Nemzeti Sport, 1935. október (27. évfolyam, 194-215. szám)
1935-10-01 / 194. szám
Reid, 1935 október. Nem változtatunk a csapaton — mondotta hétfőn Komor Ödön. — A fiúk jól játszottak, de hihetetlen pechünk volt. A II. félidőben 40 percig támadtunk, a Soroksár egyszer felszabadidt, leszaladt és gólt kaptunk. Általában félek az utolsó percektől, mert mindig akkor kapunk gólt. — Hogy volt megelégedve Kocsissal? — Jól játszott és biztos, hogy amint belejön a játékba, még jobb lesz. Most egy szabad vasárnapunk lesz, még nem tudom, hol játszunk, de ez jó lesz arra, hogy a csapat összeszokjon. A legközelebbi meccsünk a Hungária ellen lesz a Nagyszombatutcában, tehát odahaza. Meglátjuk, mit lehet majd csinálni — mondja Komor —, de már nagyon ideje volna, hogy elpártoljon tőlünk a balszerencse. Jövő héten megkezdi működését a BLASz második edzője . Saját tudósítónktól . Az amatőr alszövetségzben nagy gondot fordítanak az utánpótlás nevelésére. A kölyök bajnokság bevezetése óta Izsák Károly foglalkozik ma is a fiatal generáció tanításával. A BLASz vezetői azonban már régen rájöttek arra, hogy egy ember nem bírja elvégezni a hatalmas játékosgárda nevelését és feltétlenül szükség van második edzőre is. Hosszú ideje húzódik már ez a kérdés, amely most előreláthatólag véglegesen elintéződik. Mint értesülünk, az új edzővel már folynak a megbeszélések és a jövő héten már meg is kezdi a „második számú“ edző a munkát. A BLASzban még titkolják az edző személyét. Hír szerint azonban az új edző Székány Géza, a „53“ FC volt válogatott futballistája lesz. Budafokon általában megnyugvással fogadták az Újpesten elszenvedett 4:1-es vereséget . Nincs mit búslakodnunk miatta — mondotta az egyesület egyik vezetője —, mert az Újpesttől Újpesten három góllal kikapni nem szégyen. Ha pedig berúgtuk volna azt a tizenegyest, akkor nagyon is kedvező lett volna ránk nézve a mérkőzés kimenetele. No, de nem baj, fő, hogy játékunk Újpesten is tetszett. Budafok csapata a vasárnapi szünet ellenére megtartja rendes edzéseit és vasárnap minden valószínűség szerint barátságos mérkőzést fog játszani. Fogin, a sokszoros magyar válogatott hátvéd, aki előbb Bulgáriában edzősködött, majd Bukarestbe került a Juventushoz, távozni készül Bukarestből. Az egykor jeles magyar hátvéd — mint halljuk — nem tudott eredményes működést kifejteni, mert az egyesület vezetősége nem adott szabadkezet a csapat edzésében. A román fővárosból érkezett hírek szerint Fogl új állomáshelye Kolozsvár lesz. SOROKSÁR előre akarta hozni november 3-tól a Szeged FC elleni bajnoki mérkőzést október 6-ra, azonban Szeged nem mehet bele, mert október 9-re éppen azért vállalta a Ferencváros elleni elmaradt bajnoki meccs lejátszását, mert október 6-án nincs meccs és így pihenten állhat ki a Fradi ellen. A Budai „11“ is foglalkozott azzal a gondolattal, hogy valamelyik meccsét előrehozza október 6-ra, azonban Rökk sérülése miatt elállt ettől a tervtől. Rökköt hétfőn megröntgenezték s kiderült, hogy a sérült térdben semmi különösebb elváltozás nincs s a játékos 2 hét múlva, tehát az Attila ellen már játszhat is. ROSTA A KOLAS( B) válogatott ellen készülő MOVELL csütörtökön próbajátékot tart a Bertalan utcai pályán a MAFC ellen. Kovács József szövetségi kapitány vasárnap sorra járta azokat a mérkőzéseket, amelyeken a válogatás szempontjából számításba jövő játékosok szerepeltek. Az ott tapasztaltakról a következőket mondta: — Elégedett vagyok a látottakkal. Különösen néhány RFC-játékos van jó formában. A csapatot az