Nemzeti Sport, 1931. február (23. évfolyam, 20-38. szám)

1931-02-01 / 20. szám

Vasárnap, 1931 február 1. ap. r Én mindig ugyanaz! kívánom a magyar csapatoknak, mint a mieinknek!... üzeni Meisl Hugó, aki a leghatározottabban cáfolja, hogy magyarellenes politikát folytat — Saját tudósítónktól — A profiszövetség helyiségei szom­batonként rendszerint konganak az ürességtől. Ezen a napon ugyanis szünetel a bizottságok munkája a szövetségben. Ezúttal is így van. A főtitkári szobában egyedül Fodor dr. intézi a legsürgősebb ügyeket és csinál ren­det, most már talán századszor az íróasztalán. Éppen arról beszél, hogy milyen érdekes volt a PLASz pénteki tanács­ülése, hogy milyen nívósak voltak a felszólalások és különösen kiemeli Kenyeres Árpádnak, az MLSz főtit­kárának ragyogó beszédét, amely, mint mondja, egészen frappírozta a PLUSz tanácsának tagjait. — Meisl Hugó is alaposan kika­pott tegnap! — mondja éppen moso­lyogva a kitűnő főtitkár, amikor megszólal a telefon csengője és Lé­­derer tanácsos már jelzi is az irodá­ból: — Bécs beszél! ... Meisl Hugó keresi a doktor urat! — Lupus in fabula! — kiált fel nevetve Fodor dr. és már folytatja is a kagylóba harsogva — Servus, lieber Hugó! munkatársa! Már át is adom neki a kagylót! — Ön az kedves barátom? Bravó! Nagyszerű, hogy kéznél van! — Parancsoljon! — A legnagyobb mértékben bosz­­szankodom! Teljesen érthetetlen szá­momra, hogy miért tört ki ellenem az az általános felháborodás Budapes­ten ! Én még nem is olvastam azokat a kérdéses cikkeket! Hogy én magyar -­ellenes politikát folytatok?! Ez a leg­­tévesebb beállítása a dolgoknak. Alig várom, hogy a magyar delegátusok­kal találkozzak Milánóban az Euró­pai Kupakonferencián, mert akkor ott lesz Mauro is. A nála levő leve­lemből ki fog tűnni, hogy az én bűnöm egyedül az, hogy azt meré­szeltem állítani, hogy a magyar sajtó nagy része sem ért egyet és kifogá­solja a magyar túracsapatok egyiké­vel-másikával történteket a túrákkal kapcsolatban! De általánosítani egy­általán nem általánosítottam! ... És azt szavamra állíthatom, hogy én soha sem voltam és egyáltalán nem vagyok jelenleg sem a magyar fut­ball és a magyarok ellensége. Ezt a leghatározottabban visszautasítom! Kérem, ezt a leghatározottabban szö­gezze le! — Meglesz!... —Köszönöm!... Akkor még csak annyit, hogy azt üzenem a magyar futballvezéreknek, akik pénteken olyan érdemtelenül megtámadtak, hogy én a magyar egyesületek, a ma­gyar csapatok, egyáltalán a magyar futball ügyét épp úgy a szívemen vi­selem, mint az osztrákokét és ugyan­azt kívánom a magyar csapatoknak, mint a mieinknek!... H. Gy. ­ RUHA, HÁTIZSÁK,­­ VIHARKABÁT . Készítője: MOLNÁR GYULA VAR KÁROLY-KÖRÚT 3be. lelete... J. 321—02 — Nna, nna, nem olyan veszélyes a dolog! — Ah, dehogy!... Tudod jól­, hogy a magam részéről meg vagyok győződve róla, hogy nem ez az állás­pontod! — Nahát, igen, az a Mauro-ügy, meg a Pan Hans szanatóriumbeli nyilatkozat... Tessék­? ... Hogy azt a nyilatkozatodat nem így mond­­tad el... Na dehát így jelent meg a magyar lapokban! — Ja, sajnos, azt nem tudjuk meg­akadályozni, hogy a tanács tagjai a tanácsülésen véleményeiket szabadon nyilváníthassák. — Hogy Bécsben azt mondják, hogy az egész dolognak én voltam a főrendezője­!! Ugyan kérlek! (Ne­vet.) Ez a nagyság átka! Ha Bécs­­ben valami a futballban történik, azt mondják, hogy te csináltad, ha Buda­pesten, akkor azt mondják, én. — Én meg vagyok győződve