Nemzeti Sport, 1934. április (26. évfolyam, 64-84. szám)

1934-04-01 / 64. szám

2 Húsvéti Torna A feltámadás jegyében? — Saját tudósítónktól — Nem hiába mondják, hogy a magyar közönségnek jó orra van. Messziről megérzi az igazi értéket és — gazdasági válság ide, gazdasági válság oda — nem sajnál pénzt és áldozatot, ha érzi, hogy megfelelő ellenszolgáltatásban lesz érte része. A Rapid és Austria húsvéti vendég­játéka messzire túlnő a közönséges nemzetközi barátságos mérkőzések keretén. A kitűzött komoly díjakon kívül különös jelentőséget kapott a mindjobban közeledő s szinte már a küszöbön levő világbajnokság szem­pontjából, hiszen a porondra álló két osztrák csapat majdnem maradék­talanul reprezentálja azt az osztrák futballt, melynek tizenegyét sokan és joggal tartják a világbajnoki mér­kőzések legesélyesebb favoritjának. A két osztrák csapat vasárnapi be­mutatóján keresztül majdnem teljes és tökéletes keresztmetszetet kapunk az osztrák futball pillanatnyi erejé­ről. A két magyar csapatnak velük szemben elért eredményei pedig bi­zonyos fokig képet adnak a magyar gés osztrák labdarúgás mai erőviszo­­­­nyairól. Nem állítjuk, hogy ez a kép , teljes és tökéletes következtetést remek bravúrral mentette meg az osztrák futball becsületét. A Ferencváros és a Hungária egy idő óta nem dicsekedhet ilyen bravú­rokkal. Ebben azonban nem annyira a tudás hiányának, mint a balszeren­csének volt szerepe. A magyar labda­rúgás minden megtépázottsága elle­nére is rendelkezik klasszis értékek­kel és némi szerencsével ma is méltó és esélyes ellenfele a legjobbaknak is. Tudják ezt jól a mi húsvéti osztrák vendégeink s bár győzelmi remények­kel, de nem elbizakodottan lépnek porondra csapataink ellen. Nem isme­retlen előttük, hogy a magyar labda­rúgás már nagyrészben átesett előbbi gyengeségi periódusán s lassan, de biztosan régi magasságai felé emel­kedik. A magyar futballkul­túrában rejlő roppant értékek már félre­­ismerhetetlenül kezdenek újra elő­bújni téli álmukból. Ez táplálja ben­nünk azt az erős hitet, hogy csapa­taink sikeresen fogják megállani helyüket húsvét ünnepén nagy ellen­feleikkel szemben. Csapataink éppen a két kitűnő osztrák együttessel szemben akarják megmutatni, hogy a magyar futball reneszánsza már itt van s újra egyenrangú ellenfelek vagyunk. Mel­lettük szól a honi pálya előnye, a győzelemre éhes magyar közönség felsorakozó ezreinek előrenző hajrája. Bizonyos, hogy nem lesz hiány a lelkesedésben és az akarásban sem. Hál’ istennek azonban már nem tar­tunk ott, hogy csak a lelkesedéstől és a magyar szívtől várjuk a sikert. A két magyar csapatban van annyi tudás, hogy ha az maradéktalanul napfényre jön, a siker nem marad­hat el. Modern hölgy­em úr m­a már csak fémből készült, mindig tiszta, elegáns, magától csukódó „AUTOM­ATIKÍV” karóracsatot visel. Egyedárusító: ROZGONYI és RÉVAI óra-ü­zlete Kossuth Lajos-utca 5. alapot nyújt a világbajnoki esélyek­re nézve, de mindenesetre rengeteg érdekes szempontot ad és nagyon sok tanulsággal szolgálhat a világbajnok­ságra induló csapatunk felépítését illetően is. Hogy csak egyet említsünk: az oszt­rák csapatokban láthatjuk majd Középeurópa két pillanatnyilag leg­jobbnak elismert centerét, az ifjú Bicant s az „öreg” Sindelart. A Fradi-csatársor tengelyében pedig Sárosit, akinek ebben az előkelő tár­saságban pompás