Nemzeti Sport, 1935. október (27. évfolyam, 194-215. szám)

1935-10-01 / 194. szám

Reid, 1935 október­­. Nem változtatunk a csapaton — mondotta hétfőn Komor Ödön. — A fiúk jól játszottak, de hihetetlen pechünk volt. A II. félidőben 40 per­cig támadtunk, a Soroksár egyszer felszabadidt, leszaladt és gólt kap­tunk. Általában félek az utolsó per­cektől, mert mindig akkor kapunk gólt. — Hogy volt megelégedve Kocsis­sal? — Jól játszott és biztos, hogy amint belejön a játékba, még jobb lesz. Most egy szabad vasárnapunk lesz, még nem tudom, hol játszunk, de ez jó lesz arra, hogy a csapat összeszokjon. A legközelebbi meccsünk a Hungária ellen lesz a Nagyszombat­utcában, tehát odahaza. Meglátjuk, mit lehet majd csinálni — mondja Komor —, de már nagyon ideje volna, hogy elpártoljon tőlünk a bal­­szerencse. Jövő héten meg­kezdi működé­sét a BLASz második edzője . Saját tudósítónktól . Az amatőr alszövetségzben nagy gondot fordítanak az utánpótlás nevelésére. A kölyök bajnokság bevezetése óta Izsák Károly foglalkozik ma is a fiatal gene­ráció tanításával. A BLASz vezetői azon­ban már régen rájöttek arra, hogy egy ember nem bírja elvégezni a hatalmas játékos­gárda nevelését és fel­tétlenül szükség van második edzőre is. Hosszú ideje húzódik már ez a kérdés, amely most előreláthatólag véglegesen elintéződik. Mint értesülünk, az új edző­vel már folynak a megbeszélések és a jövő héten már meg is kezdi a „máso­dik számú“ edző a munkát. A BLASz­­ban még titkolják az edző személyét. Hír szerint azonban az új edző Székány Géza, a „53“ FC volt válogatott futballistája lesz. Budafokon általában megnyugvással fogadták az Újpesten elszenvedett 4:1-es vere­séget . Nincs mit búslakodnunk miatta — mondotta az egyesület­ egyik vezetője —, mert az Újpesttől Újpes­ten három góllal kikapni nem szégyen. Ha pedig berúgtuk volna azt a tizenegyest, akkor nagyon is kedvező lett volna ránk nézve a mérkőzés kimenetele. No, de nem baj, fő, hogy játékunk Újpesten is tetszett. Budafok csapata a vasárnapi szü­net ellenére megtartja rendes edzé­seit és vasárnap minden valószínűség szerint barátságos mérkőzést fog játszani. Fogi­n, a sokszoros magyar válogatott hát­véd, aki előbb Bulgáriában edzős­­ködött, majd Bukarestbe került a Juventushoz, távozni készül Buka­restből. Az egykor jeles magyar hátvéd — mint halljuk — nem tudott eredményes működést kifej­teni, mert az egyesület vezetősége nem adott szabadkezet a csapat edzé­sében. A román fővárosból érkezett hírek szerint Fogl új állomáshelye Kolozsvár lesz. SOROKSÁR előre akarta hozni november 3-tól a Sze­ged FC elleni bajnoki mérkőzést október 6-ra, azonban Szeged nem mehet bele, mert október 9-re éppen azért vállalta a Ferencváros elleni elmaradt bajnoki meccs lejátszását, mert október 6-án nincs meccs és így pihenten állhat ki a Fradi ellen. A Budai „11“ is foglalkozott azzal a gondolattal, hogy valamelyik meccsét előrehozza október 6-ra, azonban Rökk sérülése miatt elállt ettől a tervtől. Rökköt hétfőn megröntgenezték s kide­rült, hogy a sérült térdben semmi külö­nösebb elváltozás nincs s a játékos 2 hét múlva, tehát az Attila ellen már játsz­hat is. ROSTA A KOLAS( B) válogatott ellen készülő MOVE­LL csütörtökön próbajátékot tart a Bertalan­ utcai pályán a MAFC ellen. Kovács József szövetségi kapitány vasárnap sorra járta azokat a mérkőzéseket, amelye­ken a válogatás szempontjából szá­mításba jövő játékosok szerepeltek. Az ott tapasztaltakról a következő­ket mondta: — Elégedett vagyok a látottakkal. Különösen néhány RFC-játékos van jó formában. A csapatot az egyesületi