Nemzeti Sport, 1931. december (23. évfolyam, 232-252. szám)
1931-12-22 / 247. szám
4 Nem fejlődött a Bocskai és hogy újra meg tudta szerezni a negyedik helyet, az az általános színvonalcsökkenés bizonyítéka A csapat, melynek játéka ízét Teleki stílusa adta meg, kezd elütni vezérétől Miért nincs helybéli utánpótlás — Saját tudósítónktól — Ha a Bocskai idei szereplésén, elért eredményein és játéka színvonalán keresztül igyekszünk képet festeni a magyar futball pillanatnyi állásáról, akkor ennek a képnek a színeiből, az egésznek együttes benyomásából is meg lehet állapítani a bizonyos fokú visszaesést. Nem azért, mintha a Bocskai nem érdemelte volna ki az előkelő negyedik helyet, hanem azért, mert ennek az előkelő helynek az eléréséhez korántsem volt szüksége olyan jó játékra, klasszikus tudásra, mint az elmúlt évben, nyer gyengeséget a csapat egyes részeiben. Nem tudott sohasem valóban elsőrangú védelemmel a pályára állani, nem volt eddig még egyszer sem olyan fedezetsora, amely a klasszikusság színvonaláig jutott volna. Nagyszerű csatársorral rendelkezett azonban s ez a csatársor olyan futballra volt képes, amilyet más csapatunktól ezekben az években nem élvezhettünk. Amit a Vasas-csatársor jelentett egykoron a magyar futballban, azt jelentette a szétválasztás utáni években a Bocskai támadósora. Az idei szezonban azt kellett látnunk, hogy a Bocskainak ez a legértékesebb, legkiforrottabb, legtöbbet érő csapatrésze is viszszaesett. Megbomlott a csatársor egysége, megkopott annak ereje, összeműködő gépezete s ezzel a debreceni csapat leglényegesebb része vesztett értékéből. Mivel pedig a többi csapatrészben nem láthattunk komolyabb fejlődést vagy javulást, azt kell mondanunk, hogy a Bocskai kisebb értékű együttessel harcolta ki ebben a szezonban azt a helyet, amelyet az elmúlt évben a nagyobb kvalitásokkal rendelkező tizenegye szerzett meg. Mert a csapatrészekben mit láthatunk? A védelemnek komoly nyeresége volt ugyan Remmer játéka, beállítása, de éppen ilyen komoly veszteségnek kell tekintenünk Fejér dr. kiválását. A fedezetsorban Moóré fejlődése és tehetsége ismét nagyszerű centerhalffal ajándékozta meg a debreceni csapatot, olyannal, aki Sághy tudását is elhalványította már, a szélső halfok azonban most is gyengébbek, kevésbé fejlettek. Az eddig is mindig zökkenőkkel bajlódó hátsó részek tehát nem voltak jobbak, sőt talán olyan erősek sem, mint ezelőtt, az előttük levő csatársorban pedig feltétlenül fel kell fedeznünk bizonyos visszaesést. A híres, nagyon sokat érő Markos, Vincze, Teleki jobbszárnynak megingását jelenti Vincze visszaesése. A fiatal csatár, szolgálati viszonya következtében, nem fejlődött úgy, ahogy várni lehetett, sőt a szezon egyes szakaszaiban lényegesen gyengébb volt, mint azelőtt. A másik két érték: Teleki és Markos, változatlanul érték maradt most is. A támadósor másik szárnyán azonban siralmas volt a helyzet. A balszélső probléma az egész forduló folyamán probléma maradt, Mátéffy pedig csak annyit ér az összekötő posztján, amennyire szomszédjai értékesíteni tudják a kapu előtt. Mindezek jelzik, hogy a Bocskai előkelő helyezése megérdemelt ugyan, de ez a helyezés általános futballszempontból nem jelent most már annyit, mint amennyit ezelőtt jelentett a magyar bajnokságban. Egészen természetes, hogy az előtte állók helyezésének fajsúlya is kisebb, hatóereje is gyengébb. Éppen ezért semmi oka nincs a Bocskainak arra, hogy kivívott sikereinek büszkeségét ne viselje, hiszen azok a sikerek az adott körülmények között komolyak és értékesek. Ha azt kutatjuk, hogy a debreceni csapat mennyit tartott meg stílusának értékéből, akkor rá kell mutatnunk a Fiorentina elleni győzelmére. Ez a Firenzében kivívott diadal arról beszél, hogy a Bocskaiban hatékonyan él az a kitűnő iskola, amelynek megtestesítője Teleki. A temesvári Kinizsiben virágzott ki ez a stílus igen pompázó virággal s annak áttelepítése a debreceni talajba nagy nyeresége lenne a magyar futballnak. Csakhogy