Nemzeti Sport, 1933. április (25. évfolyam, 66-85. szám)

1933-04-03 / 67. szám

14 m „*«««,, m Hétfő, 1953 április 8. (4.) Mi történt eddig? Jimmy Jenkins, a kiváló sportember, a Los Angeles Athletic Club trénere titokzatos körülmények között eltűnt otthonából. Nyugodt kiegyensúlyozott élete volt, nem bántották anyagi bajok, éppen most készült az esküvőjére s menyasszonyával, Ruth Claytonnál kölcsönösen nagy volt a szerelem, senki sem érti, milyen körülmény játszhatott közre Jimmy eltűnésében. A los angelesi rendőrség megkezdte a nyomozást és teljes erővel azon dolgozik, hogy tisztázza a Jenkíns-rejtélyt. A nyomozóhatóságok teljes alapossággal rekonstruálták, hogy mi történhetett s határozott állítással hirdették, hogy Jimmy Jenkins eltűnésének hátterében bűntény lappang. . „ , Ennek kiderítése elsősorban Sam-en keresztül bizonyult. Sam valami John aláírású levél kíséretében egy üveg whiskyt kapott. Akik küldték, alaposan érdeklődhettek előzetesen s megtudták, hogy Sam-hez a whiskyn keresztül lehet a legjobban közel férkőzni. A rendőrség érintkezésbe lépett Sam minden John keresztnevű barátjával, de egyik sem vállalta a whisky küldését. Felmerült az a gondolat, hogy bizonyára letagadják, hiszen csempészett alkoholról lévén szó, senki sem akarja megbüntettetnimagát s ezért a rendőrség Sam minden John nevű barátjától íráspróbát vett. Egyik írás sem egyezett azzal, amellyel a Sam-nek küldött levelet írták. Bebizonyosodott, hogy az üvegben nemcsak valódi whisky volt, hanem altató is, amelynek maradékát a gondos vegyelemző vizsgálat megtalálta. Ezek után kétségtelen volt a megállapítás, hogy Jimmy Jenkins szolgáját, aki egyedül szokott mellette tartózkodni, tervszerűen elaltatták. A rendőrség nyomozása megállapította azt is, hogy az ismeretlen tettes vagy tettesek, azután, hogy a dolgukat elvégezték, újból megjelentek Sam szobájában és a whisky megmaradt részét kiöntötték, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy ha Jimmy Jenkins eltűnése ügyében nyomozás indul és a figyelem a whiskysüvegre is ráterelődik, ne találják meg az altató nyomait. Arra azonban még az óvatos gonosztevő sem gondoltak, hogy a vegyelemzéshez elég néhány csepp folyadék is és ezt a néhány cseppet a kiürített üvegből is elő tudták varázsolni. Eddig tehát remekül dolgozott a rendőrség. , De... Most következik az a bizonyos de, ami minden titokzatos esetben előfordul. Mi történt ezután? Az esti lap kétségtelenül bizonyította, hogy Jimmy Jenkins otthonában járt, viszont a revolver? Mit bizonyított a revolver? Idegen pisztolyt találtak Jimmy Jenkins lakásán, s ami a meglepő, a pisztolyban nem volt egyetlen töltény sem, sőt ami tovább fokozta a meglepetéseket, a fegyverszakértői vélemény szerint a pisztolyt esztendők óta egyáltalán nem is használták. Kinek a kezében volt ez a revolver? Milyen szerepe volt? Hogyan felejtették ott? Ezekre a kérdésekre senki sem tudott válaszolni, aminthogy teljesen tanácstalan volt a rendőrség magával a ténnyel, Jimmy Jenkins eltűnésével szemben is! Keresték az okokat s itt sorra vettek minden lehetőséget. Anyagi háttere nem lehetett a dolognak, mert Jimmy ugyan rendezett anyagi viszonyok között élt, de nem volt annyira gazdag, hogy ezt kelljen a támadás okaként beállítani. Bosszú műve nem lehetett a rejtélyes eltűnés, mert