Nemzeti Sport, 1936. május (28. évfolyam, 85-106. szám)

1936-05-01 / 85. szám, Második kiadás

is.­­ Meccslátogatottság és rádióközvetítés Tekintetes Szerkesztőség! A keddi Nemzeti Sportban olvas­sam Jászonyi Ferencnek, az Er.­­So. igazgatójának levert hangú Nyilatkozatát, amelyben amiatt ke­sereg, hogy az erzsébeti közönség nem mutatott kellő érdeklődést a múltvasárnapi Er.-Sp.—III. kerü­let mérkőzés iránt s hogy emiatt az egyesület ráfizetett a mérkőzés­re. Meg tudom érteni, hogy Já­szonyi elkeseredett, de viszont azo­kat is meg kell érteni, akik — mint én is — nem mentek ki az erzsé­beti mérkőzésre. Miért nem mentünk ki? Nem azért, mintha nem érdekelt volna bennünket az Er.-So. bajnoki mécs­esé, hanem azért, mert a rangadó jobban érdekelt. Azt hiszem velem együtt még jó sok erzsébeti futballrajongó okoskodott így: „A rangadót közvetíti a rádió. Nem megyek ki az Er.-So. meccsre, ha­nem hallgatom a rádióközvetítést a rangadóról. Először azért, mert ez nem kerül pénzbe, másodszor mert hiába — ne is haragudjon ránk Jászonyi igazgató úr — a rangadó jobban érdekelt bennün­ket. Azért vigasztalódjon. Ha nem lesz rangadó és nem lesz rádió­­közvetítés, újra kimegyünk az Er­­iSo. meccseire.” Hajrá Er.-So.! ifj. Konrády Alajos , , magántisztviselő.­­ Pestszenterzsébet, Átlós­ u. 82. * (Ez a levél ismét felveti a mér­kőzések rádión való közvetítésének régi problémáját. Emlékszünk, hogy pár évvel ezelőtt az MLSz és a rádió igazgatósága között állandó volt a huzavona. Az MLSz azt állí­totta, hogy a rádióközvetítés árt a mérkőzések látogatottságának, a rádió pedig az ellenkezőjét vallotta. Ezt a problémát mi segítettünk el­dönteni. Rámutattunk arra, hogy a fő­városban elenyésző lehet azok­nak a szurkolóknak a száma, akik a rádióközvetítés miatt nem men­nek ki a mérkőzésre. Egy érdekes mérkőzést közvetlenül látni kétség­telenül sokkalta nagyobb élvezet, mint akár a világ legkiválóbb szpí­kerének közvetítését hallgatni ar­ról a meccsről. A probléma súlypontja — állí­tottuk mi — vidéken van, ahol a távolság, a közlekedési nehézségek sok nézőt visszatartanak attól, hogy az ott lejátszásra kerülő mér­kőzésre menjen ki akkor, amikor a rádió valami érdekes meccset köz­vetít. Akkoriban 160 vidéki tudósítónk­hoz körlevelet intéztünk és jelen­tést kértünk tőlük, hogy nekik mi a tapasztalatuk a meccslátogatott­­ság és a rádióközvetítés viszonyát illetőleg. A jelentésekből — ame­lyeknek kivonatát elküldtük az MLSz-nek és a rádiónak is — az­­derült ki, hogy a rádióközvetítés nem árt azon meccsek látogatottsá­gának, amelyeknek kezdési idő­pontját úgy állapították meg, hogy a nézők a meccs után a rádióköz­vetítést is meghallgathatták. Ebből az következett, hogy a mérkőzések kezdésének megfelelő korábbi idő­pontra való előrehozatala hozzá­járul a probléma megoldásához. Éppen ezért a pesterzsébeti — s egyúttal a többi vidéki — egyesü­letnek is azt ajánljuk, hogy rádió­­közvetítés alkalmával tegyék a mérkőzésük kezdetét korábbi idő­pontra, hogy a nézők a meccset is láthassák és utána a közvetítést is meghallgathassák. Szerk.: Perry-csem­ege — tortúrákkal Igen tisztelt Szerkesztő Uram! A Margitszigeten megtartott Perry-mérkőzések második napját végignéztem. Nem mindennapos sportcsemege volt, de az sem volt mindennapos, hogy ezt a csemegét a publikum részére milyen tortú­rákkal fűszerezték. 