Nemzeti Sport, 1934. március (26. évfolyam, 42-63. szám)

1934-03-01 / 42. szám

2 emberek nem ismerik egymást. Nem tudják, mennyit lehet a má­sikra rábízni, milyen hosszú szök­­tetést kell neki adni, hová helyez­kedjék, mikor a partnertől passzt vár. Például Rómában most leg­utóbb annak ellenére, hogy a csa­társorban csak egyetlen más csa­­patbeli játékos volt, már nem vol­tak az akciók olyan folyamatosak, mintha tökéletesen ismerték volna egymást. Különösen a kapu előtt, az olasz hátvédek közelléte által okozott izgalomban csuklottak meg a kombinációk nagyrészt a meg­értés hiánya miatt. Azonkívül fontos, hogy a játékosok ne mint idegenek találkozzanak a pályán, mint valami ismerkedő teadélutá­non, hanem a gyakori együttlét révén lelkileg is összenőj­jenek. — Szóval jó lenne úgy elvonul­ni, mint annak idején az uru­guayiak? — Én ugyan nős ember vagyok, de mégis azt mondom, hogy bi­zony jó lenne vagy egy hónapra valamelyik szép balatonmelléld he­lyen a keretnek együtt lenni. Ez ■, úgy összeforrasztaná a játékoso­kat, mint valami egymást szerető és egymásért élni-halni képes csa­l­­ád hígjait, nem is szólva arról, hogy a sportszerű életmódot meg­nyugtató módon csak így lehet biztosítani. Mit gondol, mi az oka az utóbbi idők magyar sikertelensé­geinek ? — Egyik a balszerencse. Másik hiba a csatárokban van. Nálunk egy­ meccs alatt még mindig alig­­ 3—4 labda megy a szélsők felé , így mi tulajdonképpen csak 9 emberrel játszunk. Két játékos fórt pedig ma már nem lehet ad­nunk még a németeknek sem, nemhogy az olaszoknak vagy az osztrákoknak. — Mit gondol, ki nyeri a világ­bajnokságot? — Én, ha indul, Argentínára esküszöm. Délamerikában olyan­­ tömegek űzik aktívan a futballt,­ hogy nálunk néző sincs annyi. Itt nem feltűnő, hogy egyik napról a másikra világklasszisok tűnnek fel. Utána Ausztria, Olaszország és Magyarország­ fog következni. — Komolyan hiszi, hogy esé­lyünk van a döntőbejutásra? — Ha csatáraink egy fokkal javulnak, megtanulnak a kapu előtt keményen és ésszel küzdeni,­ ha okosan és erősen készülünk és egy ici-pici szerencsénk lesz a­­ sorsolásnál és a­ játékban, még az első helyre is rámehetünk. Orbán Mihály. Komoly kellemetlenség vár a Beogradskira, ha hazajön Egyip­tomból, mert klubcsapat létére vá­rosi válogatottként szerepelt. Talán nem is volna olyan nagy a harang, ha nem kapott volna ki annyiszor a csapat. Búcsúmérkőzésén 3:1-re győzött a kairói­­városi válogatott. A KAC edzését Somlai, a profik kiváló fedezete vezeti. ívom A vasárnapi „nagycsapat": Pusztai center, Sófalvy hátvéd és 9 gól az Újpest- edzésen — Saját tudósítónktól — Az esőben is megtartották az Újpest tegnapi kétkapus edzését. Sőt nagy közönség gyűlt össze, különösen villamosemberek, mert az Újpest edzőtársa a forgalmi telepek legjobb futballistáiból álló csapat volt. Játszott benne Király Tibi, Szekrényessy, Nagy és Koromczay is. Eleinte nagy tűzzel szurkolt a BSzKRT-kö­zön­­ség, de azután alábbhagyott a harci kedve: az Újpest csatárai végezték ki... Tóth István síp­jelére az első félidőre így állt fel az Újpest: Hári — Futó, Sternberg — Seres, Szűcs, Szalai — Ta­­mássy, Jávor, Avar, Kocsis, P. Szabó. Tehát a Szeged ellen győztes csapat. Nagyszerűen játszottak a profik s jó ellenfelüket 3:0-ra verték meg Jávor (2) és Avar góljaival. Rövid szünet után a tartalékcsapat váltotta fel a „nagyokat”. Sziklai — Sófalvy, Dudás — Borsányi, Szekeres, Kiss G. — Molnár, Balogh, Pusztai, Balázs, Déri. Két érdekességet találunk eb­ben az összeállításban. A So­­mogyhoz tartozó Sófalvy kitűnő rúgótechnikájával azt mutatta, hogy érdemes lenne befogni hát­védnek. Pusztai a csatársor közepén néhány egészen elsőrangú dolgot csinált. A fáradt villamosjátéko­soknak Pusztai (3), Balázs és Balogh rúgott még gólt, amikor — tehát 8:0 után — Potya szi­gorú tizenegyest ítél az Újpest ellen, ezt Koromczay rúgja be (8:1). Vége, következhet a fürdő. Sérült nincs, Avar is meggyógyult már. A pálya igen sáros volt teg­nap, de nem olyan kellemetlenül mély, mint az elmúlt mérkőzésen. Ha javul az idő, a III. ker. FC-t kifogástalan pálya várja majd vasárnap. I/(Üt (nác ),0 sáfyta, iitzh/c csak i/ott — Saját tudósítónktól — A futballszövetségekben ütik a nagydobot, ütik, hogy nincs pénz arra, hogy kimenjünk a világbaj­nokságra. Sírnak, hogy erre kell pénz, arra kell pénz. Hatalmas ösz­­szegekről mesélnek ... . Az idő pedig telik-múlik. Már márciusban vagyunk, de még min­dig nem biztos, hogy kimegyünk-e a világbajnokságra. Még most sem alakult meg az a társadalmi bizott­ság, amelynek feladata lenne a vi­lágbajnokságra való kimentés útjá­nak előkészítése, egyengetése. De másik oldalról sem biztos máig az, hogy kint leszünk-e a világbajnok­ságon, hiszen még nem intéztük el a selejtezőbeli ellenfelünket, a bulgá­­rokat. S amíg ilyen siralmasan fest a helyzet, amíg pénz után sírdogál­­nak, addig a profiegyesületek már szép csendben pénzt osztottak fel,­­ 10.000 pengőt. Azt a 10.000 pengőt,­­ amit g­az olásoktól kaptunk a római­­ meccsért. Hogy mikor érkezett meg­­ ez a pénz, hogy miként morzsoló­­­­dott fezét, hogy hogyan osztották­ szét, arról még csak hírt sem lehe­tett hallani. Mint a profiszövetségben mondot­ták: — Ehhez a pénzhez nekünk sem­mi közünk. A pénz az egyesületeké! Úgy tudjuk, hogy már szétosztot­ták . . . Mesélik, hogy nem csak szétosz­tották, hanem már el is­­ költöt­ték. A 1O.COO pengőt! És most me­gint sírnak, hogy nincs pénz . . . (12) Éva néha lehúnyta a szemét és úgy gondolkozott a gyönyörű jövőről. Ledobta a sapkáját, hogy a szél szabadabban zilálhassa barna fürtjeit, mert az nagyon jó és nagyon jó belekarolni ebbe a remek ember­példányba, aki félkézzel vezeti az autót a fölény és a biztonság egészen csodálatos keverékével. — Most behúnyom a szememet — mondotta Éva hátradőlve az ülésen —, azt hiszem, hogy a levegőben vagyunk, nagyon magasan ... Addig ringatta magát Éva ebben az illúzióban, míg egy göröngy meg nem rázta a kocsit. — Na! — nevetett. — Itt már nem jó. Ilyen gö­röngyök nincsenek a levegőben. Zoltánnak megint alkalma nyílt tudós pilótának lenni. — Dehogy nincsenek! Vannak a levegőben is göröngyök! — Jó vicc. — Dehogy jó vicc. Persze, te nem hallottál a bőékről. Hosszú magyarázatba kezdett a széllökésekről, a bőékről, a levegő különféle felmelegedéséről, amik éppúgy meglódíták a gépet a levegőben, mint az ország­úton a göröngy. Hogy tudta ezt Zoltán! Milyen ala­posan, milyen pontosan! Milyen kiterjedt szakismeret­tel, szeretettel, szenvedéllyel. — És te ezt mind tudod... — sóhajtott Éva. — Mind megtanultad. — Dehogy tanultam. Az ilyet nem lehet könyvből megtanulni. Az ilyet csak odafönt lehet megtanulni, nézd, ott fönt, a csodálatos levegőben, messze