Nemzeti Sport, 1939. december (31. évfolyam, 238-257. szám)
1939-12-01 / 238. szám
Péntek, 1939 december 1. F Tarka rangadó oldala Egy fiatalember, aki az ,,adósságát"kívánja rendezni Beszélgetés Horváth II.-vel, az örök rangadó újoncával A Ferencváros a Hungária ellen szerepeltetni akarja Horváth II-t is. A fiatal játékos első alkalommal szerepel az „örök rangadó“-n. Ezért váltottunk vele néhány szót. Az utóbbi időkben elterjedt az a hír, hogy Horváth H. kissé elkedvetlenedett, mert nemigen jutott szóhoz a Ferencváros csapatában. Ő azonban csodálkozik, amikor megkérdezzük, hogy mi igaz az elkedvetlenedésből. — Semmi okom sincs reá! «—■ feleli. — Hiszen minden reményem meglehet arra, hogy egyszer mégis csak állandó tagja leszek az első csapatnak. Mondanom sem kell hogy ezt nagyon szeretném. És igazán nem neheztelhetek Berényik azért, mert a vezetőség őt találta alkalmasabbnak a legutóbbi mérkőzéseken a balösszekötő helyén. Érvényesüljön a jobb! Nagyon jó játékosnak tarto ki őt. Vasárnap valahogy nem találta föl magát. Különben pedig a legjobb barátok vagyunk. Ez tisztázzon minden félreértést. . .— örömmel halljuk ezt. Most tehát egyetlen gondja a vasárnapi nagy mérkőzés, amely rangadószemszögből szinte tűzkeresztség az ön számára.) — Hát igen ... valóban olyan tűzkeresztségféle. Dehát ez is, az is csak mérkőzés. Szeretnék mindenesetre megfelelni annak a bizalomnak, amellyel kezdettől fogva viseltetik irányomban a vezetőség. A tavalyi görög portya, melyre jutalomképpen elvittek és több nehéz mérkőzés előtt a rám eső választás a tartozás érzését váltotta ki belőlem. Jó lenne vasárnap az adósságaimat rendezni. (— Reméli, hogy sikerül?) — Természetesen. Szeretnék bentmaradni a csapatban. Hiszen a többi fiatalok, akikkel együtt kezdtem rúgni a labdát és együtt szerepeltem ifiválogatottakban a csehek és az osztrákok ellen: Boldizsár, Ónody, Gyetvai, Bíró II., már állandó tagjai egy-egy nagy csapatnak, sőt valamennyien oszlopos tagok! Ez engem is kötelez. ..— Szóval vasárnap tehát meg akarja mutatni ... — Meg bizony ... Nem fogok megijedni a saját árnyékomtól. Az ellenfél játékosaitól sem, bár nem ismerem őket túlságosan. (— Kitől tart mégis?) — Ha Müller játszana, tőle félteném a győzelmünket, ő az én öszszekötő eszmény képem. Kifogástalan építő, nagy futballista! Rangadó-mumus! ... Győznünk kell vasárnap. Csak a csatársorunk tagjai értsék meg egymást, akkor nem lesz baj. (— Ki mellett szeret játszani összekötőt ?) ! — Minden olyan játékos mellett ,aki a Ferencváros stílusát játssza Szívvel, lendülettel, lapos labdákkal. Különösen akkor játszom szívesen, ha mellettem Gyetvai a balszélső. (— Beszéljen a saját összekötőjátékáról!) — Szeretem a keresztlabdákat, tisztában vagyok a korszerű összekötőjáték követelményeivel és nincs szívem kihagyni a lövőhelyzeteket. Itt szeretném megjegyezni, hogy amiket a közönség jó helyzetnek lát A Hungária törzsasztala mellett csütörtökön a lapunk legutóbbi számában megjelent Szoyka-beszélge- tést nézegették a kék-fehér játékosok és szurkolók. ■— Nini! — jegyezte meg