Nemzeti Sport, 1933. június (25. évfolyam, 108-128. szám)

1933-06-01 / 108. szám

2 Akiktől Aki a vidékiek közül elsőnek futott be, Kővágó Ferenc, a proficsapatban is játszó nyurga kaposvári amatőr játékos — Saját, tudósítónktól 4. Kővágó­(Kodrik), Ferenc, Kaposvári PAC 1086. A kaposvári Kővágó gyerek a fővárosi közönség...előtt­­ sem isme­retlen. Mint a Somogy FC anya­egyesületének, a KPAC-nak­ amatőr játékosa már többízben szerepelt a Somogy csapatában. Játszott már a Ferencváros, Hun­gária, Budai „11” és más csapa­tok ellen. ORAJAVITAS munkadíja . . . P Dvep vagy mulató 40 fit!. Pók , londo alkatrészeket legolcsóbb 3U­­ban számítjuk, k­gy évi jótállás. EB Törhetetlen óraüveg megvárható GÁFIDOS órás, Maicurti­ körül 2. ssárti — A Fradinak ■ dugót is lőttem •— mondja büszkén. 19 éves, nyurga fiú. Ugyancsak ráférne egy kis hízás, megerősö­dés. . — Nagyon meg voltam lepve — mondja —, hogy a Nemzeti Sport népszavazásán a díszes negyedik helyre futottam be. Különösen, h­oy én vagyok az első a vidékiek között. Már régen futballozik. Kis­gye­rek­­kora óta. Akkor még kapus akart lépni. Csak amikor, a felső kereskedelmi iskola tanulója lett, vált belőle csatár­. Mint balössze­kötő kezdte , mint center folytatta. Néni is,­egyszer volt iskolai válo­o­gatott. Jól érett lett s az iskolából kikerülve a KPAC-ba lépett, az első nyilvános szereplése azonban a Somogy színeiben zajlott le , az ősszel. A­ Kispest elleni mérkőzésen mutatkozott­ be. — Még többször akarok a So­mogyban játszani, de profi nem kívánok lenni — mondja. , Máltai élményeit kezdi mesélni. A Somoggyal ugyanis járt már Máltában! Erre bizonyára még öreg­.keltában-is szívesen emlékszik vissza. Elárulja, hogy más sport­ághoz is ért. Asztali­teniszben megnyerte Dunántúl ifjúsági baj­nokságát, de úszásban és atléti­kában is voltak sikerei s mint­ cserkész életmentő kitüntetést ka­pott. !­­ — Most azonban a sportok kö­zül csak a labdarúgásnak élek. Pedig állásom miatt nincs sok időm erre sem. Kora reggel járok edzésre. Nagyon igyekszem. Azt akarom, hogy tényleg halljanak még rólam. Olyan játékos, szeret­nék lenni, mint Turay. Ehhez azonban több szabadidő, rendsze­resebb edzés kellene... " Vidéki eredmények. Kistelek: KTE —Szegedi Összetartás 4:1 (2:0). II. oszt. bajnoki. — Izsák: SESC—Kecs­keméti TE II. 6:1 (4:0). Barátságos. Bíró: Kuti. Góllövő: Takáts (4), Rákos, Bozsó II., illetve Faragó KTE. Tóth Gyula, az újra amatőrré, lett volt válogatott Nemzeti-játékos a székesfehérvári MÁV Előrébe lépett. * Jó futballista (csatár), aki szak­munkás a férfi és női fodrászatban, állást kaphat. Cím: Frankl Miklós intézőt, Kál­­i Vásárpértzt­ár—BEAC 3:1 (211).­ A Bank Kupa körmérkőzéseinek döntő csatáját vívta meg a két csa­pat. A BEAC négy tartalékkal állott ki s ellenfele -megérdemelt győzel­met aratott felette. Különösen a'vé­delem tűnt ki a bankcsapatból, mely­ben kiválóan védett­­ Tiszter kapus. A csatársorban Kozma és Hübner játszott jól, míg a BEAC legjobbjai Ivány, Vigh, Borbély és Balogh. az osztály Becsülete némkül írta: Feletti László (5) Csóka fölnézett. Az osztály csendben hallgatta végig a levelet. A csapat tagjai és a reménykedő tartalékok boldogan néztek egymásra. A somospusztai kirándulás mint tündérálom jelent meg fantáziájukban. —­­Ja, azt még, elfelejtettem mondani, — tette hozzá Csóka, — hogy­ az Olivér egy másik­ levelében azt írta­, hogy nyáron meghívja egy pár napra az egész osztályt. Általános és nagy volt a lelkesedés. Az osztály be­csületén esett csorba kiköszörülése éppen olyan nagy dolog volt, mint a nyári üdülés. Ne kutassuk, melyik volt nagyobb, tény, hogy mindenki elszánt arccal nézett előre, komoran és csendben. Várták, mit határoznak, a vezetők az osztály becsületének megvédéséről. Itt csak egy a,,bökkenő! "— mondta Csóka mi­után zsebrevágta a levelet.