Nemzeti Sport, 1937. június (29. évfolyam, 105-125. szám)

1937-06-01 / 105. szám

i ­ Igen izgalmas a bajnokság haj­rája. A Hungária—Szeged mérkő­zés közben, amikor egy-nullra ve­zetett még a Szeged, egy fradista így szólt: — Nem szeretnék most egy hungarista bőrében lenni! Később aztán, amikor már 2:1-re vezetett a Hungária, a fenti fra­dista némi öngúnnyal így folytatta előbbi kijelentését: — Nem szeretnék a bőrömben lenni! Új mez Szabó Tóni, a Hungária kapusa levetette a­ sárga mezt, amely — mint tudjuk — úgy vonzza a lab­dákat. — Miért nem véd a Tóni sár­gában? — kérdezték. — Mert most ő akar védeni — a mez helyett... — volt a válasz. Türelmetlenség. A Szeged az első félpercben már gólt lőtt. A második percben így kiáltott be egy fradista: — Mi lesz, Szeged! Ebben a percben semmi?!! Jós*** Egy hungarista, talán megérezve az elkövetkező botrányt, így csó­válta a fejét az egy-null után: — Megnyerjük, megnyerjük, de a játékvezetőt megkövezik a mér­kőzés után. Keserű humor A nem túlságosan szép Turay­­eset után így bosszankodott egy hungarista­: — Azért ezt nem kellett volna! Én nem értem, ez a Turay még most sem higgadt le! — Sőt! Lehiggadt! — ??? ! — Fejjel játszik... Az aforizmus életre kelt Mikor a játékvezető 11-est adott a Hungária javára, egy hunga­rista örömében felugrott: — Kiegyenlítettünk! — kiál­totta. Voltak óvatos szurkolók és lein­tették: — Mit kiabál előre? Hátha ki­védi Pálinkás? — Uram, úgy látszik nem is­meri azt az aforizmát, hogy tizen­egyest nem lehet védeni, csak rosz­­szul rúgni. Tudjuk ugyebár, hogy Cseh gyenge lövését Pálinkás kivédte. Nagy csendben valaki odafordult az „aforizmushoz”. — Stimmi!, Vita A ferencvárosiak Hevesen tüntet­tek Turay ellen. Egy bátor hun­garista megjegyezte: — Nem is volt szándékos... Dühösen rontottak neki:­­ — Hogy érti ezt? A hungarista nem szólt, a vállát vonogatta. Megszólalt helyette egy fradista: — Biztosan úgy érzi, hogy Szojka az arcával aláfeküdt a fe­lelő Turaymh! Itt nem lehet zavarogni Budafokon Bíró Sándor rossz előjelek között rajtolt. Az előmér­­kőzés alatt benézett a játékvezetők öltözőjébe és dolga végeztével rö­­videbb úton, a pálya szélén akart a tribünhöz visszajutni. Igen ám, de a bejáratnál posztoló rendőr megállította, mondván: — Itt emberfia nem mehet át. — De én a következő mérkőzés játékvezetője vagyok. — Akkor sem. A parancs, pa­rancs. Itt belül nem lehet zava­­rogni. Amint a mérkőzés alatt kide­rült, a derék rendőr nem bizo­nyult jó jósnak. Lehetett zava­rogni... Új fegyvernem A budafoki tribünön is éppen olyan parázs volt a hangulat oly­kor-olykor, mint a pályán. Mikor Kocsist és Szedert kiállította Bíró Sándor, az egyik budafoki vezető­ségi tag felesége és az egyik Elek­­tromos-hölgyszurkoló között éles összetűzés támadt, amelynek során egyszerre csak egyik is, másik is lekapta a lábáról a cipőjét és fe­­nyegetőleg emelgette a másik felé. A hirtelen megalakult lefegy­verzési bizottság alig tudta ki­vonni ezt az új fegyvernemet a forgalomból. Heten vagyunk, uram, heten A második szegedi kiállítás után így monologizált egy néző: — Még egy kiállítás és a Sze­­ged benevezhet a legközelebbi nyolcevezős versenyre! (Később aztán úgy alakult, hogy a Szeged alkalmassá vált egy he­­tes tornára is...)a Relativitás Polgár góljánál mondta egy fradista: — Milyen jól lő ez a Polgár! Ugyanekkor egy Nemzeti-szur­koló: — Milyen rosszul véd ez az Angyal! Fingás A