Nemzeti Sport, 1936. október (28. évfolyam, 192-213. szám)

1936-10-01 / 192. szám

Csütörtök, 1036 október 1. Csakugyan mumus-e a román csapat? Mit tudnak a románok és mi a gyengéjük? — Saját tudósítónktól — A fiatal román futball, amely a Balkánon már régebben kivívta magának a vezető pozíciót, vasár­nap fejlődésének egyik igen fon­tos állomásához érkezik el. Nyílt titok ugyanis, hogy a románok már régebben kacsintgatnak a kö­zépeurópai futballgócpontok felé és többször szó volt már bekap­csolódásukról az Európa-, vagy a Középeurópa Kupa küzdelmeibe. A vas­árnapi mérkőzés tehát egy­úttal demonstratív jellegű is lesz, amelyen a román futballisták igyekeznek majd bebizonyítani, hogy futballsportjuk elérte már a középeurópai értékszintet. Vajjon van-e ennek a hipotézis­nek szilárd alapja? Mit tudnak tulajdonképpen a románok? Egy­általában milyen stílust játszanak? Képesek-e legyőzni a magyar re­prezentatív tizenegyet? Olyan kérdések ezek, amelyeket jó lesz taglalni még a mérkőzés előtt. Nagyon könnyen megtörtén­het ugyanis, hogy a mérkőzés után FUTBALL kivitelben SÍKBA ÉS PLÖKI a portámh­ázaiban Vilmos ca.­út 33 ÁRJEGYZÉK! Váci­ utca 40 a magunk kárán vonhatjuk le va­lami kellemetlen vereség konzek­venciáit... 1. Milyen stílusban játszanak a románok? A románok sokáig a magyar játékstílust kultiválták. Idők fo­lyamán — talán a Balkán Kupa sorozatos mérkőzéseinek hatása­ként — stílusuk mindinkább a modern futballjáték felé fejlődött. Ma különösen, heterogén játék­stílus dívik náluk, amelyben még ott vannak az ortodox magyar is­kola játékmaradványai, de már mindjobban kidomborodnak benne a modern futball alakelemei. Leg­­kiütközőbb tanúbizonysága ennek szívós és tömör védekezési rendszerük, amelyből nem kombinációs felépí­téssel, hanem hosszan előrerúgott labdákkal vonulnak támadásba s e támadásaikat a két szélsőre épí­tik. A rövid, pontos passzokban, finom kiugratásokban és húzások, bár nem nagyok, de jól rúgják a labdát és jó lövők. Minden helyzetből és minden pozícióból lőnek és ehhez értenek is. Nem játszanak merev W-rend­­szert, de az összekötők sokat van­nak hátul és általában ők indítják el a támadásokat. (Lehet, hogy ellenünk ragaszkodni fognak a W-hez.) Játékuk nem olyan vihar­­zóan lelkes és túlfűtött tempera­­­mentumú, mint az olaszoké, de van szívük küzdeni. Fairek. 2. Miben erősek, és miben gyengék? Általában: mit tudnak a romá­nok? Ez a kérdés, amilyen egy­szerűnek látszik, olyan sokat ölel fel. Ha felületesen akarnánk rá válaszolni, azt felelhetnénk: min­dent! Mert valóban, a román fut­ballisták vészes gyorsasággal ér­­ték el a stagnációs állapotban ját­szó középeurópai futballrégió ha­tárvonalait. A játékosok technikai tudása talán még nem érte el azt a nívót, amit a mi játékosainktól megszoktunk, de dinamikai erő, gyors átgon­dolás és lövőkészség tekinte­tében már felnőttek a mieink mellé. Nem zsonglőrei a labdának, de igen szívesen alkalmazzák a.