Nemzeti Sport, 1932. április (24. évfolyam, 64-83. szám)
1932-04-01 / 64. szám
2 A magyar futball szerencsétlen szervezete megakadályozza a tehetséges kezdők és fiatalok gyors érvényesülését Mire a kisegyleti játékos felvergődik csapatával az első osztályba, — már ki is öregedett — A sok csapatot foglalkoztató tömegegyesületek rendszere a helyes A szövetségnek addig is igyekeznie kell a tehetségek érvé- nyesülését elősegíteni Tanulságok az alsóosztályú válogatottak körmérkőzésén — Saját tudósítónktól — Az alsóbb osztályok bujdosása Az amatőrök második, harmadik, negyedik és ötödik osztályának körmérkőzése, amit húsvét két napján rendezett meg a BLASz, nagyon igyekezett elkerülni a nyilvánosságot. Vagy talán helyesebb azt mondani, hogy azt a nyilvánosságot kereste a Weckerletelepen, meg a Tatai úton, amelyet minden nehézség nélkül elérhet! ? Nem valami épületes dolog, nem valami buzdítóan ható körülmény a rendezőségre, játékosra, hogy ilyen ünnepélyesnek szánt alkalommal is meg kell maradnia a kültelkiség korlátai között. Emlékszünk időkre, amikor a második osztály csapata Belgiumot is megjárta s komoly sikert tudott szerezni. Talán akkor más volt a másodosztály ereje? Nézzük, hogyan is állt fel az a csapat 1924 februárjában: Fehér — Balánits, Szendrő — Bukóval, Tóth, Rokken — Pluhár, Kertész, Konyor-Kormos, Spitz-Vörös, Berkes. A nevek komoly erőt, súlyt jelentettek akkor a futballban. De nem jelentenének a mostani nevek is komoly erőt, ha tulajdonosaik könnyebben és gyakrabban szem elé kerülnének? Ezt kutattuk a két nap körmérkőzésén. A tehetségek igazi tárháza Mind a két nap azt bizonyította, hogy az ötödik osztály csapata a legstílusosabb. A többiek hamarosan okát adták ennek abban, hogy csak az ötödik osztály tudott felállani legjobb játékosaival. A többieknél mindkét napon sok volt a tartalék. Lehet, hogy ez volt a fő ok. Ezentúl azonban abban is meg lehetett találni a dolgok nyitját, hogy az ötödik osztályban játszottak a legfiatalabbnak látszó játékosok s aligha csalódunk, ha állítjuk, hogy ennek az osztálynak a korátlaga volt a legkisebb. S ezek a fiatal játékosok valóban játékosok voltak. A legtehetségesebbek: Andrasik II., Walter, Szebenyi, Keszler, Jerzsabek, Maszár. Olyan csapatgerinc, amely komolyan számít. A harmadosztály csak nagy nehezen tudta egyetlen góllal megverni ezt a csapatot, a negyedik osztály pedig elvérzett vele szemben. A felsorolt fiatalok fényes technikával játszottak. Szebenyi és Keszler istenáldotta ,halftehetség, i.e. Az egész fiatal gárdának jellemzője azonban, hogy túlságosantechnikával játszik. Kiütközik belőle a magyar futball komoly betegsége: minden a labda, semmit sem számít az iram és a test. Csak játék a játék lényege, de szinte kivész belőle a küzdelem. Szebenyi és Keszler olyan okosan tud játszani , mindkettő jóval alatta lehet a húsznak —, mint a legbölcsebb Biró Gyuszi. De ha kondíciójuk nem fejlődik hatványozottan, sohasem válhatnak igazi futballistává. A fiatalok játékán az látszik, A hosszú út a boldogság felé A BLASz osztályaiban túlságosan lassú a vérkeringés. Az olyan fiatalokból álló csapatok, amilyeneket az ötödosztály válogatottja sejteni enged, megöregszik, mikorra felvergődik a második vagy az első osztályba. Legalább öthat, de valójában nyolc-tíz év kell ahhoz, hogy valamely csapat öt osztályon keresztül az elsőbe jusson. Ennyi idő alatt a tehetségek elvirágoznak, tehát nagy részük teljesen el is vész a futball magasabb céljai szempontjából. Hány alsóbb osztályú játékossal találkozunk egy-egy amatőrválogatott mérkőzésen ? Eggyel sem vagy csak nagy ritkán eggyel-eggyel! Tehát azoknak, akik a magyar színek képviseletében is szerephez juthatnak, végig kell járniuk a hosszú utat. Nagyon sok nem járja végig! Nagyon sok elkallódik közülük a kicsiny, nincstelen egyletekben, az örökké