Nemzeti Sport, 1939. június (31. évfolyam, 107-128. szám)

1939-06-01 / 107. szám

Csütörtök, 1939 június 1. Mi sül ki ebből a keretből? — Saját tudósítónktól — Nagy lehetőség nyílik június 8-án a magyar futball előtt: „ja­víthat" a tavalyi VB döntőjének eredményén és ugyanakkor le­győzheti az „évszázad" döntetle­nül végződött mérkőzésének egyik résztvevőjét. Az olaszok elleni régen esedékes számadást ez a két vonatkozás még érdekesebbé, még izgalmasabbá teszi. Lássuk már most, hogyan állunk a nagy találkozás legfontosabb tényezőjével, a magyar csapattal? A szövetségi kapitány csak ke­retet állított össze. Ezzel is jelez­te, hogy ő maga is bizonytalan­ságok közepette tekint az össze­állításra még egy héttel a mérkő­zés előtt is. A 16-os keret termé­szetesen rávilágít több ponton is a kapitány­ elgondolásaira, még ha a keret eléggé rugalmas is s több­féle megoldást enged meg szinte a csapatnak minden részében. Szabó a kapitány embere A kapus helyén nincs sok vesz­tegetni való szavunk. Szabó vál­tozatlanul birtokosa a kapitány bizalmának. Annak ellenére, hogy az utolsó éveknek szinte minden meccsén, amelyen szerepelt, besze­dett 1—2 potyagólt. Viszont véd­­hetetlennek látszó lövéseket ki­védett. El kell azonban ismerni, hogy a Szabó mögött felsorakozó ka­pusjelöltek közül egyelőre egyik sem bizonyult olyan nagynak, hogy teljes joggal léphetne Szabó örökébe. A szegedi Tóth nagy te­hetség, de a Hungária ellen ki­ábrándító módon védett. Talán átmeneti formaváltozásról van nála szó. Boldizsár rászolgált a tartalékságra, bár ő sem éri el a régi nagyok színvonalát. Zavar a védelemben Ha a keretre nézünk, a Korá­nyi (Kis), Bíró ,­ Lázár, Turay, Balog (Dudás) összeállítás vilá­gosan kirajzolódik. Hogy ennek az összeállításnak próbáját meg­találjuk, a leghelyesebb megvizs­gálnunk az olasz támadók játé­kát, mert hiszen ez ellen kell majd a mieinknek helytállniok. A Biavati—Piola—Colaussi hármas rengeteg gondot okozna a világ legjobb védelmének is. Ennek a három előretolt csatárnak a le­fogása életbevágó fontosságú lesz az úrnapi magyar-olasz mérkőzé­sen. Ez a három olasz csatár maga a megtestesült vesze­delem. Gyorsak, határozottak, minden helyzetből lőnek, még­pedig élesen és helyezetten. Hap­­good a milánói meccsen egyetlen­egyszer engedte el Biavatit, nem is tudta behozni és Biavati be is lőtte a labdát a hálóba. Nem tudjuk, hogy a szövetségi kapitány milyen taktikai tervre gondol az olaszok ellen. Ha a szélsőfedezeteket nézzük, arra kell gondolnunk, hogy az angol rend­szert választotta a kapitány. Mert hiszen ezek a fedezetek — különösen Lázár — elsősorban támadó modorú játékosok. A hátvédek játékával még megegyez­nék ez a taktika, hiszen Korányi­nak nem jelentene megoldhatatlan feladatot Colaussi pontos őrzése. Bíró számára azonban szolgálatá­ban való enyhítést kellen kieszkö­zölni, hogy az utóbbi időben inga­dozó formája megjavuljon. Pol­gárt csatárnak jelölte a kapitány s így a sokat, ígérő Polgár—Ko­rányi párosítás vizsgálgatását kénytelenek vagyunk mellőzni. Semmiképpen sem vág ebbe a rendszerbe Turay beállítása. An­nak ellenére,­­ hogy Turay nem egyszer igen eredményes és nagy­vonalú teljesítményt nyújtott már a harmadik hátvéd szerepében, az utóbbi időben inkább a kalandozó középfedezet játékát láttuk tőle. Márpedig ezzel a játékkal ka­tasztrofális eredményhez segíthet­jük az olasz csatársort. Ha tehát a kapitány kullancs­­ként képzeli el középfedezetét, ak­kor helyesebb lett volna Szűcsöt kiválasztania. Szűcs sem játsza csapatában mindig