Nemzeti Sport, 1937. augusztus (29. évfolyam, 148-170. szám)
1937-08-01 / 148. szám
2 Utolsó összecsapás az NB-be jutásért /I vm 0* m * 9 Győr ott: Győri ETO— Diósgyőri VTK A barátságos mérkőzések során a Hungária a Csepel FC-vel tart edzőmeccset, Újpesten labdaedzés, a Ferencváros pihen — Saját tudósítónktól — A mai futballműsor kimagasló eseménye a győri mérkőzés, amelyen a győri ETO és a Diósgyőri VTK méri össze erejét. A tét óriási: a győztes az NB-be jut s emellett megszerzi „a legjobb vidéki csapat” címet is. A többi mérkőzésnek készülődési jellege van. Nagycsapataink közül csak a Ferencváros pihen, a Hungária és az Újpest már erősen készülődik a közelgő bajnokságra. A Hungária ma már mérkőzik is. Az említett meccseken kívül egész sereg barátságos és serlegmérkőzést bonyolítanak le a csapatok. Az ETO esélyesebb! Múlt vasárnap Diósgyőrött mérte össze erejét a két NB-aspiráns. A DVTK volt az esélyesebb, hiszen saját pályáján játszott. Az eredmény — meglepetésre — döntetlen lett. A DVTK nagyon gyengén szerepelt és az ETO akár nyerhetett volna is, hiszen a helyzetek alapján inkább neki „állt” a mérkőzés. A mai mérkőzés esélyeinek a megvitatásánál a következőket mondhatjuk: Az ETO kulturáltabb futballt játszik, játékosai technikailag és taktikailag nagyobb képzettséggel rendelkeznek. A DVTK játékstílusa inkább a testi erőre és a keménységre van alapozva. Harcos a mérkőzésen, amilyennek ez a meccs is ígérkezik, nem megvetendő erény a testi erő és a keménység, de csak akkor, ha megfelelő tudással is párosul. Tudásban pedig valamivel jobban áll az ETO, de emellett kemény csapat is. Fogl Karcsiról nehezen is lehet feltételezni, hogy kisasszonyfutballt tanított volna. Az ETO ugyanabban az összeállításban veszi fel a küzdelmet, amelyben Diósgyőrött döntetlenül végzett, míg a DVTK alaposan megváltozott összeállításban áll ki a mai mérkőzésre. A változás egyik oka kényszerűség, a másik oka a javítás. Kérdés, hogy előnyt, vagy hátrányt jelentenek-e a változások. Kertésznek a csatársorba való állítása például előnyt jelent, mert tőle az várható, hogy stílust visz a támadásokba, a többi változás előnyös volta azonban erősen kérdéses. Csapategység szempontjából tehát az ETO jobban áll. Kondíció tekintetében is azt bizonyította a múltvasárnapi mérkőzés, hogy mintha a DVTK-nak inkább ártott volna az, hogy erőnyerő volt (tehát pihent), az ETO-nak pedig használt, hogy két erős mérkőzést vívott a Váci SE ellen. A hazai pálya előnye is az ETO mellett szól, hiszen vidéki csapatoknak talán még inkább hátrányt jelent az idegen környezet és az utazás, mint az „öreg” NB-csapatoknak, amelyeknek már nem jeent újságot nagyobb utat megtenni és idegen környezetben játszani. A DVTK ezen a téren nemigen rendelkezhet megfelelő rutinnal. Az ETO-nak egyetlen csapatrésze ellen sem lehet komoly kifogást emelni, a DVTK-ban viszont csak a kötetlen védelem szilárd, a fedezetsor és a csatársor nagy kérdőjel. Az ETO kétségtelenül több eséllyel indul, mint a DVTK, ez azonban nem jelenti azt, hogy a DVTK-nak nincs esélye. Sokan vallják, hogy a DVTK Győrben meglepetéssel fog előrukkolni. Ez valóban nem lehetetlen, hiszen, ha van is különbség tudásban a két csapat között, az nem olyan nagy, hogy egymagában képes lenne eldönteni a meccset. Ha pedig ez így van, akkor a DVTK is nyer- het, ha nagyobb szerencséje lesz és esetleg nagyon jó napot fog ki. Tény az is, hogy a DVTK többet tud, mint amit múlt vasárnap mutatott, amikor az egész csapat szörnyen idegesen játszott. Ha a csapat idegei rendbejöttek, akkor egyenrangú ellenfele lehet az ETO-nak. Végeredményben, ha nem is tagadunk meg minden esélyt a DVTK-tól, azt kell mondanunk, hogy az ETO-nak