Nemzeti Sport, 1931. január (23. évfolyam, 1-19. szám)

1931-01-04 / 1. szám

Vasárnap, 1931 január 4. Sport 99" " " más már nem is hiányzik nekünk, csak a temető!“ Trieszti uzsonna „Pista bácsi“-nal — Találkozás a budaiakkal — A bíró kivégzi a Ferencvárost Nápoly­ban — Reális a genovai vereség Berkessy Elemér levele a Fradi-túra szomorú részéről Genova, 1930 december 29. Nagy ka­dvvel ígértem meg elutazá­sunk előtt, hogy levelekben számolok be utunkról, de kedvem azóta teljesen elveszett. Bár sohasem ígértem volna levelet erről a túráról! Nemcsak azért mondom ezt, mert a mai délután az első, amelyen levélírás­ra időm jutott, de azért is, mert ez a túra eddig nem volt más, mint az utazás, vonaton ülés és a szerencsét­lenül végződő mérkőzések sorozata. A trieszti játék után­­vendégül látott bennünket Pista bácsi, aki pazar uzsonnában részesítette a csapatot. A mérkőzésről, azt hiszem, legokosabb, ha hallgatok. Szomorúan csak annyit állapítottunk meg, hogy sok babér ezen a túrán nem terem számunkra, ha a többi mérkőzésünk is az elsőhöz hasonló körülmények kö­zött folyik le. De ekkor még nem sej­tettük az elkövetkezőket! Triesztből Nápolyba indulva Mestre­­ben szálltunk be a hálókocsiba. Köz­ben Monfalconeban nagy lárma és üdvrivalgás fogadott bennünket. A Budai „11” csapata volt kint a pályaudvaron, hogy találkozhasson velünk. Boldog­ságban úszott az egész társaság. Ért­hető, hiszen győzött a csapat. Azt azonban sehogysem tudták megérteni, miképpen vesztettük el mi a mérkő­zést Triesztben! ? Képzelem, milyen hangulat fogadta akkor otthon ezt az eredményt?! A hálófülkéket abban a hitben fog­laltuk el, hogy aludni fogunk. Nagy­, részt csalódtunk ebben a hitben s bi­zony Rómában, amikor átszállottunk, egészen megnyúzott volt a társaság. Az örök város és a gyönyörű Nápoly között a vonaton fogyasztottuk el ebédünket, a mérkőzés előtt szokásos könnyű ebédet. A hangulat közben meglehetősen nyomott volt, mert az előző napi vereség mindenkit lehan­golt. Nápolyban a pályaudvarról egye­nesen a pályára tartottunk, sőt igyekeznünk kellett, hogy el ne késsünk... A mérkőzés? Ilyen szemtelenül és csalárdul elvezetett mérkőzést még nem láttam! Sok vereség ért már ben­nünket s az ember jól tudja, hogy nemcsak győzni lehet. De mikor a já­tékot vezető bíró minden tekintetben meghazudtolja a sportot s rajta ke­resztül érezzük, hogy minden eszköz­zel a csapat megveretésén munkálko­dik, kétségbe kell esnie a futballistá­nak. A nápolyi látogatás nekünk nagyon kellemetlen emlékünk marad örökké. S mi nem tudtuk érezni egyet­len pillanatra sem ebben a környezet­ben a régi jó mondás erejét: Nápolyt látni és meghalni! A pályán keresztre feszített ben­nünket a bíró, még egy halál még Nápoly­ért is sok lenne! Voltak, akik azt mondották, hogy ilyen szépen játszó csapatot már ré­gen nem láttak Nápolyban, de kár, hogy kikaptunk ... Igen, igen, a szép játék csak holt test, ha a győzelem lelke nem kelti életre. Másnap, 26-án újra vonatra ültünk. Irány Genova! Rómában azonban­ időznünk kellett, mert csak este kap­­ tun­k csatlakozást Genova felé. Az­­­örök városban megnéztük a Colosseu­mot, elcsodálkoztunk a Szent Péter templom roppant szépségein s csak aztán tértünk vissza az állomásra. Hajnali négy óra tájban érkeztünk meg Genovába s amikor felébredtünk, már készülődni kellett az újabb mér­kőzésre. Ha ezt a fáradt, elcsigázott társaságot láthatták volna az ottho­niak, akkor nem csodálkoznának az eddigi eredményeken. Mégis azt mondhatom, hogy a játék itt nagyszerűen ment. Hatalmas közönség előtt, szép pályán, rendes bíróval játszottunk s mond­hatni, rendes körülmények között kap­tunk ki. Ha komplet a csapat, feltétlenül győ­zünk, így csak a genovai közönséggel egyetemben gyönyörködtünk magunk is a fiúk játékában, akiknek képessé­geit pedig mi jól ismerjük. Az állandó fölény, sajnos, csak erkölcsi sikert hozott, de győzelmet nem. A Genova 93 vendégül látott ben­nünket a mérkőzés estéjén, de mi