élet-halálharcot folytató csapatokban. Milyen más lenne, ha a magyar futball sem úgy fejlődött volna, hogy minél több egyesület alakul, hanem a komoly, nagy, társadalmi egyletek tíz-húszharminc csapatot szerepeltetnének, mint olasz, francia, német, sőt spanyol földön s ezekben az egyesületekben történne meg a kiválasztódás, a tehetségek könnyű előretörése. S ezekben az egyesületekben a fejlődés lehetőségét is könnyebben meg lehetne teremteni a jó szakoktatók irányítása mellett. Ha már ez nem így van, akkor a szövetség dolga lenne, hogy időnként komoly szakértőkkel, kitűnő magyar szakoktatókkal irányítaná a kisebb egyletek játékosgárdájának fejlődését. Amivé a tehetség válik A negyedik osztály mutatta meg legszembeötlőbben, hogy a felfelé törő csapatok játékosai mennyire elhasználódnak, hogy úgy mondjuk, degenerálódnak. Lehet, hogy a negyedik osztály még a többinél is sikertelenebbül volt összeállítva, de bizonyos, hogy annak a csapatában egyetlen komoly tudású játékost sem lehetett felfedezni. A balszélső Kerner volt az, akin mégis megakadt a szemlélődő szem. A harmadik osztály már híven jelezte, hogy játékosai mögött többesztendős futballista múlt áll. Erő és rettentő testiség jellemezte a csapatot, de hiányzott belőle a technikai készségnek, a fiatalos játékos hangulatnak az a jellemző sajátsága, amit az ötödik osztálynál láttunk. Lassingleitner, Tarsoly, Vitek, Funyik rettentő fizikuma nem tudott eléggé érvényesülni, mert hiányzott legtöbbnél a játéktudás. Vizekben ez is megvan, de arcán ott vannak az idősebb futballista barázdái, amelyek jelzik, hogy nem várható tőle nagyobb fejlődés. Rajta is túltesz ezen a téren a nagyon jól védő Weiss és Kalkusz I. A legjobb „játékos” Kalkusz II. a centerhall volt ebben a csapatban, akinek talán nem is a centerhalf az igazi posztja. A második osztály csapatában Sáncz, a kapus, imponáló jelenség és tehetséges futballista. Olyan tudást árult el, hogy már komolyabb szerepek kiosztásánál is észre kellett volna venni őt az illetékeseknek. Előtte kitűnően bekkelt a csak ballábas Buda, aki csapatában inkább balszélsőt játszik. Milyen jók lehetnek a többi bekkek az osztályban, ha Buda csak szükségből játszott ezen a poszton? S milyen jó balszélső lehet ez a Buda, ha csapatában nem bekkeltetik? Érdekes kérdések, amelyekre azonban csak a következő körmérkőzés adhat választ, ha majd valóban a legjobb csapatok lépnek pályára. A nagy attrakció (Krónika) Írta: J. H. Andriew Fordította: M. Takács Gizella ... Reggeli 9 óra ... Valentin félénken kopogtatott és rátette kezét a kilincsre. A szobából egy harsány hang „tessék”-kel válaszolt. Benyitott, halkan betette maga után az ajtót, majd tétován megállt... — Monsieur... az apróhirdetés ügyében jöttem ... * A hirdetés, mely egyik francia sportlapban jelent meg, így szólt: „Keresek egészen fiatal, biztoslábú futballistát. Góllövőképesség feltétlenül szükséges. Jól díjazom. Jelentkezés reggel 10 órakor, Rochedhou.Art boulevard 63., ajtó 3. Mecrano cirkusz”.* — Bocsánatot kérek, hogy egy órával előbb jöttem... de első akartam lenni... A hirdetés ügyében vagyok bátor ... — hebegte a fiú, akinek zavara még nagyobb lett, amikor felismerte a rejtélyes hirdetőben a világ leghíresebb zsonglőrjét, — Rastellit.. . Rastelli leültette és szívélyesen érdeklődött. — Mióta futballozik? — Oh, régen! Nyolc éve... Vagyis hat éves korom óta ... — Foglalkozása? — Kifutó. — Jelenleg hol és milyen poszton játszik? — Az „Uspso”-ban, monsieur. Az „Uspso” gólzsákja és kapitánya vagyok! — vágta ki büszkén. — „Uspso”??? — Igen kérem ... Nem tetszik ismerni? Pedig a periféria legjobb ificsapata!... A zsonglőr mosolygott. — Rendben van, gyerek. Majd elválik, mit tudsz. Van ugyanis egy új mutatvány-ötletem, melyhez egy ügyes futballista-fiúra van szükségem, akinek persze abszolút biztos a lábmunkája. Az