nagyobb kilátása van az NB-be jutásra s reális körülmények között ma a győri csapat szerzi meg az NB-ben való szereplés jogát. Jóslatunk: 1:1 az ETO javára. A barátságos mérkőzések élén a Hungária—Csepel FC mérkőzés áll, amelyen a kék-fehérek játékosokat próbálnak ki és összeállítási kérdésekre próbálnak feleletet kapni. A másik komolyabb meccs a Phöbus mérkőzése az FVB-re készülő főiskolai válogatottal. A barátságos műsort még több más mérkőzés egészíti ki Budapesten és vidéken. SZOMBATHELYIHÍRADÓ A Haladás, augusztus 3-án kezdi az edzést! A csapat körül az a szomorú újság, hogy Ivánt elveszíti a Haladás. A jeles hátvéd szolgálati elfoglaltsága miatt (mozdonyvezető) nem tud edzésre járni és ezért inkább visszavonul. Ivánt egyelőre Boda fogja helyettesíteni. A hangulat a szombathelyi vasutas csapatban nem valami emelkedett. Ezt adja vissza Nagy Mihály szakosztályvezető nyilatkozata is: " Ha nem indulhatunk a profiligában és arra kényszerítenek bennünket, hogy a nyugati kerületben induljunk, akkor egyszerűen valamennyien lemondunk. A csapatot pedig sorsára hagyjuk... • NB-pikantériáról is beszélnek Szombathelyen. De ez nem a Haladással, hanem az SzSE-vel kapcsolatos. Arról suttognak, hogy Kovács II., az SzSE kerületi válogatott középfedezete az ETO-ba gravitál. Kovács II.-vel sokat nyerne az ETO. Jó játékos, szíve is van küzdeni. Gantnerról, az SzSE balszélsőjéről is olyan hírek vannak forgalomban, hogy szívesen tenné át székhelyét Győrbe...• Az első osztályban újonc SzFC-t sem lehet a híradóból kihagyni. Itt éppen az az újság, hogy Győrből szeretne középfedezetet szerezni. A győri KISOK- ista Kovácsot emlegetik, mint komoly jelöltet. — Nehéz dió lesz a megszervezése — mondják Szombathelyen — mert az ETO, sőt a Ferencváros és a Hungária is érdeklődött már a fiú iránt. Az SzFC-ben egyébként igen nagy a bizakodás. Az egyik vezetőtől hallottuk: — Kovácsot megszerezzük, Mészáros lesz az edzőnk, szóval minden meglesz ahhoz, hogy egy év múlva Szombathely minket mint NBB-egyesületet üdvözölhessen. Ennyit igazán joggal várhatnak a Sabaria utódjától, a kék-sárga SzFC-től is! N. K. Nemzetközi mérkőzésre kért engedélyt a Szombathelyi SE. Augusztus 8-án az osztrák Obexwart AC-val akar mérkőzni. issa Vasárnap, 1637 aagnaatus 1- ' Vértelen téli kupadöntők URUGUAYIBAN A „brazil tank” sem segített a NACIÓNÁLON .— Saját tudósítónktól. — Montevideo, július. Odaát az európai féltekén most bizonyára hőgutában halnak meg az emberek és vágyakozva gondolnak egy jeges málnára, vagy egy jó pohár hideg sörre. Itt csikorgó tél van. A hőmérő nagyon mélyen mászkál, de a labda mégis gurul. Most szünetel ugyan a bajnokság, de nagy meccsekben nincs hiány. A csapatok a „Copa de Honor”-ért folytatnak izgalmas küzdelmeket. Az alábbiakban a „Copa de Honor” két döntő jellegű mérkőzéséről számolok be. 60.000 néző, sérülés! A nagy hideg ellenére is 60.000 néző volt kíváncsi a két örök rivális, a Penarol és a Nacionál küzdelmére. A 60.000 néző között szép számmal vannak Wanderers-szurkolók, ők azok a bizonyos harmadikak, akik nevetni szeretnének. Azért szurkolnak, hogy döntetlen legyen az eredmény. A helyzet ugyanis az, hogy ha a Penarol, vagy a Nacionál közül valamelyik győz, már kupagyőztes, döntetlen esetén azonban a Wanderersnek is esélye marad a serleg megnyerésére. A Wanderers a titkos favorit... A mérkőzést magát nem részletezem. Gyönyörű meccs volt. Vértelenül végződött! És mégsem volt unalmas. A közönség végig szurkolta a kilencven percből az utózeát is. Még a mérkőzés végét jelző sípszó után is csak nehezen kezdett oszladozni a nézősereg. Nagyon heves és mégis szép küzdelmet vívott egymással az uruguayi „Hungária” és „Ferencváros”. Nagyon