Nemzeti Sport, 1937. augusztus (29. évfolyam, 148-170. szám)

1937-08-01 / 148. szám

2 Utolsó összecsapás az NB-be jutásért /I vm 0* m * 9 Győr ott: Győri ETO— Diósgyőri VTK A barátságos mérkőzések során a Hun­gária a Csepel FC-vel tart edzőmeccset, Újpesten labdaedzés, a Ferencváros pihen — Saját tudósítónktól — A mai futballműsor kimagasló eseménye a győri mérkőzés, ame­lyen a győri ETO és a Diósgyőri VTK méri össze erejét. A tét óriási: a győztes az NB-be jut s emellett megszerzi „a legjobb vi­déki csapat” címet is. A többi mérkőzésnek készülődési jellege van. Nagycsapataink közül csak a Ferencváros pihen, a Hun­gária és az Újpest már erősen ké­szülődik a közelgő bajnokságra. A Hungária ma már mérkőzik is. Az említett meccseken kívül egész sereg barátságos és serleg­mérkőzést bonyolítanak le a csa­patok. Az ETO esélyesebb! Múlt vasárnap Diósgyőrött mér­te össze erejét a két NB-aspiráns. A DVTK volt az esélyesebb, hi­szen saját pályáján játszott. Az eredmény — meglepetésre — dön­tetlen lett. A DVTK nagyon gyen­gén szerepelt és az ETO­­ akár nyerhetett volna is, hiszen a hely­zetek alapján inkább neki „állt” a mérkőzés. A mai mérkőzés esélyeinek a megvitatásánál a következőket mondhatjuk: Az ETO kulturáltabb futballt játszik, játékosai technikailag és taktikailag nagyobb képzettséggel rendelkeznek. A DVTK játékstí­lusa inkább a testi erőre és a ke­ménységre van alapozva. Harcos a mérkőzésen, amilyennek ez a meccs is ígérkezik, nem megve­tendő erény a testi erő és a ke­ménység, de csak akkor, ha meg­felelő tudással is párosul. Tudás­ban pedig valamivel jobban áll az ETO, de emellett kemény csapat is. Fogl Karcsiról nehezen is lehet feltételezni, hogy kisasszonyfut­­ballt tanított volna. Az ETO ugyanabban az össze­állításban veszi fel a küzdelmet, amelyben Diósgyőrött döntetlenül végzett, míg a DVTK alaposan megváltozott összeállításban áll ki a mai mérkőzésre. A változás egyik oka kényszerűség, a másik oka a javítás. Kérdés, hogy előnyt, vagy hátrányt jelentenek-e a változások. Kertésznek a csatársorba való ál­lítása például előnyt jelent, mert tőle az várható, hogy stílust visz a támadásokba, a többi változás elő­nyös volta azonban erősen kérdé­ses. Csapategység szempontjából te­hát az ETO jobban áll. Kondíció tekintetében is azt bizonyította a múltvasárnapi mérkőzés, hogy mintha a DVTK-nak inkább ár­tott volna az, hogy erőnyerő volt (tehát pihent), az ETO-nak pedig használt, hogy két erős mérkőzést vívott a Váci SE ellen. A hazai pálya előnye is az ETO mellett szól, hiszen vidéki csapa­toknak talán még inkább hátrányt jelent az idegen környezet és az utazás, mint az „öreg” NB-csa­p­­atoknak, amelyeknek már nem je­­ent újságot nagyobb utat meg­tenni és idegen környezetben ját­­szani. A DVTK ezen a téren nem­igen rendelkezhet megfelelő rutin­nal. Az ETO-nak egyetlen csapat­része ellen sem lehet­ komoly kifo­gást emelni, a DVTK-ban viszont csak a kötetlen védelem szilárd, a fedezetsor és a csatársor nagy kérdőjel. Az ETO