Nemzeti Sport, 1943. szeptember (35. évfolyam, 171-191. szám)

1943-09-28 / 190. szám

Minden m­egág tímaexa, talp­köve a tiszta erkölce Ha azért a magunk fogyat­­kozásait megismerjük előbb, könnyebben az orvosságot is föllelhetjük azután. (Zrínyi Miklós) Az NB II és III vasárnapi fordulójának részletes eredményei, táblázatokkal Harangozó vezeti az Újpest-Nagyvá­rad rangadót Kiss M. Ernő a Kispest-Ferencváros mérkőzést A JT-ben hétfőn­­, következőkép­pen készítették el a játékvezetőkül­­dést a vasárnapi fordulóra. Elektromos.—SalBTC: Mann Aurél (Pósa, Ott). • Újpest—Nagyváradi AC: Haran­gozó (Bihari, Porkoláb). Kolozsvári AC—Szegedi VSE: K. Nagy Pál (Péter, Harasztosi). DiMAVAG—BSzKRT: Kékesi (partjelzők Északról). Kispest—Ferencváros: Kiss M. Ernő (Gerle­, Mocsári). Gamma—Szolnok: Pusztai (Ágos­ton I, Mátrai). Debreceni VSC—Csepel: Székely A. (partjelzők Keletről). Újvidék—Vasas: Tass (partjelzők Délről). NB II. osztály M. Attila—REAC: Welser. — NSE— Kolozsvári M­A V: Takács. — KVSC— Bethlen GSE: Hires (Benedek. Gyer­­ttyai). — Törekvés—Marosvásárhelyi SE: Ujvári A. (Harbály, Kalotai). — MNMK —SzAC: Polareczky. — Hungária—BVSC: Pozsonyi (Korpics, Pőcze) — K. Bástya —Székelyföldi MÁV: Csath, ETO—Tokod: Moldoványi. — M. Pa­mut—FSC: Boros G. (Karácsonyi, Har­gitai) — KAC—DVSC: Halácsi, Felvi­dék. — ABAK-Pápai PSC: Sós K., Bpest. — Haladás—Szombathelyi FC: Szi­geti, Bpest. — SVSE-MÁVAG: Deák, Közép — Érsekújvár—URAK: Rozsnyai, Alföld. — Kaposvári RÁC—Tatabánya: Keményvári. Közép B. Törekvés—Topolya: Nagy Zs. dr. Felsőtisza. — HTVE—Ganz: Szabó J., Bácska. — Óbecse—Fegyvergyár: Emődi. — OTE III kér—WSC: Liliom. Alföld (Fogarasi, Hamvas) — UTC—SzVAK: Virág. Közép. — Ujverbász—Makói Vas­utas: Rudas F., Bpest. — SzAK—Z. Da­­nuvia: Boros. Kőrösvidék. Cs. MOVE—PTSC: Körösi. Északdunán­­túl (Endrefi. Seregi) — Gázgyár—Rusj: Latorczai (Sásdi. Székelyhídi) — Test­vériség—Munkácsi LE: Szőke II (Kácsor. Kophazi). — DVITK—Pereces: Bankó, Bpest. — KRAC—Miskolci VSC: Istvánfi, Bpest. — D. Magyarság—Losonci AFC: Varjas E., Északdunántúl. — UAC— Saly SE: Skultéty. Tartalék játékvezetők: Evetrédi, Kávai USHSSIZS&tromn Az NB III - ba való feljutás és a kiesés kérdésében is dönt október 13-án az Országos Tanács Október 3-án délelőtt 9 órakor ülést tart a Labdarúgó Szövetség or­szágos tanácsa. A tárgysorozat né­hány érdekes műsorszámot említ, így a kapitányi jelentés fog elhang­zani az északi mérkőzésekről. Fon­­tos tárgysorozati szám lesz az amatőrszabályzat ügye A döntést azután az MLSz a felsőbb sporthatóságnak fogja jelenteni. Meg­ejtik a kerületi elnökök választását is. Úgy hírlik, hogy csak egy kerü­letben lesz változás: a lemondott Szűcs Elemér (erdélyrészi kerület) helyébe a jelenlegi ügyvezetőt, Ador­ján Ödönt ajánlják. Választás alá kerül még az országos titkárok sze­mélye, a háznagy, az országos orvo­sok és az országos ügyészek szemé­lye. Tárgyalni fogják a Ferencváros fellebbezését, a 24 filléres szövetségi részesedés és a BVSC fellebbezését Béres András leigazolása tárgyában­ A tanácsülés egyik legfontosabb műsorszáma lesz az 1943/44. év végén az NB Ill­ből való