Nemzeti Sport, 1938. június (30. évfolyam, 107-126. szám)
1938-06-05 / 109. szám
Vasárnap, 1938 június 5. SSSSff Szombat délután háromnegyedórás lövöldözést tartottak az Indusok Kiderült hogy jobban lőnek, mint gondoltuk volna - A magyar játékosok előtt nagyot nőtt a tekintélyük — Kiküldött munkatársunk telefonjelentése — Szombaton délelőtt fél 10 órakor összeakadtunk a holland - indus jobbfedezettel, Anwarral, akit gömbölyű fülcimpája miatt a fiúk egyszerűen „Cimpá"-nak kereszteltek el. — Mit csinálnak ma délelőtt? kérdeztük. — Fél 10 órakor edzést tartunk, — válaszolt szolgálatkészen. Toldinak éppen ez a szolgálatkészség volt gyanús. —• Várjuk meg csak, valóban kimennek-e? Nem hagyjuk magunkat felültetni. Újabb gyanútáplálék, hogy Weiss menedzserrel is találkoztunk, ő meg 10 órára mondja az edzést. — Na, ugye, — diadalmaskodik Toldi. — Ezek csak félre akarnak vezetni bennünket. Hogyan is lehetne a mérkőzés előtti napon edzést tartani?! Hartingot, a hátvédet, képeslapvásárlás közben csípjük el. — Mondja, miért mennek ma is edzésre? — Olyan szép meleg idő van! Eddig mindig csak fagyoskodtunk, gyötrődtünk a hidegben. Most legalább élvezünk egy kicsit. Ezt sem nagyon hisszük, de hát ezért résen vagyunk. A hollandindusok szállodája 50 lépésre van a mienktől és néhány játékos „őrszolgálatot” tart a mi kapunk előtt. Jelenik, hogy készülődnek ugyan valahova az ellenfelek, de nagyon lassan. Fényképezgetik őket és közben át-átpislognak felénk. Úgy látszik, nem szeretnék, ha velük mennénk. Azt hisszük, hogy ugyanúgy, mint tegnap, gyalog mennek ki a pályára, de aztán hirtelen ott terem néhány taxi, a játékosok beugróinak és már csak az autókból integetnek, a mieink felé. Azért mi sem hagyjuk magunkat. Kohut taxit kerít és utánuk. A pályánál elfogjuk őket. „Zártkörű” közönség van a pályán, de az indusoknak ez is sok. Nem mennek be, hanem a visszhangos jáékos-lejáróban vitatkoznak, veszekednek. Főként a vezetők. Előkerítik a pálya felügyelőjét és követelik, hogy kutassák át az állóhelyet — ott is van megbújva néhány néző — és ürítsék ki a pályát, ők egyedül akarnak maradni. A magyar játékosok közül Toldi, Háda, Kohut, Korányi, Vincze és Kalmár György van jelen. Persze, őket szeretnék elsősorban eltávolítani. Toldi megjegyzi: — Megint ez a titokzatossági móka! Na, ha most kiküldenek, holnap még jobban beleszállok! De hát a pálya igazgatósága nem áll kötélnek. Kijelentik, hogy ez a szabadság földje, itt mindenki odamegy, ahova akar, különben pedig a magyar játékosok még vendégek is, velük mm lehetnek udvariatlanok. Heiss úr bosszankodva belenyugszik. Kijönnek a játékosok. Egy-két igen póalakú fiú van köztük. Aztán fejelni kezdenek. Toldi húzza a száját: — Nem irányítják a fejeseket ... Korányi tiltakozik: — Csak cselből fejelnek rosszul. Tudnak ezek. Háda a rúgásaikat figyeli: — Sarokra állnak rúgás előtt, úgy támasztják meg magukat. A kapuba a kistermetű Benzekom áll. Vincze kissé szánakozva jegyzi meg: — Magas a srácnak a kapu. Ebben a pillanatban úgy tol szögletre a kis kapus egy léc alá tartó labdát, mintha helyből magas ugró rekorder lenne. Korányi diadalmas: — Felmegy ez a kapu fölé is, ha kell! Valóban káprázatosan rugaganyos ez a kapus. Különben mindenki jobban mozog, mint tegnap. Hádának is tetszik a kolléga: — Nagyon ruganyos, csak kissé korán zárja a tenyerét, ezért nem biztos a fogása. Korányi szellemes: — Szombat van, szombaton korábban zárnak. Passzolás, fejelés következik, azután a végén valamennyien a kapu elé sereglenek és megkezdődik a lövöldözés. Mintha kicserélték volna őket péntek óta. Mindjárt bevezetőnek három irtó kapás-bomba a kapufán, a negyedik úgy siklik be a léc mellett, hogy alig látni. Háda: — Hát lőni, azt tudnak! Korányi: — ugye mondtam? Jobbal-ballal