Nemzeti Sport, 1941. október (33. évfolyam, 191-212. szám)

1941-10-02 / 191. szám

Csütörtök, 1941 október 2. SporT LapsxwyJU: A Magyarság szeptember 30-i számának sportrovatában a vasár­napi MÁVAG—Elektromos mérkő­zéssel kapcsolatban a következőket olvastuk: *A sportlapok által feldicsért WM-rendszer, amelyet eddig nem szívesen játszott az Elektromos, az ő esetében kudarccal végződött. Pe­dig győznie kellett volna az Elek­tromosnak, hiszen már minden ma­gyarországi csapat (a sportlapok szerint!!)­­ áttért az őáltaluk egyedül üdvözítőnek ismert WM- rendszerre. De az Elektromos ebben a rendszerben nem győzött, sőt sokkal rosszabb játékot mutatott, mint eddig bármikor.“ Ezzel a halmozott fogalomzavar­ral kapcsolatban néhány időszerű kérdés merülhet fel: Ha az Elektromos „nem szíve­sen" játsza a WM-rendszert, akkor miért játssza egyáltalán? A WM- rendszert sem a játékszabályok, sem a szövetség egyetlen szabálya sem írja elő. Miért kellett volna győznie az Elektromosnak, csak azért, mert áttért a WM-rendszerre ? A cikkíró valóban azt hiszi, hogy aki WM- rendszerben játszik, az már okvet­len győz is ? Várjon miért felejtette el megírni a cikkíró, hogy a MA­VAG — a győztes csapat — szintén WM- rendszerben játszott?! * A Pest szeptember 29.-i számának sportrovatában a MÁVAG—Elektro­mos mérkőzésről szóló tudósításában olvastuk: ,yAz Elektromosok ismét kísérle­teztek a náluk egyszer már csúfo­san megbukott védekező rendszerrel s most sem volt nagyobb szerencsé­jük, mert a védekezésben már jár­tasabb MÁVAG Nagy és Gál gól­jaival az első félórában eldöntötte a csatát.“­­Nem vette észre várjon a Pest cikkírója, hogy milyen nagyszerű ajánlólevelet állított ki a WM-rend­­szerről, amikor azt írta, hogy a vé­dekező MÁVAG már az első félórá­ban két gólt rúgott. Milyen nagy­szerű lehet az a rendszer, amelyben védekezéssel is két gólt lehet rúgni félóra alatt és közben egyet sem kapni! ?• A Pest október 1.-i számában ol­vastuk az alábbi sorokat: ,yán Elektromosok balesete figyel­meztetheti a futballcsapatokat arra, hogy a futballban mégsem lehet mindent egy kaptafára húzni..." Ha a cikkíró még nem tudná, a játékszabályok soha elő nem írták és most sem írják elő, hogyan álljon fel a csapat. Az egyedüli — nagyjá­ban — helyhez kötött játékos a kapus. A régi lesszabály idején a feláll­ás ez volt: két hátvéd, három fedezet, öt csatár. Az új lesszabály folytán ez a felállás a vonalakban megváltozott: három hátvéd, két fedezet, két összekötőcsatár, három előretolt csatár. Gondolt volna-e vár­jon a cikkíró a régi lesszabály ide­jén arra, h­ogy „egy kaptafának“ minősítette volna a kéthátvédes, há­­romfedezetes felállást?! Olyan kap­tafának, amit nem lehet minden csapat játékára ráhúzni?! De tovább is megy a Pest cikk­írója, amikor megállapítja: „Az Elektromosok támadó magyar futballal bejutottak a Szent István Kupa döntőjébe..." Halkan megkérdezzük: 1. Várjon miért volt támadóbb az a rendszer, amelyikben a szélsőfede­­zet a szélsőt fogja? 