­ ke­resztlabdákat, a magyar futball­­nak e mostoha tényezőit. Fedeze­teik inkább robotosok és rom­bolók, mint jól passzolók. A véde­kezésben otthonosabban is érzik magukat, mint a támadásban és egészen hátulról vágják elő­re azokat a kellemetlen, hosszú labdákat, amelyek különösen az ellenfél tá­madásának felfejlődése után okoz­nak élénk galibát az ellenfél vé­delmében. Ajánljuk ezeket a hosz­­szú passzokat (jobb szó it£ a szöktetés) a magyar fedezetek figyelmébe, már annál is inkább, mert ezek a labdák rendesen a szélsőknél kötnek ki, márpedig a román támadás bázisa és ereje a két szélső! Mindkettő a modern szélső­típus markáns megszemélye­sítője. Önállóak, jól húznak kapura, jól lőnek és tudnak bánni a labdá­val. Fogni kell őket! A belsők mind jól lőnek. Talán nekünk jobb, hogy Bodola ös­szekötőt ját­szik, mert Sepi korántsem olyan robba­nékony, mint Bodola. A csapat leggyengébb részének a közvetlen védelem látszik. Különösen kapus dolgában állnak gyengén a románok és ha most a magyar csatároknak a figyelmét felhívjuk a lövésre, nem egy régi gramofonlemezt ját­szunk le újra, hanem csak figyel­meztetni akarjuk őket, hogy­­ lehet valamit keresni! A két bekk­­ jól rúg és jól rombol, de a helyez­­­kedésben egyáltalában nem nagy. Merjük megjegyezni, hogy egy­­pár finomabb trükköt jobban be­vesznek, mint Sestáék. 3. Kikaphatunk-e ? Ki! Valószínű, hogy a román csapat jobban fog játszani ottho­nában, mint ahogy az osztrákok játszottak most Budapesten. A magyar csapatnak tehát legalább úgy kell játszani — ha nem job­ban — mint ahogy vasárnap ját­szott. Különösen a mérkőzés első negyedórájában kell alapo­san belefeküdnünk. Ha a magyar fiúk elbizakodot­tan indulnak a mérkőzés elé, akkor akár le se menjenek Bukarestbe. Mert a románok nemcsak hogy megtanultak már játszani, hanem még emellett vasárnap minden erejükből küzdeni is fognak, hiszen nagyon jól tudják, hogy mit jelentene nekik a győzelem. A magyar fiúknak tehát nagy erő­bedobással és töretlen energiával kell megharcolni ezt a küzdelmet. Ma már Bukarestben győzni di­csőséget jelent még akkor is, ha az európai futballközvélemény nem hajtja meg zászlaját egy ilyen fegy­vertény előtt. Annál kellemetle­nebb lenne a vereség! A mérkőzés tehát­­— annak el­lenére, hogy barátságos lesz — tétért megy. Tét: a magyar fut­ball hírneve: Barcs Sándor. A Vadászt (volt Er. So.) egy évre eltiltották Toldi, vasárnapi jó játé­kára való tekintettel csak 10 pengő bünte­tést kapott­­ — Saját tudósítónktól — Nagyüzem volt szerdán este a fegyelmi egyesbíró előtt. Legelő­ször Vadász ügye került terítékre. Vadász az Elektromos—Er.­So. mérkőzésen — állítólag — G. Tóthot kővel fejbevágta. A két partbíró és még egy a nézőtéren tartózkodó játékvezető egybe­hangzó vallomása alapján Dietz dr. fegyelmi egyesbíró bebizonyí­­tottnak vette, hogy Vadász elkö­vette a súlyos sportbeli bűncselek­ményt és éppen ezért egy évre el­tiltotta a játéktól. „Csak” egy évre, mert enyhítő körülménynek vette azt, hogy Vadász két év óta nem­ volt kiállítva, illetve büntetve. A Nemzeti—Bocskai mérkőzés után keletkezett botrányból kifo­lyólag , Vágó (Bocskai) egy hetet és 40 pengőt. Fenyvesi (Nemzeti) egy hetet és 30 pengőt kapott büntetésül. Utolsónak