1. Az autóbuszközlekedés minden kritikán aluli volt. 2. A jegyváltást tömeg­jelenetek tarkították. Elszakadt a felöltőm s csak negyedórás közelharc után tudtam négypengős jegyet szerezni a vastribünre. 3. A nézőtéren csak ismerőseim közbenjöttével tudtam nagynehezen ülőhelyhez jutni. Akik később ér­keztek, azok (ülőhelyjeggyel a ke­zükben) —-• állhatták. ■i. A bíró hangját tíz lépésre sem lehetett halani, így hát a mérkőzés állásáról nem lehetett tájékozódni. 5. Az eredményjelző-táblát elta­karta a közönség. 6. Az üléseken levő többéves pi­szok tönkresilányította ruhánkat. 7. Visszafelé ugyanolyan re­ménytelen közlekedési viszonyok. Mindezek után a rendezőség is megértheti, hogy nem maradékta­lan öröm tenisz-nézőnek lenni. En­gedtessék azonban meg nekem, hogy — felkéretlenül bár, de ezzel szemben díjtalanul — pontról pontra néhány jótanáccsal szolgál­jak. Az 1. és 7. Egy telefon az autó­­busztársaságnak s máris minden rendben van. Ad 2. Még néhány jegypénztár. Ad 3. Számozott jegyek, betaní­tott jegyszedők. Ad b. Megafon a bírói székhez. Ad 5. Magasabban elhelyezni az eredményjelző-táblát.­­ Ad 6. Három takarítónő a négy pengőért s minden tiszta lesz. Meg vagyok győződve róla, hogy az általam észlelt hibák könnyen kiküszöbölhetők s hogy a jövőben ki is küszöböltetnek. Maradok Szerkesztő úrnak sporttársi üdvöz­lettel Mve Réti István rt. igazgató.* (Réti igazgató úrnak igaza van. Enyhítő körülményként azért felem­lítjük, hogy a kora áprilisi időben a rendező egyesület nem számított olyan nagyarányú „run”-re, mint amilyen tényleg volt. A közönség ostroma oly nagy arányokban bonta­kozott ki, hogy a rendet nem lehetett teljes mértékben fenntartani. Ami az autóbuszközlekedést illeti, ez régi megoldatlan kérdése a szigeti tenisz­mérkőzéseiének. Sajnos a dolog — bármennyire is csodálatos, de így van —, korántsem olyan egyszerű, mint ahogy a józan gondolkodású emberek hinnék. A bíró hangjára vo­natkozóan olyan értelmű panaszos levelet is kaptunk, hogy Farkas Má­tyás hangja bántóan erős... Minden­esetre mi is hisszük, hogy a legköze­lebbi nagy tenisz-attrakció — ha­sonló sportbeli és közönség-siker mel­lett —­ a rendezés tekintetében is ki­fogástalan lesz. Szerk.) 9 Agyonhajszolják a KEAC-ot! Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Mint a Nemzeti Sport állandó olvasója s mint a szegedi KEAC volt játékosa és lelkes szurkolója, kérem, adjon helyet soraimnak b. lapjában. Elkeseredve látom, hogy a baj­nokság hajrájában játékosainkat állandóan igénybe veszik a váloga­tott mérkőzések s ez számunkra — akik az NB-be akarunk bekerülni M **■****.. mM­ — súlyos hátrányt jelent. Állan­dóan játékost kell adnunk az olim­piai, a vidéki, a főiskolai és a déli válogatottba s így a játékosainkat a profikondiciót is kikezdő küzdel­mekbe vagyunk kénytelenek bocsá­tani, hogy aztán a bajnoki hajrától is fáradt gárdával legyünk kényte­lenek az NB-be való bejutásunkat megpróbálni. Májusban nem keve­sebb mint öt bajnokit, két, esetleg három alosztály-döntőt, egy DLASz jubileumi s egy országos amatőr­­válogatott meccset kell játékosaink­nak játszani! Ez ellen a túlterhelés ellen kell valamit tenni a sportszerűség ér­dekében! Hetenként két-háromszor komoly mérkőzést játszatni egy csa­pattal nem szabad! Az a­ kérésem tehát Vágh­y szöv. kapitány úrhoz, hasson oda, hogy a fent említett okok miatt a „leg­jobb vidéki csapat” címéért folyó küzdelmet későbben kezdjék. Kiváló tisztelettel kész híve Lippay László dr. ügyvédjelölt. * (Levélírónknak teljes mértékben igaza van, viszont a kérdés megol­dása nehéz. A legjobb vidéki csapat címéért való körmérkőzések késői el­kezdése azt eredményezi, hogy a győztes csapat fáradtan érkezik el az NB rajtjához. Ez a megoldás sem tökéletes tehát. Inkább módot kellene találni arra, hogy a REAC váloga­tottjait ne vegye oly gyakran igény­be a kapitány, hanem bizonyos ese­tekben szorítkozzon inkább csak for­májuk figyeltetésére. Szerk.) LEVELEKBŐL ÉN TANÍTSAM MEG?... Pataki László (Vác) elkeseredett hangú levelet ír a vesztett rangadó után, s kijelenti, hogy talán neki kel­lene megtanítani Mórét rendesen passzolni, Korányit okosan hazaadni, stb., stb., hogy végre ezek a hibák eltűnjenek a csapatból. A keserűség nem jó tanácsadó, de azt viszont a Ferencváros vezetősége magától is tudja, hogy a bajnoki idény után nagy alapossággal kell hozzálátnia a hibák, hiányosságok gyökeres kikü­szöböléséhez. A HARMADIK HATOS TORNA MÁSODIK SZELVÉNYE Tavaszi tippbajnokság 1936 1936 MÁJUS 18. Beküldendő: május 9-én délig!­jbó 17 . NEMZETI BAJNOKSÁG * 1. Hungária—III. ker. FC........................................................ ............S---------2. Kispest—Ferencváros _____ ______S--------3. Attila—Budai .................................................................... . ______S--------4. E.­So.—Bocskai .......................................................... ____ 5. Szeged—Budafok ................................. —----­------... 6. Phöbus—SBTC .......................................................................... ............­--------7. Szegedi AK—REAC (Szegedi rangadó)................................. ............-------— 8. KRVSE—KTK (Kiskunfélegyházi rangadó) ................ ———•---------9. Szombathelyi THAV — Soproni FAC (Nyugati rangadó) .. ——-—-----— 10. Románia—Jugoszlávia (Bukarestben)....................................... -—-—•--—— . Tartalékmérkőzések: (Csak abban az esetben számítanak, ha a felső tíz közül valamelyik elmarad.) 1. Csabai AK—Csabai MÁV (Csabai rangadó) ....................... . * ____ 2. HTVE—HMTE (Hódmezővásárhelyi rangadó) ......... .....