2. És miért volt az a régi rend­szer magyar, holott azt is az ango­lok találták ki és mi csak tőlük má­soltuk le?! 3. És milyen futballt játszik vár­jon a Ferencváros, a WMFC, a Sze­ged, a Szolnok, az Újpest, a Gamma, a SalRTC, a Kolozsvár, a DiMAVAG, az Újvidék, a Lampert, a Kispest és az SzVSE, amely szintén három hát­véddel és két fedezettel játszik? Ezek nem magyar futballt játsza­nak? Csabai kihagyta a szerdai edzést, vasárnap is aligha játszhat A Szolnoki MÁV szerdán délután ren­des kétkapus edzését tartotta. Az ellen­fél most is a BL-csapat volt. Az edzés­­ről csak Csabai hiányzott. Móré edző mondotta: " Csabai húzódása igen komoly s­­ztért nem vehet részt az edzésen. Azt hi­szem, vasárnap az SzVSE ellen sem tud ,Horváth és Kispéter ellenben kint volt s mindketten kijelentették, hogy vasár­nap vállalják a játékot. A 2x45 perces játékban az A­-csapat könnyen győzött 5:0 arányban. Két-két gólt szerzett Kol­­láth és Nagy, egyet pedig Szántó. Csa­bait Sárkány III helyettesítette s való­színűleg vasárnap is ő lesz a jobbhát­véd­ Az összeállítás kérdésében a végső szót a pénteki edzés után mondja ki Móré edző. VIGYÁZZ­­ A ,,VIGYAZZ"-RAI c/t fáié íme­rető ne bunl&kodjék ! cl partjelző ne írni/illá fi ! Qlem kell csípőre tenni a kezet, ha a közömét/ tüntet! Jiaf outi a Jlampart-pályánaL Fejezetek a JT oktatóelőadásáról „Uraim, ha nem saját szemem­mel látom, amit tegnap láttam, el sem hittem volna, hogy még ilyen játékvezető is létezik az új JT-kor­­szakban. Támadás megy az egyik kapura. A kapus a labdára vetődik, a csatár belerúg a földön fekvő ka­pusba s a kapus megsérül. A játék­vezető sípol. A kapus megindul a kapuja felé, a hátvéd nekikészülő­­dik a szabadrúgásnak. A játék­vezető azonban int, hogy ő nem szabadot ítélt. Mit gondolnak az urak,amit ítélt? Ne is törjék a fe­jüket, úgy sem találják ki. Oda­ment a kapushoz, azt mondta neki, vegye kézbe a labdát és rúgja ki. — Melyik pályán volt ez? — hangzik a kérdés. — A KTC-pályán. Mindjárt mondtam is Égner Kálmánnak, aki­nek a társaságában néztem a mér­kőzést: „Gyerünk innen gyorsan, mert ha még tovább nézzük ezt a mérkőzést, annyi esetet szedek ösz­­sze, hogy két hétig sem tudom el­magyarázni őket." (A JT oktatóelőadásán vagyunk. Vághy Kálmán boncolgatja a játék­vezetők népes gyülekezete előtt a fenti módon az elmúlt vasárnap ér­dekesebb játékvezető­ eseteit.) — Elmondom különben az előbb említett játékvezetőnek még egy „bölcs" ítéletét: Szögletrúgást hajt végre az egyik játékos. Ez szabá­lyosan meg is történik, de rúgás közben a játékos véletlenül a kö­nyökével feldönti a zászlót. A játék­vezető szabálytalannak minősíti a szögletet és ráparancsol a játékosra, hogy állítsa fel újra a zászlót és is­mételje meg a szögletet. A laza, homokos talajban ez természetesen nem sikerült. Végre a játékos oda­int egy labdaszedő gyereket: „öcsém, fogd csak meg egy kicsit ezt a zászlót" — mondja neki. A gyerek tartja a zászlót, a játékos berúgja a szögletet. Ezt már szabá­lyosnak ismerte el a játékvezető. Nagy derültség a teremben. — Az urak nevetnek — mondja Vághy —, én azonban sírni szeret­nék. Mondanom sem kell, hogy az ilyen játékvezetőt félretoljuk, mert tönkreteszi minden munkánkat. Képzeljék el az urak, hogy ezeket az ítéleteket a közönség köréből senki sem kifogásolta. Szerencsére csak kevesen voltak. Mi lesz, ha legközelebb ezen a pályán egy jó játékvzető fog működni? Bizonyá­ra minden ítéletét helytelennek fog­ja minősíteni a közönség. A legke­vesebb, hogy ezt a játtékvezetőt új vizsgára fogjuk utasítani! — Komoly, nagy mérkőzésen tör­tént az alábbi eset: A 16-oson belül folyik a játék, a játékvezető a védő csapat részéről valami szabályta­lanságot lát. Fütyül. Aztán látszik rajta, hogy maga is megijed