Nemzeti Sport, 1931. április (23. évfolyam, 62-81. szám)
1931-04-01 / 62. szám
Szerda, 1931 április 1. ■■HBaagaggaro^ay«g^Yg»^3agM „Nálunk is tehet tartós füvesítést csinálni" — mondja Rakovszky István Megfelelő gyep fajta és megfelelő kezelés kell a gyepesítéshez, egyébként a fisiBsanpályák fisw&snéSB nem megoldumtatlan proobléma — Saját tudósítónktól — A futball számos problémája közül az egyik legfájóbb: a füves pályák hiánya. Az MLSz-re váró sok feladat közül ez talán az, amelyiknek megoldása terén már történt valami kezdeményezés, de az is csak határozatlan formában, inkább tapogatózásszerűen. Az eddigi füvesítési kísérletek balsikere meglehetősen nagy pesszimizmust ébresztett a füvesítések gyakorlati jelentőségével szemben s növelte a bizonytalanságot az is, hogyhiányzott a sportpályák füvesítésének igazi szakértője. Most azonban megtalálta az ügy a maga mesterét Rakovszky István kormányfőtanácsosban, a tenniszszövetség ügyvezető elnökében, aki már évtizedek óta foglalkozik ezzel a problémával s annak elméletileg és gyakorlatilag is kitűnő szakértője, mint az a Nemzeti Sport számára adott alábbi nyilatkozatából kiderül: — Még a 90-es években, amikor idehaza a tenniszsport útjait egyengettük, próbálkoztam először gyeppálya építésével. Angol mintára mi is gyeptenniszpályákat akartunk létesíteni itthon is és akkor értek az első kudarcok, amelyek azonban a helyes megismerés felé vezettek. Megtanultam, hogy a siker itt is csak azon múlik, hogy a helyes utat követjük-e. Vallom, hogy nem csak Angliában, de nálunk is lehet jó és tartós füvesítést csinálni. Persze a nedves angol klíma kiválóan kedvez a gyepnek, de megfelelő vetés és kezelés mellett a mi éghajlatunk alatt is lehet kifogástalan gyeppályákat csinálni. — Nálunk a gyepnek két fajtáját vetik és tartják fenn: a rétet és a pázsitot. Márpedig, sem az egyik, sem a másik gyepfajtánál használt fű nem alkalmas a gyeppálya céljára. Ide ugyanis olyan fűfajtákra van szükség, amelyek hatalmas, szétágazó gyökérzettel bírnak és a gyökérzetről szaporodnak. A legtöbb fűfajta ugyanis egy gyökeret ereszt és magról szaporodik. Ha már most ezt a gyökeret kitépi a futballista stoplija, a hokkizó ütője, vagy a ló patája, a fű kipusztul. Az agrostis és festuca csoportba tartozó füvek szaporodnak gyökérzetről. Ezek sűrű gyökereket eresztenek a föld alatt és a föld színén is s így teljesen egységes, zárt fűfelületet képeznek. Ezeknél a felület megsértése nem végzetes, mert a gyökérzetről a fű még dúsabban hajt újra. Hogy mennyire függetlenek ezek a fűfajták a magoktól, annak jellemzésére megemlítem,, hogy vetésük sem magokkal, hanem apróra vágott gyökerekkel történik. A nálunk használatos lolium és poa fűfajták azért nem felelnek meg a célnak, mert — a használatról nem is beszélve — minden élőlényhez hasonlóan a fűnek is megvan a maga élettartama s ezeknél regenerálódásról sem lehet szó, mert a rövidre vágott fű nem tud magot termelni s kihal. Azt viszont, hogy a gyökérről hajtó füvek nálunk is tenyésznek, kísérletek bizonyítják. — Ennyit a füvesítésről magáról. Éppen ilyen fontos rész azonban a gyep megfelelő kezelése is. Egy szakértelemmel előkészített, vetett és kezelt gyeppálya sokkal többet kibír, mint azt általában gondolni lehetne. Persze szakszerűen kell táplálni ezt is, min minden gyepet, sajnos, ez nálunk a mezőgazdaságban sem történik meg. A pályák különben kitűnő trágyát nyerhetnek az ú. n. komposzthalomból, amelyben a pálya sokfajta hulladékát gyűjthetik össze, a narancshéjtól kezdve az újságpapírig, sőt cigarettavégig, keverhetik állati trágyával : ez az elrothasztott szemét a legjobb fűtrágya. Az az ötlet, amelyik szerint gyepszőnyegeket kellene tenyészteni s kész göngyölegeket szállítani a pályákra, igenis megvalósítható és általánosan követett eljárás. — Ezek persze csak általános irányelvek. Természetesen a részletkérdésekben is a