Nemzeti Sport, 1939. augusztus (31. évfolyam, 151-172. szám)

1939-08-01 / 151. szám

O cAm itre talán ni kq ApatiiL ár it graadnt... I2j eitgellfar-mama a ti árúm esemettfémi fa a „iMikareArál“, aki m­ár 12 főcs korában n­ujjósalta, hogy a futball hói fa(/ míg él­ni — Saját tudósítónktól — Őszhajú nénike üldögél csende­sen a vigadók között az asztal mel­lett. Nem mernék rája azt mon­dani, hogy „öreg néniké", mert a szeme olyan fiatalosan csillog, hogy rácáfol az ősz hajra. Zsen­­gellér-mama ő, az újpestiek nép­szerű gólkirályának az édesanyja. Körülötte a Zsengellér-család, Laj­csi gyereke a feleségével, két csi­nos fiatal barna lány: Zsengellér ,nővérének a lányai. Természetesen menyasszonyával itt ül a gólkirály is — kivéve azt az igen gyakori esetet, amikor a telefonhoz hívják, hogy gratuláljanak neki. Zsengellér­ mama szeretettel és büszkeséggel legelteti a szemét legfiatalabb csemetéjén, a Gyuszi­­gyereken. — Tetszik tudni, az úgy volt­­— meséli, — hogy előbb jött a Jó­zsikám, aztán a Lajcsikám, aztán egy kislányom és csak aztán szü­letett a vakarcs, a Gyuszikám. Gyuszikám. 15 évre jött a többi után. Apánkkal aggódtunk is: vár­jon a gyerekek beveszik-e maguk közé a vakarcsot. Dehát betyár gyerek volt. Egy-kettőre nagyon megszerettette magát. Ő lett a család kedvence ... — Ne tessék ám gondolni — folytatja tovább Zsengellér­ mama­­— hogy csak Gyuszikám sportolt. Józsikám és Lajcsikám is nagy sportember volt. Józsikám atléta volt. Súlyt, meg diszkoszt dobált és magasat ugrott. Egyszer pesti urak is jöttek le Ceglédre és Jó­zsikám, akkor nagyobbat ugrott, mint amilyen magas akkoriban volt. Valami 165 centimétert. Saj­nos­­ jött a háború és Józsikám nem sportolhatott. Pedig nagyon szerette a futballt is. Hiába tiltot­tuk tőle. Emlékszem, úgy 12—1S éves forma gyerek lehetett, ami­kor egyszer dagadt orral jött haza. Kérdeztük tőle, mi történt. Nagy­­sokára bevallotta, hogy futballo­­zás közben belefejeltek az orrába. Ak­kor apánkkal azt mondtuk neki, hogy futball nincs többet. Másnap délben apánk azt mondja: „Nézz csak ki a vásártérre“ — mivelhogy a tornácról éppen odaláttunk a vá­sártérre. Hát kit látunk ott? Jó­zsikánk kergeti a futballt. Már akkor láttuk, hogy hiába. Nem­ lehet ettől a játéktól eltiltani a gyerekeket. Amikor aztán Gyuszi­kám kedvet kapott a futballra, őt már nem is tiltottuk . .. — Mikor kapott rá Gyuszi erre a, mesterségre! — kérdik Zsen­­gellér­ mamától. — Bizony nagyon régen. Még négyéves sem volt, amikor kará­csonyra futballabdát kapott Jó­zsikámtól és attól kezdve ő volt a kiskirály a ceglédi vásártéren. Ő adta a labdát a többi gyerek­nek. Hatéves korában, amikor is­kolába ment, már úgy rúgta a labdát, hogy Apatyi úr, aki posta­tiszt ott nálunk, csodálkozva rak­ta hátra a kezét és mondta: „Hát ez kész csoda! Hogy ez a kölyök Hogy bánik a labdával!“ Apatyi úr órákhosszat is elnézte, hogyan futballozik Gyuszikám s megjó­solta, hogy ez a gyerek egyszer meg bre fog jutni a, kerületi válo­gatottba is. Arra persze nem gon­dolt, hogy Gyuszikám még ennél is többre viszi, hogy még magyar válogatott is lesz. Ki is gondol­hatta volna erről a vékonypénzű, lomha gyerekről? Mert érdekes, amilyen gyors volt a Józsikám, meg a Lajcsikám, olyan lassú volt mindig Gyuszi. Nem nagyon szeretett szaladgálni. Igaz, hogy nem is tudott... — Kimondom ám én őszintén — folytatja tovább Zsengellér néni — én sem hittem volna, hogy Gyuszikámnak ennyire felviszi az Isten a dolgát. Azt hiszem máso­Debrecen, július 31. A Bocskainak az NB-be való visszakerülése