Nemzeti Sport, 1935. február (27. évfolyam, 23-42. szám)

1935-02-01 / 23. szám

Péntek 12 fu­. 1935 február­­ XXVII. évfolyam, 23. szám. Megjelenik szerda és szombat kivételén*­ MINDEM NAP Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest VI., Rózsa­ u. 111. (Tel.: 112­0. 2­1-26) Uvéleim: Budapest 62. postafiók 24. Távirati cím: Nemzetisport Budapest. Csehiselovi­ciában 1 Ke, Bom­iniábam 6 lei, .Dugoszlá­viában 2% dinár Ausztriában ’ 20 Gr,. Németország­ban IS P?« Svájciban 15 e..­­Franciaországban 1 fr. Olaszországban — 80 I. Amerikában 4 eant Előfizetési díj? Belföldre negyedévre 1 P., egy hónapra 3 30 P. Ausztriába negyedévre 7 P. Észak-Amerikába 10 P, egyéb kül­földre # P. 6:3 a magyar-olasz kardmérkőzés eredménye nevezte BAER: — Megmutattam neki! (Azaz, hogyan adott saját költsé­gén leckét Max Baer „King" Levinsky­nek) — Saját tudósítónktól — Bizonyára mindenki emlékszik arra a december végén szárnyra­­szökkent híradásra, hogy a ne­hézsúlyú világbajnok Max Baer egy bemutatómérkőzés során ki­ütötte „King” Levinskyt, a ranglista kilencedikjét. Akkori­ban sokan csodálkoztak ezen a kiütéssel végződött bemutatón, sokan csodálkoztak és nem ér­tette senki a dolgot. Aztán elfe­lejtettük. S most itt a magyará­zat. Baer és Levinsky egy négymenetes bemutatóban egye­zett meg. A feltételek­ szerint B­a­e­r n­e­k nem szabad nagyon belefeküdnie, hogy, a chikágói halkereskedő Levinsky jó be­nyomást keltsen (a bemutató Chikágóban volt), amire azért volt szükség, mert megbeszéltek egy második, már komoly mécs­eset is, ugyancsak Chikágóban. Erre pedig csak abban az eset­ben dőltek volna a jó chikágóiak, ha a­ bemutatón reményteljesen mozog városuk fia. A második, meccsért Baer 50.000 dollárt (kb. 200.000 pengő) kapott vol­­na. Bizony, csak kapott volt rá. Mert most már, ez után a csúfos kiütés után, Levinsky­re senki sem kíváncsi többé Chika­góban. A második meccs tehát elmarad. És Baer SOJOCO dol­lárja is! A furcsa kiütési história pedig történt a következőképpen: ... De nem mondjuk el mégsem, talán jobb lesz, ha megszólaltatjuk az áldozatot, Baert, akinek ren­geteg dollárja bánja ezt a k. o.-t. Az újságírók kíváncsiskodó ro­hamára Baer dühösen a követ­kezőket­ mondta: * — Én kis naiv, azt hittem, hogy Levinsky betartja a meg­állapodásokat és könnyű bemu­tatót tartunk. Ámde keservesen csalódtam. Amint a gong meg­szólalt, Levinsky rámrohant, össze-vissza csapkodott, szét akarta verni a füleimet, néhány­szor nyakszirten csapott, egyszó­val nagyon „belefeküdt”. Egy darabig csak hagytam a dolgot, hadd legyenek boldogok a chiká­góiak, de a második menet ele­jén már annyira beleélte magát a hangulatba ez a (itt egy csú­nya jelzőt mondott Baer) hal­kereskedő, hogy már gúnyolódott is velem ... (Még a visszagondolásnál is ökölbe szorult a keze.) — ... elöntött a méreg. .Minek képzeli magát ez a bolha? Nem tudja, ki vagyok én? Na, majd megmutatom neki mindjárt! Ha­talmas szvingre lendítettem a jobb karomat és — megmutattam neki! Hát ilyen fiú ez a Maxié! öt­venezer dollárjába került, de megmutatta, ki a világbajnok! H. KANZEL az újpesti fedett teniszpályáról és a „sportok atyjáról** Az UTE jubiláris versenysoroza­tának kimagasló sportértékű állo­mása volt az a fedettpálya-bemu­­tató, amelyet a legjobb osztrák és magyar versenyzők részvételével ja­nuár közepén tartottak meg. Erről a bemutatóról emlékezik meg­ „A bu­dapesti teniszcsarnokban” c. cikké­ben,­a bécsi Sport­tagblatt hasábjain az osztrákok két év előtti nemzeti bajnoka, Berbert Kimér, az UTE-bemutató egyik vendége. Bevezetőben ír