Nemzeti Sport, 1931. június (23. évfolyam, 103-123. szám)

1931-06-09 / 108. szám

Kedd, 1931 június 9. A Mocskai utazása és első mérkőzése Tamássy László leveleiben Száguld a vonat és — serken a bajusz... Budapesttől—Berlinig Berlin, június 3. . Nem először megyek s talán nem is utoljára a Bocskaival túrára. S most is az a kedves, közvetlen han­gulat, családias együttérzés uralko­dik. A két vezetőt, Beke Barnát és Mittelmann Miksát nagyon szereti, becsüli a csapat. Ormos Zoli, Király Tibor, a szintén kölcsönvett III. ke­rületi Dömötör pedig jó modorával, közvetlenségével percek alatt bele­illeszkedik a Bocskai-családba és már le sem akarják venni a kék-sárga Bocskai-szvettert. Az újonc Varga csendes, rendes, jóravaló fiú és így szinte természetes, hogy sima az uta­zás, nincs semmi fennakadás, megy minden a maga rendjén. Ideális idő kedvez az utazásnak. Zápor után megyünk, nincs meleg, nincs por, nincs hideg, a legszebb tavasz-nyári idő az egész úton. A vonat száguld. Az egyik fül­kében Mátéffy gramofonja zúg, Teleki az irányító, a karmester itt is, akár csak a csatársorban és itt is Mátéffy és Markos a legmeg­­értőbb partnere, nem is szólva a gól­rekorder Vincéről. A másik fülké­ből állandó kacagás, nevetés hangzik ki, itt Király Tibor mókázik. Kitű­nően. Lassan kint mindenki oda­húzódik, még a komoly Fehér dr. is, a vezetőség is, az utasok is ... * Feltűnik Drezda és utána Berlin. Itt még nem jártak a debreceniek. A Debrecenből elszakadt kedves is­merősök, Rényi Sándor, Ungár Ist­ván, Martos dr. várták a Bocskait és kalauzolták egy kitűnő, kedves szálló­ba. Vacsora után senkinek sem volt­ kedve aludni, szinte teljes számban ment ki a társaság a berlini Angol parkba, a Luna parkba. Legjobban Budai és Vince szórakozott s szinte minden mókát végig próbált. Utána a játékosok lefeküdtek, a vezetőség pedig megnézte, hogy is néz ki éjjel Berlin...* Szerdán délelőtt a város nevezetes­ségeit nézte meg a csapat, majd este vonatra ült és vonaton, majd hajón folytatta útját Dániába. ■K Az első napok legfrissebb újságja a túrázó Bocskairól: Nem tudni ki­nek a gondolata volt, de a csapat minden tagja elhatározta, hogy ba­juszt növeszt. A bajusz egyeseknél már nő, egyeseknél nem akar. (Az egyiknek sikerül, a másiknak nem­­ rúgja éppen a Zerkovitz-melódiát a berlini hangszóró.) A terv az, hogy a június 28-i bécsi Vienna—Bocskai Középeurópai Kupa mérkőzésen ba­juszos debreceni csapat fog kiáltani a bécsiek ellen. A kis Varga és Molnár drukkol. Félnek a tengeri betegségtől, pedig itt csendes, nyugodt a tenger. Ellen­é­ben a kánikulának végkép vége, hű­vösre, sőt hidegre fordult az idő. Előkerültek a szvetterek, pulloverek, melegebb kabátok, de még így is fá­zik a társaság. A hajóút sima, csendes, a fedélze­ten a kis hajóágyú mellett felcsendül a sok szép magyar nóta, a közeli vi­lágítótorony oda­­veti a fényt. Telik az idő, pár óra múlva már újra szárazföldön vagyunk, a part mellett a vonat, indul is tovább. A fiúk fáradtak a tengeri út után, alusznak, mint a bunda, de csak alig egy óráig. Újra kiszállás, újra be­szállás egy nagy hajóra, mert megint csak hajón kell átkelni a vízen. Ér­dekes, kompszerű hajó bonyolítja le a közlekedést. Van olyan vasúti kocsi, amelyet rábocsátanak a hajóra és úgy viszik át a túlsó partra. A fiúk kezdik már unni a tengeri utazást, de mire megisszák a forró teát, újra szárazföldön vagyunk, újra ott a vonat a partnál és robo­gunk a dán főváros felé, Kopenhágá­­ba, ahová reggel hat órakor csütör­tökön pontosan be is futunk. Gyö­nyörű, hatalmas pályaudvar fogad, amely fénylik a tisztaságtól. Szinte félve jár a ragyogó tisztaságú köve­zeten a poros, fáradt az utazástól összetört kis gárda. Az állomáson reggeli és itt ízelítőt kaptunk