kiesés és az 1944/45. évre az NB Ill-ba való feljutás szabályozása. A fontos és hatalmas tárgysoro­zatú tanácsülést megelőzőleg októ­ber 2-án a kerületi­ megbízottak és az NB III-as ügyvezető kerületek egyes­bírói megbeszélést tartanak az MLSz­­ben. Hazaérkezett a magyar teniszválogatott Tegnap a délelőtti órákban haza­érkezett a magyar teniszválogatott a­ budaörsi repülőtérre. A repülő­téren az OSK képviseletében Arató Géza, az OSK helyettes vezetője és a­ szövetség elnöksége várta a csa­patot. Legelőször Asbóth mosolygós képe jelenik meg, majd Vásárhelyi Jenővel, a hivatalos kísérővel együtt a többiek is sorban előtűnnek a re­pülőgépből. Arató Géza rövid be­szédben köszöntötte az idegen földön győztes válogatottakat, majd el­beszélgetett a játékosokkal. — Nagyszerű dolgunk volt Zág­rábban — mondják egyhangúlag a játékosok. — A közönség is a leg­nagyobb rokonszenvvel fogadott minket. Igazán csak a legjobbakat mondhatjuk zágrábi utunkról. Asbóthnak még külön van meg­jegyeznivalója: — Mitics sokkal jobb volt vasár­nap, mint ellenem bármikor. Most nagyon akart is játszani. Egyálta­lán nem volt olyan könnyű az a győ­zelem, mint az eredményből látszik. NB III. osztály MÁTRAVIDÉKI CSOPORT Fálfalvi BOSE—BVSE 3:0 (2:0) Rákos. Vezette: vitéz Kalotay. PBOSE: Elek — Nagy, Márkus — Schrenk, Bozó, Mocsányi — Ferencz, Gyulavári Huszár II, Borzsik, Huszár III BVSE: Wégner — Lőrincz II, Monda — Kiss, Dénes, Lovász — Virág I, Virág II, Vol­na, Lőrincz I, Horváth. A lelkes vendégcsapat jobb csatársorá­val megérdemelten győz. Góllövő: Gyula­vári (2) és Huszár II. Lovászt kiállí­tották. A NAC ma a legjobb magyar csapat ! Megállapítások a bajnokcsapat és a „bajnokjelölt" mérkő­zése után Írta: Kompóti-Kléber Gábor Nagy napja volt vasárnap Nagy­váradnak. A „nagy nap“ kifejezésen azt kell érteni, hogy a magyar baj­nokcsapat, a Csepel látogatott el a városba s hogy a NAC-nak ismét sikerült a csepelieket legyőzni. Ez a győzelem olyan meggyőző volt, hogy a legelfogultabb csepeli sem tudott a mérkőzés után kifogást találni. Tartsunk azonban sorrendet, MINT A LEGJOBB HUNGÁRIA... A mérkőzésről már beszámoltunk. Azt is megírtuk, hogy* a NAC győ­zelme megérdemelt volt. Most itt valahogyan azt szeretnénk megírni, hogy milyen is a nagyváradi csapat. Elöljáróban talán állapítsuk meg azt, hogy a Nagyváradi AC jelenleg a leg­jobb magyar együttes. Nagy szó ez, de a nagyváradi gárda ezt a jelzőt teljes mértékben meg­érdemli a vasárnapi győzelme után. A nagyváradi együttesnek jelen­leg nincs gyenge pontja. Tökéletesen kiegyensúlyozott együt­tes. Nem lehet eldönteni, hogy a­ vé­delem, vagy a támadósor, avagy pe­dig a fedezetsor-e a legjobb része a csapatnak. Valam­ikor a nagyváradiak amiatt keseregtek, hogy övék ugyan a leg­jobb magyar támadósor, de mégsem nyerhetnek bajnokságot, mert gyen­ge a védelmük. Ma Nagyváradon minden szurkoló boldogan dörzsöli a kezét és mondja: — Olyan védelmünk van, hogy csatár legyen az, aki nekünk gólt tud rúgni! Ha költő lennék, akkor talán vers­ben tudnám megénekelni a váradi csapat játékát, így azonban csak annyit tudok írni erről a csapatról, hogy tudása a fénykorabeli