Jimmynek, nagyon sok hozzá közelálló ember véleménye szerint, nem volt ellensége. Mindenki becsülte, tisztelte, s szerette. Szerelmi háttere ugyancsak nem lehetett az esetnek, hiszen Jimmy boldog vőlegény volt és Ruth Claytonnal, a menyasszonyával harmonikus boldogságban várta az erre a hétre kitűzött esküvőt. Ilyen kiegyensúlyozott életben, a boldogság küszöbén Jimmynek nem lehetett semmi oka arra, hogy — abban a feltevésben, ha nem bűntény történt, — maga fordítson hátat az életnek, Los Angelesnek, ahová annyi siker s annyi ember szeretete fűzte. A kérdés tehát nyitott maradt: mi történt Jimmy Jenkins-szel? És ez a szenzáció izgitta most egész Los Angelest. Izgatta napokon keresztül, az újságok állandóan napirenden tartották a Jimmy Jenkins-ügyet, amelyben a rendőrség többet, mint amennyit az első napon tudott, a legszorgosabb kutatás ellenére sem tudott kinyomozni. Az újságok már élcelődtek a rendőrség tehetetlenségén. És minél inkább múltak a napok, annál bizonyosabb volt a feltevés, hogy bűntény történt, erőszakkal cipelték el, s talán megölték, hiszen azóta, akárhol lett volna Jimmy Jenkins, visszatért, vagy értesítést küldött volna. Egész Amerikát, sőt az egész világsajtót bejárta Jimmy Jenkins ügye. A napok egyre szaporodtak, már két hete múlt, hogy Jimmy Jenkinst a Los Angeles Athletic Club nagy ünnepi lakomáján utoljára látták az emberek. Az újságok nagyon sokszor közölték Jimmy Jenkins arcképét és sokat szerepelt a lapokban Ruth Clayton is, a kis hollywoodi filmszínésznő, az eltűnt, népszerű sportember menyasszonya. Ruthot sokszor meg is szólaltatták az újságírók s az amerikai lány ilyenkor mindig meghatottan, szomorú hangon beszélt Jimmyről, akit a legjobban szeretett az egész világon. De egy nap Ruth az örömtől kipirult arccal rohant haza és sugárzó szemekkel, ujjongva újságolta Ednának a nagy hírt: — Hurráh, Edna! Tudod, mi történt? — Megkerült Jimmy! — vágta rá a lány habozás nélkül. — Nem! — Hát akkor minek tudsz enynyire örülni? — Berry Harlow, a világhírű filmrendező szerződtetett, a legközelebbi filmjében én játszom a főszerepet ... Tudod, azt mondta, hogy most én vagyok a legérdekesebb nő Amerikában, sokat írtak rólam, mindenfelé megjelent az arcképem ... Szóval, jó reklámom volt, kifizetődik, ha szerepeltetnek ... Most végre beteljesedik az álmom, Hollywood megnyílik előttem ... Edna kissé csodálkozva jegyezte meg: — Nem értem, Ruth, hogy enynyire tudsz örülni, amikor még mindig nem tudjuk, mi történt szegény Jimmyvel! Ruth arca pillanatra elkomorodott: — Igazad van, Edna... Tényleg nem szép, hogy ennyire megfeledkeztem róla, de hiába, a nagy öröm elveszi az ember eszét... És én tele vagyok örömmel, hogy most végre sikerült a filmhez kerülnöm, de nem úgy, mint eddig, görbek a sok között, hanem szar leszek! Azt mondta Harlow, hogy valami érdekes vamp szerepet kapok ... Hurráh, megindul a karrierem, megyek a siker felé... — És ezt a karriert, ezt a sikert is szegény Jimmynek köszönheted! — jegyezte meg Edna Davenport csendesen és szomorúan. Vili. Az ébredés. Jimmy Jenkins felnyitotta a szemeit. A feje zúgott s a mindig friss, edzett testű és edzett idegzetű sportember most végtelen fáradtnak érezte magát. Fáradt volt és gyenge, kábult és nehézkes s mint kitűnő atlétikai tréner, jól tudta, hogy ezek a jelenségek