Budafok—Elektromos mérkő­zés második félidejében nagy bot­rány robbant ki a játéktéren. A parázs összekoccanás főszereplője Kocsis, az Elektromos robusztus hátvédje és a Budafok balszélsője, a „Barcelona Bikája” néven is­mert Szeder volt. Egy budafoki néző, fejcsóválva fordult a szom­szédjához: — Nagyon finyás fiú lehet ez a Kocsis! — Miből gondolja? Mindennek két oldala van. Ber­­tókot kiállította a játékvezető, Tu­­rayt nem. Egy szurkoló fejcsóválva mondta: — Milyen szigorú ez a játék­vezető! Ezt a kijátszott, fáradt Turayt továbbjátszatja... Szojka kiállítása után így kese­reg egy fradista: — Már a harmadik játékosát ve­szíti el a Szeged. A másik legyint: — Nem az a baj, hogy három játékost veszített. Hanem hogy két pontot. Somogyi Somogyi nem rúgott meg senkit, csak vitázott... őt is kiállították. Egy álmos szurkoló nem vette észre a jelenetet, csak később ke­resgélte a pályán Somogyit. — Hol a Somogyi? — kérdezte.­­— Az öltözőben. —­ Mindig mondtam, hogy ez csak olyan egy félidős játékos. Szó szerint 000 A játékoski­járó folyosója előtt néhány ferencvárosi játékos mezbe öltözve nézte a Hungária—Szeged utolsó perceit. Toldi heves vitába elegyedett valakivel. Közben a pá­lyán még mindig erőteljes jelene­tek folytak. ■— Hű, Géza, ha te bent lennél! — mondta Toldinak valaki. — Ha én bent lennék — mondta Toldi — már régen nem lennék bent... Létszámemelés Korányi is ott állt a nézte a pá­lyán sántikáló öccsét. — Kihívom az öcsköst — mond­ta az öreg Króni — olyan kevesen vannak a szegedi öltözőben. Unalom A Ferencváros—Nemzeti mérkő­zés nem korbácsolta fel a kedélye­ket. Inkább altatóan hatott. — Unatkozom! — kiáltott be egy néző. Sportszerű szomszédjai leintet­ték: — Magát az asztal körül kerget­ték, ha nem fejeltek a játékosok minden percben egymás arcába?! Cseh­ tanítvány... Megtörtént, hogy egyszer Toldi átlépett egy labdát a kapu előtt. Nem jól állt neki. Később aztán nagy lendülettel támadta a kapust. Egy Nemzeti­szurkoló haragosan kiáltott rá: — A kapust bezzeg nem léped át! Kirándulók Az iram gyenge volt. Egy pesz­­szimista néző legyintett: — Mindjárt leülnek a fűbe, ki­­pakkolnak és esznek! Sajnos 000 Az UTE-pálya homokja régi fé­nyében tündökölt. Valaki csodálko­zott is: — Érdekes, hogy az a nagy felhőszakadás mennyire nem ártott ennek a homoknak... Kritika Kispesten nagyon örültek az öt gólnak. Többek közt ezt hallottuk: — Milyen jó ez a Kispest, ha a kiesés ellen kell küzdenie! — Ha mindig a kiesés fenyeget­né,­ olyan jól játszana, hogy akár bajnokságot is nyerne... Világos Budafoki csodálkozás: — Hogy lehet az? Az Elektro­mos döntetlenül végzett a Hungá­riával, mi meg három góllal ver­jük őket. — Mi az, hogy hogy lehet? Eny­­nyivel jobb a Budafok a Hungá­riánál! Ez csak egyszerű! Ravasz Beszélgetés vasárnap este a kör­úton: — Ami igaz, igaz! A Hungária megérdemelte a vereséget! ■— Mit, beszél? Hűten győzött a Hungária! — Igen? Hát azt nem érdemelte meg!­­ Mire ?«. — Nem szereti a Szedert!...! A fradisták 1:0-nál általában szerettek volna egy góltalan órával öregebbek lenni. Megelégedtek volna az 1:0-ás eredménnyel is. Voltak azonban olyanok is, akik szerz­tek volna még egy biztosíték­gólt. A fradisták leglelkesebbje ál­landóan ezt kiabálta a szegedi fiúknak: — Csak még egy gólt! Gyere­kek, csak még egy gólt! Csak egyetlenegy gólt! Egy hungarista végre megkér­dezte tőle. . .