Nemzeti Sport, 1935. szeptember (27. évfolyam, 172-193. szám)

1935-09-03 / 174. szám

Kedd, 1935 szeptember 3. IPOA1 Még mindig nem tudunk külföldön versenyezni Itthoni formájukkal a magyar atlétáknak meg kellett volna verni a szintén sok helyen csődöt mondó német csapatot — Kritikai megjegyzések Berlinről — Saját tudósítónktól — Az év legnagyobb atlétikai ver­senye zajlott le szombaton és va­sárnap délután Berlinben. Ha számszerűleg vesszük az ered­ményt, azaz azt tekintjük csak, hogy Svédországtól és Németor­szágtól vereséget szenvedtünk, vi­szont legyőztük Olaszországot és Japánt, nem szabad elégedetlennek lennünk. Ha a nagyobbrészt vér­mes remények nem is valósultak meg, tulajdonképpen csak olyan or­szágok csapataitól szenvedtünk ve­reséget, amelyek kétségkívül erő­sebbek nálunk. Kevésbé megnyugtató azonban a helyzet, ha az egyes számok ered­ményeit vizsgáljuk. A várt nagy­szerű eredmények helyett bizony sok számban nem érték el a részt­vevők legjobb teljesítményüket és ha a magyar versenyzők ki tudták volna vonni magukat ez alól az ál­talános depresszió alól, a második napon csődöt mondó németeket megelőzhették volna. A magyar csapat hiányai és értékei Ha most fontolóra vesszük, mit is értek el versenyzőink és mit vár­hattunk tőlük jogosan itthoni sze­repléseik alapján, meg kell állapí­tanunk, hogy az egyéni számokban szerepelt 15 versenyző közül mind­össze egyetlen egy szerzett kelle­mes meglepetést. Az az egy, aki­ben nagyon kevesen bíztak és aki mégis több mint 3 méterrel dobott nagyobbat eddigi legnagyobb do­básánál, a tavaly még ifjúsági pécsi Horváth Vilmos. Még mindig nem vagyunk benne bizonyosak, hogy diszkoszban vagy gerelyben vagy mind a kettőben kerül majd a világ legjobbjai közé, de hogy oda­kerül, arra óriási biztatás nem várt nagy berlini eredménye. Mert hiába a tehetség, ha valaki verse­nyezni nem tud. Ismét külön kategóriába kerül­t Sir és Kovács. Tőlük elvártuk az egy-egy győzelmet és mind a ket­­ten híven ki is harcolták azt. Az FVB nagy strapái után ismét fris­sek tudtak lenni és mind a ketten csak minimális különbséggel estek el a második győzelemtől. A harmadik kategóriába tarto­zik Darányi, Donogán, Szirmai, Szilágyi, Bácsalmási, Bodosi. Da­rányi kivételével, aki idei legjobb eredményét dobta, mindegyik el­érte átlagformáját , és részben nagy ellenfeleket is megvert (Do­nogán, Szilágyi), részben igen re­­spektábilis eredményt ért el. Ők voltak az az átlag, amelyen a csa­pat többi tagjának is mozogni kel­lett volna. Ám sajnos, többségben voltak a „leégettek”. Akiktől itthoni ered­ményeik, edzésformáik vagy klasz­­szisuk alapján joggal vártunk jobb eredményt és akik nem tudtak a negyedik helynél előbbre kerülni. Mivel rajtuk fordult meg, hogy legalább a németeket le nem győz­tük, vegyük egy kicsit sorra őket. Zsitvai: Láttuk őt utolsó edzé­sein és első helyre vártuk. Láttuk őt odakint is a stafétában és min­denki elhalt, hogyan futhatott olyan gyengén az egyéni verseny­ben. A mentség: taktika. Külső pá­lyát kapta és a nagy akarásban olyan vad iramban kezdett, a­hogy azt nem bírhatta végig. Saját am­bíciójának esett áldozatul. De sza­bad ezt ilyen régi, rutinos verseny­zőnek ? Temesvári. A jövő