a túlságosan hosszúra nyúlt alvás kísérői. Hát olyan sokat aludt volna? Felnyitotta a szemeit és körülnézett. Csak nézett, nézett, nézett és — megdörzsölte a szemeit. Hol van? Mi történt vele? Hiszen ez nem a megszokott szobája, azelőtt, amikor felébredt, az első tekintete mindig arra a bekeretezett írásra esett amelyet legszebb emlékének tartott — az olimpiai győzelem emlékére kapott díszoklevélre. És most üres a fal, amire a tekintete hull s ez a fal más, mint, amit mindig maga körül szokott látni. Itt más minden! A falak, a bútorok, a szőnyegek! Hát hol van? És a kábult, nyugtalanul lüktető agyba most lassan-lassan kezdett visszatérni az emlékezés. A los angelesi éjszaka, amikor hazatért ... idegen a lakásában . Hiromata doktor ... aztán egy ütés a fejére és vad zuhanás a semmibe! A fejéhez kapott. És ahogy hozzáért az ütés helyéhez, enyhe fájdalom fogta el. Tehát nem álom volt a fantasztikus kaland, hanem valóban megtörtént. Csakugyan leütötték és most ismeretlen helyen ébred, idegen szobában, ki tudja, hol, ki tudja milyen messze Los Angelestől. És ki tudja, milyen messze Ruth Claytontól. Kiugrott az ágyból. Pompás selyempizsama volt rajta, a legjobb minőség s igazán kitűnő szabás, látszott, hogy elsőrangú helyen készült. S mintha csak a testére szabták volna, pedig ez a pizsama nem az ő fehérneműi közé tartozott. Szétnézett a szobában. A legmodernebb bútorok vették körül, egészen alacsony ágyban aludta a mély, hosszú álmot, amelyből most felébredt. Két ajtó vezetett ki ebből a szobából, az egyikhez lépett, ez a nappali szobába vezetett, aztán a másik ajtó kilincsét nyomta le, itt fürdőszoba tárult eléje, teljesen modern s szinte szikrázó tisztaságú, mélyített márványkád, nagyszerű zuhanyfelszerelések. Nagyobb kényelmet igazán nem kívánhatott volna. De hol van? Hova került? Ez a kérdés izgatta és rohant vissza a szobába, ahol az éjszakát töltötte. Széles, nagy ablakok kétoldalt, de mindkettő kilátását függöny zárta el. Jimmy odalépett az egyik ablakhoz és szétrántotta a függönyt. Idegen, soha nem látott gyönyörű táj tárult eléje. Izgatottságát, kíváncsiságát bizonytalanságát pillanatokra legyűrte, elfelejttette az a csodálatos szépségű táj, amely előtte felbukkant. Fehér- és rózsaszínvirágú fák pompáztak, zöldelő, különös bokrot látott, a közelben virágban úszó dombokat, távolabb komor szirteket s a szirteken is túl halk morajjal zúgott és lágyan kékellett a tenger. A látvány gyönyörű volt. Jimmy pillanatokra ottfeledkezett az ablaknál s itta magába a jájék szépségét, de aztán mégis csak eszébe jutott, hogy nem kiránduló turista ezen az idegen helyen, nem az a célja, hogy a természet festői képeiben elgyönyörködjék, hanem hogy megtudja, hová került voltaképpen s aztán, akármilyen szép is ez a hely, igyekezzék visszakerülni Los Angelesbe, a klubhoz, a régi barátokhoz és Ruthhoz. A ruháját ott találta az egyik széken. A ruhadarabokat gondos kéz helyezte el s mint Jimmy az első pillanatra megállapította, frissen vasalták. Besietett a fürdőszobába, már zuhogott is rá a víz, üdítette, erősítette. Aztán a nagy, csiszolt tükörbe tévedt a tekintete. Elszörnyedt, ahogy találkozott önmagával! Legalább négynapos szakáll borította az arcát, olyannak találta magát, mint valami őserdőbe tévedt vándort. Bosszús mormogásban tört ki: — Hol