Nemzeti Sport, 1936. augusztus (28. évfolyam, 150-170. szám)
1936-08-02 / 150. szám
4 Nyilatkoznak a ma sorra kerülő versenyzők Szerények, de bizakodók a magyar és a külföldiek egyaránt — Telefonjelentésünk — Berlin, augusztus 1. Egy nappal a verseny előtt az indulók rendszerint őszintén és kissé óvatosabban nyilatkoznak a várható esélyekről, mint mondjuk egy héttel előbb. Mi megkérdeztük a vasárnap sorra kerülő magyar versenyzőket és egynéhány külföldi nagyságot, hogy mst is várnak maguktól. Íme a válaszok: Sír József: Jól érzem magam, de hogy mennyit futok és hogyan végzek, arról fogalmam sincs. Nem sok babér terem itt majd a fehér sprintereknek. Az előfutamom is ravasz. Metcalfe-ról legalább tudom, hogy mit tud, de mi van a még sötétebb kollégákkal? Ki tudja megmondani, mit tud Gutierrez, vagy Guzman? De azért talán sikerül eggyel tovább mennem. Gyenes Gyula: Az előfutamon nekem is túl kell jutnom. Suzukit talán megverem, ő most nem jó. De nem tudom, mit tudhat Virtanén. Aztán nekem is van egy Gutierrezem. Gerő Gábor: Nekem jutott a legnehezebb előfutam. Borchmeyer és a kanadai Hummer az ellenfelem. Owensnek mázlija van, könnyű előfutamot kapott... Bodosi Mihály dr.: Akkor voltam jó, amikor a Maurinumban egész nap mozogtam, kosárlabdáztam, mint az amerikaiak. Most többet pihenek, de nem vagyok olyan jó. Azt hiszem, I&C et tudok. Temesvári Ferenc: Egész jó vagyok. Kit is kell megvernem? Az öreg Edwards dr-t? Meg Harbigot? Nem is ismerem. Igyekezni fogok életem legszabályosabb versenyét futni. Vadas József: Nincs semmi bajom, hiszen még a verseny előtt vagyok. Lanzi is fut és most nem itt indul Temesvári... Horváth István: Ha délelőtt sikerül a 14.50, délután majd csak lesz valahogy. Darányi József dr.: Várszegi példájátkövetem, aki nem ismer le magánál nagyobb dobót. Igyekszem bebeszélni magamnak, hogy nincs jobb dobó nálam széles e faluba. De nehezen megy. Egyébként jól érzem magam. Kelen János: Ha az 5000 nem is megy most nekem, 10.000-en azt hiszem, elég jól fogok szerepelni. A magyar rekordot akarom megjavítani, de nem tudom, hogy ez mennyire elég. Johnsonhoz fordulunk, de ő megelőz a kérdéssel: — Kit vár elsőnek magasugrásban? — Johnsont, — válaszolunk. — Lehet — mondja —, de az eredmény nem lesz nagy. A pálya ugyan nem rossz, de hideg van. Albritton: Johnson lesz az első. Kotkas: Ha ilyen hideg lesz az idő, növekednek az esélyeim. Asakuma: Harminc centiméter előnyt nem lehet adni az amerikaiaknak. Torrance (dühösen): Hagyjon békét, kikapok! Wilding: Torrance győz. Wöllke: Most nem vagyok jó. Askola: Felváltva fogunk vezetni 10.000 méteren. Nagy tempó lesz! Owensnek azt mondjuk, hogy nehéz előfutamot kapott. A tréfás bemondásra koolyan válaszol: — Akkor erős verseny lesz. (Mintha lehetne itt neki erős előfutamt összeállítani!) Metcalfe: Nem vagyok jó formában. Woodruff: Igyekszem jó időt futni már az előfutamomban is. Feleki László. Bírókra svéd és német, meg ti többiek — Telefonjelentésünk — Berlin, augusztus 1. Az északi birkózók az utolsó simításokat végezték, amikor beléptem a birkózóterembe. A svédek, a legtöbb bajnokság várományosai, délelőtt futkároztak. A szőnyegen is gyúrták egymást, majd felöltözve bumliztak, tologattak. Esélyeikről nem voltak hajlandók nyilatkozni — délelőtt legalábbis nem. Délután a saunába mentek el, ez azután „megpuhította” őket. Nyman John, a csapat kapitánya ezeket árulta el: — Elsőségünket meg akarjuk tartani. A csapatösszeállítás meg titok, nem árulhatom el, mert ha elárulom, leszedik a fejemet... Johansson Ivar is itt van a közelben. ő sem hajlandó nyilatkozni a csapat felől. A finnek a legnagyobb titokban futkároztak és tornáztak. Délután