Nemzeti Sport, 1933. február (25. évfolyam, 24-43. szám)
1933-02-01 / 24. szám
Szerda 20 fii!. ^ 1933 február l^t zrrrrrr HrtfEM*Cfy HP Bardonecchia: Szerkesztőség és kiadóhivatal: ■■■M*^4hia*l#■ B^b nll17Illlllfm BHB agK&tfgau wii# IIIIA Távirati cim: Nemzetisport Budapest %p # Ctahutcrtkléban 2 Ke, Romániában 10 lei PiSEliE^f^giEa IjllStgl HOflOtl H Ya " Jugoszláviában ■■■HH| DuUClI U./ ff., Amariiban 30 Gr., Németországban 20 Pf. ^MbwIf&^SiIb BrafSHH n .■■ a Svájcban 20 c., Franciaorszásban 1.50 fraur flB89H^HBH|^^r MBMWtSfHHP ||UDHK|^^^gM9^ ^uH MaiA^TIMll Olaszországban líra, Amerikában 6 cent. ^MFIePCmtSH^ BZBZUgUBh '^Z^HBUZ illfSI/IIIIIIf Ktefizetési díj: Belföldre negyedévre egy ^WHr ^hBbP^1^ ^BSi^^BbUUjLlUII il hónapra 4.50 P, Ausztriába negyedévre 15 P, Cseh* BnHV w , Szlovákiába és Romániába 16 P, egyéb külföldre IS P ^ i.113 3 Telefonjelentésünk Oportóból Gólzáporos győzelemmel búcsúzik a magyar csapat Portugáliától Profiválogatott— Oportó válogatottja 8:4 (5:2) Amittönkretett a lisszaboni jégverés, helyrehozta a portói napsütés — A magyar csapat kitűnő játéka nagy sikert aratott a portugálok körében — Két gól előnyünket kiegyenlítette a jól játszó ellenfél — A fényes formában játszó csapat azonban ellenállhatatlan volt — A gólok közül Teleki négyet, Turay kettőt, Barátky és Déri egyet-egyet rúgott A portói válogatott kapuját a magyar Siska védte — A spanyol bíró ezúttal tárgyilagosabb volt Oportó — 78 000 néző — Bíró: Ramon Mecontékosok okozták ezt, hanem azok a magyarok is, akik felkerestek bennünket. Itt van velünk Jeny, a vörös Szabó, de eljött Gencsy, az egykori NSC-játékos, no meg Siska, a Vasas volt kapusa, aki ellenfelünk lesz. A fiúknak nagyban magyarázzák a portugál lapok cikkeit, elmondják a portugálok véleményét, amely cseppet sem volt lebecsülő a lisszaboni mérkőzés után. Csak az eredménytelenséget róják fel újságok, szakértők egyaránt. Nem is kell különösen hangsúlyoznom ennek a fontosságát a taktikai megbeszélésen, amit a szokásos mérkőzés előtti ebéd után tartunk, mert az egész gárda eltökélte magát arra, hogy kiköszörüli a csorbát. A körülmények elég kedvezők rá. Portóban süt a nap, igen kellemes az idő. Most már híre sincs a kellemetlen hidegnek, nem panaszkodik senki a meghűlés miatt. Viszont az is igaz, hogy az ellenfél nem könnyű. Hiszen a lisszaboni csapat három régA drezdai és párisi nagy győzelem után lehűtötte a magyar sporttársadalom hangulatát a lisszaboni vereség. A tárgyilagos sportembert, a komolyan gondolkozót, a viszonyokat, körülményeket helyesen mérlegelőt nem nagyon. Azt azonban, aki mindenben inkább a kellemetlent látja meg, aki a sorozatos sikerek közben előforduló véletlent, a szerencse csalfa játékából fakadó balesetet keresi, minden illúziójától megfosztotta egy csapásra az egygólos vereség. Sőt nagyon sokan voltak olyanok is, akik műfelháborodással tárgyalták az esetet s a legkülönbözőbb kifogásokkal igyekeztek magyarázni, nagynak, súlyosnak, elviselhetetlennek feltüntetni az esetet. Mi sem örültünk a lisszabi eredménynek. Nekünk is fájt a vereség. De meg tudtuk állapítani tárgyilagosan, hogy nem a csapat tudásában, nem is szellemében, hanem a nagy utat járó gárdát kísérő jelenségekben kell annak gyökerét keresni. Amellett, hogy a portugál válogatott otthonában, spanyol bíró vezetése mellett a magyar nemzeti válogatott is ki lenne mindenkor téve annak, hogy vereséget szenved. Az a lisszaboni gól azonban a Dredában, Párisban, Bordeauxban lerakott egész tucat dugó után nem tudta azt az elkeseredést kiváltai'' belőlünk, amiből a magyar futball miatt kétségbe keljen,- esnünk. Fájt, de akkortájt volna igaán, ha a második portugál mérkőzés, az oportói harc, nem hozta volna meg annak a lisszaboni sebnek a gyógyító f’astró’--' Oportó azonban teljes erejében láthatta a magyar futballt. Láthatta azt a szép és élvezetes játékot is, amelyet már Lisszabonban elismertek a szakemberek, de láthatta azt az eredményességet is, amelyre ez a gárda képes. Amit a lisszaboni jég elvert, azt mind kivirágoztatta a portói napsütés. A közel húszezernyi néző szeme előtt igazi pompájában, nagyságában és ereje teljében virágzott ki az a magyar futball, amely meg tudta hódítani már az egész világot. S ezzel a nagy út portugál része is hódító úttá változott. A magyar futball jó, híre újra meg- elevenedő igazság lesz Portugáliában, amelyre emlékezik majd az ottani futballhívek apraja, és nagyja, amelyhez szívesen tér majd vissza a portugáliai futball, ha nemes, kitűnő, elismert ellenfelet keres. Válogatottjaink utazásának pedig ez volt a legfőbb célja. S mivel ezt elértük, nem hiába jártuk meg Portugáliát. Itthon pedig újra csak az öröm és hála érzelmeivel szabad gondolni arra a seregre, amely minden poklokon keresztül is kifeje zésre juttatja tudását, a magyar futball képességeit s országról országra rendesi a babért ahhoz a győzelmi koszorúhoz, amely ennek a téli hadjáratnak emlékét őrzi majd. A portói játék után új bizalommal, új reménységgel kísérjük ezt a diadalmas sereget utolsó, nehéz küzdelmének színhelyére, Frankfurtba! Ragyogó napsütés, homokos pálya, nekünk kedvez a sorsolás Oportó, január 31.,- S megélénkült benne az élet, magyar ! • A Mataha-szálló, amikor már a szótól volt hangos. Nemcsak a jól A BTK ökölvívó bajnokcsapata Balról: Rózsa, Orsolyák, Csiszár Csiszár II., Fogas, Szabó, Lovas, Benácsi, Adler, edző és Torszky masszőr sesa . Legközelebbi számunk a csütörtöki ünnep ellenére pénteken megjelenik kitűnőbb tagja játszik itt s a portóiak különben sem ismerik el Liszszabon fölényét. Csapatukat jobbnak tartják, mivel összeszokottabb, még a válogatottnál is. — Majd meglátjuk — mondogatják a fiúk. A hangulat szilárd, mikor az autókáron a Stadion felé utazunk.