Nemzeti Sport, 1933. április (25. évfolyam, 66-85. szám)
1933-04-04 / 68. szám
2 Sárosi Soroksárt a második félidőben Bal csuklójára, rúgást kapott. A rúgás elég erős volt és Sárosi ettől a perctől kezdve testéhez szorítva tartotta sérült kezét. Mikor vége volt a mérkőzésnek, eléggé meg volt már dagadva a megrúgott csukló s a kitűnő centerhalfot úgy vetkőztették le, mert nem tudta használni a balkezét. A fejét hajtogatva mondotta: sz Ejnye, de kellemetlen, ha ilyen tehetetlen az ember. Singer Bálint dr., a Ferencváros orvosa vizsgálta meg Sárosi csuklóját s megállapította, hogy komoly bajról szó sem lehet. A rúgás következtében elzsibbadt ugyan a kéz, de hát ez természetes. A horzsolást meg, kellő lemosás után, leragasztotta. Sárosit, biztonság kedvéért, tegnap mégis megröntgenezték, de a röntgen is megállapította, hogy komoly sérülésről szó sincs. A rúgás helye még dagadt, de hamarosan teljesen meggyógyul s így semmi akadálya sem lesz annak, hogy Sárosi legközelebb már ismét pályára lépjen. Pécsett már nem vigalom a futball A város megszüntette a labdarúgó mérkőzések vigalmi adóját Pécs város Balázs Győző dr.nak, a DNyLASz elnökének, Pécs város törvényhatósági bizottsági tagjának javaslatára eltörölte a futballmérkőzések vigalmi adóját. Sőt tovább is ment. Balázs dr. indítványára felírnak a kereskedelemügyi miniszterhez az utazási kedvezmény tárgyában. örömmel halljuk a hírt s elismeréssel kell adóznunk Balázs dr. munkájának, ő a siker főrészese. A pécsiek most még tovább mennek. Akciót kezdenek, hogy az egész országban töröljék el a labdarúgómérkőzések vigalmi adóját. Elmarad a vasárnapra tervezett újvidéki mérkőzés ■«— Saját tudósítónktól. — Úgy volt, hogy vasárnap a Budai „11”, Kispest és Attila,játékosaiból vegyescsapat utazik Újvidékre, hogy ott Újvidék válogatottjai ellen játszik. Tegnap értesítés jött az újvidékiektől s ebben kérik a mérkőzés későbbre való halasztását. A vasárnapi újvidéki kirándulás tehát elmarad, illetve későbbre halasztódott. Pickelmayer újra amatőr lett és a Fóti Testvériség SE-be lépett. a vasárnap Pozsonyban járt Nemzeti játékosai, hogy olyan esetnek még soha nem voltak tanúi, amilyen a Bratislava elleni mérkőzésen, nem sokkal a játék megkezdése után előfordult. Az történt ugyanis, hogy a játékvezető, az egyik lövés után, mikor a labda a kapufáról pattant vissza, teljesen érthetetlenül büntetőt ítélt. Ez is meglepő ugyan, de ennél sokkal meglepőbb volt a folytatás. Az történt ugyanis, hogy Bulla, a Bratislava kitűnő csatára nem értett egyet a bíróval s nem akarta kihasználni a szabálytalanul nyert előnyt. Odaállt tehát a labdához s feltűnő módon Vermes kezébe emelte. Nem lőtt tehát kapura, hanem mintegy kifejezést adott annak a véleményének, hogy a bíró tévedésével nem ért egyet s azt lebecsüli. Nem az első ilyenféle eset ez. Előfordult már, hogy a csapat, melynek javára a tizenegyest adták, nem ismerte el annak szabályszerűségét s a tizenegyest rúgó szándékosan kapu mellé lőtte a labdát. Ilyenkor azonban nem tudni, hogy a dolog szándékos volt-e, vagy véletlen. Bulla hangsúlyozottan fejezte ki, hogy nem ért egyet a bíróval, a játékvezető ítéletét semmibe veszi. Tehát sportszerűtlen volt. Hiszen benne van a szabályokban, hogy sem szóval, sem tettel nem juttathatja kifejezésre a játékos azt, hogy a játékvezető ítéletével nem ért egyet. A teljesen egyedülálló és eddig nem tapasztalt része most következett a dolognak. A játékvezető jól látta Bulla sportszerűtlenségét s erre, a játékosok nagy meglepetésére, szabadrúgást adott a Bratislava ellen. Itt hibázott