Nemzeti Sport, 1934. május (26. évfolyam, 85-105. szám)

1934-05-01 / 85. szám

­ Kedd, cs.4 k­.Sius T. Salgó Imre, a bt alelitök­e elsőnek jön haza Prágánál. Mit mondott Konrad csami Sárosi játóka­l láttin „Egy pillanatig sem vett szó arról, hogy a magyar csapat vesz­­tesként hagyja el a pályát" „Csak­ Reményt kellene kicserélni" Mattea bíró túl feltűnően figyel­meztette kétszer is Toldit . Saját tudósítónktól — Válogatott csapatunk csak éjfél előtt érkezett haza, de a meccs egyik szemtanúja, Salgó Imre, a BT alelnöke már tegnap reggel megjött Prágából. Ő ugyanis rög­tön a meccs után vonatra ült s egész éjjel utazva elsőnek érkezett haza. Nyomban a hivatalába sie­tett, de délután készséggel állt ren­delkezésünkre . (— Melyik csapat nyerhette volna meg inkább a mérkőzést, melyik állt közelebb a győze­lemhez — ez az első kérdé­sünk.) — Mind a két félidőben nekünk állt a meccs. Az egész mérkőzés alatt egy pillanatig sem lehetett ■Min MIMIIIIIBI'IliiIlin.... I IHIIIHI mi mi Sportemberek csat sportembernél vásároljanak KdUftCS Butorcsarnok hálók, ebédlők, úriszobák, kombinált bútorok, SBIBl'jfölti legi°bb konyha- ESÜ I tyiZS minőségben, igen kedvező fizetési feltételek a legolcsóbb árak mellett Ü£liiíi **! A Mária-u. sarok .Gyárté Jen : U­lOlk­lflss VII. Anga -utca 23. szám TELEFON: Üzlet 44—6—63,üzemte­.cp 96--1—84 Alá­írási év 1892. S­portb­arátaimnak kü­ön enged­ményt nyújtok. Szeid­er Sándor a cég vezetője szó arról, hogy a magyar csapat vesztesként hagyja el a pályát. Az első félidő elején egészen váratlanul kaptuk a gólt. Ezt a gólt például a második fél­időben Sternberg—Bíró pár nem vette volna be.­­ Az első tizenöt percben a két hátvédünk és Palotás ugyanis erő­sen ingadozott. És megvallom, kü­lönösen Palotástól féltem, de ké­sőbb annyira belejött, hogy véde­lemben és támadásban is megállta a helyét. (— És a hátvédek? Folyton a hátvédek miatt panaszko­dunk mostanában ...) — A második félidőben Stern­berg és Biró ellen nem lehetett kifogást találni. Mondhatom, ha így játszanak majd a világbajnok­ságon is, akkor nem lesz baj ve­lük. Szerény véleményem szerint Sternberg a játék elején például azért mozgott rosszul, mert szo­katlan lehetett neki a jobboldal. Újpest a magyar futball érde­kében megtehetné azt, hogy Sternberget a hátralevő mér­kőzéseken jobboldalt játszassa. A Futónak ugyanis mindegy, hogy melyik oldalon játszik, hi­szen ő például még a baloldalon volt már válogatott. (— A látottak alapján a vi­lágbajnokságra kit kellene ki­cserélni?) — Csak Kemény volt az, aki kevésbé tetszett. Szomorú dolog ez. Három évvel ezelőtt azon vitatkoztunk, hogy Titkos vagy Kohut, vagy P. Szabó ... Most mind a három elkelne. Azt hiszem P. Szabót komolyan kom­binációba kell venni. Mit mondjak még? A Nemzeti Sport tudósítása annyira jó volt, hogy a meccsről sok mondanivaló már nincs. Hádá­­ról még nem beszéltem. Egészen jó volt. Az utolsó percekben pedig egyenesen remekelt.­­— Hogyan viselkedett a közönség?) — Objektív volt. Sárosiéknak sokat tapsolt, örültek a döntetlen­nek. Csak a Slavia-pártiak hangoz­tatták, hogy ha a teljes Slavia játszik, akkor más az eredmény. Ilyen elfogultságot azonban néha nálunk is észlelhetni. (— Ha ez a meccs Budapes­ten lett volna ...) — ... akkor biztosan megnyer­jük. (— Halljunk valamit a bí­ráskodásról. Egy jó szakvéle­ményt.) — Az oblig­át hibák most is megvoltak. Néhány lesállást el­nézett Mattea, néhányat túl­­hamar megítélt..