nagy magyar középtávfutója és óriási ígéret. Ezt a berlini kudarc után is fenn­tartjuk. Csak egyelőre borzalma­san szurkol a nagy versenyektől Az országos bajnokságban is ez történt vele (ott legalább 1:56-ot futott!), a Venzke elleni futásnál pedig úgy tudta edzője megőrizni a szurkolástól, hogy csak az utolsó pillanatban közölte vele, hogy nem 100-on, hanem 800-on kell futnia. Bizony, jó pár versenyre szüksége lesz, amíg a kellő rutint megszerzi. Szabó: Tavalyi formájában meg kellett volna nyernie ezt a ver­senyt. Most sem kondíciója, sem önbizalma nem elég. Elképzelhető, hogy Stockholmra feljavul, mert az úton talán sportszerűbben élhet, mint idehaza. Kelen. Itt találunk legkevesebb magyarázatot. Kelen, aki álmából felébresztve is bármikor futott 15:10-et, aki a bajnokságban 10.000-es rekordja előtti bemelegí­tésként is 15:10-en belül futott, az a Kelen, aki mindig pontosan ki tudta futni, amit edzései alapján várni lehetett és aki hat nappal előbb 3000-es rekordot futott , kezdettől fogva nem bírt lépést tartani a többiekkel. Erre nincs magyarázat, kénytelenek vagyunk elfogadni a kétoldali szúrást és­­ várni, hogy mi lesz Stockholmban. Egységes, lelkes, friss és önbizalomtól telí­tett volt a svéd csapat A svédek győzelmét otthon Svéd­országban sem remélte senki. Ny nélkül és nem bombaeredményeket hozó bajnokság után kiállni a németek ellen — nem önbizalmat fokozó dolog. És mégis a svéd csa­patot vezető Bo Lindman kapi­tánynak volt bátorsága a Nemzeti Sport tudósítója előtt kijelenteni az első nap és a németek kilenc­pontos vezetése után: — Mi nyerjük a pontversenyt! Ezzel a tökéletes hittel és ön­bizalommal vették fel azután a versenyt a második napon és Atter­­wall első napi csődjét nem követte több. Még Lindgren rossz futását és mínusz pontot jelentő diszkvali­­fikálását is kibírták és hallatlan lelkesedéssel harcolták ki a diadalt. A kitűnően előlkészített és tökélete­sen vezetett csapat sikere volt ez a győzelem. Az agyonhajszolt német válogatott a második napon összeroppant Minden logika ellenkezője és a német atléták óriási fölényének bizonyítéka lett volna, ha ezt a pontversenyt Németország meg­nyeri. Azt a hajszát, amelyet a német atlétika legjobbjai augusz­tus hóban végigcsináltak, legfel­jebb amerikaiak bírták volna. A német atléták a következő feladatokat oldották meg augusz­tus hóban: Augusztus 3—4. birodalmi baj­nokságok ! Előfutamok, közép­futamok minden számban. Augusztus 11. Németország— Anglia! Augusztus 15—18. Főiskolai világbajnokság Budapesten. Augusztus 24—25. Finnország— Németország Helsinkiben! És erre a sorozatra következett az öt nemzet versenye! Csoda, ha elsőnapi pazar szereplése után más­napra még Leidhum is összeomlott, ha az egy héttel előbb majdnem 31 percen belül futó Haag 33 perces időt ért el, ha az EB Scheele negyedik lett, ha Schaumburg nem bírta felvenni a hajrát Beccalival? A dobók még csak bírták, de az ugrók és a futók összeroppantak az irtózatos hajszában. Ez okozta a németek vereségét. A japánok jól felké­szültek, az olaszok kevésbé Asakurm gyenge magasugrásá­tól eltekintve a japánok remekül kihozták atlétáikból legjobb sor­ májukat. A prágai verseny óta nyugodtan készülődtek