Népsport, 1949. március (5. évfolyam, 42-63. szám)

1949-03-01 / 42. szám

m­b­iiu­l Gensibi (Bírálat, vélemé­nyek hírek ökölvívóinkról) Régi ismerősünk már ez a kijelen­tés. Gyakran halljuk a futballpályán, amikor az elkeseredett vidékiek így adnak kifejezést nemtetszésüknek. Meg kell mondani őszintén: van menni igazság abban, hogy a vidék egy kissé álmgyermeknek érzi ma­gát a fővárossal szemben. Ez nem­csak a sportban van így. Általános jelenség ez Magyarországon. A Horthy-éra alatt a félhübéri társa­dalmi rendszer szívósan tartotta ma­gát még vidéki nagyvárosokban is, mert ezt követelte a százezer holda­sok, a grófok, hercegek és püspökök érdeke. Örök igazság, hogy ahová behatol az ipar, a kultúra és a sport, ott kell lenniük a munkásközpontoknak is és ez sohasem volt ínyére a ma­gyar vidék urainak. Helyesen felis­merték a sport óriási szervező ere­j­ét, kulturértékét s ezért igyekeztek belefullasztani a közöny, a nemtörő dl'ms'g sivatagába. A fővárosban ha­marabb áttörte a fejlődő kapitaliz­mus a hűbéri rendszert s ez döntően kihatott a politikai, gazdasági és a sporthall fejlődésre is, így történt, hogy a vidéket mesterségesen elsza­kították a fővárostól. Sportvonatko­zásban ez rendkívül nagy mértékben észlelhető. De nézzük meg ezt a kérdést a má­sik oldalról. Mit tett a vidék sport­­vonct­­kozásban a saját felemeléséért? Mit mutat az elmúlt negyedszázad sporttörténelme a vidék sportpoliti­káját illetően? Beszéljünk őszintén­ azt a tényt, hogy a vidéki vagy­ás középvárosok erősen alárendel sze­repet játszanak a magyar apákban, — nagyrészt saját maguknak, helyte­len sportpolitikájuknak köszönhetik . Nézzük meg az uralkodó sportágat, a tömegeket legjobban megmozgató labdarúgást. Debrecenben, Szegettven­, Szombathelyen, Miskolcon, Pécsett, Szolnokon, Győrött stb. a lehetősé­gekhez mérten aránytalanul csekély tábor érdeklődik a sport iránt. A vi­déki közönség helyesen és joggal kí­ván és követől komoly sportot s így ez­deig egyéb erő híján távolmaradá­sával tüntetett a helytelen sportveze­tés ellen. Ez a folyamat, ha ennyiben hagyjuk, a vidék sportjának halálát jelenti. Ha elsorvad a vidéki minő­ségi sport, ez döntően visszahat fej­lődésnek induló tömegsportunk kiala­kulására. Mit kell tehát tennünk? Menjünk bem mélyebben a kérdés vizsgálatába. Vidéki csapat csak egyetlen egy­szer nyert bajnokságot Magyarorszá­gon, pedig a NAC profi­ sztárcsapa­tán kívül volt egy nagy játékerőt képviselő S­­bár­iánk, Bocskaink, egy első vonalbeli Szolnokunk, szegedi Bástyánk. Ezek a nemzetközi vi­szonylatban is komoly nagycsapatok rövid tündöklésük idején hólabdasze­rűen növelték a helyi sportrajongói táborát mind­adig, amíg meg nem jelentek az üzletemberek, akik önző egyéni érdekeikért eladták, elsorvasz­tották a vidék élsportját. A kiugró tehetségeket vásárra vitték az arra licitáló pesti, vagy külföldi egyesüle­teknek, így a vidéki egyesületet lel­kileg és fizikailag is megcsonkították és fokozatosan a sereghajtó, a pofozó­­gép szerepére ítélték. Ugyanez tör­tént atlétikai, birkózó, úszóviszony­­latban is. Ennek a megvilágításnak a tükré­­ben nem jogos e a vidéki közönség tüntető közönye és távolmaradása a ■sporttól? Teljesen érthető, hogy például a sze­gedi munkás, a paraszt, az értelmiségi, vagy a polgár nem tud, nem akar lel­kesedni akkor, amikor városának