Nemzeti Sport, 1932. február (24. évfolyam, 23-42. szám)

1932-02-01 / 23. szám

Hétfő, 1932 február . hogy senki sem sérült, hiszen ideáli­san fair volt a játék. Erre töreked­tünk is, mert tudatában voltunk an­ BÍRÁLAT A hirtelen jött olvadás elolvasztotta a klasszi­kus játék lehetőségét A hozzáértők, a szakemberek már napok óta emlegették, hogy az esetleges olvadás nagyon kellemet­len helyzetbe hozná a kombinált csapatot, amely utolsó próbájára állott ki a Hungária­ úton. Az idő­k a vén, mogorva — még szomba­ton este is szinte lehetetlennek mutatta ezt a lehetőséget, hogy az­után tegnap széles mosollyal terít­se fényét Budapest fölé a hosszú idő óta alig-alig látott nap. Ami egyben azt is jelentette, hogy a Hungária-úton a pálya talaja meg­olvadt s a fagyos, havas pálya he­lyett részben latyakos, részben sí­kos, jeges, futballra legkevésbé alkal­mas pálya várta a mérkőzésre készülő feleket. Ez a körülmény egymagában elég volt arra, hogy eldöntse a mérkőzésen lehetséges játék minő­ségének kérdését. Aki ismeri a futball minden csinját-binját, an­nak csak rá kellett nézni a talajra, hogy tudja, mire lehetnek képesek azon a játékosok. Aki azonban nem járatos ennyire a dologban, azt meggyőzhették a mérkőzés első percei, hogy nem kaphatjuk azt, amit várunk, amire a kiállott csa- Lloyd-pince étterem IV., Wurm-utca 2. a 3., a Dunakorzónál Ment­rendszer étlapszerinti ételekből. Házhoz is szállítható. P 1.50, 10 Jegyfüzet P 14.a­ pat képes. S hogy a közönség, amely feltűnően szép számmal je­lent meg a nézőtéren, megértette ezt, mutatta a csendes viselkedés, amit más, hasonló próbajátékokon eddig nem igen tapasztalhattunk. Úgy látszik, a budapesti közönség kelle­mes változáson ment át. Vagy talán csak az idegei nyu­godtak meg a hosszú téli szünet alatt s még nem ébredtek fel azok az érzelmek, hangulatok, nem nyíl­tak ki azok a hangok, amelyek általában a szezonok komoly ese­ményeit jelzik. A múltban tartott hasonló pró­bajátékok felől pedig elég kelle­metlen tapasztalataink voltak. Ép­pen ezért sokat vitatták minden­felé, vitattuk magunk is, hogy ezeknek a próbajátékoknak mekko­ra az értékük, miképpen lehet azo­kat értékessé tenni? Az a véle­mény alakult ki, hogy csakis komoly formában megrendezett mérkőzéssel lehet célt érni akkor, ha az esedékes válogatott mérkő­zésre kijelölt, végleges csa­pat áll ki a pályára. S íme, a mai mérkőzés igazolta ezt a felfogást! A mérkőzés minden tekintetben komoly, értékes volt. Rámutatott a kombinált csapat erejére, tudására­­ híven szolgálta annak összeszoká­­sát. Az ellenfél szerencsésen volt megválasztva, mert játéktudása ko­moly és érett, küzdőképessége nagy, igyekezete teljes, játékmodo­ra pedig elég kiforrott, amellett teljesen fair, sportszerű tudott lenni az egész mérkőzés folyamán. Ilyenformán minden adva lett volna ahhoz, hogy nagyon szép, minden tekintetben klasszikus játékot láthas­sunk a csapattól, ha közbe nem szól az idő. S éppen az idő, amely olyan kellemessé vál­tozott, amely annyira alkalmas lett volna különben a játékra, tette tönkre a pálya talaját annyira, hogy azon igazi futballról, reális játékról beszélni sem lehetett. Ez a talaj többet jelentett, minden más körülménynél. Egyszerűen azt jelentette, hogy a szó nemes értel­mében vett játék helyett inkább küzdésre kerül a sor. A kiforrott tudás szerepét nagyrészt, sokkal nagyobb százalékban, mint az tör­ténni szokott, egyszerűen a testi erő, a belőle fakadó néhány fizikai tulajdonság vette át. Ha így elvesztettük is azt az illúziót, amivel a nézőtérre men­tünk, ha nem is kaphattuk azt, amit vártunk, amire joggal számít­hattunk, arról mégis meggyőződ­hettünk, hogy a komoly útra induló játé­kos gárda ezen a