— Mondja, mire olyan szerény? Szigorúság Veszteség. ima Teleki már játszik szerdán a Nemzeti ellen, Janzsó ellenben még aligha tud sorom­póba állni. A debreceniek való­­színű összeállítása: Kósa — Gyulai, Vágó — Palotás, Boros, Békési — Finta (Orosz), Berecz, Teleki, Takács, Hajdú. Az osztrák bajnok­ság végeredménye 1. Admira 22 0 7 1 77:20 35 2. Austria 22 16 3 3 50:22 35 3. ViemM 22 12 6 4 46:26 30 4. Wacker 22 11 2 9 46:41 24 5. Rapid 22 7 7 8 51:40 21 6. VAC 22 9 3 10 43:50 21 7. Sportclub 22 8 5 9 31:39 21 8. Vav­ AC 22 10 1 11 29:56 21 9. FC Wien 22 7 6 9 29:40 20 10. Libuitas 22 4 7 11 32:46 13 11. Postsport 22 5 5 12 25:44 15 12. Erto&fc 22 1 117 19:60 . ~ Mi, Wft JBníni IH A játékvezető köteles-e a partjelzőtől meg­kérdezni, vagy a partjelzők kötele­sek-e a játékvezetőt figyelmeztetni, ha szabálysértés gyanúja merül fel. A Hungária—Szeged mérkőzés botránya a játékvezetés tükrében — Saját tudósítónktól — A Hungária—Szeged mérkőzés nem minden mozzanatában egye­zett a sportszerűség fogalmával. Már hétfői számunkban közölt be­számolónkban foglalkoztunk a mér­kőzésnek ezekkel a részleteivel, most utólag csak azt állapíthatjuk meg, hogy a bajok fő forrása a já­tékvezetőben keresendő. Szeged szépen játszott, a Hun­gária pedig tudásban még mindig olyan nagy többletet tud felmu­tatni, hogy a mérkőzés valóban él­vezetes sportot, jó küzdelmet nyújthatott volna és reális körül­mények között is a Hungária győ­zelmét hozhatta volna meg. Még annak ellenére is, hogy a Szeged olyan hosszú ideig meg tudta tar­tani az első percben szerzett veze­tését. Nyugodt légkörben a Hun­gária képességei is könnyebben kifejezésre juthattak volna és bár­mennyire is kiélezett volt a mér­kőzés fontossága a Hungária baj­noksága szempontjából, Szeged minden igyekezete és jó játéka elle­nére sima ügy lehetett volna az egész mérkőzésből. Ugyanúgy, mint a rákövetkező Ferencvárosi Nemzeti meccsből, amely pedig éppen olyan fontos volt a Ferenc­város számára, mint a Szeged elleni mérkőzés a Hungáriának. És ha most a jövőre való okulás céljából megkeressük, hogy hol te­lítődött a feszülésig robbanó­anyaggal ennek az előmérkőzésnek légköre, akkor a játékvezetőnek abból a hibájából kell elindulnunk, hogy a Szojka—Turay incidens után csak Bertókot állította ki. Tízezer ember és két partjelző látta, hogy Turay hogyan feledke­zett meg magáról .Enyhítő körül­mény számára, hogy Szojkától ekkor már nem első ízben szenve­dett el gáncsot, az önbíráskodás­hoz azonban így sem volt joga. Kovács játékvezető is elismerte, hogy Turayt ki kellett volna állí­tania, ha­­ látta volna az esetet. _ Itt azután eljutottunk a probléma jogi részéhez. Ha a játékvezető nem­ látott meg bizonyos szabály­­sértést, a kísérő körülményekből azonban azt látja, hogy itt valami rendellenesség történt, mi a sza­bály? Vájjon a játékvezető köteles­sége-e érdeklődni a partjelzőknél, az ő hites segítőinél, hogy meg­­tudja, vájjon voltaképpen mi tör­tént? Vagy pedig a partjelzők kötelessége-e önként segítségére sietni a játékvezetőnek és bejelen­teni a történteket? Először Asakürti Pál játékveze­tőt kérdeztük meg, aki jelentékeny részt vesz a JT irányításában, ő maga a sajtóbizottság elnöke és egyike azoknak a játékvezetőknek, akik a játékszabályok magyarázá­sában elismert szaktekintélyek. Asakürti a következőket mon­dotta : — Előrebocsátom, hogy az esetet nem láttam. Ahogyan azonban ol­vastam az eset leírásit, vélemé­nyem a következő: A szabályokban