­­— Az, hogy ma csütörtök van és holnap is tanítás van és szombaton is­­tanítás van. Mit lehetne itt csinálni? Kinek van valami indítványa? Indítványa senkinek sem volt. De a szemüveges Farkas felszólalásában a többiek véleményét is meg­mondta : -—, Nézd, Csóka, mi ezen még­ nem törtük a fejün­ket. Ti már­ biztosan kigondoltatok valamit. Mondjátok el, és majd akkor azt megbeszéljük­ , Csóka bólintott. Hiszen ő is csak erre a­ bejelentésre várt, hogy előadhassa tervét. — Hát akkor figyeljetek! Nekünk holnap reggel útra kell indulnunk. Ha ma táviratozunk, akkor holnap reggel jön a két autó. Mi persze két napot mulaszta­nánk­­ a suliból Ez elég bajos, de meg lehet csi­nálni. Otthon könnyen el lehet intézni, azt mondjuk, hogy iskolai kirándulás lesz, kétnapos. Csóka itt elhallgatott egy pillanatra.­ Mindenki érezte, hogy most jön a legkomolyabb probléma. — És a Tóni? Felelőtlér­ül hangzott el ez a három szó valahonnan hátulról. Tóni neve ráncot vont a homlokokra. Egy óva­tos hang máris megpendítette:­­—Nem­ lehetne ezt­­ a revánsot máskor? Csóka rázta a fejét. . .­­­ — Mikor máskor? Máskor otthon Van az Olivér papája és különben is­ nemsokára itt a tele Most még lehet játszani. Nekem megvan a tervem a Tónira is. Hát... persze a két napon hiányzunk... valaki majd megmondja, hogy az utolsó osztálymeccsen nagy esőben játszottunk és meghalt az egész csapat. És ekkor majd hétfőn nem egyszerre jövünk be, hanem egész héten lassanként. És akkor nem fog feltűnni. Torokköszörűű­sekkel élénkített csend fogadta ezt az ötletet. Csóka i­egérezte, hogy a hangulat vegyes. Vál­lát vonogatva hozzátette: — Na jó, én tudom, hogy sokkal jobb lenne, ha egy­szerűen azt mondanánk a Tóninak, hogy tanár úr kérem szépen, tessék bennünket elégedni, az osztály becsületé­ről van szó. Ha akarjátok, meg lehet próbálni. De azt hiszem,,­­inkább nem akarjátok. Azért kell azt csinálni, am­i­t­ én mondtam. — És, ha kitudódik?... — kérdezte halkan Farkas — Holgy tudódna ki? — pattant fel Csóka. — Ez az, amit még meg kell beszélni. Mindenkinek becsület­szavát kell adni, hogy abból, amit mostan elhatároztunk, nem árul el senkinek soha semmit, így fogjuk csinálni! Nem hiszem­, hogy áruló legyen akkor, mikor az osztály becsületéről van szó! Ezeket az utolsó szavakat kissé már emelt hangon mondta. De nagy hatást is keltett. — Elfogadjuk! — kiáltották felugorva a lelkesebbek. — Stimmi!­­— kiabálták a kevésbé lelkes termé­szetűek. -A­y , ...­­ Dekacsek ijedten ugrott be: — Ne kiabáljatok! Mit kiabáltok? Csudára hangzik! Csóka csendet intett, az osztály újra elhelyezkedett. Akkor Csóka elkezdte: : — Én mondom el először az esküt... Itt egy kis szünetet­ tartott. A helyzet most már történelmi komolyságú volt. Az osztályhoz fordult: — Fiúk, sorban mindenki kijön és elmondja azt, amit most én. Csóka most kihúzta magát és csengő hangon kezdte: — Én, Csóka.” Ferenc becsületszavamra fogadom, hogy azt, amiről itt most szó volt, soha senkinek elmon­dani nem fogom. Ez alól az eskü alól csak az osztály, menthet fel. Jöhet-e a következő. Palkovics volt a második. Nem tudta megjegyezni a szöveget. Csóka mondta neki halkan előre. Majd jött a következő. • Komoly percek it­ voltak ezek. Itt már Trepák sem komolytalank eljött, m­latt egy kicsit remegett is a hangja, mikor ezt a szót­ lemondta: becsületszavamra. Milyen szép szó, mennyi férfiasság, mennyi jellemesség van ebben a kemény, megalkuvást nem ismerő mokány ki­fejezésben. Lassan múltak a percek. Az osztálynak összesen negyvenegy tanulója volt. Az eskü elég sok időt vett igénybe. A szöveget lassanként megtanulták, Csókára