Nemzeti Sport, 1936. október (28. évfolyam, 192-213. szám)
1936-10-01 / 192. szám
Csütörtök, 1036 október 1. Csakugyan mumus-e a román csapat? Mit tudnak a románok és mi a gyengéjük? — Saját tudósítónktól — A fiatal román futball, amely a Balkánon már régebben kivívta magának a vezető pozíciót, vasárnap fejlődésének egyik igen fontos állomásához érkezik el. Nyílt titok ugyanis, hogy a románok már régebben kacsintgatnak a középeurópai futballgócpontok felé és többször szó volt már bekapcsolódásukról az Európa-, vagy a Középeurópa Kupa küzdelmeibe. A vasárnapi mérkőzés tehát egyúttal demonstratív jellegű is lesz, amelyen a román futballisták igyekeznek majd bebizonyítani, hogy futballsportjuk elérte már a középeurópai értékszintet. Vajjon van-e ennek a hipotézisnek szilárd alapja? Mit tudnak tulajdonképpen a románok? Egyáltalában milyen stílust játszanak? Képesek-e legyőzni a magyar reprezentatív tizenegyet? Olyan kérdések ezek, amelyeket jó lesz taglalni még a mérkőzés előtt. Nagyon könnyen megtörténhet ugyanis, hogy a mérkőzés után FUTBALL kivitelben SÍKBA ÉS PLÖKI a portámházaiban Vilmos ca.út 33 ÁRJEGYZÉK! Váci utca 40 a magunk kárán vonhatjuk le valami kellemetlen vereség konzekvenciáit... 1. Milyen stílusban játszanak a románok? A románok sokáig a magyar játékstílust kultiválták. Idők folyamán — talán a Balkán Kupa sorozatos mérkőzéseinek hatásaként — stílusuk mindinkább a modern futballjáték felé fejlődött. Ma különösen, heterogén játékstílus dívik náluk, amelyben még ott vannak az ortodox magyar iskola játékmaradványai, de már mindjobban kidomborodnak benne a modern futball alakelemei. Legkiütközőbb tanúbizonysága ennek szívós és tömör védekezési rendszerük, amelyből nem kombinációs felépítéssel, hanem hosszan előrerúgott labdákkal vonulnak támadásba s e támadásaikat a két szélsőre építik. A rövid, pontos passzokban, finom kiugratásokban és húzások, bár nem nagyok, de jól rúgják a labdát és jó lövők. Minden helyzetből és minden pozícióból lőnek és ehhez értenek is. Nem játszanak merev W-rendszert, de az összekötők sokat vannak hátul és általában ők indítják el a támadásokat. (Lehet, hogy ellenünk ragaszkodni fognak a W-hez.) Játékuk nem olyan viharzóan lelkes és túlfűtött temperamentumú, mint az olaszoké, de van szívük küzdeni. Fairek. 2. Miben erősek, és miben gyengék? Általában: mit tudnak a románok? Ez a kérdés, amilyen egyszerűnek látszik, olyan sokat ölel fel. Ha felületesen akarnánk rá válaszolni, azt felelhetnénk: mindent! Mert valóban, a román futballisták vészes gyorsasággal érték el a stagnációs állapotban játszó középeurópai futballrégió határvonalait. A játékosok technikai tudása talán még nem érte el azt a nívót, amit a mi játékosainktól megszoktunk, de dinamikai erő, gyors átgondolás és lövőkészség tekintetében már felnőttek a mieink mellé. Nem zsonglőrei a labdának, de igen szívesen alkalmazzák a. keresztlabdákat, a magyar futballnak e mostoha tényezőit. Fedezeteik inkább robotosok és rombolók, mint jól passzolók. A védekezésben otthonosabban is érzik magukat, mint a támadásban és egészen hátulról vágják előre azokat a kellemetlen, hosszú labdákat, amelyek különösen az ellenfél támadásának felfejlődése után okoznak élénk galibát az ellenfél védelmében. Ajánljuk ezeket a hoszszú passzokat (jobb szó it£ a szöktetés) a magyar fedezetek figyelmébe, már annál is inkább, mert ezek a labdák rendesen a szélsőknél kötnek ki, márpedig a román támadás bázisa és ereje a két szélső! Mindkettő a modern szélsőtípus markáns megszemélyesítője. Önállóak, jól húznak kapura, jól lőnek és tudnak bánni a labdával. Fogni kell őket! A belsők mind jól lőnek. Talán nekünk jobb, hogy Bodola összekötőt játszik, mert Sepi korántsem olyan robbanékony, mint Bodola. A csapat leggyengébb részének a közvetlen védelem látszik. Különösen kapus dolgában állnak gyengén a románok és ha most a magyar csatároknak a figyelmét felhívjuk a lövésre, nem egy régi gramofonlemezt játszunk le újra, hanem csak figyelmeztetni akarjuk őket, hogy lehet valamit keresni! A két bekk jól rúg és jól rombol, de a helyezkedésben egyáltalában nem nagy. Merjük megjegyezni, hogy egypár finomabb trükköt jobban bevesznek, mint Sestáék. 