beleszállt a Penarol, mégsem bírt a Nacionallal. A mérkőzés 1:1 arányban döntetlenül végződött. A meccs nem volt durva, nem játszottak a csapatok igazi kupastílusban. Nem volt lábtörés. Csontzene is alig-alig. A közönség mégis tapsolt és ujjongott. A két csapat visszahódította a futballhoz a már-már hűtlenkedni kezdő közönséget. És a nevetésre kész harmadik, a Wanderers nevetett... (Úgy látszik, már csak Bécsben tekintik a botrányt a futball javának,borsának. Már Uruguayunk sem imponál a csontzene és az orrnyomorítás ... Kiégett tank... Mivel előző vasárnap a Penarol— Nációnál döntetlenül végződött, a Wanderers—Nációnál meccs lett a „Copa de Honor” döntője. Hát az is volt... Az előmérkőzés utolsó perceiben már senki sem nézi a játékot. Mindenki az esélyeket latolgatja, melyik csapat lesz a kupagyőztes? Wanderers, vagy Nációnál? A többség a Nációnál győzelmére esküszik. A Wanderersnek kevesebb híve van. A sokszoros bajnok Nációnál bombacsapattal rendelkezik. Támadósorában ott van Cardeal, a „brasil tank”. Nagy bombagyáros. A kapusok réme. Olyan nagyklasszisú játékos, mint Orsi volt. Nagy fogadások születnek, hogy a „brasil tank” majd elintézi a Wanderest. Legalább két dugót várnak tőle... Amikor kifutnak a csapatok, hihetetlen izgalom fut végig a nézőtéren. A taps a fergeteges, a hangorkán, amellyel a két csapatot üdvözlik, falakat repeszt... Fényképezés. Ezt azonban gyorsan kell végrehajtani, mert a közönség követeli a kezdést. Kezdődik... Fergeteges iramban száguldozik a pályán a 22 játékos. Az európai néző azt hinné, hogy ezt az iramot nem lehet bírni negyedóránál tovább. Tévedne, mert az utolsó negyedórában alig lanyhul az iram. Igaz, hogy ebben a hidegben senki sem akar álldogálni. A közönség szinte irigyli a játékosokat. Ők nem fáznak... Szinte másodpercenként változik a játék képe. Hol az egyik, hol a másik kapu van szörnyű ostrom alatt. Ám a két kapus legény a talpán. Különösen a Wanderersé. Hiába kísérletezik a „brazil tank” szörnyűbbnél szörnyűbb bombákkal, a Wanderers kapusa mindent véd. Nem lehet neki gólt rúgni. Mintha a hátán is szeme volna, a hátával is véd, ha már másképpen A magyar profifutballnak sok megoldásra váró kérdése van. A sok közül elsőnek említendő a tartalékjátékosok foglalkoztatása. Sokszor előfordult már, hogy valamelyik klubunk első csapatbeli játékosa megsérült, vagy más okból nem vehetett részt csapatának mérkőzésén és nem volt megfelelő helyettese. Vagy ha volt is helyettes, bizony az gyengécskén játszott. Ami a tartalékjátékosaink mai helyzeténél fogva nem is csoda. Miért nem csoda? Ezt akarjuk most megmagyarázni. Valamikor, néhány évvel ezelőtt, majdnem minden elsőosztályú csapatunknak tartalékcsapata volt, az ú. n. második csapat. Ezek a tartalékcsapatok is játszottak minden vasárnap mérkőzést, csakúgy, mint az első csapat. Díjuk volt, amiért játszottak. Ezektől a csapatoktól sokszor olyan játékot lehetett látni, hogy a közönség nagy számban kereste fel mérkőzéseiket. Emlékezzünk csak vissza, hogy a rangadók előtt hányszor játszottak a tartalékcsapatok! Előfordult pl. egyszer az, hogy az MTK-nak nemzetközi mérkőzése volt vasárnap. De arra a vasárnapra kisorsolt bajnoka is volt a Törekvés ellen. Egyik mérkőzést sem lehetett elhalasztani. Nem volt más megoldás, minthogy a tartalékcsapat játszott a Törekvés ellen, mégha a bajnoki két pont veszendőbe is megy. Az MTK második csapata aztán nagy meglepetésre 3:2 arányban legyőzte a Törekvést. Ezekben az időkben nem is volt gond, ha egy-két játékost helyettesíteni kellett. Hol vagyunk ma ettől?! Ma az a helyzet, hogy minden elsőosztályú klubunknak van ugyan néhány tartalékjátékosa, ezek a játékosok azonban sokszor