egyesületi intézőkkel tartandó tanácskozásom után fogom kijelölni. A BTC négy új játékost igazol le: a volt profi Klicsót, Molnárt MTK, Kellert Tatabányai SC és Baloghot MKE. SSom 3 A KÉT ELNÖK A DERBIRŐL Mailinger Béla: Az önbizalomhiánya és az idegesség a legnagyobb baj Haha pihenőre szorul, egyelőre Kutasi fog védeni - Majd Szeged ellen! — Saját tudósítónktól —Hétfőn délben felkerestük Mailinger Bélát, a Ferencváros elnökét. Útközben önkéntelenül is eszünkbe jutott az, hogy milyen sok a sérült mostanában a Ferencvárosban. Azt hittük, hogy Mailinger Béla a Hungáriától elszenvedett vereséget erre vezeti vissza. Tévedtünk! — Nem akarok a sok sérültről beszélni s ezzel kapcsolatban a balszerencsénkről és a vereségről, mert mindenki azt hiszi, hogy a fájdalom beszél belőlem. Nem! Egyszerűen az a tény, hogy a Hungária jobb volt és győzött. '(— A Ferencváros nem nyerhette volna meg a meccset?) — De igen! Még ilyen tartalékos csapattal is győzni kellett volna!— És miért nem győzött?)' — Mert hiányzik a fiúkból az önbizalom. Hogy miért hiányzik? Erről nem akarok beszélni... A vigasztaló az, hogy voltak a mérkőzésnek olyan periódusai, amelyekben a csapat megmutatta, hogy még így is tud játszani. Ilyen tartalékosan is!— A csapat a Sparta ellen most is szabadrúgásból kapott gólt, mégpedig úgy, hogy a védelem kapkodott, nem állt fel megfelelően a szabadrúgás ellen. Minek tulajdonítja ezt?) — Idegesség ez! önbizalom hiánya! A játékosok kapkodnak, nem gondolkodnak... (— Miként óhajtanak ezen segíteni ?) — Itt van például Háda. A gólokban ugyan nem volt benne, de kétségtelen, hogy mostanában ideges, ő maga is úgy érzi, hogy pihenésre szorul. Az idegei gátolják képességei kifejtésében. Éppen most határoztuk el, hogy szabadságoljuk őt. (— Szóval Kutasi kerül a kapuba?) —■ Igen. 9-én a Szeged ellen Kutasi véd s később is, mindaddig, amíg Háda rendbe nem jön. (— Sokan a sorozatos sérülések s balszerencse miatt féltik a Ferencvárost.) — Ezeknek azt üzenem, hogy a Ferencvárost nem kell félteni. Nálunk mindig van megfelelő utánpótlás. Nincs még egy olyan proficsapat, amelynek amatőrgárdájában annyi tehetséges, a proficsapatba beállítható játékos lenne. A mai csapatba az amatőrcsapatunkból került fel Sárosi, Kemény, Kiss s most legújabban Pósa s még mindig vannak megfelelő erők. Itt van például a balszélső Vermes. Már ma be lehetne állítani a Ferencváros balszélére is, csupán az a baj vele, hogy amatőr, állásban van s nem tud a Ferencváros délutáni edzéseire kijárni. Csak késő este jön mindig ki. A még fiatalabb korosztályban ott találjuk Karácsonyit, a jobbszélsőt. A legörvendetesebb pedig az, hogy amatőr első csapatunknak is megvan az utánpótlása. Ezen a téren nincs nálunk baj. Természetesen néha a Ferencváros is rászorul arra, hogy képzett kész játékost máshonnan vegyen. (— Elnök úrnak mi a véleménye Pósáról ?) — Egyelőre fizikailag még nem üti meg a mértéket, de az egyéni kvalitásai minden reményre alapot szolgáltatnak.Mailinger Béla szavaiból kivehető az, hogy Pósára legközelebb újra sor kerülhet. Elmondta az elnök azt is, hogy az utolsó pillanatig kétes volt Pósa játéka. A játékos délelőtt már játszani akart az FTC barátságos meccsén s ekkor érkezett ki Mailinger a pályára s közölte Pósával, hogy ne vetkőzzön, mert délután esetleg szóhoz jut. Az íróasztalon feljegyzési naptárt látunk. Mailinger elnök keserűen jegyzi meg:) — Itt már minden szakorvos fel van jegyezve. (Hirtelen számolni kezdünk. Szeptember hó folyamán a Ferencváros játékosai közül a