Nemzeti Sport, 1933. március (25. évfolyam, 44-65. szám)

1933-03-01 / 44. szám

Szerda, 1038 március 1. Issisz Társadalmi Óbudán a III. ker. FC és elsőrangú egyletté való kifejlesztésére A Fellner-dinasztia adna elnököt Óbuda reprezen­táns sportegyletének — Saját tudósítónktól — Akik figyelemmel kísérik Buda­pestnek,­mint sportvárosnak a fej­lődését mindig érthetetlenül álltak az előtt a tény előtt, hogy a budai oldal északi részének általános sportélete nem tart lépést más vá­rosrészek eredményességével, ira­mával. Pedig több klub is működik Óbudán, amelyek igazán értékes munkálkodást fejtenek ki a sport népszerűsítése terén, jelentős sike­reket is értek el időnként, nagy és átfogó erejű sportélet mégsem tu­dott kialakulni munkásságuk nyo­mán. A sport fejlődésének története igazolja azt a tapasztalati tényt, hogy sportegyletek működése, ered­ményessége nagyban függ attól, hogy meg tudnak-e nyerni az egye­sület élére olyan személyt, akinek társadalmi pozíciója, ügyszeretete­ és vagyoni függetlensége megfelelő súlyt, helyzeti energiát kölcsönöz a klubnak. A III. ker. TVE és a III. ker. FC sorsának intézői most azon fáradoznak, hogy ilyen személyt állítsanak az óbudai reprezentáns sportegylet élére. A Fellner-család egyik tagját óhajtják megnyerni az óbudai klub elnökének. A Fellner­­család tagjai tudvalevőleg a Leip­­ziger szeszgyár tulajdonosai. Ők a gyárat alapító Leipziger Vilmos unokái. Fellner Pál, az egyik fivér országgyűlési képviselő. Öccse, Fellner Vilmos dr., vegyészmérnök, maga is szorgalmas sportoló, teni­szező és úszó, azonkívül a téli spor­tok nagy híve. Őt szeretné az óbu­dai sport társadalma felkérni arra, hogy vállalja el a kék-fehérek el­nöki tisztségét. Nagyon sokat várnak ettől az ak­ciótól Óbuda sportjának vezérei. És joggal remélik, hogy ha Fell­ner Vilmos dr. áll az óbudai sport élére, akkor ennek a hatalmas vá­rosrésznek patríciusai, társadalmá­nak vezető márkái is bekapcsolód­nak abba a misszióba, aminek cél­ja izmos és nagy eredményekre hi­vatott sportélet megteremtése. Óbuda sportjának fellendítése. Ha ez az akció sikerrel jár — és mi az általános sport érdekében bí­zunk benne, hogy sikerrel fog jár­ni —, akkor rövidesen kialakul­hatnak egy olyan egylet körvonalai, amelyik teljes joggal állhat oda a mostani három vezető futballegylet mellé, mint egyenrangú nagyegylet. A cél felé vezető út adva van: az amatőrök és a profik teljes összefo­gása kell csak és utána az óbudai társadalom krémjének és tömegei­nek a bevonása, beszervezése a fő­város északi jobbpartjának repre­zentatív egyesületébe. Ezzel lefek­tethetik az alapját olyan hatalmas sportegyletnek, amely pályát, uszo­dát, megfelelő felszereléseket adhat egy egész városrész sportoló társa­dalmának. Ennek a sportból a tár­sadalmi, sőt gazdasági térre is át­csapó megmozdulásnak az élére kí­vánja Óbuda sporttársadalma meg­nyerni a Fellner-dinasztiát. Ami, ha sikerül, a főváros sportja új színnel lesz gazdagabb és hatalmas mértékben erősebb, egyik ismert tagját. Kézlegyintve, ajkbiggyesztve szólt: — Uram, az nem komoly dolog! — Hogy lehet ilyet mondani?! Zászlót avattak, sőt két zászlójuk is van. Akkor pedig bizonyára van zászlótartójuk is! — Az a két zászló nem ér annyit, amennyit az a sok vihart látott, sok dicsőséget megkoronázott Fradi­­zászló ér. Az a