Hungá­riát juttatta eszembe. Ragyogó testcselek, tökéletesen el­gondolt és keresztülvitt váltások az egyes csapatrészek és játékosok kö­zött, villámgyors keresztülvitele az elgondolásoknak és tökéletes bánni­­tudás a labdával. Nehezebb ezt le­írni, mint amilyen tökéletesen csi­nálják mindezt a váradi labdarúgók. Olyan formában van most a NAC, hogy a játéka mindig eseményt je­lent. DE... A legjobb Hungáriához hasonlítot­tam a NAC-ot. Azt hiszem, nem té­vedtem. Mindenben hasonlít a volt kék­fehér csapathoz. A könnyelmű­ségben is. Mert ebből az „erényből" is jóadag van a váradiakban. Amikor már 2:0-ra vezettek, akkor a NAC arra fektette a fősúlyt, hogy „etesse“ a csepelieket. Ezt a kifejezést a fut­ballban akkor használják, amikor az egyik csapatnak nagyon megy a já­ték és ebben a tudatban bosszantani igyekszik fölényeskedő játékkal az ellenfelet, így volt ez Váradon is. Amikor aztán a csepeliek 2:1-re ja­vítottak, akkor a NAC ismét bele­feküdt és gyorsan megszerezte a harmadik gólt. Aztán­­ megint csak játszadoztak. Ez pedig nagy baj. A NAC ebben ne vegyen példát a volt Hungáriá­tól. A nagy Ferencvárost vegye példaképnek. A régi Ferencváros azért volt egy­­időben a legnagyobb magyar csapat, mert ha három góllal vezetett is, akkor is minden erejével arra­ töre­­kedett, hogy még hatot rúgjon az ellenfelének. Az a Ferencváros e tekintetben „kíméletlen“ volt és ez a helyes. A bajnokságot csakis komolyan küzdő csapat érdemli meg. A NAC pedig bajnok szeretne lenni... EZ NEM AZ IGAZI CSEPEL VOLT Amilyen öröm volt látni a NAC tudástól, erőtől duzzadó és szellemes játékát, annyira rossz volt nézni a bajnokcsapat erőtlen, minden ötle­tességet nélkülöző játékát. A mai Csepel egyelőre csak árnyéka önmagának. Ez nem az a csapat volt, amelyik két éven keresztül megnyerte a baj­noki címet. Valahogyan fáradt együttes benyomását keltette. Nincs erő, frisseség, akarat ebben a tizen­egyben. A nyári holtidény alatt so­kat lehetett arról hallani, hogy belső válság van a csapatban. Ennek a hatását legjobban ez a mérkőzés mutatta meg. Mindegyik csepeli játékos igye­kezett, de­­ ez az igyekezet nem volt az igazi. Ez csak a kötelességteljesítés és nem a lelkesedés mindent elsöprő lendü­lete volt. Senki nem tehet szemre­hányást a csepeli fiúknak, hogy nem akartak. Mégis keserű lehetett a szájízük a jelenlévő csepeli vezetők­nek, amikor vége volt a mérkőzés­nek. Már a pályáralépésnél feltűnt, hogy milyen frissen lépkedtek a nagyváradiak. Mellettük a lehorgasz­­tott fejjel futó csepeliek nem nyúj­tottak valami üdítő látványt. A cse­peli gárda — ne haragudjanak érte — valahogy azt a benyomást kel­tette, hogy csak azért játszik, mert le kell játszania ezt a mérkőzést. Valami baj lehet ott. Ennek a megállapítása már a vezetőség dol­ga. Nem kétséges, hogy a Csepel a kétszeres bajnokságot elsősorban a tudásának köszönhette. Ez a tudás pedig egy-két hónap alatt nem vesz­hetett ki belőle. Bizton hisszük, hogy ez a vereség csak hasznára lesz a bajnokcsapatnak. Váradi Béla kiesése sokat jelen­tett olyan ellenféllel szemben, amint a NAC, meggyőződésünk azonban, hogy vasárnap a Csepel teljes