téren is teljesen felkészülten ül vo­natra. Ha rengeteg labda elakadt is a sár­­ban, ha sok jó szándék, okos gon­dolat feneklett is meg a latyakban, azt láthattuk, hogy ezek a gondola­tok ott élnek a játékosokban, ezek a tulajdonságok hatnak, jelentkez­nek s mihelyt azoknak ilyen kelle­metlen akadálya nem lesz, mint a tegnapi pálya, eredményességben is kifejezésre jutnak. Ha a talaj közrehatását teljes egészé­ben felismertük is, ha annak a játékkal kapcsolatos kellemetlen­ségeit elsoroltuk is, meg kell álla­pítanunk azt is, hogy a csapat játé­kában voltak a talajtól független hibák is. Azt nem rójuk fel, hogy egyik-másik játékos nem tudott szabadulni szokásától s többet igye­kezett laposan, a földön játszani, mint amennyit szabad lett volna, mint amennyire ez a pálya alkalmas lehetett. Az azonban már hibája volt a csapatnak, hogy a támadás egyöntetűsége na­gyon sokszor megakadt, a szárnyak váltogatása nem volt elég gyakori. De nem forrott töké­letesen össze a csapat három része sem. Különösen a fedezetsort hagy­ták magára a csatárok. Mintha csak azt tartották volna, hogy ennek a fedezetsornak nincs szük­sége segítségre. Pedig a csatár nem a fedezetnek segít, amikor a vé­delmi játékba is­ bele-beleszagol, amikor nagyobb pályaterületen mozog és harcol, hanem a játék felépítésének ad jobb lehetőséget, szilárdabb alapot. Ezek a körülmények tették lehe­tővé, hogy a WSC egyszerű és sima já­tékával időnként nagyon is frontban tudott lenni. Jobban összeforrott a játék hevé­ben, többet vállaltak a különböző posztokon levő játékosai s ezzel itt­­ott komoly ellenfélnek mutatkoztak. Egészében véve azonban a magyar csapat biztos felsőbbséggel harcolta ki a győzelmet, ha nehezen törte is meg az ellenfél ellenállását, ha időnként kellemetlenül vergődött is a rettenetes talajon. Annyi bizonyos, hogy jó talajon sokkal nagyobb győzelemnek lehet­tünk volna tanúi, sokkal szebb, sőt klasszikusan szép játékban gyö­nyörködhettünk volna. Hogy ezt megállapíthatjuk a látottak alap­ján, az is komoly eredmény, érté­kes tanulsága a mérkőzésnek­­ben nem bírja a játékot. Vagy ha a tétel nem is dől meg, mert bizo­nyos formájában most is igaz s mindig igaz lesz, annyi változás mégis bekövetkezett a szétválasz­tás óta, hogy a hivatásos játékosok keve­sebb pihenővel is megállják a helyüket. Különben nem is lehetne meg­érteni, hogy az a gárda, amely nemrégiben még külföldi országok városaiban játszotta sorozatosan mérkőzéseit, ma már­ újra teljesen isten állott ki a pályára, hogy megmérkőzzék a társul rendelt el­lenfelével. Ez volt az első benyo­más, amit a néző szerzett a teg­napi játék kezdése után. A másik — sajnos — kellemet­len volt. A talajra gondolunk most, amelyről előbb éppen eleget szóltunk. De ennek a két, könnyen észrevehető tulajdonságnak jelent­kezése szülte a további megfigye­léseket. Azt, hogy a csapat nem tud megbirkózni ezzel a pályával, mert hiszen nem is lehetséges az. Továbbá, hogy a játékra komoly szükség volt, mert az egész együt­tes összeszokásához bizony játék kellett. Minden csapatrészben lát­hattunk valami zökkenőt, amit csak a játék, a mérkő­zés csiszolhat ki. A védelemben, különösen az első félidőben, akadt egy-két jelenet, amely annak megingását jelezte. A halfsorból Barátky is, Turay is kiütkö­zött nem haltra valló játé­kával. A csatársorban pedig láthattuk, hogy a három belső bizonyos ese­tekben nem találja egészen a helyét egymás mellett. Ezek a hibák és hiányosságok ad­ták azt, hogy az egyes részek kö­zött lazább volt a kapcsolat, mint amilyenre szükség van. Hibátlan volt azonban a csapat tagjainak akarata, igyekezete, jólehet a lel­kes kezdés után ugyancsak meg­­fullasztotta ezeket a tulajdonságo­kat a