Nemzeti Sport, 1943. október (35. évfolyam, 192-212. szám)

1943-10-04 / 194. szám

6 Bírálatunk a Garama-Szolnok mérkőzésről Az első félidőben két teljesen egyenrangú csapat viaskodott. Főleg abban voltak egyenrangúak, hogy a védelmek biztosan álltak a lábukon és pompás lefedezéssel alig engedték egymás csatársorát kibontakozni. A Gamma gólját némi kapushiba is segítette a hálóba, de legalább egy gólt megérdemelt volna a Szolnok is Nagyon jó iram, lelkesedés és küzdő­­képesség jellemezte mindkét csapat játékát, talán a Gamma csatársora technikailag érettebb. A IX. félidőre is a két védelem pompás játéka nyomta rá a bélye­gét. A Szolnok csatársora nem tudta kiharcolni a kiegyenlítést, bár a­­II. félidőben a Szolnok jobban kivette részét a támadásokból. A Gamma védelem alig engedte lövőhelyzetbe a szolnoki támadósort. A II. félidőben a nagy akarással és lelkesedéssel küzdő Szolnok a kiegyenlítést is megérdemelte volna. Egyetlen pont­ban mutatkozott többlet a Gamma javára: a labdakezelésben. A Gamma közvetlen védelmében Tóth Gy. és Szabó érdemel legna­gyobb dicséretet, de mindkét szélső hátvéd is a helyén volt. A két szélső fedezet közül Horváth K. játéka vá­logatott magaslaton mozgott. A csa­társorban dühöngött a meg nem ér­tés. Horváth A. nem segített ezen a soron, csak Patkoló agilitása dicsér­hető, Mike azonban pillanatokra sem támadt fel. A szolnokiak védel­me vitte el a pálmát. Horváth kapus a gól alkalmával elkésett. Habarcz kullancsjátéka mérkőzésről-mérkő­­zésre tökéletesebb lesz. Kispéter is remek. A két támadófedezet közül Fazekas észszerűbben, Selmeczi len­dületesebben játszott. A csatársor játéka nagyon elmaradt a többi csa­­patrész­ké mögött. Nagy túlságosan hátrahúzódott, Szántó oldboyszerű jelenség, Sárkánynak viszont még a csikó fogai sem jöttek ki. Kolláth és Korom igyekezett, de őket töké­letesen lefogták. Pusztai játékvezető hibátlanul ve­zette a mérkőzést. B­írálatunk a DÍMÁVÁG-BSIKRT mérkőzésről A mérkőzés nem ho­­zott nagyvonalú játékot. Mindkét csapaton láts­zott, hogy taralékosan áll ki és még gyfri­ffe formá­ban van. A hazai cs­apat gyorsabb, fön­ti is id­ősebb játékot mutatott ellenfelénél. Lelkesedésben a vendégcsapa vezetett.* A DIMÁVAG-ban a védelem és a fedezet­­pár egészen jól játszott, míg a csatár­soron észre lehetett venni, hogy a két összekötő tartalék. A BSzKRT-bar* a vé­delem ellen nem lehet semmi kifogás, a csatársor igaz szétesően, de azért kapu előtt veszélyesen játszott. A mérkőzés igazságos eredményt hozott. A második félidőben a DiMAVAG feljött, egyik támadást a másik után vezette, de a villamosiak védelme a kitűnő formában levő Baloghffal az élen mindent rombolt. Egyénileg Károlyi, a DiMAVAG kapu­jában sok ii szép dolgot csinált, a gólok­ban benne volt. A hátvédek közül Fel­földi volt a jobbik. A fedezetek közül Rákóczi tűnt ki. A csatársor legjobbja Füzér volt, aki nagy akarással eredmé­nyesen­t játszott. Vitéz Suhai, Fridelszky és Turbéki megbízhatóan, íjász a várat­nál gyengébben játszott. A BSzKRT-ban Dobos nem tehetett a gólokról. A védelem legjobbja Balogh volt, aki nagyon megkeserítette Füzér életét Utána Gombkötő következik. A fedezetek közül Tail volt­­a jobbik, Mészáros és Jakab szemfülesen. __ míg Táncos, Mátrai és Szabó III szürkén játszott. NYILATKOZATOK Rakitovszky Imre BSzKRT: Mi vég­eredményben győztünk . . Tomecskó József DiMAVAG: Lassan kell a jég megtörni. Kékesi játékvezető: Tánczos gólja már a játékidőn túl esett. ——­ ..........................