attól a gondolattól, hogy most már 11-est kell ítélnie, holott a védő nem olyan szabálytalanságot csinált, amelyért 11-es jár. Egyszerűen el­hamarkodottan ítélt. Mit gondolnak az urak, mit sütött ki, miközben odafutott az eset színhelyére és mit ítélt 11-es helyett? — Közvetett szabadrúgást — hangzik a közbeszólás. — Ez is helyes lett volna, mert az eset valóban olyan volt, hogy leg­feljebb közvetett szabadrúgás járt érte. A játékvezető azonban, sza­badrúgást ítélt — a támadó csapat ellen. Tehát a vétlen fél ellen! Uraim! Tévedni játékvezetői dolog. Ha tévedtünk és mindjárt rájöt­tünk, akkor tévedésünket ne sú­lyosbítsuk újabb téves ítélettel. Le­gyünk férfiak és valljuk be a téve­dést. Ez a játékvezető akkor ítélt volna a leghelyesebben az adott esetben, ha odamegy és játékvezető­labdával hozza újra játékba a lab­dát. Amit ő csinált, az diplomácia és már nem egyszer megmondot­tam, hogy a diplomata-játékvezető­ket nem tűröm! — A játékvezetőlabdával kap­csolatban jut eszembe, hogy ilyen esetben az urak nem tartják be az előírást, amely úgy szól, hogy a játékosoknak két méternél közelebb nem szabad lenniök a labdához. Ezt a kétméteres kört okvetlen meg kell csinálni, mert különben feldön­tik a játékvezetőt. Amikor a játé­kosok szabályosan a kétméteres körön állnak, akkor a játékvezető egyszerean oldalt lép és beejti a kör közepére a labdát. Ehelyett megint azt láttam, hogy sok helyen nem volt meg a kétméteres kör és az ejtés után a játékvezetőt lökdös­­­ték, taszigálták. Az egyik pályán azt is láttam, hogy a játékos az ej­­j­tett labdába belerúgott, mielőtt az földet ért volna és erre a játék­vezető megismételte a dobást... — Helyesen ítélt — szól közbe Moldoványi —, mert az új szabá­lyok így rendelkeznek. — Akkor vissza az egész! Most én tévedtem, — mondja mosolyogva Vághy. — Én bizony azt hittem, hogy szabadot kellett volna ítélnie. — Legyen a játékvezető gyors és határozott. Az egyik mérkőzésen ítél valamit a játékvezető, aztán lassú, komótos léptekkel megindul a szín­hely felé , 40 méterről. Kínos má­sodpercek telnek el. 20 méternél már a játékvezető is érzi, hogy kí­nos a dolog és futni kezd. Már előbb is futhatott volna. Egy másodper­cet sem szabad feleslegesen ellopni a játékból. No meg szaladjon azért is, hogy a közönség ne érjen rá gondolkodni: helyesen ítélt-e a já­tékvezető, avagy sem. — Ne éljünk vissza a vigyázzba­­állítással. Csak akkor állítsuk vi­­gyázzba a játékost, ha olyasvala­mit csinált, amely miatt úgy akar­juk figyelmeztetni, hogy azt a kö­zönség is lássa. Ám, ha minden apró-cseprő dologért merev vigyázz­­ba állítjuk a játékost, az visszaélés a joggal, az már basáskodás. Ne fe­ledjük el azt sem, hogy a játékos mérkőzés közben ideges, tehát ne állítsuk hosszús másodpercekre vi­­gyászba, ne tartsunk neki hosszú szónoklatot! Ezt unja a játékos, de anja a közönség is. Láttam já­tékvezetőt, aki csípőre tette a ke­zét, miközben a közönség tüntetett ellene. Ez rossz szokás uraim! Szok­junk le róla. — A Lamport—Kispest mérkőzé­sen történt, hogy az egyik kispesti játékos a félvonal tájékán a labdá­ra lépett és elesett. Senki sem volt a közelében, tehát szándékos sérü­lésről szó sem lehetett. A labdával a Lampart támadásba lendült, a já­tékvezető azonban fütyült és oda­ment megnézni, mi van a játékossal. Helyesen cselekedett-e a játék­vezető, vagy sem? Egy hang: Helyesen, mert