szül­­ette, klubjának neveltje az egyik nagy fővárosi egyesület színeiben csillogtatja képességeit — saját anya­­csapatával szemben. Ragadjunk ki egy példát. A 137.000 lakosú Szeged sportja katasztrófáib­ban gyenge. Jelenlegi játékosai omá­nyának képességei nem fedi­k a város jogos sportkíván­almait. Pedig Szeged jó sporttermőföld. Innen keln­­ek ki a Korányiak, innen indult el, itt lett nagy Pálinkás, Lakat, Tóth György, Bökő, Sándor, Szoyka. Vagy nézzük meg a közönség által joggal elha­gyott Szolnokot. Innen vitték el Kis­pétert, Szűcsöt, Laborcot, Horváthot Nagy­­­ot, hogy csak a legneveseb­bekről szóljunk. A ,,szakmagyarázat" úgy szólt és úgy szól az ilyen esetek­ben, hogy a szűk vidéki keretben nem tudnak kifejlődni ezek a tehet­ségek. Ez nem más, mint ködösítés. Min­den egyes név mögött üzletről volt szó, még­pedig nem a játékosok, ha­nem főleg a névtelenség homályába burkolódzó „szakember" számára. Az említett­ nevekkel ezek az egyesületek ma nem ez első osztály kiesési cso­portjában lézengenének, hanem a baj­nokságra törő tejes értékű harcosai lehetnének a magyar NB-nek. A bu­dapesti egyesületeknek nincs is fel­tétlenül szükségük ezekre a vidéki te­hetségekre. Természetesen megköny­­nyíti a fővárosi vezetők és edzők munkáját az, ha nem a fiatalság tíz­ezreiből kell kibányászniok ez után­pótlást, hanem már csak csiszolniok kell a vidéki sporttehetségeket. Ne féltsük a fővárost. Ha magára lesz is utalva, akkor is tud bőven gondos­kodni saját után­ce­llájáról és élsport­jának biztosít­ásáról. Ismerjük előre az ellenvetéseket a mentegetőrizé­seket, amelyeket majd vidéki vonalon hallunk. „Nem segít a közigazgatás, a város, a közönség stb." Tárgyi bkonyí­ciók alapján visszautasítjuk v-'eket a mellébeszé­léseket. Ha a múltban bizonyos fokig fenn is álltak ezek a nehézségek, ma a népi demokrácia közigazgatása, a tömegszervezetek­ a legkisebb poros faluban is a sport mögé állanak. A hiba ott van, hogy egyes vezetők nem is akarnak bevonni senkit a ve­zetésbe, mert az egyesületet magán­­tulajdonnak, egyéni vadászterületnek tekintik. Szándékosan arra nevelték Budapestet és hozzászoktatták a vidé­ket, hogy az ország sportanyagát te­nyészetnek tekintsék a legjobbban fizető vásárló számára. Már maguk a keretek is ilyenek voltak. Szegeden például nincs klubélet, amely össze­hozná a játékosokat és a sport baráti körét. E­gy öreg bérház első emeletén két barátságtalan­ szoba a második legnagyobb magyar város sportolói­nak „otthona". , De nem jobb a helyzet Nagykani­zsán, Pécsett, Szolnokon, Salgótarján­ban sem. Nincs közösségi, politikai, kulturális kapcsolat a város új veze­tőivel, a Népfron­t haladó tömegeivel, az EPOSz-szal, a DÉFOSz szal, a diáksággal, a munkás fiatalsággal■ ez országot éltet a legnagyobb erővel, a Magyar Dolgozók Pártjával. Mereven tartja magát igen sok helyen a múl­tan mesterségesen ki­ala­cított kettős, vagy hármas klub rendszer egy városa­­ belül, mert tár­sadalmi kőfalat volt hivatva építeni a munkásság és a értelmiség között. „Nincs elég pél­zs,­ — sírják, ds ezt a néhány fillért -s három fele hasz­nálják fel — tervszerűtlenül, rosszul. Vannak olyan helye­k is — kirívó példa erre Pécs, Miskolc — ahol két három mánkás e­gy astilei vad klub sovinizmusa ö­­ meg a nagyméretű minőségi és tömegsport kial­kutását. A közeljövőben