nem volt szükség. Csóka mással volt elfoglalva. Szamosit ügyelte, a vékony szemüveges Szamosit, aki nem spor­tolt, nem szerette a futballt, jeles tanuló volt és megle­hetősen nagy spiclinek ismerték. Szamosi most sem úgy viselkedett, mint ahogy kellett volna. Ott állt az ablak mellett és kinézett. Az osztály ablakai a Kantinos Ut­cára néztek. Szomorú kis utca volt, szűk és sötét, a neve is gondolkozásra késztetett, vájjon kifogyott-e már min­den történelmi, vagy irodalmi nagyságunk, hogy ennek a kis utcának már csak ilyen név jutott? Az osztállyal éppen szemben ,az emeleten kövér háztartási alkalmazott szokott nyaktörő helyzetben ablakot pucolni. Néha azt nézegették a fiúk és megjegyzéseket tettek a vastag és vörös lábikrásra. Különben pedig az egész utca kihalt­ volt, csak néha verte fel a csendet a rikkancs, akinek rekedt hangját a fiúk már jól ismerték. Erre az utcára nézett ki Szamosi, mialatt az osztály történelmi időket élt. De Szamosi nem a szemben lévő emeletet nézte, hiszen a cseléd most nem is pucolt abla­kot. Sokkal feljebb nézett, talán az eget bámulta. Csóká­nak az volt a benyomása, hogy Szamosi nem néz semmit, csak bámul a levegőbe és töri a fejét valamin, talán éppen azon, hogyan fogja elmondani Tóninak az egészet. Szam­osi észrevette, hogy nézik. Hirtelen Csóka felé for­dult és zavartan porolta végig kopott kabátját. — Szamosi! — kiáltotta Palkovics, aki a sorrendre ügyelt. — Mi az? — Gyere esküdni! Te jössz! Már mindenki megvan! A fiúk már valamennyien túl voltak az eskün. Cso­portokban beszélgettek, a­­,telkeken illetődött ünnepi han­gulat ült. Szamosi tétovázva állt. A fiúk csodálkozva for­dultak feléje. Mire vár Szamosi? Szamosi odament Csókához és félhangosan így szólt hozzá: — Te, Csóka, én akarok te veled beszélni! Csóka a többiekre nézett, mintha nem értené, mit mondott és hangosan felelt: — Most itt nem kell beszélni, menj esküdni! Szamosi szörnyű zavarban volt.. Dadogott. ■ — Tudni... illik, én azért nerrt esküdhetem ... . (Pénteki számunkban folytatjuk.) Hírek vidékről Az ózdi VTK június 4-én Pelső­­cön, 5-én pedig Csízen játszik. A temesvári Kinizsit elhelyezte püskösd második napjára a DVTK, mégpedig Salgótarjánban. A Kinizsi tehát vasárnap Diósgyőrött a DVTK ellen játszik,­­hétfőre pedig átutazik Salgótarjánba,­ ahol a város váloga­tottja lesz, az 1.ellenfelé. A Gödöllői JE ifi nyerte el ebben az évben­ a Bacsó-serleg védését. A D. Magyarság csapatát vasár­nap több mint száz főnyi szurkoló­tábor kísérte el Szolnokra. Az bizo­nyos, hogy ebben a kirándulásban sok öröm­ük nem volt a­­dunakesziek­­nek. (Kikapott a csapatuk s ezzel minden bizonnyal a bajnokságot is elvesztette.) Zalaegerszegen nagy az elkesere­dés, mert a MOVK ZSE az utolsó meccsén pon­tot adott le s ezzel alig­hanem elvesztette a bajnokságot is. A pápai Perutz vett el­­egy­ pontot az.. . egerszegiektől,­­ akik most óvni készülnek, mert a mérkőzést Németh bíró személyében, a­ Szombathelyi SE egyik tagja vezette, annak az SzSE- nek a tagja, a­hely ezzel a'döntetlen" eredményes bajnoksághoz jutott. Az Örkényi TISC vasárnap Gyó­nón­ játszott és­ az ottani GySC el­­len 6:1 (1:1) arányú vereséget szen­vedett.­ Az Örkényiek négy tartalék­kal ápol­tak ki. Baja—-Szekszárd válogatott mér­kőzés lesz pünkösdvasárnap Szek­­szárdon.-­­ Mátyás II.