valaki. — Cseh Matyi lőtte a legtöbb gólt az utolsó tíz Ferencváros—Hungária mérkőzésen! Cseh László is kezébe vette a cikket: — Hét gólt lőttem... De nehéz gólok voltak ezek! Nem akarok dicsekedni, de a Ferencváros védői rám vigyáztak mindig a legjobban a Hungária csatárai közül. Mondhatnám „pikkelnek“ rám. Emlékeztek még, milyen csatákat kellett vívnom Polgárral és Korányival ! Különösen Krónival... Dehát ez a Ferencváros—Hungária vetélkedésből folyik, mi is, ők is jobban összeszedjük magunkat a Ferencvárosmérkőzésre. Bevallom, nekem különösen örömet okoz, ha valami szép húzásom sikerül. Hát még ha a Ferencváros—Hungária mérkőzésen van ez! • — Szavaiból azt olvassuk ki — szóltunk közbe — hogy csak szép emlékei vannak a Ferencváros— Hungária mérkőzésekről! — No, ez nincs egészen így. Két tizenegyest rontottam már el a Ferencváros ellen. Ezt az idegesség rovására írom. Más mérkőzésen még alig rontottam tizenegyest, de a Ferencváros-meccseken a nagy tét súlya nehezedett rám. A másik Hungária-csatár, akit emleget a törzsasztal, Müller Wudi, aki szinte a Ferencváros „mumusa" lett. — Hogyan vált „mumussá"! — kérdeztük Müllertől.— Higgye el, szerencséből. A Ferencvárost régen ismertem, már Bécsben. Meg azt is tudtuk, hogy a magyar labdarúgásban az elsőszámú rangadó mindig a Ferencváros— Hungária mérkőzés. Amikor kis bécsi srác voltam, már akkor is figyelemmel kísértem a magyar bajnoki eredményeket... Budapestre kerültem s egyszer megkapott engem is az a láz, amely a Hungária-játékosokat és szurkolókat eltölti a Ferencvárossal szemben. Nem ment nekem jól a játék az első időben Budapesten. De aztán végre jó formába kerültem. Szerencsémre akkor, 1936. év őszén éppen a Ferencvárossal kerültünk össze. Jól játszottam és két gólt is lőttem. A szurkolók, akik előzőleg a kivégzésemet követelték, a vállukon vittek ki. Attól kezdve valahogyan mindig ment nekem a játék a Ferencváros ellen. Akármilyen rossz formában ia voltam előzőleg. — Most nem játszhat. Mit jósol a többieknek! — Ha a csatársorunk jól fog játszani, akkor egy góllal győzünk. Szerintem ugyanis a csatársorokon dől el a mérkőzés s ma a Hungária-onnan kívülről, az benn a pályán nem mindig az. Rossz szög, pattanó labdák, másirányú lendület és több esetleges kedvezőtlen körülmény arra készteti az embert, hogy lövés helyett társának adja a labdát. (— A vasárnapi nagy mérkőzésre visszatérve, érzése szerint, mi lesz az eredmény?) — Mi mindannyian győzni akarunk, de hiszen ez természetes. J Én is ferencvárosi győzelmet várok. Ha mégis kell valami eredményt mondanom, akkor a Hungária győzelmét tippelem ... Már csak azért is, mert csuda rosszul szoktam tippelni. A beszélgetés közben rajzoljuk őt. A Ferencváros játékosai körülötte állnak s figyelik a rajzot, valamint Horváth II. halk, szerény beszédét. Egyikük megjegyzi: — Azt hiszem, mindannyian örülnénk annak, ha Bandi vasárnap „bejátszaná“ magát a csapatba ... (D. L.) nak ez a sora jobb. A harmadik sorra kerülő játékos Turay József. Ugyanúgy, mint Müller, a Ferencváros—Hungária mérkőzéseken szokta elérni a legjobb formáját. — Mi ennek az oka .