egyformán zúgnak a lövések és mind kapásból. Különösen Pattival, a jobbösszekötő tűnik ki gyilkos lövéseivel. Vékony legény, de 25 méterről még’is úgy bevágta a leállított labdát, hogy a kapus hozzá sem szagolt. Kohut megalapítja: — Ezek komoly futballisták! Mire Korányi: — Még komolyabbak lennének, ha nem titkolóznának annyit. Valóban öröm (?) nézni azokat a pompás lövéseket, amelyek csaknem teljes háromnegyed órán keresztül rúgnak a kapura. Meg kell állapítanunk azt is, hogy fegyelem is van a játékosok között. Tizenegyeseket rúgnak, előbb valamenynyien a jobb, azután mind a balsarok felé. Pattiwallé a legerősebb, de mellé is csúszik egy-kettő. „Ravasz” rúgást nem látunk, mind megvágja a labdát. Egyedül Naiv íré „ravasz”, ő t. i. a földbe rúg. A lassan mászó labdát nem is tudja kivédeni az elámult kapus. Ezzel be is fejeződik a tanulságos edzés. Tény: jó volt látni ellenfeleinket melegebb időben. A magyar játékosoknak különösen használt a kibicelés. Korányi ezzel zárta le észrevételeit: — Örülök, hogy láttam ezt az edzést. Többet tudnak, mint gondoltam. Most majd még jobban fogunk vigyázni! Feleki László. Conrie játékvezető edzéssel készült a mérkőzésre A magyarok nyugodt futballisták, mondja — Kiküldött főmunkatársunk telefon jelentése — Copyright by Nemzeti Sport Felhasználás ás átvétel kivonatosan is tilos Reims, június 4. Conrie, a vasárnapi mérkőzésünk játékvezetője szombaton délután 5 órakor érkezett meg Reimsbe (Fischer Mórral együtt). Hoszszú, vékony baszksapkás úr, igazi francia típus. A szálló halljában először Kohutot pillantotta meg, rögtön odasietett hozzá, örömmel üdvözölte. Jó emlékezőtehetsége van, emlékszik azokra a futballistákra, akiknek már vezetett mécseset. — Nem tudja — kérdezte aztán Kohuttól —, hogy miért kaptam olyan gyenge bírálatot a marseilleiektől a Marseille—Sete mérkőzés után? Kohut vállat vont. — Nem tudom. De nekünk magyarul odasúgta, hogy azért szidták a mérkőzés után Conriet, mert egy tizenegyest nem adott meg és hagyta durvulni a Sete játékosait. Később alkalmam volt beszélnem Cobrievel. Megkérdeztem: — A vasárnap mérkőző nemzetek csapatai közül már ismeri valamelyiket ? — Igen, a magyarokat. Láttam már a Phöbust játszani és végignéztem, a Paris—Budapest mérkőzést is. — Mi a véleménye a magyarokról játékvezetői szempontból? — Ahol Kohut játszik, — válaszolja udvariasan Connie, — az csak fair csapat lehet. Kohut a világ legfizebb játékosai közé tartozik. Különben is tapasztalatom szerint a magyarok igen nyugodt futballisták. Remélem, nem lesz bajunk egymással. Végül még megkérdeztem: — Hogyan készült a mérkőzésre? ■— Kétnapos edzést tartottam. A legjobb francia játékvezető barátaimmal alaposan megbeszéltem minden új szabály-gyököt bootot. Feleki László. Csehszlovákia Ungvár, SK Rusj—Munkácsi SE 4:2 (3:1). Barátságos. 500 néző. Vezette: Múzsák. Góllövő: Homa, Mózer, Kármán, Krizs I., illetve Popovics és Hajlik II. Gyenge mérkőzés. Az átalakított, megnagyobbított a standok MÁV Keletitől 3 perc (Rákoscsaba—Újtelepen. Kedvezmémss iegrit ai lsüb jijjirodál, trafikok ts logratiki nintkiztl 50X25 m beton versenyuszoda, gyermekmedence kistálytiszta 2-3° vízzel. Homok- és gyepstrand. Játszótér, sporttelep, tornaszerek. Hűvös nagy téglakabinok. Árnyas ősfák, park, ligetek. Jazz- és cigányzene, rádió. Vendéglő, cukrászdajátékig asztalok stb. 5 Húzásban már vezetnek a holland indiaiak! A mérkőzés előtti utolsó mókák Reimsban — Kiküldött főmunkatársunk telefonjelentése — Reims, június 4. A dóm Holland-India fiai rengeteget vásárolnak, járnak-kelnek a városban. Anutar, a jobbfedezetük irtózatos mennyiségű reprodukciót vásárolt a reimsi dómról. Zsengellér meg is üzente neki Reid útján: — Vigye haza az eredetit, és még mindég olcsóbb. Húzásban 1:0 