intézőkkel tartandó tanácskozásom után fogom kijelölni. A BTC négy új játékost igazol le: a volt profi Klicsót, Molnárt MTK, Kellert Tatabányai SC és Balogh­ot MKE. SSom 3 A KÉT ELNÖK A DERBIRŐL Mailinger Béla: Az önbizalom­hiánya és az ide­gesség a legna­gyobb baj­­ Haha pihenőre szorul, egyelőre Kutasi fog védeni - Majd Szeged ellen! — Saját tudósítónktól —­­Hétfőn délben felkerestük Mailin­ger Bélát, a Ferencváros elnökét. Útközben önkéntelenül is eszünkbe jutott az, hogy milyen sok a sérült mostanában a Ferencvárosban. Azt hittük, hogy Mailinger Béla a Hungáriától elszenvedett vereséget erre vezeti vissza. Tévedtünk!­ — Nem akarok a sok sérültről beszélni s ezzel kapcsolatban a balszerencsénkről és a vereség­ről, mert mindenki azt hiszi, hogy a fájdalom beszél belőlem. Nem! Egyszerűen az a tény, hogy a Hungária jobb volt és győzött. '(— A Ferencváros nem nyer­hette volna meg a meccset?) — De igen! Még ilyen tartalé­kos csapattal is győzni kellett volna!­­— És miért nem győzött?)' — Mert hiányzik a fiúkból az önbizalom. Hogy miért hiányzik? Erről nem akarok beszélni... A vigasztaló az, hogy voltak a mér­kőzésnek olyan periódusai, ame­lyekben a csapat megmutatta, hogy még így is tud játszani. Ilyen tartalékosan is!­­— A csapat a Sparta ellen most is szabadrúgásból kapott gólt, még­pedig úgy, hogy a vé­delem kapkodott, nem állt fel megfelelően a szabadrúgás ellen. Minek tulajdonítja ezt?) — Idegesség ez! önbizalom hiánya! A játékosok kapkodnak, nem gondolkodnak... (— Miként óhajtanak ezen segíteni ?) — Itt van például Háda. A gó­lokban ugyan nem volt benne, de kétségtelen, hogy mostanában ideges, ő maga is úgy érzi, hogy pihenésre szorul. Az idegei gá­tolják képességei kifejtésében. Éppen most határoztuk el, hogy szabadságoljuk őt. (— Szóval Kutasi kerül a ka­puba?) —■ Igen. 9-én a Szeged ellen Kutasi véd s később is, mind­addig, amíg Háda rendbe nem jön. (— Sokan a sorozatos sérülé­sek s balszerencse miatt féltik a Ferencvárost.) — Ezeknek azt üzenem, hogy a Ferencvárost nem kell félteni. Nálunk mindig van megfelelő utánpótlás. Nincs még egy olyan proficsapat, amelynek amatőr­gárdájában annyi tehetséges, a proficsapatba beállítható játékos lenne. A mai csapatba az amatőr­csapatunkból került fel Sárosi, Kemény, Kiss s most legújabban Pósa s még mindig vannak meg­felelő erők. Itt van például a bal­szélső Vermes. Már ma be le­hetne állítani a Ferencváros bal­szélére is, csupán az a baj vele, hogy amatőr, állásban van s nem tud a Ferencváros délutáni ed­zéseire kijárni. Csak késő este jön mindig ki. A még fiatalabb korosztályban ott találjuk Kará­csonyit, a jobbszélsőt. A legör­­vendetesebb pedig az, hogy ama­tőr első csapatunknak is megvan az utánpótlása. Ezen a téren nincs nálunk baj. Természetesen néha a Ferencváros is rászorul arra, hogy képzett kész játékost máshonnan vegyen. (— Elnök úrnak mi a vélemé­nye Pósáról ?) — Egyelőre fizikailag még nem üti meg a mértéket, de az egyéni kvalitásai minden reményre ala­pot szolgáltatnak.­­Mailinger Béla szavaiból kivehető az, hogy Pósára legközelebb újra sor kerülhet. Elmondta az elnök azt is, hogy az utolsó pillanatig kétes volt Pósa játéka. A játékos délelőtt már játszani akart az FTC barátságos meccsén s ekkor érkezett ki Mailin­ger a pályára s közölte Pósával, hogy ne vetkőzzön, mert délután eset­leg szóhoz jut. Az íróasztalon feljegyzési naptárt látunk. Mailinger elnök keserűen jegyzi meg:) — Itt már minden szakorvos fel van jegyezve. (Hirtelen számolni kezdünk. Szeptember hó folyamán a Ferenc­város játékosai közül a következők