Nemzeti Sport, 1939. február (31. évfolyam, 24-43. szám)

1939-02-14 / 33. szám

6 A FIS hű maradt a „papírformájához11 — kiküldött munkatársunktól — Zakopane, február 12. A szerbek szokták mondani olyankor, amikor valami nagyon elrejtett dolgot, vagy helyet akar­nak jellemezni: „Ahol az úristen jó éjszakát kíván” Olyan elrejtett helyen, annyira a „világ végén” fekszik Zakopane. Ezt különben a neve is kifejezi, mert „zalwpane’ szláv szó annyit jelent magyarul: eldugva, elrejtve. Nyilvánvalóan ráillő nevet talál­tak, amikor ezt a hegyek leg­mélyén, a havasok ölében fekvő téli lengyel üdülőhelyet elnevezték. A Vonat is nehezen, órákig prüsz­kölve törtet fölfelé tartó igyekezeté­ben, míg végre elérkezik ide, ahol­­a­ madár sem jár. ♦ Illetve ahol mostanában a hó­­sem jár — alakíthatnék át a köz­mondást. Zakopanéban hetek óta „tavasz” van. Olvad, olvad és ol­vad. Illetve olvadt az utolsó héten. A hét elmúltával pedig a változa­tosság kedvéért eleredt a „jó kis meleg eső”, ahogyan Pesten ne­veznék halálos akasztófahumorral és nevezzük is itt a legnagyobb sikerrel -mi, pestiek. A megnyitó szombat elázott ünnepségei után ezt láttam: kis lengyel fiúcska jött ki az erdőből, kezében „virág­­vasárnapi”, frissen fakadt, rü­gyező ágakat tartva és az egyik forgalmas sarkon árulni kezdte. Az egyik karszalagos rendezőbácsi mérgesen zavarta a srácot vissza az erdőbe. Mindenki sajnálta a fiút. Legalább annyira, mint az elmaradt havazást. Ha már csak fenn, jóval 1000 méteren felül található, no meg a nagy ugrósáncon. Itt azonban ha­lálos gonddal ápolják és eltakar­ják, szórják és óvják a havat. Bár azt hiszem hiába teszik. Ha a jövő héten még mindig ilyen tavaszi lesz az idő, akkor az ugróverse­nyeket — legalábbis a nagysáncon — aligha lehet megrendezni. Ha addig nem lesz havazás, akkor ugyanis a nagysánc előtti mélye­désben csónakázni fogunk! Öreg, tapasztalt FIS-versenyző magyarok, mint Kővári és Szalay mondták: — A FIS hű maradt a formá­jához. Csaknem minden esztendő­ben, hónehézségekkel küzd meg a világ legnagyobbszabású síverse­­■nye, a nemzetközi szövetség világ­­bajnoki versenye. Ad vocem, magyarok. Mind­annyian jól vannak. A baj csak „kerülgette” őket. Kővári az or­rát, illetve az orráról a „mázt” szedte le az edzés közben a síkos, jeges havon. Emődi kisebb hú­zódást szenvedett, de már szomba­ton ismét fenn volt a „Kas­­provy”-n, a lesiklás terepén, gya­korolni. Szombaton este érkeztek meg a kassaiak: Györgyi és Pápai. Tatár István rengeteget dolgozik. Megválasztották az úgynevezett­­„Arbeitskomite” tagjának. A „Munkabizottság”-ban pedig dol­gozni kell. Tatár István egész nap a havasokat járja és tűzi ki a kü­lönböző pályák útvonalát. Irtana természetesen még a nemzetközi szövetségi élet egyéb dolgaiban is résztvesz.* Még mindig érkeznek külföldiek, különösen északiak. Az bizonyos, hogy az első napi versenyen, a le­siklásban minden nemzet részt­­vesz, aki csak valamit számít a világ nagy síszínházában. És min­den nemzet a legjobbjaival vonult fel. A német Cranz Ruditól a norvégok ifjú büszkeségén, Kaplas Kalevin át a hevesvérű olasz Lace­­delli-ig mindenki igyekszik a saját nemzetének megszereznie a világ­­bajnoki dicsőséget. (Mint azóta már tudjuk, a győzelmet a német Lantschner szerezte meg. Szerk.