újra a bíró, ha elfogadjuk azt a feltevést, hogy már a tizenegyes megadásával is hibát követett el. Mert ennek az ítéletnek semmi alapja sem volt, a szabályok értelmében az esetet így elintézni nem lehet. A szabály nem beszél ugyan arról, mi történik akkor, ha a játékos nem akarja kihasználni a 11-es előnyét, de beszél arról, mit kell tenni, ha a játékos sportszerűtlenséget követ el. A fentiek szerint pedig vitathatatlan, hogy Bulla sportszerűtlenül viselkedett a bíróval szemben. Több helyen hívja fel a szabály a bírák figyelmét arra, hogy sportszerűtlenség esetén figyelmeztetni kell a játékost s ha megismétli sportszerűtlenségét, ki kell állítani. Bullát figyelmeztetés illette volna meg, de a szabadrúgásnak semmi oka nem volt. Bulla ugyanis végrehajtotta a büntető rúgást. Hiszen a szabály azt mondja, hogy a büntető végre van hajtva, ha — más hibákat, eseteket és körülményeket most figyelmen kívül hagyunk — a labdát az elrúgó előrefelé rúgja el s a labda legalább a kerületének megfelelő távolságot megteszi. Ha egyszer a labda Vermeshez jutott, akkor a rúgás megtörtént, a büntető végre volt hajtva. A bírónak meg kellett volna tehát várni, amíg Vermes kirúgja s utána megállíthatta volna a játékot, hogy Bullát megintse. Mivel pedig a labda a füttyes játékon kívül került, a bíró ott dobta volna fel, ahol az Vermes rúgása után a földet érte. Ez lett volna az eset helyes, szabályos elintézése. De szabadrúgásról szó sem lehetett. A büntető végrehajtása körül az előnyt élvező csapat ellen két esetben lehet szabadrúgást adni. Akkor, ha a játékos nem előre, hanem hátrafelé passzol a tizenegyes pontról s akkor, ha előre passzol ugyan, de a tizenhatoson kívül álló társa, aki a labdát kapja, lesben áll. A pozsonyi esetnél nem a rúgás végrehajtása volt hibás, hanem Bulla viselkedése volt sportszerűtlen, tehát őt kellett volna meginteni. 19001 Bécs=3oooo Debrecen=6000 Soroksár - 3ooo Győr=25oo Postás pálya=12oo Üllői út-0—Hungária-út-0 néző A fenti számok hangosan hirdetik annak a tervszerűtlen és teljesen elhibázott rendszernek a következményeit, amely a magyar hivatásos futball tavaszi érdekességét tönkretette. A bajnokság halad a teljes lebonyolítás felé s hétről-hétre az a helyzet, hogy az ország legnagyobb, legnépesebb városa, Budapest, amely valósággal a keblén melengette s nevelte fel ezt a hatalmassá fejlődött sportágat, komoly, érdekes mérkőzés, a budapesti futballszeretetét kielégítő futballműsor nélkül marad. Nem csupán azért, mert a mérkőzések jelentős része vidéken kerül sorra, hanem egyrészt azért, mert a sorsolás szeszélyére bízzák az illetékesek a bajnoki rend kialakulását, másrészt pedig azért, mert a lejátszásra kerülő mérkőzéseket is hétköznapokra, meg olyan pályákra viszik, amelyek nem elégíthetik ki a sportszerető közönséget. Hogy ennek mi az eredménye, jól látjuk. A közönséget valósággal elszoktatják a futballtól s így éppen a futball maga okozza önmagának a legnagyobb kárt. Mert nem kell bizonyítani, hogy a közönség érdeklődése most is teljes. Bebizonyították ezt a közelmúlt komoly mérkőzései. Elsősorban a válogatott mérkőzés, amelyben pedig a magyar csapat csak barátságos mérkőzést vívott csehszlovák ellenfelével. Az osztrák—magyar iránt országszerte hihetetlen érdeklődés nyilvánul meg s ennek az érdeklődésnek a melege ott van a lelkekben akkor is, ha kisebb jelentőségű, de mégis érdekes és érdemes mérkőzések megfelelő csoportosításban és körülmények között kerülnek lejátszásra. Ha nem is vetjük össze a budapesti helyzetet a bécsivel, akkor is igen szomorú képet kapunk. Hiszen