Nemzeti Sport, 1932. április (24. évfolyam, 64-83. szám)

1932-04-01 / 64. szám

2 A magyar futball szerencsétlen szervezete megakadályozza a tehetséges kezdők és fiatalok gyors érvényesülését Mire a kisegyle­ti játékos fel­ver­gődik csapatával az első osztály­ba, — már ki is öregedett — A sok csapatot foglalkoztató tömeg­­egyesületek rendszere a helyes A szövetségnek addig is igye­keznie kell a tehetségek érvé-­­ nyesülését elősegíteni Tanulságok az alsóosztályú válo­gatottak körmérkőzésén — Saját tudósítónktól — Az alsóbb osztályok bujdosása Az amatőrök második, harma­dik, negyedik és ötödik osztályá­nak körmérkőzése, amit húsvét két napján rendezett meg a BLASz, nagyon igyekezett elke­rülni a nyilvánosságot. Vagy talán helyesebb azt mondani, hogy azt a nyilvánosságot kereste a Wec­­kerletelepen, meg a Tatai­ úton, amelyet minden nehézség nélkül elérhet! ? Nem valami épületes dolog, nem valami buzdítóan ható körülmény a rendezőségre, játékosra, hogy ilyen ünnepélyesnek szánt alka­lommal is meg kell maradnia a kültelkiség korlátai között. Em­lékszünk időkre, amikor a második osztály csapata Belgiumot is meg­járta s komoly sikert tudott sze­rezni. Talán akkor más volt a másod­­osztály ereje? Nézzük, hogyan is állt fel az a csapat 1924 február­jában: Fehér — Balánits, Szend­­rő — Bukóval, Tóth, Rokken — Pluhár, Kertész, Kony­or-Kormos, Spitz-Vörös, Berkes. A nevek ko­moly erőt, súlyt jelentettek akkor a futballban. De nem jelentenének a mostani nevek is komoly erőt, ha tulajdonosaik könnyebben és gyakrabban szem elé kerülnének? Ezt kutattuk a két nap körmér­kőzésén. A tehetségek igazi tárháza Mind a két nap azt bizonyí­totta, hogy az ötödik osztály csa­pata a legstílusosabb. A többiek hamarosan okát adták ennek abban, hogy csak az ötödik osz­tály tudott felállani legjobb játé­kosaival. A többieknél mindkét napon sok volt a tartalék. Lehet, hogy ez volt a fő ok. Ezentúl azonban abban is meg lehetett találni a dolgok nyitját, hogy az ötödik osztályban játszot­tak a legfiatalabbnak látszó já­tékosok s aligha csalódunk, ha állítjuk, hogy ennek az osztály­nak a korátlaga volt a legkisebb. S ezek a fiatal játékosok valóban játékosok voltak. A legtehetsége­sebbek: Andrasik II., W­alter, Szebenyi, Keszler, Jerzsabek, Ma­szár. Olyan csapatgerinc, amely komolyan számít. A harmadosz­tály csak nagy nehezen tudta egyetlen góllal megverni ezt a csapatot, a negyedik osztály pedig elvérzett vele szemben. A felso­rolt fiatalok fényes technikával játszottak. Szebenyi és Keszler istenáldotta ,halftehetség, i.e. Az egész fiatal gárdának jell­­emzője azonban, hogy túlságosan­­technikával játszik. Kiütközik be­lőle a magyar futball komoly be­tegsége: minden a labda, semmit sem számít az iram és a test. Csak játék a játék lényege, de szinte kivész belőle a küzdelem. Szebe­nyi és Keszler olyan okosan tud játszani , mindkettő jóval alatta lehet a húsznak —, mint a leg­­bölcsebb Biró Gyuszi. De ha kon­díciójuk nem fejlődik hatványo­zottan, sohasem válhatnak igazi futballistává. A fiatalok játékán az látszik, A hosszú út a boldog­ság felé A BLASz osztályaiban