róla! Hiszen, ugye, mi már elég régen is­merjük egymást! ... — Én azt ajánlanám, a legjobb vol­na a magyar sajtóban a legenergiku­­sabb cáfolatot leadnod! És miután annyira fáj neked a dolog, tehát minél előbb! . . . Hopp! Nagyszerű, hiszen itt van éppen a Nemzeti Sport egyik IV., Kossuth Lajos-utca . Egyenruhák és polgári öltönyök. Tisztek és kara­paszományosok szabályszerűen felszereltetnek. Nagy Kálmán Nagy választék angol szövetekben! A Somogy hétfőn Eszéken az ottani Slavia ellen meccsel Lovag és Egri megválik a kaposvári klubtól — Saját tudósítónktól — Eredetileg úgy volt, hogy a So­mogy csapata a kettős ünnepek alatt csak az egyik napon, vasárnap mécs­esei, mégpedig Pécsett, hol a Pécs— Baranya ellen már régóta esedékes revánsimérkőzését játsza le. A kaposvári vezetőség azonban mindenképpen szeretett volna hétfőre is meccset szerezni, éppen ezért kü­lönböző irányban tárgyalásokat kez­dett. Ezek közül egy a tegnapi nap folyamán eredménnyel végződött. Eszerint a Somogy legénysége a vasárnapi mérkőzés után nem megy haza, hanem tovább utazik Eszékre s ott hétfőn a Slavia csapatával méri össze erejét. A kétnapos kirándulásra a So­mogy ezzel a csapattal utazik el: Kutasi — Pető, Joós — Tallián, Péter, Győrffy — Galambos, Csizi, Jakube, Miklósi, Kohut II. Tartalék: Mészáros. A Somogy köréből újság még az, hogy Lovaggal a napokban közös megegyezés alapján felbontják a szerződést. Lovagot ugyanis annyira lefoglalja állása, hogy nem tud meg­felelő mértékben trenírozni. Meg­válik a Somogyi és Egri-Ehrenwald is, aki amatőr alapon játszott a ka­posváriaknál. Egri megválásának oka az, hogy hosszabb tartózkodásra a fővárosba jön. A Somogy vezetősége a létszám­apadásra való tekintettel elhatározta, hogy erősítés után néz. Főleg meg­felelő bekk után kutat, mert Petőt mindképpen a halfsorba szeretné előrevinni. Belviszály a Bratislavában a le­mondott francia túra miatt. Amint már megírtuk, a pozsonyi Bratislava francia túrát kötött le, amelynek első meccse február 1-én lett volna a Stade Rennais ellen. Sedlaczek, a klub nem­zetközi titkára azonban a túrát lemon­dotta, indokolása szerint azért, mert a játékosok nem tanúsítottak kellő szorgalmat a tréningeken. Általában azonban az a vélemény, hogy Sedla­­czek féltette a nem valami jó formá­ban levő csapatot súlyos vereségektől. A lemondás következménye lett, hogy a klub futballszakosztálya bizalmat­lanságot szavazott Sedlaczeknek és Solc mérnöknek, a szakosztály elnöké­nek. A belső zavarok miatt előrelát­hatólag a szezont is csak később kezdi meg a Bratislava. Wilheim Vilmos, az FTC volt játé­kosa, aki az olaszországi Vicenzában trénerkedik, néhány napot Buda­pesten töltött. A szimpatikus sport­embert szomorú esemény szólította haza, mert édesapja temetésére jött. A temetés után azonnal vissza is utazott Vicenzába. A BTC hétfőn délután fél 3 órakor nagy tréninget tart a fehérúti pályán Utána játékosértekezlet lesz. Csonka János a MOVE Bp. FC új intézője (lakása: Rákóczi­ út 69., II. emelet). Kispest új centere, Páli, saját ne­vén óhajt szerepelni és nem Pálos néven, amelyet eddig álnévül használt. A Bástya ma délután fél 3 órai kezdettel barátságos mérkőzést játszik egy szegedi amatőrkombinálttal. A sze­gedi profik­ összeállítása a következő lesz: Benedek — Sirály, Emődi — Tóth, Kurunczy, Riesz — Hernádi, Körösi, Harmat, Wahl, Korányi II. Tartalék: Pintér, Fehér. Havas, a Bástya kitűnő képességű csatára, akit az elmúlt