indul az új ötéves terv! Az új Magyarország ipara, ke­reskedelme, kultúrája, spor­ja nem­ cí­m a fővárosra, de az egész or­szágra épül. Ennek keretében új vár­­osok, ipari központok fognak léte­sülni. Elhanyagolt, fejlőd­tsben visz­­sza­­maradt városok fognak réh­­m­épe­tekkel elindulni a fejlődés a­járta. Ezeknek a lehetőségeknek a birtoká­­ban kell soha nem lát­ott m­vas­la­tokra emelni a vidéki sportkultúrát- Ki kell seprűzni, le kell váltani a sport vámszedőit, lelke­ten ügynökeit, a vidék sport­ának tehetetlen, a EU szándékos sírásóit. Meg kell szün­tetni a szűk helyi vetélkedést a ma­­gasabbrendű egységes helyi sport kedvéért. Be kell venni a soronkö­­vet­kező közgyűlések alkalmával a helység munkásvezetőit a sport irá­nyító munkájába, mert kizárólag az ő kezükben van biztosítva a fejlődés lehetősége. Szolnok, Debrecen, Miskolc, Pécs, Szeged, Szombathely, Győr, Kapos­vár, Mohács, Sopron, Székesfehérvár, Cegléd, Kecskemét joggal kér helyet a legjobbak között. Ez az út vezet oda, hogy a fenti város­­ban a közel­jövőben teljesértékű sportéle legyen, nemzetközi tornák bonyolódjanak le, hogy külföldi portyák alkalmával öregbítsék a magyar népi demokrá­cia hírnévé , sp.r.ku­túráját a mű­veltség minden ágazatában. Csak így látjuk biztosítva, hogy a közel­övő­­ben büszkén ünnepelhetünk vidéki labdarúgó bajnokcsapatot. Mi felvetettük a kérdést. Most szól­janak hozzá ez érdekeltek, de első­sorban a vidéki közönség. Tárgy­al­juk meg széles viták során klubban, szövetségben, sportbaráti körben egy­aránt. Mozgassuk meg az ország sport közvéleményét, i ol­sunk ! ha mai a vidék sportjának ötéves tervé­ért, amelynek szolgálatában m­egyő­­ződéssel, szívvel-lélekkel kíván küz­deni a Népsport. Marschall László NYOMJÁK A VIDÉKET? Indulót az MHK-nak! Pályázatot hirdet az OSH a „Munkára, harcra kész"­­mozgalom indulója szövegének és zenéjének megírására Az Országos Sport Hivatalban hét­főn délben a következőket közölték velünk: ,.Az Országos Sport Hivatal pályá­zatot hirdet a „Munkára, harcra kész" sportmozgalom indultjának. « 03113 az in­duló szövegének és zené­jének a megírására. A pá­rása­ton mindenki rtszlvbhec. A pályázat ha­tárideje IS '0 március 15. Az indu­l­ó szövege Izgfel­ebb három sz hasz le­het, sz­ k szó­­ként Izgf­ljelb négy sorral, esetleg refrénnel. Az induló tevéje könnyen e’.sajá­­tható, töme­ges évek­ és. e- atka más d . m.t legyen.. Pályázni lehet külön szöveg­gel és külön zenével is. Pá­y­adijak: 1. díj000 forint, 2 dlj: COO forint, 3. díj: 003 forint. Kü­lön vj'i páyázás esetén a Kifer.es szövegíró, a fenti dija k felit kapja A pályaművek az Országos Sport Hi­vatalba (Budapest, V., Alkotmány-u 3) küldendők be." örömmel üdvözöl­ük az OSH pá­lyázatának kiírását. Biztosak va­gyunk benne, hogy az egész ország­ban egyre nagyobb érdeklődést ki­váltó MHK-sportmozgalomnaak rövi­desen jellegzetes, pattogó ütemű, ki­tűnő dallamú és a jelvényszerző próbaversenyek jelentő­ségát kiérté­kelő szövegű indulója lesz. Biztosak vagyunk abban is, hogy április 4 én, az MHK sportmozgalom ünnepélyes rajtjának napján már fel­rendienek az MHK induló hangjai szerte az or­szágban. Ifj magyar csúcsot ugrott Mész Zakopanéban! — Távbeszélő jelentésünk. — Zakopane február 28. Az ugrói v­ersenyt vasárnap dél­ben nap­le­­ időben kezdték el­­Zakopanéban* 0z. c -36 ugrások