túlságo­san lassú a vérkeringés. Az olyan fiatalokból álló csapatok, amilye­neket az ötödosztály válogatottja sejteni enged, megöregszik, mi­­korra felvergődik a második vagy az első osztályba. Legalább öt­hat, de valójában nyolc-tíz év kell ahhoz, hogy valamely csapat öt osztályon keresztül az elsőbe jus­son. Ennyi idő alatt a tehetségek elvirágoznak, tehát nagy részük teljesen el is vész a futball maga­sabb céljai szempontjából. Hány alsóbb osztályú játékossal találkozunk egy-egy amatőrváloga­tott mérkőzésen ? Eggyel sem vagy csak nagy ritkán eggyel-eggyel! Tehát azoknak, akik a magyar szí­nek képviseletében is szerephez juthatnak, végig kell járniuk a hosszú utat. Nagyon sok nem járja végig! Nagyon sok elkallódik közülük a kicsiny, nincstelen egyletekben, az örökké élet-halálharcot folytató csapatokban. Milyen más lenne, ha a magyar futball sem úgy fej­lődött volna, hogy minél több egye­sület alakul, hanem a komoly, nagy, társadalmi egyletek tíz-húsz­­harminc csapatot szerepeltetnének, mint olasz, francia, német, sőt spanyol földön s ezekben az egye­sületekben történne meg a kivá­lasztódás, a tehetségek könnyű előretörése. S ezekben az egyesü­letekben a fejlődés lehetőségét is könnyebben meg lehetne teremteni a jó szakoktatók irányítása mel­lett. Ha már ez nem így van, akkor a szövetség dolga lenne, hogy időnként komoly szakértőkkel, ki­tűnő magyar szakoktatókkal irá­nyítaná a kisebb egyletek játékos­gárdájának fejlődését. Amivé a tehetség válik A negyedik osztály mutatta meg legszembeötlőbben, hogy a felfelé törő csapatok játékosai mennyire elhasználódnak, hogy úgy mond­juk, degenerálódnak. Lehet, hogy a negyedik osztály még a többinél is sikertelenebbül volt összeállítva, de bizonyos, hogy annak a csapa­tában egyetlen komoly tudású já­tékost sem lehetett felfedezni. A balszélső Kerner volt az, akin mégis megakadt a szemlélődő szem. A harmadik osztály már híven jelezte, hogy játékosai mögött többesztendős futballista múlt áll. Erő és rettentő testiség jellemezte a csapatot, de hiányzott belőle a technikai készségnek, a fiatalos játékos hangulatnak az a jellemző sajátsága, amit az ötödik osztály­nál láttunk. Lassingleitner, Tar­soly, Vitek, Funyik rettentő fizi­kuma nem tudott eléggé érvénye­sülni, mert hiányzott legtöbbnél a játéktudás. Vizekben ez is megvan, de arcán ott vannak az idősebb futballista barázdái, amelyek jel­zik, hogy nem várható tőle na­gyobb fejlődés. Raj­ta is túltesz ezen a téren a nagyon jól védő Weiss és Kalkusz I. A legjobb „já­tékos” Kalkusz II.­ a centerhall volt ebben a csapatban, akinek ta­lán nem is a centerhalf az igazi posztja. A második osztály csapatában Sáncz, a kapus, imponáló jelenség és tehetséges futballista. Olyan tudást árult el, hogy már komo­lyabb szerepek kiosztásánál is észre kellett volna venni őt az ille­tékeseknek. Előtte kitűnően bek­­kelt a csak ballábas Buda, aki csapatában inkább balszélsőt ját­szik. Milyen jók lehetnek a többi bekkek az osztályban, ha Buda csak szükségből játszott ezen a poszton? S milyen jó balszélső lehet ez a Buda, ha csapatában nem bekkeltetik? Érdekes