3. Kikaphatunk-e ? Ki! Valószínű, hogy a román csapat jobban fog játszani otthonában, mint ahogy az osztrákok játszottak most Budapesten. A magyar csapatnak tehát legalább úgy kell játszani — ha nem jobban — mint ahogy vasárnap játszott. Különösen a mérkőzés első negyedórájában kell alaposan belefeküdnünk. Ha a magyar fiúk elbizakodottan indulnak a mérkőzés elé, akkor akár le se menjenek Bukarestbe. Mert a románok nemcsak hogy megtanultak már játszani, hanem még emellett vasárnap minden erejükből küzdeni is fognak, hiszen nagyon jól tudják, hogy mit jelentene nekik a győzelem. A magyar fiúknak tehát nagy erőbedobással és töretlen energiával kell megharcolni ezt a küzdelmet. Ma már Bukarestben győzni dicsőséget jelent még akkor is, ha az európai futballközvélemény nem hajtja meg zászlaját egy ilyen fegyvertény előtt. Annál kellemetlenebb lenne a vereség! A mérkőzés tehát— annak ellenére, hogy barátságos lesz — tétért megy. Tét: a magyar futball hírneve: Barcs Sándor. A Vadászt (volt Er. So.) egy évre eltiltották Toldi, vasárnapi jó játékára való tekintettel csak 10 pengő büntetést kapott — Saját tudósítónktól — Nagyüzem volt szerdán este a fegyelmi egyesbíró előtt. Legelőször Vadász ügye került terítékre. Vadász az Elektromos—Er.So. mérkőzésen — állítólag — G. Tóthot kővel fejbevágta. A két partbíró és még egy a nézőtéren tartózkodó játékvezető egybehangzó vallomása alapján Dietz dr. fegyelmi egyesbíró bebizonyítottnak vette, hogy Vadász elkövette a súlyos sportbeli bűncselekményt és éppen ezért egy évre eltiltotta a játéktól. „Csak” egy évre, mert enyhítő körülménynek vette azt, hogy Vadász két év óta nem volt kiállítva, illetve büntetve. A Nemzeti—Bocskai mérkőzés után keletkezett botrányból kifolyólag , Vágó (Bocskai) egy hetet és 40 pengőt. Fenyvesi (Nemzeti) egy hetet és 30 pengőt kapott büntetésül. Utolsónak került sorra Toldi Géza. A folyosón ítélethirdetés előtt mindenki arra fogadott, hogy felmentést kap, ám a fegyelmi egyesbírók szobájában kicsit másként alakult a helyzet. Dietz dr. így kezdte mondókáját: — Hja, aki idekerül, az nem úszhatja meg szárazon. Majd így folytatta: — Miután a játékvezető vallomása szerint talpaltál, de nem találtál s miután a labdáért való küzdelem közben történt az eset — noha így is hiba —, csak 10 pengőre büntettek. Különösen enyhítő körülménynek vettem vasárnapi kiváló szereplésedet a válogatott csapatban. Sajnálom, hogy a szabályok nem adnak jogot az egyesbírónak, hogy ilyen kiváló szereplés után felmentő ítéletet hozhassam De azért ugye, Géza, mi jó barátok maradunk. — De még mennyire, kapitány úr, — mondotta Toldi, majd szépen megköszönte az ítéletet és távozott. WEISZKOPF, AZ U. MARSEILLE KÖZÉPCSATÁRA az MTK-ból származott külföldre. Nemes Sándor, az FTC volt válogatott szélsője ismeri, így beszél róla: — Biztosan el is felejtették már Budapesten Weiszkopfot. Az MTK- ból került a HAKOAH-ba, onnan Franciaországba vándorolt és a Sétehez szerződött. Onnan kerültmost, Kölnit Viliékhel, ahol középcsatárt játszik a Mester előtt. HUNGÁRIA—KISPEST, NEMZETI—MTK kettős mérkőzés szerepel a hungária úti pálya vasárnapi műsorán. Fél négykor kezdik a Hungária— Kispest, fél 2 órakor pedig a Nemzeti—MTK mérkőzést. A kettős műsor népszerű helyárak mellett tekinthető meg. Ülőhely 80 fillér, állóhely 40 fillér, 3 Ma este fél 10 órakor díszbemutató Császár futárja Orczy bárónő kémtörténete a császár udvarok és a diplomáciai cselszövések feszült légköréből Főszereplő: Karl Ludwig DIEHL Bécsi Kamara Az amatőr főpróba is gyengén sikerült De ezért 4:3-ra megverték a krakóiak a BLK-t, nagy nehezen — saját tudósítónktól — . A krakói út előtt tegnap tartotta utolsó edzését a budapesti matőrválogatott. Az öltözőben hiánytalanul együtt van a társaság, sőt még Király is ott látható. — Kirendeltek — mondja. Lenért kapitány viszont erről nem tud semmit. — Amíg a BSzKRT-al nem intézed el az ügyedet, addig nem lehetsz válogatott. — Pedig, de jó lett volna elmenni Krakóba. Kint a pályán már várja az ellenfél, a BSK a BLASz csapatát. A „krakói” csapat áll ki: Régi — Deli II., Kocsis — Pázmándy, Lengyel, Pálinkás — Tritz, G. Tóth, Készéi II., Regös II., Pfandler. Egészen könnyen játszik a csapat. És a hangulatember Lengyel sem nagyon strapálja magát. Villámgyors Készéi II.