Berlinben és Nishida, Suzuki, Tajima, Oshi­­ma, Murakoso legjobb tudásában állott rajthoz. Az olaszok becsületét a két nagyágyú, az újra feltámadt Bec­­cali és a 800-as Lanzi mentette meg. A többieken bizony még nem nagyon látszik, hogy Amerika egyik legnevesebb edzője vette őket kézbe. Ha el is fogadjuk kifogásnak, hogy az olasz katonai gyakorlatok az atlétákat sem kímélték, mégis meg kell állapí­tanunk, hogy az immár harmadik éve tartó, felsőbb helyről is gaz­dagon támogatott olimpiai készü­lődés az olasz atlétákat még nem tette a mieinkkel egyenlővé. Megalakul a Magyar Kosár­labda Szövetség ? — Saját tudósítónktól — Az FVB lezajlása után a kosár­labdajáték — kétségtelenül megálla­pítható — „beérkezett”. Joggal lépett tehát előtérbe az az egész­séges eszme, hogy meg kell alakí­tani a magyar kosárlabda szövet­séget Az eszme megvalósítását a kosár­labdával foglalkozó egyesületek lét­kérdésnek tartják, mert ettől várják az eddig mostoha gyerekként „meg­tűrt” kosárlabdának fellendülését Az­­ egyesületek képviselői az el­múlt tárgyalások során több lénye­ges pontot vitattak meg: 1. Maradjon-e továbbra is a MASz kebelében a kosárlabda? 2. Szövetség alakuljon-e? 3. Esetleg átmeneti megoldásk­ént a kézilabda szövetségben alakuljon-e kosárlabda alosztály? Az első pont megvitatásánál az az egyhangú vélemény alakult ki, hogy a MASz már nem alkalmas szerv a kosárlabda további irányítására. Ezt alátámasztja az egyik MASz­­elnöki nyilatkozat Tehát sürgősen megalakítandó a szövetség. Sajnos, azonban a szövetség megalakításánál egyelőre akadályok merültek fel (anyagi stb.) s így a harmadik javaslat, az átmeneti megoldás került előtérbe.­­ A kézilabda szövetség vezetői a legnagyobb előzékenységgel támogat­ják a lelkes kosárlabdásokat és remélhető, hogy hamarosan létrejön a két rokonsport között a meg­egyezés. BERLINI GYŐZELMÜNKHÖZ az adott körülmények között elég lett volna, ha csődöt mondott futóink elérik reálisan számítható itthoni tudásukat. Tehát ha Zsitvai Waeden­­feldt mögött 49-es idővel második 400-on, ha Temesvári 1:53.8-cal Lanzi mögött második 800-on, ha­ Szabó legyőzi a svéd Nilssont, ha Kelen be­fut a joggal remélt második helyre és ha a 4X400-as staféta — Szabó helyén Kováccsal — megnyeri ver­senyét. Ebben az esetben 50 pontunk lett volna, a svédeknek is 50, a németeknek pedig 18.5 ... Gyönyör­nek sok lett volna... A norvég atléták is résztvesznek a svéd—magyar viadalon Stockholmban, d­e az ő eredményeik velünk szemben nem számítanak. Mivel azonban mégis egymás ellen is versenyezünk, nem árt a múltheti bajnokság eredményeit ismerni. 100 in Berg 10.9, Lynnstvedt 11. — 200 in Haagen 22.6, Sel­aug 22.7. — 400 m­ Johan­­nesen 48.9, Vikor 49.7. — 800 m Lie 1:36.4, Brekke 1:57.6. — 1500 m Lie 3:59.7, Erkholdt 4:00.6. — 5000 m Hansen 15:07.6, Guldhagen 15:12.8. — 110 gát Seeberg 14.9, Fredriksen 15. — 400 m gát Alb­rechton 55.4, Hauge 55.6. — Magas: Pettereen 193, Halvorsen 193. — Távol: Berg 727, Brandvoll 699. — Hármas: Haugland 15.09, Ström 14.37. — Rad­­mi­sen 370, Stevie 370. — Súly: Dahle 14.62, Thorsen 14.47. — Diszkosz: Sivertsen 46.13, Stenerud 44.34. — Gerely: Sunde 63.09, Narvik 60.84. Ny is fut ellenünk — valószínűleg 800 méteren — a svéd válogatott csapatban". Mintha nem lennének nélküle is elég erősek a svédek! Az amerikai atléták ,,északi" csoport­­ja vasárnap Kopenhágában versenyzett. 