Nemzeti Sport, 1936. február (28. évfolyam, 22-41. szám)

1936-02-18 / 34. szám

„Nincs már szakadék a magyar sízők és a külföldiek között– állapítja meg Deczky Andor, haza­érkezett síbajnokunk •— Saját tudósítónktól —­DECZKY ANDOR, többszörös síbaj­­n­okunk, aki saját költségén volt kint Garmisch-Partenkirchenben, a követ­kezőkben foglalta össze olimpiai be­nyomásait. A magyar lesiklók között Szalay a lesiklásban is kimagaslóan legjobb ▼olt. A pálya legnehezebb részén túl mértük részidejét, mely csak 15 mp­­cel volt rosszabb Rundénál. Ekkor körülbelül a hatodik helyen feküdt. De nem bírta végig idegekkel a ver­senyt. Könnyű helyen bukott. * Csik sokat romlott. * Kővári jégen sohasem tudott. A mély tátrai kása mindig feküdt neki, a jég sohasem. Az ő szép technikájá­­hoz jóvezetésű hó kell. * Nincs már szakadék köztünk és a külföldiek közt, — ezt szögezhetjük le örömmel az olimpia után. Két év alatt elérhetjük az első világklasz­­szist. Ehhez sok külföldi verseny kell és sok fiatal. Sok nyári edzés. * Nálunk a svábhegyi nagy sáncot ki­kiáltják mammutsáncnak. A nagy olim­piai sáncról 14—15 éves német fiúk ugráltak. Jó gyakorlósánc kellene Már mostan jelen­tjük, hogy legjobb ütőket, napozásokat az idén is mi hozzuk forgalomba STRAUB SPORT BUDAPEST, V. BÁLVÁNY-U. 3 TEL.: 80—2—62 ■■■■■■■ nekünk, mely rendelkezzék a nagy­sáncok tulajdonságaival s mégis tel­jesen veszélytelen legyen. * Sokat tanultunk a norvégoktól. Rá­jöttünk, miért tudnak úgy elugrani. Pusztán csak lábbal ugranak le. Ki­rúgják a térdüket. A magyarok egész testtel lendülnek neki s a jó lendü­letet nagyon nehéz eltalálni. A nor­végok fejest ugranak. * A japánok gyönyörűen tartják ma­gukat a levegőben. A legnagyobb rádőféssel ők ugranak. Érdekes a ta­lajérésük. Nem egyenesednek ki, ha­nem szétvetik a lábukat s mint a madár, egyensúlyoznak. * Nemcsak, hogy észrevették a ma­gyar lesiklókat, de nagyon meg is nézték őket. Nagyon tetszettünk min­denkinek s mindenki csodálkozott. * A lesiklóstílusban nincs most vál­tozás. Csak némi irányzat vehető észre, a biztosság felé a szépség ro­vására. A magyar fiúk stílusára még sokan mondták, hogy talán túl szép. Ez elsősorban Kővárira vonatkozik. Szalay már többet ad a biztosságra. A Ruudnak az a legnagyobb előnye, hogy hallatlanul ruganyos. Olyan mutatványokat tud, hogy nyugodtan elmehetne cirkuszi akrobatának. És — mint ugró — hihetetlenül ért a viaszoláshoz. Ez legalább a 10 szá­zalékát teszi ki az eredményeinek. * A németeken nagyon meglátszik Seeles keze. Az olaszok technikában már elmaradnak tőlünk, de roppant vakmerők és elnyűhetetlen idegeik vannak. A norvég nők szenzációsan bátrak, de Christi Cranz egy klasz­­szissal jobb náluk. Az a lány a fér­fiak közt is jó eredményt érne el. * Látta Deczky a stafétát is. Gyö­nyörű volt. Megállapította, hogy a magyarok a norvég stílust futják, azonban nagyon messze vagyunk at­tól a ritmustól, amelyet az északiak tudnak. Amellett hihetetlenül össze­szoktak a futósível. * . Ne panaszkodjanak a magyar ver­senyzők a hazai pályák miatt. Az olimpiai stafétaverseny égyik kapasz­kodóján jókora földdarabon kellett keresztülmászniok a versenyzőknek! Emlékek arról a meccsről, amelyen — észre sem vet­tük — a győzte­sekkel játszottunk — Saját tudósítónktól — Garmisch-Partenkirchen, február 14. Az angol—magyar meccs alatt együtt voltam a magyar fiúkkal azon a helyen, ahol a cserejátéko­sok várják a csatasorba állásokat. Az első harmad után a fiúk egymást okol­ták az eredménytelenség és az an­gol gól miatt. Barcza így keser­gett: — Mindig így van. Ellenünk egy helyzet adódik az egész harmad­­ban és abból gól lesz. Mi meg hiába rohanunk. Lator dr. csitította őket: — Ne felejtsétek el, hogy az an­golok fáradtak. Csak egy gólt kell nekik ütni és mindjárt meglátjá­tok, más lesz a helyzet. A második harmad után a hangulat csak rosz­­szabbodott. Csák nagyon dühösen beszélt: — A fiúk diszkréten nézik, hogy lőnek gólt az angolok, ahelyett, hogy elvágnék őket. Így volt az utolsó gólnál is. Háray közbeszólt: — Nem, így volt. Én elvágtam a korongot, de mit csináljak, újra pofához került a pakk. Lator támadásra biztatta a csa­patot. A mérkőzés végén így beszéltek a fiúk: Miklós: Akkor ment jól nekem a játék, amikor szélsőt játszottam. Le tudtam futni a szélsőmet. Barczy: Ezek az angolok úgy klopfolták a csatárainkat, hogy rossz volt nézni. Farkas: Szöveggel jól bírjuk, egyébként azonban kevésbé. Magyar: Egy áldozat volt csak a csapatban. Csák: A bekkek nem fogták jól az an­gol csatárokat. Csák: Jobbak az angolok, mint mi. Ennyit még nem tudunk. De tanulni még lehet. Az angolok tudnak­­játszani és korcso­lyázni is) Az angol — magyar mérkőzés után megállapítottuk, hogy az an­golok felülmúlták önmagukat. Igen nagyot produkált felfrissített csa­patuk. Erősen kijött ezen a mér­kőzésen a korcsolyázni tudás kö­zötti különbség is. De azért, ha valaki azt mondta volna, hogy ez az angol csapat lesz a világbajnok , nem pedig Kanada, amely nekünk tizenötöt beszámolt,­­ akkor az illetőnek a szemébe ne­vettünk volna. Ami egyébként a világbajnokok elleni meccsünket illeti, sokan még a győzelmük realitását is kétségbe vonták. Szemrehányással illették egymást. Naivitás! Mi a három él­csapattól (Kanada, Anglia, USA) egyelőre teljes klasszissal elmara­dunk. Miért? A magyar csapat egynéhány tagjának fogyatékos korcso­lyázni tudása igazi nagycsapat ellen mindig nagy bajokat okoz. Csák kitűnően védett a kapuban, a hátvédek közül Róna volt a meg­győzőbb, akinek sok ereje maradt előretörni is. Barcza rendszerint szabadon hagyta az ellenfél csa­tárait. A csatárok gyenge formát mutattak, egyedül Gergely volt jó közöttük. A többi rossz. Sem a védelemben, sem a támadásban nem tudtak egyenletes teljesítményt nyújtani. Túl nagy volt a feladat nekik. Ger­gelyen kívül még Miklós mutatott a legtöbbet, amikor jobbszélső volt. És főleg akkor, amikor a védelem­be vonult és ilyenkor gyorsasága jól ér­vényesült. Jeney lassú, Ma­gyar pedig félénk. Szamosi agyon­ IboldT driblizte magát, az összjátékkal nem törődött és Háray is elmaradt jó játékaitól. De mindez mit sem jelent. Leg­jobb formánk kijátszása sem men­tett volna meg a vezetéstől. A. G. „Titkos, gyere vissza, minden meg van bocsátva. • Pataky Dénes olimpiai tapasztalatai — Saját tudósítónktól. — A műkorcsolyázók régi kíván­sága volt, hogy a versenyeken hoz­zák be a nyilvános