Nemzeti Sport, 1934. július (26. évfolyam, 127-149. szám)

1934-07-01 / 127. szám

4 nagy pihenésben. Ezzel vége is a játéknak. Kl®£$ inznlt&tla GiBKPOng Mm Amint a mérkőzésről levonult a scát csapat, az alagút végén lévő bíróöltöző előtt a kladnoi Klocs nekirontott a bírónak és két ke­zével megragadta a bíró fejét. Súlyos verekedés tört volna ki, ha Caironi nem löki el teljes erővel magától a magáról megfeledke­zett játékost, akit a Klacno-veze­­tők nyomban belőttek a belső fo­lyosóra és bevitték az öltözőbe. A csapat többi tagjai közül is né­­hányan megálltak a bíróöltöző előtt és hangosan szitkozódtak. A bíró azonban ekkor már bevonult az öltözőjébe és a kladnói vezetők energikusan az öltözőikbe paran­csolták a játékosaikat. Megkér­deztük Caironi bírót a történtek­ről, aki azonban csak annyit mon­dott az incidensről, hogy erről je­lentést tesz a Kupa-bizottságnak. * Kladno öltözője sokáig hangos a bíró szidásától­. Nem a leghí­­zelgőbb kifejezések röpködnek a levegőben. Mindenki elismeri ugyan a Ferencváros nagy klas­szisát, de a bíróról csak rosszat tud mondani. Amikor azt mond­juk Kraus centerhalfnak, hogy hi­szen a bíró rengeteg ferencvárosi támadást is elállított lesállás cí­mén, Kraus így szól: — Azok tényleg offszájdok is voltak, de a mieink nem! Hirtelen nagy üvegcsörömpölés zaja veri fel az öltözőt. Klocs nagy izgalmában elejtette a limonádés poharat. Az öltöző rácsos ablakán bebámészkodó fiúk közül az egyik felkiált: — A zwionya, Kiadná, milyen ideges!* A csehszlovák játékosok fenye­getőzve vonulnak el a ferencvárosi öltöző nyitott ajtaja előtt. Sárosi és Polgár beugrik az ajtón és csak ámulva néz kifelé a magukról megfeledkezett csehszlovák játé­kosokra. — Hát ez is lehet? — kérdik egymástól. Sárosi csóválja a fejét. — Ilyen társaságot! ? A mérkő­zés közben állandóan fenyegetőz­tek, hogy elrúgják a lábam és csak jöjjek Kiadno­ba! Mallinger elnök hallva a Cai­o­­nin esett inzultust és a játékosok panaszait, leszögezi: — Messilel kell beszélni — mondja Klement felé — és a kupabizottságtól a megfelelő védő­intézkedést kérni Kladno­ba, ezek­nek a fenyegetései ellen. Nem va­gyunk hajlandók agyonrágatni magunkat, le aratott győzelme nem a véletlen­­ eredménye volt. Kitűnő képvise­lője a kulturált csehszlovák fut­­ballnak, ugyanazt az iskolát ját­­sza, mint a Sparta és csak a Fe­rencváros mostani kitűnő formá­ja előtt kénytelen meghajolni. Herczog Edvin: A Ferencváros­nál a gólok szerencsés akciókból születtek. A Kladno nagyon nehéz lesz odahaza, mert a keskeny kladnói pálya nem fog feküdni a Ferencvárosnak. Iváncsics: A nagy eredmény el­lenére azt mondom: nehéz lesz Kladnóban. A Kladno a mezőny­ben nagyon szépen játszott. Mayer Béla: A Ferencváros halfsora mintha gyengébb lett volna, de így is megérdemelt volt a győzelem. Kladno igazolta elő­zetes jó hírét. Dietz eb­., az MLSz alelnöke: A Ferencváros a nedves talajon nem a megszokott magasnivójú játékát játszotta. Egyénileg Kemény, Toldi, Lázár és Korányi tűnt ki. Schlosser Imre: A Ferencváros megérdemelte a győzelmet, a két halfsor közötti tudáskülönbség döntötte el a mérkőzést. Pozsonyi Imre: A Kiadno na­gyon jó, legalább olyan, mint a Slavia és a Sparta, nehéz lesz otthon, mert alattomosan játszik. Egyénileg Toldi, Lázár és Laky tetszett nekem. Klubik elnök: A bíró volt a leg­nagyobb akadály csapatunk érvé­nyesülése előtt. Falus titkár: A Ferencváros minden tekintetben jobb volt, a bíró szörnyen nyomott bennün­ket. Pleticha edző: A Ferencváros olyan jó csapat, hogy nem volna szüksége a