alkalma lesz be­mutatni, hogy abban az esetben, ha a centerhalf helyére csak félig­­meddig is megfelelő helyettesét meg­találjuk, számíthatunk-e rá, mint a világbajnoki magyar csatársor diri­gensére. Ha Briannal és Sindelarral szemben képes lesz az övékkel egyen­lő, vagy nagyobb centererényeket fel­mutatni, egy égetően fontos problé­mánk már megoldást nyert volna. Kétségtelen, hogy az osztrák együt­tesek hatalmas játékerőt képviselnek. Ez a sokat emlegetett erős kiegyenlí­tettségnek az eredménye. Ausztriá­ban nem tartozik a ritkaságok közé, hogy a bajnoki tabella hátsóbb régiói­ban tanyázó csapat megveri a lista­vezetőt. Ez az élcsapatokat folytonos éberségre és arra ösztökéli, hogy pil­lanatnyilag se lankadjanak a tökéle­tesedésben, mert különben meg­lepetés érheti őket. Ausztriában nincs a tabellának olyan tekintélye, mint nálunk. Elég, ha az Austria esetét említjük, mely annak ellenére, hogy tavaly nem volt a bajnoki lista élén , csak mint a Bécsi Kupa győztese került a Középeurópai Kupáért vetél­kedők közé, a roppant erős konkur­enciában a verhetetlen favoritoknak kikiáltott olasz csapatokkal szemben Srácok... Irta: Vadász Éva A ligetben a „fásban” a leg­fiatalabb korosztály rugdalta a „lasztit”. Kis elsőosztályos „gi­­misták” a „polisták” ellen. A két csapat közé keveredtek aztán a srácok , a kis ligeti csirke­fogók. Tulajdonképpen nem vérre­­menő sértés, ha az egyik kisfiú azt mondja a másiknak, hogy „lódulj innen, te srác ...” Mon­dom, nem vérremenő sértés,­­ de mindenesetre inzultus. Most már a sértett temperamentumá­tól függ, hogy a sértésből vere­kedés lesz-e, vagy mindössze a sértett felvonja a vállát és azt mondja: „Srác a nagynénikéd!” Egy ilyen srác volt a leghan­gosabb az ebéd előtti futballjáté­­koknál. Akkor is beállt a csapa­tokba, ha nem hívták, egyszerűen beleavatkozott a játékba, meg­szerezte a labdát, szaladt vele , és a többi fiúk szaladtak utána. Szidták, mint a bokrot, de azért a végén mindig bevették a játék­ba. Elvégre ő volt a legjobb já­tékos a „rizsében” és nagy, tizen­négyéves fiúkat is leszerelt. Pe­dig alig nőtt ki a földből, nem lehetett több tízévesnél. Az arca mindig piros volt. Péternek hív­ták, — de a ligetben csak úgy szólították: „te srác!” Ez volt a neve. Ezt kiabálták játék közben, — ha nála volt a labda a szélső rákiáltott: „add be a labdát, srác, — kapura, srác!”­­* Az szinte bizonyosnak látszott, hogy a „srácnak” nem lesz jó vége. Megjósolta ezt a tanítója, megjósolták a szomszédok és megjósolták a nagyobb fiúk, akik időnkint egy pofont ígértek a srácnak. Péter ilyenkor nevetett és elszaladt. A srác mindenkivel jóba volt a rizsében. Alapjában véve min­denki szerette, ő szinte hozzá­tartozott a ligethez, a német kisasszonyok perecet adtak neki és megsimogatták az arcát. A srácot ezenkívül a suszterek is szerették. Átlag minden két hétben talpalni kellett a cipőjét. *• Egyszer csak eltűnt a szemem elől a srác! Nem láttam egy hétig, akkor aztán nem vártam tovább, ma­gamhoz intettem egy komoly­képű kis diákot, aki egyedül szo­­morkodott a kapuban és megkér­deztem: — Mondd, öcskös, hová lett az a kis pirosképű gyerek, aki min­dig veletek játszott? — A srácot tetszik gondolni?! A kisfiúnak elborult a szeme. — A srác az nagybeteg kérem. Soha többé nem fog futballozni! — Miért, mi történt vele? — Elütötte a villamos. Tetszik tudni, az úgy volt, hogy nagy­labdával játszottunk, igazi bel­sővel felfújt nagy labdával és va­laki kirúgta a labdát,­­ szállt, szállt a labda, éppen a vilamos­­sínekre. Nosza, kiugrott a srác a helyéről, át a kerítésen, hogy ő majd visszarúgja a labdát. Arra jött kérem egy villamos, a srác meg akarta menteni a labdát, a villamos lökött egyet rajta és kirepült az úttest közepére. Azt mondják, eltört a hátgerince. — Mikor történt ez a szeren­csétlenség? — Egy hete.