sár, a latyak. De hogy éltek és hatottak ezek a lelki jó tulaj­donságok, annak bizonyítéka az eredmény, amit mégiscsak bizto­san és értékes harcban vívott ki a csapat. Ha az egyes részeket vizsgáljuk, egyiket sem emelhetjük a másik fölé. Az elmúlt szezon folyamán már megszoktuk, hogy átalában a halfsor volt a csapat legragyogóbb része, amelyről mindig sok dicsé­rettel kellett megemlékeznünk. Ez­úttal nem így áll a dolog. Sárosi a játék elején nagy­szerűen játszott, de egyre jobban beleveszett a sárba. Félidőben keserűen panaszkodott: — Nem lehet ezen a talajon fut­ballozni. Le kellett volna mondani a mérkőzést. Bizonyos, hogy Sárosi Gyurká­nak volt igaza, aki játékosként érezte azt, amit a néző csak sejtett, hogy azon a talajon nem lehet úgy futballozni, ahogy futballozni kell, ahogy ezek a játékosok futballozni tudnak. Az akarat azonban hiány­talan volt a fiatal centerhallnál. Végig állta az iramot s küzdött er­­nyedetlenül. Lázárról már nem lehetne ezt így elmonda­ni. Az ő természete egészen más, mint klubtársáé. A játék egy-egy szakaszában fényesen játszott, ép­pen ő volt az, aki leghamarább fel­találta magát a talajon, később azonban némi könnyelműség társult játékához, ami sokat rontott telje­sítményén. A háta mögötti hátvéd sokszor került kellemetlen kalandba miatta. Barátky már lényegesen jobb formáról tett tanúságot, mint egy héttel ezelőtt, de neki nem kenyere a half játék. Túlságosan nagy hévvel ment bele az esetekbe s a talaj nehézségeit így nem tudta legyőzni Néhány igen szép passza azért akadt Több, mint Turaynak, aki szintén idege­nül mozgott a jobbhala helyén. Egy­két esetben azonban megmutatta a kapu közelében, hogy küzdőképes­sége így is fényesen érvényesül. A védelem az első félidőben ál­lott biztosabban a lábán. Ezt a nagyobb biztosságot Mándi jelentette, akinek óriási rutinja versenyen kí­vül áll bekkjeink között Amikor még minden játékosunk bukdácsolt és csúszott a rettentő pályán, ő már akkor is jól állott a lábán. Sok ne­héz csatában kipróbált futballista este itt sem hagyta cserben. Akadt természetesen néhány hibája, de lé­nyegesen kevesebb, mint társainak. Dudás nagyon nagy kedvvel és igyekezettel játszott, de nem tudta egész tudását érvényre juttatni. A második félidőben különösen kínos helyzetekbe került néhányszor. Kő­vágó jó társ volt, de nem tüntette fel azokat a jó tulajdonságokat, amelyek az ősz folyamán annyira emelték formáját. A csatársor érdekes két rész­re osztható játéka alapján. A balszárnya igen nagy igyekezet­tel játszott, de kevés sikerrel. A jobbszárnyán kevesebb volt az igye­kezet, kissé több a kényelmesség, de nagyobb a sikeresség. Általában pedig úgy áll a helyzet, hogy a sár­ban nagyon nehezen gördültek a támadások, így is akadt volna al­kalom a gólszerzésre, de Franzl babonás neve — néhány esetben nagy szerencsével ugyan — sokáig minden kísérletet eredménytelenné tett, minden helyzetet elrontott. A helyzetek kihagyásában Avar és Kalmár jeleskedett. Toldi messziről küldött erős, éles lövésekkel próbál­kozott, de többnyire célt tévesztett, míg végre mind a három belső csa­tár megszerezte a maga gólját. Kalmár és Toldi gólja a s­zem­­fülesség eredménye, Avaré szép lö­vés nyomán született. Legszebb volt azonban Avar kapásból küldött bombája, amit a kapus ökle tett a léc fölé. A csatárok játékáról a következő­ket mondhatjuk. Kalmár és Táncos kitűnő formáról tett tanúságot. Avar kényelmes volt, Toldi küzdött legnagyobb kedvvel, legtöbb fiatal­­sággal Híres képtelen volt a talajt lebirni. IV., Kossuth Lajos­ utca 6 Egyenruhák és polgári öltönyök. Tisztek és kar­­paszományosok szabályszerűen felszereltetnek. Nagy Kálmán Nagy választék angol szövetekben I nak, hogy