az ördögbe veszek most borotváló szerszámot? Körülnézett és ekkor meglátta, hogy egy kis asztalkán nagyító borotválkozó tükör áll s körülötte minden szükséges holmi, ami csak kellhet a borotválkozáshoz. A legújabb modellű Gilette, Williamskrém, borzszőrből készült tömött ecset, kölnivíz, púder... És ahogy kezébe vette a krémet, hogy az arcára kenje, hirtelen eltűnődött: — Érdekes, odahaza is mindig ezt a krémet használtam ... Különös véletlen! De aztán nem gondolkodott tovább, a fehér, illatos krém habban olvadt fel az arcán, a borzecset Jimmy izmos kezében szaporán tette meg útját ide-oda az arcbőrön, azután a borotva pengéje kezdett dolgozni, a kölnivíz enyhe, kellemes illata töltötte be a levegőt, még egy kevés púder az arcra és újra a régi, mosolygós arcú Jimmy nézett rá a tükörből. Igen, a régi Jimmy! De hová került ez a Jimmy? A toalettel elkészült, visszament a szobába és lázas gyorsasággal öltözködni kezdett. Mielőbb ki akart jutni erről az idegen helyről, hogy megtudjon valamit a sorsáról, bizonyosságot szerezzen arról, hogy hová került! Az öltözködéssel is hamar végzett, de most megint valami kellemetlent tapasztalt magán, valamit, ami még kellemetlenebb volt, mint a borotválatlanság. Éhes volt! Ezt az érzést most tapasztalta először ilyen mértékben. Úgy tetszett, mintha rakoncátlan koboldok hancúroztak volna a gyomrában s ott táncoltak volna a hasfalán. Kellemetlen, szokatlan, rossz érzés volt. Sokáig azonban nem ért rá foglalkozni az éhség szimptómáival, mert valami halk nesz kötötte le a figyelmét. A hang irányára nézett s ámulatában csaknem felkiáltott! Az ágy mellett automatikusan felpattant a faburkolatú fal egy kis része, a feltárult rész belsejében Jimmy egy miniatűr liftet fedezett fel, amelynek belsejéből a legcsábítóbb enni- és innivalók mosolyogtak feléje. Jimmy felkiáltott: — Mi az, gondolatolvasókkal vagyok itt körülvéve? És már rohant is a lifthez, kiemelte a nagy tálcát, vitte az asztalhoz s mire visszafordult, hogy szemügyre vegye a pompás ételek titokzatos útját, az üres lift már visszafelé indult s ebben a pillanatban a fal eltolódott része automatikusan visszacsapódott. Jimmy nem törődött most ezzel. Leült az asztalhoz és csillogó szemekkel nézte az eléje táruló sok jót. Hamarjában azt sem tudta, melyikhez fogjon, hiszen volt itt minden, ami szem s száj ingere. Öblös csészében illatos tea párolgott, amott világossárgán csillogott feléje a friss vaj és hivogatóan mosolygott a bordószínű jam Az egyik tányérkán hideg hal keltette fehér húsát, a másikon rózsaszínű sonka pihent, a harmadikon majonnaiszel leöntött tojások gömbölyödtek, a negyediken kétszersültek sorakoztak, az ötödiken gyümölcsöket látott, egy kis üvegben pedig vörös bor piroslott, mint a vér. Jimmy csettintett és az evéshez látott. Az ízes falatok egymásután tűntek fel a torkán s elégedetten állapította meg: — Akárhol vagyok, meg kell adni, a koszt kitűnő. Szinte mosolyogni lett volna kedve. A vajnak, a jamnek, a halnak, a sonkának, a kétszersültnek, a tojásnak, gyümölcsnek már nyoma sem volt s a vörös borból is lehajtott egy pohárkával. Nagyszerű volt minden! A reggelijét odahaza mindig cigarettával fejezte be s erre vágyott most is. Cigarettát azonban, mínhogy egyébként pipás ember volt, sohasem hordott magával s férfi is szívott máskor, csak