— A Ganz TE leigazolta La*$Bin.Ofleitnert az UMSE-t­ől. A Csepeli MOVE leigazolta Niecer­­kirchnert, az ARAK jeles tartalék kapu­sát. A Főv. Thör Gudrával és Ksiserrel (mindkettő­ .TSC) erősítette NB III-as csapatát. Hradszky a BSzKRT-ból visszament anyaegyesületébe, a Juta TE-­be. A PATE leigazolta Muh­l-t, az Elek­tromos II. játékosát. Sajben, a Győmről MOVE tehetséges kapusa, a HAC játékosa lett. ősz Sándor dr. a JT ellenőre felül­vizs­gálta az újvidéki alosztály pénztári ü­gy­­k­ezelését. Csabai—Tornya 4:0 (1:0). Csabdi. Barát­ságos. Vezette: Oberrocht. Góllövő: Bin­der (2), Pavanics (2). A Csatth-serleg mérkőzések — melyek­ben a postás csapatok mérik össze ere­jüket — rövidesen megkezdődnek. A kör­mérkőzés esélyese idén is a tavalyi ser­­le­ggyőztes, a 70-es postahivatal csapata. A 70-es csapata már megkezdte edzéseit s a következő összeállításban indul el: Kristóf — Gyarmati, Kalmár — Gombos, Kassai, Varga — Kontráé, Cserkuti, Ka­­las. Csere III. Bokor II. Bokor II a Postás kitűnő játékosa, aki két esztendeig a Kolozsvári Postás csa­pdában játszott, visszatért anyaegyesüle­tébe, a Postás SE-be. Az Erdélyi kerület pénteken rendkívüli ülést tartott. Az Illésen elhatározták, hogy felállítják a kerületi bajnokságot, amelyben hat csapat, a KM TE a KH A SE, a Post­ás, a Korvin II a KM USE és a Ferencbánya vesz részt. A küzdelmek október 10-én indulnak meg. Kristóf Károly lett a Békéscsabai Tö­rekvés új edzője. Működésétől sokat vár­nak a Törekvés-szurkolók. nyilatkozatok eg vasárnap délutáni mérkőzésekről ELEKTROMOS—SALBTC Lenhardt Gusztáv, Elektromos: Feltétle­nül megérdemeltük az egyik pontot. Pákozdy László, SalBTC: Nem volt a 16-o­­on belül a S­imonyi miatt megítélt 11-es. LIFEST—NAGYVÁRAD Béldy Alajos altábornagy (aki a pálya díszpáholyából nézte végig kíséretének tagjaival együtt a mérkőzést). Csodála­tosan szép, becsületes és úri játék volt. Amit ez a 220 fiú mutatott, az a nézőnek a legnagyobb gyönyörűségét nyújtotta. Ha a magyar labdarúgás továbbra is így fejlődik, akkor az európai elsőségünket tíz évre biztosítjuk magunknak. Tetszett az, hogy az óriási küzdelem végig sport­szerű volt. Harangozó játékvezető: Tóth III gólja előtt a partjelzőm beintette a lest, én is láttam. Zsengrellér kézzel ütötte és tette maga eé a labdát. Pozsonyi gólját azért nem adtam m­eg, mert előzetes Sárvári az újpesti kapu előtt lesen állt. A nagy zajban nem hallották a síp­ja nemet. Majerszky János (Újpest): Szép játék, megérdemelt győzelem. Az arány nagyobb is lehetett volna. Lucz Lajos (Újpest): Becsületes küz­delemben megérdemelten győztünk. Goda József (Újpest): Megérdemeltük. Rónay Ferenc NAC: Kovács II karja valószínűleg eltört. A játékból való kiválása után estünk csak vissza. Tóth III gólja előtt szó sem lehetett lesállás­ról. Petrovics Mihály NAC: Kovács II kiesése következtében veszítettünk. A csapat végig egyenrangú ellenfele volt tíz emberrel is az Újpestnek. Tóth III gólja szabályos volt. KISPEST—FERENCVÁROS Fapp János. Kispest: Megérdemel­ten győztünk, a mérkőzés végén két potyagólt kaptunk. Szokodi István: Ismét bebizonyítottuk, hogy nem érdemtelenül állunk a második helyen. Vitéz