Nemzeti Sport, 1931. április (23. évfolyam, 62-81. szám)

1931-04-01 / 62. szám

Szerda, 1931 április 1. ■■HBaagaggaro^ay«g^Yg»^3agM „Nálunk is tehet tartós füvesítést csinálni" — mondja Rakovszky István Megfelelő gyep fajta és megfelelő kezelés kell a gyepesítéshez, egyébként a fisiBsan­pályák fisw&sn­éSB nem megoldu­mtatlan proobléma — Saját tudósítónktól — A futball számos problémája kö­zül az egyik legfájóbb: a füves pá­lyák hiánya. Az MLSz-re váró sok feladat közül ez talán az, amelyik­nek megoldása terén már történt va­lami kezdeményezés, de az is csak határozatlan formában, inkább tapo­­gatózásszerűen. Az eddigi füvesítési kísérletek balsikere meglehetősen nagy pesszimizmust ébresztett a fü­vesítések gyakorlati jelentőségével szemben s növelte a bizonytalansá­got az is, hogy­­hiányzott a sportpá­lyák füvesítésének igazi szakértője. Most azonban megtalálta az ügy a maga mesterét Rakovszky István kormány­főtanácsosban, a tenniszszö­­vetség ügyvezető elnökében, aki már évtizedek óta foglalkozik ezzel a pro­blémával s annak elméletileg és gya­korlatilag is kitűnő szakértője, mint az a Nemzeti Sport számára adott alábbi nyilatkozatából kiderül: — Még­ a 90-es években, amikor idehaza a tenniszsport útjait egyen­gettük, próbálkoztam először gyep­pálya építésével. Angol mintára mi is gyeptenniszpályákat akartunk lé­tesíteni itthon is és akkor értek az első kudarcok, amelyek azonban a helyes megismerés felé vezettek. Megtanultam, hogy a siker itt is csak azon múlik, hogy a helyes utat követjük-e. Vallom, hogy nem csak Angliá­ban, de nálunk is lehet jó és tar­tós füvesítést csinálni. Persze a nedves angol klíma kiválóan kedvez a gyepnek, de megfelelő ve­tés és kezelés mellett a mi éghajla­tunk alatt is lehet kifogástalan gyep­pályákat csinálni. — Nálunk a gyepnek két fajtáját vetik és tartják fenn: a rétet és a pázsitot. Már­pedig, sem az egyik, sem a másik gyepfajtánál használt fű nem alkalmas a gyeppálya cél­jára. Ide ugyanis olyan fűfajtákra van szükség, amelyek hatalmas, szétágazó gyökérzettel bírnak és a gyökér­zetről szaporodnak. A legtöbb fűfajta ugyanis egy gyö­keret ereszt és magról szaporodik. Ha már most ezt a gyökeret kitépi a futballista stoplija, a hokkizó ütője, vagy a ló patája, a f­ű kipusztul.­­ Az agrostis és festuca cso­portba tartozó füvek szaporodnak gyökérzetről. Ezek sűrű gyökereket eresztenek a föld alatt és a föld szí­nén is s így teljesen egységes, zárt fűfelületet képeznek. Ezeknél a fe­lület megsértése nem végzetes, mert a gyökérzetről a fű még dúsabban hajt újra. Hogy mennyire függetle­nek ezek a fűfajták a magoktól, an­nak jellemzésére megemlítem,, hogy vetésük sem magokkal, hanem ap­róra vágott gyökerekkel történik. A nálunk használatos lolium és poa fű­fajták azért nem felelnek meg a célnak, mert — a használatról nem is beszélve — minden élőlényhez ha­sonlóan a fűnek is megvan a maga élettartama s ezeknél regenerálódás­ról sem lehet szó, mert a rövidre vá­gott fű nem tud magot termelni s kihal. Azt viszont, hogy a gyökérről hajtó füvek nálunk is tenyésznek, kí­sérletek bizonyítják. — Ennyit a füvesítésről magáról. Éppen ilyen fontos rész azonban a gyep megfelelő kezelése is. Egy szakértelemmel előkészített, vetett és kezelt gyeppálya sokkal többet kibír, mint azt általában gon­dolni lehetne. Persze szakszerűen kell táplálni ezt­ is, min minden gye­pet, sajnos, ez nálunk a mezőgazda­ságban sem történik meg. A pályák különben kitűnő trágyát nyerhetnek az ú. n. komposzthalomból, amely­ben a pálya sokfajta hulladékát gyűjthetik össze, a narancshéjtól kezdve az újságpapírig, sőt ciga­rettavégig, keverhetik állati trágyá­val : ez az elrothasztott szemét a leg­jobb fűtrágya.