a sé­rülés súlyosnak látszott... — Nem helyesen, mert a Lam­part nem volt vétkes a sérülésben. Hagynia kellett volna befejeződni a támadást és aztán megnézni, hogy mi van a játékossal. Ilyen véletlen sérülés miatt nem szabad hátrány­ba hozni a vétlen csapatot. Emlé­kezzenek csak az urak Rubint ese­tére a híres Újpest—DiMAVAG mérkőzésen, ahol az történt, hogy egy diósgyőri játékos az Újpest támadása közben összeesett, anél­kül, hogy bárki a közelében lett volna. Ha Rubint megállította vol­na a támadást, az hiba lett volna. Helyes, ha játékvezető ember­barát. Helyes volt, hogy Návay se­gített kivinni a sérült Erdőst a Ferencváros—Lampart mérkőzésen. Helyesen csinálta Fedől is, hogy az ifjúsági döntőn a sérült játékoshoz sietett, de az már nem volt helyes, hogy tíz percig ő maga ápolgatta és így hosszú időre megszakította a játékot. Viszont helytelen az is, ha a játékvezető érzéketlen. Az egyik mérkőzésen megsérült egy játékos, befutott a gyúró, edző, ápolgatták a játékost, a játékvezető viszont tovább engedte a játékot és az akció lezajlása után sem ment oda, hogy megnézze, mi történt. Holott neki látnia is kellett volna a sérü­lést, hiszen a játékvezető-jelentés­ben is le kellett volna írnia, hogyan is történt az eset. A játékvezető döntő tanú a fegyelmi bizottság előtt, de döntő tanú a polgári bíró­ság előtt is, ha netán az ügy oda­kerülne, mint a csillaghegyi sérülés esetében is. —■ Uraim! A játékvezető-jelenté­sekkel általában bajok vannak. Már több mérkőzés lezajlott a Halom­­utcában, de még egyetlen jelentés­ben sem olvastam, hogy a halom­utcai pályán a közönség elhelyezése szabálytalan. Vasárnap láttam, hogy a közönség két méterre áll a kapuk mögött. Szegény Szabó Tónit a ka­puja mögött elhelyezkedett kispesti nézők állandóan zavarták, szidal­mazták. Hogyan lehet tűrni az ilyesmit ? Én már jelentettem az MLSz-nek, hogy utasítsa a Lam­part­ot más megoldásra. A NB I-mérkőzésen történt az is, hogy a játékvezető elkezdte magya­rázni az ítéletét kifogásoló közön­ségnek, hogy ő helyesen ítélt, mert... Uraim! A játékvezető ne magyaráz­zon és ne vitázzon kifelé. Legyen a játékvezető a nézőtér felé süket, a játéktéren azonban éber. Egy közbeszólás: — A III. kerületi pályán történt, hogy a kapus kifutott a 16-oson kí­vülre és elkapta a csatár lábát. A játékvezető fütyült. A csatár fel­ugrott és gólt lőtt. A közönség kiabált, hogy a játékv­ezető miért adta meg a gólt. Ezt csak meg kell magyarázni a közönségnek... — Semmit sem kell megmagya­rázni — mondja Vághy — ez min­dig reménytelen ügy. A közönség nem azért kiabál, mert nem tudja a szabályt, hanem azért, mert a be­lépőjegyével jogot szerzett a kiabá­lásra. A játékvezetőnek az a fel­adata, hogy ne engedje megfélem­líteni magát és a vendégcsapat já­tékosait a közönség esetleges ter­rorjától. Lehetőleg ki kell küszöböl­nünk, hogy olyan nagy legyen a sa­ját pálya előnye és ezt legjobban akkor csináljuk, ha bátran merünk ítélni a hazai csapat ellen is, ha a helyzet olyan. — Megtörtént a következő eset: a Törekvés—ÚTE Magyar Kupa­mérkőzést négy perccel hamarabb fújta le a játékvezető. Ilyen esetnek nem szabad előfordulnia! Hibát kö­vetett el a partjelző is, amikor nem figyelmeztette mindjárt a játék­vezetőt a tévedésére. Ha emiatt a mérkőzést megsemmisíti a szövetség, a játékvezető és a partjelző súlyo­san fog bűnhődni. — Rossz napok