magasan, minden földi piszok felett, nézd ... Szép Ilona felé jártak már, mikor mind a ketten az égre néztek, a szép, felhőtlen égre, ahova odaképzel­ték magukat. Reccs! Hatalmas zökkenést éreztek, Zoltán belekapott a kormányba, a kocsi felszaladt az úttestre. — Végem van! Jaj! — hallatszott egy kétségbe­esett nyöszörgés az úttestről. Egy öreg, kopott ember feküdt ott elterülve s a fájdalomtól vonaglot­t. — Elgázoltuk! — sikoltott fel Éva és eltakarta az arcát, nem tudott visszanézni. Zoltánban jeges rémület fagyasztotta meg a szót. Segíteni kellene, gondolta, le kellene szállni. De hogy? Nem ért az első segélynyújtáshoz. És ha agyon­gázolták? Akkor mi lesz? Emberek szaladtak feléjük. Éva rémülten kiáltott fel: — Meneküljünk! Zoltán beleaposott a gázba, a kocsi kiugrott. Vissza sem néztek, csak rohantak tovább, a városba, vagy bár­hova, csak el onnan. Majd Zoltán egyszerre megállt. — Mit csinálsz! — kiáltott Éva. Zoltán visszanézett. Ellenzőt csinált a kezéből és nézett. •— Mért álltunk i meg, Istenem! — kiáltott kétségbe­esetten Éva. Zoltán nézett és nagy tömeg­embert látott a tett színhelyén. Zavarodottan dadogott: — Nem... nem jól csináltuk .. nem kelett volna... — Mit nem kellett volna? Elgázolni? Miket beszélsz! — Nem azt! Menekülni nem kellett volna. Butaság volt. Ott kellett volna maradni! — Hogy börtönbe csukjanak bennünket? — Úgyis felírták már a számunkat, nappal van... — Menjünk, menjünk! Tovább, messzire! Nem szabad, hogy elfogjanak bennünket. Zoltán újra elindította a kocsit. Rohantak tovább, ijedten és kínzó érzésekkel eltelten. Zoltán úgy érezte, hogy megbocsáthatatlan ostobaságot követtek el akkor, mikor továbbmentek. Éva ijedt meg, pedig hátha nincs semmi baja az öregnek. De hátha van ... Egy csendes budai utcában megint megálltak. Éva majdnem sírt. — Miért állsz meg? Tönkre akarsz mindkettőnket tenni? — Éva édes, ezt meg kell beszélni. Ki kell valamit találni, mitévők legyünk. Ez így rettenetes. — Megöltük azt az öregembert! Istenem, soha többet nem tudok aludni. Mi lesz velünk, édes jó Istenem! Zoltán még egyszer átgondolta, kicsit talán hig­gadtabb fejjel a dolgot. Hogy otthagyták azt az embert, az még súlyosbíthatja csak a helyzetet. Mindenképpen rossz volt. Milyen ostoba is az emberben az első ré­mület, mely csak menekülni, menekülni késztet. Segí­teni kellett volna, talán kiderült volna, hogy az egész pénzzel elintézhető, hiszen voltak már ilyen esetek. Zoltán már látta az újságcímeket: „Gázolt és tovább­száguldott a halálautó.” Megszökni? Hova. Mindenkit megfognak, mindenki hurokra kerül. Agyafúrt bűnösök rendőrkézre kerülnek, pont ő lenne kivétel, akinek biztosan erre sem lenne tehetsége? — Mit tegyünk! — nézett rá sírva Éva. Zoltán nem felelt. Egyszerűen nem tudta, mit feleljen. Vissza már nem mehetnek. Ki tudja, fölírták-e a számukat? Ha nem, akkor talán meg lehetne szökni... (Folytatása következik.). ■ AJL ^a: M g&síÁf Feleki László sz­to­­j Hja! Majd elfelejtettük. A 10.000 pengőből a II. liga is akart valamit. Kérésével a profiszövetség elnöksé­géhez ment. Az elnökség az I. ligá­hoz utasította. És a liga? Elutasí­totta a II. ligát. Potom 10.000 pen­gőből még a II. ligának is adni?... Ötszázadik ligás­­gólját lőtte vasár­nap az Újpest — Saját tudósítónktól — — Sokam nem tudják — meséli Langfelder —, hogy vasárnap érde­kes jubileuma volt Újpestnek. A Szeged elleni meccs első félidejének 26. percében Avar Ricsi belőtte öt­századik ligagólunkat. Meccs előtt természetesen nem árultam el a fiúknak, hogy jubileum előtt állunk, mert ez esetleg egy kis önzésre veze­tett volna. Érdekes, hogy Avar lőtte a ISS-ket is, de megvan az 501-ik gólunk is. Ennek P. Szabó a szerző­je, szóval az öreg fiúk tettek ki ma­gukért. Az 501-ik gólnál az ifjú ge­nerációnak is lett volna alkalma babérra, de Kocsis a „11”-est kapu­fának rúgta. 