kétségtelenül több eséllyel indul, mint a DVTK, ez azonban nem jelenti azt,­ hogy a DVTK-nak nincs esélye. Sokan vallják, hogy a DVTK Győrben meglepetéssel fog előrukkolni. Ez valóban nem lehetetlen, hiszen, ha van is különbség tudásban a két csapat között, az nem olyan nagy, hogy egymagában képes lenne el­dönteni a meccset. Ha pedig ez így van, akkor a DVTK is nyer-­ het, ha nagyobb szerencséje lesz és esetleg nagyon jó napot fog ki. Tény az is, hogy a DVTK többet tud, mint amit múlt vasárnap mu­tatott, amikor az egész csapat szörnyen idegesen játszott. Ha a csapat idegei rendbejöttek, akkor egyenrangú ellenfele lehet az ETO-nak. Végeredményben, ha nem is ta­gadunk meg minden esélyt a DVTK-tól, azt kell mondanunk, hogy az ETO-nak nagyobb kilátá­sa van az NB-be jutásra s reális körülmények között ma a győri csapat szerzi meg az NB-ben való szereplés jogát. Jóslatunk: 1:1 az ETO javára. A barátságos mérkőzések élén­ a Hungária—Csepel FC mérkőzés áll, amelyen a kék-fehérek játéko­sokat próbálnak ki és összeállítási kérdésekre próbálnak feleletet kap­ni. A másik komolyabb meccs a Phöbus mérkőzése az FVB-re ké­szülő főiskolai válogatottal. A ba­rátságos műsort még több más mérkőzés egészíti ki Budapesten és vidéken. SZOMBATHELYI­HÍRADÓ A Haladás, augusztus 3-án kezdi az edzést! A csapat körül az a szomorú újság, hogy Ivánt elveszíti a Haladás. A jeles hát­véd szolgálati elfoglaltsága miatt (mozdonyvezető) nem tud edzés­re járni és ezért inkább vissza­vonul. Ivánt egyelőre Boda fog­ja helyettesíteni. A hangulat a szombathelyi vasutas csapatban nem valami emelkedett. Ezt adja vissza Nagy Mihály szakosztály­­vezető nyilatkozata is: " Ha nem indulhatunk a pro­filigában és arra kényszerítenek bennünket, hogy a nyugati kerü­letben induljunk, akkor egysze­rűen valamennyien lemondunk. A csapatot pedig sorsára hagyjuk... • NB-pikantériáról is beszélnek Szombathelyen. De ez nem a Ha­ladással, hanem az SzSE-vel kap­csolatos. Arról suttognak, hogy Kovács II., az SzSE kerületi vá­logatott középfedezete az ETO-ba gravitál. Kovács II.-vel sokat nyerne az ETO. Jó játékos, szíve is van küzdeni. Gantnerról, az SzSE balszélsőjéről is olyan hí­rek vannak forgalomban, hogy szívesen tenné át székhelyét Győrbe...• Az első osztályban újonc SzFC-t sem lehet a híradóból ki­hagyni. Itt éppen az az újság, hogy Győrből szeretne középfede­zetet szerezni. A győri KISOK- ista Kovácsot emlegetik, mint ko­moly jelöltet. — Nehéz dió lesz a megszer­vezése — mondják Szombathe­lyen — mert az ETO, sőt a Fe­rencváros és a Hungária is ér­deklődött már a fiú iránt. Az SzFC-ben egyébként igen nagy a bizakodás. Az egyik veze­tőtől hallottuk: — Kovácsot megszerezzük, Mé­száros lesz az edzőnk, szóval min­den meglesz ahhoz, hogy egy év múlva Szombathely minket mint NBB-egyesületet üdvözöl­hessen. Ennyit igazán joggal vár­hatnak a Sabaria utódjától, a kék-sárga SzFC-től is! N. K. Nemzetközi mérkőzésre kért engedélyt a Szombathelyi SE. Augusztus 8-án az osztrák­ Obexwart AC-val akar mér­kőzni. issa Vasárnap, 1637 aagnaatus 1- ' Vértelen téli kupadöntők URUGUAYIBAN A „brazil tank” sem segített a NACIÓN­ÁLON .