éppen azt kellett tapasztalnunk, hogy Teleki lassan nagyra marad stílusával csapatában. A legfőbb feladata tehát a debreceni vezetőségnek, hogy ezt az értéket elveszteni ne hagyja, hanem Teleki mellé kikeresse azokat a játékosokat, akikben van érzék és tehetség ennek a nagyszerű játéknak a művelésére. Ez a feladat azonban — úgy látszik — nagyon nehéz. Debrecen sohasem termelte a klasszikus futballistákat. S az egész keleti kerület érthetetlenül elmaradt átlagával attól a színvonaltól, amit akár dél, akár nyugat, vagy észak elért. Ilyen körülmények között érthető, hogy a Bocskai alig-alig talál otthonában vagy kerületében valamirevaló utánpótlást, hanem mindig másfelől kell azt beszereznie. Budai, Kuti, Remmer, Palotás, Mátéffy, Ormos mind az utóbbi idők szerzeményei azok mellé, akik már beleilleszkedtek a debreceni életbe, mint Markos, Reviczky. Ezen a helyzeten kellene okos neveléssel változtatnia a debreceni vezetőségnek Meg kellene találni a módját annak, hogy az amatőrök szigorú elzárkózása mellett is fejlődjék olyan tartalékgárda, amely a Bocskai természetes, hazai utánpótlását jelenti. Az ilyen munka többszörös gyümölcsöt hozna. Hiszen ezzel lehetne megvalósítani azt, hogy a Teleki által megszemélyesített csatáriskola tovább virágozzék, de ezzel lehetne elérni azt is, hogy a debreceni csapat valóban debreceniekből álljon majd néhány év múlva. Ennek az előnyét pedig nem kell külön magyarázni. A Bocskai vezetősége is abban a hibában szenvedett azonban, hogy nem vizsgálta az adott helyzet lehetőségeit, hanem inkább utánozta a budapesti nagyegyleteket. Nem törődött a neveléssel, hanem csak kért játékosok szerzésével igyekezett megőrizni csapata erejét. Ennek a módszernek pedig hamarosan jelentkezik majd minden nehézsége és hátránya. A futball ott tart, hogy a hivatásos játékosok kerete egyre szűkül s a választék szinte napról-napra kisebb. Új, friss, fiatal gárdát kell tehát szervezni az első sorban állók mögé, akik ugyanazokat a jó tulajdonságokat viszik , majd a pályára, amelyek a Bocskait előkelő szerepéhez juttatták. Mindez a kissé távolabbi jövő ügye. A következő szezonra, a most folyó bajnokságra vonatkozóan azt a tanulságot lehet leszűrni a Bocskai őszi szerepléséből, hogy a tavasz előbbre már aligha viheti, de hátrább lökheti a bajnoki tabellán. • A mögötte álló csapatok közül a III. ker. FC-vel az élen egy-két csapatunk feltörőben van s ha ez a folyamat tovább tart, akkor a Bocskai negyedik helye veszélybe kerülhet. Csak akkor nem, ha a csapat s az egyes csapatrészek egysége helyreáll, megszilárdul a tavaszi forduló kezdetéig. A Bocskai csapata ismét rekordot ért el: 8 játékos küzdött végig minden mérkőzést 15 embert szerepeltettek a debreceniek A Bocskai mindig híres volt arról, hogy nemigen cserélgeti embereit. Volt idő, amikor csaknem egész idényt játszott végig ugyanazzal a csapattal. Idén sem igen cserélgettek a debreceniek. Nyolc játékosuk (a Ferencvárosnál csak hét volt), Budai, Remmer, Palotás, Moóré, Markos, Vincze, Teleki, Mátéffy játszott minden őszi bajnoki mérkőzésen. S nem sokkal maradt mögöttük Kuti sem, aki mindössze egy meccsen hiányzott. Különösen feltűnő az, hogy a nyolc játékos közül négy csatár! Összesen 15 játékost szrepeltettek a debreceniek s ha találtak volna a balszélre megfelelő embert, akkor még kevesebb játékost vonultattak volna fel, mert hiszen egyedül a balszélen három emberük is játszott. Sőt ugyanott kísérleteztek még Vinczével is. A Bocskai őszi táblázata — melyből kitűnik, hogy ki hányszor, azon a meccsen hányadszor játszott s mi volt annak a mérkőzésnek az eredménye — így fest: 051H Ti ” . W ^ í ^ : H ,S N i í ca ’-S h m >> -e ti i e* ’g 2 g 45 o S t- g> & 3 3 | I S 2 i £ Ja S a • 3 Budai 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Kuti 1234 5678— 9 10 Remmer 1234 56789 10 11 Palotás 1234 56789 10 11 Moóri 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Turcsányi 1 2 3 — — — — — — — — Markos 1234 56789 10 11 Vincze 