Nemzeti Sport, 1935. április (27. évfolyam, 65-85. szám)
1935-04-14 / 74. szám
Vasárnap, 1935 április 14. isai Délben hat újonccal megérkeztek a délnémetek Az egyik vezetőjük Leinberger, Otto Nerz birodalmi edző helyettese, a sokszoros válogatott, aki rögtön megkérdezte : — Juray még mindig olyan nagy favágó ? — Saját tudósítónktól — Délben, 12 óra 45 perckor a Keleti pályaudvaron hirdeti a portás: — Bécsi gyors! Beáll a külső egyes vágányra ... Csányi József dr., Fodor Henrik dr., Langfelder Ferenc, Kisfalvi István dr., Róna Márton (aki ma a mérkőzésen Dietz kapitány helyettese) s Várkonyi Pál alkotja a fogadóbizottságot. Az egyik hátsó kocsiból jókedvűen ugrálnak ki a délnémetek. Az első észrevétel: jól megtermett fiúk, nagyszerű kondícióban. De már jön is felénk Hans Tasch, a bajor gau (a gau vidéket, megyét, tartományt, kerületet jelent) vezetője. Ez a szélesvállú, szintén jól megtermett ember: újságíró. Örömmel üdvözöl mindenkit. A következő pillanatban már a rendelkezésünkre áll. Közben fotóriporterek rohanják meg a társaságot. Egyszerre hat felvétel is készül. (— Melyik a csapat legerősebb része? — kérdjük.) — Talán a védelem. A két hátvéd gyakran játszott már együtt s mindkettő volt már országos válogatott is. Számunkra különben igen jól jött ez a mérkőzés, mert legalább kipróbálhatunk több tehetséges újoncot. (— Ismeri a budapesti csapat összeállítását?) — Igen. És nemcsak én, hanem Münchenben mindenki nagyon erősnek tartja a magyar profiválogatottat. Münchenben csodálkoznak azon, hogy amikor az önök legjobbjai Zürichben játszanak, ugyanakkor Budapesten mégilyen sok kitűnő játékos maradt. Sőt hallom, hogy még Brünnbe is küldtek csapatot. Ismerem a bécsi Müllert is s vele nagyon veszélyesnek találom a magyar csapat öszszeállítását. Köziben már bérautókba szállunk be. Mi éppen abba a kocsiba jutunk, amelyben az újoncok vannak s a fiatalok nem győznek kérdezni. Dicsérik a Rákóczi-utat, megnézik a Nemzeti Színházat, majd örvendezve fedezik fel az Urániát, a német Ufa budapesti moziját. Érdeklődnek a Duna fekvése iránt, de már itt is vagyunk a szállodába. — Csak mosdani megyünk fel - mondják a játékosok —, nem vagyunk mi fáradtak, hiszen csupán este 16kor ültünk a vonatra s jól utaztunk. Mi Max Paulsmeierhez fordulunk, aki a bajor gall technikai vezetője: — Talán lehetett, volna jobb is az összeállítás — mondja —, ha elhozhattuk volna még egy-két nagyágyúnkat, de így is meg vagyok elégedve a csapattal. (— Hány újonc játszik a csapatukban?) .— Újonc Fink kapus, Knapp jobbfedezet és a csatársorból a balösszekötő Krumm kivételével mindenki. Szóval hatan vannak. (— Ki a legfiatalabb?) — A balszélső Siemersreiter. Nemrég még ifjúsági csapatban játszott. Alig 20 éves. Nagyon tehetséges. (— Hányan jöttek?) ■— 13 játékos, 3 vezető s itt van még Markx úr, a Nürnberger Suhr Blatt munkatársa, aki egyben a Der Kickert is tudósítja. Közben Ludvig Leinberger befejezi a szobák beosztását. Ő régi ismerősünk, hiszen nem is olyan rég még ő volt állandó centerhallja a német válogatott csapatnak. Ma ő Otto Nerz birodalmi edző helyettese. — Hogy mit szólok a mérkőzéshez? — kezdi. — Kérem. Budapesten nem ajánlatos túl nagy önbizalommal beszélni. Én itt játszottam a délnémet válogatott csapatban, amikor kikaptunk 7:1-re (1929. XI. 1.) ... Akkor igen nagy bizalommal jöttünk ide. Most... nem szólok egy szót sem ... (— Játszik most valaki az akkori csapatból?) .