Nemzeti Sport, 1932. július (24. évfolyam, 127-148. szám)

1932-07-01 / 127. szám

Péntek, 1932 július 1. A magyar sport nemzetközi elismerését jelenti Vadas Gyula dr.-nak, lapunk főszerkesztőjé­nek újra történt bevá­lasztása a Sportújságírók Nemzetközi Szövetségé­nek elnökségébe — Saját tudósítónktól — A Sportújságírók Nemzetközi Szövetségének ostendei kongresz­­szusán — amint ezt már leg­utóbbi számunkban jelentettük — megválasztották az új tisztikart. A magyar sport szempontjából igen fontos eseménye volt ennek a tisztújításnak Vadas Gyula dr.­­nak, lapunk főszerkesztőjének a négy alelnöki tisztség közül az egyikbe történt beválasztása. Kü­lönös súllyal esik latba ez a meg­választás, ha tudjuk, hogy Vadas Gyula dr. lemondott a Magyar Sportújságírók Egyesületében vi­selt elnöki tisztéről és ezzel kap­csolatban bejelentette visszalépé­sét a nemzetközi szövetségben is, ahol már négy év óta viselte az alelnöki tisztséget. Az ostendei kongresszuson a nehéz anyagi viszonyokra való tekintettel nem is jelent meg magyar kiküldött, a magyar sportnak annál nagyobb megbecsülését jelenti az a man­dátum, amit az AIPS kongresz­­szusa Vadas Gyula dr. megvá­lasztásán keresztül juttatott a magyar sportújságírásnak és egy­ben a magyar sport egyetemének. És hogy mit jelent a magyar sportnak ez a nemzetközi elisme­rés, ezt élénken illusztrálja az a tény, hogy az AIPS-ben 28 állam 3000 sportújságírója tömörült és hogy a nemzetközi újságíró­­egyesületbe a magyar egyesület­nek csak nemrégiben sikerült ki­vívnia felvételét, míg a sport­újságírók hasonló szerve már 192­4 óta tagja a nemzetközi szervezetnek. ■ —n/»—­­ Az olasz sajtó még nem tekinti lefutott­nak a Juventus és a Ferencváros buda­pesti mérkőzését Olasz lapvélemények — Telefonjelentésünk — Milano, június 30. Az olasz sajtó nagy objektivitás­sal tárgyalja a teg­napi Juventus— Ferencváros mér­kőzés eseményeit. A torinói lapok kritikája általában megegyezik, ezért csak a Gazzetta del Popolo tudósítását adom itt: — A Juventus győzelme igen nagy eredmény. Olyan ellenféllel szemben érte el, amely a honi bajnokságában egyetlen pontot sem adott le. Azt azonban már nem mondhatjuk, hogy a játék nívója megfelelt ennek a rang­nak. — Ezen a meccsen nem a ho­mogénebb, gördülékenyebb, csil­logóbb technikájú csapat győzött, hanem az, amelyik abszolút érte­lemben véve játszott jobb fut­ballt. — A Juventus legjobb része a védelem volt, ahol Combi egészen csodálatosan védett, de ragyogó volt a két hátvéd is.­­ A magyar csapat az I. fél­időben brilliánsan játszott. Csak a harmadik gól után esett vissza a csapat, amikor egyrészt elvesz­tette önbizalmát, másrészt a fáradtság is kiütközött rajta. ... Még ezután is fel-felcsillant a Ferencváros játékán­ az igazi klasszis, de ekkor már nem sike­rült az összjátékot olyan veszé­lyes hálóvá tenni, mint amelyik az I. félidő után még mindig ko­moly bajokkal fenyegetett. Kiváló I. félideje volt a Ferencvárosnak, amikor a rendszeres, világos, jól kidolgozott akciók követték egy­mást. De már ekkor megmutat­kozott az a hiba, hogy a jól le­vezetett támadó akciók a kapu előtt szétforgácsolódtak. Számta­lan kritikus helyzet adódott Combi kapuja előtt, de mindany­nyiszor hiányzott az a csatár, aki kipattanva megtegye az utolsó húzást.