoz szo­kott koronáját. Mint mikor valami paradicsomi szigetet nyel, temet el a tenger háborgása, hogy pompázó parkjai, viruló virágerdei fölé az iszap semmitmondó szürkeségét, te­rítse. A magyar válogatott gyönyörű fut­­ballcsodát remekelt a drezdai pályára az első félidőben. Ennek a csodának varázslatos ereje alatt álmélkodott a negyvenezer szempár, ennek a csodá­nak varázsa hangzik minden német kritikából, ami a mérkőzésről elhang­zik. S ezt a futballcsodát ledöntötte a második félidőben a német csapat vi­hara, földrengésszerű ereje, óceáno­kat megszégyenítő háborgása. Ezt a vihart nem tudta kiállani va­sárnap a magyar csapat. Legfőképpen azért, mert maga nem tudott hasonló viharral felelni. A ma­gyar futballtudás már hosszú évek óta sokkal inkább művészet, mint já­ték, sokkal inkább játék, mint harcos küzdelem. A magyar futballista mű­vésze a labdának és — ha százszor hivatásos is — nem munkája, nem robotosa. Ezzel áll talán minden más futballista fölött, ezzel hódítja meg olyankor is a világot, amikor — mint Drezdában — a vereség keserű poha­rát kell eme tulajdonságai miatt ki­inni. Mert a művész meg tudja fes­teni a tenger háborgását, meg tudja szólaltatni a hangok viharát, a ter­mészet zengő orgiáját, de maga még­sem csinál vihart, mégsem korbácsol­ja fel a tenger mélységeit. A magyar csapat művészete bele­ütközött a német lélektengeri bődítő viharába, s össze kellett roppannia alatta! A magyar futball különös kellékei A drezdai negyvenezer előtt is tisztán állott, hogy a magyarok mű­vészi futballt játszanak. Nemcsak a félidőben, de a mérkőzés után is el­ismerte ezt mindenki, sőt maguk a vendéglátók sokkal nyomatéko­sabban hangsúlyozták ezt, mint ahogy mi magunk tesszük. A német szakemberek serege s a német sajtó egyértelműen jelentette ki, hogy az a futball, amit a magyar csapat játszik, nekik túl magas, attól ők távol vannak. Ennek a magyar futballnak azon­ban nagyon kényes tulajdonságai vannak. Sziklába nem lehet Madon­nát faragni, százmázsás termés­kövekből egyiptomi piramisokat le­het építeni, de nem a kölni dóm tor­nyát vagy a Szent Péter-templom kupoláját. Nagydobra nem lehet szonátát írni s basszussal nem lehet a Standchent szerelmes fülekbe suttogni! Minden nagy teljesítményhez, minden művészi alkotáshoz az al­kotó természetének, szokásainak, hajlamainak megfelelő körülmények kellenek. A magyar csapat nagy teljesít­ményéhez hiányoztak ezek a kellé­kek. A pálya roppant mérete kizök­kentette koncepciójából, a füves ta­laj­b­ól még meddig kell a pázsitos futballpálya után epekednünk! — úgy hatott rá, mintha egészen szo­katlan világba pottyant volna, a bíró felfogása teljesen más légkört teremtett számára, mint amilyenhez szokva van. Mindezt azonban 15—20 perc kemény igyekezetével le tudta küzdeni és igazi nagyságának bizo­nyítékát adta, amikor a félidő má­sodik felében megsemmisítő fölény­nyel, szemkápráztató játékkal in­tézte el ellenfelét. A nagy játékhoz, a fölény állan­dósításához azonban teljes lelki ki­egyensúlyozottság is kell. A szünet vitája, hibásan, oktalanul felkavart hangulata elrabolta a csapat lelki egyensúlyát. Idegesség és nyugta­lanság lépett ki a csapattal a máso­dik negyvenöt percre, aminek súlya a német csapat lendületével, a drez­dai közönség hajrázásával neheze­dett az együttesre. Ezt a hiányt már nem tudta pótolni, ezt a súlyos sé­rülést nem tudta kiheverni a csapat s elvesztette küzdőképességét, ideg­nyugalmát, játékos kedvét, szépet, jót, sikert hozó alkotó kedvének legfontosabb