­­ Az az ötlet, amelyik szerint gyepszőnyegeket kellene tenyészteni s kész göngyöle­geket szállítani a pályákra, igenis megvalósítható és általánosan köve­tett eljárás. — Ezek persze csak általános irányelvek. Természetesen a részlet­­kérdésekben is a legnagyobb öröm­mel állok bármely sporttestület ren­delkezésére, amelyik hozzám fordul. Bízom továbbá Dresdner Ivánnak, a MAC kiváló tenniszezőjének az ígé­r rétét is ebben az irányban. Dresdner a kir. gazdasági felügyelőségnél van i­s egyik legkitűnőbb fabotanikusunk. Rakovszky István nyilatkozata ha­tározott irányt mutat a füvesítésnek s az MLSz remélhetőleg mielőbb rá­lép erre az útra. ÚTE-pálya N­egyeri­ út Vasárnap, április 5-én, délután fél 5 órakor Kispest-Ferencváros bajnoki mérkőzés Előzőleg fél 3 órakor Vasas—Jugoslavija (B­elgrád) nemzetközi mérkőzés 3­ ­ ■ ....... - Alexandria, március 23. Nem tudom, hol kezdjem?... Az utazásnál, a tengernél vagy a győze­lemnél. Mondanivalóm sok volna, de időm nincs leírni mindent. Megpróbá­lom azért sorban elmondani az esemé­nyeket, hacsak távirati stílusban is. Egy hét telt már el, mióta Buda­pest füstös falait elhagytuk s ez a hét igazán repült! Nem volt fárasztó a két éjjel a fapados III. osztályon, nem volt kegyetlen a tenger, mindenki jól utazott, jól hajózott s így vigan, ki­pihenve értük el Alexandria partját. Mátéffy gramofonja a félórára köl­csönkért 25 lemezzel­, Moharos ősi kedélye, a viccek és mókák sokasága gyorsabb tempót adott az időnek. A fiúk----egy nagy család — remekül viselkednek s nem látni mást, csak vidám arcot. Minden­ minden előfelté­tele megvan annak, hogy első, igazán sikeres külföldi útja legyen ez a Bocs­kainak. Éppen ideje, hogy az otthoni jó szereplésünket egyszer már külföl­dön is igazoljuk. Mint említettem, zavartalan volt az utunk. Athénbe pontosan érkeztünk s szerdán délután egyórás tréningünk volt. Magam is résztvettem rajta, mert én vezettem s másnap rajtam kacagott az egész társaság, mert járni is alig bírtam az izomláztól. Egyre jó volt. Meggyőződtem arról, hogy nem felejtettem el bíráskodni. Csütörtökön délután fél 4 órakor száll­tunk fel az „Izmir" hajóra, amely „fogyókúrát” tartott. Otthon úgy tud­­tudtuk, hogy egy 12.000 tonnás hajón fogunk utazni. A kikötőben már csak 9500 tonna lett a hajó súlya s mikor másnap a hajó kapitányát is megkér­deztük, kiderült, hogy hajónk csak 4000 tonnás. A hajó súlya, olyan hir­telen fogyott, hogy Moharos meg is jegyezte: — Fiúk, Alexandriában mindenki készítsen egy kis helyet a táskájában, mert a hajót is magunkkal kell, hogy vigyük." A tenger igen kegyes volt hozzánk. A víz remek, sima s teljes utunk viharmentes volt, úgyhogy csak Moore és Rauchmoll táplálták a halakat.­­ Moórét azonban kissé erősebben vi­selte meg a tengeri betegség s Moha­ros máris kész volt a megjegyzéssel: — János, tégy egy kis rúzst az arcod­ra, mert ha nem, hát kiakasztalak a hajó oldalára — légyfogónak. Szombaton, negyed 11 órakor érkez­tünk meg az alexandriai kikötőbe, de fél 1 óra volt, mire partra léptünk a különböző vizsgálatok után. A parton Polnauer Sándor dr. ügyvéd és fivére, Polnauer György várt, mert Ernő, a túra létrehozója lázas betegen feküdt otthon. Nem tudok újat írni a Polnauer-fiúk fi­gyelmességéről és kedvességéről. A parton már simán ment minden, mert Polnauerék mindent elintéztek. A vám­­vizsgálat elmaradt s így fél óra múlva a Jokio Palace Hotel remek szobáiban voltunk, hogy az ebédhez rendbehoz­zuk magunkat. Délután 4 órakor a pályákat néztük meg, gyönyörködtünk a csodásan szép stadionban, hol éppen országos atlétikai verseny folyt, majd utána Polnauer Ernőt látogattuk meg testü­letileg, aki az egész társaságnak azon­nal teát szervíroztatott fel. Csak a mi kedvünkért kelt fel az ágyból — or­vosi tilalom ellenére —, hogy egy órát velünk lehessen. Korai vacsora után hamar lefe­küdt a csapat, hogy jól kipihenje ma­gát a küzdelemre. A vacsoránál már velünk volt Jusszuf Mohamed, a re­mek bíró is, aki a mi tiszteletünkre jött át Kairóból. Polnauerék és Mo­hamed meséli el, milyen harc keletke­zett a szövetség kebelében a Bocskai lekötése miatt. A szövetség vezetői­nek egy része a Sparta lekötése mellett volt. Sokallták már a magyar csapa­tokat s azt hangoztatták, hogy „har­madrangú csapat” nem kell. Itt, mi­képpen máshol is, a Hungárián, Fe­rencvároson és Újpesten kívül nin­csen magyar csapat, pedig talán éppen ők hárman bizonyíthatnák leginkább, hogy igenis van! Nagy harc előzte tehát meg a Bocskai-túra lekötését s ez az újságokban is folytatódott. A fiúk ezt mind hallották s ennél jobb­ lelki doping nem is kellett. A ma­­gyar akarat, a magyar dac — erősebb mindennél!