* A srácot nem felejtettük el egyhamar. Mindennap érdeklőd­tünk utánna és a hírek egyszer jobbak voltak, egyszer rosszab­bak. Végre hat hét után a fiúk nagy örömmel újságolták, meg­gyógyult a srác, holnap már itt is lesz a fásban. Másnap mindenki a srácot várta. A német kisasszonyok pa­pírba csomagolt indiánért hoz­tak neki, a csősz nem vette ma­gához a botját, amit pedig más­kor a srác után szokott hajigálni és a fiúk meg sem kezdték a játékot a srác nélkül. Vártak rá. * Péter negyedkettőkor érkezett. A fiúk elébeszaladtak, lekezeltek vele. Ő lassan jött, az arca sá­padt volt, az egész felső testét elhurkolta egy furfangos gépezet, amely egyenesen tartotta sovány, meggörbült kis testét. A srác nyomorék lett — igaza volt a kis hírhozónak —, a srác soha többé nem fog futballozni. A német kisasszonyok átadták neki az indiánért, a fiúk kine­vezték bírónak, a nyakába akasz­tottak egy sípot és megindult a játék. Ismét repült a rongy­labda, ismét harcias csatakiáltá­sok verték fel a liget csendjét, de semmi sem volt a régi, hiány­zott a csapatból a srác,­­ na­gyon hiányzott.­­ Egy hétig nem jártam arra. Nem tudtam nézni a kis Péter szomorú arcát, amint a sípot fújja, nem akartam látni a többi fiúkat, akik olyan gyorsan szaladnak a labda után, akik már megszokták azt, hogy a srác nem számít... a srác csak bíró ... Már nyári napsugár perzselte a liget gyepét, amikor ismét a fás felé vettem az utam. Keres­tem a srácot, de úgy láttam, hogy nincsen a fiúk között. És egyszerre csak a gimisták kapu­jában kit látok — porosan, pisz­kos arccal, de boldog diadaltól ragyogó szemekkel —­, ki mást, mint a srácot. Vígan vetődött a lövésekre, nem törődött a ráhelyezett gépe­zettel, sőt már ki is szaladt a kapuból egyszer-kétszer... még nem volt a régi srác ... de talán, ki tudja ... hátha... Az egyik padon egy őszhajú, elegáns úriember ült, szivarozott és elégedetten mosolygott maga elé. A professzor volt, aki a srácot megoperálta. sssal Melyik nyeri a tornát? Az Austria, vagy a Ferencváros ?... Ha a torna győztesét kell ki­jelölni, elsősorban a Ferencvá­rosra és az Austriára gondolunk. A Hungária formája felfelé ível ugyan, de a kék-fehérek csa­pata még nem tart ott, hogy ilyen nagy feladatok megoldásá­ra is képes lenne. Bár a futball­ban sok minden kiszámíthatat­lan, hiszen el tudjuk képzelni azt is, hogy éppen a húsvét hozza meg a Hungária régi formáját, de mégis a kék-fehérek ezúttal háttérbe szorulnak a jósolgatás­­nál. Ugyanígy szorul háttérbe a Rapid is, amelynek csatárai látszólag visz­­szaestek. Hiszen nem kell másra utalnunk, mint a csodacsapathoz nem éppen méltó genfi 3:2-es osztrák győzelemre (Rapid-bel­sők!!), valamint a Rapid hétközi vereségére. A Rapidra azonban ugyanaz áll, mint a Hungáriára, sőt talán még fokozottabb mér­tékben, hiszen a Rapid nem volt és nincs annyira