Nemzeti Sport, 1935. április (27. évfolyam, 65-85. szám)

1935-04-14 / 74. szám

Vasárnap, 1935 április 14. isai Délben hat újonc­cal megérkeztek a délnémetek Az egyik vezetőjük Leinberger, Otto Nerz birodalmi edző helyettese, a sok­szoros válogatott, aki rögtön meg­kérdezte : — Juray még mindig olyan nagy favágó ? — Saját tudósítónktól — Délben, 12 óra 45 perckor a Ke­leti pályaudvaron hirdeti a portás: — Bécsi gyors! Beáll a külső egyes vágányra ... Csányi József dr., Fodor Hen­rik dr., Langfelder Ferenc, Kis­falvi István dr., Róna Márton (aki ma a mérkőzésen Dietz kapitány helyettese) s Várkonyi Pál alkotja a fogadóbizottságot. Az egyik hátsó kocsiból jóked­vűen ugrálnak ki a délnémetek. Az első észrevétel: jól megtermett fiúk, nagyszerű kondícióban. De már jön is felénk Hans Tasch, a bajor gau (a gau vidé­ket, megyét, tartományt, kerületet jelent) vezetője. Ez a szélesvállú, szintén jól megtermett ember: újságíró. Örömmel üdvözöl min­denkit. A következő pillanatban már a rendelkezésünkre áll. Köz­ben fotóriporterek rohanják meg a társaságot. Egyszerre hat fel­vétel is készül. (— Melyik a csapat legerősebb része? — kérdjük.) — Talán a védelem. A két hát­véd gyakran játszott már együtt s mindkettő volt már országos válogatott is. Számunkra külön­ben igen jól jött ez a mérkőzés, mert legalább kipróbálhatunk több tehetséges újoncot. (— Ismeri a budapesti csapat összeállítását?) —­ Igen. És nemcsak én, hanem Münchenben mindenki nagyon erősnek tartja a magyar profi­­válogatottat. Münchenben csodál­koznak azon, hogy amikor az önök legjobbjai Zürichben játsza­nak, ugyanakkor Budapesten még­­ilyen sok kitűnő játékos maradt. Sőt hallom, hogy még Brünnbe is küldtek csapatot. Ismerem a bécsi Müllert is s vele nagyon veszélyes­nek találom a magyar csapat ösz­­szeállítását. Köziben már bérautókba szál­­lunk be. Mi éppen abba a kocsiba jutunk, amelyben az újoncok van­nak s a fiatalok nem győznek kér­dezni. Dicsérik a Rákóczi-utat, megnézik a Nemzeti Színházat, majd örvendezve fedezik fel az Urániát, a német Ufa budapesti moziját. Érdeklődnek a Duna fek­vése iránt, de már itt is vagyunk a szállodába. — Csak mosdani megyünk fel -­­ mondják a játékosok —, nem vagyunk mi fáradtak, hiszen csu­pán este 16kor ültünk a vonatra s­ jól utaztunk.­­ Mi Max Paulsmeierhez fordu­lunk, aki a bajor gall technikai vezetője: — Talán lehetett, volna jobb is az összeállítás — mondja —, ha elhozhattuk volna még egy-két nagyágyúnkat, de így is meg va­gyok elégedve a csapattal. (— Hány újonc játszik a csa­patukban?) .