­­ A Ferencváros legjobb része a fedezetsor, amelyben Laky és Lázár is pompás játékos, egészen kimagasló klasszis azonban Sá­­rosi, akinek tudományát már a legutóbbi válogatott mérkőzés idején is alkalmunk volt megcso­dálni. Remekül bánik a labdával, körültekintése öreg játékosra vall és amellett a leglojálisabb ellenfél. Kevésbé tetszettek a hátvédek. Ha a csapat gólképes­­sége arányban lenne egyéb jó tu­lajdonságaival, akkor más lett volna az eredmény.­­ Budapesten nagyon nehéz feladat elé kerül a Juventus, mert azok a képességek, amiket a Ferencváros már Torinóban megmutatott, a honi pályán még sokszorosan kifejezésre juthat­nak. A milánói Gazzetta dello Sport egyik címe így szól: Az I. félidő­ben szép ferencvárosi játék — két Juventus-gól. Ez az újság is kiemeli, hogy a Ferencváros igen komoly ellenfél és az I. félidőben már komoly eredményt érhetett volna el, ha gólképessége nagyobb. A lap sze­rint a Juventus előnye igen te­kintélyes, de azért meg kell küz­denie erősen Budapesten, ha biz­tosítani akarja a második for­dulóba való bejutást. Fényképkirakatunkban (Teréz-körút és Podmaniczky­ utca sarok, postaépü­let) a tegnapi nap folyamán 4 darab új felvételt állítottunk ki. 1. A Vien­­na—Újpest Középeurópai Kupa mér­kőzésről. Sarokrúgás a Vienna ellen. 2. Jelenet a Vienna-kapu előtt, mely­ből az első újpesti gól született. 3. Magyarország 1932. évi atlétikai baj­nokságairól. Szabó UTE győztes tá­volugrása. 4. U. o. A 100 m-es síkfu­tás mezőnye a célban. A Berettyóújfalusi SE elnöksége elhatározta, hogy az egyesület csapa­tát ősszel ismét benevezi a bajnok­ságra. issa ______________ FTC-prilyg Üllői­ út Vasárnap, július 3-án, délután 6 órakor Ferencváros-Junntus a. Középeurópai Kupa-mérkőzés Előtte 2 órakor FTC-EMTK barátságos mérkőzés 4 órakor BSzKRT - Postás MILL-döntő 3 A magyar futball új rendszerét parancsolólag írják elő az utolsó hetek sorozatos sikertelenségei Futballunk üzleti politikája is megbukott Elcsigázott csapataink sorra kudarcot vallanak a nemzetközi küzdelmekben — Saját tudósítónktól — A Ferencváros 4:0-ra kikapott Torinóban a Juventustól, Újpest csak 1:1-et tudott kicsikarni a bécsi Viennától, minek következté­ben kiesett a további küzdelemből, ez történt a Középeurópai Kupá­ban. Közben a Hungária kikapott Pozsonyban a Viktória Zsiskov­­tól 4 :1-re, miután a bécsi WAC-tól már ugyanott 2:0-ra kikapott elő­zően. Ez a magyar futball Péter- Páli aratása, ami egyben méltóan sorakozik a bécsi 2:8-hoz és a berni 1:3-hoz. Tudjuk jól, hogy a futballban nem mindent a tudás ad ki, a játék forgandóságában szerep jut a sze­rencsének is. El lehet képzelni olyan sorozatot, amikor az állandó balszerencse sorra veszteségesen alakítja ki a mérkőzések egymás­utánját. Sőt azt is megengedjük, hogy az utóbbi időben a szerencsé­vel nem állnak­" jó viszonyban csa­pataink, ez a veszteségsorozat azonban, ami az utolsó hónapokban szakadt rá a magyar futballra, a szerencse változandóságán túl sok­kal mélyebb okokban találja meg magyarázatát. Szinte unalmas már ismételgetni, hiszen a sportsajtó évek óta harsogja, hogy a jelenlegi rendszer beteg, mert a gyökereit