a saunában izzasztották magukat. Sokat leadtak. Utána bágyadtan ültek a tó partján. Az öreg Pihlajamaki addig mesterkedett, míg az ott lődörgő gólyákat oda nem csábította, le nem kenyerezte őket. Az észtek, akik legutóbb a finneket is megverték, kiadós has- és nyakizomgyakorlatokat végeztek, majd sauna is szerepelt a műsorokban. Magi Voldemár, a rendkívül szívélyes nagyközépsúlyú, ezt mondja:. .A görög-rómaiban meglepetést tartogatunk, majd meg fogják látni!... Az északiak mellett a németek a birkózás legesélyesebbjei. Ma könnyen dolgoztak ők is a Vogesen Halle n levő első teremben. Bíznak magukban. A nagyközépsúlyú Schweickert Ludwig szerint a finnek túlságosan nehezek, 5,6 kilóval súlyosabbak a felső súlyhatárnál. Ha ezt leadják, le is gyengülhetnek. Az öreg Kokkinen Väino Anselmi csak Johanssontól fél. Pálfai János. Olimpiai futballhíradó Copyright by Nemzeti Sport Felhasználás és átvétel kivonatosan is tilos Berlin, augusztus 1-Beszéltem Tegnérrel, az Idrottsbladet főszerkesztőjével és megkérdeztem tőle, jó-e a svéd futballcsapat? Azt mondja: erős. — Persze, maguknál munkabérmegtérítés van-. ■— kérdeztem „ravaszul.” — Hát valamit kapnak, de csak a legfontosabb szükségletekre, — felelte Tegner, még ravaszabbul. — Például borotválkozásra... — És abból, amit borotválkozásra kapnak, hányszor leht megborotválkozni egy napon? — Körülbelül tízszer, — nevet. — norvégeknek nem megy olyan jól. Náluk legfeljebb napi háromszori borotválkozásra telik. • Később a kínaiak vesztőjével, Wang kegyelmes úrral beszélgettem. Valamikor Kína belügyminisztere volt így nyilatkozott: sgoáki — Mi csak tanulni jöttünk az olimpiára. Legesélyesebb reprezentánsaink a futballisták. Versenyző múltjuk nagy reményekre jogosít: 23-szor győztek, négy mérkőzésük döntetlenül végződött. Li-Wai-Tong nevű játékosunk angol szakértők szerint angol proficsapatban is megállná a helyét. — Kínában is ismerik a költségmegtérítés fogalmát? — kérdem. Csakhogy a kegyelmes úr vérbeli diplomata. Nem érti meg a kérdést... * Az angolok péntek délután labdaedzést tartottak — könnyű mozgás volt. Nagy technikai tudású játékosok vannak közöttük, elsősorban Dodds, Finch, Kyle és Gardiner. Vezetőik azon siránkoznak, hogy a csapat nem olyan jó, mint szeretnék. Túlságosan benne vagyunk már a holtszezonban, — mondják. Nem bánnék, ha még gyöngébbek lennének — a mi szempontunkból... Mamusich Mihály VÍVÁSI KARDVÍVÓ OLIMPIÁSAINK, akik csak e hét folyamán, csütörtökön utaznak Berlinbe, kiadós edzést tartottak péntek délután a Testnevelés Házának vívótermében. Az edzésen Rajcsányi, Kabos, Rajczy dr. és Berczelly vett részt, Kovács pihent. (Gerevich, a hatodik kardvívó, már Berlinben van.) A fiúk mindannyian remek hangulatban, nagyszerű kondícióban vannak s nem félnek sem az amerikai , jön jelöltektől”, sem az olaszoktól. — Azért mi is fejjel fogunk vívni, nemcsak Gaudini! — szögezték le egyhangúan. Rajcsány Rajczy dr.-ral, Kabos Berczellyvel asszózott az edzésen, melyen megjelent Fitotás Ferenc ügyvezető elnök is. Az elutazás előtt hétfőn könnyű mozgásra még összejönnek vívóink, tagjainak egész hadserege kíséri- Most hirtelen pöttömnyi kékruhás kislány szalad a kancellárhoz, virágcsokrot nyújt át neki. Hitler magához emeli, megcsókolja és megsimogatja a kislányt, aki most Baylet-Latourhoz szalad. A NOB elnöke kézenfogja és úgy vezeti tovább. -- Heil! Hell! Heil! Egy pillanatra sem némul el a stadion óriási katlanában a zsibongó köszöntés. Hitler mögött néhány lépéssel az olimpiai előkelőségek csapatában ott léidél Múzsa Gyula is. Az ő nyakát is az olimpiai bizottsági tagokat megillető új lánc díszíti, mint valamennyi NOB-tagét. Hitler felérkezik