­. Az előnysza­bályt Mattea néha nem alkalmazta, de az igaz, hogy ezzel mind a két csapatot egyformán sújtotta. Csi­nált azonban nagyobb hibákat is. Az első félidőben Toldit egyik faultjánál feltűnő módon figyel­meztette. A túlsó oldalról szaladt át gesztikulálva. A közönségnél ez olaj a tűzre. Toldi pá­r percre el is vesztette a kedvét. Majd a II. félidőben, ami­kor Kemény szabályos lefutását les címén megakasztotta s Toldi efelett csodálkozásának adott kifejezést, akkor Mattea bíró odahívatta Sternberget s szólt neki, hogy Toldi ne bírálja ilyen modorban az ő bíráskodását. Ez sem volt helyes. (— Mit végzett Prágában, mint a BT alelnöke?­ — Kenyeres Árpád és Fodor dr. ajánló soraival mentem fel. Rend­kívül kedvesen fogadtak. Mind Petru főtitkár, mind Glücklich dr. a Sparta és Valausek a Slavia részéről. Minden irányban rendel­kezésemre álltak. Vasárnap reggel az ottani BT szokásos havi kon­ferenciáját tartotta s utána Krist bíró elmondta nekem, hogy az ő bír­ótest ihletük mindenkép se­gítségünkre lesz, hogy a magyar bírók a jövőben jobban szóhoz jussanak. A Középeurópa Kupa-mérkőzése­ken már nagyobb szerepet kapnak majd a bíráink. Egyébként jól vannak informálva. Petru nagyon dicsérte egyik-másik bírónkat s ismeri az újakat is, mert emle­gette Kertzka és Gombos nevét. Szerdán egyébként az utamról be­számolok a BT-ben s azután az MLSz segítségét kérjük már­­ s nem lesz többé már panasz amiatt, hogy a magyar bírók nem jutnak megfelelően szóhoz külföldön is. Termesztésen más irányban is folytatunk majd ilyen barátságos beszélgetéseket. (— Találkozott ismerősök­kel Prágában?) — Hogyne. Ott ült a közelünk­ben Konrád Csámi a feleségével, aztán Szedlacsikkal is beszéltem. (•— Mit mondott Konrád Sá­­rosiról?) — Nagyon tetszett neki Sárosi a unlog­imimus ki kell menni s aki ennek az ellenkezőjét állítja, azt joggal érheti az oktalan pesszimizmus vádja. Elsősorban a prágai já­ték az, melyből következtetéseket lehet és kell levonnunk arra­­nézve, hogy állunk a játéknívó­val. Minden mástól függetlenül meg kell állapítani, hogy a cseh­­szlovák csapattal döntetlent el­érni Prágában olyan teljesít­mény, mely bizakodó reményt ébreszthet fel mindenkiben. Prá­gában a magyar csapat még csak egyszer verte meg a csehszlovák válogatottat­. S ha ennek a mos­tani prágai döntetlennek a­­kí­sérő körülményeit nézzük, látjuk, hogy a magyar csapat végig fö­lényben volt. Olyan döntetlen volt ez, melynek végeredményben a csehszlovákok örülhetnek s ez annál örvendett­­ebb ránk nézve A meccs folyamán számtalanszor csak a szerencse őrizte meg a prágai kaput a góltól. Jele annak, hogy a magyar csapat va­sárnap hadilábon állt a szeren­csével. Nem „jött ki” minden. De a mérkőzés képe megnyugtató bizonyságot nyújt arra, hogy tu­dunk s azok a lehetőségek, me­lyek vitán felül benne vannak a magyar csapatban, a kibontako­záshoz állnak közel. Ha egy Prá­gában elért döntetlennél balsze­rencséről kell beszélni, az szer­fölött biztató jel. Ha a szakértő ridegségével nézve a játékosok teljesítményét, nem dicsérhetjük őket feltétel nélkül. De a feltét­lenül biztató jelenségeket észre kell venni. Az meg aztán a leg­­vétkesebb sötétenlátás lenne, ha valaki a bolgárok ellen kiálló, „egyenlő erejű” válogatottnak