Nemzeti Sport, 1934. január (26. évfolyam, 1-21. szám)

1934-01-01 / 1. szám

2 lett belőle. Tudós. Most odakünn­y utón jár. És villája van. És saját bevallása szerint még a víz vegy­­jelét is elfelejtette. De jósolni, azt tud. Vagyont jósolt magának össze.• Este együtt voltunk megint. Feketekávé után váratlanul és ötletszerűen beledobtam a beszél­getés csendes vizébe a felkavaró követ: — Tudnál jósolni valamit a ma­gyar sportról? A magyar sport közeli jövőjéről? Barátom maga elé mered egy ideig. Aztán némi malidéval meg­szólal : — Ki akarod gúnyolni az újság­ban a jósokat? Biztosítottam róla, hogy szó sincsen róla.* Barátom újra maga elé mered s aztán beszélni kezd: — Vegyük csak a futballsportot először...­­ (Barátom szeme a messzibe ré­ved, hosszú ideig tart ez így, végre folyamatosan tör ki belőle a mon­danivaló.) — A magyar futballsport túl van a krízisén. És Középeurópában neki jutott az a szerencsés szerep, hogy elsőnek eshetett túl rajta. A sor­­ most az osztrákokon van, a fejlődési görbéjük lefelé szalad... míg nálunk apró ideges kitérések­től eltekintve fölfelé mutat ez a vonal. A kártyások ezt úgy mond­ják: a magyar futballnak 1934-ben jól fog menni a lapja. Lesz egy pár egészen elsőrangú nemzet­közi sikerek. Komoly győzelmek. Vidéken feltűnik egy csatár, aki rö­videsen standard tagja lesz a válogatottnak. Más utánpótlás is kerül. Ellenben: szomorú a magyar sport külföldi kapcsolatainak lehervadása. Azt látom, hogy az olasz-magyar fut­­ballbarátság a szép körmondatokon túl távolról sem mélyül ki annyira, mint azt most még sokan hiszik. Bajok lesznek a szövetségben is. Valami botrány van kitö­rőben, amelynek első hullámai májusra várhatók. — Még valamit mondhatok: húsvétra nagy, esztendők óta nem látott sporteseményre van kilátás Budapesten. És a Hungária balszerencsesoro­zatának meg­ölése. Fordul a Hun­gária szerencséje. A Ferencváros csipál tavasszal néhány kínos meg­lepetést, de azért a bajnokságot mégis megnyeri. És végül: a Phö­­bus is sok szenzációt csinál még a tavaszi idényben. — Atlétika: megszületik az első komoly magyar világrekord. A svédek nem felejtik el a buda­pesti svéd-magyar százas startját és neheztelésüket kimutatva, ki fognak bújni kötelezettségük alól. Aminthogy az országok közti ta­lálkozók válsága rémlik fel előt­tem, minden sportágban. — Tovább: Megalakul a jég­hokki szövetség. — Egy magyar kerékpáros 43 km-re javítja az egyórás vezetés nélküli rekordot. — Magyar kiskocsikat fognak gyártani. Ezzel a ténnyel fellendül a magyar automobilizmus, mely minden rossz ómen ellenére, nagy­szerű versenyidény előtt áll. (Barátom most némi szünetet tart. Még mindig maga elé mered, mintha transzban volna.)­­ Május közepén hozzá­kezdenek a magyar Sport­­csarnok felépítéséhez. De a grandiózus tervet nem az állam valósítja meg, hiába viseli a lelkén ezt az akciót a kultuszminiszter. Mintegy hárommilliós költséggel épül fel a magyar sportkultúrá­nak ez a fellegvára, ahol karácsony első napján a be­mutató sporteseményeknek egész sora tartja majd lázba a fővárost. (Faggatom a barátomat. Töb­bet, sokkal többet mondjál erről a ÓRA JAVÍTÁS munkadíja . . . P­arag rajt mutáló 40 fill. Pót­landó alkatrészeket legolcsób­ban számítjuk. Eg­­éri