még a magyar városok sorában is egészen jelentéktelen szerepet kezd már játszani Budapest. Debrecenben a valamirevaló mérkőzésre hatezer ember volt — Saját tudósítónktól — '' kíváncsi vasárnap, pedig nemcsak azt tudjuk, hogy Debrecen tízszer kevesebb lakossal rendelkezik, de azt is tudjuk, hogy egészen más jellegű az ottani lakosság. Győr és sok más vidéki város hétrőlhétre ezreket mozgat meg a futballmérkőzésekkel s alaposan megnövekszik a nézők száma, ha valami különösebb mérkőzésről van szó. Bécsben meg hétről-hétre harmincezrek nézik a mérkőzéseket, amelyeket a kitűnő osztrák csapatok játszanak közönségük előtt. Az osztrákok nem feledkeznek meg arról, hogy mit köszönhetnek a bécsi közönségnek s nem tévesztik szem elől a futball nagy céljait. Hálás is a bécsi közönség, minden jó programra bőségesen akad néző. Akadna Budapesten is. Csak a rövidlátás mondhat olyat, hogy Bécsben más, jobb a helyzet. Jól tudjuk, hogy Bécsben még sokkal súlyosabb az élet, a tavasz folyamán igen kellemetlen események rázzák állandóan az ottani lakosságot, mely nem élvez akkora nyugalmat, mint a budapesti. De Bécsben nem állítják a feje tetejére a dolgokat. Nem történhetik meg olyasmi, hogy a két, esedékes bajnoki mérkőzés mindegyikét olyan pályán játszák, amely nem alkalmas a közönség érdeklődésének kielégítésére, a harmadikat pedig szombaton játszák le. Minden józanul gondolkozó hozzáértő megmondta a múlt héten, hogy a Ferencváros—Soroksár és a Hungária—III. ker. FC egypályán való megrendezése legalább 12— 15 ezer embert vonzott volna ki a nézőtérre, így pedig a két mérkőzésen együtt 7—8 ezer ember volt csak. Tagadhatja-e valaki, hogy a futball valósággal ellensége önmagának ? Mondhatná valaki, hogy a tizenötezer néző még mindig nem harmincezer, mint amennyi Bécsben jár a mérkőzésekre. Való igaz, hogy Bécs nagyobb is, mint Budapest, de az is igaz, hogy Bécsben is, Németországban s mindenütt másutt is jobb, okosabb, a célnak jobban megfelelő jegyárpolitikával biztosítják a nagyobb nézőszámot. Minden baj legfőbb oka és igazi kútforrása az, hogy a magyar futball vezetői, egyesületi csapataink irányítói ferde utakon járnak. Az egyesületek, illetve pályatulajdonosok és a pályanélküliek kicsinyes okok miatt felrúgták a régi, jól bevált, hosszú éveken és évtizedeken megszokott rendet. Apró anyagi kérdések teljesen szétválasztották őket, önálló, külön utakra térítette valamenynyit s egyik sem gondolt arra, hogy ezzel az egész hivatásos futball sírját ássák meg. A másik, még nagyobb baj az, hogy csapataink elfeledkeznek valamiről. Arról, hogy nekik kell a közönséghez alkalmazkodniok. Azzal, hogy jó játékot, élvezetes mérkőzéseket visznek a közönség elé a közönségnek alkalmas időben. Azt akarják, hogy a közönség alkalmazkodjék a csapatok túraterveihez. Menjen ki mérkőzést nézni szerdán, csütörtökön vagy szombaton, hogy az egyik vagy a másik csapat vasárnap valamely külföldi városban mutathassa be tudását. Nem azért, hogy ott a magyar futball hírétnevét öregbítse, hanem igen sokszor — bátran lehet mondani — legtöbbször azért, hogy valamely túraszervező jutalékhoz juthasson. A túraszervezők jutaléka az, amiért a csapatok megfeledkeznek hagyományaikról, a magyar közönséggel szemben fennálló kötelezettségükről, amiért — ezért az egy tál lencséért — feláldozzák jövő életük jussát. Senki sem törődik a jövővel, mindenki a jelen pillanatnyi egyéni sikereit hajszolja, pedig tudni kell, hogy akkor kell legkitartóbban küzdeni a jövőért, amikor legkeservesebb a jelen. A magyar profifutballból azonban minden hagyománytisztelet, minden józan számítás iránti érzék kiveszett már s így nem is lehet más a sorsa, mint az elbukás. Az egyetlen vigasztaló jelenség ebben a sivárságban az, hogy az amtőrök tábora nőttön Kedd, 1933 április 4. 