u­tán azonban már be­­került az ég és a verseny további része már cz.3 e.3 ban és havazásban folyt le. A szél roppant zavarta a versenyzőket és l­e­nyújtotta a versenyt, mivel idő­közönként olyan erős volt, hogy miatta szüneteket kellett tartani. Az 55 főnyi mez­őny­be­n alig akadt olyan, aki mind­két ugrását állta volna. A szél gyak­ran egészen elfordította a levegőben az ugrókat. Csak azok az ugrások elkerül­tek, amít i'yí'' et pillanatnyi szélcsendben látottak végre. A lengyel Stanisla­w M­r. -Jarz fi­­s fél misére,3 ugrással új sánccsúcsvot áhított fel, második 85 m­-es ii­g­­rés ár­ól t­­ónban bukott és végül holt­­versenyben kesrí­­t az első helyre. A l­'gy mn'j*az ugró a körü'm'nye'’'' tiCT bens 161 sz r.'pr.ét. ll­muik 6“ Csi s ér az első, Rész és b­roska a második ugrásánál bukott Bősz elsőre 7$ és fél métert ugrott és ezzel vj m ., .ír cs..cs.reuményt ért el. Csiszár sínbetett kézzel ugrott. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy mindössze 10~ 40 ugróedzéssel vett­­e fel a küzdelmet ezen a nagy sáncon a lengyelekkel és a csehszlo­vákoknál, akiknek legalább 250- 309 edzésük volt, akkor teljesítményüik­ért, bátor elugrásukért igazán dicséretet érdemelnek, hiszen nagyobbat eddig még egyikük sem ugrott. Síugrás: 1—2. Z­enemayer (csehszlovák) 269 p (uv.5, 75 m és S. Marussiz (len­gyel) 200. (53.5, 55 bukott), 3. Kula (len­gyel) ‘romo (69, 73.5),­ 4. Gasienica (len­­gyel) 201 (09, 74.3), 5. Znoer (lengyel) 195.5 (09, 71.5), 6. Scli­va (lengyel) 19­5/2­09. 7­.5 , 7. Femza (csehszlovák) 133 (7­­5 73).................29. Henrik 353.5 (65 bukott, H.5), 2­. Piroska 1*1 (6?. 69.5 bukott), 20. J­osz­lá 9 (7­0.5, 68 bukott), .... 35. Csi­szár, Emánuel Antal L­ámpás feemiaratóval ért véget sí JégMén­y A 'Uülégr az egyik leglátogatottabb sport létekitmén­ya volt Budapestnek a tél folyamán. Júrd­’món alig volt n'yr.n hét, amikor a műjégen bajnokság, nem­zetközi versen­y, jégünnepély vag­y tánc­ver- . y ne lett vo­m. A közön sót meg­­ser­­ia a mecsek akármilyen versenyt r ’ etek, örömmel kiment minken esc Hiányra. Vaeá.­nap i oní't ír m­'ef':ö: i mű ker. o'úszó bemutató volt a m­öjc- n. A m­ ozeticás c ru.Ike.i, hírver's nélkül ren­dezte ezt a kermite­ti , mégis 2001­ nézője volt a réslrétig utolsó esemény­ének. A ben’0 te­lón felvonult az egész. ír­agyar műkorcsolyázó gárda és a világbajnok ■ágon dicsőségesen szerepelt bajo­krt is. Egyedül Kékessy Andrea hiányzott. A páros vilás bajnokság hölgy tagja a hágai bemutató után súlyosan megbete­gedett s ezért nem tudott Kir­ily Edével hazajönni. Király Ede és a Rrago-testvé­rek káprázatos bemutatót futottak. A közönség percekig ünnepelte a kiváló sportembereket. Kr.s­on jó sikert aratott Druief francia bajnoknő, a Ho­t j 'ns-ló —Bodij kettes é a Sadry-testvérek is A bemutató­ban kialudtak a Műjég ívlámpái s e tök majd novemberben gyulladnak majd ki újra, hogy még az ideinél is nagyobb sikereknek világít­sanak. Ára: ^ IV .Mr Előfizetés egy hóra 14 forint stíl f f l|p|^ V. évfolyam, 42. szám tm Külföldre-----------25 forint ftílElsül A FIFA hivatalos átir­ata MLSz-hez KUB­LA MARIK ügyében A nézniÉr g­aálysn­iBflófia tis­zk­ar­a!... VASÁRNAP­I MEGJEGYZÉSEK . Újólag csak azt hangoztathatjuk, hogy a sportszerűtlenségek megaka­dályozása nem a mérkőzésen, hanem az edzésen a­dható meg. Elsősorban