Nemzeti Sport, 1936. augusztus (28. évfolyam, 150-170. szám)

1936-08-02 / 150. szám

4 Nyilatkoznak a ma sorra kerülő versenyzők Szerények, de bizakodók a magyar és a külföldiek egyaránt — Telefonjelentésünk — Berlin, augusztus 1. Egy nappal a verseny előtt az indulók rendszerint őszintén és kissé óvatosabban nyilatkoznak a várható esélyekről, mint mondjuk egy héttel előbb. Mi megkérdeztük a vasárnap sorra kerülő magyar versenyzőket és egynéhány külföldi nagyságot, hogy m­st is várnak maguktól. Íme a válaszok: Sír József: Jól érzem magam, de hogy mennyit futok és hogyan vég­zek, arról fogalmam sincs. Nem sok babér terem itt majd a fehér sprintereknek. Az előfutamom is ravasz. Metcalfe-ról legalább tudom, hogy mit tud, de mi van a még sötétebb kollégákkal? Ki tudja megmondani, mit tud Gutierrez, vagy Guzman? De azért talán sikerül eggyel tovább mennem. Gyenes Gyula: Az előfutamon nekem is túl kell jutnom. Suzukit talán megverem, ő most nem jó. De nem tudom, mit tudhat Virta­nén. Aztán nekem is van egy Gutierrezem. Gerő Gábor: Nekem jutott a leg­nehezebb előfutam. Borchmeyer és a kanadai Hummer az ellenfelem. Owensnek mázlija van, könnyű előfutamot kapott... Bodosi Mihály dr.: Akkor vol­tam jó, amikor a Maurinumban egész nap mozogtam, kosárlabdáz­tam, mint az ameri­kaiak. Most többet pihenek, de nem vagyok olyan jó. Azt hiszem, I&C­ et tu­dok. Temesvári Ferenc: Egész jó vagyok. Kit is kell megvernem? Az öreg Edwards dr-t? Meg Har­­bigot? Nem is ismerem. Igyekez­ni fogok életem legszabályosabb versenyét futni. Vadas József: Nincs semmi ba­jom, hiszen még a verseny előtt vagyok. Lanzi is fut és most nem itt indul Temesvári... Horváth István: Ha délelőtt si­kerül a 14.50, délután majd csak lesz valahogy. Darányi József dr.: Várszegi példáját­­követem, aki nem ismer le magánál nagyobb dobót. Igyek­szem bebeszélni magamnak, hogy nincs jobb dobó nálam széles e faluba. De­­ nehezen megy. Egyébként jól érzem magam. Kelen János: Ha az 5000 nem is megy most nekem, 10.000-en azt hiszem, elég jól fogok szere­pelni. A magyar rekordot akarom megjavítani, de nem tudom, hogy ez mennyire elég. Johnsonhoz fordulunk, de ő megelőz a kérdéssel: — Kit vár elsőnek magasugrás­ban? — Johnsont, — válaszolunk. — Lehet — mondja —, de az eredmény nem lesz nagy. A pálya ugyan nem rossz, de hideg van. Albritton: Johnson lesz az első. Kotkas: Ha ilyen hideg lesz az idő, növekednek az esélyeim. Asakuma: Harminc centiméter előnyt nem lehet adni az ameri­kaiaknak. Torrance (dühösen): Hagyjon békét, kikapok! Wilding: Torrance győz. Wöllke: Most nem vagyok jó. Askola: Felváltva fogunk vezet­ni 10.000 méteren. Nagy tempó lesz! Owensnek azt mondjuk, hogy nehéz előfutamot kapott. A tréfás bemondásra koolyan válaszol: — Akkor erős verseny lesz. (Mintha lehetne itt neki erős elő­­futamt összeállítani!) Metcalfe: Nem vagyok jó for­mában. Woodruff: Igyekszem jó időt futni már az előfutamomban is. Feleki László. Bírókra svéd­ és német, meg ti többiek — Telefonjelentésünk — Berlin, augusztus 1. Az északi birkózók az utolsó simításokat végezték, amikor be­léptem a birkózóterembe. A svédek, a legtöbb bajnokság várományosai, délelőtt futkároztak. A szőnyegen is gyúrták egymást, majd fel­öltözve bumliztak, tologattak. Esélyeikről nem voltak hajlandók nyilatkozni — délelőtt legalábbis nem. Délután a saunába mentek el, ez azután „megpuhította” őket. Nyman John, a csapat kapitánya ezeket árulta el: —­ Elsőségünket meg akarjuk tartani. A csapatösszeállítás meg titok, nem árulhatom el, mert ha elárulom, leszedik a fejemet... Johansson Ivar is itt van a kö­zelben. ő sem hajlandó nyilatkoz­ni a csapat felől. A finnek a legnagyobb titokban futkároztak és tornáztak. Délután a saunában