fűrészelte ketté a futball hatalmas fájának, mert a KISOK-rendelettel elfojtotta az intelligens utánpótlás kialakulását, mert elzárta az egyéb hadtápterü­leteken kifejlődő utánpótlás útját a gyors érvényesülés elől, mert meg­feledkezett a sportszerűség érvé­nyesítéséről, mert az adminisztrá­ció érdekei alá rendelte a bajnoki küzdelem érdekeit. De ki tudná mind felsorolni azt a sok hibát és bűnt, ami idejuttatta a magyar futballt ehhez a nívósüllyedéshez, ehhez az általános fáradtsághoz! Mert szerdán délután saját sze­münkkel láthattuk, hogyan vergő­dött Újpest csapata olyan ellenfél­lel szemben, amely fölötte állt kon­díció dolgában, amely szinte magá­tól értetődő könnyedséggel bánt a labdával, amely taktikájának fel­sőbbségével szinte félvállról cicá­­zott Újpest verejtékesen robotoló együttesével szemben. Gyorsabbak voltak a labdán a Vienna játékosai, pillanatok alatt továbbították ab­szolút pontossággal a labdát, a vé­delemben biztosan rombolták szét a lila-fehér csatárok izzadtság­­szagú akcióit, csatáraik pedig pil­lanatok alatt ott tudtak teremni Újpest kapuja előtt. Gólok szerzé­sében ők sem bizonyultak nagy fiúknak, de ki tudja, hogy nem adott volna-e nagyobb energiát az akciókba a bécsi támadósor, ha szüksége lett volna gólokra?! A túlhajszoltság olyan ideges állapotba vitte az újpesti játékoso­kat, hogy alig lehetett rájuk is­merni. Nem tudtak kapásiból továb­bítani egyetlenegy labdát sem, amikor állíthatni akartak, , kide­rült, hogy stoppolni sem tudnak. Minden labda ellenfélhez­ pattant. Nem volt egy ötletes húzás elől, ami sakkmattá tette volna a Vienna védelmét, nem volt egy mindent magával söprő roham, csak erőlködés, kétségbeesett kap­kodás, fejetlenség, gondolatsze­génység. Hogy a bíró nem látott meg két tizenegyest, ez a magyar futball külön pechje, de azt is láttuk, hogy ezentúl sem érdemeltünk volna meg egy meggyőző, továbbvivő győ­zelmet. Zsákutcába jutott a magyar futball, mert az illetékesek elmulasztották idejében megtenni azokat a lépé­seket, amikre pedig a szaksajtó most már évek óta hívja fel fi­gyelmüket. A kicsinyes üzleti politika végveszélybe vitte fut­­ballsportunkat, amiben pedig még mindig — annyi sok hendikep ellenére is — rengeteg érték van. Hiszen az az Avar, Jakobe, Bor­­sányi, Szalay és a többi csapat nagy-nagy tudású játékosa meg­van és nem felejthetett el máról­­holnapra futballozni. Az éveken át tartó, hétről-hétre többször is megismétlődő küzdelem azonban el­csigázta, kimerítette ezt a gárdát, amelyben a test már nem engedel­meskedik a léleknek. Pedig ha tisztán az üzleti ré­szét tekintjük a dolognak és a sportbeli szempontokat figyelmen kívül is hagyjuk, akkor is meg kell döbbenni a rossz politikán, amit klubjaink folytatnak. Ha például a Ferencváros kiszámí­taná, hogy mit hozott volna a konyhára, ha bejut a Közép­európai Kupa második fordulójába és döntőjébe, akkor a legszűkebb mértékkel mérve is kb. 110—50.000 pengő az összeg, ami befolyt volna pénztárába. Ahelyett tehát, hogy a tavaszi idény derekán, amikor valóban formában volt a csapat, félre kellett volna tenni minden gablonai, berlini és te­mesvári ajánlatot, szigorúan a kötelező bajnoki mérkőzésekre kel­lett volna korlátozni