— Én a Ferencvárosból kerültem a Hungáriába. Ezt az ember nem tudja elfelejteni. Talán becsvágy ez, de elsősorban mindig a Ferencváros-mérkőzéseken játszottam úgy, hogy a végén majd összeestem a fáradtságtól. Mi, játékosok úgy érezzük, hogy szinte félévre való tekintélyt szerezhet az ember a Ferencváros—Hungária rangadókon. Ez a mérkőzés az első perctől az utolsóig való küzdelemn és ennek a mérkőzésnek az eredményét sokáig nem felejtik el az emberek. A Hungária — állítom a többi fiú nevében is — igen nagy akarással fog játszani vasárnap. Beszéltünk egy Hungária-szurkolóval is, aki az utolsó tíz mérkőzést látta. Vadnai Pál a neve. Jobbára, emlékszik a mérkőzések részleteire, mint maguk a játékosok. — Melyik rangadóra, emlékszik vissza a legszívesebben? — Arra, amelyiket 1933-ban játszottunk, ősszel. A Hungária a tizenkettedik helyen volt és a Hungária-szurkolók csak este, besötétedés után mertek az utcán mutatkozni. A ferencvárosiak a mérkőzés előtt arról ábrándoztak, hogy visszaadják a 11:2-t. Nos, Titkos góljával 1:0-ra győztünk... Ez is, meg a többi mérkőzés is mind azt mutatta, hogy a szurkolók szempontjából nincs reménytelen Ferencváros— Hungária mérkőzés. Ezen a játékosok az első perctől az utolsóig küzdenek. Most az 01101-0100 is minimális győzelmet várnak a Hungária-szurkolók. A NAGY TITOK Három játékos és egy szurkoló a Ferencváros-Hungária rangadókról . HE, JÉGHOKI- és SÍFELSZERELÉSEK CTDMNK1 CDNBT SZAKÜZLETÉBCN alKKIUH arllBtl »****"•«-« m mmr ■ (Bálviny-u. sarok) Tel.: 1802-62. Sárosi dr. már meggyógyult csak a kapus-kérdés izgatja meg a zöldfehéreket Csütörtöki számunkban beszámoltunk arról, hogy a Ferencváros Kiss, Sárosi dr. Horváth 11. belső hármast tervez , hogy kapusuk valószínűleg Ábrahám lesz. Az összeállítás tehát a következő lehet: Ábrahám — Szoyka dr„ Polgár — Hámori, Sárosi III., Pósa — Bíró II., Kiss, Sárosi dr„ Horváth II., Gyetvai. Csütörtök délután beszéltünk Tóth Lajos de. intézővel, aki ezt mondotta: — Kiszelyt, mi bevittük a sportszanatóriumba s ott jeges borogatásokat kap a fejére. Sárosi dr. ma mér bejött a hivatalába, ő meggyógyult s vasárnap a rendelkezésünkre áll. Csak az nem dőlt még el, hogy Abrahám lesz-e a kapusunk. Lehet az is, hogy Pálinkás. A kapuskérdésről Zuimény Lajos edzővel is beszélgettünk s ő ezt mondotta: — Pálinkás borogatja a sérülését. Most az a kérdés, hogy érez-e még fájdalmakat- Pénteken döntünk majd arról, hogy ki legyen a kapusunk. Az én véleményem az, hogy Pálinkást a sérülése akadályozza a kirúgásokban s sérülését esetleg egy vetődéssel csak súlyosbíthatja. Sokkal helyesebb, ha teljesen épkézláb embert teszünk a kapuba, tehát ezúttal ma inkább Ábrahamra szavazok. 3 Dani és a Hungária (meg néhány magyarázat) Bíró II. Mihállyal (a Dániel név csak a második keresztneve) ülünk az FTC vendéglőjében. Ezt mondjuk neki: — Dani, maga két évvel ezelőtt a Hungária ellen remekül játszott. Többízben átjátszotta névrokonát. Azóta azonban nemigen láttunk Biró II.