Nemzeti Sport, 1931. január (23. évfolyam, 1-19. szám)
1931-01-04 / 1. szám
Vasárnap, 1931 január 4. Sport 99" " " más már nem is hiányzik nekünk, csak a temető!“ Trieszti uzsonna „Pista bácsi“-nal — Találkozás a budaiakkal — A bíró kivégzi a Ferencvárost Nápolyban — Reális a genovai vereség Berkessy Elemér levele a Fradi-túra szomorú részéről Genova, 1930 december 29. Nagy kadvvel ígértem meg elutazásunk előtt, hogy levelekben számolok be utunkról, de kedvem azóta teljesen elveszett. Bár sohasem ígértem volna levelet erről a túráról! Nemcsak azért mondom ezt, mert a mai délután az első, amelyen levélírásra időm jutott, de azért is, mert ez a túra eddig nem volt más, mint az utazás, vonaton ülés és a szerencsétlenül végződő mérkőzések sorozata. A trieszti játék utánvendégül látott bennünket Pista bácsi, aki pazar uzsonnában részesítette a csapatot. A mérkőzésről, azt hiszem, legokosabb, ha hallgatok. Szomorúan csak annyit állapítottunk meg, hogy sok babér ezen a túrán nem terem számunkra, ha a többi mérkőzésünk is az elsőhöz hasonló körülmények között folyik le. De ekkor még nem sejtettük az elkövetkezőket! Triesztből Nápolyba indulva Mestreben szálltunk be a hálókocsiba. Közben Monfalconeban nagy lárma és üdvrivalgás fogadott bennünket. A Budai „11” csapata volt kint a pályaudvaron, hogy találkozhasson velünk. Boldogságban úszott az egész társaság. Érthető, hiszen győzött a csapat. Azt azonban sehogysem tudták megérteni, miképpen vesztettük el mi a mérkőzést Triesztben! ? Képzelem, milyen hangulat fogadta akkor otthon ezt az eredményt?! A hálófülkéket abban a hitben foglaltuk el, hogy aludni fogunk. Nagy, részt csalódtunk ebben a hitben s bizony Rómában, amikor átszállottunk, egészen megnyúzott volt a társaság. Az örök város és a gyönyörű Nápoly között a vonaton fogyasztottuk el ebédünket, a mérkőzés előtt szokásos könnyű ebédet. A hangulat közben meglehetősen nyomott volt, mert az előző napi vereség mindenkit lehangolt. Nápolyban a pályaudvarról egyenesen a pályára tartottunk, sőt igyekeznünk kellett, hogy el ne késsünk... A mérkőzés? Ilyen szemtelenül és csalárdul elvezetett mérkőzést még nem láttam! Sok vereség ért már bennünket s az ember jól tudja, hogy nemcsak győzni lehet. De mikor a játékot vezető bíró minden tekintetben meghazudtolja a sportot s rajta keresztül érezzük, hogy minden eszközzel a csapat megveretésén munkálkodik, kétségbe kell esnie a futballistának. A nápolyi látogatás nekünk nagyon kellemetlen emlékünk marad örökké. S mi nem tudtuk érezni egyetlen pillanatra sem ebben a környezetben a régi jó mondás erejét: Nápolyt látni és meghalni! A pályán keresztre feszített bennünket a bíró, még egy halál még Nápolyért is sok lenne! Voltak, akik azt mondották, hogy ilyen szépen játszó csapatot már régen nem láttak Nápolyban, de kár, hogy kikaptunk ... Igen, igen, a szép játék csak holt test, ha a győzelem lelke nem kelti életre. Másnap, 26-án újra vonatra ültünk. Irány Genova! Rómában azonban időznünk kellett, mert csak este kap tunk csatlakozást Genova felé. Azörök városban megnéztük a Colosseumot, elcsodálkoztunk a Szent Péter templom roppant szépségein s csak aztán tértünk vissza az állomásra. Hajnali négy óra tájban érkeztünk meg Genovába s amikor felébredtünk, már készülődni kellett az újabb mérkőzésre. Ha ezt a fáradt, elcsigázott társaságot láthatták volna az otthoniak, akkor nem csodálkoznának az eddigi eredményeken. Mégis azt mondhatom, hogy a játék itt nagyszerűen ment. Hatalmas közönség előtt, szép pályán, rendes bíróval játszottunk s mondhatni, rendes körülmények között kaptunk ki. Ha komplet a csapat, feltétlenül győzünk, így csak a genovai közönséggel egyetemben gyönyörködtünk magunk is a fiúk játékában, akiknek képességeit pedig mi jól ismerjük. Az állandó fölény, sajnos, csak erkölcsi sikert hozott, de győzelmet nem. A Genova 93 vendégül látott bennünket a mérkőzés estéjén, de mi