bíró ilyen támogatá­sára. Kraus, centerhall, csapatkapi­tány: A Ferencváros nagyon jó csapat. Jobb, mint mi. Éppen azért nem értem, hogy miért kell neki még bírói segítség is. A bíró nem hagyott bennünket még lé­­lekzetet sem venni. Kladnóban mi győzünk, de ezt a gólkülönbséget már nem lehet behozni. Caironi bíró: A Ferencváros hatalmas csapat. A Kladno infe­­rioris ellenfél volt számára. Salgó Imre, a BT társelnöke: Nem viselkedett középeurópai mó­don a Kladno. Révész Béla edző: A bíró jó in­dulattal volt a Ferencvárossal szemben. A Ferencváros azonban nagyon jó. Blum edző: Szép mérkőzés volt, a Kiadna jobb csapat, mint a híró megelőzte. Klement Sándor: Kétségtelenül megérdemelte a Ferencváros a győzelmet, ha nem is mutatott olyan nagy játékot, mint a Flo­ridsdorf ellen. Nem lesz könnyű dolgunk Kladnóban. Polgár: Bokán rúgtak az ele­jén, nekem­ nem ment ma jól. Rátkai: Nagyon durvák voltak. Nagy pechem volt. Korányi: Tudjak futballozni, csak ne volnának olyan fegyelme­zetlenek. Laky: Még életemben nem ját­szottam ilyen társaság ellen. @­mm greesem a nyilat­­kozók allótnak a r­ ufinstoll­ ­ Fischer Mór: A Ferencváros és az Újpest szereplése a Közép­­európa Kupában igazolja azt, hogy a világbajnokságokon jogos esé­lyekkel indultunk. Ezek a Közép­­európa Kupa-mérkőzések hivatot­tak eldönteni az egyes országok futball értékét. A mai mérkőzés kemény kupamérkőzés volt, amely egy eddig ismeretlen csapatnak, a Kladnónak az értékeit mutatta meg. Nehéz ellenfele lesz a Kiadno a Ferencvárosnak odahaza. Kenyeres Árpád, az MLSz főtit­kára: Nagyon erős játék volt a Kiadno részéről, de a Ferencváros sokkal technikásabb és kombiná­­ciósabb játékával nem engedte őket szóhoz jutni. Nehéz ellenfél lesz odahaza. Csányi dr.: A Kiadno beigazol­ta, hogy az Ambrosiana fölött il Kiadno lehet mentes, de a Ferencvárosban­ nem az Furcsa játék ez a futball. — Van úgy, hogy 6:0-ra győz a csapatunk és mégsem vagyunk elégedet­tek. Ez a frappáns eset következett be a Ferencváros—Kiadno mérkőzé­sen is. A Ferencváros nagyvona­lúan kezdett, hamar be is ejtett két gólt és az első tíz perc alatt kiderült, hogy a Kladno-mumus csak Milánóban lehet, Budapesten nem. A Ferencváros amúgy is hajlik arra, hogy fölényeskedjék, de emberileg érthető is, hogy ilyen fárasztó futballév után a játékosok nem mennek minden kí­nálkozó helyzetbe teljes energiá­val. Hiszen félgőzzel, sőt negyed­gőzzel is biztosan szerezték be azt a hat gólt, amit bizony Kladnóban alig lehet már behozni. Sok szép dolgot mutatott be a Ferencváros, gólhelyzete még több volt, mint a Floridsdorf ellen, gólt azonban kevesebbet lőtt. Rengeteg helyzet maradt ki, mert a csatárok nem érezték az utolsó pillanat erőbedobásának szükségességét. Az ilyen Florids­­dorfok és Kiadnék tehát kellemes ellenfelek, ha arra gondolunk, hogy könnyű rajtuk keresztül be­jutni a következő fordulóba, vi­szont kellemetlenek, ha látjuk, hogy miként rontják el a magyar csapatot, amelyre pedig még igen nagy feladatok várnak. Örvendetes volt látni, hogy egy ilyen intelligens center lábán,, mint Sárosi, hogyan fogadja meg a csapat a szakemberek tanácsait. Az okvetetlenkedők által meg sem értett, de annál jobban kigúnyolt meredek passzok most már sza­bályt jelentenek a zöld-fehérek tá­madósorában és egyik gólhelyze­tet a másik után teremtik meg. Ha a befejezést is elsajátít­ják még csatáraink, akkor nem kell félteni a magyar futballt. Feltűnő volt, milyen sokszor ug­ratta be lesállásba a kredmói véde­lem a ferencvárosi csatársort.