a dán konyhából. Micsoda bőséges étkezés folyik itt! Azt a tej­színhabos kávét, hatalmas nagy adag és tiszta, egészséges vajat, fehér ka­lácsot, süteményeket leírni nem lehet, csal, akkor értékeli az ember, ha megkóstolja. Itt nem ismerik a vize­zett, megkeresztelt tejet, itt­ talán drágább a víz, mint a tej. S odahaza, akár Pesten, akár Debrecenben húsz adag' nem tesz ' ki annyit, mint itt egy adag vaj a reggelihez. S milyen finom. — Itt hamar meg fogunk hízni — állapították meg a fiúk... Három óra múlva újra vonatra ült a társaság és­ folytatta útját az első mérkőzések színhelyére, Oden­­see-be.. Kétórai vonatozás után megint hajóra kellett szállani és más­félórai hajóút következett. A vonaton a debreceni fiúk meg­kezdték az ostromot a csinos, kedves dán nők meghódítására. A hajón már párok alakulnak ki: épül a magyar-dán barátság.. A hajót a sirályok hatalmas tömege kí­séri és nagy ügyességgel, kapják el az odadobott élelmet. Vince huncutul egy likőrös üveg dugóját dobta oda és be is kapta az egyik falánk si­rály. Szegény! ... Azonban a hajóútnak is vége, még egy félóra vonaton és megérkeztünk Odensee-be. Csütörtök délben 2 óra­kor. Szerda este héttől utaztunk vo­naton, hajón, vonaton, hajón és újra vonaton és hajón. Szárazföldön, ten­geren, szigeten, tavakon át, nem csoda, hogy össze volt törve a társa­ság s ebéd után azonnal pihenőre tért... De már az esti órákban — pardon tévedés —, este kilenckor még nap­pali világosság uralkodik, a városban sétál a kis csapat. Andersen, a mese­mondó szobra mellett, szép parkban térzene van. Szokatlan látvány! Hű­vös, hideg az idő, a civil zenekar ka­bátokban feszít és játszik indulót, ke­­ringőt, operát, nagy a közönség, jó a zenekar, kedves a zene, de most a kö­­zönség nem, oda figyel: a debreceni fiúkat nézi, bámulja! A vacsora... Sok bankettet, lát­tam már, sok helyen megfordultam a világ minden részében Athéntől Pa­risig, Rómától Londonig, Berlintől G­enfig, de még ilyet nem láttam. Hatalmas, hosszú és a rendestől el­térő, sokkal szélesebb asztal fogad a szálló gyönyörű éttermében — vi­rággal feldíszítve.— (itt most virág­zik az orgona) és dúsan megrakva minden jóval, válogatott ínyenceknek való ételekkel. Meleg húsétel, finom mártás után a hideg ételek, felvá­gottak, halak, húsnemüek, sajtok, vaj és vajtermékek, pástétomok, soha nem látott és ízlelt, de kitűnő ételek tömege közül válogathatott és ehe­tett, amennyit csak bírt mindenki. Nem túlzók, de száz ember még a maradékokból is jól lakott volna! Vacsora után a fiúk pihenőre tér­tek, a vezetők velem együtt a dán sportvezérekkel ültek össze és valami kellemes portugál bort ittak. Itt cá­folom meg e helyről, nincs itt szesz­­tilalom, sőt Szeretik a jó bort a dá­nok. S nemcsak szeretik, de meg is isszák. Mi is! Péntek reggel hűvös, de szép, na­pos, kissé szeles idő és­­ kellemes meglepetés " fogad. Diamant úr, a szálló szolgálatkész igazgatója min­den játékost szép cigarettatárcával lepett meg. Délelőtt meg magyar zászló után szaladgált, hogy kitűz­hesse tiszteletünkre a szálló erké­lyére és a pályán is magyar zászlót lengethessen a szél. Vonat-fjajó, vonat-fjajó, folytatva, rajt­a — Az dán lányok, a vaj, a vacsora s a magyar zászló Berlintől—Odenseeig Odensee, június 5. dél. Nem is olyan egyszerű dolog Dá­niába eljutni... A német határig, Warnemündéig simán, gyorsan robog a gyors, nagyszerű, kellemes az út, a vonatban nincs meleg, mert oda­kint zuhog az eső. Nyolc óra, kilenc óra, esik az eső, borús az idő, de még mindig világos van, nem akar itt lenyugodni a nap. Ez az első dániai újdonság. Hogy Dániában még este 9 órakor is nappali világos­ság mellett korzóznak a jó dánok, a szőke dán leányok ... Warnemündénél, a német-dán ha­tárnál le kell szállni a vonatról és a Keleti tengeren át hajón foytatjuk az utat Pályadíjaink nyertesei a C. I. D. N. A. (Nemzetközi Légifor­galmi r.