100 m Anderson 10.6, 200 m Andersen 22, 800 m Robinson 1:53.7, magas Rushford 199, gát, Rushford 15.3, rúd Mauger 400, súly Duón 15.70. EGYESÜLETI HÍREK • A Vasas FC augusztus 31-én tartotta rendes évi tisztújító közgyűlését. Elnök­nek Kiár Zoltán dr. székesfővárosi tvbt. biz tagot, társelnöknek Kálmán Lajost, alelnöknek Nitschinger Gyulát és Singer Miksát választották meg. Főtitkár Schreiber Mátyás lett. A VAC-nak ismét Feldmann Mihály lett az intézője. A vasárnapi próba­versenyek alap­ján végleges a stockholmi atléta­csapat Nem visznek második diszkoszvetőt — Saját tudósítónktól — Vasárnap a BSzKRT-versenyen rendezett próbák eredményeként a Stockholmban szombaton és vasárnap az öt nemzet versenyén győztes své­dek ellen kiálló magyar válogatott így alakul: 100 m Sir és Pajzs vagy Nagy (ott kint döntik el), 400 m Zsitvai, Vadas, 800 m Szabó, Temesvári, 1500 m Szabó, Iglói, 5000 m Görög, Szi­lágyi, 10.000 m Kelen, Németh, 110­­ gát Kovács, Jávor, 400 gát Kovács, Héjjas, magas Bodosi, Jász, távol Koltai, Szirmai, rúd Zsuffka, Bács­almási, súly Darányi, Horváth, disz­kosz Donogán, Horváth vagy Dará­nyi, gerely Horváth II., Makkay, svéd staféta, Pajzs vagy Nagy, Sir, Nagy vagy Kovács, Zsitvai. A csapat zöme Berliniből egyenesen megy Stockholmba. A kiegészítő hét ember (Jávor, Iglói, Németh, Héjjas, Zsuffka, Jász és Makkay) szerdán reggel kel útra Budapestről. Egy diszkoszvetőt is akartak kiküldeni, de mivel Remecz gyengén is dobott, még az útlevele sincsen rendben, ettől eltekintettek. Úgyis mindegy, hogy a két 50-es svéd dobó és Donogán mö­gött ki lesz a negyedik. Az utolsó napig nem tudta a szö­vetség, hogy Iglóira számíthat-e, mert a BBTE kitűnő középtávfutója nem adott életjelt magáról és a kü­lönböző helyekre küldött levelek és táviratok is felbontatlanul jöttek vissza. Már készenlétbe helyezte a szövetség az igen jó formában levő Gömörit, amikor vasárnap végre megérkezett Iglói és jelentette, hogy készen áll az útra. Albrecht királyi herceg a Budapest-Siófok motorcsónak versenyen Számos külföldi jelentkezett a versenyre — Saját tudósítónktól — Pénteken kezdődik a BMYC nem­zetközi motorcsónakversenye. A Budapest—Baja—Siófok távolsági verseny világviszonylatban is talán a leghosszabb. A víziút ugyanis Budapesttől Bajáig 175 km, onnan Siófokig 142 km. A versenyekre számos külföldi jelentette be résztvételét. Rossi gróf (Olaszország) újból eljön Budapest­re. Prágából Ernst Dietz jön 1000-es túra autboarddal. A zürichi Segel und Motorklub négy versenyzőt kül­dene... ha a BMYC hozzájárulna a költségekhez. Az osztrákok és fran­ciák részéről is nagy az érdeklődés. A magyarok részéről a legjobb ver­senyzők állnak rajthoz. Élükön Albrecht királyi herceggel! A Sió-csatornát a versenynek megfelelően előkészítették. A meg­szokott 20 cm-es víz helyett 80 cm-es vízmagasságú vízmennyiséget bee­yúj­tanak a csatornába, úgyhogy azon a versenyzés zavartalan lesz. A műszaki átvételre csütörtökön kerül sor. Hartmann László harmadik lett a freiburgi hegyiverseny­ben