az UTE nagyszerű sporttevékenységéről, majd rátér a Kultúrházra s az abban lévő fedett teniszpályáról érdekes szakmegálla­­pításokat tesz. A pálya világítási berendezéséről a legnagyobb csodá­lat hangján emlékezik meg s a 45.000 gyertyafényi­, árnyékmentes indirekt világítást a legtökéletesebb megoldásnak tartja, amit „senki a világon nem­ tudna leutánozni”. Rámutat a pálya egyetlen, sajná­latos hibájára is, hogy t. i. az oldal­kifutó kicsi s ezért a keresztlabdák visszaütése­ néha akadályokba ütkö­zik. Cikke végén megállapítja a fel­tűnő jól tájékozott osztrák értenisze­­ző, hogy a fedettpálya életrehívása Aschner Lipótnak, az UTE elnöké­nek köszönhető, „aki 63 éve ellenére ma is kitűnő sportoló és a magyar sportnak egyik legnagyobb támoga­tója és mecénása ... Aschner Lipót­nak, a sportok atyjának nemncsak az UTE, de az egész ma­gyar sport­ nagyon sokat k­öszön­­het.” Kinzel fenntartás nélküli, őszinte elismerése és áradozó dicséretében csak az az egyetlen egy dolog szo­morú, hogy ez a dicséret­ az egyetlen magyar fedettpályának szól. De erről persze már­ az UTE igazán nem tehet. Az UTE és Asch­ner Lipót mindenesetre már meg­tette a magáét, sőt annál többet, hi­szen az újpesti fedettpálya nemcsak az UTE teniszezőinek, hanem a ma­gyar DC-keret tagjainak is megadja a téli játékalkalmat. A dicséretből tehát „Budapest” nem kérhet részt, mert ez kizárólag az újpestieknek szól. Budapest továbbra is el­szé­­gyelheti magát. ma vagy legkésőbb holnap Budapesten lesz mer a bécsi manler Még néhány apróbb kérdésben nincs teljes megegyezés a Hungária és új játékosa kézi­­ Talán már látszik is szombaton a Phöbus ellen — Saját tudósítónktól — Az egyiknek sikerül, a másiknak nem. A Hungáriának sikerült, a Ferencvárosnak nem. Már tudni­illik egy jó csatárt szerezni. Si­monyi is jó csatár, de a bécsi­ Mich­­ler sem rossz.­ Hiszen láttuk, ami­kor itt járt a „csodacsapattal”, milyen jól játszott jobbösszekötőt. Meg azután az sem rossz ajánló­levél, hogy valaki bekerülhetett Meisl csodacsapatába. De nem bi­zony. Még­hozzá nem is egyszer, hanem sokszor. Van is nagy öröm a Hungáriá­ban. Tegnap boldogságtól sugárzó arccal jött fel a kaszinóba min­denki. A vezetők visszavonuak tárgyalni, a szürke tagok pedig egymástól kérdezgették: — Mondja, jó játékos az a Mid­­ler? Mindenki tud valami jót mon­dani róla. k­ik többször látták őt játszani, azok nagy fiúk itt ma este. Sokat mesélhetnek róla. De a legnagyobb fiú mégiscsak Kisfalvi doktor. Az igen, az jól megcsinálta ezt a dolgot. Nerrt tudott róla sen­ki. Azt mondják, hogy még a fele­sége sem tudta, hogy Bécsbe uta­zik. Malterért... De Kisfalvi is itt van. Nagy mellénnyel sétál. Büszke és ezt nem is tagadja, amikor megkérdezzük­: — Mikor volt Bécsben, doktor úr? — Hétfőn. Még­ vasárnap éjjel a körúti kávéház sportasztalánál ül­tem­ s hétfőn hajnalban már utaz­tam Béc­s felé. Nem tudott az utamról csak egy-kéti, elnökségi tag. — És legalább megvan már Müller szerződése? — Uraim, ha­ mi csinálunk vala­mit, az „meg van csinálva’'. Ki­­lencvenkilenc százalékig kész a szerződés. Többet nem is tudunk vele be­szélni. Már viszik is őt az elnöki szobába. Útközben majdnem szét­szedik. Mindenki szeretne részlete­ket hallani a bécsi útról. Preiszmann is boldog. Szívesen beszélget a Müller-ügyről. — Fix már­ az ügy, Józsi bácsi? — kérdjük tőle. — Kilencven százalékig. (óvatos ember ez a Preiszmann.) — Mi hiányzik még? — A feltételek körül van egy kis baj. Na, nem a klubbal, sem az osztrák szövetséggel, mert ott min­den rendben van,­­ hanem hát a fiúval nem tudtunk