következők voltak betegek, vagy sérültek: Háda, Laky, Lázár, Móré, Sárosi, Bán, Hoffmann, Kemény Kiss, Táncos.) — Bizony — jegyzi meg az elnök —, egyedül két hátvédünk állta a sarat. Lázárra, sajnos, egyelőre még nem számíthatunk. Ki tudja ugyan feszíteni már a lábát, a térdizületben már nem érez fájdalmat, de hátul a hajtásban igen. Laky már kijött a járványkórházból, de most meg Campián Aladár dr. tanárhoz kell elvini, mert baj van a manduláival. Hát bizony senki sem tudja megmondani azt, hogy mikor lesz végre teljes a csapat, mikor jönnek rendbe a sérültek. Ha teljes volna a csapat, bizonyosan sokkal-sokkal többre lenne képes így? Nem vagyunk ugyan babonásak, de már edzést sem merünk tartani, mert a balszerencse úgy látszik minden alkalmat kihasznál velünk szemben. (— Győryvel kapcsolatban mi a terve a Ferencvárosnak?) — Győry mindenes játékos. Az edzéseken majd elválik, hogy hol használhatjuk legjobban.— A Ferencváros gyengébb játékát egyesek a KK-harcokkal hozzák kapcsolatba.) — Előfordult már az, hogy egyes csapatok kifáradtak a KK- küzdelmekben s azután a bajnokságban gyengébben szerepeltek. A Ferencvárosnál másként áll a helyzet. Nálunk szó sincs fáradtságról! Nálunk minden a sérülésekkel s ezzel kapcsolatban az önbizalommal függ össze. Például Sárosi hiába jött rendbe, lelkileg még mindig a sérülés hatása alatt áll. (Mailinger Béla ezután még beszél a legközelebbi meccsről. A Szeged elleniről! Hogy az is milyen kemény küzdelemnek ígérkezik, hiszen a Szeged még nem vesztett pontot s eddig a legkevesebb gólt kapta... 9-én Szeged, 13-án a Kispest, 16-án a Soroksár s 20-án az Attila ellen játszik a Fradi! 12 nap alatt 4 bajnoki! Az elnök azonban nem félti csapatát! Szeged ellen meg fog jönni az önbizalom!) B.M. B. Brüll Alfréd: A klub belső emberei hamar jónak látják a helyzetet... Schaffer csapata volt — Saját tudósítónktól — „Győztünk? Akkor jó elnök vagyok ...“ (Brüll Alfréd) Az érvénytelenített Nemzetimeccsel együtt öt mérkőzést nyert eddig egyfolytában a Hungária. Az első győzelem után még senki sem vélte Schaffer kezét felfedezni, a második győzelem után már kezdték emlegetni az új edzőt, de csak a könnyen lelkesedők. A következő két győzelem egyre növelte a „könnyen lelkesedők” táborát és a vasárnapi derbigyőzelem után a nehezen lelkesedők is felfigyeltek. Ma már csaknem egyhangú a vélemény, hogy vége a kék-fehérek hét szűk esztendejének és a Hungária megújhodásának ideje elkövetkezett. Csaknem egyhangú ... Mert Brüll Alfréd, a Hungária elnöke még most sem tartozik a lelkes optimisták táborába. Amikor felkerestük őt, hogy a Hungária szép győzelméről és a kék-fehér színek felvirradtáról beszélgessünk, e szavakkal fogadott bennünket: — Nem szeretek győzelem után beszélni— Nem jelent semmit sem... Az Elnök, aki ideálisan sportszerű felfogásával oly sok gyászos csata után talált „hűs írcseppet a fájó sebekre”, most, a jogos öröm idején nem lelkendezik a lelkendezőkkel. Azt mondja: — Nincsen csapat, amelyik éveken át visszaesés nélkül halmozhatná a diadalokat. Minden csapat életében vannak periódusok, amikor nem megy úgy a játék, mint máskor. De ezek mit sem jelentenek. Nem szabad messzemenő következtetést fűzni szép győzelmekhez éppúgy nem, mint csúnya kudarcokhoz sem! Vagy akad, aki azt mondaná, hogy a Ferencváros nem ugyanaz a nagy csapat, mint volt? Hiszen az Austria, amelyik tavaly 12 gólt kapott nálunk két nap alatt, nem sokkal később úgy szerepelt Angliában, mint valami táltos! És az olasz csapatok, az égig magasztalt olasz csapatok Eb-szereplése nem ugyanezt bizonyítja? Én rezerválom az ítéletemet mindaddig, amíg meg nem győződöm arról, hogy a mi jobb formánk állandó. A vasárnapi mérkőzésre fordítjuk a beszélgetést. Az elnök hirtelen megszólal: — Kérem, lenne szíves nyilatkozni nekem? Csakugyan jól játszottunk? Mert hiszen mi, a klub belső emberei hamar jónak láthatjuk azt, ami talán nem is nagyon jó és önök, akik kívülálló tárgyilagossággal nézik a játékot, bizonyára mértékadóbbak e tekintetben...