— Újonc Fink kapus, Knapp jobbfedezet és a csatársorból a balösszekötő Krumm kivételével mindenki. Szóval hatan vannak. (— Ki a legfiatalabb?) — A balszélső Siemersreiter. Nemrég még ifjúsági csapatban játszott. Alig 20 éves. Nagyon te­hetséges. (— Hányan jöttek?) ■— 13 játékos, 3 vezető s itt van még Markx úr, a Nürnberger S­uhr Blatt munkatársa, aki egy­ben a Der Kickert is tudósítja. Közben Ludvig Leinberger befe­jezi a szobák beosztását. Ő régi is­merősünk, hiszen nem is olyan rég még ő volt állandó centerhallja a német válogatott csapatnak. Ma ő Otto Nerz birodalmi edző helyet­tese. — Hogy mit szólok a mérkőzés­hez? — kezdi. — Kérem. Budapes­ten nem ajánlatos túl nagy önbiza­lommal beszélni. Én itt játszottam a délnémet válogatott csapatban, amikor kikaptunk 7:1-re (1929. XI. 1.) ... Akkor igen nagy bizalom­mal jöttünk ide. Most... nem szó­lok egy szót sem ... (— Játszik most valaki az akkori csapatból?) .— Nem. És az önökében? Olva­som Háda, Túrai nevét az ellenünk játszó csapatban Túrai még mindig olyan­­nagy favágó? Még mindig olyan kemény? — Ne,.... —- válaszol Várkonyi Pál. — Turay azóta lehiggadt, egy kissé megöregedett és sokat csiszo­lódott. — Azért... Valaki magyarul jegyzi meg: — Azért ez a Leinberger is nagy favágó volt. Leinberger nem érti, zavartala­nul folytatja: — Nekem meggyőződésem, hogy az ellenünk kiálló magyar csapat semmivel sem lehet rosszabb, mint a svájciak ellen kiálló csapatuk. — Ez­sben talán igaza is van —­­helyeselnek neki itt is, ott se. •— Kétségtelenül a védelem a mi legerősebb csapatrészünk — ismé­telgeti Leinberger — de azt hiszem és remélem is, hogy újoncokból álló csatársorunk nagyszerű játékkal lepi meg a pestieket. Tíz perccel később már jóízűen falatozik az egész társaság ... Mi pedig a délnémetektől kapott müncheni Abendblattban olvassuk azt, hogy „a bécsi Müllert azzal a célzattal állították a magyar csa­patba, hogy feltétlenül megnyerjék a mérkőzést"’... Az angol ligában az előlállók sorra pontot vesztettek Hét döntetlen! — Telefonjelentésünk — London, április 13. A mai forduló is meghozta a maga szenzációit. A tabella első négy helyezettje sorra pontot vesz­tett, persze, ez a sorrenden mit sem változtatott, mert valamennyien dön­tetlenül meccseltek. Megemlítésre érdekes esemény: öt meccs végződött 1:1 arányban s még további két dön­tetlen is akadt! Részletes eredmények: Aston Villa—Liverpool 4:2. Chelsea—Portsmouth 1:1. Derby County—Leeds United 1:2. Everton—Middlesbroug'h 1:1. Grimsby Town—Manchester City 1:1. Huddersfield Town—Blackburn Rovers 6:0. Leicester City—West Bromwich Albion 0:0. Preston Nortii End—Stoke City 5:2. Sunderland—Sheffield Wednesday 2:2. Tottenham Hotspur—Birmingham 1:1. Woolverhampton Wanderers— Arsenal 1:1. Meglepetések az asztali­tenisz csapatbajnoki küzdelmek során Valóban nagy érdeklődés mel­lett, kezdődött meg tegnap a DSC és az MTK küzdelme a csapatbaj­nokságért A két egylet összecsa­pása végig szép küzdelmeket és nagyon szép sportot hozott. Leg­jobban Bródy és Földy II. szere­pelt. A váratlan eredmények közül meg kell említenünk Kelen vendé­­gét Földi II.-től­, valamint Barny és Vermes győzelmét Mechlovits ellen. Az egyes mérkőzések eredmé­nyei : Bródy — Mechlovits 22 :20, 10:21, 21:13, Bródy—Láng 21:13, 21:14, Vermes—Mechlovits 21:23, 21:19, 21:12, Vermes — Kaba 21:17, 14:21, 21:12. Nyitrai—Kaba 15:21, 13:21. Nyitrai — Lictblau 17:21, 21:17, 21:14. Házi I. — Lichtblau 21:11, 21:18. Házi I.