-t három mérkőzésen nélkülözte a csabai KI őre, mert a jeles, hátvéd ,súlyosabb természetű influenzával h­ibaj­ódott. Egyesülete is kimélte, hogy a döntő mérkőzésekre­ annál jobb formában tudjon rendel­kezésre állni. Soroksár nem csügged­t nyugod­tan c­észül.. az osztályozóra, ezt mu­tatta a csapat szokásos szerdai ed­zése. A műsoron kondíció és labda­­gyakorlatok­ szerepeltek, amelyet Li­geti­ kivételével, aki felöltözve­ nézte társai munkáját, valamennyi játékos nagy szorgalommal végzett el.. Li­geti még .ibiji í­g érzi sérülését és ezért nem dolgozott. Vasárnap azon­ban már ő­ is játszik az Etc Fc, „el­len. A játékosok­ örömmel látták, hog­y az effiés­ek­ még lefetti üigyv. el­nökük, Gyarmathy Mihály dr., akit az osztályozó körüli nagy bizonyta­lanság egész komorrá tett, Túrho­g­­gó arccal nézte fit­t munkáját. Nyi­latkozni nem akart, a mosolygó arc azonban valami biztos helyről nyert jó értesülést -fejtegetett. A csapat­­különben vasárnap az­ Etc Fc-t látja vendégül, amelyel barátságos mér­kőzést játszik­­fél 6’ órás­­ kezdettel. Soroksár 'jendebb csanását szerencl­­teti. Öss­zepiktása a következő: Pécsi — Ligeti’, Kiss — Elblinger, Réti, Túri — Farkas, Zimonyi, László, Schmidt (Gruber), Schwarcz. Csütörtök, 1933 június 1. Nevezési szelvény a Nemzeti Sport országúti tehetségkutató versenyére Alulírott bejelentem a Nemzeti Sport 1933 június hó 5-én tartandó országúti kerékpáros tehetségkutató versenyén való indulási szándékomat. Vaskerékkel* Fakerékkel* név A nem kívánt törlendő. ............................................................ * 7 foglalkozás életkor Beszélgetés az örökre eltiltott játékossal, aki két pofon miatt kénytelen egy-egy meccsre 250 kilo­métert is utazni Vígan játszik, pedig az MLSz szerint m­ég Kínában sem játszhat — Saját tudósítónktól. — Mokány emberrel találkozunk a szövetségben. Egykori Húsos­­játékos. Nagy a panasza. Nem játszhat. Örökre el van tiltva. (— Hát hogy is volt az az eset? — kérdjük tőle.) — Mondja, szerkesztő úr, maga nem vágta volna pofon azt a kis mitugrász elnököt, ha azt mondja magának, hogy terrorista? úgy vágtam kétszer pofon! Mit? Én? Terrorista? 16 éves kölyök voltam a kommü­n alatt. (— No és most mi a baj?) — Az, hogy nem tudják azt, hogy öt szöv­etségb­ől vagyok-e örök­re kitiltva, vagy a pályákról is. (— Hát mi­­áll a kartotékján?) — Ez az, amit nem tudunk. A kartoték, kérem, eltűnt. Most már harmadszor vagyok itt a szövetség­iben. Négy év után játszani szeret­nék már. Nem öregedtem én még most se ki­... Gondolom, a két po­fon miatt már eleget pihentem. (— No és ha nem kap újra já­tékjogot?) — Akkor is játszom. Megmond­­tam ezt a Kenyeres főtitkár úr­,­nak, de erre ő azt mondta, hogy még Kínában sem játszhatom, ha örökre el vagyok tiltva. Pedig dehogyis nem játszhatok. Azóta is, hogy el vagyok tiltva, folyton játszom. (— Hol?) ' '— Vidéken. Hat I. osztályú csa­pathoz vagyok leigazolva. Négy év alatt hat elsőosztályú csapatnál játszottam. Álnév alatt. Az volt a baj csak, hogy mindig sokat kel­lett utaznom. , Igaz, a hentesüzle­tünk miatt is sokat járok vidékre, de azért egy-egy meccsért 250 ki­lométert utazni mégiscsak sok. Gondoltam, ha már vidéken ját­szottam annyit, játszhatok én Pes­ten is. S ez lett a vesztem. Leiga­zoltattam magam a Szent László-­ hoz is álnév alatt. Játszottam. Ez még nem lett volna baj. De rúg­tam olyan bombadugót, hogy rög­tön nyomozni kezdtek utánam. Ki is lehet ez a játékos? Fel is fedez­ték ... (— S mi lesz most?) — Most? Végre szeretnék a rendes, becsületes Friedrich Gyula­nevem alatt játszani. (— S ha nem sikerül?) .— Akkor elmegyek még a bíró­ságra is, mert azért a két kiérde­melt pofonért mégiscsak nagyon sok ez a büntetés. Illemtudóan elköszön s kemény léptekkel indul kifelé. B. M. B. * Kitűnő belső csatár vidékre tré­nernek és játékosnak ajánlkozik. „Azonnal igazolható” jeligére a Nemzeti Sport kiadóhivatalába kéri a leveleket. Campolo, az FC Napoli elnöke lett Zanetti utóda az olasz szövetség fő­titkári tisztségében. A legközelebbi kupabizottsági ülésen Bécsben már Campolo jelenik meg az olasz szö­vetség képviseletében.

Next