izzasztották magukat. Sokat leadtak. Utána bágyadtan ültek a tó partján. Az öreg Pih­­lajamaki addig mesterkedett, míg az ott lődörgő gólyákat oda nem csábította, le nem kenyerezte őket. Az észtek, akik legutóbb a fin­neket is megverték, kiadós has- és nyakizomgyakorlatokat végeztek, majd sauna is szerepelt a műso­rokban. Magi Voldemár, a rendkívül szí­vélyes nagyközépsúlyú, ezt mond­ja:. .A görög-rómaiban meglepe­tést tartogatunk, majd meg fogják látni!... Az északiak mellett a németek a birkózás legesélyesebbjei. Ma könnyen dolgoztak ők is a­­ Vogesen Halle­ n levő első terem­ben. Bíznak magukban. A nagy­középsúlyú Schweickert Ludwig szerint a finnek túlságosan nehe­zek, 5,6 kilóval súlyosabbak a felső súlyhatárnál. Ha ezt le­ad­ják, le is gyengülhetnek. Az öreg Kokkinen Väino Anselmi csak Johanssontól fél. Pálfai János. Olimpiai futballhíradó Copyright by Nemzeti Sport Felhasználás és át­vétel kivonatosan is tilos Berlin, augusztus 1-Beszéltem Tegnérrel, az Idrottsbla­­det főszerkesztőjével és megkérdez­tem tőle, jó-e a svéd futballcsapat? Azt mondja: erős. — Persze, maguknál munkabér­­megtérítés van­-. ■— kérdeztem „ra­vaszul.” — Hát valamit kapnak, de csak a legfontosabb szükségletekre, — fe­lelte Tegner, még ravaszabbul. — Például borotválkozásra... — És abból, amit borotválkozásra kapnak, hányszor leht megborotvál­kozni egy napon? — Körülbelül tízszer, — nevet. — norvégeknek nem megy olyan jól. Náluk legfeljebb napi háromszori bo­rotválkozásra telik. • Később a kínaiak vesztőjével, Wang kegyelmes úrral beszélgettem. Valamikor Kína belügyminisztere volt így nyilatkozott: sgoáki —­ Mi csak tanulni jöttünk az olim­piára. Legesélyesebb reprezentán­saink a futballisták. Versenyző­ múlt­­juk nagy reményekre jogosít: 23-szor győztek, négy mérkőzésük döntetle­nül végződött. Li-Wai-Tong nevű játékosunk angol szakértők szerint angol proficsapatban is megállná a helyét. — Kínában is ismerik a költség­­megtérítés fogalmát? — kérdem. Csakhogy a kegyelmes úr vérbeli diplomata. Nem érti meg a kérdést... * Az angolok péntek délután labdaed­zést tartottak — könnyű mozgás volt. Nagy technikai tudású játékosok vannak közöttük, elsősorban Dodds, Finch, Kyle és Gardiner. Vezetőik azon siránkoznak, hogy a csapat nem olyan jó, mint szeretnék. Túlságosan benne vagyunk már a holtszezonban, — mondják. Nem bánnék, ha még gyöngébbek lennének — a mi szempontunkból... Mamusich Mihály ­VÍVÁSI KARDVÍVÓ OLIMPIÁSAINK, akik csak e hét folyamán, csütörtökön utaznak Berlinbe, kiadós edzést tar­tottak péntek délután a Testnevelés Házának vívótermében. Az edzésen Rajcsányi, Kabos, Rajczy dr. és Berczelly vett részt, Kovács pihent. (Gerevich, a hatodik kardvívó, már Berlinben van.) A fiúk mindannyian remek hangulatban, nagyszerű kon­dícióban vannak s nem félnek sem az amerikai , jön jelöltektől”, sem az olaszoktól. — Azért mi is fejjel fogunk vívni, nemcsak Gaudini! — szögezték le egyhangúan. Rajcsány Rajczy dr.-ral, Kabos Berczellyvel asszózott az edzésen, melyen megjelent Fitotás Ferenc ügyvezető elnök is. Az elutazás előtt hétfőn könnyű mozgásra még össze­jönnek vívóink, tagjainak egész hadserege kíséri- Most hirtelen pöttömnyi kék­ruhás kislány szalad a kancellár­hoz, virágcsokrot nyújt át neki. Hitler magához emeli, megcsókolja és megsimogatja a kislányt, aki most Baylet-Latourhoz szalad. A NOB elnöke kézenfogja és úgy vezeti tovább. -- Heil! Hell! Heil! Egy pillanatra sem némul el a stadion óriási katlanában a zsi­bongó köszöntés. Hitler mögött néhány lépéssel az olimpiai előke­lőségek csapatában ott léidél Mú­zsa Gyula is. Az ő nyakát is az olimpiai bizottsági tagokat megil­lető új lánc díszíti, mint vala­­­mennyi NOB-tagét. Hitler felérkezik a