Nemzeti Sport, 1936. szeptember (28. évfolyam, 171-191. szám)

1936-09-01 / 171. szám

O Középeurópa­ Kupa és Olimpia Pályázat KK-DÖNTÖK -a ^rr A szelvény beküldendő: 1936 szeptember 5-én déllel JL/m.9 Bécs: Austria — Sparta ................................................... _.........*_____ Prága: Sparta — Austria ....................................................... ............---------­Pótkérdések (Ezek döntik el a lóverseny holtversenyeit!) A bécsi mérkőzés I. félidejének eredménye ..................... .........5--------­A prágai mérkőzés I. félidejének eredménye .......................... ..........----------­Melyik lesz a kapuvédőt (Találat itt 4 pont!) ................................................... A pályázó neve .......................................................................................................... A pályázó elme: ........................................................................................................ Ne felejtsük el a bélyeget mellékelni. (Minden szelvényhez 10 fillér). A beküldő aláveti magát a pályázati feltételeknek. Legyen Szeged szebb, mint valaha — Saját tudósítónktól — Szegedet tiszaparti metropoliso­snak szokták nevezni, de e sorok írója, aki vasárnap látta először ezt a várost, a metropolis elneve­zést kevésnek és csaknem sértő­nek találja. Szegeden megtalálható a világ­városok csaknem valamennyi elő­nye, a széles, sima utak, modernül,­­ de nem szecessziósan épített há­zak, árnyas utak és parkok és rendezett házsorok, de nem talál­ható meg minden világváros rossz­oldala: az őrjítő káosz (amely annál nagyobb, minél nagyobb a világváros), s a sokféle (anyagi­­lag és erkölcsileg egyaránt sok­féle) lakosság, amelynek legalsóbb képviselői öt lépésenként állítják meg az embert könyöradományért s tízlépésenként dobálják el a dinnyehéjakat. Szeged kiegyensúlyozott város. Évekig járhatná az ember aszfal­tozott utcáit, míg­ valami tömegje-­­­lenetre akadna,, Szegeden nem az utcákon pezseg az élet, hanem a magánlakásokban, ellentétben a ’ világvárosokkal, ahol éppen for­dítva van a dolog. Szeged finom, anélkül, hogy arisztokratikusan fagyos lenne, Szeged csendes, de nem barátságtalanul kihalt, Sze­ged decens, kutlurált és komoly város. Délután pedig meg kellett lát­nunk a szegedi, futballpályát és összecsaptuk a tenyerünket: ez Szeged pályája? A szegedi futballpálya úgy illik Szegedhez, mintha valaki spárgá­val kötné fel vadonatúj frakk­­nadrágját, vagy négy kehes gebét fogna a hintája ebbe. Nem beszélve arról, hogy trí­­tűnje rozoga­ és elhanyagolt , s arról sem beszélve, hogy közleke­­désileg nagyon szerencsétlen he­lyen fekszik, maga a játéktér olyan, hogy semmiképpen sem méltó a város nívójához. Bokáig érő por fekszik a pályán s egy-egy tömegjelenet alkalmával porfüggöny emelkedik a néző szeme elé. A pálya egyenetlen­ is amellett, a labda úgy pattog rajta ide-oda, hogy Mü­ller legyen a talpán, aki kiszámítja a járását. Kövek és fűcsomók teszik egészen tökéletlenné ezt a pályát. Igaz, meccs előtt begurul egy ü­ntözőautó és spriccel, amennyire tud, dehát az nem sokat ér. Ko­moly szárazság idején percek alatt vígan porzik újra a pálya. Ilyen pályán hamar elmosódnak a felme­szelt vonalak s hamarabb durvul a játék is, mert senki sem áll bizto­san a lábán. Ezt a­ pályát meg kell javítani. "Az öntözés csak önámítás. Le kell hordani a homokot, vagy keverni valamivel és hengerelni, ez már a szakértők dolga. A hozzá nem értő szemlélő csak annyit állapíthat meg, hogy a­­ meccsből alig lát valamit a portól, hogy Titkos abszolút gólhelyzete leperdül egy göröngyről s ezrek tanakodnak azon, hogy kintről szállt-e a beadás a kapu elé, vagy sem. A Szeged FC a várossal kar­öltve sürgősen oldja meg a­ pálya­ . kérdést s ha ez megtörtént, akkor a sport barátai is elmondhatják: Szeged szebb, mint valaha. (!) Arról beszélnek az amatőrök . •, hogy a felkerült csapatok mind kitűnően szerepeltek. Az I. és II. osztályúak közül csupán a VI. ker. SC nem tudott nyerni az újak kö­zül, hogy mennyi kiállítás volt megint vasárnap. Főleg az alsóbb osztályokban. Itt a III. osztály vezet, 18 kiállítással, hogy az egyik vasárnap inzul­­tált játékvezető jubilált: most verték meg 10-edszer. hogy nincs csapat, amely elmúlt­­évi összeállításban szerepelt, volna.