Nemzeti Sport, 1931. március (23. évfolyam, 39-61. szám)

1931-03-01 / 39. szám

Ára 20 fillér flÉflf|*3^3. Csehszlovák­iában Wr lap XXIII. évf. 39. SZ. Romániában 10 lei Megjelenik: Ausztriában SO Groschen TM esMSrtök és szombat ki­vételére: Németországban 20 pfennig ^minden nap Svájcban 20 centimé * . Franciaországban 1.50 franc­­éÉ,Szerkesztőség és kiadóhivatal Olaszországban 1 Ura Budapest, Amerikában 6 cent VL ker’’ ?*ózsa­ utca m Előfizetési dijak: (Podraaniczky utca sarok; Belföldre egy negyedévre 12 P E&B SSIfWw' ■■ilJWWWf Levélcím: (egy hónapra 4.50 P) Je*.... _ A ... ji zr n Budapest 62. postafiók 24 \usztadba egy negyedévre 15 P ^ ''.sehszlovákiába és Romániába Távirati cím: 10 P Nemzeti Sport Budapest Emék kútföldre 18 P Telefon: 112-44 és 251—2* Harminc szótöbbséggel fölényesen győzött a hivatalos párt a MASz közgyűlésén A Rotter—Szállás pár megnyerte a páros műkorcso­lyázó világbajnokságot Berlinbe az Orgonista—Szalay pár második A nagycsapatok ma látszólag könnyebb ellenfelekkel kerültek szembe a ligabajnoki futballmeccsek során A MASz közgyűlése­ nagyon könnyen végzett az ellenzék­kel. Sokkal könnyebben, mint ahogy az ellenzék közgyűlés előtti harci zajából azt sejteni lehe­tett volna. Százszor egyszerűbben­ és kevesebb hűhóval, mint ahogy az ellenzék a szavazatait összegyűjtötte. Ez a könnyű harc, ez a könnyedség jelzi egyúttal azt is, mennyit ért az a nagy program, sok ígéret, csábító délibáb, amit az ellenzék vezérei el­mondottak, úton-útfélen hang­áztat­tak, az atlétikai egyesületek elé vetí­tettek. Nem lehet azt mondani, hogy az ellenzéki mozgalom a szervezkedés terén nem végzett volna nagy mun­kát. Azt sem lehet szemére vetni, hogy a kortesfogások között valami finnyás önérzettel válogatott volna. Sőt elmondhatjuk, hogy annyi igye­kezettel, amennyivel a közgyűlés előtti harcba vetette magát, sok ér­demes dolgot is lehetne cselekedni az atlétika körül. Annyi kortesfogással pedig, amennyit a jó választási agi­tátorok kieszeltek, a vezetőikkel sok­kal élénkebb együttélésben élő töme­geket is meg lehetne bontani. Ez a megbontás kissé nagyobb mér­tékben sikerült, mert a MASz vezér­kara nem követte ellenfelét a harcban azokon az utakon, amelyekre az ellen­zék tévedt. Talán jobban is tartózko­dott az agitációtól, a szervezkedéstől, mint amennyit elfoglalt helye ezen a téren parancsolt neki. Talán szigo­rúbb elveket tartott szem előtt, mint amilyeneket a mai viszonyok követel­nek az uralmon levőktől. Mégis egészen magától valóan bu­kott meg az ellenzék s fulladt saját ígéreteinek tengerébe. Annyira ter­mészetesen és egyszerűen, hogy szin­te csodálkozott rajta az ember. Ennek az oka pedig nem lehetett más, minthogy a MASz ellenzékének ígéreteiben nem bíztak, programjá­nak nem hittek. Csak annyiban, amennyiben azok a programpontok a hivatalos MASz munkája nyomán, működése alapján is ismeretesek már régóta. Talán ez az oka, hogy az el­lenzék vezérszónoka nagyon gyengén tudta alátámasztani a harcos párt törekvéseit. A gyors, meggyőződés nélkül elmondott szónoklat egyetlen mondata sem kapott elismerést, egyetlen argumentuma sem keltett meglepetést, egyetlen kiáltása sem váltott ki helyeslést. Olyan volt ez a szónoklat, hogy a befejezése utáni percben már senki sem emlékezett rá. Olyan volt, mint valami süket rakéta, amely pukkan ugyan, de tüzének já­téka nem bontakozik ki. Nem lehetett benne gyönyörködni, nem lehetett vele versenyre kelni. Mert önmagát semmisítette meg. Nem is szállt senki vitába vele, amint nem kelt senki sem védelmére. Egyetlen, szíves szavakba foglalt, ko­moly mondatokat sorba rakó okada­tolás elég volt ahhoz, hogy az egész ellenzéki harcnak, az egész ellenzéki­ felbuzdulásnak erejét elvegye. Nem keltett meglepetést, amikor az ellenzék elbukott, nem­­ keltett fel­tűnést, hogy a közgyűlés semmibe