Nemzeti Sport, 1938. szeptember (30. évfolyam, 169-189. szám)

1938-09-01 / 169. szám

Csütörtök, 1938 szeptember 1. y^^i w^vrl :Éjj^T r PR»M4 mm./ iPISSg vJSSS^j I^JbŰÍRÍ í v^^W<>v<£^ .22 y á /premier így készült „a66 Gyurka! — Saját tudósítónktól — Szerda délután négy óra öt perc, most érkezik Sárosi György dr. a Ferencváros öltözőjébe. Elő­ször Pósával beszélget (Pósa író­gépműszerész) írógépeladásról, mert Sárosi egyik barátja író­gépet akar venni. Gyurka közben villámgyorsan kapkodja le ruha­darabjait. Amikor a cipőhöz ér, rászól az öccsére, aki a padon­­­tehénkedik”. — Ne ülj a helyemre! A két Sárosinak egymás mellett Van a vetkőzőhelye s miközben Sárosi dr. cipőjét oldja, Hlavay György edző odaszól a középcsa­tárhoz : — Gyuri, lefáslizom a bokádat. Most mi kérdezzük Sárosi dr­.61: — Nem dagadt már a bokája? — Nem, de ez nem számít, ez nem jelent semmit, mert­ a sérülés nem múlik el r­ögtön a duzzadás eltűnésével. Sárosi dr. a szertároshoz szól és Vattát kér. Azt akar a bokájára­­tenni, de Hlavay edző már jön is hozzá a kötszertáskával.­­— Nem kell rá más semmi, — mondja Sárosi dr. Hlavay azonban nem hallgat rá, kinyitja a táskát, kötözőpályát vesz elő, kicsomagolja a papírosból és mielőtt még szétnyitná, bőven al­koholt önt rá. Sárosi dr. újra megszólal: — Nem kell rá semmi. Hlavay azonban zavartalanul folytatja munkáját s az alkohollal jól átitatott pólyát elkezdi Sárosi jobb bokájára tekercselni. Közben ezt mondja: — Lazán csinálom s ha majd száradni kezd, akkor egyben feszül is. Mit akarsz még rátenni? — kérdi Sárositól. Gyurkának most már nem kell a vatta sem, csak a megszokott fáslival kötözgeti még át a boká­ját s ugyanennek a vászonkötszer­nek a párját rátekercseli másik bokájára. Most jön a cipő. Gyurka megszólal: — Négy hét után először húzok futballcipőt. A Juventus elleni mérkőzés óta nem volt a­ lábamon. Azután siet ki a többiek után a pályára, ő is körözget labdával és labda nélkül, mint a többiek s ő is elkezd egy kapura lövöldözni, Hlavay ott áll a háta mögött s egy darabig figyeli. Gyurka egy­­egy lövés után kicsit emelgti a lá­bát, lábfejét pedig lefelé feszítgeti. Folyik a játék. Eleinte Sárosi dr nem igen kap labdát, de lassan feljön a Ferencváros . Gyurka mindjobban belemelegszik. Hama­rosan úgy mozog, mintha nem is lett volna sérült. Ő lövi a Ferenc­város első, majd második gólját is és — különösen a másodiknál — olyan pompás lendülettel ugrik ki, hogy ez a kiugrás elárulja a teljes frisseséget és tökéletes pihentsé­­get. Mindenki komolyan veszi a játékot, de legkomolyabban talán éppen Sárosi dr. Társai megmoz­dulását ő kíséri legtöbb figyelem­mel, a helyezkedése kifogástalan. Talán a közelharcban lehetne egy kicsit erélyesebb , de viszont ez csak edzés. Azután Sárosi még jobban üde­melegszik. Ontja a gólokat. A né­zők is elégedettek a játék­ával. Egyhavi pihenő után nem vártak tőle ennyit. Amikor vége az edzés­nek, az öltözőben mondjuk Gyur­kának­­ .—­ Jól mozgott! — Igen — most még csak sem mába, kell jönnöm. Nem érzek semmi fájdalmat, úgy látom, menni fog. Hlavay edző megjegyzi: — Nincs már semmi baja. Gyur­­ka­ lábának. Az, hogy ilyen frissen mozgott, számomra nem meglepe­tés, mert, hiszen ő edzéseket tar­tott, erőnlétével nem lehetett baj, csak az volt a­ kérdés, hogy a­ bo­kája mikor éri utól az erőnlétét, úgy látszik, utólérte. Zuglóiak — Olvasta? Vasárnap délelőtt Gárdoson és Kapocsin fogműtétet hajtottak végre. — Biztosan a méregfogukat húz­ták ki... Európa legmo­dernebb esti m-­­r­ro­r­r világítási­ pályája lesz a Latorca­utcában — Saját tudósítónktól — Az Elektromos-pálya esti világítá­sának felszerelése most érkezett a megvalósítás állapotába. A tavaszi próbavilágítások után az az állás­pont győzött a vállalat mérnökeinek befolyására, hogy a végleges felsze­relés előtt meg kell tekinteni és ta­nulmányozni Európa legmodernebb világítási berendezéseit. Közben a hivatalos fórumokon keresztülment a költségvetési előirányzat is. Most már semmi sem áll a végleges fel­szerelés útjában. Értesülésünk szerint az Elektro­mos Rt. megbízásából v. Ginzery Dénes és Rotter Jenő Amsterdamba utazik a szeptember 7-i ottani jubi­láns esti mérkőzésre. A vállalat két kiváló mérnöke a holland válogatott és a Juventus mérkőzése alkalmával tanulmányozza az amsterdami pálya világítási berendezését, amely egyike Európa legmodernebb ilyen munkái­nak. (Tudvalévőleg erre a napra hívta meg a holland szövetség a magyar válogatottat, de mi határ­nap-hiány miatt nem tudtuk vállalni a mérkőzést.) A két Elektromos­­mérnök megtekinti még a firenzei és a bolognai pályák világítási felsze­relését is és csak azután, az összes tapasztalatok birtokában kezdik meg a latorcautcai pálya esti világításá­nak a felszerelését. Az Elektromos Művek igazgatósága és a sportegye­­sület vezetősége azt akarja, hogy Európában a legmodernebb a lator­cautcai pálya világítási berendezése legyen. * Elsőosztályú vidéki egyesület edzőt , keres. Cím: Dr. Rézler Gábor főjegyző, Kisvárd­a. SgőU AZ „ISMERETLEN" ANGLIA Bemutatja F­E­L­E­K­I LÁSZLÓ a folyó évadra angliai tanulmányútra kiküldött belső munkatársunk Jó rajt, ~ rossz Drak­e.. . Az első bajnok­i mérkőzés a négyhetes előkészítő munka után M­agántanuló vagyok az Arsenal iskolában London, 1938 augusztus. A futballbajnokság vár­va várt rajtja megtörtént. T­öbb mint 800.000 ember nézte végig a bajnoki mérkőzéseket. Ebből a csinos tömegből 58.000 az Arsenal-pályának jutott, de a III. osztály déli cso­portjában játszó Cardiff City sem panaszkodhat a maga 30.000 nézőjével. Tipikus angol bajnoki nyi­tány volt. Kikapott a Preston, a kupagyőztes s egy­ben a harmadik helyezett, kikapott a negyedik helyezett Charlton is, a Wolverhampton pedig má­sodik­ helyezett létére csak döntetlent tudott elérni a tavaly 13-iknak végzett Derby County ellen. Egyedül az Arsenal, a „glamour-team” (káprázat­­csapat) tette meg a papírformának azt a szívessé­get, hogy győzött. Mégpedig 2:0 arányban, mely gólok közül az egyiket Rochford úr volt szíves a saját hálójába pattintani mellével, a másik pedig Bryn Jones gyönyörű, ravasz lövéséből esett. Ám fölhívom az Arzenálért szurkoló magántanulótársaim szíves figyelmét arra a tényre, hogy elbizakodott­ságra semmi ok. Bizakodni lehet, de elbizakodni súlyos hiba lenne. Csapatunk biztatóan mozgott, a védelem és a halfsor igen megfelelt, a csatársorba azonban Bryn Jones nem tudott beleilleszkedni — szerencsére... 15 volt a legjobb csatár, utána Leslie Jones, a másik velszi játékos. A többi három közül még Kirchen mutatott néha valamit, Drake renge­teget csetlett-botlott nagyszámú díszkísérete közt, Bastin pedig megsérült az első félidőben és végig­­sántikálta az egész mérkőzést. Nem akarok senkit sem elbizakodottá tenni, de azért halvány remé­nyemnek adok kifejezést, hogy az Arsenal talán nem fog kiesni, mint ahogyan a két év előtti baj­nok, a Manchester City kiesett az elmúlt idényben. Mert az angol mezőny igen-igen tömör — ha ezt még nem mondtam volna. Az angol bajnoki tabella igen mulatságos alkotmány. Tavaly a S­iknak már passzív volt a­ gólaránya, viszont a, 21-ike aktív volt. I­lyen