nincs semmi olyan rendelkezés, amely kötelezné a játékvezetőt arra, hogy vitás esetekben kérje ki partjelzőinek véleményét. Körül­tekintő játékvezető azonban nem mulasztja el megkérdezni segítőit, ha úgy érzi, hogy olyan szabály­­sértés történhetett, amely bármi okból elkerülte a figyelmét. Ezzel szemben a partjelzők kötelessége, hogy minden szabálysértést jelez­zenek, amelyet észlelnek és különö­sen azokat, amelyekről feltételezhe­tik, hogy elkerülte a játékvezető figyelmét. Nem szabad bemenniük a játéktérre, de zászlóval jelt ad­hatnak es akkor a játékvezető úgyis odamegy hozzájuk és meg­kérdezi őket. Ha tehát a partjelzők látták Turay cselekedetét, akkor jelezniök kellett volna a zászlóval. A játékvezető megkérdezhette vol­na egyiket is, a másikat is és akkor, kiküszöbölhető lett volna ez a hiba. — És itt rá kell mutanom arra, hogy az egységes játékvezetői gya­korlat érdekében a külső tényezők­nek is mindig egyforma mértékkel kellene mérniök. A Hungárias— Leicester City mérkőzésen történt, amelyen pari­jelzőként működtem, hogy egy szabálysértésre felhívtam a játékvezető figyelmét. (Hogy azután a játékvezető kiállítással büntette az illető játékost, ez már nem tartozott rám.) Akkor hangok emelkedek az ellen, hogy a part­jelző miért avatkozik be ar, ennyire a játékvezető munkakörébe. Lám most, itt van egy másik eset, ahol pedig azt reklamálják a partjel­zőktől, hogy miért nem figyelmez­tették a­ játékvezetőt olyan szabály­sértésre, amit nem vett észre. Így bizony nehéz lesz a mérkőzések hibamentes levezetését biztosítani, ha egyszer ezt követeljük a part­­jelzőktől, máskor pedig az ellen­kezőjét. — És még egyet! Ha abból in­dulunk is ki, hogy a játékvezető hibázott, szabad-e emiatt a játék­nak úgy elfajulnia, mint ahogyan az történt? Az angol játékvezetők képességeit igazán mindenki el­ismeri. Mégis megtörtént, még­hozzá kupadöntőn, amelyet mindig az esztendő legjobb játékvezetője vezet, hogy vonal mögül beadott labdával érték­ el a mérkőzés egyet­len, tehát a legnagyobb mértékben sorsdöntő gólját. A játék mégis szabályos keretek közt folyt tovább. Tehát: számolni kell azzal a játé­kosnak és nézőnek egyformán, hogy a játékvezető is ember, tehát té­vedhet. Vincze esetleg­ már az Elektromos ellen is játszik és más újpesti dolgok — Saját tudósítónktól — Újpest most már a harmadik hely boldog birtokosa, a KK biztos részt­vevője. Már csak egy mérkőzése van hátra, az Elektromos elleni, de ennek az eredménye már nem változtathat a lilák helyezésén. — Végre egyenesben vagyunk — mondotta fellélegezve a lila vezér. — Nincs hétközi mérkőzés, sem rosta­meccs, nyugodtan készülhetünk a KK-ra a rendes módszer szerint. Kedden, szerdán és pénteken tarthat­juk edzéseinket. Kétkapus játék természetesen szerdán sem lesz. Erre most nincs szükség. — Mit jelent az a nyilatkozat, hogy Újpest új formációval kísér­letezik az Elektromos ellen. — Semmi esetre sem azt — hang­zott a válasz —, hogy mi feladjuk az Elektromos elleni mérkőzést. Mi nem becsüljük le az Elektromost. Tisztá­ban vagyunk rettegett képességeivel, de mivel a számszerű eredmény szá­munkra már nem létkérdés, nem vagyunk kényszerítve arra, hogy sérült és beteg játékosokat szerepel­tessünk ellene. Ezek most pihenni fognak. Az öszeállítás még kérdéses, de megtörténhet, hogy játszani fog Vincze is, ha a kondíciója rendben lesz. Kívüle szerepet kap még való­színűleg Ádám és Sziklai is.

Next