­ m Oh, milyen nevetséges dolgokat is olvashat az ember a hivatalos sajtójelentésben! íme: A versenyekre benevezett össze­sen 16 külföldi és belföldi ver­senyző. Zakopanéba a FIS világbajnoki versenyek tudósítására 187 újság­író jelentkezett. Ebből 83 lengyel, 1011 pedig külföldi újságot tudósít. 66 versenyző és 107 hírlap­­tudósító! A lengyel rádió 62 emberrel dolgozik. Külföldi rádióriporterek Finn­ország, Németország, Jugoszlávia, Norvégia, Svédország és Svájc részéről és részére fognak a hely­színről közvetíteni. * Végül: a magyaroknak minden vonatkozásban kellemes az itteni életük. A lengyelek nagyon komolyan veszik a lengyel—magyar barátságot. Ahol magyar szót hal­lanak, ott mindjárt kiszalad egy­­egy lengyel éljen. A szombati meg­nyitó ünnepen, illetve a nemzetek felvonulásán egyetlen nemzet sem kapott olyan fergeteges ünneplést, mint a magyar. Az öttagú katona­­járőrünk sírj­ában menetelt a zászlót vivő Eleöd Anikó után, majd ig­lói kapitány vezérletével a magyar csapat „civil" tagjai következtek (a lesiklók kivételé­vel). Bombasikerük volt. Mellet­tem a lelátón komoly férfiak, nők és katonatisztek ujjongtak ön­feledten. Szinte megdöbbentett ez a nagy magyarbarátság. Mi persze tőlünk telhetőm viszonoz­tuk figyelmességüket és szeretet­teljes kedvességüket a lengyel csapat elvonulása alkalmával. Árpádfy Jenő. i tenisz! Vidám és komor apróságok a fedett verseny első napjáról — Saját tudósítónktól — A tenisznek bőven akadnak tánto­ríthatatlan hívei Magyarországon. Feltűnő, örvendetes tény: szép szám­ban jelentek meg „nem családtag” nézők is a fedettpálya versen­y első napján. Sőt! A késő „éjjeli” órákig kitartottak és figyelemmel kísérték kedvenc sportjuk versenyzőinek játé­két. Még bálba készülő estélyi lábas hölgyek és urak is benéztek egy-egy félórára.* Az első napon még nem igen lát­tunk különösebb formaváltozásokat. De azért látszik, hogy ki volt szor­galmas a télen. Kellemes meglepe­tésnek számít Dallos II. és Kiss J. remek teljesítménye. További rend­szeres munkával, már az idén jelen­tős szerepet játszhatnak a versenye­ken.* Mégis szerencsétlen a 13-as szám. (Már akinek!...) Ezt igazolja Macs­­kási veresége Dallos II.-től. A két versenyző eddig tizenkétszer játszott egymással , s eddig még mindig Macskája győzött. Most kerültek ti­­zenharmadszor össze s a sorozat meg­szakadt, mintha elvágták volna. Vár­jon Dallos II. sem adja 12 győzel­men alul? •X* Ami biztos, a­z biztos. Dallos dr. érezte, hogy a téli edzéseket nem a tőle megszokott lelkiismeretességgel látogatta. Gondolt tehát egyet s va­sárnap délután kiment az újpesti fe­dettpályára és kiadós edzést tartott. Miután ott jól kiteniszezte magát, autóba ült s átment versenyezni a li­getbe! A játékából ítélve csak hasz­nára vált a halmozás. Vasárnap éjjeli eredmények: Szent­­péteri—Bánó dr. 7:5, 6:3; Kovács— Bolgár 6:2, 6:3. (A sokszoros II. osz­tályú bajnok veresége meglepetés.) Dallos dr.—Payer 6:1, 6:3; Pető, Macskási—Payer, Kovács 7:5, 6:3; Dallos dr., Romhányi—Ferenczy Z., Károlyi 6:1, 6:1. Kai Kedd, 1939 február 11. Gábory kitűnő formában játszott Hétfőn este fél 8 után kezdő­dött a „fedett” verseny. Gábory 6:2, 6:2 arányban köny­­nyen verte Petőt. Biztosan és vál­tozatosan játszott. Éles, jól helye­zett ütései után majdnem mindig a hálónál nyerte meg a pontot. Döntőbe jutása nem is lehet vitás. Szigeti—Katona 6:2, 7:5. Szigeti az első szetben kitűnően játszott. A második szetben kissé könnyelműsködött s a nagyszerűen játszó Katona (16 éves!) 5:2-re elhúzott tőle. Szigetinek minden tudására és rutinjára szüksége volt, hogy a szetet és a mérkőzést megnyerhesse. Keddi kiírás: 4.30: v. Bánó Lehel, Bánó dr— Bolgár, Katona (B). ■— 5.15: Fr­i­gyese­k—Asbóth (A). — 6: B-győztes—Dallos dr. Romhányi. 