Nemzeti Sport, 1939. március (31. évfolyam, 44-65. szám)

1939-03-02 / 44. szám

Chntartea, 1039 március 2. Szombat NB-ért: Nemzeti—Elektromos, Hungáriá­it, fél 4. Vasárnap NB-ért: Ferencváros—Budafok, Hungáriá­it, fél 2. H­­ung­ária—Szolnok, Hungária-út, fél 4. Újpest—Szeged, Megyeri-út, 3. Kispest—Zugló, Kispest (új pá­lya), fél 4. LSE—Taxisok, Salgótarján, fél 4. Bocskai—Phöbus, Debrecen, fél 4. NBB-ért Keleti csoport V. Reménység—DJMÁVAG, Vác, fél 4. Szegedi AK—FTC, Szeged, fél 4. WMFC—Cs. MOVE, Csepel, fél 4. Törekvés—Váci SE, Bihari-utca, fél 4. Pereces—Debreceni VSC, Pere­ces, fél 4. Szentlőrinc—Mezőtúr, Keglevich-Utcea, fél 4. MÁVAG—Sal BTC, Kőbányai-út, fél 4. Nyugati csoport Rákoskeresztúr—Haladás, Rákos­keresztúr, fél 4. Alba Regia—BSzKRT, Székesfe­hérvár, fél 4. Sopron—Pécsi DV, Sopron, fél 4. Pénzügy—Postás, Pasaréti-út, fél 4. Tokod—Egyetértés, Tokod, fél 4. UTE­—Vasas, Megyeri-út, 1. LaFC—Tatabánya, Erzsébet­ utca, fa 4. Magas helyről kaptak elismerést a magyar futballisták éppen ak­kor, amikor Lik­é és Rotterdam miatt nem a legnagyobb megelé­gedéssel emlegették őket. A kul­tuszminisztérium most továbbí­totta az OTT-hez a külügyminisz­térium átiratát. Ez a londoni ma­gyar kir. követség jelentését tartal­mazza a decemberi skót-magyar mérkőzésről. Benne van a jelen­tésben, hogy a követség a csapat­nak a, glasgowi főpolgármester által történt fogadása és általában a mérkőzés ünnepi külsőségeire való tekintettel jónak látta, hogy egy főtisztviselője, Marosy Ferenc követségi tanácsos által képvisel­tesse magát. Bár a mérkőzés sportszempontból nem hozott si­kert, mert a skótok 3:1 arányú győzelmével végződött — mondja a jelentés — de a magyar játéko­sok fair viselkedése és példás ma­gatartása igen jó hatást keltett és alkalmas volt arra, hogy a ma­gyarságnak Angliában jó propa­gandát csináljon. A felidézett jó hatás bizonyítására egy sereg lap­kivágást is mellékelt a londoni magyar követség. Mi és velünk együtt igen sokan, állandóan hirdetjük, hogy a kül­földön járó magyar sportemberek fölötébb hasznos diplomáciai mun­kát végeznek. A legalkalmasabb eszközük a magyarság megismer­tetésére a sportbeli felsőbbség bebizonyítása. De ha ez az ellenfél ereje folytán nem sikerül — amint nem sikerült a fenti eset­ben sem — legalább az úri maga­tartás, a dzsentimén-módra vesz­­teni tudás révén öregbítsék a ma­gyarság hírnevét. A londoni ma­gyar követséggel együtt elismer­jük és valljuk, hogy válogatott csapatunk ebből a szempontból minden dicséretet megérdemel. Hisszük, hogy lesz még idő, ami­kor a sportbeli eredményért is megkaphatja a teljes elismerést. A KSSE két pontot kapott. Az intéző egyes­bíró az ősszel október 9-én 0:0 ará­nyú döntetlennel végződött KSSE— BIK mérkőzés mindkét pontját a KSSE javára írta. Az ítélet jogerős. (A mérkőzést a KSSE azért óvta IV meg, mert a BIK Hajdú nevű kapu­sát igazolatlanul szerepeltette ezen a mérkőzésen.) fi***t»**f, m­eteru­l AZ „ISMERETLEN" ANGLIA Bemutatja F­E­LE­K­I LÁSZLÓ a folyó évadra angliai tanulmányaira kiküldött belső munkatársunk Háborús hír: A­ francia h­adsereg nagy győzelme a brít hadsereg fölött ♦ ♦ ♦ „French Army ^—„British Army 7 5:0 A mezőny legjobb embere: Soldat Simonyi London, 1939 február 26. Kevés nagyobb meglepetés ért életemben... Bevallom, csak az utolsó napon gondoltam arra, hogy kivonatozok a Crystal Palace pá­lyájára és megnézem a hadsereg­közi mérkőzést. A fő ok az volt, hogy az Arsenal Prestonba ment, a Chelseat sem testem, sem