— Saját tudósítónktól. — Montevideo, július. Odaát az európai féltekén most bizonyára hőgutában halnak meg az emberek és vágyakozva gondol­nak egy jeges málnára, vagy egy jó pohár hideg sörre. Itt csikorgó tél van. A hőmérő nagyon mélyen mászkál, de a labda­­ mégis gu­rul. Most szünetel ugyan a baj­nokság, de nagy meccsekben nincs hiány. A csapatok a „Copa de Honor”-é­rt folytatnak izgalmas küzdelmeket. Az alábbiakban a „Copa de Ho­­nor” két döntő jellegű mérkőzéséről számolok be. 60.000 néző,­­ sé­rülés! A nagy hideg ellenére is 60.000 néző volt kíváncsi a két örök rivá­lis, a Penarol és a Nacionál küz­delmére. A 60.000 néző között szép számmal vannak Wanderers-szur­­kolók, ők azok a bizonyos harma­dikak, akik nevetni szeretnének. Azért szurkolnak, hogy döntetlen legyen az eredmény. A helyzet ugyanis az, hogy ha a Penarol, vagy a Nacionál közül valamelyik győz, már kupagyőztes, döntetlen esetén azonban a Wanderersnek is esélye marad a serleg megnyeré­sére. A Wanderers a titkos favo­rit... A mérkőzést magát nem részle­tezem. Gyönyörű meccs volt. Vér­­telenü­l végződött! És mégsem volt unalmas. A közönség végig szurkolta a kilencven percből az utózeát is. Még a mérkőzés végét jelző sípszó után is csak nehezen kezdett oszladozni­­ a nézősereg. Nagyon heves és mégis szép küz­delmet vívott egymással az uru­guayi „Hungária” és „Ferencvá­ros”. Nagyon beleszállt a Penarol, mégsem bírt a Nacionallal. A mérkőzés 1:1 arányban döntetle­nül végződött. A meccs nem volt durva, nem játszottak a csapatok igazi kupa­­stílusban. Nem volt lábtörés. Csontzene is alig-alig. A közön­ség mégis tapsolt és ujjongott. A két csapat visszahódította a fut­ballhoz a már-már hűtlenkedni kezdő közönséget. És a nevetésre kész harmadik, a Wanderers­­ nevetett... (Úgy látszik, már csak Bécsben tekintik a botrányt a futball javá­­nak,borsának. Már Uruguayunk sem imponál a csontzene és az orr­­nyomorít­ás ... Kiégett tank... Mivel előző vasárnap a Penarol— Nációnál döntetlenül végződött, a Wanderers—Nációnál meccs lett a „Copa de Honor” döntője. Hát az is volt... Az előmérkőzés utolsó perceiben már senki sem nézi a játékot. Mindenki az esélyeket latolgatja, melyik csapat lesz a kupagyőztes? Wanderers, vagy Nációnál? A több­ség a Nációnál győzelmére eskü­szik. A Wanderersnek kevesebb híve van. A sokszoros bajnok Nációnál bombacsapattal rendel­kezik. Támadósorában ott van Cardeal, a „brasil tank”. Nagy bombagyáros. A kapusok réme. Olyan nagyklasszisú játékos, mint Orsi volt. Nagy fogadások szület­nek, hogy a „brasil tank” majd elintézi a Wanderest. Legalább két dugót várnak tőle... Amikor kifutnak a csapatok, hihetetlen izgalom fut végig a nézőtéren. A taps a fergeteges, a hangorkán, amellyel a két csapatot üdvözlik, falakat repeszt... Fényképezés. Ezt azonban gyor­san kell végrehajtani, mert a kö­zönség követeli a kezdést. Kezdő­dik... Fergeteges