kérdé­sek, amelyekre azonban csak a következő körmérkőzés­ adhat vá­laszt, ha majd valóban a legjobb csapatok lépnek pályára. A nagy attrakció (Krónika) Írta: J. H. Andriew Fordította: M. Takács Gizella ... Reggeli 9 óra ... Valentin félénken kopogtatott és rátette kezét a kilincsre. A szobából egy harsány hang „tes­­sék”-kel válaszolt. Benyitott, hal­kan betette maga után az ajtót, majd tétován megállt... — Monsieur... az apróhirde­tés ügyében jöttem ... * A hirdetés, mely egyik francia sportlapban jelent meg, így szólt: „Keresek egészen fiatal, biztoslábú futballistát. Góllövő­képesség feltétlenül szükséges. Jól díjazom. Jelentkezés reggel 10 órakor, Rochedhou.Art boule­­vard 63., ajtó 3. Mecrano cir­kusz”.* — Bocsánatot kérek, hogy egy órával előbb jöttem... de első akartam lenni... A hirdetés ügyében vagyok bátor ... — he­begte a fiú, akinek zavara még nagyobb lett, amikor felismerte a rejtélyes hirdetőben a világ leg­híresebb zsonglőrjét, — Rastel­­lit.. .­ Rastelli leültette és szívélye­sen érdeklődött. — Mióta futballozik? — Oh, régen! Nyolc éve... Vagyis hat éves korom óta ... — Foglalkozása? — Kifutó. — Jelenleg hol és milyen posz­ton játszik? — Az „Uspso”-ban, monsieur. Az „Uspso” gólzsákja és kapitá­nya vagyok! — vágta ki büszkén. — „Uspso”??? — Igen kérem ... Nem tetszik ismerni? Pedig a periféria leg­jobb ificsapata!... A zsonglőr mosolygott. — Rendben van, gyerek. Majd elválik, mit tudsz. Van ugyanis egy új mutatvány-ötletem, mely­hez egy ügyes futballista-fiúra van szükségem, akinek persze abszolút biztos a lábmunkája. Az elfoglaltság esténként 10 perc. Egyetlen rúgás csupán... És ezért 50 frank napidíjat adok. Délelőttönként majd tartunk pár próbát. Az első próba holnap reggel, pontosan 10 órakor ... ... A kis Valentin boldog izga­lomban távozott... * Másnap megkezdődött a tré­ning. Valentint a zsonglőr a po­rond jobbszélére állította. Előtte egy kis ugródeszka­ félén bőr­labda. Rastelli szemben vele, a porond másik szélén egy rézsűt állított deszkaemelvényen helyez­kedett el, fejjel a padló irányá­ban, lábbal felfelé. Valentinnak olyan módon kellett a labdába rúgnia, hogy azt a zsonglőr a combjai közé kapja. Továbbiak­ban Rastelli a repülő labdát combjaival kissé lefékezi és mun­kába veszi úgy, hogy az lassan gördül-gurul a két lába között felfelé, egészen a cipője orráig, ahol megállítja mozgásában. És a labda percekig áll a zsonglőr cipője hegyén. Szép és nehéz egyensúlyozó mutatvány! Valen­tin szerepe rövid, de igen fontos. Ha a rúgás néhány centiméterrel feljebb megy vagy lejebb, avagy ha eltér jobbra vagy balra , az attrakció nem sikerülhet! A lab­dát a kiszabott irányból kell kap­nia a zsonglőrnek, pont a lábai közé, térden felül. * A gyakorlás két hetet vett igénybe. Valentin túláradó lelke­sedéssel dolgozott. Lövései csak­hamar holtbiztosak lettek. Ras­telli nagyon megkedvelte az ügyes, ambiciós fiút. És elérkezett a nyilvános be­mutató napja. Szokás szerint zsú­folásig megtelt a nagy cirkusz. A kis Valentin csillagos kék tri­kót kapott és fehér nadrágot. Kikukucskált a színfalak mö­gül. A színpadon Rastelli már 30 