körülmények között érthető csak, hogy miért nevezik az Arsenalt „glamour team”-nek. Azért, mert ebben a mezőnyben hosszú évek óta az első között tud lenni. Az utolsó öz évben ötször nyert bajnokságot, kétszer kupát, egy­szer kikapott a kupadöntőben, a bajnokságban pedig egyszer második volt, egyszer harma­dik, egyszer hatodik (ekkor kupát nyert), egy­szer kilencedik, egyszer tizennegyedik (ekkor vi­szont megint kupát nyert). A múlt azonban nem számít. Mindez nem jelenti azt, hogy az Arsenal­­nak bérelt helye van odafent a tabella élén. Amikor kifelé sodródtam szombaton Highbury felé, arra a magyar edzőre gondoltam, aki szerint a munka fokmérője a siker, tehát ha egy csapat teknősbéka-stílusban győz, akkor az a jó. Ilyen­formán ha az Arsenal kikapott volna, vagy mond­juk vereséggel felérő döntetlent ért volna el, akkor nyilván akadtak volna, akik boltozatos­­ mellkassal igyekeztek volna magyarázni: „Nos persze, hogy kikapott az a szerencsétlen Arsenal! Agyongyalogol­­tatták őket, csonttá és bőrré futtatták azokat a bol­dogtalan fiúkat, a futballtenisz pedig a lehető leg­ártalmasabb gyakorlat egy futballistának, nem be­szélve a rugó folyosóról, amely öl, butít és romlásba, dönt.” Valaki kérdezhetné erre tőlem: hát, hú az, kedves főmagántanuló úr, ön talán nem bízott az Arsenalban? Válaszom erre az, hogy én bíztam­, de­­ bíztam a többi csapatban is. A többi angol csa­pat sem sakkozva és háromnegyedkörös könnyű futásokkal készül az idényre. A Portsmouth játéko­sainak is erős a felsőteste, a Bolton Wanderers csatárai is tudnak lőni, az Aston Villa is­ veszedel­mesen gyors csapat. Tavaly bajnokságot nyert például az Arsenal, de az Portsmouth-szal egyszer sem bírt. Highburyban 1:1, Portsmouthban 0:0 volt az eredmény. Pedig a Portsmouth majdnem kiesett tavaly. Mindezek dacára a Portsmouth is jó csapat s az Arsenal csak igen erős küzdelem után tudta most legyőzni. Nyomatékosan hang­súlyozom­ tehát még egyszer, hogy ha az Arsenal ki­ is kapott volna a Portsmouthtól, az még nem jelentette volna azt, hogy minden, amit eddig csi­náltak rossz — másrészt pedig tévedés volna azt hinni, hogy ennek az előkészítő munkának a jósága ettől a 2:0-ás győzelemtől függött.­Ennyi mellébeszélés után végre térjünk rá a tárgyra. Szép meleg az­ idő. Mindenfelé csillogó szemmel mondják egymásnak az emberek: ,,Nice weather, isn't it?” (Szép idő, ugy­e?) Az Arsenal zenekara Mr. J. H. Ridkenside vezényletével eljátsza nemcsak a népszerű „Lombeth Walk”-ot, hanem Lehár bécsi egyvelegét is. 58.000 ember a nézőtéren! Itt-ott egy ájultat visznek ki a mentők a pálc­a­ szélére. A kíüzösség kereptezik. ■énekel, fütyül, kiabál, különféle csatakiáltásokat kiabál. A viták témája: Bryn Jones. A 13.500 fontos csatár, akit azonban a rövidség kedvéért 14.000 fontosnak neveznek. Elgondolkoztam ennek a csendes, alacsony, fekete fiúnak a sorsán. A csütörtök délutáni Arse­nal-edzésen, amikor az északiak kriketmérkőzést játszottak a déliek ellen. Bryn sokat mesélt nekem, az életéről, amikor egymás mellett hevertünk a­ fűben. Nehéz elképzelni olyan szegény családot, amilyen a Jones-család volt. Ang­liában is a szegény emberek szaporák, a kis Bryn­­nek kilenc testvére, , volt, öten voltak fiúk, öten lányok. A földhözragadt bányászcsalád sokat nélkü­lözött s Bryn voltaképpen a, velszi­ bányavidéket sújtó szörnyű munkanélküliségnek köszönheti egész futballkarrierjét. Odahaza talán sokan hajlandók ezt hinni, hogy az angol profikat a bőség tengeré­ből halásszák ki s az angol futballisták azért erő­sebbek, azért munkabíróbbak, mert mindig kitűnő életkörülmények között élnek. A kis Brynnek még rongylabda sem jutott. Konzervdobozzal játszott először.