iramban szágul­dozik a pályán a 22 játékos. Az európai néző azt hinné, hogy ezt az iramot nem lehet bírni negyed­óránál tovább. Tévedne, mert az utolsó negyedórában alig lanyhul az iram. Igaz, hogy ebben a hi­degben senki sem akar álldogálni. A közönség szinte irigyli a játéko­sokat. Ők nem fáznak... Szinte másodpercenként változik a játék képe. Hol az egyik, hol a másik kapu van szörnyű ostrom alatt. Ám a két kapus legény a talpán. Különösen a Wanderersé. Hiába kísérletezik a „brazil tank” szörnyűbbnél szörnyűbb bombák­kal, a Wanderers kapusa mindent véd. Nem lehet neki gólt rúgni. Mintha a hátán is szeme volna, a hátával is véd, ha már másképpen A magyar profifutballnak sok megoldásra váró kérdése van. A sok közül elsőnek említendő a tar­talékjátékosok foglalkoztatása. Sokszor előfordult már, hogy vala­melyik klubunk első csapatbeli já­tékosa megsérült, vagy más okból nem vehetett részt csapatának mérkőzésén és nem volt megfelelő helyettese. Vagy ha volt is he­lyettes, bizony az gyengécskén játszott. Ami a tartalékjátékosaink mai helyzeténél fogva nem is cso­da. Miért nem csoda? Ezt akar­juk most megmagyarázni. Valamikor, néhány évvel ezelőtt, majdnem minden elsőosztályú csa­patunknak tartalékcsapata volt, az ú.­ n. második csapat. Ezek a tar­talékcsapatok is játszottak minden vasárnap mérkőzést, csakúgy, mint az első csapat. Díjuk volt, amiért játszottak. Ezektől a csapatoktól sokszor olyan játékot lehetett látni, hogy a közönség nagy számban kereste fel mérkőzéseiket. Emlé­kezzünk csak vissza, hogy a rang­adók előtt hányszor játszottak a tartalékcsapatok! Előfordult pl. egyszer az, hogy az MTK-nak nemzetközi mérkőzése volt vasár­nap. De arra a vasárnapra kisor­solt bajnok­­a is volt a Törekvés ellen. Egyik mérkőzést sem lehe­tett elhalasztani. Nem volt más megoldás, minthogy a tartalék­­csapat játszott a Törekvés ellen, mégha a bajnoki két pont veszen­dőbe is megy. Az MTK második csapata aztán nagy meglepetésre 3:2 arányban legyőzte a Törekvést. Ezekben az időkben nem is volt gond, ha egy-két játékost helyette­síteni kellett. Hol vagyunk ma ettől?! Ma az a helyzet, hogy minden elsőosz­tályú klubunknak van ugyan né­hány tartalékjátékosa, ezek a já­tékosok azonban sokszor hosszú heteken keresztül nem játszanak mérkőzést! Ezek a játékosok csak az edzéseken vesznek részt és az edzéseken játszanak kétkapus já­tékot. Ezek a kétkapus játékok persze minden komolyságot nél­külöznek. Mikor aztán néha­­néha arra kerül a sor, hogy ezek­nek a fiúknak be kell ugraniuk a csapatba, akkor természetes, hogy nem tudják nyújtani azt, amire képesek lennének különben. Ilyen­kor aztán megszületik hamar a remény a játékosról: — Tessék! Amikor megmutat­hatná azt, hogy mit tud, akkor kiderül, hogy semmit sem tud! Pedig ezen nem lehet csodál­kozni. A világ legjobb futballis­tája is csak akkor tud jól ját­szani, ha mérkőzéseket játszik vasárnapr­ól­ vasárnapra. Nem az nem tud... Az első félidő 35. percében va­gyunk. Wanderers-támadás. Ama­­rillo