Kemenessy Sándor: A hét folya­mán a játékvezetősre gyakorolt befolyásolás döntő kihatással volt a mérkőzés sorsára. GAMMA—SZOLNOK Soós Károly. Gamma: Tóth Lajos nem játszott, Kemény az de a félórában megsé­rült, örülök, hogy így megnyertük a mér­kőzést. Mészáros Ferenc. Szolnok: Két góllal jobbak voltunk, ezeren­d­í­tlen eredmény. Pusztai játékvezető: Titkol­ót kiállítot­tam, mert partjelzőm bemondása szerint a segítségére siető Kispéter mellébe bele­markolva, magától ellökte. KOLOZSVÁR—SZEGEDI VSE Opata Zoltán (Kolozsvár): Csapatom különösen a második félidő utolsó per­ceiben játszott remekül. Ilyen arányban is megérdemeltük a győzelmét. Berkessy Elemér (SzVSTL): A második félidő első perceiben úgy festett a hely­zet, hogy megfordíthatjuk a mérkőzést, de aztán összeroppant a csapat. DEBRECENI VSC—CSEPEL Kántor Ferenc DVSC-főtitkár: Megmu­tattuk, hogy az NB I-ben a helyünk. Móré János DVSC-edző: A szív diadala volt ez a mérkőzés. Bernáth Ferenc (Csepel): Az egész csapat gyengén játszott. Jávor Cepel-edző: Csak az utolsó 10 percben játszottak jól a fiúk. Jánoz, a Bud­afoki­ SE jeles jobb össze­kötője súlyos térdsérü­l­se miatt pilon. Szabó Béla, a Műegyetemi AFC játékosa újra az egyesülete rendelkezőére áll. Kucse­ra, a Sl­SC jobbösszekö­tője a HTSE-t választotta új egyesületéül. A MFTR-ben Gazsó, Zsirármond, Jármai és Furulyás került a sérültek listájára. Gombárés­­ik I., a Kam­ikoso­k jelű­ csa­tára vállperecte­réséből felépült és újra edzésbe állt. is . Bírálatunk a DVSC-Csepel mérkőzésről Remek iramban indult a mérkőzés. A debreceni csapat kapuit előbb lábra és egyik veszélyes támadást a másik után vezette. A csepeli védelem­ roppant idegesen játszott, de ez az idegesség nyomta rá bélyegét a csatársor játékára is. A kemény és gyors debreceni védők nem hagyták kibontakozni a csepeli támadásokat és legtöbbször lövéshez sem engedték jutni a­­ csepeli csatárokat. A DVSC-csatársor villámgyors támadá­sokkal ütött rést a csepeli védelmen, amelyet Szalay szerencsétlen öngólja amúgy is megzavart. Az első félidő játéka alapján a DVSC feltétlenül megérdemel­­ten jutott a háromgólos vezetéshez. Szünet után folytatódott a nagy iram, de ebben a játékrészben is a DVSC volt a támadó. A Csepel csu­pán a® utolsó 10 percben játszott bajnokcsapathoz illően. Végeredmény­ben a DVSC győzelme teljesen meg­érdemelt. Jobban, okosabban, lelke­sebben és szebben játszottak a deb­receniek. A Csepel helyenként egészen alárendelt szerepet játszott. Egyénileg: Nagy I a második gól­ban hibázott, egyébként jól védett. A hátvédhármas tagjai egymást múlták felül. Legjobbjuk Nagy II, aki csil­lagos egyesre játszott és egyszerűen „leradírozta” Szabadkait a pályáról. Utána B. Nagy következik, de Csókai is jól játszott. A fedezetek közül Zi­laki a jobbik, sok jó labdát adott előre. Orosz szürke, de szorgalmas A csatársor l­egjjobbja Tisza. Etlől­­hátul dolgozott, gólja pedig remek volt. Orosz a támadósor irányítója összekötőből is. Szilágyi az első fél­időben remekül, szünet után halvá­nyabban mozgott. Sidlik mozgékony középcsatár, Szabó igyekezett.. A Csepelben Szekeres rengeteg labdát védett, de a második gól előtt nagyot hibázott. A hátvédek sokat bizonytalankodtak, de igaz az is, hogy rengeteg dolguk volt. Olajkár is a legjobb köztük. Rákosi gyengén ját­szott fedezetet, nem tudta tartani Tiszát. Kapta jobb volt, de ő sem volt az igazi. A csatársor teljesen szét­esett. Pintér a legjobb, de ez sem nagy dicséret. Szabadkai eltűnt a pályán Fusze­kkel együtt. Marosvári sem je­lentett veszélyt, Dudás is csak az utolsó 10 percben jött fel. Székely Árpád jól vezette a mér­kőzést. Kállói volt a jobbik. Kapocsi sok­szor önfeláldozóan szerelt. A fede­zetsorból Pázmándy emelkedett ki, Gajdos fejeseivel tüntette ki magát. A csatársorból Marosi emelkedett ki, de inkább csak az első félidőben, a második félidőben már a fáradt­ság jelei mutatkoztak rajta. Toros sokszor jól megkeverte Kisst. Az Elektromos balszárnya gyen­gén játszott. Hidegkúti rengeteg gólhelyzetet elhibázott. A Sal BTC-ben Nádasdi biztoskezű kapusnak bizonyult. A hátvédek kö­zül Simonyi volt a biztosabbik. Vin­­este a csatársor közepén is megfelelt. Csuberda nagy munkabírásával tün­tette ki magát. Laczkó helyenként elszürkült. A két szélső nem sok vizet zavart. Bírálatunk az Elektromos-SalBTC mérkőzésről Az Elektromos nagy'' igyekezetét -a ig­és is 5 segítette, így feleint - valcodggal a ká­pájához szegezte a SalBTC-t. -A játéknak ebben a részében csak a nagyszerűen ját­szó tarjáni védelemnek köszönhető, hogy az Elektromos* több gól­os vezetésre nem­ tett szert. Mintegy 23 percig tartott az Elektromos nagy nyomása, később azon­ban a­z egyre jobban játékba lendülő tar­janiak is sokszor ellátogattak a bordó­­sárgák kapujához. Tibit gólhelyzetet is ki­dolgoztak, azonban a lövésekkel nem volt szerencséje a csatároknak. A második félidőben a Salgótarján egyre inkább átvette a játék irányí­tását és sok veszélyes támadást is vezetett. A vezetést tehát feltétle­nül megérdemelték. A kiegyenlítő gólt az Elektromos a játékvezető jóvoltából szerezte, mert Simonyi a 16-oson még valamivel kívül ért hozzá a labdáihoz. Egyénileg az Elektromos csapatából különöseb­ben senkit sem lehet kiemelni. Ba­kon néhány nehéz helyzetben hideg­vérrel tisztázott. A hátvédek közül Bírálatunk a Kolozsvár-SzVSE mérkőzésről Az I. L'Ik­lo­foca a KAC jobb volt ellen­­felénél. Az SzVSE csak ritkán támadott, de akkor veszélyesen. Tihanyi hiánya na­gyon érezhető volt. A csatársorból hiány­zott az összhang. A Kolozsvárból a fe­de­­zetsor remekelt, remeknél remek­eb­b lab­dákkal tömte a csatárokat, azoknak azon­ban ritkám sikerült a lövés. Már öt góllal is vezethetne a hazai csapat. A Kolozsvár főleg a­ második félidőben beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az első félidőben is sokat támado­tt, de igrazi fölénybe csak a mérkőzés második részé­ben került. Ekkor csatárai lövését már szerencse is kisérte. Az SzVSE nehezen talált magára, Tiha­nyi távolléte nagyon merg zavarta a szegős­dk­ket. A védőksm­ .jól állotta a sarat és a vereséget csak gy­en­ge csatársorának küszönl­eti. Egyénileg a Kolozsvárban Márki jól védett. A jobbik hátvéd tetanisz-só volt, de Vies is ménfő­lért. A fedezetsorban Csákány, Szántai, Páll a sorrend. A csatárok közül a két szélső emelkedett ki. A kalső hármas sokat tologatott. Kovács inkább a védelemnek segített. Az SzVSE kapusa, Papp öt gól ellenére is jól védett. A gólokról nem tehet. A hátvédek jól megállták helyüket. A fe­­e­­­zetsorban Kolozsi volt a leg­jobb. Borbély és Bakó már gyen­géb­ben mozgott. A­­­Ha­társorból csak Fábián és Koppány ját­szott kielégítően, a többiek nagyon gyen­gék voltak. A játékvezető hibátlanul vezette a mér­kőzést. A Futura leigazolta Balázst az FTC-ből és Géni őreit a Budafoki SE ből. A Polgári Seri­­ző SE—Hálókocsi SE tart. II. o. mérkőzés új határnapja: no­vember 24. Elmaradt mérkőzések igazolása: Uránia —BTK II. o., Magyar Pamut— BTK tart. I. o., K. Törekvés—Ganz TE tart. II. o. mérkőzések két pontját 0:0 gólaránnyal az előlállók kapták. Az FTC-SzIETC 10:0 állásnál félbesza­kadt tart. I. o. mérkőzést, a pályán elért eredménnyel az FTC javára igazolta a kerület. Pályahitelesítések: A pestújhelyi SC pályáját kerületi I. o., az ÚTE III. ker. Hévizi­ úti edzőpályáját tartalék-, ifjú­sági­ és kölyökmérkőzésekre, a HR­C új­pesti, Attila­ utcai pályáját kerületi I. o. mérkőzésekre hitelesítette a budapesti kerület. Félbeszakadt mérkőzések igazolása* a P. Remény—BTK 3:2 és az SzNSE—KTK 6:2 állásban félbeszakadt mérkőzéseket a pályán elért eredménnyel igazolta az egyesbíró. A LEVENTE LABDARÚGÁS ÚJ VEZE­TŐSÉGÉNEK látogatása az mlsz. BEN Mint ismeretes, a Leventeegyesületek Országos Központja kijelölte a levente labdarúgás új összetételű vezetőségét A napokban vitéz Arpnffy Janky Bába köz­ponti vezető, Tamássy István dr. ügy­vezető és Keresztényi József főtitkár látogatást tett a Magyar Labdarúgók Szö­­vetségében, ahol Barcsai János ügyvezető és Ipoly­völgyi Ferenc fogadta a vendége­ket. A megbeszélés eredménye az, hogy a két es­erv a legszorosabb együttműlt idés­­ben dolgozik a jövőben. . ..... l­ectl bizOnyíhián­y. ›A legjobb osztályzat: IS, a legrosszabb: 1) , avOc, ‹Vffo tTj <Uo u % oH Xoffo a O | < § 5 s X•a» 2 w 8 faOi CD faP < & c fa rtIfiá N 02>Ö ClálO 5 02 M Olff > > s o fa> Ö2 1. Labdakezelés 1 (Az u. n. technika, va$gi$ a játé­kosok laba^ készsége)8 8 8 , 87 8 8 7 8 7 8 8 8 8 8 6 2. Erőnlét (A játékosok közelharcban megáll­ták-e helyüket és végig bírták-e az iramot)8 6 109 7 7 9 9 9 9 8 7 9 9 7 3. Össz játék (Az e££yes játékosok és csap­a író ezek együttműködése)9 r? 1 8 7 7 8 8 r*­­ 8 * 8 r? 7 9 9 8 6 4. Gyorsaság (Mozgásban és labdakezelésben)9 8 8 7 8 8 7 8 8 6 9 7 6 7 7 5 5. Rendszer (Jól játszotta-e a saját rendszert’0 6. Taktika 8 7 W 7 7 8 9 9 9 5 8 8 7­­ 8 6 (A legrendszerűbb megoldást alkal­mazta-e az adott csapat ellen, a* 9 10 adott időjárásban, pályán és kö­rülmények között)7 8 8 7 7 7 9 7 8 8 7 8 7 6 7. Fegyelem és sport­­ ,0 109 8 8 szerűségS 9 9 9 A 7 9 9 9 8 8. Lelkesedés (Szívvel-lélekkel játszott-e)* s­A 9 1 9 1 8 sl8 io­ 7 9 7 8 8 8 r*( 6 Spitfit szerkesztés*se. Hétfő, IMS október 4. Budapest—Berlin-Stock­­ holm—Helsinki és vissza — 1943-ban Átugrunk a finnekhez Írta: Bókás Mattanovich Béla A svéd-magyar labdarúgómérkőzés diadalmas befejezése utáni napon fel­kerekedtünk és átugrottunk a fin­nekhez... Igen. Ez a leghelyesebb szó. Mert az a kis négyórás repülőút, amelyet Stockholm, Turku és Hel­sinki között megtettünk, utólag már csak egy kis ugrásnak tűnik fel. Stockholmból már finn géppel re­pültünk Helsinkibe. Ezen a vonalon Junkers 52-es, tehát német gyárt­mányú gépek járnak. Itt az utas­teremben 12 szintén elég kényelmes szék van két sorban egymás mögött s a gép végében még két ülés, sőt szükség esetén fel lehet állítani a 15-iket, a tartalékülést is. A kis Egresi ült az ajtó mellett, amikor Stockhlomban becsuktál­ és lezárták az ajtót. A