a díszpáholyba, annak pereménél megáll és újra üdvözli az extázisban ujjongó tömeget. Most felhangzik a Deutschland-Lied, élénk ütemben, örömet hirdetőn száll a német himnusz hangja a borus égnek és a hatalmas zenekarral — amely a pálya északi oldalán helyezkedett el — együtt énekel a zenekar mögött vakító fehér egyenruhában álló többezer tagú énekkar és a stadion minden nézője. Amint elhangzanak a Deutschland-Lied utolsó ütemei, pattogva intonálja a newkar a Horst Wessel Liedet. Mintha hatalmas fenyőerdő szegélyezné a pályát, úgy tűznek az ég felé az előrelendített, üdvözlő jobbkarok. Az előkelőségek páholyában látjuk Kelemen Kornélt, az OTT elnökét, Sztójay Döme berlini követet is. Újra harsonák rogása hasít bele a levegőbe. A marthoni kapu tornyainak tetejéről Paul Winter olimpiai üdvözletét harsogják a fanfárok. A stadion nézőterének peremén, meztelenül meredeznek égnek a zászlórudak. Egyszerre izgatott mozgolódás támad a marthoni kapu tájékán s mintha a kürtök harsonája is átvenné ezt a túlfűtött hangulatot, egyre élesebben, magasabban szárnyason harsognak. Azután hirtelen elhallgatnak, hogy helyettük figyelmeztetőt fújjanak a trombiták. 4 óra 12 perc s a megafonon át felhangzik a kemény vezényszó: — Heiss Flagge! Lassan, méltóságteljesen kúszik fel 50 zászlórúdra 50 zászló. Ott, tőlünk jobbra, ahol a nagy zászlókor bezáródik, Törökország szomszédságában, ott leng már, büszkén a piros-fehér,zöld, címeres magyar lobogó. Mintha az ég is megörülne ennek az ünnepien tarka látványnak, kissé kivilágosodik. És hangzik már a második vezényszó: — Teilnehmer Marsch! SERÜK! OLIMPIA! SZERKESZTŐSÉGÜK! HÍRSZOLGÁLATA: Az olimpia születése (Folytatás az 1. oldalról) 2 óra: Már lehetünk vagy 30— 40 ezren. Szól a zene, a magasban repülőgépek szállanak, de ez senkinek sem tűnik fel. Egyszer csak nagyobb zaj támad. Megjelenik a német repülőgéptechnika csodája, az ötkarikával feldíszített Slindenburg léghajó. Méltóságteljesen úszik. Nagy üdvrivalgás. Szól a megafon. Fél S: Megérkezett az olimpiafáklya. Mindenki felfigyel. A díszpáholy is kezd népesedni. Cillinderes urak s SS testőrök feketéiknek már. 3 óra: Gyülekeznek a csapatok a Május téren. A görögök élén ott látjuk Spridion Louist, 96-os olimpia maratoni győztesét. Teljes nemzeti díszben van. A túlsó oldalon sorakozik 12 ágyú. 11 lövést adnak majd le, egy tartalék. A csapatok előtt barna és fehér egyenruhás német. A fehér tartja a táblát. Várják a jelentkezőket. Bermuda és Brazília táblája előtt egyelőre csak egy ember áll. Mellettük feltűnnek a fátyolturbános hinduk. A magyarok csaknem a végén vannak. A csehszlovákok után következnek s utánuk Uruguay és USA. Az evezőseink elsőknek érkeznek. Hja, ők nagyon messziről jöttek. Az árvalányhajnak nagy sikere van. Az amerikaiak bámulják, nem akarják elhinni, hogy ez csak fű. Keressük az amerikai magyarokat. Santelli üdvözli a fiát. Azt nézzük, hogy hol van Vrana Annus, de az amerikaiak azt mondják, hogy beteg. Nyolc évvel ezelőtt Amsterdamban is megbetegedett éppen a versenyekre. De csak könnyebb a betegsége. Azt mondják, hogy hamarosan jobban lesz. A magyar csapatban Zsarnóczay és Lénárt jól fest az árvalányhajjal. Stankovits elriasztja a magyarat az amerikaiak mellől. Rájuk szól: — Nem kell úgy bámulni őket! Fél 4 óra. Végigfut a jelszó a sorokon: sorakozó. Ebben a pillanatban, mintha megrendelték volna, megered az eső. Éppen úgy, mint egész héten át. De egyelőre nem esik erősen. Rohanunk az arénába. Felkapaszkodunk a tetejére. Zsúfolt ház. Csak a matrózok körül vannak kis foltok. A matrózok készen állnak, hogy felhúzzák,a zászlókat. 