lő. Amarillo nem tank. Lö­vése mégis dugó. Az első dugó és az egyetlen... A Naciónál ugyan ezt még ekkor nem tudja. Tovább rohamoz. Ám semmi sem sikerül neki. Az eredmény nem változik. Győzött 1:0-ra a Wanderers és ezzel a titkos jelölt lett a „Copa de Honor” győztese. A „brasil tankról” már senki sem beszél. Mindenki Amarasot emlegeti... Steiermann József, edzések hozzák a játékost formá­ba, hanem a kétkapus játékok. Pedig sokszor egy bajnokság megnyerése vagy elvesztése dől­het el a megfelelő helyettesítésen. Nagyon fontos tehát, hogy tar­talékjátékosaink hétről-hétre mér­kőzéseket játszhassanak. A leg­nagyobb hiba lenne továbbra is tétlenül nézni, hogy a rengeteg­­tehetséges játékosnak a klubok nem adnak lehetőséget arra, hogy mérkőzéseket játszhas­sanak. Mert mód van erre. Tűzzenek ki valamilyen díjat, amelyért bajnoki rendszer sze­rint mérkőzéseket játszanak a csapatok. Vagy küldjék a csapa­tokat minden vasárnap vidékre. Biztosak vagyunk abban, hogy a vidék szívesen fogadná ezeket a csapatokat. Hogyne fogadná szí­vesen, mikor olyan játékosok ját­szanak, mint pl. a következők: Újvári, Szabó III., Horváth II., Pénzes, Zimonyi, Somlai, Kocsis, Mándi, Papp, Kállai, Laki, Ja­kab, Pósa, Győri, Gyetvay, Jász­berényi, Trenka, Sziklai, Balogh, Ádám, Szuh­ai, Hidassy, Pusztai, Tóth (Ferencváros), Toros I., Hári, Tárnok, Komáromi, Sáros, Juhász, Szebenyi, Szilágyi, Schneider és még sokan mások, így aztán mindig játékban lenné­nek a fiúk és ha sor kerül játé­kukra az első csapatban, akkor egy játékban lévő játékos játsz­hatna! Kléber Gábor: Helyet a tartalék­ifjúságnak! Tartalékcsapatok nélkül elsorvad a profi futball! — Saját tudósítónktól - Az I. osztályba került Vasas ma reg­gel 8 órakor edzőmérkőzést­­játszik a Béke­ utcában a második csapata ellen. A Testvériség­ már megkezdte előkészü­leteit. A nagy szorgalommal készülő vasutasok számítanak a Szombathelyről visszatérő Máté, valamint a sérüléséből felépült, Tamás és Vigh játékára is. A csapat egyébként augusztus 8-án már komoly barátságos mérkőzést játszik. Új csapat kérte a BLASz-ba való fel­vételét: a Budapesti Fodrászok TK. Az új „jövevény" eddig a MOVE-bajnok­­ságban küzdött. A HUNGÁRIA augusztus 8-ra a Nemzetit kötötte le el­lenfeléül, de lehetséges, hogy 8-án még sem a Nemzetivel játszanak, hanem Nyír­egyházán, ha sikerül a megegyezés a nyíregyháziakkal. FÜLEKEN JÁTSZIK A NEMZETI augusztus 15-én. A mérkőzést Kolos- Kolovrat átvétele kapcsán vállalták a fekete-fehérek. RÁTKAIVAL, a BSzKRT II. jeles jobbszélsőjével tárgyal a Budafok. Ita sikerül megegyez­ni Budafoknak a játékossal, de főként a villamos csapat vezetőségével, úgy őszre NB-csapatban látjuk viszont az annak idején hirtelen feltűnt fiatal já­tékost. Rátkay, mint ismeretes, már sze­repelt az országos amatőr válogatott csa­­patban Ausztria ellen. Utána — vidéki tartózkodása miatt — két évig pihent. Most formája ismét felfelé ível s ha a villamosiak elengedik értékes erőt nyer benne a Budafok.

Next