két kék nem tesz ki egy negyed zöldet sem! —• Nagyon el vannak önök biza­kodva. Pedig az a „B” közép sem volt valami hangos eddig a tavaszi mérkőzéseken. — Eddig nem is volt rá szükség. És a Fradi „B” otthon az igazi. Mikor az Üllői­ úton játszik a csa­pat. Ha pedig majd otthon játszunk a Hungáriával, akkor a kék zászlók lealkonyodnak. Bár a­­ Radványi kissé hűtlen lett a „13”-hez. Mintha neki már derogálna a zászlót tar­tani ... De az sem számít. Nem hittük, hogy ez a vélemény általános a ferencvárosi táborban. Mást is megkérdeztünk, de legna­gyobb meglepetésünkre ismét igen nagy fölénnyel, elbizakodottsággal találkoztunk. — Jó vicc, Kék közép! Hát ké­rem, abból hamarosan nem Kék közép lesz! Három, mérkőzésig tart az élete. Amíg a Hungária az első ruhát kapja. — Lassan az agarakkal! A Hun­gária egyre javul. Új emberek tűn­nek fel benne. — Nem irigyeljük. Az mégsem csapat. A mi szemünkben legalább nem. Megkapja a szabályos ruhát tőlünk is, az Újpesttől is. Különben most jut eszembe, volt már Újpes­ten is közép. Az is csak három meccset élt. Míg a csapat az ötöt meg nem kapta tőlünk ... Azután hírmondó sem akadt belőle, meg­semmisült. Amint látszik, a Fradiban nem veszik komolyan az új ellenfelet. A régi, viharedzett „B” közép annyi önbizalommal van tele, hogy azt a hírek nem tudják lehűteni. Ezzel a gondolattal tartottunk a szerkesztő­ség felé, mikor a körúti főpostán Cseh Matyival találkoztunk össze. Csekklapot tartott a kezében. — Mi az Matyi, csak nem pénzt küldesz ? — De bizony azt. Csak nem az enyémet. — Hát kié­s hova küldöd?. — Az egyik MTK-ista­ adta ide, hogy küldjem el ezt a tízest a Kék középnek. — Micsoda?? Már csekkszámlája is van a Kék­nek? — Igen, azt mondták a Kék kö­zépnek megy a pénz. Ezt még nem közölhettük a nagy fölénnyel beszélő fradistákkal. Te­hát ezennel közöljük. S azt hisz­­szük, ez igen komoly érv a Kék jö­vője mellett.­­..Igaz, mi sem a csekk számát, sem a számla címét, amelyre Cseh a pénzt befizette, nem néztük meg. Csehnek azonban azt mondották, hogy a Kék közép javára megy a tizes. Hogy ki küldte? Nem mernénk megesküdni rá, de mintha a Gutwillig neve lett volna odaírva feladónak ... Jó lesz hangpróbát tartani ott a „B”-ben, mert jön a — bélista! — Nem értek hozzá. Nem szólok semmit. Én csak a pletykákhoz értek. — Ez őszinte be­széd. — Sokkal őszin­tébb, mint egykori válogatóké, akik most kritizálnak. — Valahol azt olvastuk, hogy a háttérben Nagy Lajos keze volt. — Á, ez csak kitalálás. Őt na­gyon elkedvetlenítette a PLASz elhidegedése. Egyelőre nem akar tudni a válogatásról. — Szóval más volt a háttérben? — Természetes, hogy Nádasnak is voltak informálói, hiszen nem tudott végignézni öt különböző pályán lejátszott mérkőzést. — És kik informálták a kapi­tányt ? — Az ismert vezér, aki a túrák terén nagy fúró-faragó, azután az ismert edző, aki egyben sport­újságíró is, végül a sportújság­író, aki nem edző és nem faragó, de szintén nagy fúró és nagy cikkei kék papíron szoktak meg­jelenni. — Hogy maga mindent kiszi­matol, Terefere úr! — Pedig engem meg sem hív­tak. Aminthogy Arányi jobbkezét sem hívják meg többé a lila-fehér pályára, pedig hej, de nagy híve az újpestieknek. — Ok? — Beleártotta magát az én fog­lalkozásomba. — Pedig magának nehéz kon­kurenciát csinálni, Terefere úr. De mi van a totalizatőrrel és a profifutballal? — Az I. liga nagyon erélyesen kimondta, hogy a toto ellen van. Saját találmánya lelki szeizmo­gráfom jelentése szerint azonban csak a zöld-fehér elnöknél fakad ez az állásfoglalás benső és őszin­te meggyőződésből. A többiek egy cseppet sem ellenkeznének, ha valaki azt mondaná — mondjuk — az I. ligának: „Nesztek! Itt a koncesszió! Csináljátok meg a totalizatort a profifutballban. A haszon a profifutball lesz!” Ak­kor látná Szerkesztő úr, hogy mi­lyen hirtelen megváltozna az I. liga állásfoglalása. Na, de azt, hogy a profifutballból mások vi­gyenek el pénzt, azt már nem néz­hetik ölhetett kézzel. — Így már érthető a liga­határozat. Hát annyira rosszid áll­nak a profik? Bécsből más híreket kapunk. — Kedves Szerkesztő úr, higg­­ye el, hogy Bécsben meg vannak ugyanezek a bajok. A Rapid még keresett az angol-skót túráján. De hogy miként állnak a többiek, ar­ról elmondom ezt a kis bécsi his­tóriát. Első kézből kaptam. Ab­szolút megbízható. A Vienna — mint tetszik tudni — nyomon kö­vette a Rapidot Angliában. Meisl az osztrák szövetség elnökségének bizalmas ülésén kézzel-lábbal til­takozott a Vienna túrája ellen. Féltette az osztrák futball nehe­zen megszerzett szigetországi te­kintélyét a sérült Gschweidl nél­kül elutazó Viennától. Végül azon­ban be kellett adni a derekát, mert a Vienna vezetői bebizonyí­tották neki papíron, hogy ha a Vienna nem hoz haza egy kis pénzt, akkor már nem tud elin­dulni a tavaszi idényben... 10.000 silling a kék-sárga klub tartozása. És hogy odahaza milyen rosszak a kereseti viszonyok, arra jellemző, hogy a csapat 11,2.000 sitlinget keresett az elmúlt évben külföldi mérkőzésein és ebből élt egyáltalán. És most még azt is megsúghatom, hogy a Vienna az angol túráján is csak egészen ki­csiny összeget keresett, 6000 sil­­linget. De ennek is a nagyobb ré­szét a hazafelé vezető úton Fran­ciaországban, Lilleben lejátszott mérkőzésért kapott összeg tette ki. — Hát bizony ez nem nagyon megnyugtató. — Hanem kedves Szerkesztő uram, mi lesz velünk, ha a játé­kosoknak lakatot tesz a szájára a PLASz? Tessék elképzelni! Teg­nap délben a körúton találkoztam az egyik csatárral. Kérdezem tőle: „No, mi van a térdével, Jenő?” Mire ő kérdéssel válaszolt:­ „Hol a PLASz írásbeli engedélye? Mert csak annak alapján adha­tom meg a választ.” — Azt hiszem, hogy ez a nyi­­latkozási tilalom jobblétre szen­derel, mielőtt megszületnék. De mi van a játékosátadásokkal? — Most már lassan elül a hul­lám. Itt különben új divatról szá­molhatok be. Eddig a kölcsön­adási szerződésekben azt kötötte ki az átadó klub, hogy a játékos ellene nem szerepelhet. Ha jól lát­tam azonban, legutóbb egy csatár átadási szerződésében ki volt kötve, hogy az átvevő klub köteles őt játszatni az átadó klub ellen. — No, nem nagy véleménnyel lehetnek akkor az átadók a csatár képességeiről.