jótállás. Törhetetlen óraü­veg megvárható •2. OÁIIDOS órás, Múzeum-b­eret 2. szám kérdésről. Barátom int a kezével: — Többet nem tudok, elégedj meg ezzel a hírrel.) (Én persze boldogan megelé­gedtem.) (Kis szünet. Aztán újra hallom monoton hangját.) — A stadionról sokat fognak jövőre is beszélni. De csak beszélni. A­ stadion megvalósulása 1956 előtt nem várható. Sokkal hamaro­­sabban történik azonban meg az egyik nagypálya kibőví­tése, mely így több, mint 60.000 ember befogadására lesz alkalmas. (A jóslásnak most hirtelen vége szakadt. Barátom fáradtan, kime­rülten törli meg a homlokát.) — Többet nem tudok. Ez untig elég lesz arra, hogy holnap belőle vicces riportot írjál a Nemzeti Sportban. Azért sem írtam vicces riportot. g-moll. rím imi St­ann&r? ttad­to A Hungária a mai müncheni mécs­esés befejezi túráját és ked­den már itthon lesz — Saját tudósítónktól — A Hungária csapata ma játsza utolsó túrameccsét. Münchenben ke­rül a sor erre éspedig erős a váloga­tott ellen. Ez a mérkőzésük lesz a kék-fehéreknek a túra legerősebb és legnehezebb küzdelme, mert hiszen a délnémet válogatottal, szinte egyenlő erejű ellenféllel kell megküzdeniök. Az eddigiek szerint ez után a mér­kőzés után a csapat vonatra ül és már kedden délben 1 óra 10 perckor megérkezik a Keleti pályaudvaron Budapestre. A túrán eddig nagysze­rűen szerepelt (3 győzelem, 7:0-ás gólarány) csapatot hívei szerdán este vacsorával kívánják megünnepelni. A vacsora az MTK kaszinó helyiségében (Erzsébet­ körút 49.) kerül sorra. • Hosszú-Lándzsa emlékezései. (Egy indiánfőnök könyve, Káldor-kiadás.) Most jelent meg Baktay Ervin dr., a kitűnő író fordításában. Ez a könyv, a Hosszú-Lándzsa emlékezé­seid a legstelesebb, és legérdekesebb amiről a világ minden lapjában írni fognak. És még egy sajnála­tos jóslatom van: dokumentuma a régi, igazi kalan­dos, színes indiánéletnek. Lapjain feltárul mindenki előtt ennek a : a svéd—magyar atlétikai találkozó 1934-ben, Stock­holmban vízbeesik, sajátságos népfajnak hányatott, szen­vedésekkel teli, férfias harca a fe­hér emberekkel. A Ferencváros csak a ret­tenetes tengeri út után fedezte fel,hogy alagútban is lehet utazni Mi okozza a túra legkellemetlenebb óráit, hogy telt el a szent este s néhány szó orra, hogy Polgár nagyszerűen illeszkedett a Fradiba Sárosi Gyurka levele Köln, december 27. Napok teltek már el, de a rémes hajóút emléke még mindig kísért. Igaz ugyan, hogy ezt egy egész életen át nem felejtjük el. Világrendítő szin­dikátust támogat a Fradi három játékosa Elemntünk moziba. Kellermann Alagútját adták. Tartalmát ismer­jük, de azért rövidesen elmondom. Egy szindikátus irtózatos harcok és áldozatok árán megépítteti Amerika és Európa között a ten­geralatti alagutat. Fantasztikus és lehetetlen valami, de a filmben annyira valóság volt, hogy amikor elkészült az alagút,­­ azt minden­ki természetesnek találta. Különö­sen mi vettük nagy örömmel tudo­másul, hogy nem kell többé hajón utazni. Azt hiszem, nem kell bő­vebben írnom, hogy miért örül­tünk. A Moziból kijövet mindenki csaló­dott volt, hogy ez a pompás alagút csak filmen létezik. Kemény Tibi, Gö (Székely) és Toldi Géza rögtön elhatározta, hogy ha egy ilyen szindikátus létesül, akkor ők támo­gatni