1 nő. A közönség odatér, ahol megbecsülik, kiszolgálják és törődnek vele. Nemcsak a Postás-pálya vasárnapi közönsége bizonyítja ezt, mert minden héten találunk erre bizonyítékot az egyik vagy a másik pályán. Vidéki bajnokságok állása DÉLNYUGATI ALSZÖVETSÉG Bajai alosztály 1.KAC 15 131 1 39:14 27 2. Bácska 1510 *16 2 30:14 23 3. BTSE 157 5 3 38:19 19 4. BSC 168 3 5 27:22 19 5. BSE 156 3 6 25:27 15 6. JTE 156 2 7 33:30 14 7.KFC 146 2 6 23:24 14 8. KPTE 145 1 8 23:34 11 9. BTC 133 2 8 10:28 8 10. KNSK 143 2 9 8:43 8 11.BMTE* 203 2 15 12:13 3 * Visszalépett. NYUGATI ALSZÖVETSÉG I. osztály 1. Sz. MÁV 161 12 3 56:17 24 2. DAC 168 4 3 40:23 21 3. TSC * 168 4 2 57:29 20 4. P. Kinizsi 157 5 3 30:18 19 5. SVSE 157 4 4 23:20 18 6. Szív. MÁV 167 3 6 38:31 17 7. GEAC 156 3 6 25:37 15 8. ETO 166 2 8 27:39 14 9. SFAC 164 5 7 37:43 13 10. VTC 165 60 8 23:38 13 11. II. ker. SC 154 3 8 26:42 11 12. V. MOVE 161 114 13:58 3 Megalakult a HAC-közép. A berminamezei klub a napokban megalakította a „HAC-középet", amely szép, díszes lila-fehér zászló alatt vasárnap a ZSE ellen már nagy sikerrel buzdította kedvenceit a sikerre. A mérkőzés előtt egyébként 1t ,"AC-közép" tagjai a játékosok iránt érzett szeretetük jeléül egy pompás labdával ajándékozták meg a csapatot. A játékosok válaszkép háromszoros éljent kiáltottak a lilafehér középnek. A román legfelsőbb sportfórum szombat éjjeli ülésén, amely a magyar bojkottot végleg feloldotta, elfogadták a NAC fellebbezését s ezzel a NAC 2:1-es győzelme, amit az Universitatea felett aratott, érvényessé vált. A futballisták szanatóriumába több sérült játékost vittek be vasárnap a mérkőzések után. Hemmer János, a Nyomdász TE játékosa a jobblábán törést szenvedett. Fejős Istvánnak, a SzAC játékosának az állkapocscsontja törött el. Gombos Gyulának, a Postás játékosának bevarrták a szemhéját. A játékost hazaengedték. Úgyszintén hazamehetett Szöllősi Sándor, az Egyetértés játékosa, aki kisebb agyrázkódást szenvedett. Sok kisebb sérültnek nyújtottak még elsősegélyt tegnap a szanatóriumban. A Csabai AK vezetősége körében, mozgalom indult meg, hogy a klub segélyt kapjon az OTT-től új tribün felépítésére. A régi tribün ugyanis olyan rossz állapotban van, hogy félő annak összedülése. A segélyt kérő mozgalom élén Jánossi Gyula polgármester áll. Jelentkezett egy régi (bajnok!) egyesület. A pécsi Bőrgyári TC felvételét kéri az MLSz-től. Budainak, a III. ker. FC kapusának tokszalagszakadása van. Ezt állapította meg tegnap az orvosi vizsgálat. A sérülés tíz nap alatt gyógyulhat. Budai Titkos rúgása következtében sérült meg. A Nyíregyházi KISE megóvta a DVSC-vel szemben 1:2 arányban elvesztett mérkőzését. A nyíregyháziak szerint Sípos (volt Bocskai) igazolása nincs rendben. Nem engedélyezték a Hungária egyik tervezett mérkőzését. A kék-fehérek április 30-án, a magyar—osztrák mérkőzés napján Pilsenben akartak játszani a Gau Pilsen ellen. A csehszlovák szövetség most a Hungária mécsesét az ugyanaznap sorra kerülő Viktória Pilsen—Slavia mérkőzés miatt nem engedélyezte. Megerősödik az NSC. Márkus és Szabó, a Tabán két kitűnő játékosa a nemzetiekhez kérte átigazolását. . A TSC erősen készül a kiesési derbire. Az NyTE ellen újra sorompóba áll Vitek Elek I., Magyar, Szakács és Hajtsák. Az angyalföldiek remélik, hogy teljes csapatukkal sikert érnek el majd a Nyomdászok ellen. . . .