a harmadik hátvédet, viszont ha erre utasí­tást kap, azt mindig a legnagyobb lelkiismeretességgel látja el. Még Sárosi III. is jobb lett volna ezen a helyen, bár az ő formájában kétségkívül bizonyos fokú hullám­völgy jelentkezett az utóbbi he­tekben. Ha pedig a kapitány a szélső­fedezetekre akarja bízni a szélsebes olasz szélsők őrzését és támadó középfedezettel akar játszani, ak­kor nemcsak eleve meggyengíti a támadásunkat, de a kiválasztottak nem is alkalmasak erre a buldogg­­szerű őrző szerepre. Főként Lá­zárra és Dudásra áll ez. Balogra kevésbé. Az olasz összekötők szerepét sem szabad figyelmen, kívül hagy­ni. A párisi világbajnoki döntőn láthattuk, hogy a két olasz össze­kötő a felező vonaltól kezdve szinte teljesen zavartalanul sze­­hette a kombinációk hálóját és tolhatta előre a támadás vonalát, hogy azután 25 méterrel a kapu előtt váratlan, lyukra adott lab­dával, vagy keresztpasszal tiszta helyzetbe juttassa valamelyik előre­tolt csatárát. Amint látjuk, a védelemben még súlyos problémák meredeznek a kapitány elé és azoknak meg­oldásán nagyon sok fog múlni. Feltámad az „agy* tröszt44? A csatársor problémái nem ke­vésbé érdekesek. A keretből ki lehet olvasni azt is, hogy a szö­vetségi kapitány visszatér a Cseh —Zsengellér—Sárosi belső hármas­hoz, annak ellenére, hogy ez a kombináció Rotterdamban alapo­san megbukott. El kell ismerünk, hogy a kapi­tány helyzete nem irígylésreméltó. A szövetségi kapitány kétségtele­nül bebizonyította, hogy a modern futball híve és ő is kiábrándult a „művészi" játék követőiből. A magyar futball mai helyzetében azonban számolnia kell azzal, hogy nagyklasszisú belső csatá­raink még a régi iskola padjai­ban nőttek fel. Az új idők új emberei pedig nem érték még el távolról sem azt a tudásfokot a maguk stílusában, mint amilyen­nel a művészi futball képviselői a most letűnő kor modorában rendelkeznek. Még nem termelőd­tek ki a korszerű futball Sáro­­sijai, Zsengellérjei, Csehjei. Ez az igazság. A szövetségi kapitány nyilván a legnagyobb tudású futballistá­kat akarja felvonultatni az ős­ellenség ellen. Inkább megalkuszik azzal, hogy ezek a futballisták nem teljes értékű harcosok, mert hiszen a harcosok még nem teljes tudású futballisták. Ha a csatár­keretben Polgárra esik a tekintetünk, akkor egy pillanatra felvillan a lehetősége egy „kevert" belső hármasnak is. Sok fantázia azonban ebben a kombinációban sincs. Hiszen Pol­gár hosszú szünet után nemrégen kezdett csak el újra játszani. A múltban néhányszor már nagy re­ményekkel kecsegtetett a közép­csatár fontos helyén, hogy az­után hirtelen kiábrándítson min­denkit. Ő sem az igazi tehát. Egy bizonyos: az olasz fedeze­tek ellen sem, de különösen a Fonia Rava hátvédpár ellen nem lehet játszani azt a körülményes, tologató, pepecselő futballt, ami­nek hibáiba olyan gyakran esnek bele a művészi futballt játszó technikás embereink. Ilyen poko­lian gyors és határozott hátvé­dekkel szemben, mint amilyen Feni és Rava, csak gyors és ha­tározott húzásokkal lehet operál­ni. Mert ha a mi belsőink egyik lábukról a másikra akarják majd átfeszegetni a labdát, még el sem kezdhetik a tologatást, máris nem lesz ott előttük a labda! (Esetleg öle maguk sem lesznek már ott.) A széleken sincsenek teljes ér­tékű embereink. A jobbszélen egyenesen krízis van. Ádám sé­rült, Szántó nincs formában. Kincses nem egészséges, de for­mája is távol áll a válogatott szinttől. A baloldalon Gyetvai nem abszolút kétlábas játékos. Gyorsaságát és keménységét mégis jól ki lehetne használni, de akkor el