— Nem. És az önökében? Olvasom Háda, Túrai nevét az ellenünk játszó csapatban Túrai még mindig olyannagy favágó? Még mindig olyan kemény? — Ne,.... —- válaszol Várkonyi Pál. — Turay azóta lehiggadt, egy kissé megöregedett és sokat csiszolódott. — Azért... Valaki magyarul jegyzi meg: — Azért ez a Leinberger is nagy favágó volt. Leinberger nem érti, zavartalanul folytatja: — Nekem meggyőződésem, hogy az ellenünk kiálló magyar csapat semmivel sem lehet rosszabb, mint a svájciak ellen kiálló csapatuk. — Ezsben talán igaza is van —helyeselnek neki itt is, ott se. •— Kétségtelenül a védelem a mi legerősebb csapatrészünk — ismételgeti Leinberger — de azt hiszem és remélem is, hogy újoncokból álló csatársorunk nagyszerű játékkal lepi meg a pestieket. Tíz perccel később már jóízűen falatozik az egész társaság ... Mi pedig a délnémetektől kapott müncheni Abendblattban olvassuk azt, hogy „a bécsi Müllert azzal a célzattal állították a magyar csapatba, hogy feltétlenül megnyerjék a mérkőzést"’... Az angol ligában az előlállók sorra pontot vesztettek Hét döntetlen! — Telefonjelentésünk — London, április 13. A mai forduló is meghozta a maga szenzációit. A tabella első négy helyezettje sorra pontot vesztett, persze, ez a sorrenden mit sem változtatott, mert valamennyien döntetlenül meccseltek. Megemlítésre érdekes esemény: öt meccs végződött 1:1 arányban s még további két döntetlen is akadt! Részletes eredmények: Aston Villa—Liverpool 4:2. Chelsea—Portsmouth 1:1. Derby County—Leeds United 1:2. Everton—Middlesbroug'h 1:1. Grimsby Town—Manchester City 1:1. Huddersfield Town—Blackburn Rovers 6:0. Leicester City—West Bromwich Albion 0:0. Preston Nortii End—Stoke City 5:2. Sunderland—Sheffield Wednesday 2:2. Tottenham Hotspur—Birmingham 1:1. Woolverhampton Wanderers— Arsenal 1:1. Meglepetések az asztalitenisz csapatbajnoki küzdelmek során Valóban nagy érdeklődés mellett, kezdődött meg tegnap a DSC és az MTK küzdelme a csapatbajnokságért A két egylet összecsapása végig szép küzdelmeket és nagyon szép sportot hozott. Legjobban Bródy és Földy II. szerepelt. A váratlan eredmények közül meg kell említenünk Kelen vendégét Földi II.-től, valamint Barny és Vermes győzelmét Mechlovits ellen. Az egyes mérkőzések eredményei : Bródy — Mechlovits 22 :20, 10:21, 21:13, Bródy—Láng 21:13, 21:14, Vermes—Mechlovits 21:23, 21:19, 21:12, Vermes — Kaba 21:17, 14:21, 21:12. Nyitrai—Kaba 15:21, 13:21. Nyitrai — Lictblau 17:21, 21:17, 21:14. Házi I. — Lichtblau 21:11, 21:18. Házi I.— Kelen 21:16, 16:21, 16:21. Földi II. — Kelen 23:21, 24:22. Földi II. Roseman 21:19, 18:21, 21:15. Magyar—Rosemann 18:21, 18:21. Magyar—Láng 19:21, 21:23. Nyitrai — Mechlovits 13:21, 11:21. Házi I.—Kaba 21:19, 21:18 Földi II.—Lichtblau 21:13, 21:13 Müller—Kelen 21:18, 8:21, 12:21, Bródy — Rosemann 21:16, 21:18, Vermes—Láng 11:21, 10:21. Vezet tehát 11:7-re a DSC. Ma este 7 órai kezdettel befejezik a meccset. Simon Andor, H. 24 éves 74 pontja van. Füsz Béla, Mezökovácshisza Szerkesztői üzenetben csak sportkérdősekre válaszolunk Annyit azonban kiüthetünk, hotty példányszám rekordunk jóval felül van a JOO.WO-en. 3 Dudás itthon maradt Nem sok bizalom kisári a szombat reggel Brünnbe utazott harmadik garnitúrát, de a gárda önbizalmas harci kedve sokat igazó — Saját tudósítónktól — Álmosan ásít a Nyugati pályaudvar üvegcsarnoka szombaton reggel. Éles szél fut rajta keresztül. Megborzongatja az ember gerincét. Az üvegtetőn esőcseppek koppannak. Fél 7 óra. Gyülekezik a Brünnbe induló válogatott eppedíció. Az egyik ablakból messzire kivirít a szegedi Korányi II. Szőke feje. Mellette a másik vidéki, Miklósi arca mosolyog bele a szürke reggelbe. A kocsi előtt Faragó Lajos körül gyűl össze a kisebb társaság. Sztancsik, Sáros, Varga és Tőrös veszi körül a budai vezért, aki csendesen magyaráz a fiúknak valamit. Kollmann Ferenc, az expedíció egyik vezetője száll le éppen a kocsiból. Mayer Béla is megjelenik a színen. Neki rögtön feladjuk a kérdést: — Mi van Dudással, a hátvéddel? — Nem jön — hangzik a felelet. — Nem is értem, hogyan keletkezett az a hír, hogy még jöhet és hogy csak ma reggel a helyszínen fogom eldönteni, hogy ő, vagy Tőrös jön-e, vagy esetleg Sáros marad itthon, hiszen már tegnap egészen bizonyos volt, hogy Dudás nem jöhet. — S a többiek? — Már mindenki itt van. Gyorsan egy