­— Kelen 21:16, 16:21, 16:21. Földi II. — Kelen 23:21, 24:22. Földi II. Roseman 21:19, 18:21, 21:15. Magyar—Rosemann 18:21, 18:21. Magyar—Láng 19:21, 21:23. Nyitrai — Mechlovits 13:21, 11:21. Házi I.—Kaba 21:19, 21:18 Földi II.—Lichtblau 21:13, 21:13­ Müller—Kelen 21:18, 8:21, 12:21, Bródy — Rosemann 21:16, 21:18, Vermes—Láng 11:21, 10:21. Vezet tehát 11:7-re a DSC. Ma este 7 órai kezdettel befejezik a meccset. Simon Andor, H. 24 éves 74 pontja van. Füsz Béla, Mezökovácshisza Szerkesz­tői üzenetben csak sportkérdő­sekre vá­laszolunk Annyit azonban kiüthetünk, h­otty példányszám rekordunk jóval felül van a JOO.WO-en. 3 Dudás itthon maradt Nem sok bizalom kisári a szombat reggel Brünnbe utazott harma­dik garnitúrát, de a gárda önbizalma­­s harci kedve sokat igazó — Saját tudósítónktól — Álmosan ásít a Nyugati pálya­udvar üvegcsarnoka szombaton reg­gel. Éles szél fut rajta keresztül. Megborzongatja az ember gerincét. Az üvegtetőn esőcseppek koppan­­nak. Fél 7 óra. Gyülekezik a Brünn­be induló válogatott eppedíció. Az egyik ablakból messzire kivi­rít a szegedi Korányi II. Szőke feje. Mellette a másik vidéki, Miklósi arca mosolyog bele a szürke reg­gelbe. A kocsi előtt Faragó Lajos körül gyűl össze a kisebb társaság. Sztancsik, Sáros, Varga és Tőrös veszi körül a budai vezért, aki csen­desen magyaráz a fiúknak valamit. Kollmann Ferenc, az expedíció egyik vezetője száll le éppen a ko­csiból. Mayer Béla is megjelenik a színen. Neki rögtön feladjuk a kér­dést: — Mi van Dudással, a hátvéd­del? — Nem jön — hangzik a felelet. — Nem is értem, hogyan keletke­zett az a hír, hogy még jöhet és hogy csak ma reggel a helyszínen fogom eldönteni, hogy ő, vagy Tő­rös jön-e, vagy esetleg Sáros ma­rad itthon, hiszen már tegnap egé­szen bizonyos volt, hogy Dudás nem jöhet. — S a többiek? — Már mindenki itt van. Gyorsan egy kis névsorolvasást tartunk: mindenki jelentkezik, csak Lyka, Serényi és Dudás II., a Hungária fedezete nem. Nemes azonban igazolja a hiányzást: — Ők képviselik az anyagbeszer­zési osztályt s most mentek enni és innivalóért, no meg az elmaradha­tatlan kártyáért, Szűcs Gyuri büszkén lobogtat egy virágcsokrot. Nem kétséges, hogy csinos hölgy ajándéka, mert roppant boldogság olvasható le a centerhalf arcáról. Ám mindenki vidám, mindenki mosolyog. Egyál­talán nem úgy festenek a fiúk, mint a halálba indulók, akik csak kikapni mennek Brünnbe. Kiderül, hogy az egész gárdából egyedül Szűcs játszott már a brünniek el­len. Ő — sajnos — éppen abban az 5:1-es brünni vereségben volt „társ”. — Hogy is állt fel akkor a csa­pat? — kérdjük Szűcstől. — Szabó — Bán, Sternberg — Seres, Szűcs, Palotás — Tamássy, Avar, Cseh, Polgár, P. Szabó. (A második félidőben a Hungária Du­dása is szerepet kapott balössze­kötőben.) — Huh! Micsoda nagy nevek! — kiált fel valaki. — Az ám, — jegyzi