501 gólunk­at 189 baj­noki meccsen szereztük s így mecs­­csenkint átlagban két és fél gólnál valamivel többet rúgtunk. Fedezet hiány a III. ker. FC-ben Szerdán vereség — és vasárnap? — Saját tudósítónktól. — Az időjárás tegnap sem kedvezett a III. ker. FC edzésének. Hiába kö­tötte le a kerület edzőtársul a kva­litásos GVSC együttesét, a csata­kos, felázott pályán csak a sarat gyúrták a játékosok. Réti a meccs elején mindjárt meg is sérült. Régi térdsérülése újult ki. A cégcsapatnak jobban fekszik a sár és meglepetésre ráver a profik­ra. Az egyik néző rögtön megálla­pítja ebből, hogy a Soroksár jobb, mint a kerület.­­ A soroksári svábok ellen nem ugráltak úgy, mint itt, azok ellen csak döntetlent értek el ezek a cége­sek. Edzés után panasz: — Nincs hall­sorunk — siránkozik Komor —, Lucz, Réti sérült, Sárost pedig nem játszathatjuk Újpest ellen (!). Kármán azonban nem ilyen pesz­­szimista. — Nem olyan nagy a baj... az Újpest ellen már sokszor zavarok voltak a csapattal, a pályán azon­ban mindig megmutattuk. Hátha úgy lesz vasárnap is ... ENYHE, ESŐS A Meteorológiai Intézet jelenti február 28-án este 10 órakor. Várható időjárás a következő 24 órára: Enyhe, változóan fel­hős idő. Sok helyen, főként az ország délnyugati részén, eső. Csütörtök, 1934 március 1. A Nemzeti Sport tipversenye Név: ■ » ■­­ a • » • . . Cím: . . . • . « . . . . Csak szombat délig a szer­kesztőségbe beérkező és hasz­nálatlan — fel nem ragasz­tott — 10 filléres posta­bélyeggel ellátott szelvénye­ket veszünk figyelembe. 1934 március 1. Újpest—III. ker. Budai—Ferencváros *••*... Nemzeti—Hungária Kispest—Bocskai Somogy—Phöbu­s ... t... Attila—Szeged-Bak TK—V. Remény BMTE—Elektromos NyTVE—NyKISE ... t... Austria—Vienna Kalmár ideje elérkezett!... — Saját tudósítónktól — Páris, február 27. Kalmár nagyszerű játékáról ír­nak a francia lapok.­ Mindenki azt várta, hogy az Excelsior Roubaix— Olimpique Lillé mérkőzés e­rős küz­delmet hoz majd. Erre a sokkal gyengébb helyezésű Excelsior elke­seredett küzdelem helyett szép já­tékkal simán verte a francia baj­nokot! A kupagyőztes a bajnokot... A kritika kiemeli Kalmár intelli­gens, nagyszerű játékát. Kalmár­nak volt egy „felhőfejes”-e is. A második gólt korner után magasan felugorva fejelte be a hálóba. Ezért m­ég külön is dicséretet kapott. Úgy látszik Kalmár ideje mégis csak elérkezett Franciaországban. Az ellenfél csapatában játszott Simonyi. A magyar gólzsák ezúttal nem bizonyult eredményesnek. Az eredmény ugyanis 2:0 volt a Kal­márék javára. (B.) Új kereseti adót — 10 százaléko­sat — rónak ki Franciaországban a külföldi származású ipari és keres­kedelmi alkalmazottakra. Ha alkal­mazzák a törvényt a futbllistákra, nem is lesz már olyan Eldorádó a francia föld a magyar futballisták számára. Iványi dr. sérült a BSE-ben. Ha vasárnapig nem jön rendbe, Száger helyettesíti.

Next