­­ Első mérkőzésünk már igazolta is­­feleket. A Bocskai a start­nál csatát nyert s bizonyságot tett a magyar futball felsőbbségéről. Az alexandriaiak a legerősebb vá­logatott csapatot állították ki, mert az erkölcsi siker kivívása mellett szerettek volna 50 fontot is meg­takarítani. (Ennyi volt külön ki­kötve arra az estre, ha nyer a Bocskai.) A mérkőzésről táviratban már beszámoltam. Újat csak annyit: a legjobb Bocskai játszott s a leg­szebb futballt játszotta. Fábiánnak csak egyszer nyílt alkalma tudását bemutatni s ezt meg is tette. Huda 8 méterről élesen lőtt­ labdáját re­mekül a levegőben úszva tolta kor­­nerre. Nem akarok senkit külön dicsérni, minden játékos megtette kötelességét. A legjobb csapatrész a Villányi—Moóré—Reviczky half­­trió volt, amely végig úr volt a pályán a támadásban és a védelem­ben egyaránt. Ez biztosította 75 perces fölényünket. A csatársor ideális támadásokat vezetett s ha valamivel erélyesebb a kapu előtt, könnyen lehetett volna még három gólt is. így is volt még egy hőlünk, melyet kornerből Teleki fejelt, de a kapus hirtelen kikanalazta s a bíró ■— aki különben kitűnő volt (Klonaris, az itteni BT elnöke) — a sok ember között nem látta a labdát. No, de sebaj! A fontos a szép já­ték volt s a 3:1-es győzelem is kielé­gíthet mindenkit. Megkérdeztem Jusszuf Mohame­det, mi a véleménye a csapatról , ő a következőket mondotta: — A csapatban a kapus, a center­­hall és a csatársor egészen­ első­rangú, a többi játékos is klasszis. Szép, mintaszerűen fair volt a küzde­lem, amely igen szép sportot nyújtott. A Bocskai sokkal jobb volt s az ale­xandriai csapat csak másodrangú szerepet játszott. Boldog vagyok, hogy ismét magyar csapatot üdvözöl­hetek Egyiptom földjén! A mérkőzés után az egyiptomi szövetség teát adott, de a hivatalos fogadtatás csak szer­dán lesz Kairó­ban s itt is vasárnap lesz az ünnep­ség, amikor a stadionban játszunk, mert tegnap a Junior Recreation sporttelepén mérkőztünk. További programunk: kedden uta­zunk át Kairóba (hol a Hotel Bris­tolban fogunk lakni), pénteken, 27-én Kairó válogatottja ellen ját­szunk, 29-én ismét itt a válogatottak ellen, április 1-én Port Saidban egy klubcsapat, április 3-án Kairóban re­­váns és április 5-én esetleg itt a gö­rög csapat ellen. A stambuli mérkőzéseket lemond­ták, mert oda a WAC utazik Bécsből, míg az athéni mérkőzések lekötésétől (április 10—12., 13-ára) én húzódo­zom, mert az anyagi feltételeket nem tartom elfogadhatóknak. Mindenki jól érzi magát, egész­séges s így nyugodtan várom a kö­vetkező mérkőzéseket. Zempléni Gusztáv dr. A Bocskai egyiptomi túrája Jó szárazföldi — remek tengeri utazás — Nagy harc előzte meg a Bocskai-túra lekötését — A prágai Spartát akarták fogadni — Mit mondott Jusszuf Mohamed, a legjobb egy­p­­tomi bíró a Bocskai csapatáról, Alexandria válogatottjának 3:1 (2:0) arányban való legyőzése után Zempléni Gusztáv dr. túralevele a Nemzeti Sport számára A Hyperol szájvíztabletta ideális száj- és torokfertőtlenítő. A Hungária május 1-én valószínű­­leg Pozsonyban játszik a Bratislava, május 3-án pedig Érsekújvárott az ÉSE ellen. A Budai „11” pedig má­jus 3-án látogat el Pozsonyba és szintén a Bratislavával méri össze erejét. Készít mérték után kiválasztott szövetből öltö­nyöket és fél­öböl csi­ v vagy raktár külföldi szövetekből­ .Ferenc­­város“. „Buda, 11“ és több klub állandó szállítója Szik­enka és Máthé úri szabók. Vill., Mária Terézia­ tér 16. (József központ mellett.)------Telefon : 448—75 szám

Next