hosszú heteken keresztül nem játszanak mérkőzést! Ezek a játékosok csak az edzéseken vesznek részt és az edzéseken játszanak kétkapus játékot. Ezek a kétkapus játékok persze minden komolyságot nélkülöznek. Mikor aztán néhanéha arra kerül a sor, hogy ezeknek a fiúknak be kell ugraniuk a csapatba, akkor természetes, hogy nem tudják nyújtani azt, amire képesek lennének különben. Ilyenkor aztán megszületik hamar a remény a játékosról: — Tessék! Amikor megmutathatná azt, hogy mit tud, akkor kiderül, hogy semmit sem tud! Pedig ezen nem lehet csodálkozni. A világ legjobb futballistája is csak akkor tud jól játszani, ha mérkőzéseket játszik vasárnapról vasárnapra. Nem az nem tud... Az első félidő 35. percében vagyunk. Wanderers-támadás. Amarillo lő. Amarillo nem tank. Lövése mégis dugó. Az első dugó és az egyetlen... A Naciónál ugyan ezt még ekkor nem tudja. Tovább rohamoz. Ám semmi sem sikerül neki. Az eredmény nem változik. Győzött 1:0-ra a Wanderers és ezzel a titkos jelölt lett a „Copa de Honor” győztese. A „brasil tankról” már senki sem beszél. Mindenki Amarasot emlegeti... Steiermann József, edzések hozzák a játékost formába, hanem a kétkapus játékok. Pedig sokszor egy bajnokság megnyerése vagy elvesztése dőlhet el a megfelelő helyettesítésen. Nagyon fontos tehát, hogy tartalékjátékosaink hétről-hétre mérkőzéseket játszhassanak. A legnagyobb hiba lenne továbbra is tétlenül nézni, hogy a rengetegtehetséges játékosnak a klubok nem adnak lehetőséget arra, hogy mérkőzéseket játszhassanak. Mert mód van erre. Tűzzenek ki valamilyen díjat, amelyért bajnoki rendszer szerint mérkőzéseket játszanak a csapatok. Vagy küldjék a csapatokat minden vasárnap vidékre. Biztosak vagyunk abban, hogy a vidék szívesen fogadná ezeket a csapatokat. Hogyne fogadná szívesen, mikor olyan játékosok játszanak, mint pl. a következők: Újvári, Szabó III., Horváth II., Pénzes, Zimonyi, Somlai, Kocsis, Mándi, Papp, Kállai, Laki, Jakab, Pósa, Győri, Gyetvay, Jászberényi, Trenka, Sziklai, Balogh, Ádám, Szuhai, Hidassy, Pusztai, Tóth (Ferencváros), Toros I., Hári, Tárnok, Komáromi, Sáros, Juhász, Szebenyi, Szilágyi, Schneider és még sokan mások, így aztán mindig játékban lennének a fiúk és ha sor kerül játékukra az első csapatban, akkor egy játékban lévő játékos játszhatna! Kléber Gábor: Helyet a tartalékifjúságnak! Tartalékcsapatok nélkül elsorvad a profi futball! — Saját tudósítónktól - Az I. osztályba került Vasas ma reggel 8 órakor edzőmérkőzéstjátszik a Béke utcában a második csapata ellen. A Testvériség már megkezdte előkészületeit. A nagy szorgalommal készülő vasutasok számítanak a Szombathelyről visszatérő Máté, valamint a sérüléséből felépült, Tamás és Vigh játékára is. A csapat egyébként augusztus 8-án már komoly barátságos mérkőzést játszik. Új csapat kérte a BLASz-ba való felvételét: a Budapesti Fodrászok TK. Az új „jövevény" eddig a MOVE-bajnokságban küzdött. A HUNGÁRIA augusztus 8-ra a Nemzetit kötötte le ellenfeléül, de lehetséges, hogy 8-án még sem a Nemzetivel játszanak, hanem Nyíregyházán, ha sikerül a megegyezés a nyíregyháziakkal. FÜLEKEN JÁTSZIK A NEMZETI augusztus 15-én. A mérkőzést Kolos- Kolovrat átvétele kapcsán vállalták a fekete-fehérek. RÁTKAIVAL, a BSzKRT II. jeles jobbszélsőjével tárgyal a Budafok. Ita sikerül megegyezni Budafoknak a játékossal, de főként a villamos csapat vezetőségével, úgy őszre NB-csapatban látjuk viszont az annak idején hirtelen feltűnt fiatal játékost. Rátkay, mint ismeretes, már szerepelt az országos amatőr válogatott csapatban Ausztria ellen. Utána — vidéki tartózkodása miatt — két évig pihent. Most formája ismét felfelé ível s ha a villamosiak elengedik értékes erőt nyer benne a Budafok.