kell látni őt bőségesen jó labdákkal. Amint látjuk, van tehát pro­bléma a támadósorban is éppen elég. Sok nehézséggel kell majd megküzdenie a kapitánynak, míg kimondja az utolsó szik: ez lesz a válogatott tizenegy­ez olaszok ellen. Talán éppen ezért várja min­denki megkülönböztetett kíváncsi­sággal ezt a tizenegyet. ­pMdf Rowe folytatja, — szóban és gyakorlatban — Saját tudósítónktól — Mr. Rowe térde sokat javult,­­így, hogy tegnap már folytathatta a gyakorlati oktatást is. Délelőtt a főiskolán, délután pedig a KISOK- pályán dolgozott. Délelőtt az első­évesekkel a labdavezetés fortélyait vette át, a KISOK-pályán pedig kü­lönféle kiegészítő játékok kerültek sorra, amelynek folyamán sor ke­rült néhány fontos részlet gyakor­lására, mint például a szögletrúgás, szabadrúgás, partdobás, sorfal. Rowe oktatásának külön színt ad a gyakorlati előadás utáni megszo­kott vita, a kérdések egész sora, amelyre Rowe örömmel válaszol, mert a sok kérdésből azt látja, hogy a hallgatóságot érdekli az anyag. Az ilyen viták közben a fut­­ballnak rengeteg apró titka kerül felszínre s a hallgatóság csodálko­zik azon, hogy erről, vagy arról még soha nem volt szó, pedig mi­lyen fontos. Az egyik főiskolás futballista pél­dául megkérdezte Rowet, hogy eze­ket a skálázáshoz hasonló labda ve­zető iskolázásokat várjon nagy já­tékosok is végigcsinálják-e Angliá­ban? —• Igen, — felelt Rowe. — Miért? — kérdezte a főisko­lás. —­ Hiszen azok már nagy já­tékosok! Rowe így felelt: — Azért csinálják, hogy nagy já­tékosok maradjanak. A legnagyobb érdeklődés külön­ben Rowe utolsó hetét előzi meg, amikor a BEAC-pályán a teljes fő­iskolai keret részvételével egy igazi angol ,,profi-hét“ kerül bemuta­tásra. Rowe ma, csütörtökön délután fejezi be oktatóanyagának a KISOK-ra vonatkozó részét. Ez az utolsó előadás elméleti lesz, helye­sebben egy hosszú vitadélután, amely a középiskolai futballal ösz­­szefüggő összes kérdést felöleli. Ez az utolsó KISOK-előadás nem az FTC Forinyák­ utcai pályáján kerül sorra, hanem a Markó­ utcai Bólyai-gimná­­zium kémiai termében,­­ fekete táblával, 4 órai kezdettel. Délelőtt a Testnevelési Főiskolán tart Rowe előadást. Az a bizonyos narancshéj... — Saját tudósítónktól — Igen vegyes érzelmekkel fogadták a Taxisok a Bocskai győzelmét a Szolnok ellen. Az az alig 3 pontnyi különbség, amely a két csapatot el­választja, nem éppen megnyugtató. A szurkolók gyorsan kiszámították, hogy ha a Bocskai ki is kap a Fe­rencvárostól, de győz az Elektro­mos és a Taxisok ellen, még köny­­nyen megelőzheti a Taxit is. A Ta­xinak ugyanis két igen erős mér­kőzése van hátra idegenben (az egyik Szegeden, a másik­­a Berlini­utcában a Phöbus ellen). Ha a csa­pat ezen a két mérkőzésen egy pon­tot sem szerez, ami könnyen elő­fordulhat, akkor minden a Bocskai -—Taxisok mérkőzésén fog eldőlni. Csak azt tartják szerencsének, hogy a Bocskai ellen a Latorca­ utcában játszanak. A megszokott környezet­ben nem lesz valószínű a veresé­gük. Mindenesetre vigyázniuk kell, mert könnyen­­a Bocskai lehet az a bizonyos narancshéj, amelyen a Ta­xisok elcsúsznak és kicsúsznak az NB-ből. K­lmaradt a BSiKRT forgalmi telepek fődidarógh­izi integgazosó e hető fordulója. 