együttese sem tudott volna komoly ellenfele lenni a NAC-nak. RÓNAI EDZŐ ÉS A „BEKÉPZELT“ BARNA A váradiak egyik játékosával kü­lön foglalkozunk. Ez a játékos Barna János, a NAC jobbösszekötője. Barna legjobb csatár volt a mezőny­ben. Ez pedig nagy szó akkor, ami­kor Bodola, Sárvári, Tóth Matyi, Dudás és Marosvári is ott volt a pá­lyán. Remekül bánik a labdával, ki­tűnően teszi azt a szélsője elé és mindig megtalálja a legjobb pillana­tot, amikor a labdától szabadulnia kell. Mindent meglát, hogy mit kell csinálnia és sokat dolgozik. Hibája, hogy a labda leadása után, nem fut rögtön lyukra. Azaz fut, de ha ilyenkor kétszer-háromszor nem kapja meg a labdát, akkor már nem csinálja többé. Ez pedig hiba. — Egy izben az Elektromosokkal játszottunk és akkor ott láttam meg Barnát — mesélte vasárnap este Rónai Ferenc, a NAC edzője. — Megtetszett a játéka és meg is sze­reztük. Be is tettük a csapatba és rövid idő múlva meg­állapít­­ott­am, hogy egy jó játék után három rossz következett nála. Faggatni kezdtem, hogy mi ennek az oka. „Feri bácsi — mondta Barna — ha nekem jól megy a játék, akkor én nem tudok néhány hétig teljes erővel küzdeni, mert a dicsőség a fejembe száll.“ — Rendben van, édes fiam. Ha te be­képzelt vagy, majd leszoktatlak róla .— mondtam neki. — Rögtön ki­hagytam a csapatból és addig nem is tettem be, amíg maga nem jelent­kezett, hogy nem lesz többé bekép­zelt. Ha azonban ismét azt veszem észre, hogy azért nem megy neki a játék, mert a fejébe szállt a jó bí­rálat, akkor néhány hétig ismét pi­henni fog. KERÉKPÁR Október hatodikán bonyo­lítják le a vasárnap elázott pályaversenyt Már jelentettük, hogy az eső vasárnap elmosta a motor­vezet­ők által­ dbonyedi­­tásra várt, nagysikerűnek ígérkezett vágta-, motor- és bukósisakos tornát. A rendezőség először úgy tervezte, hogy az elmaradt mérkőzést kedden, vagy szerdán hatórai kezdettel juttatja dű­lőre A hétfői értekezleten azonban úgy határoztak, hogy ezt a viadalt — mely­nek műsorában néhány jelentéktelen, de hasznos módosítást hajtanak végre — október hatodikén, szerdán délután jó hat órai kezdettel bonyolítják le. Kedd 1943 szeptember 28 XXXV. évfolyam 190. rím Arai 20 fillér Németországban 25 Pl. OlMmnághmm • *­— Mn, Ifin­k. ... . .. «Ma. Borr*t.máe%aa . ........................■ lm Szekeres húsz éves ver­senyzői évfordulóján most vasárnap versenyt rendez a Millenárison Szekeres Béla, a korszerű magyar bukósisakos sport kétségen kívül legki­magaslóbb egyénisége, aki ebben az esz­tendőben 20 esztendős versenyzői múltra tekint vissza­ (helyesebben: huszonöt esz­tendős múltra, mert már 1918-ban rajt­hoz állt néhány gyerekversenyen a régi Millenárison) most vasárnap délután fél négyórai kezdettel nagyszabású pálya­­versenyt bonyolít le a teknőben. Ez a viadal két igen nagy érdeklődésre szá­mot tartó versenyt foglal magába. Az egyórás párosversenyt, melynek mező­nyében minden épkézláb vezéroszt­ályo­­snak nyeregbe száll és egy 1 órás bukó­sisakos mérkőzést, mely az ünnepelt Sze­keresen kívül Nagy Bélát, Karakit, Pa­­takyt és Liszkayt szólítja a nyeregbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék