Nemzeti Sport, 1938. április (30. évfolyam, 64-83. szám)

1938-04-01 / 64. szám

Péntek, 1938 április 1. Újpest csapata a Hungária ellen­­ is változatlan — Saját tudósítónktól. — A lilák rangadócsapatáról ezt jelenthetj­ük: Egyelőre gondolni sem akar­nak arra, hogy a Hungária ellen nem a rendes összeállításban áll­janak ki. Szalay, Hidasi, Seres és Bihari mindenesetre készen­létben áll, ha netán mégis vál­toztatás volna szükséges. Végle­ges összeállítás csak pénteken lesz, de minden bizonnyal a Hun­gária ellen is ez lesz a csapat: Sziklai — Futó— Joós — Ádám, Szűcs, Balog — Pusztai, Vincze, Kállai, Zsengellér, Kocsis. A Nemzeti ma, pénteken délután 2 órakor indul a Keleti pályaudvarról Szó­fiába. A Nemzetiből valószínűleg a következő játékosok utaznak a bolgár fővárosba: Angyal, Kővágó, Flóra, Túri, Balogh, Szalay, Pa­­lágyi, Sztancsik, Kisalagi, Kolos, Mohsár, Horváth és Tompa. Heszki az NSC volt játékosa legutóbb a pozsonyi Makkabeában játszott. Most hazatért s volt klubja a kiadatását kéri a cseh­szlovák szövetségtől. ----------------------------------­ Kárpáti — középcsatár — Saját tudósítónktól — Nehéz mérkőzése lesz vasárnap Győrött a taxicsapatnak. Az ETO otthonában az élcsapatoknak is ke­serves perceket szerzett (legutóbb a Ferencvárost szorította meg.) A ta­xisok is félnek. — Kellemetlen ellenfél az ETO, főleg Győrött. Jó lenne elhozni mind a két pontot. Az összeállítás az ETO ellen megváltozik. Kárpáti újra helyet kap a csapatban. Az érdekesség, hogy nem a középfedezet, hanem a középcsatár helyén. A legutóbbi ed­zésen elég jól mozgott a kis „Ká­ka”, tőle várják a támadósor felja­vulását. Ma, pénteken erőnléti edzést tart a gárda, utána jelölik ki az ETO elleni tizenegyet, előreláthatólag így: Kutasi — Miklósi, Aradi — Odry, Tóth, Varga — Darázs, Ta­kács II., Kárpáti, Kiszely, Kovács. Tartaléknak Váradi utazik Győr­be vasárnap reggel a csapattal. Húsvét után újra füvesítik a hungáriaúti pályát — Saját tudósítónktól — A tavaszi idényben a legtöbbet használt pálya kétségtelenül a hun­gáriaúti pálya volt. Meg is látszik ez a talajon. Nagy kopások tarkít­ják a pályát. Erről folyt a beszél­getés tegnap délután a pálya irodá­jában. , — Hogy a kora tavaszi mérkőzé­sek sokat ártanak a pálya talajá­nak, ezzel mindig számoltunk, — mondotta Preiszmann alelnök. — Húsvétig még kibírjuk így, aztán újra füvesítünk — ezt meg Sreisz Ágoston pályaigazgatótól hal­lottuk. Aztán megtudjuk, hogy a Húsvéti Tornát követő napon bevetik a ta­lajt. Már az újrafüvesítéshez szük­séges 4 méter mázsa fűmag is meg­van. A pénztárszobában őrzik mint­ha legalább is arany lenne. Végleges a Budai húsvéti műsora. A fekete-fehérek a belgiumi Liègeben ját­szanak körmérkőzést. Haladás-pálya Szombathely Április 3-án, vasárnap délután fél 5 órakor Haladás-Csepel II. liga bajnoki mérkőzés ­ Kalapokat Nagy Ferencnél vegyünk. Szíves tudomására hozzuk, hogy meg­­nyitottuk finom férfi divatáru osz­tályunkat, hol dús választékkal ál­lunk rendelkezésre. VIII. Múzeum­­kerti 1­2. — VII. Erzsébet­ körút 27. XSS fel ­ TENGELYEK HARCA a vasárnapi hungária úti kettős mérkőzésen Néhány szó Turayról, Szűcsről, Megyeriről és Sárosi N­L-ról Tengelyekről lesz szó, de sem a berlin—római, sem a london— párisi tengelyről, hanem a futball, csapat tengelyéről, a középfedezet­ről. Bármennyire is fontos min­den poszt a csapatban, szélsőcsa­tár vagy hátvéd sohasem nyomja rá egyéniségének bélyegét a csa­pat játékára olyan mértékben, mint a középfedezet. Nyugodtan felállíthatjuk ezt a tételt, mutasd a középfedezeted és megmondom milyen csapat vagy. Vasárnap a Hungária-úton rit­ka eseménynek lesz tanúja az X- főnyi (nem akarjuk izgatni a pénztárosokat) közönség. Egy pá­lyán láthatja mind a három nagy­csapatot, negyediknek pedig azt a Phöbust, amelyik ha nem is ne­gyedik most a bajnokságban, de múltja révén legalább is „fél nagy­csapatnak” számít. (Sőt nemcsak múltja alapján, hanem jelenje alapján is. Gondoljunk csak a va­sárnap lefolyt Újpest—Phöbus „helyi rangadóra”.) Ezen a kettős műsoron négy középfedezetet figyelhet meg a közönség. Négy közép­fedezet — négy különböző játékos! Különböznek egymástól korban, erőben, stílusban. Megtaláljuk kö­zöttük a múlt, a jelen és a jövő képviselőjét. Tartsunk egy kis seregszemlét a négy „tengely” fölött. Turay A régi harcos örök­­sége A Hungária utóbbi mérkőzésein gyakran lehetett hallani ezt az ítéletet: A Suttyó kiöregedett! Igaz, hogy Turay valóban nem mai gyerek már, mi azonban óva­tosságot ajánlunk az ilyen kije­lentésekkel szemben. Nagy általá­nosságban természetesen igaz az, hogy a természet ellen nem lehet küzdeni, igaz azonban az is, hogy vannak 25 éves öregek és 35 éves fiatalok. Turayt (két évvel még innen van a 35-ön) egyszer már eltemették, hat évvel ezelőtt mondták róla, hogy vége a játékos­­pályafutásának. Ez akkor volt, amikor a Ferencváros átadta őt nagy ellenfelének, a Hungáriának. Turay nem hagyta magát elte­metni, megmutatta, hogy képes­ségei korántsem koptak el, rövi­den­ tartotta fiatalságát. Évek óta a szó szoros értelmében ten­gelye a Hungáriának s a Hungá­­ria-szurkolók megtanulták ezt az aranyigazságot: ha a Turay jó, akkor jó a Hungária is. Nem akarjuk Turayt bemutat­ni, ilyen fölösleges munkára nem válalkozunk. De elmondunk vala­mit, amelyet nyugodtan nevezhe­tünk örökségnek... Amikor Turay a zöld-fehéreknél középcsatárt játszott, akkor élte fénykorát a Fuhrmann—Bukovi—Obitz fede­zetsor. Akkor még nem volt új lesszabály, nem volt modern nyu­gateurópai futball, nyoma sem volt annak a gyorsaságnak, amely a mai futballt jellemzi. Ez a nagy­képességű fedezetsor a legtöbbször úgy játszott, hogy a három fede­zet egymásnak adogatta a labdát, egészen addig, amíg magukra nem vontak egy sereg játékost az ellen­fél csapatából s ekkor kapta meg a labdát a legjobb helyzetben lévő ferencvárosi csatár. Ezt az oldalt pasiszolást Turay is meg­tanulta és ennek az örökségnek a nyo­mait még ma is ott látjuk játékában. Még ma is szívesebben adja a labdát a szélsőfedezetnek, mint a szélsőnek. Hiába, Turay már nem mai gyerek, ő már nehezen felejt. Most azt mondják róla, hogy le­tört. Turaynál azonban mindig lehet meglepetésre számítani, mert ő az a futballista, aki nem törik ugyan le sohasem hirtelen­, de feljavulni hirtelen szokott. Erre pedig a Hungáriának még sokkal nagyobb szüksége van, mint Turaynak... Szű­cs A közép­csatár­ok réme Ha Turayt úgy tekintjük, mint a múlt megszemélyesítőjét (kellő óvatossággal), akkor Szűcsre nyu­godtan mondhatjuk, hogy ő a je­len. Nemcsak azért, mert jóval alatta van a 30-nak, hanem azért is, mert játéka jellemzően mai közép­­fedezetjáték. Csapataink közül az Újpest köze­líti meg legjobban az angol stílust, az Újpest az, amelyikben az egyik pillanatban még védekezik, a má­sik pillanatban már az ellenfél ka­pujára lő az újpesti csatár. Hogy az Újpest így játszik, abban nagy része van Szűcsnek. Kitűnő két­lábas rugótechnikával ideálisan adja a szélekre a labdát s egy húzása nyomán máris teljesen átcsoportosul a já­ték. A magyar futballban pedig senki sem játsza jobban nála a harmadik hátvéd szerepét. Erről Sindelar vagy Sárosi dr. sokat mesélhetne... Szűcs nagyszerűen megfelel arra, hogy bármilyen kapott uta­sítást betartson. Tőle még soha­sem lehetett olyasmit hallani, hogy „az nem futball, ha valaki mereven rááll egy csatárra”. A helyezkedés már gyengébb ol­dala Szűcsnek. Nincs meg benne az a helyezkedési ösztön, amely sajátja volt Bukovinak, Orthnak, Nyúl 7.-nek, Sárosi dr.-nak. Erre születni kell, ezt nem lehet meg­tanulni. Szűcsnek azonban bőven van egyéb erénye, amelyekkel ezt a hiányosságot pótolni tudja. Ilyen erénye nagy munkabírása, kitűnő passzoló készsége, egészen első, rangos fejjátéka. Futballinyenceknek való csemege lesz vasárnapi párharca Turayval. Az az érzésünk, hogy ennek a két játékosnak vasárnapi formája döntő hatással lesz az eredmény kialakulására. Megyeri Sárosi egykori sem­­legesítője... Minden játékosnak van az életé­ben egy olyan teljesítménye, amelyre mindig büszkén gondol vissza és amelyről majd unokái­nak is mesélni fog, ha túljutott már minden korhatáron... Megye­rinek, a Phöbus középfedezetének is van egy ilyen teljesítménye: egy Phöbus—Ferencváros mérkő­zésen tökéletesen sikerült lefognia Sárosi György dr-t és ezzel a fegyvertényével megsze­rezte a győzelmet a Phöbus­­nak. Ettől kezdve emlegették Megyerit úgy, mint aki igen nagy név lesz valaha a magyar futballban. A Faragó-„istáló” nagyreményű csi­kója igen jól kezdett a Phöbus­­ban, később aztán betegeskedése visszavetette. Nem tudott egyenle­tesen, megbízhatóan játszani. Játéka nem nagyskálájú. Kul­lancsként tud csüngeni a közép­csatáron s ha az négyszer keresz­tül játsza őt, a következő pillanat­ban már újra ragad és szerelni próbál. Passzait legtöbbször a csa­társor belső hármasának küldi. A szélekre nem igen, játszik, rugó- Sárosi III. A jövő embere, de — már a jelené is ... Meg nincs tizenkilencéves ez a fiú és ennek tulajdonítható, hogy egyelőre még nem is meri megjátszani mindazt, amit tud. Ebben igaza is van, nem köny­­nyelmüsködik, úgy látszik az ön­fegyelem közös tulajdonsága a Sárosi-fiúknak. Sárosi III. igen rövid idő alatt, a szemünk előtt haladt óriásit. Az első mérkőzé­sein a Ferencvárosban úgy lát­szott, hogy még sokáig kell tanul­nia, amíg végleg megkaphatja a helyét a Ferencvárosban. Sárosi Béla azonban az egyik mérkőzésről a másikra óriásit fejlődött s ma már teljes értékű játékos, noha még mindig a jövő embere. Annyi lehetőség van ebben a fiúban, hogy ha valami közbe nem jön, a magyar futball legnagyobbjai kö­zött lesz a helye hamarosan. A négy tengely között az ő játék­skálája a legszélesebb. Technikája, fejjátéka, helyezkedési érzéke, rú­­gótechnikája mind elsőrangú. A védelemben azonban nem teljes értékű. Gyakran előfordul, hogy ha át­­játszák, nem rohan teljes erővel vissza a kapuja felé és ilyenkor az ellenfél támadása szabadon fut­hat. Sokan még ma sem hisznek Sá­rosi Bélában. Azt mondják, hogy ez a tizennnyolcéves gyerek még nem játszott igazán komoly ellen­fél ellen. A Phöbus a vasárnapi játéka alapján, úgy hisszük, alkal­mas lesz arra, hogy a kis­városi végleg meggyőzze a kisszámú két­kedőket. íme a négy tengely. Jó tudni róluk egyet-mást, akkor, amikor csapataink vasárnap „tengelyt, akasztanak”... Kléber Gábor­ képessége nem is felel meg ennek a célnak. A fej játéka sem tökéle­tes, mert a labdát nem homlokkal fejeli és ezért nem is tudhat fejjel irányítani. Annál jobb a helyez­kedése és ezzel a képességével sok­­szor arat sikert. Vékony alakjá­ban nagy akarat és munkabírás lakozik. Sok idő telt már el azóta, ami­kor Megyeri legyőzte Sárosi dr.-t. Most ismét szemben állnak egymással. — Saját tudósítónktól — Sok minden dől el azon, hogy Me­gyeri mit tartott meg a „régi ha­gyományból”... Remény Egy kisegyesületi intéző mond­ja: — Remek lesz az ifjúsági csa­patunk! — Igen? — Három játékosunk inas egy krumplicukorgyárban. 3 A KTC javít csapatán. Üveges ismét szerepel. Változtat a MÁV Előre. Tóth újra ját­­­szik.

Next