a csapat mű­sorát és minden igyekezettel azon kellett volna lenni, hogy minél frissebben,­­minél nagyobb játék­kedvben konzerválódjék a csapat. Ha összeadják azt a pénzt, amit ezeken a csip-csap túrákon kere­sett a csapat, eltörpül ez az összeg azok mellett a lehetőségek mellett, amik egy nagyvonalú üzleti poli­tika árnyékában bontakoztak volna ki. Ha követték volna csapataink azokat az irányelveket, amiket a Nemzeti Sport már két esztendeje unos-untig ismétel, akkor most ■­­ként állnának a nagy nemzet­fronton. Még talán az se lett volna olyan nagy baj, hogy a sportbeli szempontok tekintetében hibák történtek, a magyar sport belső energiája, életereje túltette volna magát ezeken a botlásokon de kiderült, hogy üzleti szempontból is helyte­lenek voltak a vezetők cse­lekvései. Most­ látjuk igazán, hogy Újpest legalább a második fordulóig, de esetleg a döntőig is, a Ferencvá­­ros pedig az első forduló sikeres abszolválása után biztosan a dön­tőig mehetett volna. Tehát a jö­vőbeli üzletek is elromlottak, mert az ilyen sikertelenségek előreve­títik hatásukat a következő baj­noki évre is. Véssék jól emlékezetükbe a ve­zérek, hogy amikor a megafón a Ferencváros bekapott harmadik és negyedik gólját is hírül adta, a közönség hangosan fel­nevetett. Értik, mit jelent ez? Amikor már nem is fütyül, nem is átkozódik a közönség, hanem — ez már az utolsó! — nevet. Hogy ez mit jelent üzletileg, ezt majd csak ősszel fogjuk látni. Reméljük, hogy most már a Pató Pálokban is felébred a tu­data annak, hogy itt a lehető leg­sürgősebben szükség van a gyö­keres rendszerváltozásra alul is, fölül is. A hatóságok éppen úgy, mint a sport intézői lássák be, hogy most már nem is reformok­ra van szükség, mint inkább a romok eltakarítására, hogy minél hamarabb le lehessen rakni az új épület alapjait. Ha ezeket is az egyéni érdekek tégláiból róják össze, ha ezeket is a hatósági vámszedés habarcsával ragasztják egybe, akk­or jobb lenne, ha hozzá se fognának a munkához. De a magyar sport elkínzott testében is van annyi erő, hogy ha továbbra is keresztre akarják feszíteni, ledobja magáról az el­lenségeket és kitör a már össze­ácsolt koporsóból, mert élni akar, és élni fog! Bulgária újra győzött a Balkán Kupában Ezúttal Jugoszlávia volt a szen­vedő fél — Saját tudósítónktól — A Balkán Kupáért Belgrádban fo­lyó küzdelem csak nem akar kifogyni a meglepetésekből. Bulgária — mi­után vasárnap Romániát győzte le váratlanul 2:0-ra —, csütörtökön Ju­goszlávia ellen maradt győztes 3:2 (2:0) arányban. Ezek után már alig vehető el az elsőség a bulgár csapat­tól. Ráfizetett az autóra a MESE. Az északi IB kedden este tartott ülésén a MESE távolmaradása, illetve elké­­sése (mindkétszer autódefekt játszott közre) miatt elmaradt HVSE—MESE és GyKSE—MESE mérkőzés két pontját 0:0 gólaránnyal a HVSE, illetve a GyKSE javára írta. Ezzel a mátravidéki II. osztályban is lezárult a bajnoki tabella. A végső állás: 1. SBTC 20 16 2 2 80:15 34 2. MESE 20 13 3 4 52:17 29 3. HVSE 20 11 4 5 32:26 26 4. GyKSE 20 13 3 7 32:32 26 5. GyAK 20 11 3 6 43:28 25 6. Dobó 20 7 4 9 17:37 18 7. BVSC 20 7 3 10 25:58 17 8. HSE 20 3 2 15 7:50 8 9. SAC visszalépett 10. FSE törölve 11. 1. Lehet törölve

Next