­­• Csodálatos volt, hogy nem jöttek rá a ferencvárosi fiúk ennek ellen­szerére: nem szabad sokáig vezet­ni a labdát, mert akkor ideje van a védelemnek a befutásra, a többi csatár pedig ösztönezettten előre helyezkedik és lesállásba kerül. A ferencvárosi támadók azonban így is annyira tudták variálni játéku­kat, hogy ezzel a taktikával sem ment végeredményben semmire a kladnói védelem. nem min­kül­­is a Fest 3Kk­­­ustrosnak Ez persze meglátszott a játéko­sok teljesítményén is. Hádának kevés labdája volt, könnyen úz lett mind a három fölött Bán mindig jobban fejlődik. Vérbeli futballista. Csak úgy sugárzik be­lőle a játékintelligencia. Korányi­nak se volt már több akciója, ami a nagy Korányit festette elénk. De néha még elragadja a hév és túl nagy kockázatot vállal. A fede­zetsorban a két szélső hafi nagyot játszott. Lázár technikája éppen a­z ilyen gyengébb ellenfelekkel szemben csillog. i Riky is úr volt a maga oldalán. Móré inkább a pu­hán csúsztatott paészakban volt mester. A védekezés munkájában ki-kihagyott. A szárnyakra sem gondolt A csatársorban Sárosi nagy­szerű futball-érzéke elfelejteti a remek húzásaiban gyönyörködő nézővel, hogy Gyurka bizony még mindig nagyon passzív a gól előtt. Toldi remekül játszott az első félidőben, kiemelkedően ő volt a legjobb csatár. Szünet után nem sikerült pár lövése, azután tartóz­kodóbban játszott. Kemény gyen­gén kezdett. Túl hamar túlad a labdákon. A II. félidőben volt né­hány kabinetalakítása. Polgárnak nem sikerült szinte semmi. Rossz napja volt. Rátkayt is láttuk már jobban is játszani. A Kiadno modern futnám látszik, de egyelőre még gyengén. Sok kvalitás van a csapatban, de még nem forrott egybe az együttes. Sok csiszolnivaló van még a csa­pat játékán és viselkedésén. Hiányzik a nemzetközi rátán. Pe­dig a magyar közönség, amely a Slavián és Spartán keresztül is­merte eddig a csehszlovák fut­ballt, máshoz val szokva eddig. Sehogyan sem tudtak a vendégek beletörődni, hogy a Ferencváros rúgja a gólokat, pedig érezniük Üllői­ út, 15.000 néző. Bíró: Égner K. A B- közép már szépen kezd tö­mörülni, mikor feláll a két csapat. BSzKRT: Régi — Belcsik, Léhner — Szaller, Őry, Király — Báder, Berecz, Gergely, Weisz, Tóth. Soroksár: Pécsi — Vadász, Schmidt — Kocsis, Szollár, Holczer — Kelemen, Zimonyi, Páli, Horváth, Szeder. Soroksár támad, de Gergely szép lövése kapja az első tapsot. Weitz pompás labdájával Tóth megfut, Kocsis kornerre szereli. Az ellentá­madást Kelemen vezeti, bead, Sze­­dert 2 méterre a kaputól Régi önfel­áldozó vetődéssel szereli. A nézőtér hangulata nem melegszik. Mitől is melegedne? Csak egy-két lelkes, neki­keseredett szurkoló vakkantja el néha magát: — Hajrá Soroksár! (vagy) — Hajrá BSzKRT! Nem sok eredménnyel. A talaj csúszós és kissé mély. Sok a bukdá­csolás. Még több a rossz passz. A 16. percben Zimonyi kitör. Léhner a büntetőn belül kézzel tartja vissza. — 11-es! — ordít a nézőtér, de a bíró sípja hallgat. Most a BSzKRT jön. Báder lövése felső kapu­fáról Tóth, innen Gergely elé pattan. Gergely biztosam mellé 16. Aztán Tóth lő 2 lépésről Pécsibe. Hullámzó, csapkodó játék alakul ki. Szeder ki­áll, majd visszajön. Nagy a BSzKRT nyomás a vége felé, de — hajh — csatárok! Szünetben a BSzKRT öltözőben Rozenberg dr., az OIB elnöke pat­tog: — Amit csináltok, az a Nemzeti Bajnokság antipropagandája! Jönnek a BLASz „haverok”, Illés, Kovács dr. Belátogat Lénárt, a BLASz főtitkára: — Nem akarok sértegetni — mondja — de ennél még az Elektro­mos is különbül játszott Sopronban. A soroksáriak a talajra panasz­kodnak. Pécsi a