■______ 3. MTK—MÁK (Markói rangadó) ........................*____ _____________ A pályázó neve:________________.............^______________ | Címe: ...................................._______ ^ Minden szelvényhez használatlan, és 10 filléres bélyeget kell mellékelni, de a bélyeget még a sarkával sem szabad­­elragasztani. Külföldieknek 10 magyar fillér értékű forgalomban levő szintén használatlan és ép bélyeget kell mellékelniük. e- A beküldő aláveti magát a pályázati feltételeknek. e* EZ LEGYEN A CSAPAT/ Kováthy Jenő (Bpest, Iz­ó­ utca 12.) ezt a csapatot javasolja a Ferencvá­rosnak: Havas — Polgár, Szojka — Hámori, Móré, Lázár —­ Soproni, Zsengellér, Sárosi dr., Toldi, Ke­mény. ...ÉS A VÁLOGATOTT!... Grósz Ferenc (Nyíregyháza) az ír—magyar mérkőzésre ezt a váloga­tott csapatot véli a legjobbnak: Sza­bó — Futó, Biró — Magda, Szűcs, Dudás — Sas, Vincze, Kállai, Cseh, Titkos. Grósz Ferenc úgy látszik nem tudja, hogy Titkos sérült­­, hogy Kállait ezúttal az amatőrválo­gatottban akarják szerepeltetni. Mi a „Szerencse-díj"? A Tavaszi tippbajnokság­ állása A Tavaszi tippbajnokságnak van egy olyan díja, amelyről a pályázók még nem sokat tudnak. Ez a Szeren­cse-díj. Erről a díjról eddig csak a következőket közöltük eredeti kiírá­sunkban : „Ezt a díjat azok számára írjuk ki, akik aránylag kevés ponttal maradnak el a győztestől, mégis díjazásban aránytalanul gyen­gébb eredményhez jutnak. Ebben az ő számukra kiírt vigaszverseny­ben a szerencsének is nagyobb sze­repe lesz, amelynek segítségével a néhány pontkülönbség miatt pl. harmincadik helyre lekerült pá­lyázó esetleg 25—75 pengő kész­pénzt nyerhet a rendes díján fe­lül.” Kik azok, akik indulhatnak a Szerencse-díjért? Akik a X. helynél rosszabb helyre kerülnek (az első tíz helyezett tehát ki van zárva ebből a díjból) s amel­lett megszerzik a Tavaszi tippbaj­­nok­ság győztese pontjainak 80 szár­­alékát. (Például: Jelenleg az első helye­zettnek 387 pontja van. Ha most lenne vége a Tavaszi tippbajnokság­­nak, akkor a Szerencse-díjban a X. helytől kezdve azok vehetnének részt, akik legalább 310 pontot szereztek. Kik nyerik a Szerencse­díjat? A fentiek közül azok, akik az utolsó bajnoki fordulóban egy bizo­nyos helyezettnek az utolsó eredmé­nyét telibe találják. (A mérkőzés a XVIII. számú szelvényen fog szere­pelni!) Ha háromnál több ilyen pá­lyázó akadna, akkor ezt a holtversenyt az NB I-ik helyezettjének első I­K- mérkőzésére való tippeléssel döntjük el. Hogy a bajnokság hányadik he­lyezettjének az utolsó eredményét kel­­teli betalálni, azt a szelvények beküldése után, de az utolsó mérkő­zéseit lejátszása előtt, tehát május 21-én, vasárnap reggel megjelenő számunkban közöljük. Ha tehát a Nemzeti Sport május 24-iki számában azt fogjuk hirdetni, hogy a bajnokság 10-ik helyezettjé­nek az utolsó eredményét kell telibe­találni, ez azt jelenti, hogy a Sze­rencse díjat (75 pengőt) az a pályá­zó nyeri, aki annak az NL-csapatnak az utolsó bajnoki eredményét találja telibe, amely csapat az utolsó forduló után, tehát a végleges tabellán a 10-ik helyre fog kerülni. (Tehát sem a pályázók a tippelés idején, sem pe­dig mi május 23-án este, a kiíráskor még nem fogjuk tudni, hogy a Bocs­kairól, az Er.