alapját. A magyar csapat játéka olyanná lett ezen a mérkőzésen, mint valami félbehagyott remekmű. Egy része csodás szépségű, varázslatos erejű, színpompás és gyönyörűséget keltő, mellyel együtt kellett járni a siker­nek. A másik része kidolgozatlan, elnagyolt, abbahagyott, mint valami remek torony mellett a másik, csonka pár, ami csak arra jó, hogy a tökéletes alkotás hatását rontsa. A Jövő útja — a múst hibája A drezdai 3:5 után sokkal hango­sabban merészkedhetik elő a követe­lés: — Nem kell a művészi játék, siker, győzelem kell! Nem kell a játék szépsége, gólok kellenek! Hiábavaló beszéd. A magyar futball sohasem változik át úgy, hogy erede­tiségéből kivetkőzzék. Bizonyos, hogy a fejlődés a küzdő játék felé viszi a futballt és sokkal inkább kidombo­rítja ezt a tulajdonságot, mint ahogy ezelőtt, a skót iskola diadalmas ér­vényre jutása óta láthattuk, de az is bizonyos, hogy azé a jövő, aki ebbe a küzdelemmel teli játékba legtöbb művészetet, ötletet, szellemet tud belevinni a legnagyobb harcok pilla­nataiban is. Igaz, hogy az angoloktól kezdve a spanyolokig mindenki hátat fordít a szépségek keresésének és csak a gól szentsége előtt hajt tér­det, mégis meg kell őriznünk to­vábbra is a magyar futball szépsé­gét, kifinomodottságát. De nem olyan dekadens formájá­ban, mint amilyenben mostanában a csak küzdő ellenfelek ellen — fran­ciák, olaszok, németek — többnyire jelentkezett. Nem olyan játékosok­kal, akiknek elkényeztetettsége, bo­garassá öregedése, elkényeztetett volta alkalmatlan már arra, hogy új tulajdonságokat rakosgassunk régi nagyságukat hirdető jellemvonásaik mellé. Játékosgárdánk testi és lelki neve­lését kell megreformálnunk. Igaz, a kicsiny ország néhány milliójából nem lehet olyan könnyen s olyan alkalmas fizikumot a pályára vinni, mint Anglia, Németország, Olasz­ország, Spanyolország, vagy Délame­­rika tömegei közül. Különösen, ha elkergetik az illetékesek az ifjúság nagy részét a futballlabda mellől, ha tűzzel-vassal irtják ezt a játékot iskolákban, hivatalokban, intézetek­ben, ha nem adnak polgárjogot sem a futballnak, sem a futballal foglal­kozó polgári egyesületeknek ahhoz, amit végezni akarnak: a futballista neveléséhez. Fiatalság kell a fut­­ballba, mert a futballista gyorsab­ban öregszik, mint a trópusi nő. Olyan fiatalság, amely még keveseb­bet gondolkozik, de szívesebben, ön­feledtebben játszik, amelynek lelké­ben minden nagy esemény az élet egy-egy mérföldkövét jelzi. Olyan futballgeneráció kell, amely sem művészete erejét, sem idegei nyugal­mát nem veszti el a minden mérkő­zéssel együtt járó hangulatváltozá­sokkal. Olyan fiatalság kell, mely ellenállása vitorlásba fogja az ellen­fél tudásának, erejének viharát, amely az erő és akarat ellen még nagyobb testi, lelki erőt, még ellen­állhatatlanabb akaratot dob a harcba. Mindez a nevelés munkája A pá­lyán és a pályán kívüli nevelésé. A pályán meg kell tanítani a futballis­tát arra, hogy mi az a testtel való játék, el kell végre jutnunk oda, hogy futballbíráink helyesen értel­mezzék a szabályokat. A pályán kí­vül pedig meg kell szüntetni a rend­szert, mely szarokat választ ki, a fut­ballistához nem illő igényeket nevel a játékosokba, elpuhítja, férfias küz­delmektől irtózóvá teszi, egyszóval elneveli a sporttól, elneveli a fut­­balltól. A drezdai csapat nem hibás, való­jában nem is oka a vereségnek. A magyar futball helytelen utakra ju­tása az ok, amit nem szüntethet meg semmiképpen összeválogatott tizen­egy sem. A csapat azt adta, ami lé­nyege. Becsületesen, dicséretre