elfoglaltság esténként 10 perc. Egyetlen rúgás csupán... És ezért 50 frank napidíjat adok. Délelőttönként majd tartunk pár próbát. Az első próba holnap reggel, pontosan 10 órakor ... ... A kis Valentin boldog izgalomban távozott... * Másnap megkezdődött a tréning. Valentint a zsonglőr a porond jobbszélére állította. Előtte egy kis ugródeszka félén bőrlabda. Rastelli szemben vele, a porond másik szélén egy rézsűt állított deszkaemelvényen helyezkedett el, fejjel a padló irányában, lábbal felfelé. Valentinnak olyan módon kellett a labdába rúgnia, hogy azt a zsonglőr a combjai közé kapja. Továbbiakban Rastelli a repülő labdát combjaival kissé lefékezi és munkába veszi úgy, hogy az lassan gördül-gurul a két lába között felfelé, egészen a cipője orráig, ahol megállítja mozgásában. És a labda percekig áll a zsonglőr cipője hegyén. Szép és nehéz egyensúlyozó mutatvány! Valentin szerepe rövid, de igen fontos. Ha a rúgás néhány centiméterrel feljebb megy vagy lejebb, avagy ha eltér jobbra vagy balra , az attrakció nem sikerülhet! A labdát a kiszabott irányból kell kapnia a zsonglőrnek, pont a lábai közé, térden felül. * A gyakorlás két hetet vett igénybe. Valentin túláradó lelkesedéssel dolgozott. Lövései csakhamar holtbiztosak lettek. Rastelli nagyon megkedvelte az ügyes, ambiciós fiút. És elérkezett a nyilvános bemutató napja. Szokás szerint zsúfolásig megtelt a nagy cirkusz. A kis Valentin csillagos kék trikót kapott és fehér nadrágot. Kikukucskált a színfalak mögül. A színpadon Rastelli már 30 perce gyönyörködtette mutatványaival az embereket. Tapsorkán. Most következik az est kiúja! A zsonglőr beszól érte. Valentin égő arccal kibotorkál. Tekintete először a karzatra esik. Az „Uspso”-beli ifik teljes számban kivonultak és tombolnak a kakasülőn ! Rastelli int: Mehetünk! Valentin minden tagjában remegett. A reflektorok fénye, a sok száz emberfej, a tömeg halk morajlása egészen konfúzussá tették a gyereket. Rettenetesen drukkolt, forgott vele a világ — szóval hatalmas lámpalázzal küzdött. Rastelli elhelyezkedik a deszkán ... A zenekar elhallgat... Dobpergés ... •— Hopp! — kiált a zsonglőr —■ és Valentin kábultan belerúg a bőrbe. A szívverése kiállt. Behunyta a szemét... Mert a lövés olyan erősre sikerült, hogy a labda másfél méterrel Rastelli lába fölött süvített el... nekiütődött a zenekart elkerítő korlátnak ... és onnan visszapattant a zsonglőr cipőjének hegyére!... Egy tizedmásodperc az egész történés — és Rastelli már fogja is a labdát a két lábfeje közt! A lélekjelenlét netovábbja!... A zsonglőrnek rögtönözni kell egy más mutatványt!... ... Végigfuttatja a labdát a hátán ... megállítja a tarkóján... lassan fordul egy.,ez... a labda már a fülön ... még egy fordulat... az arcon!... Feszült csend. A zsonglőr közben már lábon áll, a közönség felé fordulva!... Még egy kis fejmozdulat — és a labda engedelmesen megáll Rastelli orra hegyén!... Frenetikus brávók. Az attrakció minden várakozást felülmúlt... * Másnap Tom K. Stopping, a nagy amerikai menedzser-producer kereste fel Rastellit és elragadtatással nyilatkozott a zsonglőr műsoráról, különösen annak utolsó számáról, a labdaattrakcióról. A producer nyomban leszerződtette Rastellit a newyorki Metropolitan-cirkuszba, heti kétezer dollár fizetéssel... * ... Ami a kis Valentint illeti, a nagyon nekibúsult fiaskóval végződött első fellépésének. Gazdája azonban másként bírálta el az esetet. Valahogy úgy érezte, hogy a produkció nívójának határozottan előnyére vált az a kis túllövés!... Hogy inspiráló hatással volt rá, mert rögtönzésre késztette őt... A gyerek tehát részese a sikernek ... így történt, hogy a nagy zsonglőr magával vitte a kis futballistát Amerikába, sőt a napi 50 frankos gázsit 500-ra emelte ff iSSM hogy sok köztük a született tehetség, de ezeket a tehetségeket nem képezik megfelelően. Csak a labda titkait ismerik meg, csak azt érvényesítik játékukban, de esetleg sohasem jönnek rá, hogy mit jelent a futballban a futás, a gyorsaság, a test erőteljessége, a tüdő munkabírása. Mert hova kerülnek ezek a tehetségek?