-től jó játékot. Mi az oka ennek ! — Nagyon sok oka van ennek. Sérült is voltam, meg lelkileg is beteg voltam. Nagyon elment a kedvem a labdarúgástól. ..— Jó, jó, de minden elkedvetlenedésnek vége van egyszer ... — Szerkesztő úr! Ígérem is, hogy formába jövök! — Most hogyan állunk a formával! — Debrecenben éreztem, hogy elég jól megy a játék, a vezetők is dicsértek és utána való kedden BSzKRT-mérkőzésen kint Kelenföldön megsérültem. Ezt a sérülést még mindig érzem egy kicsit, de egész héten összeszorítom a fogam és azt mondom, hogy nincs semmi bajom. Vasárnap azután a mérkőzés után mindig úgy esem az öltözőpadra... De most már kezd elmúlni.... — Maga egyszer azt mondta, hogy szeret a nagy ellenfelek ellen játszani... — Igen. Ez így is van. A Hungária elleni mérkőzésen mindig futhat a szélső, nem úgy, mint a kiscsapatok ellen, amelyeket be szoktunk szorítani. Én szeretek frni... — Igen, de néha még a vonalon is túlfut. Miért! — Ez, tessék elhinni, a nagy lelkesedéstől van. A túlbuzgóságtól. Nem volna szabad ennyire lelkesednem. — Sokszor meg a mezőnyben csinál hibákat. Elpattan a labda .. . — Ezt is tudom. Többször előfordul, hogy az első percekben véletlenül elpattan tőlem a labda s ilyenkor a közönség morogni kezd. Ez nagyon befolyásol engem. Ilyenkor már nem merem olyan bátran átvenni a labdát. — Ha beadásra kerül a sor, szeret felnézni, hogy hová adja a labdát, vagy csak úgy érzés szerint adja be? — Nem, mindig felnézek, mindig megnézem, hogy ki áll jó helyzetben. Legtöbbször a középcsatárnak, vagy a balösszekötőnek szoktam beadnia labdát. — Előfordul, hogy megijed, ha a hátvéd megtámadja ? — Nem. Népi vagyok ijedős, még válogatott hátvédektől sem ijedek meg. — És hogyan állunk a lövésekkel? — Megmondom őszintén: nem nagyon merek lőni, különösen nem akkor, ha látom, hogy 2—5 csatártársam jó helyzetben van. Ez a bajom, tudom. De tessék elhinni, hogy a góllövésnél sokkal jobb érzés az, ha átmegyek az ellenfelemen s azután szépen begurítom a labdát s belüt valaki berúgja. Nem merek sokat kockáztatni. Debrecenben is baj volt ez. Haboztam s a mérkőzés végén két nagy helyzetet is elrontottam. Ha „észnél vagyok”, akkor mindkettő gól. Kedélyesen beszélgetünk, közben bee jönnek a zöld-fehérek többi játékosai a egyikük nevetve megjegyzi: — Mi az Dani? Már megint nyilatkozol? Biró IX. így szól: — Először is nem nyilatkozom, másodszor is a Szerkesztő úr kért fel egy kis beszélgetésre. Mi így szólunk Danihoz: — Nincs valami különleges mondanivalója ? — De igen. Most már megváltoztam a magánéletben. Van egy nőügyön jó barátom, Vida László, a volt kerékpáros bajnok. Ő vigyáz most rám. Megvallom, hogy éjszakáztam, mert túlságosan elkeseredtem. Saját kárán tanul az ember , én is rájöttem arra, hogy ez menynyit árt nekem. Most már vége ennek. Csütörtöktől kezdve minden héten fél 10 előtt fekszem le s szombaton is nagyon korán megyek moziba. A mostani nehéz szolgálatom miatt nem is lehet ez, másként. Minden nap reggel fél négykor kelek, mert hajnalban kell szolgálatra mennem. A 15-ös, vagy az 5-ös villamoskocsin dolgozom s délután kettőre végzek. Az edzési napokon még arra sincs