mél­tóan játszott. A németek maguk álla­pították meg, hogy hivatásos játéko­soktól szokatlanul nagy lelkesedés­sel, akarattal harcolt a magyar csa­pat. A magyar futball hibái azonban a legjobb tizenegyben éppen úgy él­nek, hatnak, károsan hatnak, mint bármely más csapatunkban. Tömegeket kell nevelnünk a pá­lyán, fel kell emelnünk ezeket a tö­megeket a pályán kívül a sport ideál­jainak szebb, nemesebb birodalmába, köznapi vágyakon túl nagyobb, fé­nyesebb, tisztább és felemelőbb célo­kat kell a nemessé kovácsolódó lélek elé tűznünk, ha a magyar futball jövőjét akarjuk szolgálni. Drezdából jövet, a robogó vonat kereke egyre ezt kattogta a fülembe, míg a diadal­mámoros Elbe-partról a nagy csalódást megért Duna part­jára értem! P. I. A Pénzügyi TSC a BTC-be olvad ? A PTSC-nek a BOSC-cal való egybe­olvadására már ki is tűzték a köz­gyűlést, mégis olyan hangokat hal­lottunk, hogy a BTC erősödik meg a pénzügyiekkel Immár három éve, hogy a BTC és a Pénzügyminisztériumi Tisztviselők SC között olyan irányú tárgyalások folynak, hogy a KANSz egyesület feladja önálló létét és a piros-fehé­rek gárdáját fogja — nem is kis mértékben — erősíteni. A tárgyalá­sok a legnagyobb titokban folytak, de nem vezettek sohasem ered­ményre, mert a pénzügyiek között mindig voltak olyanok, akik az önállóság fenntartása mellett kardoskodtak s nem akarták az egyesületet más klubba olvasztani Úgy látszik a népjólétiek pompás sikere ho­zott fordulatot a pénzügyiek felfogásába, mert a legutóbb már egyöntetű volt az a fel­fogás a klub tagjai közt, hogy a PTSC-nek is az MLSz bajnok­ságért kell játszania. A BTC-vel való tárgyalások elhanya­golása mellett egy negyedosztályú egyesületet, a BOSC-ot választotta ki a veze­tőség arra a célra, hogy annak a nevét fel­véve, lásson neki az MLSz bajnok­ságnak. A BOSC-cal a tárgyalások már sokkal könnyebben mentek, mint a BTC-vel, hamarosan létre is jött a meg­egyezés s ennek alapján már ki is tűzték a fúziós közgyűlést, mikor a PTSC-ben legújabban olyan felfogás alakult ki, hogy ha már egy idegen egyesület neve alatt folytatja a PTSC a szerep­lését, akkor legalább ne negyedik, hanem felsőbb osz­tályú csapatot válasszon ki. Ekkor került újra előtérbe a BTC neve. A tárgyalások fonalát hama­rosan felvette a két egyesület veze­tősége s azt hisszük, rövidesen meg is egyezik a két vezetőség abban az irányban, hogy a PTSC a BOSC elejtésével a BTC-be lép. Mondanunk sem kell, hogy a piros­­fehérek hatalmas erősödést nyernek a pénzügyi játékosokban. Vác FC—Nemzeti B) barátságos mérkőzés lesz vasárnap délután fél 4 órakor a Simor­ utcai Ganz-pályán. Előzőleg a Ganz TE—Testvériség II. osztályú mérkőzés kerül sorra. A III. ker. FC játékosai közül csak Fenyvesi inhúzódása komolyabb ter­mészetű. A többiek rendben vannak. Óbudán remélik, hogy Fenyvesi sérü­lése is rendbe jön vasárnapig. Gerő Ferenc vezeti vasárnap Belgrád­iján a Beogradsky—Concordia meccset. Az MLSz-be tegnap távirat futott be a jugoszláv szövetségtől Belgrádból, mely­ben az MLSz útján Gerő Ferencet kérik fel a vasárnap Belgrádban eldöntésre kerülő Beogradsky—Concordia mérkő­zés vezetésére. Az MLSz továbbította a kérést a BT-hez, egyben rögtön közölte Gerő Ferenccel is, aki éppen fent járt a szövetségben. Gerő maga részéről elfo­gadta a meghívást s így már csak a BT hozzájárulása szükséges. ) MTK pálya Hungária-út Vasárnap, október 5-én, délután fél 4 órakor Hungária—III. ker. FC Előzőleg fél 2 órakor Budai 11—Sabaria I. ligabeli bajnoki mérkőzések

Next