kis Egresi ekkor már annyira benne volt a re­pülésben,, hogy odaszólt az ajtó­csukóhoz: — Hagyja nyitva, úgy érdekesebb lesz az út. Többet lehet látni. Nevetett egyet hozzá, de amikor elindult a gép, akkor a biztonság kedvéért megkérdezte tőlünk: — Nem nyílhat ki ez az ajtó me­netközben? Ebben a gépben elöl négy hely egy kis válaszfallal el van választva. Itt szabad dohányozni. Vághy Kálmán, aki leghátul ült — onnan ügyelt min­dig, hogy minden rendben van-e! — amikor meglátta, hogy mi elöl rá­gyújtunk, ő is előreszaladt és rágyúj­tott. Vághy néha na­ponta 100 szivart is elfogyaszt, de itt fenn a levegőben nem­­tudta élvezni. Félig elszíva dobta el az elsőt s többé meg sem próbálkozott. Inkább nézte a tájat, majd a hul­lámzó tengerit, amelyet a roppant alacsonyan repülő gép kerekével többször majdnem megérintettünk — különösen Helsinkiből visszajövet —, azután meg a rengeteg finn ta­vat és a sok-sok finn faházacskát. Nem lett rosszul senki sem az úton. Csak egyetlen egy emberke kapott tengeri betegséget. Amikor a második csoport utazott Helsinkiből Vissza Stockholmba, akkor a gépen, volt egy mama is, ötéves kislányá­val és egyéves kisfiával repült. Ez a pöttömnyi emberke lett egy kicsit tengeri beteg. Különben... Folyton csak élveztük a repülőutat. Stockholmból Helsin­kibe az első csoporttal repültem s akkor velünk együtt beszállt a gép­be egy finn fiúcska is. Nem lehetett 13 évesnél több. Egyedül repült! Is­kolatáska volt a hátán, összebarát­koztunk vele, Nagy Andristól még szabadjegyet is kapott a finn-ma­gyar mérkőzésre.* Szeptember 13-ikán este érkeztünk Helsinkibe. Este, amikor a fiúk le­feküdtek, Vághy Kálmánt és engem a finn vezetők meghívtak egy kis csevegésre. Klubba mentünk, ahol szertartásosan be kellett iratkoz­nunk. Itt egy pohárka pálinkát kellett innunk, ezt nem lehetett visz­­szautasítanunk sértődések nélkül. Még Vághy Kálmán is kénytelen volt átvenni a poharat, pedig 19 éve bajlódik a rossz gyomrával és nem nyel le egy korty alkoholt sem. De azután egy ügyes testes ellel k­i is vágta magát és titkon az én poha­raimba öntötte a szeszt s jómaga egy gyors mozdulat segítségével már csak vizet hörpintett fel. « A finnek természetesen egészen más viszonyok között élnek most, mint a svédek. A finnek érzik a há­borút, de azért szintén mindent meg akarta­k adni nekünk. Kedvesek, bá­josak voltak, nyomban megszeret­tük őket. Napi akartak a svédek mö­gött maradni s a mérkőzés előtt, meg az alatt 2000 finn katona élje­nezte kórusban a magyar csapatot. A hivatalos műsorban teljes olda­lon magyar nyelven üdvözölték a csapatot: „Isten hozott Benneteket!* így kezdődött az üdvözlet ! ,,Szív­ből üdvözlünk Benneteket!” — így végződött. A fiúk, amikor Helsinkiből visz­­szautaztak, akkor legjob­ban a hel­sinki stadion talaját sajnálták ott­hagyni. A stockholmi pálya füve is remek volt, de­­ helsink­i stadion pálya füve még azon is túltett. " — Sok helyen jártam már — mondta Zsengellér Gyuszi —, de ilyen remek talajon még sohasem játszottam. ----------------------------------------­ Cseh Ts László, a népszerű „Matyi“, a déldunántúli kerület edző­je a napokban Nagykanizsára látogatott el, ahol két na­pot töltött. Egyik nap a ZMXTE, más­­nap pedig az M­TE edzésén vett részt a kerületi edző. Az edzéseken nagy szám­ban vonultak fel a játékosok.

Next