leg­jobban annak örültünk, hogy a forma­ságok elintézése után végre ágyba ke­rültünk s kialhattuk magunkat tisztességesen. Mai napunk leg­kiemelkedőbb programpontja az itteni világhírű temető megtekintése volt. Amint kifelé mentünk, Papp Laci ta­lálóan jegyezte meg: — Az eddigiek után más már nem is hiányzik nekünk, csak a temető! Olyan a hangulat közöttünk, mint­ha valami viharban hánykolódó hajón lennénk, mely minden pillanatban el­­sülyedhet. Csak alig-alig bízunk, hogy a bolognai győzelem (mert ott győz­nünk kell) mégis csak megment ebből a rettenetes viharból ! Berkessy Elemér. Művészi kivitelű mn----------------—— iimw—muhi i ■ i inm irin n nini in rtr ««i­ iHiii»iif»s]ritinrri^»wrrT'irr­­­r— SPORTSZOBROK és CSILLÁROK bronz- és márvány verseny­­díjak,. Írókészletek ÉS VILÁGÍTÁS r.-t. VII., Erzsébet­ körút 4. szám Beküldő neve: ... Címe:­...........­.....................................­......................­....................... A képbe a labdás ceruzával bele kell rajzolni, a nevet és lakcímet alája írni és a lapból kivágott képet a Nemzeti Sport szerkesztőségébe (VI., Rózsa­ u. 111.) beküldeni. Megfejtési határidő: 1931 január 8. csütörtök déli 12 órája. Csak eddig az időpontig beérkező megfejtéseket vesszük figyelembe. Kérjük a megfejtés beküldőit, hogy a borítékra szíveskedjenek ráírni. Hol a labda? Mai rejtvényünk nagyon egyszerű­nek látszik. Újpest küzd a Budai „11” ellen s ahogy Avar kiemelkedik a mezőny­ből, hogy fejest mutasson, az ember akarva, nem akarva elhiszi neki, hogy el is fejelte a labdát. A többiek meg­lehetősen alárendelt szerepet játsza­nak — látszólag — körülötte. Fogoly III. és egy eltakart alak küzd a lab­dáért, de mind a ketten a mélységben vannak ahhoz a magassághoz képest, amelyre Avar felrepült. A többi játékos még alárendeltebb szerepet játszik, hacsak!... Víg úgy áll, mint aki valamit csi­nált. A fejesnél tesz olyan mozdula­tot az ember, amilyen pózban Víg van. De előfordul az is, hogy a játékos társa ugrását figyelve maga is reflex­­szerűen utánozza azt, amit lát. Ez lehet a Víg esete is. Ámbár ki tudhat­ja?! Láttunk már furcsa eseteket azokon a képeken, amelyekkel két­hetenként a Nemzeti Sport fotográ­fusai megörvendeztetnek bennünket. A jelenet különben az Újpest kapu­ja közelében történik. S hogy meleg volt a helyzet, mi sem bizonyítja jobban, minthogy Spitz is hazafelé fut, nyilván a szorongatott védelem segítségére. Bár a szorgalmas Vörös nem igen szokott a pálya közepén meg­­állani játék közben. Hogyan alakult ki ez a jelenet, nem lenne egyszerű meghatározni. Minden valószínűség szerint az történt, hogy a budaiak csatársora hirtelen lefutott s így került a labda — talán centere­­zés útján — az újpesti 16-osra. Mert az a csoport, amely a labdáért küzd, éppen a tizenhatos vonalnál áll, illetve ugrik a levegőbe. Hová szállt,, merre repült a labda, azt kell meghatározni a megfejtők nagy rutinjával és a sze­rencse segítségével. A díjazás a következő: I. díj: 40 pengős utalvány az egyik fővárosi sportáruházba. II. díj: Futball-labda. III. díj: A Nemzeti Sport egyhavi előfizetése. IV—X. díj: A Nemzeti Sportkönyv­tár egy-egy könyve. Hazajött a Fradi Azt beszélik, délen még most sem tudnak futballozni az olaszok, de bíráskodni annál „jobban­­! — Bukovai híján fittek a játékosok — Saját tudósítónktól — A kelenföldi pályaudvaron a trieszti­­ gyorshoz egyre többen érkeznek. A Budai „11” hívei várják az olasz föld­ről érkező csapatot ,s fogadják nagy örömmel a vonatból leszálló fiúkat. A budaiak között azonban a zöld-fehérek harcosai is kilépnek a vonatból s egyre-másra kapják el a feléjük nyúló kezet.­­ Bukovai az első, majd utána Papp, Turay, Laky száll le s tart kifelé a pályaudvarról. A nagyobbik rész azon­ban a kocsiban maradt, s bevasutazott a Déli pályaudvarra. Felugrunk a kocsiba, ahol Kohut, Angyal, Berkessy és a többiek vannak a fülkékben. . . — Annyira megtanultak azok az Hol a labda? LTCI. számú képrejlmenyiünk­ 5

Next