becézett, de valójában pillanat­nyilag második garnitúrának számító csapat játékából vonja le azt a következtetést, hogy nem szabad kimenni a világbajnok­ságra. Le kell szögezni, hogy a világbajnokságnak nincs favo­ritja és egyik ország sem mehet biztosra. Sok egyforma esélyű nemzet találkozik majd ott s Magyarország feltétlenül közte van az egyforma esélyűeknek. Nem jelenti ez, azt, hogy a lehető legrózsásabbak a világbajnoki ki­látásaink, de további gondos, lel­kiismeretes előkészítő munka, csiszolás után feltétlenül meg lesznek a jó szereplés előfeltéte­lei. Biztosra nem lehet menni, mert ha a futball nem lenne „di­csőségesen bizonytalan”, akkor a futball nem lenne az a változa­tos, izgalmas játék, aminek most legnagyobb népszerűségét kö­szönheti. matnittrtgs játéka. Kifejtette, hogy nagy véle­ménnyel van róla, de megjegyezte azt, hogy ha Sárosi egy gondolat­tal gyorsabb lenne ... (—... szóval ugyanazt a hi­bát látta, amely hiba nála, a nagy Csaminál sokszorozva volt meg.) — Így van. (— Hát az öreg Planicska?) — Még mindig tud. Neki sokkal több dolga volt, mint Hádának, mert — mondhatom — amíg a csehszlovák kapu ellen 18—20 ko­moly támadást vezetett a magyar csapat, addig Háda kapuja ellen csak 5—6 ilyen komoly támadás jutott. (— Mi volt Sternberg és Pécs között?)­­— Meccs után Sternberg éppen az én fürdőszobámban fürdött és mutatta a nyomokat. Ő mondta, hogy Pócs beugrása szándékos volt s hozzátette, hogy ő nem az a játékos, aki ilyesmit nem ad vissza. „Visszaadtam■ az első alkalom­mal”, mondta. Ezzel az ügy elintézést is nyert.* Búcsúzunk. Salgó Imre még hozzáteszi: — Ha az első félidő végén nem kapjuk az a szerencsétlen gólt s ha így l:l-el fordulunk, akkor szü­net után egészen más lett volna az eredmény. Sokkal jobb ... B. M. B. Május elsejét csak két csapatunk használja ki Újpest Pozsonyban, a Nemzeti Karlsbadban játszik ma — Saját tudósítónktól — Május elsejét külföldön több országban érdekes mérkőzések tarkítják, így például Bécsben bajnoki meccseket is játszanak. A mi részünkről csak két ma­gyar csapat áll ki, mindkettő túrameccset vív. Újpestnél már szokásba ment át az, hogy a csa­pat május elsején Pozsonyban a Bratislava ellen játszik, így lesz ez ma is. Ugyanakkor a Nemzeti kladnói szép sikere után tovább utazva ma Karlsbadban játszik. Lett volna még egy harmadik mérkő­zés is, ezt a Budai „11” akarta játszani, de mint ismeretes, az OTT ezt nem engedélyezte. MA REGGEL UTAZIK AZ ÚJPEST A DÉLUTÁNI MÉRKŐZÉSRE Vasárnap a késő esti órákban informálódtak az Újpest vezetői a válogatott játékosok állapotá­ról. Számítanak a Prágában meg­sérült Sternbergre is, de az sem baj, ha ma nem vállalja a játé­kot, mert jó formában levő tarta­lék, Kiss Gábor áll rendelke­zésre. A túracsapatot összeállí­tották. . Egyetlen újság benne, hogy az utolsó bajnoki mérkőzé­sen és a bolgárok ellen játszott Tamássy helyére Pusztai kerül. Azaz: Hóri — Futó: Sternberg (Kis) — Seres, Szűcs, Szalay — Pusz­tai, Jávor, Avar, Kocsis, P. Szabó. A tizenkét játékos közül Stern­berg, Hóri és Futó már tegnap délután megérkezett Pozsonyba — Prágából, a többiek ma reg­gel 7 órakor indulnak a Nyuga­tiról Langfelder és Tóth vezeté­sével. !" ———a/ Tekintve, hogy bolgárok voltak az ellenfelek, a nézőtér kertész­­viccektől hemzsegett. Ilyeneket hallottunk: — Hajrá, kelkáposzta! — Ne figyelmeztesse, bíró! Falra hányt borsó! És ehhez hasonlók. Aki többre kíváncsi, az írjon ki egy pályáza­tot. Cseh önző Egy hölgynek magyarázta a lo­vagja a futballt. A hölgy nem na­gyon értett a dologhoz!