­­ hogy a III. ker. FC profi csa­patban nemrég még kölyöksorban lévő játékos játszott Csuti szemé­lyében. hogy a BTC-t sorra elhagyták a volt BSE-isták. Csupán Suhai maradt meg egyedül. , Vasárnap pedig a kapus Sevellának kellett jobbszélsőt játszania, hogy miért neveznek az V. és­­előkészítő osztályba olyan egyle­tek, akiknek nincsen csapatuk? Vasárnap is egész sereg meccs maradt el, hogy a volt elsőosztályúak közül csak a BVSC nyert, hogy a ZSE intézője vasárnap a­­ félidőben­­ olyan pofont kent le egyik játékosának,­ hogy­ a végén maga is sajnálta. Az eredmény azonban megvol­t: szünet után ki­egyenlített a csapat. Újpest: „Nem beszél­ni kell, hanem dol­gozni4” — Saját tudósítónktól — Langfelder Ferenccel, a lila­­fehérek igazgatójával beszélgetni akartunk hétfőn délután a 0:3-ról. Azt szerettük volna megtudni a beszélgetésből, mi okozhatta a nagy vereséget? Hogyan látja a vezető 20 óra távlataiból az eseményeket? Várjon talál­t-e már megfejtést a nagy rejtélyre? Ám Langfelder útját állta a kérdéseknek. Ekkép­pen: — Ami mondanivalóm van, azt egy mondatban el tudom mondani: Nekünk most nem nyilatkozni •— dolgozni kell s éppen ezért ar­ra kérek minden tényezőt, híveinket, barátainkat, sajtót, hogy bennün­ket ebben a munkánkban jóindulat­tal támogassanak. Arra a kérdésünkre, hogy ezen a héten a vasárnapi tanulságok alapján végez-e a csapat valami különleges munkát, szintén lakoni­­kus választ kaptunk: — Ugyanazt a munkát végezzük, mint máskor. A BI­K-ban Bursi sérült, ezért nem­ játszhatott vasárnap, a kapus Tóth pe­dig szolgálatban volt. — Ha ez a kettő játszik — mamija Bóka intéző —, köny­­nyen nyerünk. — Nem értem­, hogyan vállalhatta el Gébert a SzAC—BTC mérkőzést — mon­dotta v. Náday őrnagy, a BTC vezetője —, amikor mindenki tudja, milyen inci­dense volt két évvel ezelőtt a BTC-vel a MAFC-rac­cesből kifolyólag. Neki kellett volna lemondania, ezt ellenben nem tette meg, viszont olyan tizenegyest ítélt elle­nünk, amiről jobb nem is beszélni... ****** m­amm­mKedd, 1936 szeptember 1. A játékszabályok — bármennyire is röviden igyekeztek azokat az angolok megfogalmazni — eléggé terjedelmesek és így emberileg meg­magyarázható, ha az illetékesek is könnyedén átsiklanak olyan §-ok fölött, amelyek már maguktól érte­tődőknek látszanak. Hiába írja elő a szabály­­— ugyan mikor lehet látni játékvezetőt, aki a mérkőzés előtt megvizsgálja a pálya méreteit, vagy kellékeit? Láttunk már játékvezetőt, aki meccs előtt megnézte volna a kapufákat, vagy lemérte volna, hogy a 11-es pont valóban 11 méternyire van-e a kapuvonaltól? Persze, olyan pályákon, amelyeken rendszeresen játszanak NB-bajnoki mérkőzéseket, a játékvezetőknek ez a gondatlansága megérthető. Hiszen ezeket a pályákat a szövetség hitelesítette,, különben is a pályatulajdonos egyletekről fel sem tehető, hogy szabálytalan mé­retű, előírásellenes felszereléssel el­látott pályákat tartanának maguk­nak. Hogy azonban a „maguktól érte­tődő” §-ok is mennyire fontosak, azt élénken illusztrálta a Szeged— Hungária mérkőzsé. Az I. félidő 35. percében a játékvezető megítélt egy gólt. A Hungária játékosai azt állí­tották, hogy Nagy, a szegediek bal­szélsője már az alapvonal mögül adta be a labdát. A játékvezető nyil­ván nem tudta megnyugtató módon megállapítani, hogy a labda játékon kívül került-e már, mert — amint hétfői számunkban már megírtuk — a pálya nem volt rendesen fel­meszelve. A két előmérkőzés minden vonalat eltörölt a laza talajú pályán és