pontozást, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy a bírák igen sokat „tévednek”, ha a nyilvánosság, a közönség kizárásá­val, bezárkózva állapítják meg a Már mostan jelentjük, hogy légióim ötöket, napozásokat az idén is mi hozzuk forgalomba STRAUB SPORT BUDAPEST, V. BÁLVÁNY-U, 3 tel.: 80-2­ 62 mmmmmmm sorrendet. Természetesen nagy örömmel üdvözölték az újítást: a nemzetközi szövetség határozata értelmében idén már nyilvánosan, táblák felmutatásával vallottak színt a műbírálók, így igen érdekes Pataky Dénes műkorcsolyázóbajnokunk megálla­pítása : — Garmischban megbukott a nyilvános pontozás. Sokkal jobb, ha titkosan pontoznak a bírák! Az olimpián az történt, hogy a bírák szinte csak egymás tábláit figyel­ték. A versenyzőket — alig. Az is­kolagyakorlatok napokig elhúzód­tak, tehát a bírák nyugodtan ott­hon kiszámíthatták, mit kell adni másnap... A táblák felmutatásakor, a füttyszónál állandóan pislogtak jobbra-balra. Tehát nem a rendszerben van a hiba, hanem a bírákban. Ezen pe­dig nehéz segíteni. „Gyors"hírek Ga.-Pa., február 14. Az első két nap után pénteken már végre pisztollyal indítottak s nem zászlóval. A pisztolyt már jobban lehetett hallani, mint a zászlót, viszont az­ indító — hogy valami baj azért mégis legyen — most az „Ach­­tung”-ot suttogta ... * Eddig még minden távon olimpiai rekord volt.* Jól futnak a japán nők. Az 1500 után futkároztak egy kicsit. G.1. A NÉMET-OSZTRÁK SPORT­BÉKE MÉG MINDIG NEM SZÜ­LETETT MEG Német politiai és sportkörök ismételten fáradoztak annak a rajttilalomnak a megszüntetése érdekében, amelyet Starhemberg herceg múlt év augusztusában adott ki s melynek értelmében osztrák versenyzők németországi versenyeken részt nem vehetnek. Starhemberg herceg vasárnap kö­zölte Tiehammer und Osten bi­rodalmi sportvezérrel, hogy az olimpiai játékok után osztrák versenyzőknek német versenye­ken való indulását esetenként engedélyezi ugyan, az általános rajttilalmat teljes egészében még nem szünteti meg. Tscham­­mer und Osten birodalmi sport­vezér erre való tekintettel visz­­szavonta az innsbrucki FIS-ver­­senyre történt német nevezése­ket. A IV. TÉLI OLIMPIA VÉGEREDMÉNYE címmel tegnapi számunkban megjelent összegezés kipótolandó az alábbi ver­sennyel: Hölgyek összetett síversenye (lesiklás és műlesiklás): 1. Ch. Cranz (német) 97.06, 2. Grasegger (német) 95.26, 3. Kli­sén (norvég) 93.18, 4. Steurl (svájci), 5. Pfeiffer (német), 6. Resch (német). Ennek folytán a síversenyek összesített pontozása ez lesz: Norvégia 48, Svédország 36, Németor­szág 29, Finnország 16, Franciaország és Csehszlovák­ia 4-4, Olaszország és Svájc 6-8, Lengyelország 4 A végső összpontozás pedig 6, 3, 4, 1 alapon így fest: Norvégia 93 pont Németország 43.75 „ Svédország 40.75 „ Finnország 37 „ USA 31.5 „ Ausztria 26.25 „ Anglia 21 „ Svájc 19 „ Kanada 9 „ Magyarország 7.75 „ Csehszlovákia 7 „ Belgium 5 „ Hollandia és Franciaország 4—4 „ Japán és Olaszország 1—3 „ Lengyelország 2 m wsnass^ Az OTT ÜL osz­tálya egyenlíti ki a LESOK és egyes sport­­szövetségek között mutat­kozó ellentéteket — Saját tudósítónktól. — Emlékezhetünk még arra a hír­adásra, amely a múlt évben meg­lehetős izgalmat váltott ki a társa­dalmi szövetségek