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Teleki 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Mátéffy 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Hevesi 1 2 3 — — — — — — — — Reviczky — — — 1 2345678 Ormos — — — 1 234 — 5 6 7 Fejér dr. — — — — — — — — 1 — — .. ------——» itVTym——gmi A MOVE II-ben szokatlan nyugtalanság észlelhető az utóbbi időben. Az egyesületek elégedetlenkednek a jelenlegi rendszerrel. Alig egy hónapja megalakult az intézőkollégium. A működése a kisegyesületek szempontjából, úgy látszik, nem kielégítő, mert most újabb „Kisegyesületi Intézők Kollégiuma” van alakulóban. A jelekből ítélve a MOVE- ban aligha lesz unalmas a téli pihenő. A PTESC MOVE megóvta a CsKAC ellen elvesztett mérkőzését, mert szerinte a CsKAC több játékosa jogosulatlanul szerepelt ellene. Kopreda Bak TK és Jekl I. (Erzsébetváros) visszaamatőrizálásuk után a PTBSC-ben fognak játszani. A KEAC tavaszra bekerítteti a Maglódi-úti pályáját és öltözőket építtet. Hűvös István fővárosi bizottsági tag lett a KEAC elnöke. Koszorú Lajos a BTC, majd a VIII. ker. SC jóképességű csatára a BSzKRT-ba lép. Intézőváltozás a PTESC-ben. Szabó Gyula lemondása folytán Tamássy Károly lett az egyesület új intézője, míg a helyettes intézői tisztséget Nagy László tölti be. #****•*»* — - lll«l !«■ n Szegeden a nagy dicsőségre nagy vidámság következett ünnepi lakoma a SzAK-nál, mely 6 évi vergődés után újra feljutott az első helyre — Saját tudósítónktól — Szeged, december 20. Szombaton este szezonzáró vacsorát tartott a SzAK, már mint a Szegedi Atlétikai Klub. Megtette ezt más esztendőben is, az ezévi baráti összejövetel azonban számottevő társadalmi eseménnyé emelkedett. Mert hát hat küzdelmes év után ismét első a tabellán a szegedi piros-feketék futball együttese. Azelőtt bizony nem kellett hat évet várni az elsőségre. A több mint háromévtizedes múlt alatt hosszú időn keresztül évenként pontosan bekopogtatott a bajnokság a SzAK portáján. De azután nagyot fordult a futballvilág. Közel hat éve megtörtént a szétválasztás, a legjobbak a Bástyához pártoltak. Az amatőrök magukra maradva továbbra is változatlan ambícióval, sőt fokozott akarattal dolgoztak, de ez az akarás a semmiből csak középegyesületet tudott kihozni. Most ősszel döntő fontosságú sportpolitikai esemény adott módot a régi hegemónia visszahódítására. Fúzionált a SzAK és a Zrínyi. Eleinte ugyan nem sok látszata volt az egyesülésnek, hiszen az első bajnoki győzelem után három vereség következett. De több sem ... Győzelem és győzelem, egyik a másik után, így lett ismét első a SzAK. Ez a magyarázata, hogy a szombat esti klubvacsora nem volt klubvacsora, hanem a szegedi sport ünnepe. A Tisza-étteremben megtartott banketten Tóth Béla dr. városi főjegyző révén a hivatalos Szeged is képviselve volt és megjelentek a vacsorán a különböző szövetségek, a társegyesületek kiküldöttei. Ott voltak természetesen a SzAK vezérei hiánytalan számban, továbbá a futballisták, atléták, teniszezők, úszók, birkózók, súlyemelők mind-mind, úgyhogy a vendégekkel együtt százötvenre tehető a banketten résztvevők száma. Az ifjúsági futball csapat tagjai azonban hiányoztak, őket ugye nem lehet ilyen előreláthatóan hajnalba nyúló vigalomra meginvitálni. Nos, azárt az ifiket sem éri sérelem. Már ki is van adva a „kártalanító” rendelet. Az ifjúsági játékosok 27-én, vasárnap Herczeg Sándor ifjúsági intéző vezetésével cukrászdába mennek. A bankett első pohárköszöntőjét bástyás Holtzer Tivadar elnök mondotta, aki a futballisták két kitűnő veteránjának, Megyen Pálnak és Gombkötő Ferencnek egy-egy ezüst cigarettatárcát nyújtott át a pirosfekete színek harcos vasárnap délutánjainak emlékére! Ezután Tóth Béla dr. városi főjegyző mondott beszédet az ünnepelt klub hivatásáról, majd egymásután szólalt fel: Wolf Miksa elnöktárs (nem társelnök; ő volt a Zrínyi elnöke és a fúzió után jutott ehhez a díszes és speciálisan disztingvált tisztséghez), Mindszentiiy Lajos társelnök, Kardos