fogják. Azt hiszem, ha még egy-két ilyen tengeri utazáson ke­resztülesünk, akkor még többen jelentkeznek majd. Csak ki kell várni . . . hát ez a legszomorúbb túraesték egyike. Kölnben sem tudtuk elkerülni a karácsony okozta honvágyunkat. Ezt a kellemetlen érzésünket azonban enyhítette az, hogy mi is kaptunk karácsonyfát. A tulajdonos annyira megszeretett bennünket, hogy az ő karácsonyfájukat megosztotta ve­lünk. Ajándékunk is volt, liszen meg­érkeztek: a Klement Sanyi bácsi és Polgár által hozott csomagok, leve­lek... így aztán ez igazán sokkal jobb karácsony volt, mint az eddi­giek... A túra borzalma: a stoplizás Legnagyobb gondot a futball­­cipőink okozzák, mert bizony nincs itt Sanyi, a szertárosunk, aki azo­kat rendbehozza, úgy, hogy nekünk csak játszani kell bennük. így tehát SI­­­KORCSOLYA felszerelés, ruházat KICZKÓ A sportüzletében, Kigyó­ utca mmn mi gondozzuk a cipőket nagy szere­tettel tűz, víz, de főleg sár után. Ezt mindenki örömmel csinálja, mert büszke a cipője „egészségére De a stoplizás?!... A tengeri út mellett ez a legkel­lemetlenebb valami. Kezdődik a rossz stoplik kihúzásával s ezek bi­zony nem egykönnyen válnak el a cipőtalptól. Egyórai munka után, amikor kezünket a harapófogóval össze-visszacsípdestük, végre mél­­tóztatva nekik kijönni. Mi magunk pedig a nagy fáradtságtól jó fél­órát pihenhetünk. De ennyit feltét­lenül kell pihenni, mert ezután kö­vetkezik a feketeleves: a stoplik fel­­szögezése. Ezt bizony még senki sem úszta meg úgy, hogy a szög helyett a kezére ne ütött volna a kalapáccsal. Jó néhányszor... Nem kicsit. Nagyot! Minden stoplinál átlag két ilyen félrecsúszott „lö­vést” lehet számítani. A stoplik felverése egyben a szögekre nézve is gyászosan végződik. (Nemcsak a kezünkre...) Mert amíg otthon a Sanyi egy stoplit három szöggel bever, addig nálunk minimálisan hét kell és a rekordot Misi tartja húsz szöggel. A húsz szög azonban még nem is olyan megdönthetetlennek látszó rekord. Csak kelljen még egyszer­­kétszer stoplizni s máris új rekord­ról számolhatok majd be A leg­ügyesebb a szögek felverésében mindig Króni szokott lenni, aki itt is nagyon hiányzik, nemcsak a pá­lyán: — Hej Króni, Króni, úgy hiány­zol most nekem, mint a pé­kján a keresztezésnél!... küldeni a lapokat. Vagy talán el­felejtette őket... Köln baja Az aacheni és kölni mérkőzés a zürichi és baseli mérkőzésünk pon­tos másolata­ volt, azzal a különb­séggel, hogy Aachenben jobban, sokkal jobban játszottunk, mint Svájcban az első napon, de a csúszó ■, lehetetlen pálya miatt majdnem kikaptunk. Másnapra jutott a leg­alább öt góllal jobb ellenfél, de lUlágot (de a hadi ön is bátran mehet bárhova, ha ruhájának szabója SZAMEI GYULA artszató IX- kéz-, Szálló- és Viola-utca sorok Nemzet Sport olvasóinak 10°/a kedvezmény akkor jobb­ályán is találtuk magun­kat. Az ereményt aztán ismét éppen úgy nem etettél­ meg itt, mint ahogy nem "-tették meg annak idején Baselben a­­3-at. Este a banketten is folyton az hangoztatták: " Csak kolább az aacheni válo­gatottat is megverték volna s ne hoztak volna, a mi fejünkre ilyen nagy szégyen jellemző. Így az itteni lapok úgy próbáljál magyarázni a nagy vereséget, hog­y kölniek öt tartalék­kal játszottak szerintük tehát