lel­kem nem kívánta már látni, to­vábbá sem a Tottenham, sem a Charlton nem hat már rám az új­donság ingerével, így megakadt a szemem a műsorban a következő szerény soron: „British Army v. French Army, 3.15, Selhurst Park.” Ami azt jelenti, hogy a brit hadsereg futballcsapata a francia hadsereg futballcsapatával játszik negyed 4-kor a Crystal Palace Selhurst Park-beli pályá­ján. Well, — gondoltam, folyékony angolsággal pipám mellett, —­­ lás­­­suk csak. Gondoltam, hadd lássuk a hadfiakat futballozás közben, a kitűnő angol katonák majd meg­mutatják a fáradt kontinentálisok­nak, hogy mi a modern futball. Gondoltam, hogy derűs és kedves lesz ez a mérkőzés, aranyos Tom­­mykkal, komor francia táborno­kokkal s talán Mr. Hore-Belisha­­val, a brit hadügyminiszterrel. Az eső természetesen esett. Az eső általában ritkán tesz mást itt. Most még csak annyit mondok, hogy a Déli Vasút Társaság vo­nata jó félórát robog velem, míg végre, megérkezem Selhurstba s innen már csak negyedóra gyalog a Crystal Palace pályája. Ezek­­után rátérek a meglepetésre. Műsort veszek két pennyért, odalapozok az összeállításokhoz s szórakozottan nézegetem a neve­ket. Majd hirtelen észreveszem a következő nevet: „Soldat Simonyi, itt. R. A. La Fere.” Es ha! Persze, persze, gondolom a kö­vetkező pillanatban, hiszen Simo­nyi bevonult katonának s nem csoda, hogy a katonai válogatók alkalmasnak találták arra, hogy szerepeljen a francia katonai vá­logatottban. Csak úgy hirtelenjé­ben észreveszek még egy váloga­tottat, Méréssé urat a balfedezet posztján. Mindjárt sejtem, hogy a francia katonák hatalmas győzel­met fognak aratni, sőt: a francia válogatott mindaddig verhetetlen lesz az angol katonai válogatott számára, amíg csak itt is be nem vezetik a sorozást és be nem so­rozzák Hapgoodot, Cullist, Matt­­hewst stb. El tudom képzelni azt is, hogy a londoni laktanyákban hirdetményt tesznek közzé, hogy jelentkezzen, aki futballozni akar a francia „boyok” ellen. A fran­ciák komolyabban készültek fel. Az angol csapat amatőrökből áll,­­ futballszempontból értve. A fran­cia csapatban nem kevesebb, mint tizenegy profi szerepel. Jó csapat. Kihívatom Soldat Simányit az öltözőből, kölcsönösen megörülünk egymásnak s megköszönöm Simá­nyinak, hogy visszaadta legutóbbi párisi látogatásomat. Simonyi tü­zér különben, Nappoleon is így kezdte... Összeállítások (hasznos Időtöltés Leírom a teljes összeállításokat, ahogyan a műsorban látható. Aki­nek van ideje, olvassa végig, bizo­nyára hasznos időtöltés lesz. Brit­­hadsereg.: L/Cpl. M. Lo­­wery, 4th Bn. Royal Tank Corps — Randsman H. Phipps, 2nd Bn. The Middlesex Regt., L/Sgt. I. Haley, 14th Anti Tank Regt. R. A. — L/Cpl. C. Banham, lst Bn. Gre­­nadier Guards, Pte. E. Wright, lst Bn. South Lancashire Rgt., Pte. F. Varner, 2nd Bn. The Middlesex Regt. — Pte. A. Davies, Training Bn. R. A. S. C., D­r. W. Mitchell, Training Bn. R. A. S. C., L/Sgt. H. Tams, 2nd Bn. Ryl. Scots Fus., Fush­. W. McVeigh, 2nd Bn. Ryl. Scots Fus., L/Cpl. C. Bootland, 2nd Bn. Sea­­forth Highlanders. Francia hadsereg: 1. Sergt. Major Da Rui, 3. Génié Arras — Soldat Mercier, 28. Génic Mont­­pellier, Soldat Pleyer, 41. R. I. Rennes — Sgt. Chef Hibst, 162. R. I. F. Metz, Sgt. Mutter, 162. R. I. F. Metz, Maitre Pointeur Méressé, 15. R. A. D. Doual — Soldat Stanis, 110. R. I. Dun­kerque, Soldat Simonyi, 42. R. A. La Fere, Soldat Xubaziac, 91. R. I. Mezieres, Soldat Lauer, 162. R. I. F. Metz, Soldat Sintes, 129. R. I. Le Havre. Mint látható, a