6.45: A-győztes­—Romhányi, Dal­los II. győztes. — 7.30: Csikós— Szentpétery (C). — 8.15: Szigeti, Csikós—Pető, Macsuha—Dallos II., Kiss győztes. •— 9: C-győztes— Dallos I. Kovács győztes. — 9.45. A második férfipáros elődöntője. Az evezősök közgyűlése A Magyar Evezős Szövetség hét­főn este tartotta 47. rendes évi közgyűlését. Az elnöklő Perczell György dr. megnyitó beszédében beszámolt az elmúlt év kimagasló sporteseményeiről, különösen az Európa-bajnokságban a győzelem­mel is felérő második helyről és az állandó evezős versenypálya épí­tésének állásáról. Ezután a portyadíjak kiosztá­sára került sor. A legszebb por­tyáért kiírt vándorevezős díjat Gegger Gyula dr., Szondy László dr. és Szondy Lászlóné, a BBTE tagjai nyerték az Ulm—Ercsi— Budapest közötti portyájukért. A szövetség nagy ezüstveretével tüntették ki Temesváry Bélát öt­éves pénztárosi működéséért. Szö­vetségi emlékver­etet kaptak a mi­lánói nyolcas tagjai. Balatoni Ka­mill (Karakán Kajak Klub), a vaxholmi világbajnokságban elért második helyéért, Török Zoltán dr a milánói csapat edzője és Hatzinger Sándor szövetségi ka­pitány. KÉZILABDA KAPUSBRAVÚROK -SOROZATA VOLT a vasárnapi két rang­adó. Ezzel magya­rázható, hogy az óriási iram, és renge­teg kapura lövés ellenére aránylag kevés gól esett. A minden talpal­attnyi helyet megtöltő s­zurkolótábor nagy érdeklődés­sel várta a két stílusos csapat (MAFC— VÁC) küzdelmét a két m­agy lörökész­­s­égű együttes (BSzKRT—MTE) ellen. A MAFC nem is maradt adós a várakozás­sal. A beidegzőit stílus adta fölényes nyugalommal, jó taktikával, biztosan verte a játék nagyobb rész­ében vezető pirosakat- Az MTE-nek is vol­t nyerési esélye, de a MAFC egyenlítése után el­vesztette nyugodtságát és minden lab­dát el­idegeskedett. Hogy a beidegzett stí­lus (játékmód, forma) taktika nélkül mit sem ér — mutatja, a másik rangadó le­folyása, ahol a stílusos csapat vesztett, m­ert nem játszotta az egyetlen észszerű taktikát, a­ gólerős játékosok lefogását. A BSzKRT egyetlen kiváló taktikusával, Dobossal is győzni tudott fejlettebb stí­lusú el­len­fele felett. A VÁC mentségére szolgál, hogy amíg leggólerősebb csatá­rát Salgót kézzel-lábbal, sokszor szabály­talanul fogták, addig Salgó első késes rajtját (abstósz) minden esetben lefújta a játékvezető. CSAK GYr­NGYÖSSY KÁLMÁN UTAZOTT EL Bobler Antal az elutazás napján (!) lemondott a berlini útról és itthon ma­radt. Mint mindettea, családi okok miatt- Sajnálatos, hogy a lampodás nem történt meg időben, mert így majdnem lehetet­lenné vált, hogy helyette más utazzon a berlini kézilabda edző tanfolyamra. Az MKKSz-nek mindent el kell követnie, hogy az utolsó pillanatban mégis meg­valósuljon a két magyar edző tanulmá­nyi kirándulása. Talál rá Dobler Antal­hoz hasonlóan érdemes szakembereket Molnár Zoltán szövetségi kapitány, vagy Kolos Ferenc testnevelő tanárok szemé­lyében. II. osztály HHC—BTK 21:6 (8:1). Vezette: Cséfay. Biztos győzelem. A