Nemzeti Sport, 1936. szeptember (28. évfolyam, 171-191. szám)

1936-09-01 / 171. szám

y­­h * / Kedd Kapust keres L_ JBr aBocskai* r* A­­m. •««« / Jm mert Varga tartja rossz formáját. A ra S 12 filller ^ Két komoly jelölt van: Kínál, a _ ,, ,,, f —— hrffffi .rurmn 8HÍM Nyírbátori AFE kapuvédője és­ Csehszlovákiában 1 Ke. .mm*. §BH| Simon, a Balatonfüredi SC ka-i Romániában • . 6 lei pusa. Utóbbi már több edzésen, jugoszlávttb.. 2v. di.. Jjjl mMH MBKB wm . . . Ausztriában • • 20 Gr. sflfl Debrecenben Hadáról is, de a ve­di..aországba........................*''*° ,k­e­zetőség erélyesen cáfolja a híreket, rm­.cUországb­a * 7.­! Más újság a Bocskai köréből még !*,!!!) 15 «. az, hogy Palotással már szent Amerikába. ........ ««, ^ ^ béke s vasárnap ismét játszik. Újpest csatársorában gyö­keres változások lesznek Mi az Újpest-verő Budai „11“ titka Elmondja­­ Faragó Lajos, aki „goldenét" nyeri a menedzserek, igazgatók és edzők e heti versenyében A vasárnapi forduló nem volt szegény meglepetésekben, de a leg­­vaskosabb meglepetést mégis csak a Budai szállította. Az első for­dulóban simán kikapott a Budafok­tól 7:1-re és egy héttel később ,simán megverte az Újpestet 3:0-ra. Amikor a budai csapat a tavasz végén átadta Megyerit, Feketét és Sztancsikot, mindenki legyintett s azt mondta: — A Budai „11” végnapjai... Csak Faragó Lója volt más véle­ményen még akkor is, amikor a csapat u. n. katasztrofális ered­ménnyel búcsúzott Budafoktól. Ha a­ Budai nagyegylet lett volna, a 2:7 után talán a félcsapatot kicse­­réli. Lója nem ezt tette. Hogyan is tehette volna a vérszegény budai bugyelláris birtokában? Lója egyszerűen annyit tett, hogy új balhátvédet szerződtetett a Phöbus tartalékcsapatából. Bizonyos Sze­­beni Béla nevezetűt, akiről tudta, hogy két éve nem játszott meccset , akinek a szerződtetésén mindenki mosolygott, mondván: — Lója erősít — Szebenivel. Vajd van-e, ki e nevet ismeri? Az ember valahogy nem bírja egyszerűen tudomásul venni a 3:0-át s töri a fejét, mi lehet ennek az oka. Valahol valami csodaszer­nek kell lennie, amely ezt az ered­ményt kihozta. De hol van ez a csodaszer? Talán magában a budai csapatban van valami csudálatos erő, amely gyengéből erőset, nyúl­­ból oroszlánt csinál. Vagy ha nem itt van, hol van és van-e egyáltalán, vagy pedig egyszerűen vak vélet­lennek kell minősítenünk a S.U.át és a hozzá hasonló budai csodákat? A sovány, szemüveges budai vezér mosolyogva ül velünk szem­ben, miközben ezekről a problémák­ról beszélünk előtte. — Nem tudom, érdemes-e szót vesztegetni arra, hogy egy közép­csapat megcsinálta a maga rendes évi meglepetését — mondja szeré­nyen. — Érdemes — mondjuk mi —, mert az emberek már gyanakodnak, várjon a Budai nem kizárólag ilyen meglepetésekre dolgozik-e. Hallottunk olyan megjegyzést, hogy a Budai csak azért kapott ki annyira Budafoktól, hogy az Új­pestet elbizakodottá tegye... — Ez csak tréfa — hangzik élénkülve a budai vezér hangja. — A Budai „11” nem akar a meg­lepetések csapata lenni. A mi célunk, hogy a csapat jó közép, csapat legyen és semmi más. Saj­nos, nem is lehet más. Tavaly a bal­­szerencsés sorsolás és a rossz idő­­járás miatt 12­ 000 pengős deficit­tel zártuk az évet és éppen ezért voltunk kénytelenek megválni leg­nagyobb értékeinktől. Sajnos, már most látom, hogy az idei évet sem ússzuk meg 5—6000 pengő deficit nélkül... — Szóval nem volt mód arra, hogy a csapat megtartsa Feketét, Megyerit és Sztancsikot? — Sajnos — nem. Enélkül nem bírtunk volna felszínen maradni. De különben is. Minek akadályoz­­nánk meg azoknak a távozását, akik kinőttek a mi kereteink közül? Menjenek, ha olyan