­Sp.-ról stb. lesz-e szó.) Ha ezt az eredményt háromnál több pályázó találja telibe, akkor pótver­­seny következik s a pótverseny kere­tében a Phöbus (vagy Kispest) első EK-mérkőzésének eredményét kell telibetalálni. Mit lehet nyerni a Szerencse­díjban? A Szerencse díj értéke: 75 pengő készpénz. Ezt az összeget az a (eset­leg az a 2—3) pályázó nyeri, aki a fenti feltételeknek megfelel s a fent vázolt versenyekben a legjobban sze­repel. Ha két pályázó találja telibe a fent jelzett egy, illetve két mérkő­zés eredményét, akkor a két pályázó 37 és fél,37 és fél pengőt nyer, ha pedig három pályázó találja telibe az egy, illetve két eredményt, akkor hármuk között osztjuk szét a 75 pengőt. A Tavaszi tippbajnok­­ság állása: (Esetleges felszólamlásokat figyelembe veszünk akkor, ha a pályázók fordulón­­ként részletezik a pontjaikat.) 387 pont: Rózsa Imréné, 382: Winternita Ferenc, 370: Róth Miklós Bcsaba, 368: Szigetvári László, 365: Bonhardt Mihály, 364: Szelényi-Renner, Maróthy István, 362: Terleth Ilonka, 360: Liszkay-Kratoch ■will, Németh-Tézhi, 358: Wittmann Test­vérek, 357: Sándor Géza, Varga-Raab, 354: Neub­ercz József, 358: Bartal Ferenc, Czédly Sándor, Forrai Ferenc, Orosz Miklós, 352: Tasnády István, 351: Ke­­resztes-Schaffer, Szederkényi Engelbert, 349: Pikercsik József, Zima Zoltán, 348: Tőrök Sándor, 347: Beszédes György, 346: Dobay Kálmán dr., Berrás László, 345: Liewehr Pál, 344: Dunkler István, Orbán Aranka, 343: Somodi Ernő, Klimó János, 342: Szigetvári Zoltán dr., 341: Somkati Gyula, Szabó András Plőrinc, 340: Bonácsny Károly, Lukács János E.­­utca, Miseje Ferenc, 339: Dékány Béla, Hollósy-Riegler, Sáry József Pn.jd. Schi­­­tze Károly, 338: Balogh László, Dobsa Fiek, Drgacs József, Nagy Ferenc Kis­pest, K. Nagy Béla, 337: ifj. Ár József, Mózer Méri, 336: Janicsek István, Pim­­köszi Mihály dr., Tumbász Jakab, Wie­ner Károly, Szintay István, 835: Szita József, Steiner Bernát, 333: Kovács Jó­zsef, W.­utca, Miskolczy István, Rubá­­nyi Vilmos, 332: Patrik József, Schwartz Péntek, 1536 május 7. 1 Erzsébet, Weber Béla, 331: Bihari György, Hajdú József, Kertész Béla, Neufeld József, Suhajda István. — 330: Mádl János, Rónay Kálmán, Semje György, 329: Frankl Miklós, Lehner Já­nos, Vadász Béla, Horváth Gyula, Ko­vács András, Szolnok. 328: Göndöcs Gyu­la, 326: Romstinger Lajos, Jeiffinger Nándor, Rózsa Katalin, Schwarcz An­dor, 325: Goldmann István, Kéri­­ng Sa­mu, Udva­dy Ferenc, Zeisler Pál, 324: Fehérpataki Károly, Kádas Tibor, ifj. Kovács József, 323: Belényesi Béla, Hor­váth György, Csepel, Pálkerti Zsigmond, Pongrácz Pál, 322: Blank János, Cseh Béla, Józsa Vilmos, Purth Kálmán, 321: Klein Sándor L.-u., 320: Erdősi Kálmán, Hima László, Szombati András, Vörös Ignác, 319: Becker Sándor, Horváth Ist­ván, H.