Sok igazság van a vasárnapi ellenfelünk vad vérmérsékletéről elterjedt hírekben, de a mezítlábas és ámokfutó futballistákról leadott és elmesélt rémhírek egy része mégis csak a húzás. Most azonban visszakaptuk tőlük a kölcsönt. Teluie, a tartalék csatáruk elment mellettünk és ragyogó arccal a következőket kiáltotta oda nekünk: — Puszta! Szikosz! Kebelbeli húzás Már majdnem mindenkinek van baszk sapkája, különösen a vezetőinknek. Nagy Marcell olyan benne, mint egy született francia pénztáros. A vörös Toki viszont ezzel kapcsolatban a következő kijelentést tette: — Életem fő célja, hogy Ciets dr.sokat környékezik. Azt kérdezték tőle, jobbak vagyunk-e, mint a hollandok ellen itt szerepelt skót csapat. Reid azt mondta, hogy nem vagyunk jobbak, amire Naxvir szomorúan mondta: — Az nekünk még mindig nem elég. Pezsgő... A reimsi városházán ma délelőtt fogadás volt a tiszteletünkre. A rettentő hosszú francia beszédek alatt a fiúk megszomjaztak, s a büfféasztalra kitett pezsgőspoharait után nyúlkáltak. Balogh is megivott egy pohárral, mint a többek, de — bár Kohut szerint ez a világ legjobb pezsgője — Balogh mégis vágyakozva sóhajtott: — De jó volna most egy spriccer, hogy levigye az ízét! Feleki László. S?40! Legközelebbi számunk a pünkösdi ünnepekre való tekintettel csak kedden jelenik meg, de hétfőn este, a kapuzárás előtt Budapest főbb pontjain már kapható lesz. ral is megvetessek egy ilyen sapkát. Szavamra, jobban hiányzik a fejéről, mint a rohamsisak. Bíró Dani és a francia nyelv A játékosok szombaton délután moziba mentek. Bíró Dani egyáltalán nem élvezte a borzasztó hosszú francia filmet, amelyben egyéb nem is történt, mint állandó és végevárhatatlan — beszéd. Dani félidőben ott is hagyta az egészet és kint így panaszkodott: — Két multi állandóan beszél egy szobában, aztán kimennek. Legalább fogalmam volna, hogy miért mennek ki, ha már bementek. Paris sehaffer és Dietz dr. Párisba utaztak. Valaki így búcsúztatta őket: — Aztán kapitány úr a rosszabbik csapatnak szurkoljon. Amilyen szerencséje van, még győz a roszszabb. Még mindig Biró Bíró Dani még este is a filmet emlegette: — Látták, hogy ott vagyunk, lehettek volna olyan udvariasak, hogy magyarul beszélnek a tiszteletünkre. Reid Ez az angol játékos állandóan velünk van. De a holland indusok is Holland-India még nem foglalt szállást Lille-ben — Kiküldött munkatársunk telefonjelentése. — Reims, június 4. Weiss úrral, a holland-indiaiak kedves, kövér, joviális portyavezetőjével sétálgattam a szállónk előtt. — Rendeltek már szállást Lilleben? — kérdeztem. — Még nem. Csak akkor rendelünk, ha legyőzzük a magyarokat. Aztán ő kérdezte meg: — Hát a magyarok rendeltek már szállót Lille-ben? Mit feleljek erre? Eltitkoltam az igazat: — Még nem. Csak akkor rendelünk, ha legyőzzük a holland-indiaiakat. F. L. Dietz dr.-ból tiszteletbeli újságíró lett, de csak akkor tarthatja meg címét, ha megnyerjük a világbajnokságot Paris, június 4. A Nemzeti Sport párisi különítménye, Mamusich dr., Kónya és jómagam már kora délután elindultunk a német—svájci mérkőzés színhelyére, a Parc des Princes felé. Ütközően a Terminus kávéház teraszán ismerős arcokat fedeztünk fel Ott ült Schaffer, Kenyeres, Dietz dr., Tesar őrnagy, Bauwens dr. és Lotsy, a holland szövetség főtikára is. Amikor odaérünk, Lotsy éppen Dietz dr.-t vesézi: — Mi az Doktor úr, nekem hollandul létemre van sportújságírói jelvényem, s önnek nincs? Mamusich dr. rögtön közbevág: — Engedje meg Kapitány úr, hogy Önnek is átnyújtsak egy újságírói jelvényt. De ha nem, nyerjük meg a világbajnokságot, akkor visszakérem. Dietz dr. igen határozottan mondotta: — Nem fogom visszaadni, így lett Dietz dr.-ból tiszteletbeli újságíró, s most már csak azért szurkolunk, hogy az is maradjon. Szűcs László.