díszpáholy­ba, annak pereménél megáll és újra üdvözli az extázisban ujjon­gó tömeget. Most felhangzik a Deutsch­­land-Lied, élénk ütemben, örömet hirdetőn száll a német himnusz hangja a­ bor­us égnek és a hatalmas zene­karral — amely a pálya északi oldalán helyezkedett el — együtt énekel a zenekar mögött vakító fehér egyenruhában álló többezer tagú énekkar és a stadion minden nézője. Amint elhangzanak a Deutsch­­land-Lied utolsó ütemei, pattogva intonálja a newkar a Horst Wes­sel­­ Liedet. Mintha hatalmas fe­­nyőerdő szegélyezné a pályát, úgy tűznek az ég felé az előrelendített, üdvözlő jobbkarok. Az előkelőségek páholyában lát­juk Kelemen Kornélt, az OTT el­nökét, Sztójay Döme berlini köve­tet is. Újra harsonák r­ogása hasít bele a levegőbe. A marthoni kapu tornyainak tetejéről Paul Winter olim­piai üdvözletét harsogják a fanfárok. A stadion nézőterének peremén, meztelenül meredeznek égnek a zászlórudak. Egyszerre izgatott mozgolódás támad a marthoni kapu tájékán s mintha a kürtök harsonája is át­­venné ezt a túlfűtött hangulatot, egyre élesebben, magasabban szárnyason harsognak. Azután hirtelen elhallgatnak, hogy he­lyettük figyelmeztetőt fújjanak a trombiták. 4 óra 12 perc s a me­­gafonon át felhangzik a kemény vezényszó: — Heiss Flagge! Lassan, méltóságteljesen kúszik fel 50 zászlórúdra 50 zászló. Ott, tőlünk jobbra, ahol a nagy zászlókor bezáródik, Törökország szomszédságában, ott leng már, büszkén a piros-fehér,zöld, címe­­res magyar lobogó. Mintha az ég is megörülne ennek az ünnepien tarka látványnak, kissé kivilágo­sodik. És hangzik már a második vezényszó: — Teilnehmer Marsch! SERÜK! OLIMPIA! SZERKESZTŐSÉGÜK! HÍRSZOLGÁLATA: Az olimpia születése (Folytatás az 1. oldalr­ól) 2 óra: Már lehetünk vagy 30— 40 ezren. Szól a zene, a magasban repülőgépek szállanak, de ez sen­kinek sem tűnik fel. Egyszer csak nagyobb zaj támad. Megjelenik a német repülőgéptechnika csodája, az ötkarikával feldíszített Slinden­­burg léghajó. Méltóságteljesen úszik. Nagy üdvrivalgás. Szól a megafon. Fél S: Megérkezett az olimpia­fáklya. Mindenki felfigyel. A dísz­páholy is kezd népesedni. Cillinde­­res urak s SS testőrök feketéik­nek már. 3 óra: Gyülekeznek a csapatok a Május­ téren. A görögök élén ott látjuk Spridion Louist, 96-os olimpia maratoni győztesét. Tel­jes nemzeti díszben van. A túlsó oldalon sorakozik 12 ágyú. 11 lö­vést adnak majd le, egy tartalék. A csapatok előtt barna és fehér egyenruhás német. A fehér tartja a táblát. Várják a jelentkezőket. Bermuda és Brazília táblája előtt egyelőre csak egy ember áll. Mel­lettük feltűnnek a fátyolturbános hinduk. A magyarok csaknem a végén vannak. A csehszlovákok után következnek s utánuk Uru­guay és USA. Az evezőseink el­sőknek érkeznek. Hja, ők nagyon messziről jöttek. Az árvalányhaj­­nak nagy sikere van. Az ameri­­kaiak bámulják, nem akarják el­­hinni, hogy ez csak fű. Keressük az amerikai magyaro­kat. Santelli üdvözli a fiát. Azt nézzük, hogy hol van Vrana Annus, de az amerikaiak azt mondják, hogy beteg. Nyolc évvel ezelőtt Amsterdamban is megbetegedett éppen a versenyekre. De csak könnyebb a betegsége. Azt mond­ják, hogy hamarosan jobban lesz. A magyar csapatban Zsarnóczay és Lénárt jól fest az árvalányhaj­­jal. Stankovits­ elriasztja a magya­­rat az amerikaiak mellől. Rájuk szól: — Nem kell úgy bámulni őket! Fél 4 óra. Végigfut a jelszó a sorokon: sorakozó. Ebben a pilla­natban, mintha megrendelték volna, megered az eső. Éppen úgy, mint egész héten át. De egyelőre nem esik erősen. Rohanunk az arénába. Felkapaszkodunk a tetejére. Zsúfolt ház. Csak a matrózok körül vannak kis foltok. A matrózok készen áll­nak, hogy felhúzzák,a zászlókat. 