—Regös II. akció fut végig a pályán. Nem tudnak beleavatkozni a védők a két Törekvés-csatár támadásába. Pfandlerhez kerül a labda s a szélső remek gólt rúg. 1:0. Pázmándy mókázik, forgolódik, Lénárt kapitány dühösen megy át a másik oldalra. Bizonytalankodik a védelem. Soponyai, az öreg amatőrválogatott megjegyzi: — Hej, ha én három évvel fiatalabb lennék, de megmutatnám ezeknek a mai fiataloknak. (Zárójelben megjegyezzük, hogy Kocsis három évvel idősebb Soponyainál.) Tritz ügyesen mozog a jobbszélen, gólja sem utolsó. 2:0. A húszperces első harmad után Szendrődi áll Regös II. helyére. Potya gömbölyded alakja tűnik most fel a pályán, aztán a BLK-kapus szép védéseivel. Készél, majd Regös lövéseit védi Tóth kapus nagyszerűen. A BLK középcsatára, Lukács szépít az eredményen, 2:1, aztán beszólnak a pályára: — G. Tóth urat kérik a telefonhoz! G .Tóth kimegy. Kiderül, hogy útlevél-ügyben hívták. — Azt kérdezte a Bíró úr, hogy az édesapám mikor szerelt le — mondta a visszatérő G. Tóth. Most Lengyel megy le a pályáról. A bokáján rúgták meg, már az első percekben. — Ezért nem ment a játék! — mentegetődzik. G. Tóth rúg be egy 11-est, 3:1, aztán két szép BLK-dugó következik, 3:3. Lukács és Viola a szerző. Nagy az öröm a BLK-ban, de korai, mert Szendrődi (aki most jobbfedezetet játszik, Pázmándy húzódott középre) ívelt gólt rúg, 4:3. Megelőzőleg még egy 11-est rúgott a BLASz, de Lénárt kapitány ezt Pázmándyval mellé rúgatta. Dühöngött is Gudenus bri, a játékvezető: — A 11-est be kell kérem rúgni. Már sötétedett, amikor véget ért a játék. Lénárt kapitány ezt mondotta: — Gyengén sikerült a főpróba, de én bízom a kabalában. Ilyenek ezek az edzőmeccsek. . Mostmindenki tudta már, hogy Krakóba megy, tehát senki sem igyekezett nagyon. Az edzőmérkőzés nem hozott semmi újat. A védelemtől eddig sem voltunk nagyon elragadtatva. Most sem. Remélhetőleg Krakóban véleményünk ellenkezőjét bizonyítják be. Miskolcon haldoklik a futball — de majd Diósgyőrött feltámad — Saját tudósítónktól — Sziklai, az Attila hátvédje a fővárosban járt. Érdeklődésünkre, hogy mi van most Miskolcon, így beszélt: — Az Attila megszűnése úgy látszik halálos csapás volt a miskolci futballra. Azok, akik profik voltak, szétszéled,ték — ki merre látott, csak Bán és jó magam vagyunk már otthon. — Mit csinálnak futball nélkül? — Bán a MAFC-ot edzi kedvtelésből és hogy múljék az idő. Én pedig nézelődök és dolgozom a mesterségemben. — Nem szerződne más profiklubhoz? — Eszembe sincs. Most is hívtak a Budaihoz. Nem megyek. Áprilisban visszaamatörizálnak és akkor már játszhatom a DVTK-ban. — Bohus mit csinál? — Egyelőre fegyelmi ügyekből kifolyólag eltiltották. Nem futballozik. Pedig ő is Diósgyőr felé kacsintgatott. — Mindenki a DVTK-ba menne? — Annyit mondok, hogy ha egyszer a DVTK bekerül a Nemzeti Bajnokságba, akkor olyan komoly erő lesz ott, hogy csak bámulni fognak! óriási „hadtáp” területe van és korlátlan lehetőségek állnak rendelkezésére. — Miskolcon amatőr futball nincsen? — Az van! De sem a MAFC, sem a DVSC, sem a MMTE nem képvisel komoly játékerőt. Olyan budapesti ötödosztályú magaslaton mozogunk. Sziklai csak éppen elintézi budapesti ügyeit és máris siet vissza Miskolcra. Kivárni a visszaamatőrizálását. TURAY KÉT HÉT MÚLVA MEGKEZDHETI AZ EDZÉST, ez a kezelőorvosának legutolsó „diagnózisa,”. A Hungária másik betege, Kardos állapota is javult. Valószínűleg két-három hét múlva a jeles csatár is megkezdheti a munkát. HADRÉVIT a Hungária jeles tartalékcsatárát a genfi Servette akarja megszerezni. A kékfehérek vezetősége nem gördít a játékos távozása elé akadályt. Hadrévi csütörtökön reggel utazik próbajátékra Genfbe.