­­ Vörösmarty-tér 2.) repü­lőgépén körrepülnek. A­­C. I. D. N. A. cég a Páris - Budapest—Istambul vo­nalat egy nap alatt repüli be napi járatokban, a „Fleche d’Orient“ já­ratával. Használjuk a légipostát! .1. Az első öt profi évben a Ferencváros szerepelt a legjobban 1. Ferencváros, 2. Újpest, 3. Hungária. Az átlagos számítás szerint a Kis­pestnek kellene osztályozót játsza­nia, míg a Bástya, amely csak idén került ilyen rossz helyre a nyolca­dik helyezett, összeadtuk az első öt profi év végeredményeit 1926 őszén játszották az első profi Összegezzük most a három tábláza­tot és számítsuk ki az átlagos helye­zést, azaz az első táblázatbat­ levők pontjait osszuk el öttel, a második táblázatban levők pontjait néggyel és a harmadik táblázatban levők pontjait kettővel, miután az első táblázatban szereplő csapatok öt, a másodikban le­vők négy és a harmadikban levők két bajnokságban vettek részt. Elosztás után a következő sorrendet kapjuk az „átlagos helyezés” alapján: meccseket s azóta öt profi bajnokságot fejeztek be. Az öt év végeredményét egymás mellé állítottuk s a csapatok helyezését jelentő számokat össze­adtuk (ahogy atlétikában­ a futó csa­patverseny eredményét számítják ki). Az­­ alábbi táblázatban az­ első rovat­ban az 1926—27., a másodikban az 1927— 28., a harmadikban az 1928— 29., a negyedikben az 1929—30. és végül az ötödikben az 1930—31. bajnoki év végső helyezése­­ látható. Ezeket a végeredményeket adtuk össze s a következő képet nyertük: A Ferencváros tehát az első helyen áll. Nem nagyon vigasztaló azonban a zöld-fehérekre az, hogy görbéjük erő­sen lefelé halad: az első helyről a má­sodikra, aztán a harmadikra!. . . Ezzel szemben Újpest kezdeti második helye után kissé megtorpant, de aztán me­részen az élre került. A Hungária görbéje tényleg nagyon görbe. 1 «^1^T$zlíkfc. Mind az öt évben az I. ligában játszott: 1. Ferencváros 1.8 helyezési szám 2. Újpest, 2 3. Hungária 2.2 „ „ 4. III. ker. FC 5.2 5. Bocskai 6 „ „ 6. Saharia 6.7 „ „ 1. Ferencváros 1 1 2 2 3 ossz. 1 9 pont 2. Újpest 2 3 3 1 1 ossz.: 10 „ 3. Hungária 3 2 1 1 3 2 ossz.: 11 „ 4. III. ker. FC 5 5 6 4 6 ossz.: 26 „ 5. Nemzeti 8 6 7 10 5 ossz.: 36 „ 6. Bástya 7 7 5 8 11 ossz.: 38 „ 7. Kispest 9 9 10 7 9 ossz.: 44 „ 8. Budai „11” 10 8 9 6 10 ossz.: 43 „ Egy éven át hiányzott: 1. Bocskai — 11 4 5 4 ossz.: 24 pont 2. Sabaria 4 4 12 — 7 ossz.: 27 „ 3. Vasas 6 10 11 — 8 ossz.: 35 „ Két éven át hiányzott: 1. Somogy — — 8 12 — ossz.: 20 pont 2. Pécs-Baranya — — — 9 12 ossz.: 21 „ 3. Attila — 12 — 11 — ossz.: 23 „ 7. Nemzeti 7.2 helyezési szám 8. Bástya 7.6 „ „ 9. Vasas 8.7 „ * 10. Kispest 8.6­­ „ „ 11. Budai „11” 8.8 12. Somogy 10 „ „ 13. Pécs-Baranya 10.5 „ „ 14. Attila 11.5 „ „ d Golier Galte-ra tjét gól a válasz Asz első meccs Odensee, június 5. este. Bocskai—Odensee válogatott 7:2 (3:1) Bíró: Jörgensen. Pénteken játszotta első túramérkő­zését a Bocskai Dániában, Odensee városában. Odensee csapatai tekinté­lyes játékerőt képviselnek, angol, skót, német, svéd csapatokkal ját­szottak eddig és értékes eredménye­ket, szép győzelmeket is arattak már. A mérkőzés a dán nemzeti ünnepen folyt le, szép, napos időben, füves, szeles, de rövid pályán. Körülbelül 3000 főnyi közönség gyűlt össze s kissé furcsán hatott, hogy az autó- és kocsitábor helyett sok száz és száz kerékpár torlódott össze a bejárat­nál. Jörgensen bíró sípjelére a követ­kező két csapat áll ki: Bocskai, Budai — Moharos, Re­viczky — Villányi, Mooré, Király — Markos, Vince, Teleki, Mátéffy, Dö­mötör. Odensee válogatott: Hansen — Work, Conratsen — Krünse, Jen­­sen, Clorintensen — Seebach 1913,

Next