lábát fogja és jaj­gat. Szünet után vígan folyik tovább a csapkodás. A 6. percben Gergely felső kapufát lő. A soroksári akciók Páli tehetetlenségén halnak el. Ki is megy a balszélre. Horváth lesz a center, Szeder a balösszekötő. Nincs esemény a 25. percig, amikor meccsdöntő helyzete van Soroksárnak. Kelemen begurít az ötösön álló Hor­­váthnak, de ez nyugodtan mellé lő. A 28. percben esik az első gól. Előbb a Tóthot szerelő Vadász ke­zét érinti a labda (a közönség és a BSzKRT 11-est reklamál — hiába). Majd kornert rúg Berec. Schmidtről Báder elé pattan a labda s Báder ballal a jobb sarokba védhetetlen gólt lő. 1:0. Vadász a gól előtt kézzel belenyúlt ugyan, de a bíró természetesen a gólt ítéli meg. Öt perc múlva egyen­lít a Soroksár. Kocsis 30 méterről laposan keresztbe küld egy szabad­rúgást . Páli nem hibáz. 1:1. Még Holzert teríti le Léhner. Majd Berecz és Szeder karamboloz labda nélkül. A bíró mindkettőt kiállítja. Kelemen belelő az asztalba, melyen a kupa nyugszik. — Mi az? Kelemen mégis eldönti a kupát? — szellemeskedik a néző­tér. Aztán vége is. Most mi lesz? Lesz hosszab­bítás? Nagy vita indul meg. Soroksár ra­gaszkodik a hosszabbításhoz. Kle­ment kijelenti, hogy 6-kor be kell fe­jezni, addig, ha akarnak, felőle játszhatnak. Lénárt, a BLASz fő­titkára a BSzKRT-ot lebeszéli a já­tékról. Égner fütyül. A csapatok ki­vonulnak. A bíró kijelenti, hogy neki vezetni kell tovább, mert különben felfüggesztik. Botrányos vita Erdős és Denhoffer között, a közönség ordít: — Elég volt! Jön Rozenberg dr., az OIB elnöke s azt rendeli, hogy hagyják abba. Végül is Salgó, a BT alelnöke oldja meg a kérdést. Karonfogja Égnert és levezeti, mondván: — Ha az OIB elnöke parancsolja (!), abba kell hagyni. Kritika: Teljesen nívótlan s a Magyar Ku­pához méltatlan játék volt. Egyik csapatról sem lehet sok jót mondani. A BSzKRT-ban a védelem és a half­sor még megfelelt, de a csatársor tehetetlen volt. Egyénileg csak Ki­rályt és Bődért lehet dicsérni. So­roksár teljesen letört csapat. Ilyen összetételben mit fog csinálni az I. ligában? A védelem azonban itt is megtette a magáét. A fedezetsorban Kocsis és Holczer küzdött, a csatár­sorban viszont csak Kelemen volt csatár. Nyilatkozatok: Kutrucz, a BSzKRT edzője: Pechünk volt. Három góllal jobbak voltunk. Csatársorunknak nem ment a kapu előtt. Negyedy, a Soroksár edzője: Lé­­leknélküli játékkal nem lehet győzni. '­­ ———KSS A Magyar Kupa megismételt döntője sem hozott döntést BSzKRT*-Soroksár Isi (OsO) Nívót­an csapkodó játék, befe­jezés után botránnyal fűszerezve Gottesmann férfiszövet-kölöt­legességek képésdrak nagyban is kicsinykén Budapest, u. Beán Ferenc­ tér 1 A Társadalombiztosítási Alkalmazottak Országos Segítőegyesü­letének szállítója Vasárnap, 1034 július 1. SCHMLL P­ASTA kellett, hogy tudásban bizony még messze vannak a zöld-fehérektől. A csatársorban Klocs a legna­gyobb klasszis, a többiek csak igyekeztek. Folyamatos akciók csak a legritkábban sikerültek. A fedezetsorban Kraus a legérté­kesebb ember. A védelem munká­ja azonban annyira elfoglalta, hogy a csatársor támogatására alig maradt ideje. Boréka bátor védőhalf. A védelemben Nejedly a vezér. Határozott, jól rugó hátvéd. Haber szerényebb képességű játé­kos. Tichy vállalkozó kedvű és na­gyon rugalmas kapus. Dísze a Planicska-iskolánakc. Caironi bíró nagyszerű meglátással vezette a meccset. A rengeteg les­áll­ás igen nehéz feladat elé állította. Ebben alig tévedett, mint ahogyan igen jól ítélte meg a faultokat is. Ki­mondottan jó bírót ismertünk meg benne.

Next