várnak a sunyitó partjelzőkre. A Lampart—Kispest mérkőzésen megtörtént az, hogy a Lampart-hátvéd kirúgta a labdát szögletre. A partjelző előbb intette is a szögletet, de amikor észrevette, hogy a játékvezető nem biztos a dolgában és nem látta az ö intését, akkor úgy tett, mintha nem intett 3 I végtelen út Rendezte Rolf Hanten ZA83AH LEANDER Hans stüwe Siegfried Breuer Eva immer manni A bécsi forradalom vihara Egii nagy énekesnő története URBKIfl volna. Amikor a játékvezető feléje pislogott, akkor — hallgatott. 30 kínos másodperc telt el, míg végre a játékvezető — kirúgást ítélt. — A MÁVAG—Elektromos mér­kőzésen éppen előttem zajlott le egy lesállás, amelyet a partjelző nem intett be és ebből az akcióból gólt rúgott a MÁVAG. Súlyos hiba! A partjelzőnek látnia kellett a lesz * Vége az előadásnak. Oszlik a Já­tékvezetők gárdája. Egy fiatal já­tékvezető mondja: — Többet tanultam ma este, mint­ a tanfolyamon... Beszélgetés Kemény Tiborral Palatínusról és Turay H-ről, a Gammáról és arról, hogy vasárnap esetleg ő játszik középcsatárt a Lampart ellen Kemény Tibor, a Gamma PC váloga­tott játékosa vasárnap Érsekújvárott játszott a Gamma tartalékcsapatában. Keménnyel együtt játszott Palatínus is, a budaiak új középcsatára. Palatínust a Gamma azért vásárolta meg, hogy vele végre megoldja a csapat középcsatár­­gondját. Ismeretes, hogy Palatínust ta­vasszal térdsérüléssel megoperálták és a játékos csak néhány héttel ezelőtt kezd­te el az edzéseit. Azóta mindenki várja a Gammában, hogy mikor lehet Palatí­nust betenni a csapatba. Kemény Tibor­ral beszélgettünk erről a kérdésről, hi­szen Palatínus vasárnap őmellette ját­szott. — Vasárnap nagyon figyeltem, hogy Palatínus hogyan mozog — mondta Ke­mény Tibi. — Palatínus sokat javult. Most már nem olyan merev és szögletes a játéka. Ez természetes is, hiszen játék­ról játékra mindjobban belejön. — Vasárnap a Lampart ellen beállí­taná Palatínust a csapatba? — kérdez­tük. Kemény Tibor azonnal válaszolt. — Szó sem lehet arról, hogy Palatí­nust a vezetőség már most vasárnap be­tegye a csapatba — mondta Kemény. — Elsősorban a játékos szempontjából nem szabad megkockáztatni a Lampart elleni játékát. Palatínus — megfigyeltem — még nem meri teljesen használni az ope­rált lábát. Amikor — futballistanyelven szólva — komplikált rúgást kell végez­nie, akkor bizony ezt nem meri még csinálni. Az idő előtti játéka csak vissza­vetné Palatínust abban, hogy hamarosan formába jöjjön. Kemény Tibor szakértelmében nyugod­tan lehet bízni. De a játékos máris to­vább beszélt.­­ Pedig nagyon fontos volna, hogy Palatínus minél előbb játsszék a csa­patban. Érsekújváron néhány olyan re­­mek dolgot csinált, hogy a legjobb Pa­latínust idézte a néző emlékezetébe — folytatta elragadtatással Kemény. — Meg aztán azért is fontos volna már Palatínus játéka, mert Turay II — úgy látszik — teljesen elvesztette az önbi­zalmát. Érdekes fiú a kis ,,Suttyó“. Más játékos, amikor valakit a „nyakára“ hoznak, akkor azt igyekszik megmu­tatni, hogy az új játékos nem jobb nála. Ezért aztán teljes erővel azon van, hogy ezt megmutassa. Turay Banditól is ezt vártam. Nem ezt csinálja. Telje­sen feladta a harcot, ahelyett, hogy igyekeznék megmutatni azt, hogy őrá igenis szüksége van a csapatnak. Kár, mert a jó formában lévő Turay II-t minden csapat tudná használni. A sokat tapasztalt játékossal ezután a Gamma