ami még megmaradt volna, azt el­mosta az öntözőautó. Pedig a játékszabályok 1. §-a határozottan előírja, hogy „a játék­teret határvonalakkal kell meg­jelölni”. És ha ezek a vonalak bármi okból elmosódtak, eltűntek, a játék­vezető kötelessége a mérkőzés előtt idejében intézkedni, hogy ezeket a vonalakat Újból kijelöljék. Ezt mu­lasztotta el a szegedi mérkőzés játék­vezetője és így tör­­tént, hogy éppen a játék sorsát eldöntő gól ilyen vitás körülmények között született meg. Már pedig a­ játékvezető egyik leg­fontosabb kötelessége, hogy az ered­mény megnyugtató módon jöjjön létre. ... Komor úr, vetkőz­zön le játszani — Saját tudósítónktól — Óbudán — csodálatos — szinte beletörődtek már az emberek abba, hogy a csapatuk ilyen szánalma­san szerepeljen. Senki nem törő­dik a csapattal, Komor Ödön eg­zisztenciális okoknál fogva nem törődhet a csapattal. Kocsis Feri, az edző az, aki foglalkozik a fiúk­kal és ő vállalja azt is, hogy já­ték közben szinte egyedül játszik az ellenfél ellen. Ő mondja a kö­vetkezőket : — Már csak nevetni tudok és nem mérgelődni.. A múlt vasárnapi csapatból csak némten játszottunk a Phöbus ellen. Miik most vasár­nap játszottak, azok az egyesület­­nek az V. osztályú bajnokságban résztvevő játékosai. A mérkőzés előtt voltunk vagy tizenöten játé­kosok, de ezek a fiatal fiúk szinte sírva könyörögtek, hogy nem akar­nak játszani, mert­­ félnek. Meg tudom őket érteni, hiszen ezek a fiúk még soha nem játszottak ilyen komoly mérkőzést. Dühös lettem és rászóltam Komor Ödön­re: — Komor úr, vetkőzzön le ját­szani, mert nem vagyunk elegen, hiszen ezek a fiúk úgy meg van­nak ijedve, hogy remegnek, mint a nyárfalevél. Szerencsére mégsem került sor Komor játékára, mert „sikerült” összeszedni a tizenegy játékost. A bécsi WSC Zürichben 2:0-ra kapott ki a Grasshoppers csapatától. Weiss Manfréd Kaszinó Sport Csoport­ja, az általa, alakított Globus-vándordí­­jat ismét ki kívánja írni. Felkéri tehát a vándordíjért indulni kívánó tisztviselő futballcsapatokat, hogy nevezéseiket október 9-ig Weiss Manfréd Kaszinó Sport Csoportja címére, Csepel elküldeni szíveskedjenek. A Cs. MOVE lett a bajnok a IV. osz­tály második csoportjában. A Valéria ugyanis megóvta a KTSE ellen 5:0 arány­ban elvesztett mérkőzését. Az óvásnak most helyt adtak és így a KTSE-től levon­tak utólag két pontot. A KTSE helyett te­hát a Cs. MOVE lett az első jobb gól­­aránnyal. A legérdekesebb most a dolog­ban, hogy a KTSE közben megnyerte a IV. osztályú bajnoki címet is. 6000 pengős pályázat * (Ezzel a szelvénnyel új verseny indul!) Őszi tippbajnokság 1936 szelvény beküldendő: 1939 szeptember 5-én déllel www Nemzeti Bajnoksíg III. forduló 1. Nemzeti—Bocskai ...................................—■------------------------------------------— 2. Br.-Sp.—Priebu* ............................ 3. III. ker. FC-Budai ................................................................. ...........5--------­• 4. Haladás—Ferencváros ...................................................... ............•---------­m 5. Budafok—Szeged .................................. *-——|----------■ 6. Hungária—Kispest ...................... . ................................ —— •-----— K * 7. Újpest—Elektromos ............ —-----•------— B 8. Vasas—Salgótarjáni BTC (profiliga).. ....................... B 9. GSE—URAK (Bp. amatőr I. oszt­) ........pj 19. Tatabányai SC—DAC (Győr) (Nyugat, I. oszt.) ..............- ---------■--------| Pótverseny: , (Ezek csak mérkőzés elmaradás, vagy holtverseny esetén kerülnek számításba. ) Holtverseny esetén sorrendben vesszé­k figyelembe őket, mindaddig, amíg a P holtverseny el nem dől.) ■ a 1. Debreceni VSC—Debreceni KASE (Kelet, I. oszt.) ----- *----------és a 2. Hódmezővásárh. TVE—Kecskeméti AC (Dél, Szeged, I. o. — *--------|| a 3. Wekerletelepi SC—FTC (Bp. amatőr I. oszt.) ................ . a...........g A pályázó neve:.................................................................................... . Címe: ___________________________________________________| Ne felejtsük el a bélyeget mellékelni. (Minden szelvényhez 1s fillér.) A beküldő aláveti magát a pályázati feltételeknek. a Zöld Ferenc: Mit eszik, kedves Kék úr? Vajas zsemlyét? Nem volna jó rá egy kis paprika? Egy kis szegedi paprika...'' Kék Hugó: Mi hagyományos magyar balszerencsével kaptunk ki. De maguk mázlival győztek! Zöld Ferenc: Tudja mit? Kí­vánom magának, hogy még a jövő vasárnap is alkalma legyen ezt a szemrehányást megtenni. Én nem is bánom az ilyen kritikát: a Fe­rencváros gyenge játékkal győ­zött, míg a Hungária magas szín­­vonalú mérkőzésen maradt alul. Kék Hugó: Mit akar velem? Húzza a Lilát! Zöld Ferenc: Húznám, de nem látom! Sárga Phülöp (az asztal felé tart): Jó napot uraim! Lila úr beteg, engem bízott meg a he­lyettesítésével. Még­hozzá nem is szóban, hanem írásban. Olyan messze van most tőlem, hogy csak levélben tudunk érintkezni (leül). Zöld Ferenc: Hiszen maguk is újpestiek. Sárga Phülöp (szigorúan): Nem mi is! Mi vagyunk az újpes­tiek. A Lilák i­s újpestiek! Ők is! Nem mi is! Nna! Egyébként, ha jól viselik magukat, itt marad­hatnak az asztalnál! Zöld Ferenc (levegő után kap): Maga... maga kis újonc... Sárga Phülöp: Ebben igaza van! Idén először nyerünk baj­nokságot. Valamikor csak el kell kezdeni. Bizony kis Zöldike! Ön is itt van, kis Kék? Úgy hallom, jól tartották magukat Szegeden! Egygólos vereséggel megúszni a félelmetes Vig hat, Ördög, Be­­recz belső trió ellen — nem kis dolog! Kék Hugó: Nézze fiatalember, korai még az ör­öme. Majd ha megint sikerül a negyedik helyet elfoglalniok a Kispest előtt, akkor örülhet. Most még korai. Sárga Phülöp: Én örülök? Távol áll tőlem! Örülhet a Zöld úr, mert valahogyan sikerült megverniük a nagy Nemzetit. Örülhet maga, mert a Szeged gólarányjavítása mégsem sike­rült. De én? örüljön a nap, mert süthet? örüljön az ibolya, mert nyílhat? Örüljön a Phöbus, mert győzhet? Badarság, öreg­úr! Kék Hugó: Nézze, kisöcsém! A nap elé felhők tolulhatnak, az ibolyát éppúgy elgázolhatják, mint a Phöbust. Leszünk mi még felhők! Sárga Phülöp: Azt hiszem, bárányfelhők. Nem vétenek ma­guk még a légynek sem, hát még a Phöbusnak! Az ibolya-hasonlat azonban jó. Kék Hugó: Hogyhogy? Sárga Phülöp: Egy ibolyát ta­lán még el tudnak gázolni... Csak könnyű edzés volt..* Solti és társai védekeznek a könnyelműség „vádja44 ellen — Saját tudósítónktól — Sokat szidták a Phöbus-csatá­­rokat különösen az első félidő­ben. A könnyűsúlyú és kevés­­ gyakorlatú kerületi csapat ellen gólözönt követeltek a Phöbus­­csatároktól. Lehetett is volna gólözön. Hogy nem lett, az tény­leg nem a kerületen, hanem a kék-sárga csatárokon múlott. A közönség hamar leszögezte: könnyelműek a csatáraink. A „váddal” szemben a csatárok így védekeznek: Solti: Kétségtelen, hogy a má­sodik félidőben rúghattunk volna még tíz gólt. De ilyenkor, amikor simán megy a dolog és látja az ember, hogy milyen gyenge az ellenfél, többet is merészel a csa­tár. Értem, jobban rábízza ma­gát a technikai trükkökre. Ezek­be pedig a legkönnyebben csúszik be egy-egy hiba. P. Szabó: Mert trükközött mindenki. A kis Turay is ahe­lyett, hogy simán vette volna át a labdát, kunsztolva kaparta maga elé. Persze sokszor lecsú­szott a bőr. Bizonyos az is, hogy a csatárokba ilyen gyenge ellen­fél ellen jobban feltámad az egyéni virtus és önzőbbek lesznek. Turay II. (aki egymaga vagy tíz tiszta helyzetet rontott el): Csuda pechem volt. Az ember a legjob­bat akarja és a labda mindig ki­től vele. Szikár: Csütörtökön az edzés sokkal nehezebb volt. Ez a mér­kőzés csak olyan könnyű edzés­nek tűnt fel. Azért reszkíroztunk is többet. Béky: Túlkombináltuk a leg­egyszerűbb helyzeteket. Viszont ha kijött volna a lépésünk, akkor meghalt volna a gyönyörtől a nézőtér. Hiába...

Next