perce gyönyörködtette mutatvá­nyaival az embereket. Tapsorkán. Most következik az est kiúja! A zsonglőr beszól érte. Valen­tin égő arccal kibotorkál. Tekin­tete először a karzatra esik. Az „Uspso”-beli ifik teljes számban kivonultak és tombolnak a kakas­ülőn ! Rastelli int: Mehetünk! Valentin minden tagjában re­megett. A reflektorok fénye, a sok száz emberfej, a tömeg halk morajlása egészen konfúzussá tették a gyereket. Rettenetesen drukkolt, forgott vele a világ — szóval hatalmas lámpalázzal küz­dött. Rastelli elhelyezkedik a desz­kán ... A zenekar elhallgat... Dobpergés ... •— Hopp! — kiált a zsonglőr —■ és Valentin kábultan belerúg a bőrbe. A szívverése kiállt. Be­hunyta a szemét... Mert a lövés olyan erősre sikerült, hogy a labda másfél méterrel Rastelli lába fölött süvített el... neki­ütődött a zenekart elkerítő kor­látnak ... és onnan visszapattant a zsonglőr cipőjének hegyére!... Egy tizedmásodperc az egész történés — és Rastelli már fogja is a labdát a két lábfeje közt! A lélekjelenlét netovábbja!... A zsonglőrnek rögtönözni kell egy más mutatványt!... ... Végigfuttatja a labdát a hátán ... megállítja a tarkóján... lassan fordul egy.,ez... a labda már a fülön ... még egy fordu­lat... az arcon!... Feszült csend. A zsonglőr közben már lábon áll, a közönség felé fordulva!... Még egy kis fejmozdulat — és a labda engedelmesen megáll Ras­telli orra hegyén!... Frenetikus brávók. Az attrak­ció minden várakozást felülmúlt... * Másnap Tom K. Stopping, a nagy amerikai menedzser-produ­cer kereste fel Rastellit és el­ragadtatással nyilatkozott a zsonglőr műsoráról, különösen annak utolsó számáról, a labda­attrakcióról. A producer nyom­ban leszerződtette Rastellit a newyorki Metropolitan-cirkuszba, heti kétezer dollár fizetéssel... * ... Ami a kis Valentint illeti, a nagyon nekibúsult fiaskóval végződött első fellépésének. Gaz­dája azonban másként bírálta el az esetet. Valahogy úgy érezte, hogy a produkció nívójának hatá­rozottan előnyére vált az a kis túllövés!... Hogy inspiráló ha­tással volt rá, mert rögtönzésre késztette őt... A gyerek tehát részese a sikernek ... így történt, hogy a nagy zsong­lőr magával vitte a kis futballis­tát Amerikába,­­ sőt a napi 50 frankos gázsit 500-ra emelte ff iSSM hogy sok köztük a született tehet­ség, de ezeket a tehetségeket nem képezik megfelelően. Csak a labda titkait ismerik meg, csak azt ér­vényesítik játékukban, de esetleg sohasem jönnek rá, hogy mit je­lent a futballban a futás, a gyor­saság, a test erőteljessége, a tüdő munkabírása. Mert hova kerülnek ezek a te­hetségek?♦ Napfényt a rejtett tehetségeknek! Ha már a különleges magyar futballviszonyok mellett nem le­hetséges, hogy az egyesületek nagy játékosgárdát foglalkoztas­sanak, neveljenek, tanítsanak, a szövetség kötelessége, hogy alkal­mat adjon az óriási tartaléksereg­ben rejtőzködő tehetségek nap­fényre hozására. Komoly formá­ban, komoly keretek között minél gyakrabban meg kell rendezni az alosztályok közötti körmérkőzése­ket, de úgy és olyan időpontban, amikor minden kijelölt válogatott a szövetség rendelkezésére áll. A körmérkőzéseken, valamint