brit hadsereg valamivel hosszabb, a franciák já­tékereje azonban rácáfol csapat­ös­szeál­l­í­tásuk röv­idségére. A közönség nem nagy, néhány­­száz kedves angol gyalogos jelenti a közönség zömét, az előkelőségek közül Viscount Gert, a brit vezér­kar főnöke van kint, a futbball­­vezérkart pedig Mr. Rous, a fut­­balszövetség főtitkára képviseli. Most pedig néhány szót mondok a Chrystal Palace-pályáról, mert nem hiszem, hogy valaha is alkal­mam lesz ezt a pályát még egyszer leírni. Fő jellemvonása: messze van. Másik fő jellemvonása: mé­lyített. Természetesen köröskörül házak láthatók. Tipikusan angol háztetők. Hogy mit értek tipikus háztetőn? Istenem, a párisi ház­tetők furcsa, legömbölyített széle eléggé tipikus, az angol háztetőik fő jellegzetessége az, hogy — nedves. Az esőtől. Az állóhelyek fölött még bőségesen van hely a kidolgozatlan ,,hegyoldalban”, en­nek kiépítésével bizonyára válnak addig, amíg a Crystal Palace-ból elsőosztályú csapat lesz. Egyelőre Csak harmadosztályú. Maga a Crystal Palace, a gyűrű szép üveg­palota általában minden két évben egyszer leég, most éppen romálla­­potban látható csak. Tréfás rajzok Az Evening Newsban van egy kedves rajz. Egy angol és egy francia katona udvariaskodik egy­mással a labda mellett. Az angol katona ezt mondja: „After you, Adolphe!” („ön után, Adolphe!”), a francia katona viszont így be­­­szél: „Mais non! Apres vous, Tommée!” (De nem! ön után, Tomi!”) Egy másik rajz a Crystal Pa­lace hivatalos műsorában jelent meg. Hasonlóképpen két katona, futballista áll rajta, egy brit és egy francia. A két katona egy plakát előtt áll. A plakáton ez az eredeti szöveg: „Vive l’Angleter­­re, la France!” (éljen Anglia és Franciaország”). Az angol katona azonban csak a „Vive” szót hagyja meg, a két országnevet áthúzza s ezt írja helyükbe: „le Football”. Vagyis: éljen a futball. Semmi más... A „Star” című lap is foglalkozik rajzban a mérkőzéssel. A jókedvű rajzoló megrajzolta, hogy a közön­ség hogyan képzeli el a hadsereg­mérkőzést, persze tankokkal, ágyúk, kar, stb. Egy másik rajzban pedig annak az ötletének adott kifeje­zést, hogy hogyan fest ez a mér­kőzés a valóságban. A BÖK leg­szebb kőkorszakát idézte fel ben­nem ez a rajz... Játék a mocsárban A talaj rettenetes. Esik az eső. A mélyen fekvő pályát elönti a talajvíz. A talaj mocsaras. Nem nagyon való gyalogságnak. Meg­szólal a hangosan beszélő s ünne­pélyes hangon üdvözli először a két ország hadseregének futbal­lista képviselőit, üdvözli a meg­jelent vezérkari főnököt, majd felszólítja a közönséget, hogy lép­jen be a Crystal Palace Szurkolók Clubjába, évi egy shillingért már bárki tag lehet. Kivonultak a csapatok, a fran­ciák kacér, rövid fehér nadrág­ban, feszes, világoskék mezben. A franciák egy sorban, vigyázzban állva hallgatják a Marseillest, ké­sőbb az angol játékosok vonultak fel és vidáman rugdaltak a patto­gó induló hangjai mellett. Az in­dulót az angol himnusz helyett játszották. Az angolok bő, térdig­­érő fekete nadrágban és még bő­vebb piros ingben játszottak. A hadiszerencse és a hadtudás hamarosan a franciák oldalán mu­tatkozott meg s a sok angol „Tommy” csodálkozva látta, hogy az angolok nem sok vizet zavar­nak a pályán s milyen csodálatos, hogy egy ilyen egyszerű, jóképű, fekete francia katona ott a jobb­összekötőben milyen remek pasz­­szokat ad a középcsatárnak. Nincs szándékomban olvasóimat bizonytalanságban hagyni, eláru­lom tehát, hogy az öt gól közül Kubaziac két gólt lőtt, Stanis, Sintes