­­ De hogy még a nyilatkozó­­tilalomra visszatérjek, ennek a mozgalomnak előszele már vasár­nap érezhető volt az egyik budai pályán, ahol a vendéglátó klub elnöke igen szigorúan rászólt a vendégklub igazgatójára, hogy ha nyilatkozni akar a sajtónak, ak­kor menjen ki az utcára. Csak ott teheti ezt meg. — Hagyja már a futballt! — A vívószövetség közgyűlésén harc lesz, hiába kongatják a békeharangokat és hiába röpdös­­nek a békegalambok mindenünnen. Az ellenzék már megcsinálta a maga külön listáját. Az elnöki tisztség ezen a listán is üresen marad, ügyvezető elnöknek ellen­ben Hoffmann tábornokot jelölik, a két alelnöki tisztségre pedig Szelényi Géza és Szilaveczky La­jos a jelölt. Főtitkárt még kért­nek. — Egyebütt mi az újság? — Az egyik budapesti gimná­ziumban, amely mindig híres volt sportpár­tolásáról, a válogatott jéghokkikapust nagy szeretettel fogadták. Az egyik tanár meg is kérdezte tőle az órán, hogy hát miként is volt azzal a svájci gól­lal? A testedző órán pedig formá­lis előadást kellett tartani a fiú­nak a Prágában történtekről. — És a jégről mi hír van? — .A jég már elolvadt, de azért jelenthetem, hogy egy kis kava­rodás még észlelhető. A Pollack- Pannegg-vándor­díj küzdelmeire tudvalevőleg nem küldtek magyar csapatot. Nagy meglepetésre ol­vasták azután a korcsolyázószö­vetség vezetői a bécsi Sporttag­­blattban, hogy a távolmaradás in­doka a következő volt: „Minek menjünk el, úgyis csak nagyon kikapunk.” Mikor pedig megjött a hír a bécsi verseny időeredmé­nyeiről, egyszerre csak az látszott, hogy nem is kaptunk volna ki. — No és mi van ebben? — A pikantéria, az, hogy állító­lag Budapestről kapta a bécsi lap az információját. Most nagyon nyomoznak az informátor személye után. — Magában detektivtehetség lakozik, Terefere úr. Nem menne el segíteni a nyomzóknak? — Rohanok. - Hitt szót a vá­gatás-Víz, út? A ,,B" közép nem jósol nagyobb jövőt a ne­c, mint amekkora az újpesti ,,B" múltja — Saját tudósítónktól —• A Kék közép megalakult, a Kék közép zászlót avat, a Kék közép Miskolcon jár ... Szóval a Kék kö­zép él és működik. Senki sem számolta még meg, mennyi a tagja, senki sem tudja még Budapesten, mekkora a­­ hangja. Mert a szakértők azt tart­ják, hogy ettől függ minden. Olyan igazi hangpróba pedig még nem volt, hiszen erre csak akkor kerül­het sor, amikor majd a Ferencváros és a Hungária egymás ellen vagy legalább is egymás előtt, egy pá­lyán játszik. Ezt a kérdést hagyjuk a szakér­tőkre. S bízzuk az elkövetkezen­dőkre. A lényeg az, hogy a Kék kö­zép van, él és állandóan újabb, meg újabb élet­jelt ad magáról. Nem le­het tehát semmibe venni. Ki akartuk tapogatni, hogy a hí­res ferencvárosi „B” közép milyen véleménnyel van legújabb vetély­­társáról. Megkérdeztük a „B” Ma két nagy premier Fejős Pál filmje: Hans Albers filmje: ü©1 asszony­a Balaton szöktető Írta: Mihály István Írta: ludwig Wolff Főszereplők: Főszereplők: Csortos Gyula Hans Albers Medgyessy Mária Betty Amann Páger Antal Camilla Horn Elekes Ernő Gustav Diessl fórum ROYAL APOLLÓ 3 Szomódi István, a Vasasok volt el­nöke annak közlésére kért fel ben­nünket, hogy az ő panasza nem egye­sülete ellen irányult, hanem éppen az egyesület érdekében történt. Abban a kérdésben pedig, hogy a vádak való­ban megdőltek-e, Szomódy István a polgármesteri határozat indokolására hivatkozik, amit érdeklődőknek szíve­sen bocsát rendelkezésére. Végül be­jelenti, hogy az ügy fellebbezés foly­tán felsőbb fórum elé kerül és így annak végleges eldőktéről még korai beszélni. * Állást nyerhet szövőgyárban azonnal igazolható két elsőklasszisú fiatal csatár. Szövők előnyben. Cím: Hajdúböszörmény, Torna Egylet. Krecsmayer, a VI. ker. FC fe­dezete betegsége folytán nem vehetett részt a 33 FC elleni mérkőzésen. Füzi hivatali elfog­laltsága miatt maradt távol.

Next