BTK kapusa gyenge volt. Góldobó: Stolmár (8), Kaczián (7) és Szilvássy (5), illetve Béres (5) és Sehritt. MAFC—MTE 11:10 (5:0). Vezette: Szabó. A csoport rangadója. A döntetlen­­igaz­ságosabb lett volna. Góldobó: Nagy N­. (7), , Magyar (4), illetve Steiner (3), Matykó (2), Kőműves (2), Bischitz (2) és Csillag. KAOE-SERLEG KAOE—BTK 19:10 (MT4). Vezette: Csé­fay. Góldobó: Ludvig (8), Rigó (7) és Enge­ 1 (4), illetve Pajtás (5), Brizsák (4), Budai. MAFC—MTE 15:9 (8:4). Vezette: Bog­nár. Góldobó: Petits (6), Takács III. (8),­ Kékessy (2) és Enyedi, illetve Schuller (3), Mold­ár (2), Brenzbogen és Fajszi. Részletek Iglói pompás berlini győzelméről A remekül sikerült sportünnepély legérté­kesebb sportteljesítménye Iglói szereplése volt, de a legfalrengetőbb sikert Carac­­ciola mester érte el a népkocsi bemutatójával Berlin, február 10. Lezajlott a berlini sportújság­­írók évenként eldöntésre kerülő és közel két évtizedes hagyomá­nyokra visszatekintő sportünne­pélye. Mi tagadás, ezeken a ver­senyeken többnyire csak az atlétikai számok te­kinthetők — de azok aztán annál inkább! — komoly küzdelemnek. A többi szám amolyan revü­­szerűen lepergő sorrendben in­kább csak keresztmetszetet ad a német sport sokoldalúságáról. Van itt minden! Kezdve a kerék­páros futballmérkőzéstől, a zsoké­utánpótlás jelességeinek akadály­futó veresenyén keresztül, egé­szen Caracciolának a „Volkswa­genénél bemutatott ügyessé­gi számáig. Ez a jövő évtől kezdve sokszáz­ezer számra forgalomba kerülő népkocsi valóban megérdemli a „szenzációs” jelzőt! Először is, nem tipikus kiskocsi. Jobban mondva, nem olyan játékszer, mint aminőt egyes gyárak ilyen néven próbáltak népszerűsíteni. Ellenkezőleg: ebbe bárki nyugod­tan beleülhet! Négy ember szá­mára nyújt kényelmes helyet és így „pofára” alig hihető, hogy még az ezer márkát sem fogja megütni az ára__ De az ember csak akkor kezd valóban csodálkozni, ha üzem­ben látja a kocsit: remekül, halkan rajtol, gyorsít, fordul, hatalmas tempóban egész kis köríveket tesz stb., stb. Nem lehet csodálkozni rajta, hogy az egész verseny során ennek a számnak volt a legnagyobb sike­re, hiszen a jelenlévő 15.000 fő­nyi nézősereg háromnegyed ré­szének tapsa „az ő” leendő kocsijának szólt... Szabó itt elért sikerei nyomán a rendezőség már szinte el sem tudja ezt az ünnepélyt magyar futó nélkül képzelni. Mi azonban bármennyire is örültünk a biza­lomnak — mi tagadás —, ezúttal az ő lemondása után nem hittük volna, hogy magyar győzelemnek tapsolhatunk ezen az estén... De maga Iglói sem igen bízha­­tatott magában, mer­t mikor a verseny előtti napon a taktikájára vonatkozólag kérdez­tük, így felelt: — Á, nem tudok én most any­­nyit, hogy taktikázhassak... Me­gyek, ahogy bírom... Hát jól bírta! De a sikeren kívül egy tanul­sággal is szolgált e verseny: meg­mutatkozott, hogy a vezetőség he­lyes irányítása milyen sokat ér! Tudniillik Vangel Gyula az elnök engem kért meg, értesítsem majd itt kint a két magyar fiút a MAC elhatározásáról, amely szerint le­hetőleg Iglói induljon 3060-en és semmi esetre se induljanak mind­ketten ugyanabban a számban. Ha e levél nem jön meg, ma nem örülhetnénk Iglói sikerének, mert versenyzőink úgy tervezték a dolgot, hogy mindketten elin­dulnak 1500-on és utána Igló — ha csak nem fáradt ki teljesen — 3000-en is rajthoz