időm, hogy megebédeljek. Mindig üres gyomorral jövök edzésre, természetesen ez sem jó. Most azonban az elnök úr megígérte, hogy könnyebb beosztást kapok. Nem tetszett észrevenni, hogy amióta rendesen élek, menynyire fokozódott a gyorsaságom ! Ha jön a fedezet, akkor 15—20 méterre előre rúgom a labdát s utána úgy elmegyek mellette, ahogyan akarok. Dani egy kicsit gondolkodik, majd így szól: — A célom az, hogy hamarosan olyan formába kerüljek, hogy mindenki meg legyen velem elégedve. Vasárnap a Hungária ellen igyekszem éppen úgy lekötni majd Biró I-et, ahogyan azt két éve tettem. Bíró II. — érzésünk szerint — őszintén beszélt s most már csak rajta áll, hogy beváltsa azt, amit ígér... Szabó Antal ezen a héten az edzésben „délelőttös" A rangadó előtt a Hungária egyik legérdekesebb alakja: Szabó Antal. Kapus, aki a rangadó előtti héten nem edzhet a csapatával. * Csütörtökön délelőtt kihalt még a hungária úti pálya. De egyszerre megjelenik a bejáratban Szabó Tóni, karját lóbálja és nagyon siet. Az öltözőben beszélgetünk vele. — Önállósította magát? Nem jár a Hungária edzésére ? — Sajnos, nincs időm. A múlt héten kaptam munkát a csepeli gyárban, akkor „délelőttös“ voltam. Ezen a héten azonban ,,délutános“ vagyok, nem edzhetek délután. ----Hogyan pótolja ezt? — Délelőttönkint vendégeskedem mindig más-más pályán. Hétfőn Csepelen edztem, kedden a Hungária úton, szerdán Soroksáron, ma megint itt, az MTK-pályán. Természetesen hiányoznak nekem, a csatárok, akik öt labdával egyszerre ostromolják a kapust az edzéseken, de az „önálló edzéseken“ is jó munkát végzek. Tornagyakorlatokat végzek, aztán mindig akad valaki, aki szívesen lő kapura. Soroksáron haza kellett szaladnom még egy labdáért. Megyünk kifelé a pályára. Szabó érdeklődik Rácz Gézától, az MTK- pálya egyik felügyelőjétől, hogy mi volt a szerdai edzésen. — Hogyan védett Andrási? Szabót veetélytársa, érdekli. Így, látszik, a Hungária elérte a célját, van már valaki, aki sarkalja Szabót. Mondjuk is, hogy vasárnap az edzőmérkőzésen Szabó remekül védett. Büszkén válaszol: — Már meg kellett mutatnom a gyerekeknek! — No és mi lesz a Ferencváros Hungária rangadón? — A csatársorunktól függ minden, így együtt még soha sem volt a Hungária védelme. Minden kapusnak kívánom, hogy olyan jó hátvédek játszanak előtte, mint Kis és Biró. Sok függ attól, hogy a védőink betartsák az utasításokat és vigyázzanak arra, akire ráállítottuk őket. Hogy én kit ajánlok a fedezetek és a hátvédek figyelmébe ? Elsősorban Kiszelyt, mert neki rettenetes bombái vannak. Aztán Sárosi dr-t, Jakabot (ha játszik), no meg Gyetvait. A Fradi ellen aztán még külön kell vigyáznom Sárosi III-ra, ő a fedezetsorból gyakran ereszt meg olyan bombát, hogy kapus legyen a talpán, aki kifogja. Szabó most abbahagyja a beszélgetést és megkezdi az edzést. A szokásos gimnasztikai gyakorlatokat végzi. Hallatlanul ruganyos ez a fiú. Rácz Géza rugdal kapura neki, aztán még három takarító is odaáll Szabó kapujához. Rúgják, dobják a labdát. Szabó nagyszerűen véd. Egy óra múlva siet öltözni. Megy Csejjeire, „délutánosnak".