legnagyobb örömmel állok bármely sporttestület rendelkezésére, amelyik hozzám fordul. Bízom továbbá Dresdner Ivánnak, a MAC kiváló tenniszezőjének az ígér rétét is ebben az irányban. Dresdner a kir. gazdasági felügyelőségnél van is egyik legkitűnőbb fabotanikusunk. Rakovszky István nyilatkozata határozott irányt mutat a füvesítésnek s az MLSz remélhetőleg mielőbb rálép erre az útra. ÚTE-pálya Negyeri út Vasárnap, április 5-én, délután fél 5 órakor Kispest-Ferencváros bajnoki mérkőzés Előzőleg fél 3 órakor Vasas—Jugoslavija (Belgrád) nemzetközi mérkőzés 3 ■ ....... - Alexandria, március 23. Nem tudom, hol kezdjem?... Az utazásnál, a tengernél vagy a győzelemnél. Mondanivalóm sok volna, de időm nincs leírni mindent. Megpróbálom azért sorban elmondani az eseményeket, hacsak távirati stílusban is. Egy hét telt már el, mióta Budapest füstös falait elhagytuk s ez a hét igazán repült! Nem volt fárasztó a két éjjel a fapados III. osztályon, nem volt kegyetlen a tenger, mindenki jól utazott, jól hajózott s így vigan, kipihenve értük el Alexandria partját. Mátéffy gramofonja a félórára kölcsönkért 25 lemezzel, Moharos ősi kedélye, a viccek és mókák sokasága gyorsabb tempót adott az időnek. A fiúk----egy nagy család — remekül viselkednek s nem látni mást, csak vidám arcot. Minden minden előfeltétele megvan annak, hogy első, igazán sikeres külföldi útja legyen ez a Bocskainak. Éppen ideje, hogy az otthoni jó szereplésünket egyszer már külföldön is igazoljuk. Mint említettem, zavartalan volt az utunk. Athénbe pontosan érkeztünk s szerdán délután egyórás tréningünk volt. Magam is résztvettem rajta, mert én vezettem s másnap rajtam kacagott az egész társaság, mert járni is alig bírtam az izomláztól. Egyre jó volt. Meggyőződtem arról, hogy nem felejtettem el bíráskodni. Csütörtökön délután fél 4 órakor szálltunk fel az „Izmir" hajóra, amely „fogyókúrát” tartott. Otthon úgy tudtudtuk, hogy egy 12.000 tonnás hajón fogunk utazni. A kikötőben már csak 9500 tonna lett a hajó súlya s mikor másnap a hajó kapitányát is megkérdeztük, kiderült, hogy hajónk csak 4000 tonnás. A hajó súlya, olyan hirtelen fogyott, hogy Moharos meg is jegyezte: — Fiúk, Alexandriában mindenki készítsen egy kis helyet a táskájában, mert a hajót is magunkkal kell, hogy vigyük." A tenger igen kegyes volt hozzánk. A víz remek, sima s teljes utunk viharmentes volt, úgyhogy csak Moore és Rauchmoll táplálták a halakat. Moórét azonban kissé erősebben viselte meg a tengeri betegség s Moharos máris kész volt a megjegyzéssel: — János, tégy egy kis rúzst az arcodra, mert ha nem, hát kiakasztalak a hajó oldalára — légyfogónak. Szombaton, negyed 11 órakor érkeztünk meg az alexandriai kikötőbe, de fél 1 óra volt, mire partra léptünk a különböző vizsgálatok után. A parton Polnauer Sándor dr. ügyvéd és fivére, Polnauer György várt, mert Ernő, a túra létrehozója lázas betegen feküdt otthon. Nem tudok újat írni a Polnauer-fiúk figyelmességéről és kedvességéről. A parton már simán ment minden, mert Polnauerék mindent elintéztek. A vámvizsgálat elmaradt s így fél óra múlva a Jokio Palace Hotel remek szobáiban voltunk, hogy az ebédhez rendbehozzuk magunkat. Délután 4 órakor a pályákat néztük meg, gyönyörködtünk a csodásan szép stadionban, hol éppen országos atlétikai verseny folyt, majd utána Polnauer Ernőt látogattuk meg testületileg, aki az egész társaságnak azonnal teát szervíroztatott fel. Csak a mi kedvünkért kelt fel az ágyból — orvosi tilalom ellenére —, hogy egy órát velünk lehessen. Korai vacsora után hamar lefeküdt a csapat, hogy jól kipihenje magát a küzdelemre. A vacsoránál már velünk volt Jusszuf Mohamed, a remek bíró is, aki a mi tiszteletünkre jött át Kairóból. Polnauerék és Mohamed meséli el, milyen harc keletkezett a szövetség kebelében a Bocskai lekötése miatt. A szövetség vezetőinek egy része a Sparta lekötése mellett volt. Sokallták