4 óra. A stadion már tömve. Most érkezik Hitler a Máriusi mező felől. Boldogfalvy Gergely. Hitler bevonul Szürkén borul az égbolt a Reich­sportfeld hatalmas olimpiai stadionja felett és az eső ritka cseppekben szemereg, amikor élesen felharsannak a kürtök: a Führer jön! A stadion hatalmas oválisának minden egyes helye foglalt. De ebben a százezernél is nagyobb embererdőben mégis tökéletes a rend. A lépcsők mint széles szürke vonalak darabolják szét ezt a százezernyi tömeget, nem áll rajtuk egyetlen illetéktelen sem. A monstruózus nézőtér déli olda­lán csak néhány üres hely foltja mered felénk: ide jönnek majd a NOB és az „OK” (Organizations- Komitee) tagjai, akik ebben a pil­lanatban még kint a „Maifeld”-en kísérik Hitler kancellárt a felvonu­láshoz immár felsorakozott nemzetek díszoszlopai között a marthoni kapu felé. Délután 4 óra. Szinte másod­­percnyi pontossággal harsog fel az ujjongó, zengő háromszoros Heil­ ami Hitler kancellárnak meg­érkezését jelenti. A kancellár barna egyenruhájában a maratoni kapu lépcsőjén lépdel lefelé. Jobbján Baylet-Latour, a NOB elnöke, bal­ján Lewald, a német olimpiai bizottság elnöke lépdel. Szüntelenül harsog a százezer ember, Hitler mosolyogva lendíti köszönésre jobb­kezét. Az utolsó lépcsőről lelépve a salakpályára terített zöld gumi­szőnyegre ér. Végig, köröskörül az egész pályán ilyen gumiszőnyeg védi a salakot, hogy az amúgyis kemény futópályát a felvonulók lépései még jobban le ne döngöl­jék. Fényképészek légiója szalad, helyezkedik, térdel új és új irány­ban Hitler útjába, hogy ezt a nagy pillanatot megörökítsék. A Führert az olimpiai bizottság és a német olimpiai rendezőbizottság Vasárnap, 1936 augusztus 2- Felvonul 50 nemzet dísze, virága A maratoni kapuban feltűnik az első, fehérruhás táblahordó „stramm” német fiú, aki leeresz­tett jobbkezében és melle előtt keresztező balkezében tartja az olimpia őshazájának és az első modern olimpia színhelyének, Görögországnak névtábláját, öt lépéssel a táblavivő után jön a görög zászlóvivő Mandikas. A gátfutóbajnok magasra tartja a kék-ffehér csikós görög koronás lobogóját. A zászló mögött festői görög nemzeti viselet­ben Louis, az első modern maratoni futás hőse lépked. Majd a vezetők, aztán két hölgy, az egyik a Budapesten járt Lanitu. Utána három katona­tiszt, aztán a fehérruhás görög csapat. Amint a csapat a szoborszerű merevséggel álló fehérruhás német sporttiszthez érkezik, minden egyes tagja fellendíti jobbkezét s úgy üdvözli az olimpiai játékok leg­magasabb védnökét, Hitler Adolf kancellárt, aki fedetlen fővel, mosolygós arccal viszonozza az első nemzet üdvözletét. Egyiptom következik, az élen Khadr, a súlyemelő rekorder. A zöld zászlót fehér félhold és három csillag díszíti. A vezetőkön és résztvevőkön egyaránt piros fez díszeleg. A vezetők szürke kabát­ban, a versenyzők kék kabátban és valamennyien fehér nadrágban vannak. Feszes jobbra nézz­e , tisztelegnek. A taps, a Heil, az ováció szüntelenül dübörög. Most már, mintha sohasem akarna kiapadni, ömlik, özönlik be a marathóni kapun át felvonuló nemzetek kígyózó, végeláthatatlan sora. Az elöl menetelő Görögország végigmasírozik a futópályára he­­lyezett zöld szőnyegen, a túlsó ol­dalon elvonul a zenekar előtt, majd a 200-as rajtnál az alagút feljáró előtt bekanyarodik a futballpályára és annak nyugati szögletvonala mellet oszlopba helyezkedve áll meg. De jönnek a többiek­ így, sor­ban, egymásután. 3. Afganisztán. A fekete-piros­­zöld, címeres lobogó mögött zöld kabátban, fehér nadrágban, fekete cipőben az afgán gyephoki csapat tagjai menetelnek. 4. Argentína. Ezeknek kék-fe­hér a zászlójuk, 56-an vannak, köztük 1 nő. Rajtuk a később leg­gyakrabban visszatérő olimpiai összeállítás: kék kabát és fehér nadrág feszül Fehér tengerész.

Next