4 óra. A stadion már tömve. Most érkezik Hitler a Máriusi mező felől. Boldogfalvy Gergely. Hitler bevonul Szürkén borul az égbolt a Reichsportfeld hatalmas olimpiai stadionja felett és az eső ritka cseppekben szemereg, amikor élesen felharsannak a kürtök: a Führer jön! A stadion hatalmas oválisának minden egyes helye foglalt. De ebben a százezernél is nagyobb embererdőben mégis tökéletes a rend. A lépcsők mint széles szürke vonalak darabolják szét ezt a százezernyi tömeget, nem áll rajtuk egyetlen illetéktelen sem. A monstruózus nézőtér déli oldalán csak néhány üres hely foltja mered felénk: ide jönnek majd a NOB és az „OK” (Organizations- Komitee) tagjai, akik ebben a pillanatban még kint a „Maifeld”-en kísérik Hitler kancellárt a felvonuláshoz immár felsorakozott nemzetek díszoszlopai között a marthoni kapu felé. Délután 4 óra. Szinte másodpercnyi pontossággal harsog fel az ujjongó, zengő háromszoros Heil ami Hitler kancellárnak megérkezését jelenti. A kancellár barna egyenruhájában a maratoni kapu lépcsőjén lépdel lefelé. Jobbján Baylet-Latour, a NOB elnöke, balján Lewald, a német olimpiai bizottság elnöke lépdel. Szüntelenül harsog a százezer ember, Hitler mosolyogva lendíti köszönésre jobbkezét. Az utolsó lépcsőről lelépve a salakpályára terített zöld gumiszőnyegre ér. Végig, köröskörül az egész pályán ilyen gumiszőnyeg védi a salakot, hogy az amúgyis kemény futópályát a felvonulók lépései még jobban le ne döngöljék. Fényképészek légiója szalad, helyezkedik, térdel új és új irányban Hitler útjába, hogy ezt a nagy pillanatot megörökítsék. A Führert az olimpiai bizottság és a német olimpiai rendezőbizottság Vasárnap, 1936 augusztus 2- Felvonul 50 nemzet dísze, virága A maratoni kapuban feltűnik az első, fehérruhás táblahordó „stramm” német fiú, aki leeresztett jobbkezében és melle előtt keresztező balkezében tartja az olimpia őshazájának és az első modern olimpia színhelyének, Görögországnak névtábláját, öt lépéssel a táblavivő után jön a görög zászlóvivő Mandikas. A gátfutóbajnok magasra tartja a kék-ffehér csikós görög koronás lobogóját. A zászló mögött festői görög nemzeti viseletben Louis, az első modern maratoni futás hőse lépked. Majd a vezetők, aztán két hölgy, az egyik a Budapesten járt Lanitu. Utána három katonatiszt, aztán a fehérruhás görög csapat. Amint a csapat a szoborszerű merevséggel álló fehérruhás német sporttiszthez érkezik, minden egyes tagja fellendíti jobbkezét s úgy üdvözli az olimpiai játékok legmagasabb védnökét, Hitler Adolf kancellárt, aki fedetlen fővel, mosolygós arccal viszonozza az első nemzet üdvözletét. Egyiptom következik, az élen Khadr, a súlyemelő rekorder. A zöld zászlót fehér félhold és három csillag díszíti. A vezetőkön és résztvevőkön egyaránt piros fez díszeleg. A vezetők szürke kabátban, a versenyzők kék kabátban és valamennyien fehér nadrágban vannak. Feszes jobbra nézze , tisztelegnek. A taps, a Heil, az ováció szüntelenül dübörög. Most már, mintha sohasem akarna kiapadni, ömlik, özönlik be a marathóni kapun át felvonuló nemzetek kígyózó, végeláthatatlan sora. Az elöl menetelő Görögország végigmasírozik a futópályára helyezett zöld szőnyegen, a túlsó oldalon elvonul a zenekar előtt, majd a 200-as rajtnál az alagút feljáró előtt bekanyarodik a futballpályára és annak nyugati szögletvonala mellet oszlopba helyezkedve áll meg. De jönnek a többiek így, sorban, egymásután. 3. Afganisztán. A fekete-piroszöld, címeres lobogó mögött zöld kabátban, fehér nadrágban, fekete cipőben az afgán gyephoki csapat tagjai menetelnek. 4. Argentína. Ezeknek kék-fehér a zászlójuk, 56-an vannak, köztük 1 nő. Rajtuk a később leggyakrabban visszatérő olimpiai összeállítás: kék kabát és fehér nadrág feszül Fehér tengerész.