már a magyar csapatokat s azt hangoztatták, hogy „harmadrangú csapat” nem kell. Itt, miképpen máshol is, a Hungárián, Ferencvároson és Újpesten kívül nincsen magyar csapat, pedig talán éppen ők hárman bizonyíthatnák leginkább, hogy igenis van! Nagy harc előzte tehát meg a Bocskai-túra lekötését s ez az újságokban is folytatódott. A fiúk ezt mind hallották s ennél jobb lelki doping nem is kellett. A magyar akarat, a magyar dac — erősebb mindennél! Első mérkőzésünk már igazolta isfeleket. A Bocskai a startnál csatát nyert s bizonyságot tett a magyar futball felsőbbségéről. Az alexandriaiak a legerősebb válogatott csapatot állították ki, mert az erkölcsi siker kivívása mellett szerettek volna 50 fontot is megtakarítani. (Ennyi volt külön kikötve arra az estre, ha nyer a Bocskai.) A mérkőzésről táviratban már beszámoltam. Újat csak annyit: a legjobb Bocskai játszott s a legszebb futballt játszotta. Fábiánnak csak egyszer nyílt alkalma tudását bemutatni s ezt meg is tette. Huda 8 méterről élesen lőtt labdáját remekül a levegőben úszva tolta kornerre. Nem akarok senkit külön dicsérni, minden játékos megtette kötelességét. A legjobb csapatrész a Villányi—Moóré—Reviczky halftrió volt, amely végig úr volt a pályán a támadásban és a védelemben egyaránt. Ez biztosította 75 perces fölényünket. A csatársor ideális támadásokat vezetett s ha valamivel erélyesebb a kapu előtt, könnyen lehetett volna még három gólt is. így is volt még egy hőlünk, melyet kornerből Teleki fejelt, de a kapus hirtelen kikanalazta s a bíró ■— aki különben kitűnő volt (Klonaris, az itteni BT elnöke) — a sok ember között nem látta a labdát. No, de sebaj! A fontos a szép játék volt s a 3:1-es győzelem is kielégíthet mindenkit. Megkérdeztem Jusszuf Mohamedet, mi a véleménye a csapatról , ő a következőket mondotta: — A csapatban a kapus, a centerhall és a csatársor egészen elsőrangú, a többi játékos is klasszis. Szép, mintaszerűen fair volt a küzdelem, amely igen szép sportot nyújtott. A Bocskai sokkal jobb volt s az alexandriai csapat csak másodrangú szerepet játszott. Boldog vagyok, hogy ismét magyar csapatot üdvözölhetek Egyiptom földjén! A mérkőzés után az egyiptomi szövetség teát adott, de a hivatalos fogadtatás csak szerdán lesz Kairóban s itt is vasárnap lesz az ünnepség, amikor a stadionban játszunk, mert tegnap a Junior Recreation sporttelepén mérkőztünk. További programunk: kedden utazunk át Kairóba (hol a Hotel Bristolban fogunk lakni), pénteken, 27-én Kairó válogatottja ellen játszunk, 29-én ismét itt a válogatottak ellen, április 1-én Port Saidban egy klubcsapat, április 3-án Kairóban reváns és április 5-én esetleg itt a görög csapat ellen. A stambuli mérkőzéseket lemondták, mert oda a WAC utazik Bécsből, míg az athéni mérkőzések lekötésétől (április 10—12., 13-ára) én húzódozom, mert az anyagi feltételeket nem tartom elfogadhatóknak. Mindenki jól érzi magát, egészséges s így nyugodtan várom a következő mérkőzéseket. Zempléni Gusztáv dr. A Bocskai egyiptomi túrája Jó szárazföldi — remek tengeri utazás — Nagy harc előzte meg a Bocskai-túra lekötését — A prágai Spartát akarták fogadni — Mit mondott Jusszuf Mohamed, a legjobb egyptomi bíró a Bocskai csapatáról, Alexandria válogatottjának 3:1 (2:0) arányban való legyőzése után Zempléni Gusztáv dr. túralevele a Nemzeti Sport számára A Hyperol szájvíztabletta ideális száj- és torokfertőtlenítő. A Hungária május 1-én valószínűleg Pozsonyban játszik a Bratislava, május 3-án pedig Érsekújvárott az ÉSE ellen. A Budai „11” pedig május 3-án látogat el Pozsonyba és szintén a Bratislavával méri össze erejét. Készít mérték után kiválasztott szövetből öltönyöket és félöböl csi v vagy raktár külföldi szövetekből .Ferencváros“. „Buda, 11“ és több klub állandó szállítója Szikenka és Máthé úri szabók. Vill., Mária Terézia tér 16. (József központ mellett.)------Telefon : 448—75 szám