-szálló, „Újlaki", 318: Budavári János, Dinnyés Lajos, Gábor Jenő, Ka­kas Zoltán, 317: Balláuer Béla, Bélán János, Ivaskó János, Klein László TVu, Meri Testvérek, 316: Bártfai Aladár, Ben­­defi Béla, Kóczián László, Tamás Sárta­dor, Wem­per Nándor, 315: Dezséry Jó­zsef, Moldán Ferenc, Róth Miklós Cáréi, ifj. Tószegi Mihály, 314: Erdős Árpád, Gönt Károly,­ Sí Kovács Sándor, Kuli­­fay Konrád, 313: Lénárt Bertalan, Mer­­za Márton, ifj. Szalánczy Ernő, Takács Péter, 312: Felk István, Fromm Károly, Kiss László B.-út, Neff Béla, Rónay Ist­ván Egy, 311: Hagemann Frigyes, Keny­­hercz Lajosné, Malomszegi Ottó, Potecz Aladár, Vasa Gyula Ktemető, Vörös László, Zöldi György, 310: Bodnár Ist­ván, Boros László, Egyed György T.-u„ Kovács Károly N.-utca. Németh Ferenc Érdliget, Petényi Pál, ifj. Pesti László, Revere Ica, Schmidt András Szabó Gyu­la T.-n., ifj. Ujváry Ferenc, Visnyovszky János, 309: Boldizsár József, Hess Ede, Somogyi István M.-u„ Vörös Margit, 308: Egyed György. Csepel, Gaál Lajos, Korecz Margit, Morvay Tihamér, 307: Baczay Aladár, Béres Károly, Borosz László, Gál Márkus, Grossmann Márton, Klein Béla T.-tér, Liebhardt Ferenc, Reif Izidor, Szilasi Ferenc, 306: Galam­bos Árpád, Lach János, Lengyel Jenő, Papp Antal Dorog, Papp László Arad, Perlmutter Ferenc, Schwab Károly, Szikszay János, Weinstein Lajos, 305: Bodi Miklós, E­rdődy Győző, Feldmann Sándor, Hazai Ede, Hervay István, Ka­pitány István, Puppán Kató, Sperl An­tal, Szenkovits Endre, 304: Glied Károly, Mi­slmatin István, Nagy István Szeged, Seffer László, Szentkuti Lajos, Ifj. Szi­getvári Gyula, 303: Boros Sándor és Mi­hály, Bábely Jeremiás, Bánhegyi János, Horváth Sándor R.-út. Ratajszky Fe­renc, Tóth Sándor Kiélegyh., Wagner Antal, Weisz Jenő R.-n., Zsembery Ist­ván Újszeged, 302: Bánhidai Mihály, Jan­­kovics István, Nemes László, Peczár László 301: Benes Miklós, Kasinszky Já­nos, Kispál Géza, Kovács Gyula Szar­­já­n, Königstein-Renner, S­reln­ár Géza, Székely Ernő. 300: Fillér Ferenc, Kere­kes Imre, Kovács László Z.-n., Mihalek Rezső, Singer Sándor, Singer György, Szalay József O.-út., Szilágyi László, Tóth Pál D.-u., Winter Jenő. Déli válogatott avagy Nem fog megtörténni Két úr beszélget a szerdai edző-­ mérkőzésen: — Miért olyan elfogódottak a déliek? — Mert most délután van és ők a délhez vannak szokva... A BT csapata szombaton a WSC vén­fiúk csapatával játss­zik. Erős csapattal rajtol az Er.­So. a cse­peli profik ellen. A vasárnap pihenő Er.­­So. ma délután Csepelre rándul, hogy az ottani profik ellen — barátságos alapon —­ megmérkőzzék. Mivel a csepeliek a szintén erzsébeti Eto FC-től ,,rendesen“ kikaptak, az Er.-So.-n keresztül akarják a csorbát kiköszörülni. Az Er.-So. az Eto FC-ből is visz egy-két játékost s ezek a játék ideje alatt helyet is kapnak a csa­patban. A Csepelre induló expedíció tag­jai: Kovács II., Vadász, Kállai Odry, Szenes, Varga, Kovács I., Takács, Bi­­hari, Horváth, Magyar, Szebehelyi. Az Eto FC-ből pedig Simon, Major, Kerekes és Pataki tart a csapattak

Next