voltak betegek, vagy sérültek: Há­da, Laky, Lázár, Móré, Sárosi, Bán, Hoffmann, Kemény Kiss, Táncos.) — Bizony — jegyzi meg az el­nök —, egyedül két hátvédünk állta a sarat. Lázárra, sajnos, egyelőre még nem számíthatunk. Ki tudja ugyan feszíteni már a lábát, a térdizületben már nem érez fájdalmat, de hátul a haj­tásban igen. Laky már kijött a járványkórházból, de most meg Campián Aladár dr. tanárhoz kell elvini, mert baj van a man­duláival. Hát bizony senki sem tudja megmondani azt, hogy mi­­kor lesz végre teljes a csapat, mikor jönnek rendbe a sérültek. Ha teljes volna a csapat, bizo­nyosan sokkal-sokkal többre lenne képes­ így? Nem vagyunk ugyan babonásak, de már edzést sem merünk tartani, mert a bal­­szerencse úgy látszik minden al­kalmat kihasznál velünk szem­ben. (— Győryvel kapcsolatban mi a terve a Ferencvárosnak?) — Győry mindenes játékos. Az edzéseken majd elválik, hogy hol használhatjuk legjobban.­­— A Ferencváros gyengébb játékát egyesek a KK-harcokkal hozzák kapcsolatba.) — Előfordult már az, hogy egyes csapatok kifáradtak a KK- küzdelmekben s azután a bajnok­ságban gyengébben szerepeltek. A Ferencvárosnál másként áll a helyzet. Nálunk szó sincs fáradt­ságról! Nálunk minden a sérü­lésekkel s ezzel kapcsolatban az önbizalommal függ össze. Pél­dául Sárosi hiába jött rendbe, lelkileg még mindig a sérülés hatása alatt áll. (Mailinger Béla ezután még beszél a legközelebbi meccsről. A Szeged elleniről! Hogy az is milyen kemény küzdelemnek ígérkezik, hiszen a Szeged még nem vesztett pontot s eddig a legkevesebb gólt kapta... 9-én Szeged, 13-án a Kispest, 16-án a Soroksár s 20-án az Attila ellen játszik a Fradi! 12 nap alatt 4 baj­noki! Az elnök azonban nem félti csapatát! Szeged ellen meg fog jön­ni az önbizalom!) B.M. B. Brüll Alfréd: A klub belső emberei hamar jónak látják a hely­zetet... Schaffer csapata volt — Saját tudósítónktól —­ „Győztünk? Akkor jó elnök vagyok ...“ (Brüll Alfréd) Az érvénytelenített Nemzeti­meccsel együtt öt mérkőzést nyert eddig egyfolytában a Hungária. Az első győzelem után még senki sem vélte Schaffer kezét felfedezni, a második győzelem után már kezd­ték emlegetni az új edzőt, de csak a könnyen lelkesedők. A következő két győzelem egyre növelte a „könnyen lelkesedők” táborát és a vasárnapi derbigyőzelem után a nehezen lelkesedők is felfigyeltek. Ma már csaknem egyhangú a véle­mény, hogy vége a kék-fehére­k hét szűk esztendejének és a Hungária megújhodásának ideje elkövetkezett. Csaknem egyhangú ... Mert Brüll Alfréd, a Hungária elnöke még most sem tartozik a lelkes optimisták táborába. Amikor felkerestük őt, hogy a Hungária szép győzelméről és a kék-fehér színek felvirradtáról beszélgessünk, e szavakkal fogadott bennünket: — Nem szeretek győzelem után beszélni— Nem jelent semmit sem... Az Elnök, aki ideálisan sport­szerű felfogásával oly sok gyászos csata után talált „hűs írcseppet a fájó sebekre”, most, a jogos öröm idején nem lelkendezik a lelkende­­zőkkel. Azt mondja: — Nincsen csapat, amelyik éveken át visszaesés nélkül hal­mozhatná a diadalokat. Minden csapat életében vannak periódu­sok, amikor nem megy úgy a já­ték, mint máskor. De ezek mit­ sem jelentenek. Nem szabad messzemenő következtetést fűzni szép győzelmekhez éppúgy nem, mint csúnya kudarcokhoz sem! Vagy akad, aki azt mondaná, hogy a Ferencváros nem ugyan­az a nagy csapat, mint volt? Hi­szen az Austria, amelyik tavaly 12 gólt kapott nálunk két nap alatt, nem sokkal később úgy sze­­repelt Angliában, mint valami táltos! És az olasz csapatok, az égig magasztalt olasz csapatok Eb-szereplése nem ugyanezt bi­zonyítja? Én rezerválom az íté­letemet mindaddig, amíg meg nem győződöm arról, hogy a mi jobb formánk állandó. A vasárnapi mérkőzésre for­dítjuk a beszélgetést. Az elnök hirtelen megszólal: — Kérem, lenne szíves nyilat­kozni nekem? Csakugyan jól ját­szottunk? Mert hiszen mi, a klub belső emberei hamar jónak lát­hatjuk azt, ami talán nem is na­­gyon jó és önök, akik kívülálló tárgyilagossággal nézik a játé­kot, bizonyára mértékadóbbak e tekintetben...