az azokra való készülésen keresztül bele kell vinni az alsóbb osztályok egyesületeibe, játékosgárdájába a komoly, szakszerű kiképzést, hogy a felbukkanó tehetségek már kez­dettől fogva jól fejlődhessenek. Nem is olyan sok, de céltudatos munkával hatalmas, tehetséges sereget lehet a futball vérkeringé­sébe vinni, hogy egyszeriben meg­szűnik minden gond, ami a játékos­utánpótlás terén nyugtalanítja a futballt! A ZSE-pályát átalakítják, ami ál­tal a nézőtér máris nagyobb lett. A talajt a tavaszi évad befejeztével szintén munkába veszik, hogy őszre teljesen kifogástalan legyen a játszó­tér. ssssa Rejtvénytriatlon I. Péntek, 1932 április 1. " Most Olaszország lesz soron az an­goloknál? Iván Sharpe írja az Ath­­letic News-ban: „Ausztria legyőzte Olaszországot Bécsben 2:1-re, Ma­gyarország legyőzte Csehszlovákiát Prágában 3:1-re. Úgy látszik, hogy a középeurópai országok pillanatnyi rangsora a következő: Ausztria, Olaszország, Magyarország. Auszt­ria decemberben bemutatkozik Ang­liában. A következő kontinentális csapat, amit meg kellene hívni Ang­liába, Olaszország lehetne. Különben az osztrákokról az hírlik, hogy angol edzőt akarnak hozatni Bécsbe, hogy az készítse elő az osztrák válogatott csapatot a decemberi Stanford Bridges válogatott mérkőzésre.” A Hyperol szájvíztabletta ideá­lis száj- és torokfertőtlenítő. Alec James megsérült. Ez a ki­váló angol csatár az Arsenal táma­dósorának főerőssége. Az Arsenal bent van a kupadöntőben, a bajnok­ságban pedig igen komolyan ostro­molja az Everton elsőségét. Nincs kizárva tehát a „double event”, amit eddig csak két csapat, az Aston Villa és a Preston North End tudott megcsinálni az angol futballban, hogy t. i. ugyanabban az évben meg­nyerte a kupát és a bajnokságot is. Az Arsenal reménységeit azonban súlyosan érinti Alec Jamesnek súlyos térdsérülése, amit a West Ham Uni­ted elleni mérkőzésen szenvedett el és ami hetekre a betegágyhoz köti. A Ferencvárosi Vasutas Nagy­váradon a NAC és a Törekvés kombinált csapatát kapja ellen­félül. Mindkét váradi csapatban so­k ugyanis a sérült, viszont a ■kettőből igen jó és ami a fő, ép­kézláb csapatot lehet összehozni. A NAC adja a csatársort, a Tö­rekvés a védelmet, így tehát az összeszokottságban sem lesz hiány. A Fér­ Vasutasoknak nem lesz könnyű dolguk. Csehszlovákia csapatai szépen sze­repeltek külföldön a húsvét alkalmá­ból. A Sparta megnyerte az antwer­peni tornát, ahol 7 :1-re győzött egy antwerpeni kombinált ellen és 2:0-ra a bécsi Wacker ellen. Kladno együt­tese szintén Belgiumban játszott és Liége-ben lett a torna győztese, mi­után a bécsi BAC-ot 5:1-re, Liége válogatottjait pedig 2:1-re verte. Na­­chod brüsszeli szereplése már ke­vésbé sikerült. 3:2-re kikapott a bécsi WSC-től és 2:1-re a Daring Brüsszel csapatától. Szőke a Taxitól visszatért Nagyváradra, mert be kell vonul­nia katonának. A Crisana elin­tézte neki, hogy Nagyváradon szolgálhat, egyébként állást is szerzett neki, így Szőke elbúcsú­zott a profiélettől, de — mint nagyváradi tudósítónknak el­mondta — nagyon jól érezte ma­gát Pesten s talán még vissza is tér. Leszerelés után.

Next