berkeiben: a levente egyletek részére központi szer­vet állítanak fel a KISOK min­tájára. A LESOK — ez lesz az új intézmény neve — alapszabály­­tervezetében több társadalmi sport­­szövetség veszedelmet látott, az MLSz össze is hívott egy szövetség­közi értekezletet a közös eljárás meg­beszélése érdekében. Az elmúlt héten értekezlet volt az OTT-ban a sportszövetségeik elnökei­nek bevonásával és ezen az értekez­leten a LESOK problémája szerepelt a napirenden. Az értekezlet egyik résztvevője a következőket mondotta az értekezleten történtekről: — Csak általánosságban foglalkoz­tunk a kérdéssel, részleteibe nem mentünk bele. Azt hiszem, a­ probléma sim­a megoldásra fog találni, mert a LESOK vezetői kijelentették, hogy a társadalmi szövetségekkel teljes egyetértésben akarnak működni, egyébként pedig az OTT III. osztályá­ra bízatott a sportszövetségek és a LESOK közötti vitás kérdések meg­oldása. Ez már kezességet jelent aziránt, hogy a LESOK életrehívása nem fogja a társadalmi sportnak sérelmét jelenteni. Nincs átigazolás idén a gyep­­hokkiban — Saját tudósítónktól. — A gyephokkiszövetség tanácsa elhatározta, hogy az olimpia évé­ben felfüggeszti az átigazolást. Nemcsak azért, mert az egyesüle­tet változtató játékosok hosszabb pihenője ártana az előkészületek­nek, hanem... így akadályozza meg a szövetség a játékoscsábítást. Az egyik intéző ugyanis bejelentette, hogy játékosát ezzel hívták egy másik egyesületbe: „Gyere hoz­zánk, kijuttattunk az olimpiára." FŐISKOLAI M ■flPÖRT SEMMI SEM TÖRTÉNIK az MFSE-ben az utóbbi időben. Hetek múlnak el anélkül, hogy egyetlen egy versenyt rendeznének. Fennt az Egyesü­lésben alig lézeng egy-két ember a hi­vatalos órák alatt. Jó, tavaly VB év volt, akkor volt verseny is, meg voltak dol­gos kezek is. És jövőre megint VB lesz. Megint lesznek versenyek és dolgos ke­zek. De addig — bele­ kell nyugodni — majd csak a futballszakosztály éa az atléták csinálnak valamit. Az idény-szak­osztályok (birkózás, jég, ökölvívás, tor­na, vívás) csak úgy hébe-hóba hallatnak magukról egy-egy kiírt, de elhalasztott, majd pedig elmaradt verseny erejéig. Ha ugyan hallatnak. És ha az MFSE-t va­lahol képviselni kell, akkor látjuk csak, hogy milyen kevesen vannak olyanok, akik VB hiányában is szívesen képvisel­nek. Olyan kevesen, hogy például vasár­nap az MFSE—KISOK kosárlabda válo­gatott mérkőzésre egy sem jutott belő­lük. Pedig ott volt a KISOK egész ve­zérkara — élén Neidenbach Emillel — és még a kézilabda szövetség is képvisel­tette magát ügyvezető elnökével. Csak az MFSE nem képviseltette, magát senkivel. EGYESÜLETI HÍREK A Debreceni Egyetemi Atlétikai Club február 21-én este zártkörű „DEAC­­Estélyt" rendez. Kedd, 1936 február 15. Vasárnap már valamennyi csapatunk pályán készült a tavaszi bajnoki forduló­ra Az UTE máris nagyszerű, az Elek­tromos a tavalyi, az MTE helyenként ki­tűnően mozgott, a WSE fejlődik. A töb­biek közül, a VAC kosarazott vasárnap, az EKA és BSE együtt gyakorolt és a Széchenyi is komoly edzést tartott. Ered­mények: UTE—WSE 16:1 (8:6). Újpest, Attila-n. Vezette: Földes. Góldobó: Szervere (S), Csillag (4), Cziráki (4), Szabó (2). Benda UTE és Klein, Czumpft WSE. Elektromos—MTE 16:6 (7:1). Latorea­u. Vezette: Bakos. Góldobó: Fodor (3), Kun­­vári (3), Velkey (3), Ceétay (3) Elektro­mos és Rózsa (3), Drégely (2), Bilisk MTE. Az MKESz által a berlini elnöki kon­gresszusra kiküldött Valasek Ferenc és Kovács Ernő kiutazása a jelenlegi hely­zet szerint anyagi nehézségek miatt leg­alább is kétséges. (Mint már hírt ad­tunk róla, február 23-án Berlinben, az IAHF valamennyi tagszövetsége elnökei­nek bevonásával megbeszélés lesz. A tárgysorozaton a kézilabda-olimpia meg­rendezésének technikai beosztása mellett igen fontos kérdések is szóba kerülnek és ezek tárgyalásakor az MKKSz kép­viselőjének is illenék ott lennie.) IBIRKÓZÁSI ATHÉNBE HÍVJÁK A GYŐRI AC BIRKÓZÓIT Kitüntető meghívás érkezett a napokban nyugat egyik legjelentősebb birkózó egyesületéhez, a Győri AC- hoz: a görög szövetség levelet inté­zett Baaden alezredeshez, a GyAC birkózószakosztályának elnökéhez és ebben az egyesület csapatát meghívja Athénbe. A GyAC nagy örömmel fogadta a meghívást és rövidesen nyélbe is ütik a találkozást. A NÉMETORSZÁGI BAM­­BERGBEN rendezett nemzetközi birkózóverse­nyen a középsúlyban a német Köst­­ner tussal győzött a finn Virtanen ellen. .KOSÁRLABDA: AZ ŐSZI FORDULÓ ELMARADT MÉRKŐZÉSEIT ma folytatják a BSzKRT-pályán. A papírforma szerint, csak a TFSC— BBTE mérkőzés nyílt, a­ többieken az esélyesek győzelme várható. Minden­esetre sok függ attól, hogy melyik csapat milyen szorgalmasan készült a bajnokságra a hosszúra nyúlt téli szünet alatt? A MAFC—VÁC mér­kőzésen a műegyetemiek győzelme valószínű. A csapat állandó edzésben van és a legtöbb játékos azóta már mérkőzéseket is játszott. A vívókról nem mondhatjuk el ugyanezt. Az Elektromos—MTK meccs az ETE- nek áll. Az MTK-tól már az is szép lenne, ha nagyobb pontarányú győ­zelmet ki tudna kerülni. A BSzKRT— BEAC a villamoscsapat győzelmét hozza, de az egyetemisták meg is szó­lálhatják őket — egy kisebb arányú pontgyőzelem erejéig. (Mint az MTK az ETÉ-t). A mérkőzések pontban fél 7-kor kezdődnek. gi HÓSPORTI?-’ AZ 1937. ÉVI FIS-VERSENY rendezési jogát Franciaország kapta, és Chamonixban bonyolítja le a sí­­zők EB-jét. A következő évi FIS- versenyért Finnország, Norvégia, Lengyelország és Svájc „fut.” Új FIS-tagok: Görögország, Spanyolor­szág, Belgum, Hollandia s az újjá­szervezett osztrák szövetség. ÓRIÁSI PECH ÜLDÖZTE A MAC-OT az MTK 10-es csapatversenyében. Hét ember­e bent volt az első tíz között. Utolsó embere, ha végiggyalogolja a pályát, akkor is fölényesen győz a csapat. Zoltay, az utolsó ember azon­ban megsérült s így a BBTE győzött. WALTER PRAGER, a nagyszerű arosai versenyző nyerte a Parsenn Derbyt 16 p 17 mp-el 250 főnyi mezőnyben. A pálya hossza 12 km volt, a magasságkülönbözet 2000 méter. Idrányi Ferenc százados, a 11TVK all round versenyzője ma, kedden este a Hun­gária VC helyiségében előadást tart „Szúró­­fegyverek a magyar vivósportban" címmel-Elnöki tanácsülés lesz kedden este a vívószentségben. Az elnöki ülésen az összes aktuális ügyek szóba kerülnek, így a rezsim­­változás, a női EB elvesztése stb. Kéglné, Győr­ VC nyerte Nyugat női tőr­­vívóbajnokságát, még­pedig 5 győzelemmel, Kub­ay Mici SzVC 4 győzelemmel csak a­­második helyre került.

Next