­­— Általános a vélemény, hogy a Hungária egyenes vonalban halad felfelé — szögezzük le mi. Brüll Alfréd arcán látszik a megelégedettség, hogy a győze­lem feletti örömében nem kell csupán a saját kritikájára tá­maszkodnia. De ennek az öröm­nek nem ad hangot. Elgondol­kozva néz ki az Andrássy-útra és csendesen mondja: — Igen... Mintha többet lövöl­döznének a gyermekek... Újabb csend. — Csak azt szeretném, ha egy­­egy vereségünk vagy rosszul si­került túránk után nem bánná­nak velünk .Olyan érdemtelenül rosszul, olyan lenéző gúnnyal. Nem számítok most sem túlbe­csülésre és örülnék, ha olyankor sem becsülnének le minket túl­­ságosan. Aztán később: — Egyet azonban készségesen szögezek le: a csapatot, amelyik vasárnap kiállt, Schaffer állí­totta össze. És elismerem, hogy én egészen másképpen állítottam volna össze. Persze, ha ez a mér­­kőzés rosszul végződött volna, akkor erről nem tettem volna em­­lítést, így is csak azért mond­tam, mert szeretném ezzel egy­­szer s mindenkorra elnémítani azt a sokszor visszatérő vádat, hogy én nem hagyom dolgozni az em­­bereinket. Minden kísérletünk hiábavaló, hogy az Elnöktől olyan mondato­kat halljunk, amelyek hozzáille­­nek a hungarista­ tábor érthetően derűs lelkiállapotához. Brüll Alfréd mértéket tart az öröm nyilvánításában éppúgy, mint a vereség okozta keserűségben. Ha az igazi sportember legfőbb eré­nyét kellene megállapítanunk, azt mondanók: az igazi sport­ember korlátlan ura indulatai­nak, érzéseinek. És éppen e tu­lajdonságai miatt tökéletes sport­ember Brüll Alfréd. — A Ferencváros ma is talán a legnagyobb magyar csapat —­ mondja búcsúzáskor —, a Hun­­gária sportszerű eszközökkel pe­dig azon igyekszik, hogy mennél több örömet szerezzen híveinek és mennél több dicsőséget nem­zetünknek. Ha pedig a nyájas olvasó ösz­­szegezni akarja az Elnök szavait, gondoljon arra, mennyivel töb­bet ér egy tartózkodó nyilatko­zat győzelem után, mint a „leg­­hűsebb írcsepp” is a kudarcok idején. Tizenketten vagyunk, uraim tizenketten! — Saját tudósítónktól — Nem mindennapi eseménynek volt szemtanúja az a néhány lelkes szurkoló, aki az V. osztályú KSSE —BEAC mérkőzésre kitévedt. Ez történt. A derék kőbányai csapat a rajt­hoz „csak” tíz emberrel tudott megjelenni. A tizenegyedik játékos épp ekkor érkezett s még kezében tartotta a mezét. A „haverok” segítségével azonban tüneményes gyorsasággal átöltözött és már az 5. percben ki tudta egészíteni a fekete-fehérek csapatát. Igen ám, de ugyanakkor az öltö­zőben ezt nem tudták és az ott ácsorgó tartalékot beöltöztették. A tizenkettedik játékos mit sem sejtve, egy taccsdobás után szépen jelentkezett és beállott „kiegészí­teni” a KSSE-t, így szépen játszot­tak is. De pechük volt, mégpedig az, hogy folyton a KSSE támadott. Az egyetemisták kapusa sokalta kissé a támadásokat és a támadó­kat és számolgatni kezdte az ellen­fél játékosait és legnagyobb meg­lepetésére tizenkettőt talált. Azon­nal jelentette intézőjének, ez meg a bírónak. Erre mit tehetett szegény bíró, lefújta a mérkőzést , melyen a KSSE már két góllal és egy játékossal vezetett.

Next