meg Faragó Lajos — a na­gy nevek elmentek Brünnbe és leálltak a pályán abban az édes hitben, hogy a brünniek már a nevüktől is megijednek és megtiszteltetésnek fogják venni, ha kikaphatnak az óriásoktól. Hát nem! Ma már nincs a névnek va­rázsa. Ma már a láb és a szív dönti el a meccseket. Szűcs Gyuri erősen bólogat és csendesen megjegyzi: — Most nem lesz 1:5 az ered­mény. Majd meglátják. De nemcsak ő, minden játékos duzzad a harcikedvtől és az önbiza­lomtól. — Győzni ak­árunk — mondja Nemes. — Lyka pedig már tipel is. — 1:2-re győzünk, Miklósi így beszél: — Ha olyan fórumban leszek, mint az Újpest ellen, akkor ember legyen a talpán az a brünni csatár, amelyik mellettem, elmegy. Azt mondják rólunk, hogy ,,ilyen ócska csapat még nem öltött magára ma­gyar válogatott trikót”, hát majd meg fogjuk mutatni, hogy ez az ócska csapat győzni fog. Nehézkesen, de megindul a vo­nat. — Lám, — kiabál vissza Lyka — milyen nehezen indull a vonat. Hiába, „súlyos” csapatot visz. Faragó Lajossal, az egyetlen bú­csúztatóval lengetünk zsebkendőt a fiúk felé. A budai vezér megjegyzi: — Jobban fognak szerepelni, mint a múltkori „nagy” csapat, különben sem olyan rossz ez az összeállítás! Brünnben ünnepélyesen fogadták a válogatottat — Saját tudósítónktól — Brünn, április 13. Simán megérkeztünk. A pálya­udvaron a brünni kerület vezetői voltak és üdvözöltek bennünket. Az érdeklődés igen nagy. Tekint­­ve, hogy itt múlt héten a Zidenice —Bohemiáns meccsre 12.000 néző jelent meg, a mi meccsünkre még többet várnak.­ ­. ­ A Főv. TKör a bajnokságtól való visszalépés gondo­latával foglalkozik és már vasárnap sem akar kiállani bajnoki mérkőzé­sére — Saját tudósítónktól — A Főv. TKör—VI. ker. FC mér­kőzés ismeretes botránya ügyében­­súlyos ítéletet hozott a BLASz egyesbírája. Négy hónapra meg­fosztotta a Főv. TKört pályavá­lasztói jogától, ami azt jelenti, hogy ebben az idényben a csapat már nem viheti saját pályájára ellenfeleit. Tekintve, hogy a Főv. TKör a kiesési zónában van, ez komoly következményeket vonhat maga után. A súlyos ítéletet az idézte elő, hogy a váci úti pályán nem első ízben fordult elő hasonló botrány és a szövetség erélyes kéz­zel akar végre rendet teremteni. A Fővá TKör vezetőit érthetően nagyon elkeserítette a súlyos íté­let. — Visszalépünk a bajnokság­tól — mondotta az egyik vezető —, már vasárnap sem állunk ki a PSC ellen. — Minden a bíró miatt, történt — kesereg Székely Árpád.— Pe­dig ne higgye, hogy mi elvből min­dent mindig a bíróra kenünk! Vasárnap például kikaptunk a BVSC-től 2:0-ra, de Glück Béla olyan játékvezetést produkált, hogy egy szót sem szólhatunk. Ha ő vezette volna, a VI. ker. SC elleni meccset, nem lett volna botrány. Remélhetőleg a Főv. TKör veze­tői nem fognak a visszalépés nem éppen sportszerű eszközéhez nyúl­ni, hanem a pályán fogják bebizo­nyítani erejüket. Szombat estére aztán megnyu­godtak a Főv. TKör házatáján, úgyhogy ma mindenkép kiáll a csa­pat.

Next