került sorra Toldi Géza. A folyosón ítélethirdetés előtt mindenki arra fogadott, hogy felmentést kap, ám a fe­gyelmi egyesbírók szobájában ki­csit másként alakult a helyzet. Dietz dr. így kezdte mondókáját: — Hja, aki idekerül, az nem úszhatja meg szárazon. Majd így folytatta: — Miután a játékvezető vallo­mása szerint talpaltál, de nem ta­láltál s miután a labdáért való küzdelem közben történt az eset — noha így is hiba —­, csak 10 pengőre büntettek. Különösen enyhítő körülménynek vettem va­sárnapi kiváló szereplésedet a válogatott csapatban. Sajnálom, hogy a szabályok nem adnak jogot az egyesbírónak, hogy ilyen kiváló szereplés után felmentő ítéletet hozhassam De azért ugye, Géza, mi jó barátok maradunk. — De még mennyire, kapitány úr, — mondotta Toldi, majd szé­pen megköszönte az ítéletet és tá­vozott. WEISZKOPF, AZ U. MAR­SEILLE KÖZÉPCSATÁRA az MTK-ból származott külföldre. Nemes Sándor, az FTC volt váloga­tott szélsője ismeri, így beszél róla: — Biztosan el is felejtették már Budapesten Weiszkopfot. Az MTK- ból került a HAKOAH-ba, onnan Franciaországba vándorolt és a Sétehez szerződött. Onnan került­­most, Kölnit Viliékhel, ahol­ közép­­csatárt játszik a Mester előtt. HUNGÁRIA—KISPEST, NEMZETI—MTK kettős mérkőzés szerepel a hungá­­ria úti pálya vasárnapi műsorán. Fél négykor kezdik a Hungária— Kispest, fél 2 órakor pedig a Nem­zeti—MTK mérkőzést. A kettős mű­sor népszerű helyárak mellett te­kinthető meg. Ülőhely 80 fillér, álló­­hely 40 fillér, 3 Ma este fél 10 órakor díszbemutató Császár futárja Orczy bárónő kémtörténete a császár udvarok és a diplomáciai cselszövések feszült légköréből Főszereplő: Karl Ludwig DIEHL Bécsi Kamara Az amatőr főpróba is gyen­gén sikerült De ezért 4:3-ra megverték a krakóiak a BLK-t, nagy nehezen — saját tudósítónktól — . A krakói út előtt tegnap tartotta utolsó edzését a budapesti matőr­­válogatott. Az öltözőben hiánytalanul együtt van a társaság, sőt még Király is ott látható. — Kirendeltek — mondja. Lenért kapitány viszont erről nem tud semmit. — Amíg a BSzKRT-al nem in­tézed el az ügyedet, addig nem lehetsz válogatott. — Pedig, de jó lett volna el­menni Krakóba. Kint a pályán már várja az ellenfél, a BSK a BLASz csapa­tát. A „krakói” csapat áll ki: Régi — Deli II., Kocsis — Pázmándy, Lengyel, Pálinkás — Tritz, G. Tóth, Készéi II., Regös II., Pfandler. Egészen könnyen játszik a csa­pat. És a hangulatember Lengyel sem nagyon strapálja magát. Vil­lámgyors Készéi II.—Regös II. akció fut végig a pályán. Nem tudnak beleavatkozni a védők a két Törekvés-csatár támadásába. Pfandlerhez kerül a labda s a szélső remek gólt rúg. 1:0. Pázmándy mókázik, forgolódik, Lénárt kapitány dühösen megy át a másik oldalra. Bizonytalankodik a védelem. Soponyai, az öreg amat­őrválogatott megjegyzi: — Hej, ha én három évvel fia­talabb lennék, de megmutatnám ezeknek a mai fiataloknak. (Zárójelben megjegyezzük, hogy Kocsis három évvel idősebb Sopo­­nyainál.) Tritz ügyesen mozog a jobbszé­len, gólja sem utolsó. 