­ Amikor pedig 14 éves korában befejezte iskolai tanulmányait — bányász lett. Igen, igen, a 1l1.000 fontos halösszekötő két évig dolgozott a tárnák mélyén — heti IS shillingért. Talán még most is ott dolgozna, ha a bányát be nem zárták volna, így Bryn állás nékül maradt. Mindennapi dolog ez Walesben. Angliában sem lord, gyapjú­­gyáros, vagy afrikai oroszlánvadász mindenki. Ha az utcán háromtagú rongyos énekkar kéreget, azok rendszerint munkanélküli velszi bányászok, akik — mint a velszi bárdok kései utódai — éneklik érzel­mes, szomorú dalaikat s tartják oda sapkájukat a járókelők elé. És milyen nehezen indult meg a kistermetű Bryn futbalkarrierje. Alacsonynak talál­ták. Egy southendi klub mint amatőrt akarta ját­szatni, de megígérte neki, hogy szerez számára autóbuszvezetői állást, legalább két font heti fizetés­sel. Amikor egy kis északírországi proficsapat heti három fonttal szerződtette- akkor Bryn jobban a mennyországban érezte magát, mint most az Arse­nalban. Onnan visszakerült Walesbe s öt évvel ezelőtt jutott a Wolverh­amptonba. — Majd megírom, ezt egy cikkben — -mondta Bryn, miközben Drake nagy diadalordítással ünne­pelte meg a kriketpályán Lambert kiütését. — Megírom,­mert mindenki azt hiszi, hogy én vagyok a legirigyeltebb ember az egész világon! Lássák csak, milyen is az a tizennégy ezerfontos élet. Anna oda eljut az ember. Ma már, persze Brynnek nincs gondja. A Wol­­verhamptonban is éppen úgy nyolcfontos maximális fizetése volt, amint minden elsővonalbeli játékos­nak. Az Arsenalban több mint 20 játékosnak van heti nyolcfontos fizetése, tehát egy egész sereg tarta­léknak is, akikre bármikor sor kerülhet az első csapatban. S ha Bryn az egész 14.000 fontból csak 10 fontot kapott is — ma már két újság előkelő cikkírója. Most pedig nézzük a mérkőzést. A tömeg még mindig kiéhezett, még mindig úgy élvez minden rúgást, mint a sivatagban eltikkadt vándor az első korty vizet.­­Szép a mérkőzés, már az első percekben meg merem állapítani. Ha valaki az első tíz perc után megkérdezte volna, hogy kit várok győztesnek, nem tudtam volna megmondani. A Portsmouth talán többet támadott az elején, az Arsenal-védelem azon­ban fölényesen, kissé talán túlságosan is fölényesen szerelt. (Főleg Hapgoodra gondolok ilyenkor...) Bryn Jones most másképpen játszik, mint a Totten­­ham ellen. Mint a higany, olyan élénk, a passzait pedig viharosan megtapsolják. Az Arsenal első gólja is voltaképpen Jones érdeme, bár Rochford érdemeiről sem­ szabad megfeledkezni... Jones szök­­tetése a lyukrajátszás legszebb példája lehetne, Bastin meg is lőtte a labdát a balsarok felé, Roch­ford, a balhátvéd mellel elfogta a labdát. A pergő labda a hátvéd melléről a kapufának pattant s onnan vissza a hátvédhez. A hátvéd pillanatnyi zavarában újra kifeszített mellét tartotta a­ labda elé, amely most, már a hálóba pattant. Makacs hát­védmunka volt... Ritka gól, annyi bizonyos! Innen kezdve az Arsenal nagyon kezd szorongatni. Érdemes megnézni ezt a csapatot, amely a háromhát­védes rendszer­­egyik legtökéletesebb kép­viselője. Joy a „középfedezet"­ játszik leghátul, a másik kettő gyakran a félvonalon tanyáz — ha a, gondjaikra, bízott szélsők ott vannak. Craysom pedig gyakran a leglazáribb méreteket túlszárnyalva húzódik előre, egyszer például olyan helyzetet hagyott ki, hogy művészet kellett hozzá. Swindonnak, sokszor kell közbelépnie, a legtöbb­­sző® persze győz, mini a legtöbb angol­­kapus. 3

Next