vette ezt a hetekig tartó erőlködést, nem kelt semmiesetre sem komoly hullámzást az atlétika tengerében az a harc, amit az ellenzék harcolt. Nem volt alapja ennek a harcnak, nem volt gyökere ennek a nekibuzdulás­nak, nem volt — a közgyűlésnek ez volt a legnagyobb tanulsága — igazi harcosa sem! Szomorú jellemzője ez azoknak, akik ezt a harcot így, ilyen alap nél­kül hirdették! Gömbös honvédelmi miniszter: „A labdarúgás férfias és honvédelmi szempontból hasznos sport, amelyet ezért az ifjúságnál és a katonaságnál támo­gatni kell" — Gömbös véleménye aaji ifjúság sportjának kérdéseiről — Saját tudósítónktól — Ma, amikor az egész vil­ág felisme­rése dacára idehaza még mindig ren­geteg ember szorul rá a sport nemzet­­védelmi jelentőségének a magyarázá­sára, amikor a kicsi Magyarország világraszóló sportsikerei dacára még mindig a közöny és idegenkedés ellen kell küzdeni, valóságos üdülés az, ha az ember Gömbös Gyulával a sportról tud beszélni. Már az a kivételes figye­lem, amelyben a honvédelmi miniszter a rangok kultuszának közepette a sportújságírót részesíti, egymagában is elárulja Gömbös Gyulának, a sport­embernek és államférfiúnak a föl­fogását a sport fontosságáról. De ha aztán beszél is vele az ember és az ő közvetlen, egyenes modora révén új­ból és újból felismeri benne az aktív és céltudatos sportsmant, akkor igazán megnyugvással távozhatok a Várból. A magyar sportnak hatalmas pártfogója és lelkes mívelője ül a mi­niszteri palotában. Az ifjúság sportja az egész magyar sportnak az alapja. Sok mulasztást kell itten pótolni, amelyet az állam és az iskolák évtizedeken­­keresztül követ­tek el és amely elmaradt munkát a társadalmi sportszövetségek vidéki szervei hiányosságuknál fogva nem végezhettek el, az általános, minden falura kiterjedő országos sport alap­jainak a lerakását. Az iskolák sportjánál sok a baj, mert kevés a pénz, nincs elég játszótér és sporttelep és bizony még nem elég általános a megértés sem. A levente­­sportról is sok mindenfélét lehetett hallani az utóbbi években. Azt mond­ták, hogy sportellenes vezetők akad­nak, akiknek a hatása alatt a sport mindig jobban összezsugorodik ebben a mozgalomban. Majd később arról volt szó, hogy a leventést sportolása kizárólag a céltlövés gyakorlásából fog állni. Ezekről az ifjúsági sportkérdések­ről kérdeztük meg elsősorban a mi­niszter véleményét. — Az ifjúság testnevelésének és sportolásának a kérdése — mondta a miniszter — nagyon érdekes, bár ez a kérdés a kultusztárca hatás­körébe tartozik. Mint sportember és a honvédelem ügyeinek vezetője azonban természetesen figyelemmel kísérem ezt a fontos, országos kér­dést. A véleményem az, hogy nem­csak, hogy leépíteni nem szabad a sportot, hanem abba az ifjúságot minél jobban bele kell vonni. A fia­taloknak eleinte játszaniok kell és a sportszerű játékokon kívül főleg az atlétikát és ahol lehet, az úszást kell kultiválniok. Később, 18 éven felül kerülhet sor azután, nézetem sze­rint, a specializálásra az egyes sportágakban. — Mi a véleménye, kegyelmes uram, a labdarúgás szerepéről az ifjúság játékai között? — A labdarúgásnak igen fontos szerepet tulajdonítok az ifjúság testi nevelésében. A labdarúgás fér­fias, nevelő erényeivel teljes mér­tékben tisztában vagyok. Tudom, hogy a futballista nem csak első­rangú testi készséget, kondíciót sze­rez a másfélórás erős iramú játék révén, hanem mindazokat a lelki és szellemi tulajdonságokat is meg­szerzi, amelyekre a tökéletes férfi­nek, tehát a jó katonának is szük­sége van. A szélső, amikor lerohan a labdával, nem csak a sprintelés­ben gyakorolja magát, hanem ­ Összes bel- és külföldi márkás rádiókészülé­kek, hangszórók Aschier György elektrotechnikai, rádióké­szülékek és anyagok nagy­­kereskedése Készpénzért Részletre is Budapest, VI., Podmaniczky­ u. 21 Telefonszám : 198—46

Next