Nemzeti Sport, 1933. február (25. évfolyam, 24-43. szám)

1933-02-01 / 24. szám

Szerda 20 fii!. ^ 1933 február l^t zrrrrrr HrtfEM*Cfy HP Bardonecchia: Szerkesztőség és kiadóhivatal: ■■■M*^4hia*l#■ B^b n­ll17Illlllfm BHB agK&tfga­u wii# IIII­A Távirati cim: Nemzetisport Budapest %p # Ctahutcrtkléban 2 Ke, Romániában 10 lei PiSEliE^f^giEa IjllStgl HOflOtl H Ya " Jugoszláviában ■■■HH| DuUClI U./ ff., Amariiban 30 Gr., Németorszá­gban 20 Pf. ^MbwIf&^SiIb BrafSHH n .■■ a Svájcban 20 c., Franciaorszásb­an 1.50 fraur flB89H^HBH|^^r MBMWtSfHHP ||UDHK|^^^gM9^ ^uH MaiA^TIM­ll Olaszországban líra, Amerikában 6 cent. ^MFIePCmtSH^ BZBZUgUBh­ '^Z^HBUZ illfSI/IIIIIIf Ktefizetési díj: Belföldre negyedévre egy ^WHr ^hBbP^1^ ^BSi^^Bb­U­­UjLlUII il hónapra 4.50 P, Ausztriába negyedévre 15 P, Cseh* BnHV w , Szlovákiába és Romániába 16 P, egyéb külföldre IS P ^ i­.113 3 Telefonjelentésünk Oportóból Gólzáporos győzelemmel búcsúzik a magyar csapat Portugáliától Profiválogatott— Oportó válogatottja 8:4 (5:2) Amit­­tönkretett a lisszaboni jégverés, helyrehozta a portói napsütés — A magyar csapat kitűnő játéka nagy sikert aratott a portugálok körében — Két gól előnyünket kiegyen­lítette a jól játszó ellenfél — A fényes formában játszó csapat azonban ellenállhatatlan volt — A gólok közül Teleki négyet, Turay kettőt, Barátky és Déri egyet-egyet rúgott A portói válogatott kapuját a magyar Siska védte — A spanyol bíró ezúttal tárgyilagosabb volt Oportó — 78 000 néző — Bíró: Ramon Me­con­tékosok okozták ezt, hanem azok a magyarok is, akik felkerestek ben­nünket. Itt van velünk Jeny, a vö­rös Szabó, de eljött Gencsy, az egy­kori NSC-játékos, no meg Siska, a Vasas volt kapusa, aki ellenfelünk lesz. A fiúknak nagyban magyarázzák a portugál lapok cikkeit, elmond­ják a portugálok véleményét, amely cseppet sem volt lebecsülő a lissza­boni mérkőzés után. Csak az ered­ménytelenséget róják fel újságok, szakértők egyaránt. Nem is kell kü­lönösen hangsúlyoznom ennek a fontosságát a taktikai megbeszélé­sen, amit a szokásos mérkőzés előtti ebéd után tartunk, mert az egész gárda eltökélte magát arra, hogy kiköszörüli a csorbát. A körülmények elég kedvezők rá. Portóban süt a nap, igen kel­lemes az idő. Most már híre sincs a kellemetlen hidegnek, nem panaszkodik senki a meghűlés miatt. Viszont az is igaz, hogy az ellenfél nem könnyű. Hi­szen a lisszaboni csapat három rég­A drezdai és párisi nagy győ­zelem után lehűtötte a magyar sporttársadalom hangulatát a lisszaboni vereség. A tárgyilagos sportembert, a komolyan gondol­kozót, a viszonyokat, körülménye­ket helyesen mérlegelőt nem na­gyon. Azt azonban, aki minden­ben inkább a kellemetlent látja meg, aki a sorozatos sikerek köz­ben előforduló véletlent, a szeren­cse csalfa játékából fakadó bal­esetet keresi, minden illúziójától megfosztotta egy csapásra az egygólos vereség. Sőt nagyon so­kan voltak olyanok is, akik mű­felháborodással tárgyalták az esetet s a legkülönbözőbb kifogá­sokkal igyekeztek magyarázni, nagynak, súlyosnak, elviselhetet­lennek feltüntetni az esetet. Mi sem örültünk a lisszab­­i eredménynek. Nekünk is fájt a vereség. De meg tudtuk állapítani tárgyilagosan, hogy nem a csapat tudásában, nem is szellemében, hanem a nagy utat járó gárdát kísérő jelenségekben kell annak gyökerét keresni. Amellett, hogy a portugál válogatott otthonában, spanyol bíró vezetése mellett a magyar nemzeti válogatott is ki lenne mindenkor téve annak, hogy vereséget szenved. Az a lissza­boni gól azonban a Dre­dában, Párisban, Bordeauxban lerakott egész tucat dugó után nem tudta azt az elkeseredést kiváltai'' be­lőlünk, amiből a magyar futball miatt kétségbe keljen,­- esnünk. Fájt, de akkortájt volna iga­­án, ha a második portugál mérkőzés, az oportói harc, nem hozta volna meg annak a lisszaboni sebnek a gyógyító f’astró’--'­ Oportó azonban teljes erejében láthatta a magyar futballt. Lát­hatta azt a szép és élvezetes já­tékot is, amelyet már Lisszabon­ban elismertek a szakemberek, de láthatta azt az eredményességet is, amelyre ez a gárda képes. Amit a lisszaboni jég elvert, azt mind kivirágoztatta a portói napsütés. A közel húszezernyi néző szeme előtt igazi pompájá­ban, nagyságában és ereje teljé­ben virágzott ki az a magyar fut­ball, amely meg tudta hódítani már az egész világot­. S ezzel a nagy út portugál ré­­­sze is hódító úttá változott. A­ magyar futball jó, híre újra meg-­ elevenedő igazság lesz Portugá­liában, amelyre emlékezik majd az ottani futballhívek apraja, és nagyja, amelyhez szívesen tér­ majd vissza a portugáliai futball, ha nemes, kitűnő, elismert ellen­felet keres. Válogatottjaink uta­zásának pedig ez volt a legfőbb célja. S mivel ezt elértük, nem hiába jártuk meg Portugáliát. Itthon pedig újra csak az öröm és hála érzelmeivel szabad gon­dolni arra a seregre, amely min­den poklokon keresztül is kifeje­­ zésre juttatja tudását, a magyar futball képességeit s országról országra rendesi a babért ahhoz a győzelmi koszorúhoz, amely en­nek a téli hadjáratnak emlékét őrzi majd. A portói játék után új bizalommal, új reménységgel kí­sérjük ezt a diadalmas sereget utolsó, nehéz küzdelmének szín­helyére, Frankfurtba! Ragyogó napsütés, homokos pálya, nekünk kedvez a sorsolás Oportó, január 31.,- S megélénkült benne az élet, magyar ! • A Mataha-szálló,­ amikor már a szótól volt hangos. Nemcsak a jó­l A BTK ökölvívó bajnokcsapata Balról: Rózsa, Orsolyák, Csiszár Csiszár II., Fogas, Szabó, Lovas, Benácsi, Adler, edző és Torszky masszőr sesa . Legközelebbi számunk a csütörtöki ünnep ellenére pénteken megjelenik kitűnőbb tagja játszik itt s a por­tóiak különben sem ismerik el Lisz­­szabon fölényét. Csapatukat jobb­nak tartják, mivel összeszokottabb, még a válogatottnál is. — Majd meglátjuk — mondo­gatják a fiúk. A hangulat szilárd, mikor az autókáron a Stadion felé utazunk.

Next