még minden­ben megegyezni. Egy-két apróságot itt fogunk vele elintézni. — Itt? Hát már jön is? — Pénteken, de legkésőbb szom­baton Pesten lesz. — , Még utóbb beállítják a Phöbus ellen? — Miért ne, ha edzésben van? Ha pedig nem, akkor a Budai­ „11” elleni Magyar Kupa-meccsen fog bemutatkozni. — Jó játékosnak tartja? — Kiváló játékos, aki a belső posztok bármelyikén egyformán jól jtászik. Szokatlan lesz a környezet részére, de intelligens osztrák fut­ballt játszik s így reméljük, hogy nálunk is ham­ar feltálalja magát. Bár olyat is hallottunk már, hogy Angliában fizettek egy játékosért párezer fontot ,a játékos régi egye­sületében ragyogó volt, s új egye­sülete­ nem tudta őt használni. Csak így ne járjunk vele... Lenkey Imre is a legjobb véleménnyel van Müller felől: — Egészen, kiváló játékos. Jól fejel, pompásan cselez s egyformán jól lő mindkét lábával. Nagy nye­reség a csapatnak. Mándi már játszott is néhányszor ellene. Ő is tud róla egyetm­ást mondani. — Kitűnő játékos. Most már el­árulhatom, hogy tavaly ősszel én voltam­ az, aki az elnök úrnak mon­dottam: egy jó játékos szalad Bécsben, azt kell­ megvenni. Müller a neve és a WAC-ban játszik. Ak­kor leintettek azzal, hogy azért ajánlok csatárt, hogy a pénz el­fogyjon s be tudjanak bekket venni... Nagy Jóskát, a kitűnő edzőt is megkérdezzük: — Ismeri Müllert? Milyen já­­tékosnak tartja? — Sokszor láttam játszani Mül­lert, mindig jól játszott. Nagy csa­tárnak tartom. Mielőtt eljönnénk a kaszinóból, még Preiszmann alelnök kér meg bennünket: — Azt tessék még okvetlenül­­ megírni, hogy főleg. Fischer Vil­mos régi klubtársunknak köszön­hetjük, mind anyagilag, mind egyébként, hogy Michért megsze­rezhettük. Ö­­nélküle bajosan jött volna létre a megállapodás... Sok ilyen barátot a magyar futball­­nak... . az osztrák szíinettség kilátásba helyezte minier kiadásai A Hungária legújabb játékosá­nak ügyéről Fodor Henrik dr.-ral is beszélgettünk. Fodor dr. a kö­vetkezőket közölte velünk: — A Hungária Müller megszer­zésére irányuló akciója bizonyára sok,, emberben felkelti azt a, kér­dést: Miért szerződtet a Hungá­ria külföldi csatárt ? — A Hungária elgondolása az volt­­— folytatja Fodor dr. — hogy annak idején, mikor a, magyar fut­ball' nagy volt, 'a mi játékosaink siettek a­ válságban­­ levő osztrák futball megmentésére. A magyar fiúk’ voltak tanítómesterei annak a. bécsi futballgenerációnak, amely kitenmellé­khágóból a, „WUnder­­rpanmehaft" -ot. — Egészen logikus és érthető, hogy amikor kétségtelen, hogy a magyar ■. csatárklasszis kissé ha­nyatlóban van, még fordítsuk a dol­got, s a kitűnő bécsi iskola egyik legkiválóbb csatárképviselő­jétől próbáljuk feljavítani a fia,tol ma­gyar csatár generáció színvonalát. Pár évkel ezelőtt volt már egy bécsi, játékosunk, Schneider, Pepi. Mint ember is, mint játékos is jó­­,késelesen megfelelt. Ha Müller is így beválik, boldogok leszünk. — Egyébként, elárulhatom, hogy Michért, az Austrid szerette volna az orrunk elől­­elkapar­­dtaani, de akkor már olyan előrehaladott tár­gyalásban voltunk a WAC-cal, hogy ez nem sikerült nekik. , Müller Fodor dr. szerint ma dél­ben érkezik s még a mai nap folya­mán alá is írja a szerződést. Az osztrák szövetség már a kiadatást is kilátásba helyezte s így semmi akadálya nem lesz, hogy az új csa­tár a Hungária színeiben mielőbb szerephez jusson. Mülkr különben most 25 éves. Plitibus-pálya Újpest, Berlini­ utca Februárj­án, szombaton délután 1í8 órakor Phöbus­szezonnyitó barlóságos mérkőzés, előtte tyal órakor Phöbus B-Hungária B ■ SSZf m **£ ügerőversenyefil

Next