áll... A két szám között volt ugyan jó két óra idő pihenésre, de ez aligha lett volna elég az erős mezőny ellen! A 3000 m-es versenyre vonat­kozólag minden túlzás nélkül csak ennyit mondhatok: bárcsak filmre vették, volna, ezt a számot! Mert ezt otthon is látni kellene minden futónknak. Itt Iglóinak valóban sikerült megmutatnia, hogyan le­het erős akarattal és jó beosztás­sal a környezettel ismerősebb és edzésben előrehaladottabb atléták- scal szemben is sikert elérni. A lövésre a németek — itteni fedettpályaszokás szerint — alaposan belementek, úgyhogy a magyar fiú egy-kettőre az utolsó helyen feküdt. Szerencsére nem engedte mégsem, hogy az támadjon közte és a me­zőny között, sőt az ötödik körben lassan fel is nyomult a harmadik helyre. Az előzés mindig igen kö­rülményes dolog ezen a 200 méter kerületű pályán! (1060 m 2,54 mp.) Ezerötszáznál felfutott rö­vid pillanatokra az élre és fékezni próbálta az iramot! (Részidő: 4:15.) Sikertelenül, mert ekkor a németek tovább váltogatták a ve­zetést és Iglóinak meg kellett elé­gednie a negyedik hellyel. Most bizony úgy látszott, hogy az első háromnak — Eitel, Schön­­rock, Eberhardt — sikerül őt le­ráznia. Ehelyett azonban újra Iglói futott fel vezetni és sikerül is valamit lassítania az iramon. De csak félkörön keresztül. Azután az összefogó helybeliek ismét erősítették az iramot, de ennek Iglói helyett Schönrock esett áldozatául —­ leszakadt. Az utolsó három körben azután hatalmas küzdelem folyt, míg végül — mintegy 20 méter­rel a cél előtt — sikerült Iglói előtörése és hatalmas hajrával ő haladt át elsőnek a célon. Iglói a verseny után boldogan szorongatta a díjul kapott pazar tömör ezüst ötágú gyertyatartót: — Sikerült... pedig nem hittem volna! Most szorgalma­san dolgozom tovább, mert meghívtak márciusra Syring ellen. Nagy versenyt akarok futni és lehetőleg megjavítani Szabó itteni pályarekordját... Rátonyi már kissé szomor­­kásabb, d­e ő sem elégedetlen az eredményével. Hiszen csupa olyan futó verte meg, aki már jobb eredményeket ért el nála... Meg azután valószínűleg ő is kijön márciusban mégegyszer — 1000-en kellene indulnia —, sőt Nagy Géza meghívására is sor fog kerülni. Egyébként Rátonyi nem megy haza, hanem továbbutazik Hollan­diába rokonai látogatására. Iglói ellenben péntek este útrakelt, de nem Budapest, hanem — egyelőre — Eger irányába. Mindenesetre már csak azért is jól jött e siker, mert így láthat­ták az itteniek is: nem csak Szabó Miklós jelenti a magyar táv­­futást! Nyáry József. ­KOSÁRLABDA: A KISOK kosárlabda vigasz versenyének ere­dm­é­­nyei: Szent László Izraelita g. 33:31 (17:17). Vezette: Király. Kanárdobó: Bíró (23), Mess (6), Grabol (3) és Harsányi, illetve Knöpfler (12), Lan­ge (7), Drámán­­ (6), Bleier és Gol­dstein (3--3). Szent Imre­e—Széchenyi fk. 38:25 (18:14). Vezette: Badacsonyi. Kosárdobó: Szerdahelyi (11), Medgyessy (10), Ábel (4), Klejber (3), illetve Fü­­löp (14), Kapás (5), Farkas (5), Lőrinc (2). AZ OLIMPIA-KUPA hétfő esti középdöntő mérkőzései során a BSzKRT I. a BSzKRT II.-vel játszott­ Eredmény: BSzKRT I.—BSzKRT II. 35:31 (15:10). Vezette: Körmendy és Gáthy. Tehát a BSzKRT I. került a kupa döntőjébe Kosarnoko. Mátyási I. (16), Szamosi (8), Matyás­i II., Velkey (4—4), Kardos (31, illetve Ottó (9), Manfneda (8), Papp I. (6), Papp II. és Borsi (1—4).

Next