­­ A lovag éppen Cseh Matyit szidta: — Hogy ez milyen ön­ző! Az nem szó! A hölgy érdeklődött: — És miért önző? Mit csinál, amikor önző? — Kérlek szépen, nem adja oda senkinek sem a labdát, ő maga akar mindent csinálni. — Hogyan? Ő maga akar min­dent csinálni? Akkor talán nagyon önzetlen... — Jaj, ide figyelj, éppen for­dítva... Nem sikerült megmagyaráznia... Fábián A kapitányra sokan kiabáltak egy alkalommal, amikor a taccs­­vonalra szaladt vadonatúj kalap­jában, hogy Cseh Matyit össz­­játékra intse. — Mit szólsz ehhez a­ Fábián­hoz? — kérdezte a barátját egy néző. — Kissé mintha meghízott volna. Jobb eset Az első félidőben sehogyan sem ment a csapatnak. A biztos pontok is úgy inogtak, mint a fák a vi­harban, hogy költőiek legyünk. (A vihar nem nagyon stimmel, mert a bolgárokra ezt igazán nem lehet mondani.) Szalay, aki Nádastól megkapta a meg­bízhatóság szobra jelzőt (igaz, hogy akkor, amikor éppen nem volt megbízható...), úgy kihagyott, hogy bolgár szemszögből öröm le­hetett nézni. Egy szurkoló kétség­­beesetten nézte Szalayt és ezt mondta: — Rettenetes! Miért kell nekem ilyesmit látni! Egy másik rászólt: — Addig jó, amíg látjuk. Talán jobb lenne, ha Prágában csinálná ugyanezt ? Különbség Mándi játékát: szerető jóindu­lattal nézte a közönség. Néha egé­szen hosszúra sikerült fölszabadító rúgásait hatalmas tapssal honorál­ták. S nemkülönben megtapsolták ravasz közbelépéseit, nagyszerű helyezkedéseit. — Barátom! — lelkesedett va­laki. — Ez még mindig a leg­­nagyobb bekker:■ közé tartozik., Valaki megkockáztatta ezt a megjegyzést: — Hát azért Sestához nem had fordítható! Az előbbi harciasan feléje for­dult : — Szeretném tudni, miért nem?. — Mert őt nem pofozta meg Gabrovszki. így is lehet érteni Fuchs Géza, a kitiltott szurkoló­vezér nyugodtan sétált nemcsak a nézőtéren, hanem a salakpályán is. Róla hangzott el ez a beszélgetés: — Nézd a Fuchs Gézát. Ott sé­tál a pálya szélén! — Na ja, a pályáról ki van tiltva... Huj! Huj, Hajrá! Sehogyse tudott a közönség a bolgár-magyaron felmelegedni. Egyáltalán nem lehetett hallani azt a hangorkánt, ami máskor annyira jellemzi az ilyen nemzet­közi összecsapásokat. Egy izben­ azonban egy úr mégiscsak elordí­totta magát: — Hajrá magyarok! A szomszédja azonban leintette:' — Hagyja! Úgysem hallatszik el — Prágáig.* (Mikor levonultak a csapatok* Mándit tapsolták a barátai: — Jól van, Gyula. Most direkt elmegyek a Sugár és Barnához, veszek egy kalapot és megemelem előtted...) Nagyon megy a békési csapatok­nál.. A BTE az I. osztályban még ve­retlen tavasszal, a II. osztályú BISE pedig szintén jól áll. A BTE ősszel 12. volt, most meg már a 1 5. helyen áll, pedig egy mérkőzéssel keveseb­bet játszott, mint az előtte levők. Már bajnoki reményeket kezdenek táplálni a BTE-isták. — A BISE, fia így halad, feltétlenül felkerül az I. osztályba. (K. B.) Sikerrel kecsegtet a szegedi REAC-nak a Kecskeméti AC elleni óvása. Romhányi volt JTE miatt óvnak a szegediek és azt állítják, hogy az átigazolási ideje alatt ját­szott egy meccset a JTE csapatában. A mérkőzést vezető bíró ezt tényleg igazolta. Most már az dönt, hogy nyilvános volt-e a meccs, vagy sem. * 3

Next