megoldást találunk, amely a játékos és az egylet szempontjából is kielégítő. Az egylet érdeke alatt a vissza­maradt játékosok érdekét értem. Ha a Budai „11” nem tudja ren­dezni adósságait, akkor most 15—16 család kenyér nélkül marad, így viszont ezek a mai viszonyokhoz képest becsületesen el vannak látva... — Node lehetett-e reménye, hogy Megyerit, Feketét és Sztancsikot megfelelően pótolni tudja? — Volt — mondja Faragó. •— Nálam a csapat kiegészítésénél sohasem a klasszis számít. Csak azt nézem, hogy a játékos megfelel-e az én elgondolásomnak. Nem az egyéni klasszist nézem, hanem azt, hogy a játékost használni tudom-e a csa­patban. Rengeteg olyan játékost hoznak hozzám, akik jobbak az én embereimnél, mert tudják, hogy a Lola-istálló jó iskola, de én azt mondom: „Köszönöm! Nem hasz­­nálhatom.” De sok olyan játékos is van, aki másutt nem tudott érvé­nyesülni és nálam elsővonalbeli játékossá fejlődött. Csak kettőt említek: Polgárt és Feketét__ — Érzi-e — kérdjük tovább —, milyen óriási szakadék tátong a budafoki 2:7 és az újpesti 3:0 között? — Én a budafoki eredmény után sem estem kétségbe — hangzik a szilárd válasz. — Tisztában voltam a csapatban rejlő képességekkel. Tudtam, hogy csak egy poszton kell erősítenünk és ezt a posztot siker­ült is igen jól betöltenünk. Bíztam az új emberekben, mert láttam, hogy Lucz és Vermes az első pillanattól­­ kezdve lélekben és gondolkodásban olyannak mutatkozott, mintha már évek óta köztünk játszott volna. Vértes is igen tehetséges játékos, nála csak a rutin és az önbizalom hiányzott. Az egész csapat eléri és megüti a­­mai középk­asszis szín­­vonalát Hogy Budafokon kikap­tunk? Kicsit álmos volt a­ csapat és az első három dugó elvette a ked­vüket .. . — Azért vallja be, a vasárnapi eredményre nem számított. — No! Baráti körben már szom­baton megmondottam­, hogy ha az Újpest valóban nincs együtt, akkor pontot veszünk el tőle. Azt beisme­rem, hogy győzelemre nem számí­tottam ... — Ha már a vallomásoknál tar­tunk, árulja el, milyen­­ taktikai utasítást adott a fiúknak. — Csak egyet adtam. Tudtam, hogy Újpest csatársorát Szűcs fog­­ja irányítani szélre adott hosszú labdáival, tehát Burgernek azt mondtam: „Az első pillanattól az utolsóig lógy Szűcs nyakán, hogy ne tudja a labdákat nyugodtan átvenni és továbbítani.” Burgertől nem vár­tam, hogy modern középcsatár legyen. Nem vártam tőle sem irányítást, sem góllövést... csak ennyit! — De valami lelki doppingot csak adagolt fiainak? — Semmit. Annyit mondtam nekik: „Budafokon álmosan men­tetek ki a pályára és sikerült is jól aludnotok. Most menjetek ki pat­togva, férfiak módjára és úgy is játsszatok!­­Nem lehet Lójából titkokat kiszedni, talán azért, mert tényleg nincsenek titkai. Azt feszegetjük, hogy talán azért ment úgy, mert nagycsapat ellen mindenki jobban meg akarja mutatni.) — Ez sem áll — ellenkezik Fa­ragó. — A fiúk érezték, hogy Bu­dafok után mindenki temet ben­­nünket s meg akarták mutatni, hogy ott még nem tartunk. A mi csapatunk csak a játékával szerez­het magának tekintélyt — hát megszerezte. Újpest balszerencséje, hogy ez éppen ő ellene sikerült... — A szerénység szép dolog — mondjuk mi — de valakinek mégis csak kellett lelket önteni a vert se­redbe, hogy ilyen eredményre ké­pes legyen. — Hát, ha vallani kell — vona­lait­ja a vállát Faragó — nem ta­gadom­, hogy van egy kis szug­gesztív hatásom a fiúkra. Azaz én egyszerűen tudok a nyelvükön be­szélni. Lekapom őket, ha megér­demlik, de tudják, hogy ezt is sze­­retetből csinálom és nem gyűlölöm őket, ha kikaptak. Tudják, hogy jobban szeretek dicsérni, mint korholni, habár igaz az is, hogy sohasem vagyok teljesen elégedett. Én mindig azt mondom: „Nálam lehet rosszul játszani. A játékos nem gép. A csapat 11 csavarból áll s ezek közül, nem egy, de öt-hat is rosszul működhet s akkor nyikorog az egész gépezet. A jó játékot nem lehet garanálni, de­­ egyet meg lehet követelni s ez az, hogy a játékos akarjon, m­ert csak az a sportember érhet el sikert, aki akarni tud. Nálam mindig ment­­séget talál a játékos, ha szívet és lelket láttam a játékában, akkor is, ha csapt kiválóan játszott. Engem nem kápráztat el semmiféle tech­­nik­ai bravúr, ha az fölösleges fö­­lényeskedéssel és nemtörődömség­gel párosul...” — Hallottunk olyan véleményt is, hogy tegnap Újpestnek nem volt szerencséje, míg a Budainak minden sikerült... — Ezt nem tudom. Nem is aka­rok vitázni. Én csak annyit tudok, hogy vasárnap a Budai jobbon, játszott, mint az Újpest. Ha nem is játszott olyan jól, mint a tava­szi 2:0-nál, de nagyon jól futbal­lozott. Jól kezelték a labdát és pon­­tosan adták tovább. Bizo­ny, az Újpest nagyhírű válogatottakból álló védelmét és fedezetsorát gyak­ran tették sakkmattá. Vértes pél­dául számtalanszor szinte majmot csinált a lila fedezetekből... — No és mi a véleménye Új­pestről? — Kérem, ez kényes kérdés. Én nem tudom, hogy mi ott a hiba és nem is az én dolgom, hogy kutas­­sam. Én csak annyit láttam vasár­nap, hogy az újpesti csatársor, széteső volt, viszont a mi védel­münk teljes erőbeodbással játszott és nem engedte őket kibontakozni. Az újpesti csatársor hibáját elő­ször abban laktam, hogy pepecselt. A csatárok szét véglet között mo­­zognak. Az egyik típus a végtelen­ségig tartja magánál a labdát, azaz addig, amíg elveszik tőlük, a másik típus pedig az, amely mind­járt szabadulni igyekszik a labdá­tól, amikor az hozzá kerül. Ilyen ellentétekből nem alakulhat ki egység. A másik, amit tapasztal­tam az, hogy a játékosok nem lát­ják be saját hibáikat, mindegyik a másikban keresi a bűnbakot s ezért nincs közöttük harmónia, nincs bennük egységes akarás. Égit bizonyos: Újpest csatasorának, amely annyi nagy névből áll, nem volna szabad ilyen gyatrán és vér­szegényen futballoznia, mint va­sárnap. Még a jövő reményei felől kér­dezősködtünk Faragónál, ő azon­ban csak ennyit felelt: — Jó középcsapatot akarok, semmi mást. Faragó Lajos szerény fiú — ez­­bizonyos. De az is bizonyos, hogy ha heti versenyt rendeznének a­­menedzserek, igazgatók s edzők (!), részére, akkor Lója mester e héten két „goldenét” is szerezhetett­­­volna. Jászberényi, a Ferencváros középcsatára Nagyarányúnak ígérkezik a magyar teniszbajnokság — Saját tudósítónktól — Szeptember 8-án kezdődik Magyar­­ország nemzetközi teniszbajnoksága a MAC rendezésében. A MAC, mint minden évben, az idén is számos kül­földi teniszezőt hív meg a bajnokság­ra. A nevesebbek közül eddig való­színű Desm­ar, Hecht, Palmieri és Puncsec indulása. Az említetteken kívül természetesen még számos ver­senyzővel tárgyal a MAC. Mi van az olasz­magyar váloga­tott atlétikai viadallal? — Saját tudósítónktól — Már innen-onnan két hete, hogy a MASz kérdést intézett az olasz atlé­tikai szövetséghez és felvilágosításo­kat kért a magyar-olasz válogatottra vonatkozólag. Az olasz szövetség mind a mai napig mély hallgatásba burkolózik és a MASz még ma sem tudja, hogy meglesz-e a mérkőzés, ha pedig meglesz, melyik olasz város­ban lesz. Szeptember 23-ika veszedel­mesen közeledik... MTK-pélya: Hargária-középkörút Szeptember 6 án, vasárnap délután fél 5 órakor Hungária—­Kispest Nemzeti Bajnoki mérkőzés, előtte IÁI 3 órakor Nemzeti—Bocskai Nemzeti bajnoki mérkőzés, előtte fél 1 órakor MTK-KAC amatőr bajnoki mérkőzés

Next