— Általános a vélemény, hogy a Hungária egyenes vonalban halad felfelé — szögezzük le mi. Brüll Alfréd arcán látszik a megelégedettség, hogy a győzelem feletti örömében nem kell csupán a saját kritikájára támaszkodnia. De ennek az örömnek nem ad hangot. Elgondolkozva néz ki az Andrássy-útra és csendesen mondja: — Igen... Mintha többet lövöldöznének a gyermekek... Újabb csend. — Csak azt szeretném, ha egyegy vereségünk vagy rosszul sikerült túránk után nem bánnának velünk .Olyan érdemtelenül rosszul, olyan lenéző gúnnyal. Nem számítok most sem túlbecsülésre és örülnék, ha olyankor sem becsülnének le minket túlságosan. Aztán később: — Egyet azonban készségesen szögezek le: a csapatot, amelyik vasárnap kiállt, Schaffer állította össze. És elismerem, hogy én egészen másképpen állítottam volna össze. Persze, ha ez a mérkőzés rosszul végződött volna, akkor erről nem tettem volna említést, így is csak azért mondtam, mert szeretném ezzel egyszer s mindenkorra elnémítani azt a sokszor visszatérő vádat, hogy én nem hagyom dolgozni az embereinket. Minden kísérletünk hiábavaló, hogy az Elnöktől olyan mondatokat halljunk, amelyek hozzáillenek a hungarista tábor érthetően derűs lelkiállapotához. Brüll Alfréd mértéket tart az öröm nyilvánításában éppúgy, mint a vereség okozta keserűségben. Ha az igazi sportember legfőbb erényét kellene megállapítanunk, azt mondanók: az igazi sportember korlátlan ura indulatainak, érzéseinek. És éppen e tulajdonságai miatt tökéletes sportember Brüll Alfréd. — A Ferencváros ma is talán a legnagyobb magyar csapat — mondja búcsúzáskor —, a Hungária sportszerű eszközökkel pedig azon igyekszik, hogy mennél több örömet szerezzen híveinek és mennél több dicsőséget nemzetünknek. Ha pedig a nyájas olvasó öszszegezni akarja az Elnök szavait, gondoljon arra, mennyivel többet ér egy tartózkodó nyilatkozat győzelem után, mint a „leghűsebb írcsepp” is a kudarcok idején. Tizenketten vagyunk, uraim tizenketten! — Saját tudósítónktól — Nem mindennapi eseménynek volt szemtanúja az a néhány lelkes szurkoló, aki az V. osztályú KSSE —BEAC mérkőzésre kitévedt. Ez történt. A derék kőbányai csapat a rajthoz „csak” tíz emberrel tudott megjelenni. A tizenegyedik játékos épp ekkor érkezett s még kezében tartotta a mezét. A „haverok” segítségével azonban tüneményes gyorsasággal átöltözött és már az 5. percben ki tudta egészíteni a fekete-fehérek csapatát. Igen ám, de ugyanakkor az öltözőben ezt nem tudták és az ott ácsorgó tartalékot beöltöztették. A tizenkettedik játékos mit sem sejtve, egy taccsdobás után szépen jelentkezett és beállott „kiegészíteni” a KSSE-t, így szépen játszottak is. De pechük volt, mégpedig az, hogy folyton a KSSE támadott. Az egyetemisták kapusa sokalta kissé a támadásokat és a támadókat és számolgatni kezdte az ellenfél játékosait és legnagyobb meglepetésére tizenkettőt talált. Azonnal jelentette intézőjének, ez meg a bírónak. Erre mit tehetett szegény bíró, lefújta a mérkőzést , melyen a KSSE már két góllal és egy játékossal vezetett.