a reggeli után. Odahaza ott volt a kis asztalkán egy skatulya, abból vett ki mindig. Mennyire hiányzik most. De, itt is volt, egy doboz. Találomra odanyúlt, felemelte a tetejét s az arcán kellemes kifejezés futott keresztül. Cigaretta volt. Kivett egyet s megnézte. S most, az idegen helyen való tartózkodása óta, másodszor fogta el egészen különös érzés, másodszor érezte azt, hogy megmagyarázhatatlan jelenséggel áll szemben. A cigaretta — President volt. Ugyanaz a fajta, amelyet odahaza szokott szívni. Véletlen ez, vagy tervszerűség? Mindegy! Rágyújtott. A cigaretta illatos, kék füstje úszott a levegőben és Jimmy örömmel állapította meg, hogy ennél felségesebb helyen még nem volt életében. Csodálatos a lakosztálya, csodálatos a táj, ami eléje tárul, csodálatos a kiszolgálás, főleg mert eddig még egy embert sem látott, csodálatos, mennyire kitalálják az ember gondolatát s milyen pontosan tudják, hogy mit szeret! Minden csodálatos! . És most, hogy felfrissült, jóllakott és fújta a megszokott reggeli cigaretta füstjét, arra gondolt, hogy legnagyobb vágya, minél előbb elkerülni erről a csodálatos helyről... IX. A RÉGI ISMERŐS. Erre gondolt Jimmy Jenkins, amikor feltárult az ajtó és belépett Hiromata doktor. A japán udvarias mosollyal állt meg Jimmy előtt és könnyed meghajlással üdvözölte: — Jó reggelt, mister Jenkins! Remélem, jól töltötte az éjszakát, kipihente a fáradalmakat s kellemes hangulatban van... Jimmy felállóit: — A hangulatom ellen nincs kifogás, legfeljebb azt kifogásolom, hogy ez a jó hangulat itt esik mellettem ezen az idegen helyen s nem Los Angelesben, ahol bevallom, rossz hangulatban is szívesebben lennék... A japán udvariasan mosolygott. — A kijelentés igen elmés! Ez már abban a jó hangulatban született meg, amelyet csekély figyelmességekkel úgy veszem észre sikerült megteremtenem! Bevallom, hogy ez volt a célom! Japán megalapítója és első uralkodója, Jimmy Tenno, aki államférfiúi értékei mellett kiváló bölcselő is volt, tanításaiban megmondotta: „ha valamit el akarsz érni, mindig csak jóllakott emberrel ülj le tárgyalni!” A nagy Jimmy Tenno ezt a tanácsát tartottam szem előtt én is s azért zavarom csak most, amikor a reggelzését már befejezte... Jimmy emlékezetébe, most, hogy szemben állt Hiromata doktorral, visszatért az az izgalmas tárgyalás, amely kettejük között a los angelesi lakásában folyt le. — Értem, ön tehát vissza akar térni arra az ajánlatára, amelyet Los Angelesben tett! Erre vonatkozólag azonban újból, kereken megmondhatom, hogy ... Hiromata doktor közbevágott: — Mindenekelőtt, mister Jenkins, engedje meg, hogy legmélyebb sajnálkozásomat kifejezzem afelett az ütés felett, amelyet segítőtársam a derék szó, akit különben még lesz alkalma megismerni, mert önre ... Megnyugtathatom, az ütés nem volt súlyos, éppen csak arra volt szükségünk, hogy az eszméletét néhány percre elveszítse ... — És mi történt velem azután? — ébredt fel Jimmyben a kíváncsiság. — Ó, ezt nagyon szívesen elmondhatom ! De talán foglaljunk helyet, mert azt hiszem, hosszabb ideig kell beszélgetnünk ... Mindketten leültek. — Talán nem is ott kezdem, — szólalt meg újból Hiromata doktor, hogy mi történt önnel a leütés után, hanem, hogy mi történt már jóval előbb ... — Kíváncsian hallgatok mindent! (Jövő hétfői számunkban folytatjuk.)