2:0. A húsz­perces első harmad után Szend­­rődi áll Regös II. helyére. Potya gömbölyded alakja tűnik most fel a pályán, aztán a BLK-kapus szép védéseivel. Készél, majd Regös lövéseit védi Tóth kapus nagy­szerűen. A BLK középcsatár­a, Lukács szépít az eredményen, 2:1, aztán beszólnak a pályára: — G. Tóth urat kérik a tele­fonhoz! G .Tóth kimegy. Kiderül, hogy útlevél-ügyben hívták. — Azt kérdezte a Bíró úr, hogy az édesapám mikor szerelt le — mondta a visszatérő G. Tóth. Most Lengyel megy le a pályá­ról. A bokáján rúgták meg, már az első percekben. — Ezért nem ment a játék! — mentegetődzik. G. Tóth rúg be egy 11-est, 3:1, aztán két szép BLK-dugó követke­zik, 3:3. Lukács és Viola a szerző. Nagy az öröm a BLK-ban, de korai, mert Szendrődi (aki most jobbfedezetet játszik, Pázmándy húzódott középre) ívelt gólt rúg, 4:3. Megelőzőleg még egy 11-est rúgott a BLASz, de Lénárt kapi­tány ezt Pázmándyval mellé rú­­gatta. Dühöngött is Gudenus bri, a játékvezető: — A 11-est be kell kérem rúgni. Már sötétedett, amikor véget ért a játék. Lénárt kapitány ezt mondotta: — Gyengén sikerült a főpróba, de én bízom a kabalában. Ilyenek ezek az edzőmeccsek. . Most­­min­­denki tudta már, hogy Krakóba megy, tehát senki sem igyekezett nagyon. Az edzőmérkőzés nem hozott semmi újat. A védelemtől eddig sem voltunk nagyon elragadtatva. Most sem. Remélhetőleg Krakóban véleményünk ellenkezőjét bizonyít­ják be. Miskolcon haldoklik a futball — de majd Diós­győrött feltámad — Saját tudósítónktól — Sziklai, az Attila hátvédje a fő­városban járt. Érdeklődésünkre, hogy mi van most Miskolcon, így beszélt: — Az Attila megszűnése úgy lát­szik halálos csapás volt a miskolci futballra. Azok, akik profik voltak, szétszéled,ték — ki merre látott, csak Bán és jó magam vagyunk már otthon. — Mit csinálnak futball nélkül? — Bán a MAFC-ot edzi kedvte­lésből és hogy múljék az idő. Én pedig nézelődök és dolgozom a mes­­terségemben. — Nem szerződne más profiklub­hoz? — Eszembe sincs. Most is hívtak a Budaihoz. Nem megyek. Április­ban visszaamatörizálnak és akkor már játszhatom a DVTK-ban. — Bohus mit csinál? — Egyelőre fegyelmi ügyekből kifolyólag eltiltották. Nem futbal­­lozik. Pedig ő is Diósgyőr felé ka­­csintgatott. — Mindenki a DVTK-ba menne? — Annyit mondok, hogy ha egy­szer a DVTK bekerül a Nemzeti Ba­jnoksá­gba, akkor olyan komoly erő lesz ott, hogy csak bámulni fog­nak! óriási „hadtáp” területe van és korlátlan lehetőségek állnak ren­­delkezésére. — Miskolcon amatőr futball nin­csen? — Az van! De sem a MAFC, sem a DVSC, sem a MMTE nem képvisel komoly játékerőt. Olyan budapesti ötödosztályú magaslaton mozogunk. Sziklai csak éppen elintézi buda­pesti ügyeit és máris siet vissza Miskolcra. Kivárni a visszaamatő­­rizálását. TURAY KÉT HÉT MÚLVA MEGKEZDHETI AZ EDZÉST, ez a kezelőorvosának legutolsó „diagnózisa,”. A Hungária másik betege, Kardos állapota is javult. Valószínűleg két-három hét múlva a jeles csatár is megkezdheti a munkát. HADRÉVIT a Hungária jeles tarta­lékcsatárát a genfi Servette akarja megszerezni. A kékfehérek vezetősége nem gör­dít a játékos távozása elé akadályt. Hadrévi csütörtökön reggel utazik próbajátékra Genfbe.

Next