egy fontos útra induló válogatott csapat edző partnerei vol­tunk. A magyar játékosokon nem igen lehetett felfe­dezni a téli pihenő hát­rányait A hivatásos futballban — úgy látszik — divatját múlt dolog az, hogy az őszi és tavaszi forduló után olyan pihenőt tartanak a já­tékosok, amelynek leteltével szinte elölről kell kezdeni mindent, hogy hosszú hetek komoly felkészülése után érje el a játékosgárda leg­jobb formáját. Játékosaink manap­ság már a telet is, a nyári szünet heteit is nagyrészt átfutballozzák. S mintha egyre jobban megdönte­­nék azt a régi tételt, hogy a fut­ballistának feltétlenül jó néhány­­heti pihenőre van szüksége az egyes fordulók után, mert külön­ A WSC becsületesen játszotta játékát, amelynek legfőbb tulaj­donsága az egyszerű­ség A bécsi vendég nagyon kellemes benyomást keltett. Játékával is, vi­selkedésével is. Játékában éppen úgy nem volt erőszakosság, durva­ság vagy más elítélhető tulajdon­ság, mint ahogy viselkedése is sportszerű volt akkor is, amikor még góltalanul őrizte hálóját, de akkor is, amikor gólokat kapott. Gólt rúgni nem volt könnyű ennek a védelemnek! Franzl ruganyosságát, mozgé­konyságát megkoptatta ugyan az idő, de azért még mindig nagy ka­pus. Nyugalma és rutinja emlékez­tet Angyalra. Labdafogása biztos, helyezkedésben — különösen a vo­nalon — nem csinál hibát. A Schil­ling, Putz bekkpár jól ismeri min­den mozdulatát kapusának s ahhoz alkalmazkodik. Szabad teret enged neki a mozgáshoz, annál kevesebb teret igyekszik juttatni az ellenfél IDEA­LI/ OROITf ‘ - 1 TI Aw ** dfandard /uperrex C S £ R £ A KC ló csatárainak. Nem mutatott egyik sem szép rúgásokat, de hasznos romboló munkát végeztek együtte­sen, egymást kisegítve. Ha a csapatban, amely semmi ki­magaslót, semmi különlegeset nem hozott, Franzl érdekességén kívül más kiütközőt is keresünk, akkor Kellingeren kell megakadni a szemnek. Tipusa ez a centerhalf a rakkoló, elejétől végig kü­zdő játékosnak, halinak. Nagyszerű szívóssággal játszotta végig a mérkőzést s a rettentő ta­­lajon föléje tudott nőni Sárosinak. Nincs olyan irányítási érzéke, nincs megközelítőleg sem olyan technikája, nincsenek olyan adott­ságai, mint a fiatal Fradi-halfnak, de a mai talajon a Kellinger-féle tulajdonságok s Kellinger fiziku­mának erényei éltek jobban. Dum­­sa szürke játékosnak mutatkozott, de Machalt észre lehetett venni. Jó érzékkel helyezkedik s Táncos­nak nem egy esetben nehezítette meg helyzetét. A csatársor nem tudott eggyé forrni. Az első félidőben elég hosszú játékszakaszban volt a me­zőnyben egyenrangú az osztrák csapat, sőt némi fölényt is ki tu­dott itt-ott harcolni, a csatársor mégsem tudott­­ a kapura ártalmas lenni. Szünet után már adódott néhány kritikus eset, de ezeknél láthattuk, hogy a magyar csatárok helyezet­­kihagyásai nem a véletlen szüle­ménye, hanem a talaj következmé­nye, mert az ellenfél csatárai sem boldogultak az egészen jó helyze­tekben sem. A két szélső közül Pulwein mu­tatkozott érettebbnek és jobbnak. Gelbenegger nem tudott kitűnni. A belsőktől csak igyekezeteit, fiata­los lendületet, határozottságot lát­hattunk. Juhász Attila dr. jól vezette­tt játékot. 3 * Futballtréneri állást vállal kedd, szerda és pénteki napokra, akár vi­déken is. Cím: VIII., Baross­ u. 126., IV. em. 4. Schlosser. Az FTC kedden délelőtt edzést tart. 8 órakor az ifjúsági csapatok, míg fél 10-kor az első és második csapatok játszanak egymás ellen. * Hyperol szájvíztabletta ideá­lis száj- és torokfertőtlenítő. Gustav Fröhlich Dita Pavlo Wladimir Sokoloj! KISMET Knoblauch világhírű regénye (Warner Bros attrakció) MA PREMIER DÉCSI ♦ OMNIA A HIMALÁJA MEGHÓDÍTÁSA Schuchmann film) Himacsál, az istenek trónja ♦ CARLO MA PREMIER

Next