talán sehol akkora meglepetés nem volt, mint éppen itt Debrecenben. A csapatnak még megmaradt kevés számú szurkoló­tábora már régen elbúcsúzott az NB-től, sőt arról is lemondott, hogy a csapat egyhamar ismét a legjobbak közé kerül. Még akkor sem gondoltak komolyan a visszakerülés lehető­ségére, amikor az első hírek jelentek meg­ arról, hogy a Phöbus nem indul. A Bocskai hivatalos vezetősége is csak arra gondolt, hogy legjobb esetben osztályozó mérkőzéseket kell játszania a csapatnak a WMFC-vel és a LaFC-vel, az NBB keleti és nyugati csoportjának második helyezettjével. A meglepetésből való felocsúdás után felmerült a kérdés: mivel érdemelte ki a Bocskai ezt a nagy kegyet? A debreceni sportélet egyik régi lelkes hívével beszélgettünk mind­azokról a kérdésekről, amelyek a Bocskaival kapcsolatban most aktuálisak. A vélemény, a bírálat kemény, de sok az igazság benne. " Mint nagy futballbarát és benszülött debreceni csak örülök annak, hogy az MLSz miniszteri biztosa a Phöbus helyére a Bocs­kait osztotta be az NB-be. Örülök, mert így még egy évig alkalmam lesz arra, hogy itt helyben láthas­sam a vezető magyar csapatokat . Ezt a döntést még álmunk­ban sem reméltük s őszintén meg­mondom, a jelenlegi Bocskai ezt nem is érdemelte meg. — Sok és súlyos bűnt követtek el Debrecen városával és a város sportjával szemben azok, akik a múltban a Bocskai kormánykere­két igazgatták.­­ Az első évek lelkesedése hamarosan elszállott és kiderült, hogy az egyesület vezetőinek nincsenek kapcsolatuk Debrecen sporttársadalmának széles rétegei­vel. Fényes Endre, Mittelmann Miksa, Mózes Artúr, Herzog Edvin, Zempléni Gusztáv, Gyenes Dénes mindnyájan tiszteletreméltó úri­emberek, mindnyájan sokat is dolgoztak a Bocskaiért, de Debre­cen reprezentatív csapata mégis más embereket, más szellemű irányítást érdemelt volna.­­ A külfödi portyákat oly­annyira kedvelő vezetők helyett inkább a magyar jövővel törődő sportembereket szeretné látni a Bocskai élén a helybeli közönség. De erre nincs sok remény. Marad a portyagárda és a játékoseladó szellem. — Sokat lehetne beszélni a Bocs­dik gimnáziumba járt, amikor egyszer intőt kapott az iskolában és akkor nagyon megpirongattuk. Mondtuk neki: „Hagyd abba azt a vacak futballt! Emiatt nem megy neked a tanulás. Vagy mit akarsz? Ebből akarsz talán meg­élni?“ Gyuszikám erre azt felelte: „Majd meglátja édesanyám, hogy igenis ebből fogok megélni!" — Nagyot nevettünk a gyere­ken — mondja Zsengellér mama — és ráhagytuk. Ki gondolta vol­na, hogy igaza lesz. Aztán azt kérdezzük Zsengellér nénitől: — Nem aggódik-e a fiáért fut­ballmeccseken, amikor fellökik, vagy megrágják? —­ Eleinte bizony reszkettem — válaszol Zsengellér mama. •— Salgótarjánban például egyszer szinte elájultam, amikor a Hun­gária egyik játékosa leterítette Gyuszikámat, de most már nem félek. Jó fából faragták a gyere­ket, nem olyan könnyen esik vele baj... kai vezetőségének két balkezes üzleti tevékenységéről, a portyák­ról és az oly fájó játékoseladások­ról. Vincze, Alberti, Móré, Vágó, Őri, Markos „eladása“ mind egy-egy nagy lépés volt azon az úton, amely végül is oda vezetett, hogy a legutóbbi mérkőzéseken már csak lézengett egy pár néző a Bocskai mérkőzésein s jófor­mán senki sem sajnálta a csa­patot, amikor kiesett.­­- Az egyesület itt áll most hatalmas adósságával, kicsiny játékosgárdájával, még kisebb közönségével és készülnie kellene az NB közeli rajtjára.