és Simonyi egyet-egyet. A legtöbb gól a remek Simonyi passzából esett, az utolsó gól pe­dig, amelyet a kitűnő tüzér saját maga lőtt, a mérkőzés legszebb gólja volt. Nem mint akció, ha­nem mint lövés. Egy magasan fe­léje szálló labdát kapásból, fordu­lásból, mintegy húsz méterről vá­gott be a bal felső sarokba. Lehet egy ilyen mérkőzé­s­ből ta­­ny­lgokat levonni? Azt hiszem, lehet. Például nagyon érdekes volt 3 Művészi — FRANCIA izgalmas — acDETEKTÍVFILM Sirsheim, Jouvel, Prejean MA PREMIER! CORSO látni, hogy miben voltak az ango­lok fölényben. Volt ugyanis va­lami, amiben fölényben voltak annak ellenére, hogy kaphattak volna akár egy tucat gólt is. Fö­lényben voltak a fejelés terén. Minden másban alulmaradtak. A francia csapat minden tekintetben igen, jó csapat. Nyugodtan kiállít­ható akár válogatott csapatként is. Gyönyörű modern futballt játszott ez a francia csapat, kullancs kö­­zépfedezettel, szélsőket fogó hát­védekkel, támadó szélsőfedezetek­kel, meglepően átcsoportosító csa­társorral. A franciák még nem ju­tottak el a fejlődésnek arra a fo­kára, hogy a cs­atárjátékuk olyan meglepő legyen, mint az angol. Ott az ő útjuk is arrafelé mutat. A franciává honosított Is­agyel kö­zépcsatáruk az egyik gólját a jobbszélről lőtte. Kedves olvasóim, mindenütt mozog a föld, gyorsul in iram, a fejlődés mérföldes lép­tekkel halad előre és nem köröm­­nyi tipegéssel. Ez a francia csapat olyan modern, mint a francia had­sereg. Ha ez a csapat a régi, moz­­gó­ középfedezetes­ taktikát ját­szotta volna. Lassú művészekkel, az emberben felmerült volna a kér­dés: vájjon a francia hadsereg felszerelése nyílból és dárdából áll? Várjon a francia stratégák haditerv helyett mindössze annyit mondanak: jól kell harcolni? Csak ilyenkor látja az em­ber, hogy mennyi dudvát kell kiirtani a magyar futballból a­­­hoz, hogy végre elkezdődjék valami, haladás előre. Soldat Simonyi... A mérkőzés után természetesen megvárom Soldat Simonyit, be­szélgetünk, sőt még a következő nap délelőttj­ét is együtt töltjük, lerovom adósságomat. Simonyi annak idején megmutat­ta nekem a Ca­fé de la Paix-­ be. Hűről, én megmutattam neki a St. James Parkot összes pelikánjaival együtt. (Erről majd legközelebb írok, azt hiszem, Soldat Simonyi megérdemel egy külön cikket.) Még csak annyit erről az egész hadsereg-futballdélutánról, hogy ez a mérkőzés jubileumi mérkőzés is volt. Az angol hadsereg futball­­szövetsége 50 éves. A banketten megjelent öreg tábornokok közül sokan játszottak valaha Hadsereg Kupa-mérkőzéseket. Az angol had­seregben tisztek is futballozhat­nak. 1910-ben például a kupagyőz­tes ír Királyi Lövészek egész fe­dezetsora tisztekből állt és Ken­­tish százados volt a középfedezet. Aki nem hiszi, kérdezze meg­­ Kentish tábornok urat... KIADÓS EDZÉST TARTOTT szerda délután a Taxisok csapata. Az autóbuszüzemmel mérkőztek a Szőnyi­­úton. A vasárnapi rossz játék után nagy fejmosást kaptak a játékosok. Fogadkoz­­tak is, hogy majd a SSE ellen jobban fognak majd igyekezni. Az edzésen egyébként az NB-csapat győzött 5:0 (2:0) arányban Várad*, Berecz, Takács, Várad­ és Miklósi (1­-esből) góljával.­­ A csapat ,ma délután gőzfürdőbe megy, pénteken pe­rük kiadós erőnlétedzéssel készül az első bajnoki mérkőzésre. A vasárnapi csapa­tot pántek délután állítják össze. ——■****, saMMw—. Sóhaj Jánost, a HAC volt kapusát, aki tragikus hirtelenséggel Szombaton a Bi­hari-utcaii pályán meghalt, ma délután temetik a rákoskeresztúri temetőben dél­után 4 órakor

Next