talán nemcsak Zoli­­csinak, hanem Sanyi bácsinak is a­lszania kellett volna, hogy egyenlők lgyenek a fegyverek. Minthogy nekik csak három tar­talékunk van, így lett von mindkét oldalon 5—5 tartalék. •­­ Kubala — formá­ban! Kubala Karcsinak Afrikában nem volt alkalma főzni az ottani magyar konyha miatt. Itt Kölnben azonban, bár jó a konyha , már megkíván­tuk a magyar ételeket. Leó (Kubala) így aztán felkötötte a szakácsköté­nyét s működésbe lépett a konyhá­ban. A német háziasszony meglepe­tésére olyan otthonosan mozgott, mintha örök életében szakács lett volna. Megfeszült erővel 10-től 1-ig főzött s az eredmény nagyon jól sikerült ebéd lett. Csak egy kissé só­­talan volt minden s ebből arra követ­keztettünk, hogy szakácsunk­­ sze­relmes. Olyan kitűnően sikerült egyébként minden, hogy még Kubala kártya­­partnereinek is csak ez volt a meg­jegyzésük: ■— Te csak főzzél, Leókám és ne kártyázz, mert azt nem tudsz. Ezek után el lehet képzelni, hogyan ízlett az ebéd, ha a fiúk olyan biz­tos és nagy kereseti lehetőséget, mint amilyen Leó ultijátéka, fel­áldoznak csak azért, hogy Leó továbbra is főzzön. Karácsony — ide­genben Itt Kölnben a Hotel Westfalischer Hofban lakunk. Kedves kis szálloda családias étteremmel. A tulajdonos Herr Gauer és neje elragadó két fiukkal mindent megtesz, hogy mi jól érezzük magunkat. Az asszony egész­ nap süt, főz, csakhogy nekünk ,­ót és sokat tudjon adni. Annyir­a kedves, hogy ha esetleg még rosszat is főzne (ez eddig még nem fordult elő), mi még azt is megennék, nehogy megsértsük őt. Ebben a kedves, szinte családias körben töltöttük a szent estét. Karácsony est! Ez az a nap, amely­et mindenki otthon tölt, mi azonban csak szeretnék otthon tölteni. Sőt mi azzal is megeléged­nénk, ha csak egy félórát is tölthet­­nénk otthon. Miután ez lehetetlen. Mit csinált az afrikai posta ? Klement Sanyi bácsi és Polgár sok levelet hozott magával. Mindenki nagy örömére. Eddig bizony ne­m sól­ levelet kaptunk, de amint a postánkból kiderül, így volt az ott­hon is. Minden levélben panaszkod­nak, hogy még csak lapot sem kap­tak tőlünk. Nem tudtunk hova lenni a csodálkozástól! Mi sokat és sokszor írtunk a mieinknek s így ha ezeket sem kapták meg, akkor hogy kap­hatták meg ismerőseink azokat a lapokat, amelyeket csak egy példány­ban küldtünk el. úgy látszik az afrikai posta nem nagyon siet el­ Hétfő, 1934 január 1. Egy nyiltkozat... A 7:2-es mez után az öltöző­ben kérdezgette bennünket az új­ Modern hölt, tra úr ma már csak felül készült, mindig elesans, matól csukódó „AUTO­­MATIKO’ karornettot visel. Eeved­­árusító: ROZGONY RÉVAI Óra-Sete Kossuth Lajos­ utca ságírók. Papp lei az ellenfél 2:0-ás vezetésére erozva, így nyi­latkozott:. — Úgy kezdődi hogy mi két­szer kezdtünk! Polgár megtalált helyét Otthon bizonyár mindenki kí­váncsi, hogy Polgárként illesz­kedett a csapatba, hatom, hogy pompásan. Nagyszer gyerek ez a Polgár. Úgy jött kink, „mintha mindig” itt lett volt Nemcsak a játékban találta meg helyét ha­nem a játékon kívül Mit írjak még? Marki egész­séges. Még Lázár is. Sára György. Tomboló ser MonláBiu­ffig süsüde nagy bohózat i­ű Salamon—Steinslardt Solti Pest legolcsóbb színű Kezdete minden este ’/kor Vasár- és ünnepnap d. u.­­kor is

Next