­­ Hangokat hallani, hogy az egyesület nagy átalakulás előtt áll, hogy új, a mai idők szellemét képviselő vezetőség jön, hogy a város bekapcsolódik s így tovább... én azonban nem bízom mindebben. Az utóbbi években, amikor a csapat valami nagy fegyvertényt vitt véghez, mindig felröppentek ezek a hírek, de mindig hamaro­san kider­ült, hogy csak óhajtás mindez, a kivitelt azonban elhárít­hatatlan személyi és pénzügyi akadályok teszik lehetetlenné.­­ Pedig ez a város valóban megérdemelne egy jól vezetett, komoly NB-csapatot! A Bocskai vezetői is tisztában vannak azzal, hogy a miniszteri biztos döntése nagy felelősséget rakott a vállukra. Máris rend­kívüli közgyűlést hívtak össze és itt fog kiderülni, hogy sikerül-e a Bocskait komoly alapokra helyez­ni és hogy a következő bajnoki év nem lesz-e éppen olyan vergődés, mint az elmúlt évek voltak. ----­ A Bocskai, a nagy kiárusító, a nagy utazó — újra a lehetőségek országútjein ... — Saját tudósítónktól — SvomT Seres külföldre távozik Seres, az Újpest többszörös vá­logatott fedezete mondotta csütör­tökön . — Most már végleges, hogy megválok az Újpesttől. Már ja­nuár óta kérem a vezetőséget, hogy engedjen el, de eddig nem teljesítették a kérésemet. Most végre sikerült az engedélyt meg­kapnom. — S további tervei? — Aligha maradok itthon. Je­len pillanatban az a helyzet, hogy külföldre szerződöm középfedezet­nek. Ha minden jól megy, akkor a jövő hét végén már utazom is. Ha azonban a szóban forgó kül­földi klubbal nem sikerül kielégí­tő megegyezést kötnöm, akkor itthon maradok. Kedd, 1939 augusztus 1. Újra megindul a futball­élet Spanyolországban, de a spanyolok egyelőre nem játszanak válogatott mérkőzést — Saját tudósítónktól — Barcelona, július 24. Őszintén örülök, hogy újra fel­kereshetem soraimmal a magyar futballközönséget. A polgárhábo­rúnak vége, és az egész vonalon megindult ismét az alkotó munka. A spanyol futballszövetség veze­tését Troncoso ezredes vette át. Bejelentette, hogy a klubok át­szervezésével új alapokra fekteti a sportéletet, a spanyol futball­­nak pedig rövidesen újra olyan félelmetesen erősnek kell lennie, mint a háború előtt volt. Őszre kiírták a kerületi bajnok­ságokat. Ezeknek befejeztével m­egindul majd a ligabajnokság, amelyben a madridi, barcelonai, bilbaói és sevillai kerület 2—2 csapattal (az első és második he­lyezettel), Valencia, San Sebas­­tian, Oviedo, Santander, Saragosa és Gijon 1—1 csapattal fog részt­­venni. Tehát 14 tagú élvonal lesz. A ligabajnokság befejezése után megrendezik a kupaküzdel­met is. Úgy, mint azelőtt, a KK- rendszer szerint. Kiesésre megy a küzdelem, de mindegyik kisor­solt pár két meccset játszik egy­mással. Megszüntetik a háború előtt itt dívott pártoló tag­ rendszert. E szerint bárki beléphetett akár­melyik egyletbe, ha bizonyos kis összeg havonkénti megfizetésére kötelezte magát. Ha három évig pontosan fizetett, szavazati jogot kapott az illető, öt évi tagság után pedig már ingyen bemehe­tett a tagsági igazolvány felmu­tatása mellett minden olyan mér­kőzésre, amelyet, az egylet pályá­ján rendeztek. A jövőben ezután csak „előfizető-tagokat“ lehet­­ majd felvenni korlátlanul. Ezek a tagok azonban nem szerezhet-­ nek semmiféle jogot az egyesület ügyeiben való részvételre, akár­meddig is fizetik pontosan a hozzájárulásukat. A játékosokkal kapcsolatban meg fogják szüntetni a kizárólag a futballjátékukból élők osztályát. Minden játékosnak kell, hogy pol­gári foglalkozása is legyen. Ilyen­képpen csökkenteni lehet majd a játékos-fizetéseket, amelyek a há­­­ború előtti években már egészen fantasztikus méreteket öltöttek. A­ pénzért való cseréket is megtilt­ják, az egyletek, kötelesek