Hartmann László, a freiburgi he­gyiversenyen a sportkocsik versenyé­ben a harmadik helyre futott be. A magyar bajnok még erősen érzi a svájci Nagydíjon szerzett sérüléseit. Ennek tulajdonítható, hogy az erős konkurrenciában csak harmadik tu­dott lenni. Eredménye még így is figyelemreméltó. A freiburgi győzte­sek sorát egyébként már tegnapi szá­munkban közöltük. A Kispesti Atlétikai Club Automobil és Motorsport Szakosztálya 1935 szeptem­ber 1-én tartotta meg házibajnoki verse­nyét 288 km-es távon. Kispest, Gyöngyös, Parád, Eger, Jászberény, Monor, Kis­pest útvonalon. A versenyre 13 nevezés érkezett, ebből 12 jármű indult el. Cél­ba érkezett 9 jármű a következő sor­rendben: 1. Steinbock Imre 0 bp. (Ve­­locette) szóló motorkerékpáron, 2. Blum Béla 1 bp. (Lancia) autó, 3. Mojzos La­jos dr. 7 bp. (Puch) szóló motor., 4. Domnanich József 7 bp. (Puch) szóló motor., 5. Vörös István 8 bp. (AJS) szóló motor., 6. Kovács Kálmán 17 bp. (Adler) autó, 7. Anders Erich 47 bp. (Rudge) szóló motor., 8. Toperczer András 54 bp. (Méray) szóló motor., 9. Weinberger Arnold 114 bp. (Velocette) szóló motor. A verseny minden beleset nélkül folyt le Magyarország legnehezebb hegyisza­kaszán keresztül. Czulyba Mihály, a ván­dordíj korábbi védője, láncszakadás miatt Nagyhutánál a versenyt feladta. 7 KEZD KIALAKULNI a hollandok elleni csapat. A védelmek a válogatón mindkét oldalon jól mozog­,­tak, míg a támadósorok közül a tarta­lék játszott jobban, bár a teljesítmény értékét le kell szállítani a­ mutatott b iz­­góság arányába!". A kísérleti csapat erőltette az összjátékot akkor is, ami­kor az egyéni kitörés helyénvalóbb lett volna. . .. . Kitűnt Drégely és Kunvári nagy jé­­tékkedve, előbbi valószínű válogatott. Balszélen Kéri kipróbálásra vár, míg Ciráki, Szemere és Friss megbízható pont. Sok függ a csütörtöki Hollandiai. Elektromos mérkőzéstől, ennek alapján még Velkey is bekerülhet a csapatba. Végeredményben nem állhatunk­ rosszul, ha a csatársorban ekkora a tülekedés. Hozzá még Salgó is rendbejön vasárnap­ra (saját állítása szerint), de érte­­ a szövetségi kapitány nem vállalja a fe­lelősséget. ___ A csütörtöki Hollandia—Elektromos mérkőzésre egyébként a szövetségi ka­pitány kirendeli az összes játékosokat és (azok az Elektromos-játékosok kivé­telével) kiadós mozgást végeznek. CSÜTÖRTÖKI MŰSOR: Elektromos—Holland válogatott. Lator­ca­ utca, 4. Bíró: Kovács Ernő. Válogatott keretedzés, Latorca­ utca, fél 6. Pályázati üzenetek A pályázók vigasztalására közöljük, hogy ezen a héten csaknem az egész­­vo­nalon nagy „leégések" voltak. A hétfő estig átvizsgált szelvények 60 százalékán mindössze csak 6 pontot szereztek a pá­lyázók s alig van néhány pályázó, aki 20—23 pontig vitte. Fehér Miklós, Fischer Gábor, Dobs* Elek: Elfogadtuk, kérésüket elintézzük. — Ifj. Boros Sándor: Van egy-ezelvényes és több-szelvényes verseny. Az egy-ezel­­vényesben csak egy szelvénnyel lehet indulni. Már most azok, akik több szel­vényt küldenek be, indulhatnak az egy­­szelvényen versenyben is, ha egyik szel­vényük bal felső sarkába csillagot tesz­nek. Ez a szelvény aztán külön önálló egyedként számít, persze csak az egy­­szelvényes versenyben. Mádi János: Elfogadtuk.

Next