legjobban annak örültünk, hogy a formaságok elintézése után végre ágyba kerültünk s kialhattuk magunkat tisztességesen. Mai napunk legkiemelkedőbb programpontja az itteni világhírű temető megtekintése volt. Amint kifelé mentünk, Papp Laci találóan jegyezte meg: — Az eddigiek után más már nem is hiányzik nekünk, csak a temető! Olyan a hangulat közöttünk, mintha valami viharban hánykolódó hajón lennénk, mely minden pillanatban elsülyedhet. Csak alig-alig bízunk, hogy a bolognai győzelem (mert ott győznünk kell) mégis csak megment ebből a rettenetes viharból ! Berkessy Elemér. Művészi kivitelű mn----------------—— iimw—muhi i ■ i inm irin n nini in rtr ««i iHiii»iif»s]ritinrri^»wrrT'irrr— SPORTSZOBROK és CSILLÁROK bronz- és márvány versenydíjak,. Írókészletek ÉS VILÁGÍTÁS r.-t. VII., Erzsébet körút 4. szám Beküldő neve: ... Címe:............................................................................................. A képbe a labdás ceruzával bele kell rajzolni, a nevet és lakcímet alája írni és a lapból kivágott képet a Nemzeti Sport szerkesztőségébe (VI., Rózsa u. 111.) beküldeni. Megfejtési határidő: 1931 január 8. csütörtök déli 12 órája. Csak eddig az időpontig beérkező megfejtéseket vesszük figyelembe. Kérjük a megfejtés beküldőit, hogy a borítékra szíveskedjenek ráírni. Hol a labda? Mai rejtvényünk nagyon egyszerűnek látszik. Újpest küzd a Budai „11” ellen s ahogy Avar kiemelkedik a mezőnyből, hogy fejest mutasson, az ember akarva, nem akarva elhiszi neki, hogy el is fejelte a labdát. A többiek meglehetősen alárendelt szerepet játszanak — látszólag — körülötte. Fogoly III. és egy eltakart alak küzd a labdáért, de mind a ketten a mélységben vannak ahhoz a magassághoz képest, amelyre Avar felrepült. A többi játékos még alárendeltebb szerepet játszik, hacsak!... Víg úgy áll, mint aki valamit csinált. A fejesnél tesz olyan mozdulatot az ember, amilyen pózban Víg van. De előfordul az is, hogy a játékos társa ugrását figyelve maga is reflexszerűen utánozza azt, amit lát. Ez lehet a Víg esete is. Ámbár ki tudhatja?! Láttunk már furcsa eseteket azokon a képeken, amelyekkel kéthetenként a Nemzeti Sport fotográfusai megörvendeztetnek bennünket. A jelenet különben az Újpest kapuja közelében történik. S hogy meleg volt a helyzet, mi sem bizonyítja jobban, minthogy Spitz is hazafelé fut, nyilván a szorongatott védelem segítségére. Bár a szorgalmas Vörös nem igen szokott a pálya közepén megállani játék közben. Hogyan alakult ki ez a jelenet, nem lenne egyszerű meghatározni. Minden valószínűség szerint az történt, hogy a budaiak csatársora hirtelen lefutott s így került a labda — talán centerezés útján — az újpesti 16-osra. Mert az a csoport, amely a labdáért küzd, éppen a tizenhatos vonalnál áll, illetve ugrik a levegőbe. Hová szállt,, merre repült a labda, azt kell meghatározni a megfejtők nagy rutinjával és a szerencse segítségével. A díjazás a következő: I. díj: 40 pengős utalvány az egyik fővárosi sportáruházba. II. díj: Futball-labda. III. díj: A Nemzeti Sport egyhavi előfizetése. IV—X. díj: A Nemzeti Sportkönyvtár egy-egy könyve. Hazajött a Fradi Azt beszélik, délen még most sem tudnak futballozni az olaszok, de bíráskodni annál „jobban! — Bukovai híján fittek a játékosok — Saját tudósítónktól — A kelenföldi pályaudvaron a trieszti gyorshoz egyre többen érkeznek. A Budai „11” hívei várják az olasz földről érkező csapatot ,s fogadják nagy örömmel a vonatból leszálló fiúkat. A budaiak között azonban a zöld-fehérek harcosai is kilépnek a vonatból s egyre-másra kapják el a feléjük nyúló kezet. Bukovai az első, majd utána Papp, Turay, Laky száll le s tart kifelé a pályaudvarról. A nagyobbik rész azonban a kocsiban maradt, s bevasutazott a Déli pályaudvarra. Felugrunk a kocsiba, ahol Kohut, Angyal, Berkessy és a többiek vannak a fülkékben. . . — Annyira megtanultak azok az Hol a labda? LTCI. számú képrejlmenyiünk 5