♦ Napfényt a rejtett tehetségeknek! Ha már a különleges magyar futballviszonyok mellett nem lehetséges, hogy az egyesületek nagy játékosgárdát foglalkoztassanak, neveljenek, tanítsanak, a szövetség kötelessége, hogy alkalmat adjon az óriási tartalékseregben rejtőzködő tehetségek napfényre hozására. Komoly formában, komoly keretek között minél gyakrabban meg kell rendezni az alosztályok közötti körmérkőzéseket, de úgy és olyan időpontban, amikor minden kijelölt válogatott a szövetség rendelkezésére áll. A körmérkőzéseken, valamint az azokra való készülésen keresztül bele kell vinni az alsóbb osztályok egyesületeibe, játékosgárdájába a komoly, szakszerű kiképzést, hogy a felbukkanó tehetségek már kezdettől fogva jól fejlődhessenek. Nem is olyan sok, de céltudatos munkával hatalmas, tehetséges sereget lehet a futball vérkeringésébe vinni, hogy egyszeriben megszűnik minden gond, ami a játékosutánpótlás terén nyugtalanítja a futballt! A ZSE-pályát átalakítják, ami által a nézőtér máris nagyobb lett. A talajt a tavaszi évad befejeztével szintén munkába veszik, hogy őszre teljesen kifogástalan legyen a játszótér. ssssa Rejtvénytriatlon I. Péntek, 1932 április 1. " Most Olaszország lesz soron az angoloknál? Iván Sharpe írja az Athletic News-ban: „Ausztria legyőzte Olaszországot Bécsben 2:1-re, Magyarország legyőzte Csehszlovákiát Prágában 3:1-re. Úgy látszik, hogy a középeurópai országok pillanatnyi rangsora a következő: Ausztria, Olaszország, Magyarország. Ausztria decemberben bemutatkozik Angliában. A következő kontinentális csapat, amit meg kellene hívni Angliába, Olaszország lehetne. Különben az osztrákokról az hírlik, hogy angol edzőt akarnak hozatni Bécsbe, hogy az készítse elő az osztrák válogatott csapatot a decemberi Stanford Bridges válogatott mérkőzésre.” A Hyperol szájvíztabletta ideális száj- és torokfertőtlenítő. Alec James megsérült. Ez a kiváló angol csatár az Arsenal támadósorának főerőssége. Az Arsenal bent van a kupadöntőben, a bajnokságban pedig igen komolyan ostromolja az Everton elsőségét. Nincs kizárva tehát a „double event”, amit eddig csak két csapat, az Aston Villa és a Preston North End tudott megcsinálni az angol futballban, hogy t. i. ugyanabban az évben megnyerte a kupát és a bajnokságot is. Az Arsenal reménységeit azonban súlyosan érinti Alec Jamesnek súlyos térdsérülése, amit a West Ham United elleni mérkőzésen szenvedett el és ami hetekre a betegágyhoz köti. A Ferencvárosi Vasutas Nagyváradon a NAC és a Törekvés kombinált csapatát kapja ellenfélül. Mindkét váradi csapatban sok ugyanis a sérült, viszont a ■kettőből igen jó és ami a fő, épkézláb csapatot lehet összehozni. A NAC adja a csatársort, a Törekvés a védelmet, így tehát az összeszokottságban sem lesz hiány. A Fér Vasutasoknak nem lesz könnyű dolguk. Csehszlovákia csapatai szépen szerepeltek külföldön a húsvét alkalmából. A Sparta megnyerte az antwerpeni tornát, ahol 7 :1-re győzött egy antwerpeni kombinált ellen és 2:0-ra a bécsi Wacker ellen. Kladno együttese szintén Belgiumban játszott és Liége-ben lett a torna győztese, miután a bécsi BAC-ot 5:1-re, Liége válogatottjait pedig 2:1-re verte. Nachod brüsszeli szereplése már kevésbé sikerült. 3:2-re kikapott a bécsi WSC-től és 2:1-re a Daring Brüsszel csapatától. Szőke a Taxitól visszatért Nagyváradra, mert be kell vonulnia katonának. A Crisana elintézte neki, hogy Nagyváradon szolgálhat, egyébként állást is szerzett neki, így Szőke elbúcsúzott a profiélettől, de — mint nagyváradi tudósítónknak elmondta — nagyon jól érezte magát Pesten s talán még vissza is tér. Leszerelés után.