visszaesőben, mint a Hungária. Marad tehát az Austria és Fe­rencváros. Az Austria már több ízben bebizonyította, hogy torná­kon és kupamérkőzéseken jobban megállja a helyét, mint a bajnokságban. Ott, ahol egycsapásra kell ki­vágni a rezet, ott az Austria mindig nagy legény. Láttuk ezt tavaly, amikor a bajnokságban hetedik helyen végzett bécsi csa­pat megnyerte a Középeurópai Kupát. Tudjuk azonban ugyan­akkor azt is, hogy a Ferencváros is képes ilyen nagy feladatok megoldására. Kissé már régebben volt, de 1928-ban megtörtént az, hogy a zöld-fehérek egyik nap a prágai Slaviát verték el 5:1-re s másnap a Blackburn Tanuljon nyelveket t­ökéletes kiejtéssel Durium hanglemezről. Nincs nyelvmesterhez, helyhez, vagy időhöz kötve. OLCSÓ! Halgasson meg egy francia vagy angol leckét: ROZGONYI és RÉVAI gramofon és lemezüzletében K­ossuth Lajos-u. 5. Roverset, az Angol Kupa győztesét rakták meg 6:1 arányban. Szeretnék, ha most két napra feltámadna ez a régi nagy for­ma, de őszintén szólva, féltjük a Ferencvárosnak még mindig tar­talékos védelmét (Papp, Polgár) Lindelárékkal szemben. Jóslatunk éppen ezért az, hogy a húsvéti serleget alighanem az Austria nyeri, második helyre utasítva a Ferencváros és harmadik­ negye- dik helyre küldve a Hungáriát és a Rapidot. Szeretnék azonban, ha ez a jóslat — amit egyébként a papír­forma diktál — nem válna be. Újpest ma a bajnokság élére kerülhet Akinek az ünnepi hangulatban is inkább a bajnoki mérkőzés felel meg, az szórakozását kint Újpesten talál­ja meg. Itt az Újpesttől még soha pontot el nem vett Kispest játszik a lila-fehérekkel. Kispest mai gyengébb formájával nem ígér meglepetést. Jóslatunk: 3:1 az Újpest javára. (Ezáltal a lila-fehérek ma a bajnok­ság élére kerülnek.) Bajnoki meccs van Sorok­sárott is. Itt is az otthon játszó csapat győzel­me születik majd meg. Bajnoki mecs- Nincs gramofonja? Részletre is kaphat kiváló Homokon! betüzélő­­s képet ROZCONTI és RÉVAI cégnél Kossuth Lajos­ utca 5. Havi rév xl«113.- pengő­ ­sek egész sora zajlik le vidéken, sőt a vidéknek ma a miskolci és váci meccsel két érdekes válogatott mér­kőzés is jutott. Budapesten a kis egyesületek — a nagyok példáját kö­vetve — húsvéti tornában mérik össze erejüket. Se szeri, se száma a barátságos mérkőzéseknek. A túrák fogyóban vannak ugyan, de mégis szép szám­mal kerülnek sorra. Az első ligabeliek közül a Szeged Romániában, a Bocs­kai Lengyelországban, a III. ker. FC Franciaországban, a Budai „11” Hol­landiában és az Attila Francia­­országban, valamint Svájcban tölti az ünnepeiket. Túrázik azonban II. liga­beli csapat is (Vasas), a főiskolai válogatott és nagyon sok budapesti és vidéki amatőr csapat. Az idei húsvéti műsorban tehát mindenfajta mérkőzés megtalálható. Ez a műsor — mint említettük — a kényesebb igényeket is kielégítőnek látszik. Reméljük, az is lesz. Részletes műsor Nemzetközi mérkőzés FERENCVÁROS—AUSTRIA Hungária­ út, 1A3. Bíró: Klein Árpád­. Ferencváros: Isáda — Polgár, Papp — Laki, Móré, Lázár — Rátkai, Székely, Sárosi, Toldi, Kemény. Austria: Müller — Gráf, Andritsch — Najerannik, Mook, Nauech — Molzer, Stroh, Sindelar, Spechtl, Viertel. HUNGÁRIA—RAPID Hungária-út, K®- Bíró: Klug F. Hungária: Szabó I. — Mándi, Kis — Egri, Sebes, Dudás — Szegő, Kardos, Cseh, Turay, Szabó III. Rapid: Raftl — Jestrab, Tauschek — Wagner, Smistik, Pesser — Ostermanni, Wessclick, Kaburek, Binder, Skoumal. Profibajnokság I. Uga ÚJPEST—KISPEST Megyeri­ út, 4. Bíró: Gerő F. Újpest: Hori — Futó, Sternberg — Seres, Szűcs, Szalay — Tamássy, Jávor, Avar, Kocsis, P. Szabó. Itáliai fürdők Abbázia, Brlonl. Belagglo, Cattolica, Caprf, Grado, Gardone. Geaenatico, l ussin, Montecattlni, Por­­torosé, fíapalio, Riccione, Himlői, Kan-Remo, Salso Maggiore, Mresa, Taormína szállóinak iro­ dája, minden felvilágosítást megad s előjegyzést eltogad „Vln“ TUrdOlroda, Budapest, IV, Vád­­utca 36. (Klotild-palota.) Telelőn: 841—88 és 832—36, Nagy utazást kedvezmény. Vasárnap, 1934 április 1. Kispest: Sarkadi — Szemere, Rozsronyi — Purczeld, Somlai, Rátkai — Mikes, Szabó II., Nemes, Szépé®, Serényi. II. liga Soroksár—Szentlőrinc, Soroksár, 4. Bí­ró, Egner. Amatőrbajnokság IIL osztály Springer-csoport: BBFC—UFC, Lenke-út, 4. Bitó, Beregi. Válogatott mérkőzés BLASz­A)—ÉSZAK Miskolc, 4. Bíró: Stein T. BLASz: Vági — Váradi, Füstös — Semsei, Szteczovits, Király — Reiter, Kiss, Keszei II., Bihami, Barna Észak: Géczi — Gottre, Mágromi —■ Wahlkampf, Takács, Kecskés — Kolach, Kertész, Szaniszló, Báli, Zse­­gellér. BLASz B)—KÖZÉP Vác, 4. Bíró:­­ BLASz: Raffai — Farkas, Wéber —­ Gyérfás, Opata, Kolozsvári — Ülte, Szal­­ler, Szoják II., Faragó, Polákovits. Közép: Bagi — Cselényi, Neug­­bauer Kövesd­, Juhász, Bujáki — Szemethy,­ Sárkány, Horváth, Schmidt, Réti. Húsvéti körmérkőzések BLASz II. osztály—BLASz IV. osztály, Erzsébet-utca, fél 5. Bíró: Steiner Sán­dor. BLASz III. osztály—MOVE válogatott, Erzsébet-utca, fél 3. Bíró: Sólymos P. NTC—VI. ker. FC, Gyöngyiösi-út, fél 2. Bíró: Kriss. BLK—Turul TE, Gyöngyösi-út, fél 5. Bíró: Bergida. Drasehe—KTK, Maglódi-út, fél 3. Bíró­: Aschner P. Oldham—Köb. AC, Maglódi-út, fél A Bíró: Lőwy . MTK ifj.—MÁVAG ifj., Kőbányai-út, 9. Bíró: Havas. FTC ifj.-BRSC ifj., Kőbányai-út, 1. Bíró: Noth. UTSE ifj.-U.MTE ifj., Szent László­­tér, 12. Mire vár? Igen az ember okosan, tervszerűen és gazdaságosan éli le az életét. Tanuljunk ezektől! AKI rendesen akar élni, az vigyázzon a sorsára ! KERESSE A SZERENCSÉI­ és ERŐSÍTSE BIZALMÁT, REMÉNYSÉGÉT! " Ezért van a legtöbb embernek sorsjegye és sok ezer ember lett Így gazdag, boldog, t­ermészetesen sorsjegy nélkül — nem ér­hető el nyeremény. Április 14-én kezdődik az új m. kir. osztálysorsjáték. A szerencse útja tehát ismét nyitva ÁlL m­ndenki számára. Ne VÁRJON a rendeléssel, ha­­nem rendeljen még ma, fizetni van idei­e legkésőbb a házás elé­­. P. Remény ifj—PMTK Ifj., Szt. László­­tér, 2. GSE—Filatorigát SC, Szentendrei­ út, félő. B. Magyarság—M. Teru­l, Szentendrei­út, fél 5. SzFC—Ragyolcs TC, Miklós-telep, 4. Bíró: Denhoffer. Barátságos mérkőzés Csepel—BMTE, Budafok, 4. (Hiiechler I.) Eto FC—Újpest vegyes, Megyeri-út, 2. (Kovács.) Nemzeti—KTC, Ceglédi-út, fél 11. Cs. MOVE—Szürketaxi, Csepel, fél 5. (Tihanyi.) HÉTFŐ Nemzetközi mérkőzés Hungária—Austria, Üllői-út, 113. Bírói Klug II. Ferencváros—Rapid, Üllői-út, 5-5. Bí­ró: Klein A. SzIlTC—Ragyolcs TC, Beodecsy-telep, 4. Bíró: Ganz. Húsvéti körmérkőzések NTC, VI. ker. FC, BLK, TTE győzte­­sek, Gyöngyösi-út, fél 5. Bíró: Kovaly. NTC, VI. ker. FC, BLK, TTE veszte­­sek, Gyöngyösi-út, fél 2. Bíró: Markos­vita. BLASz II., III., IV. oszt. vál., MOVE vál., győztesek, Horthy Miklós-út (Új­pest), fél 5. Bíró: Bartók.

Next