3 Még hétfőn is csak keretet ad a kapitány, az összeállítást pedig csak a mérkőzés előtt hirdeti ki Kedden erőnléti edzés az Üllői-útőn — Saját tudósítónktól — Az edzés utáni uzsonnán a szö­vetségi kapitány a következőket mondta: — Sajnos, a zsúfolt bajnoki műsor miatt nem készülhettünk úgy, ahogyan szerettem volna a nagy vetélytárs ellen, de bízom abban, hogy van még magyar virtus is a világon. Majd így folyatta: — Vegyétek tudomásul a kö­vetkezőket: Hétfőn este mind­annyian, akik ma kint voltatok, 7 órára jelenjetek meg a szövet­ségben. Ekkor fogom kihirdetni a keretet. Az összeállítást még akkor sem közlöm. Pozzo is úgy szokott csinálni, ha otthon ját­szik az olasz csapat, hogy csak a mérkőzés kezdete előtt hirdeti ki a csapatot. Én ennyire nem utánzom. A mérkőzés előtti na­pon ■— legalábbis a csapat tagjai — tudni fogják, hogy kik játsza­nak. Foglalkoztunk azzal a gon­dolattal, hogy elbújjék-e a csapat a mérkőzés előtt pár napra. Végül úgy döntöttünk, hogy nem bújunk el. A keret Űrnapján dél­előtt 10 órakor összegyűl. Együtt fogunk tízóraizni és ebédelni és együtt megyünk ki a pályára. Taktikai megbeszélés hétfőn este 7 órakor lesz. Kedden délután könnyű erőnléti edzést tartunk az Üllői­ úton. A Ferencváros vezető­sége cáfol. Nem bontunk szerződést Lázárral! A zöld-fehérek csak egészen könnyű edzést tartottak — Saját tudósítónktól — A Ferencváros szerdán a válo­gatott edzés miatt már délután 3 órakor tartott edzést. „Bemelegí­tenek" Kiszely és Biró II. láb­teniszmérkőzést játszott. — Három korsó sörbe folyik a mérkőzés — jegyzi meg Polgár. A többiek egy kapura lődöznek, majd padok között vezetik a lab­dát, később pedig padugrás kö­vetkezik. Rajtgyakorlatok és passzolgatás szerepeltek még az egyórás edzés műsorán. A Ferencváros vezetőségétől a következő nyilatkozatot kaptuk: — A Phöbus ellen az összeállí­tás nem változik. A 13:0-ás csa­pat játszik, úgy látszik, kezd ki­alakulni a KK-csapatunk, csak még a jobbszélen hiányzik telje­sen épkézláb ember. A Lázár— Jakab-ügyet még nem tárgyaltuk. Érthetetlenek azok a hírek, ame­lyek arról szólnak, hogy Lázárral egyoldalú szerződést bontunk. Tudomásunk szerint a vezetőség­ből ilyesmit senki sem mondott. Munkánk most elsősorban arra irányul, hogy a régi jó szellemet hozzuk vissza a Ferencvárosba. Nem baj, ha közben elvész a baj­nokság, sőt, esetleg a KK is, a lényeges csak az, hogy a jövőre semilyen tekintetben se találjunk kifogásolnivalót. A Ferencváros vezetősége még mindig nem döntött arról, hogy panasszal él-e a Nemzeti-ügyben (3:3) hozott határozat ellen. Va­laki megjegyezte: — Most kellene panaszt ten­nünk s ha annak helyt adnának, már csak egy pont lenne az Új­pest előnye! Az 50 éves fennállását ünneplő Mohácsi TE meghívta egy­ mér­­­kőzésre a Ferencvárost. A zöld­fehérek szívesen mennének Mo­hácsra, de egyelőre nem találnak szabadnapot. Kölyö­k-rosta lesz pénteken délután 4 órakor a lóversenyzéri Postás-pályán. A ma­gyar-olasz mérkőzés előtt játszó két kölyökválogatott csapatnak ez lesz az utolsó erőpróbája. Bobrik Károly, a kölyök futballisták kapi­tánya erre a rostára a következő játékosokat hívta meg: Kapusok: Boldizsár II. MAFC, Szavoljev (Csillaghegy). Hátvédek: Takács UTSE, Bujka UTE, Trenka WMTK, Magyaríts FTC. Fedezetek: Schlick, Széles­i Wolf, Onódi UTSE, Ágoston WOSC, Heve­­rényi ZSE, Csanádi FTC, Kemény MÁVAG. Csatárok: Holsteier MPSC, Kirádi, Stecker, Spányik UTE, Polecz FTC, Mészáros EMTK, Bors UTE, Kiss ZSE, Tölösi MÁVAG, Streliczky SzAC, Schlachta ÚTE, Zakariás EMTE, Podámer BSK, Hahn MTK, Eisenstedter BTK. ANGOL PARKban Huszka Jenő és Szilágyi László páratlan sikerű dal­játéka ERZSÉBET szabadtéri előadásban Lázár Mária, Fejes Teri, Somogyi Nusi, Zimonyi Márta, Dajbukát Ilona, Kováts Terni, Földért­yi László, ifj. Latabár Árpád, Sza­kát­s Zoltán, Pethes Ferenc, Vizy Béla­­ Kezdete pontosan 8 órakor

Next