Mihály, Vér György, a „Szeged Futball Club főtitkára s Grosz Lajos a BT képviseletében. A felszólalók kivétel nélkül azt állapították meg, hogy elkövetkezett az egyesület reneszánsza. Az 1931-es esztendő eredményei erre mutatnak, hiszen a futballcsapat elsőségén kívül az atléták kilencven díjjal, az úszók negyven, a birkózók húsz, a teniszezők tizenhat, a súlyemelők kilenc díjjal tértek haza a különböző versenyekről. Amint véget értek a beszédek, jött, aminek jönnie kell. Hamarosan vidám nótázástól lett hangos az étterem. A házi humorista, Wychwalek Feri pár aktuális strófával emelte a hangulatot. A nótaszóra behúzódott a kávéházból a cigányprímás s utána a banda többi tagja. Egyenként, ahogyan az már illik. Pattogott a nóta, gyöngyözött a bor. Különösen az egyik úszóvezér bizonyította be, hogy a víz és a bor nem ellensége egymásnak. — Nyáron víz, télen bor... — mondogatta rendíthetetlenül. Már hajnalodott (pedig de későn virrad mostanában), amikor odabentről még mindig nótaszó szűrődött ki a téli utcára. Vígan zengett az obligát sláger: Nem lehet a szakistákkal kikukoricázni... (K. L.) Kedd, 1931 december 22. A turisták visszakapták a ötvenszázalékos kedvezményt a MÁV-tól Csak a futballisták lennének a MÁV mostoha gyermekei? — Saját tudósítónktól — A sport társadalmának egyik legfájóbb sebe a vasúti kedvezmény mértékének azelmúlt évben történt nagymérvű csökkentése. Mint ismeretes, a csoportosan utazó sportolók 50 százalékos kedvezményt élvezhettek a MÁV vonalain. Ez a kedvezmény nem is volt olyan könnyen igénybevehető, mert az utazó csapatok vezetőinek már jóelőre gondoskodniuk kellett a szükséges nyomtatványokról, azok kitöltéséről, a szövetséggel és az OTT-tal való lebélyegzésről stb. Ezt a kedvezményt csökkentette le a MÁV 33 százalékra, amivel súlyos rést ütött egyleteink amúgyis megfogyatkozott büdzséjén. Vasárnap terjedelmes közlemény látott napvilágot, ami beszámolt azokról az utazási kedvezményekről, amiket a MÁV igazgatóság jónak látott újra életbe léptetni. A sport társadalmát nem túlságosan érintik ezek az új kedvezmények, mert hiszen az 50 százalékos utazási kedvezményt csak különvonatokra állították vissza. Ehhez a ponthoz tudni kell, hogy féláru jegyekkel elinduló különvonathoz legalább 300 utas kell. Igaz ugyan, hogy hosszabb utaknál kevesebb számú utas részére is kifizeti magát a 400 darab féljegy megváltása, mert hiszen pl. a Budapest— Szeged úton 296-nál van a határ, amikor a 400 féljegy még olcsóbb, mint a 296 harmincháromszázalékos. Ez azonban mind csak elméleti értékű eszmefuttatás, mert hiszen hol vannak már azok az idők, amikor külön-vonatok kísérték el egy-egy nagy csapatunkat Szegedre, vagy Miskolcra. Nem 269, de 96 utast sem lehet találni a mai gazdasági viszonyok között arra, hogy felvonuljon kedvelt csapatával annak valamelyik vidéki mérkőzésére. A vasúti kedvezményeknek ilyen irányban való kibővítése tehát a sportolóit társadalma szempontjából praktikus jelentőséggel nem bír. Van azonban a MÁV közleményének egy pontja, ami már kihívja a legélesebb kritikát. A híradás szerint a turisták részére újra megadják az 50 százalékos kedvezményt 100 kilométeren felüli utazásokra, ha azokon legalább 10 (tíz!) ember vesz részt. Úgy látszik, hogy a turistáknak jobb pártfogóik voltak a MÁV-nál, mint a futballistáknak. Pedig nemrégiben az OTT elnökének vezetése alatt jelent meg küldöttség a kereskedelmi miniszter előtt és ez hívta fel az illetékesek figyelmét a súlyos sérelemre, ami az ország labdarúgó sportját érte az 50 százalékos kedvezménynek 33 százalékra történt leszállításával. Nem lehet kétséges, hogy ha megfelelő súllyal és megfelelő helyen közbelépés történik, a MÁV igazgatósága nem zárkózhat majd el az elől, hogy a futbalistáknak meg ne adja azt, amit a turistáknak már megadott. . Bár a 100 kilométeres határ túl magas, egyelőre megelégednénk ezzel is, hiszen a másik feltétel a futballcsapat tzenegyes létszáma következtében már eredetileg adva van.