napokban ope­ráltak vakbélgyulladással, tegnap el­hagyta a kórházat és egyelőre lakásán fekszik. Havas teljes felépüléséhez legalább 2—3 hét szükséges s így a szegediek minden bizonnyal nélküle kénytelenek megkezdeni a tavaszi szeánt. Gulyás I. (P. Törekvés) Vácra tá­vozik, Gulyás III. pedig betegsége miatt me vehet részt egyesülete mécs­esein. Volt sokszoros magyar váloga­tott csatár, hetenkét 4-szer (kedd, szerda, csütörtök, péntek) foglalkozó­­ hat csapattal,trénernek ajánlkozik. Megkeresések „Szorgalmas és nem nagy igényű" jeligére a kiadóba. (Ebben a rovatunkban szívesen adunk helyet a magyar sport történetét ki­egészítő kedves esetek, apróságok, mende­mondák leírásának. Kérjük is olvasóin­kat, hogy gyűjteményünk kiegészítésében legyenek segítségünkre.) Cégszerű beosztás Galambos Józseftől, maratoni futó­­rekorderünktől kérdezték még egy­szer régebben, hogy milyen be­osztással futja a távot. Galambos nem sokat szeret teketóriázni és a szak­szerű választ váró érdeklődőnek így felelt: — Hát az elején úgy futok, ahogy bírok, a közepén, ahogy megy, a vé­gén meg, ami marad! Egy ismeretlen Orova­cset Orova Hejmiről sok anekdota fo­rog közhasználatban. A halhatatla­nok közül való az alábbi apróság is: Orova meccset vezetett, Pestkör­nyéken. Valami apró fontosságú díj­mérkőzés volt, mely azonban a hely­beliek szemében fölért az országos bajnoksággal is — már ami az iz­galmakat illeti. Orova világéletében elnéző ember volt, itt sem tagadta meg magát. Elnézett orszáj­­okat, faultokat, tizenegyeseket s a közön­ség mint egy forrongó katlan on­totta feléje dühét. Orova Helmi bácsit a közönség he­ves indulata tökéletesen hidegen hagy­ta, nem zökkent ki klasszikus stílusá­ból egy pillanatra sem. Illetve csak egyszer ... Helmi bácsi éppen a helyi csapat terhére ítélt meg egy 11-est, mely erősen vitatható volt. Ami akkor ott volt, azt nehéz leírni. Mint egy ember szidta mindenki a bírót. Orová­­hoz a kapu mögött meglehetősen kö­zel állt a legvéresebb szájú drukker, aki torkaszakadtából ordított Helmi bácsi felé: — Gazember! Piszok! Lepénzelték! Apagyukos! Tolvaj! Börtönbe vése! Csirkefogó! S ezenkívül még egy csomó olyat is kiáltott be, amit a nyomdafesték el sem bírna. Orova oda se figyelt. Vég­re a drukker felvett egy követ és egy merész íveléssel nekidobta Helmi bácsinak. Orova nyugodtan hátrafor­dult és odaszólt a kődobónak: — Mér ? Maga szerint talán ez nem volt belül a tizenhatoson? Tizenegyes ! A k­apusote réme Fehér Ferenc, a III. ker. váloga­tott kapusa meséli: — Még a MAC-ban védtem, mikor egyszer éppen a KAC ellen játszot­tunk bajnoki mérkőzést. A griff­­madaras kaput elég sikerrel védtem s már vezettünk, mikor a bíró 11-est ítélt ellenünk. A labdának Eisenhof­­fer állt neki. Bizony nem éreztem magam valami jól. Az Eisi kemény falat volt és már búsan nézegettem a hálót, amely rövid időn belül kis­pesti góltól rezdül. Ekkor hirtelen eszembe jutott valami. Éppen a héten láttam az egyik szerkesztőségben egy lemezt, amelyiken az Eisi éppen 11-est rúgott. A balsarokba rúgta. Boldogan álltam neki a védésnek és a fütty elhangzása után, talán még az elrúgás előtt, a balsarokba vetet­tem magam! A labda nyílegyenesen vágódott­­ a jobbsarokba. Nagyot néztem, a labda után és egy kicsit nem értettem a dolgot. Kehrlingnek elmeséltem a dolgot meccs után és a Puci elkezdett nevetni: — Te bolond! Te a lemezt nézted! A negatívot! A jobb bal és a bal jobb. *

Next