mostani csapatáról beszéltünk. Hogyan látja a régi válogatott játékos az új Gammát. — Jánosy Béla komoly munkát végzett nagyon rövid idő alatt — mondta meg­gondoltan Kemény Tibor. — Nem lehet összehasonlítani hogy mennyivel komo­lyabb együttes az új Gamma! Az új já­­tékesők már kezdenek beleszokni az új feladatukba. Nem mondom, eleinte csi­korgott még a gépezet, de most már mind ritkábban hagy ki. — Kit tart nyereségnek az új játéko­sok közül a régiekkel szemben — kér­deztük Kemény Tibort. — Senkit sem szeretnék megbántani, ezért talán nem hasonlítok össze senkit sem az újak közül a régiekkel — mond­ta Kemény. — Nagy nyereségnek tar­­tom azonban az FTC-ből hozzánk került Os­váth Bandit, ás a­játéka kínt­ói tartalmat ad a csatársorunknak. Pedig Bandi még mindig nem nyújtja azt, amit tud. Tóth Gyula is jobb játékos, mint amennyit eddig nálunk mutatott. — Véleménye szerint ki jobb, Magda vagy Király? — Egészen egyforma képességű a két játékos — felelte Kemény. — Magda jobban a földön tartja a labdát, jobban passzol. Királynak a munkabírása, lel­kesedése és a védelemben, való nagyobb közreműködés az előnye Magdával szem­ben. Végeredményben érzés dolga, hogy ki játsszék a csapatban. Most egy meglepetést tartogatunk Ke­­mény Tibor számára. Sós Károly, a Gamma edzője ugyanis titokban­­azzal a gondolattal foglalkozik, hogy amíg Pa­latínus nem játszhat a csapatban, addig Kemény Tibor lesz a Gamma középcsa­tára. Eláruljuk neki e tervet. — Hallottam már erről én is, — ván kiszólta Kemény Tibor. — Nem is olyan nagy meglepetés ez a számomra. Amióta a Gammában vagyok, nemcsak balszél­sőt, hanem hátvédet, fedezetet és ösz­­szekötőt is játszottam már. — Vállalná a középcsatár szerepét? — Ha a vezetőség azt mondja, hogy nekem kell középcsatárt játszanom, akkor biztosan így kívánja a csapat érdeke, ön pedig mindennél fontosabb, — mondta nyugodtan a játékos. — Fontosabb an­nál, hogy játszottam-e már valamikor középcsatárt, vagy sem. Ha beállítanak középcsatárnak, akkor minden erőmmel azon leszek, hogy a csapatnak használ­­jak a játékommal. Mindentől függetle­nül, nyugodtan vállalnám a játékot, mert a tartalékcsapatban sokszor játszottam már középcsatárt. Végül még egy kérdést tettünk fel Keménynek. — Milyen eredményt vár vasárnap a Lampart ellen? — A két csapat között tudás dolgában a­ Lampart felett vagyunk, — válaszolta Kemény. — Nem is olyan régen a Magyar Kupáért játszottunk is már a Lampart­­tal és akkor 4:1-re vertük őket. Igaz, hogy azóta a Lampart is sokat javult. Remélem, hogy a SalBTC elleni elbiza­­kodottság jó intő példa lesz a fiúknak arra nézve, hogy nem lehet senkit sem félvállról venni. A Lampart a kisméretű halom utcai pályán nagyon komoly ellen­fél lesz. Ha azonban nálunk mindenki komolyan veszi a kötelességét, akkor biz­tosan kell győznünk. Nagyváradon Molnár, Domján és Kovács II még mindig Sch­i­t mind a hárman kihagyták a keddi ed­zést. Domjánnak a KAC ellen szenvedett sérülése újult ki. Combsebe felrepedt, Molnár húzódással bajlódik, Kovács II- nek még mindig erősen dagadt a boká­ja. A WMFC ellen mindhármuk játéka bizonytalan. Csütörtökön a második csa­patával játszik a NAC, pénteken pedig erőnléti edzés zárja le a készülődést. Az összeállítás kérdésében csak pénteken este dönt a vezetőség. Szaller a sérülése miatt hiányzott a HAC-ból a Ganz elleni Magyar Kupa mérkőzésen.

Next