kis névsorolvasást tartunk: mindenki jelentkezik, csak Lyka, Serényi és Dudás II., a Hungária fedezete nem. Nemes azonban igazolja a hiányzást: — Ők képviselik az anyagbeszerzési osztályt s most mentek enni és innivalóért, no meg az elmaradhatatlan kártyáért, Szűcs Gyuri büszkén lobogtat egy virágcsokrot. Nem kétséges, hogy csinos hölgy ajándéka, mert roppant boldogság olvasható le a centerhalf arcáról. Ám mindenki vidám, mindenki mosolyog. Egyáltalán nem úgy festenek a fiúk, mint a halálba indulók, akik csak kikapni mennek Brünnbe. Kiderül, hogy az egész gárdából egyedül Szűcs játszott már a brünniek ellen. Ő — sajnos — éppen abban az 5:1-es brünni vereségben volt „társ”. — Hogy is állt fel akkor a csapat? — kérdjük Szűcstől. — Szabó — Bán, Sternberg — Seres, Szűcs, Palotás — Tamássy, Avar, Cseh, Polgár, P. Szabó. (A második félidőben a Hungária Dudása is szerepet kapott balösszekötőben.) — Huh! Micsoda nagy nevek! — kiált fel valaki. — Az ám, — jegyzi meg Faragó Lajos — a nagy nevek elmentek Brünnbe és leálltak a pályán abban az édes hitben, hogy a brünniek már a nevüktől is megijednek és megtiszteltetésnek fogják venni, ha kikaphatnak az óriásoktól. Hát nem! Ma már nincs a névnek varázsa. Ma már a láb és a szív dönti el a meccseket. Szűcs Gyuri erősen bólogat és csendesen megjegyzi: — Most nem lesz 1:5 az eredmény. Majd meglátják. De nemcsak ő, minden játékos duzzad a harcikedvtől és az önbizalomtól. — Győzni akárunk — mondja Nemes. — Lyka pedig már tipel is. — 1:2-re győzünk, Miklósi így beszél: — Ha olyan fórumban leszek, mint az Újpest ellen, akkor ember legyen a talpán az a brünni csatár, amelyik mellettem, elmegy. Azt mondják rólunk, hogy ,,ilyen ócska csapat még nem öltött magára magyar válogatott trikót”, hát majd meg fogjuk mutatni, hogy ez az ócska csapat győzni fog. Nehézkesen, de megindul a vonat. — Lám, — kiabál vissza Lyka — milyen nehezen indull a vonat. Hiába, „súlyos” csapatot visz. Faragó Lajossal, az egyetlen búcsúztatóval lengetünk zsebkendőt a fiúk felé. A budai vezér megjegyzi: — Jobban fognak szerepelni, mint a múltkori „nagy” csapat, különben sem olyan rossz ez az összeállítás! Brünnben ünnepélyesen fogadták a válogatottat — Saját tudósítónktól — Brünn, április 13. Simán megérkeztünk. A pályaudvaron a brünni kerület vezetői voltak és üdvözöltek bennünket. Az érdeklődés igen nagy. Tekintve, hogy itt múlt héten a Zidenice —Bohemiáns meccsre 12.000 néző jelent meg, a mi meccsünkre még többet várnak. . A Főv. TKör a bajnokságtól való visszalépés gondolatával foglalkozik és már vasárnap sem akar kiállani bajnoki mérkőzésére — Saját tudósítónktól — A Főv. TKör—VI. ker. FC mérkőzés ismeretes botránya ügyébensúlyos ítéletet hozott a BLASz egyesbírája. Négy hónapra megfosztotta a Főv. TKört pályaválasztói jogától, ami azt jelenti, hogy ebben az idényben a csapat már nem viheti saját pályájára ellenfeleit. Tekintve, hogy a Főv. TKör a kiesési zónában van, ez komoly következményeket vonhat maga után. A súlyos ítéletet az idézte elő, hogy a váci úti pályán nem első ízben fordult elő hasonló botrány és a szövetség erélyes kézzel akar végre rendet teremteni. A Fővá TKör vezetőit érthetően nagyon elkeserítette a súlyos ítélet. — Visszalépünk a bajnokságtól — mondotta az egyik vezető —, már vasárnap sem állunk ki a PSC ellen. — Minden a bíró miatt, történt — kesereg Székely Árpád.— Pedig ne higgye, hogy mi elvből mindent mindig a bíróra kenünk! Vasárnap például kikaptunk a BVSC-től 2:0-ra, de Glück Béla olyan játékvezetést produkált, hogy egy szót sem szólhatunk. Ha ő vezette volna, a VI. ker. SC elleni meccset, nem lett volna botrány. Remélhetőleg a Főv. TKör vezetői nem fognak a visszalépés nem éppen sportszerű eszközéhez nyúlni, hanem a pályán fogják bebizonyítani erejüket. Szombat estére aztán megnyugodtak a Főv. TKör házatáján, úgyhogy ma mindenkép kiáll a csapat.