lesznek ifjúsági gárdát szervezni, az után­pótlást így kell majd megolda­­ niuk. * A spanyol játékosgárda élcso­portja a polgárháború évei alatt, meglehetősen szétszóródott a szél­rózsa minden irányában. Legtöb­ben Franciaországba, Délameriká­­­ba és az északamerikai Egyesült­ Államokba vándoroltak ki. Egye­lőre tehát a spanyol válogatott gárda nagyon gyenge. Ezért dön­tött úgy a szövetség, hogy egye­lőre nem fogad el semmiféle meg­hívást a válogatott csapat számá­ra, így vissza kellett utasítaniuk az olaszok és a németek meghívás­­sát is. Majd ha a ligabajnoki küzdel­mek megindulnak és kialakul újra a legjobb játékosok köre, akkor jön csak el az ideje annak, hogy újra szóba jöhessen a spanyol vá­logatott kiállítása. Platkó József. Augusztus 14-ig szabadságot kaptak az újpesti játékosok Az újpesti fiúk hétfőn délután 6 órakor testületileg, vettek részt Szűcs Gyurinak az esküvőjén. Ekkor hirdette ki előttük Langfelder a következőket: — Augusztus 14-ig mindenki mehet, ahová akar. Ezen a napon mindenki tartozik bevonulni, mert kezdődik a készülődés az új bajnoki évre. Az újpesti válogatottjelöltek azon­ban valószínűleg hamarabb abba­hagyják a nyaralást, mert a szövet­ségi kapitány már 11-én látni akarja őket a válogatott keret edzésén. Hacsak engedélyt nem kapnak, hogy ők -— tekintettel a tekintendőkre — három nappal később vonulhas­sanak be . .. Mit mondott Toldi Rubininak, ami miatt a partjelző le akart vonulni és csak Dattilo kérésére folytatta szerepét — Saját tudósítónktól — A mérkőzés után beszélgettünk Rubini Lajossal, az egyik partjelző­vel. Megkérdeztük, mi történt közte és Toldi között. Rubint válasza , ez volt: —­ Még az első félidőben történt, hogy Bíró lesen kapta­ Tolditól a labdát. Én természetesen beintettem a lesállást. Erre nekem ugrott Toldi és azt kiáltotta felém­: „Disznóság, amit csinált." — Nagyon mérges lettem — foly­tatta tovább a partjelző —­ és megindultam lefelé. Nem akartam tovább működni. Dattilo azonban, magához hívott és ■megkérdezte, mi történt. Amikor elmondtam ,neki, csillapítani kezdett és kért, hogy ne csináljak ilyet és működjem tovább. Kijelentem, hogy ha nem olasz játékvezető vezeti a meccset, akkor nem hallgattam ról­­a rája, mert ilyen sértést nem vagyok hajlandó zsebrevágni senkitől. .. A félidőben odajött hozzám Majorszky és a miniszteri biztos megbízásából ő is érdeklődött, hogy mi történt köztem és Toldi között. Majorszky közölte tőlem a minisz­teri biztos utasítását, hogy jelen­tésemet foglaljam írásba és küüldjem el a szövetségbe, mert a miniszteri biztos eljárást akar indítani Toldi ellen- A jelentést tehát be kell adnom. A magam részéről sajnálom, hogy ezt kell tennem — annál in inkább, mert Toldi Géza, a félidő­ben odajött hozzám és bocsánatot kért ... Döntetlenül végzett vasár­nap a Szeged Lengyel­­országban — Távirati jelentésünk — Censtochowa, júl. 30. Ma az itteni helyi csapattal játszottunk. A csapat a lábában érezte az előző napi mérkőzést és így 1:1 arányú döntetlennel kellett, megelégednünk. Az első félidőben ellenfelünk vezetett, a második félidőben Lukács góljával egyen­lítettünk. Szeged FC Markovics Szilárd. Az EMTK és a DGSE egyesült. A két klub egyesüléséből bizonyá­ra sokkal egészségesebb és élet­­erősebb egyesület keletkezett. Az új egyesület neve: PeEMTK. Az UMTE-t a belügyminiszter feloszlatta. Az ok — egyelőre — ismeretlen. A Testvériség megt­av­azol­ta előkészületeit az új idényre.­Átigazolás. Végü­ GSzISE a Kalaposba lépett. Lukács N­., a Bocskai hátvédje újra­ amatőr lesz.

Next