nem a játékvezető dolga, hanem az edzőé. Egy példa: ez f egyik SIAC védő kézzel „védet­t“ ki egy előre adott magas szöktetést. (Ez a fajta „szerelés" is kezd­­veszedelmesen el­­harapódzni.) Az így megfogott lab­dát jó messzire eldobta, hogy legyen bejük helyezkedni. Egy másik SzAC-ista pedig odaáért a már sza­badrúgásra leállított labda mellé hogy még tovább késleltesse az el­­rúgást. Három apróság... A játék­vezetőnek egy szava sem volt, de - a­z edzőnek sem hétközben... Tovább tart a csípőre tett kézzel jelzett felháborodás, a hadonászó rek­lamálás, a karok széttárása az ég felé... Mindez különösen azért ve­szélyes, mert u­t­ólag meg kell álla­pítanunk — minden sportszerűtlen­­ség a pályáról indul el. A nézőtér a pá­yán történi­k vissza.argy:". Ha a Pályán botrány van, a nézőtéren is botrány van. Ha a pályán unalmas a játék, alszik a közönség. Ha gólt rúgnak, a közönség fellelkesül. Ha sportszerűtlenségek történnek a pá­lyán, akkor kitérnek a nézőkből is a káros hajlamok. Tehát: kezdjék a sportszerűséget e­sősorban a játékos sporttársak! * Mennyi ideig tart a szünet? Tudtunfó­ből öt perc is. Ezzel szemben negyed­­árás szüneteket tartani.... Hozzá akarják szoktatni a közönséget a félidőben re­gényolvasáshoz? A t­alpalás szabályos mindaddig, amin :i labda megszerzésére irányul és nem f­eszélyezteti az ellenfél testi épségét. V JT előadás keretében foglalkozott ez pl .A kérdé­val. Mégis mit tapasztalha­tunk­? A játékvezetők még most is fe­l­utjék a lagszabályos­abb ta­pad­isokat is. Sürgős intézked­és, kérünk ebben a k­érdésben az IT-től! * A forduló legnagyobb fegyverténye a Vasas győzelme volt ez MTK felett. Kántor sérülése, majd Ulovszki és Lőrinc kiá­lítása után csak nyolc és „fél" emberrel vívta ki a Vasas a győzelmet, srégen láttuk a piros kékeket ilyen lelkesen harcolni. De nemcsik harcoltak, hanem kitűnően is játszottak. Nem tudunk azonban­ mentséget találni a két kiállított já­tékos számára. Meggondsolatan csele­kedetökkel kockáztatták a győzelmit, kiállításuk miatt óriási munkatöbblet hárult a többi Vasas szék­ira. A korszerű labdarúgásban az ösz­­szekötők egyik fontos feladata, hogy a középes p­krt kiugrassák, gólhely­zetbe hozzák. Állapítsuk meg, hogy erre a feladatra kevés összekötőcsa­­tárunk a­kalmas. Kocsis, Mészáros és Hidegkúti például alkalmas. Hideg­kúti, az MTK jobbösszekötője kitűnő előkészítő, de rossz középcsatár. Ezt bizonyítják a Vasas—MTK mérkőzé­sen látottak lelki okokkal magyarázható a Ferenc­­város gyengébb játéka. Játékórái lebe­­c­ülték a Soroksárt. A Soroksár nagy lelkesüléssel, keményen, de t'aztán, sportszerűen harcoltak­. Éppen ezért nem­ helyeseljük a Ferencváros edzőjének azt a nyilatkozatát, melyben kifogásolja, hogy kissé keményen küzdöttek a sorok síri játékosok. Hiába igyekszik kiállni az edzők egy része és a játékvezetői kar amellett, hogy nálunk végre a­ testi erőt szabályos keretek kö­zött , használhassák a játékosok, ha akadnak olyan edzők, akik emiatt tiltakoznak. Sportszerűbb lett volna, ha a Fra­di ed­z­ője elismerte vo­lna, h­o­gy Jatán­cén j­átszott a soroksári védelem és ezen a mérkőzésen a Ferencvárosnak nem ment jól a játék. A képszerű játék egyik s­zerezője és fontos „kelléke az ellenfél a tá­­rsdójátékosok lelkiismeretes lefú­­gása, őrzése. Különösen a három elő­­retolt csatárt — a két sz.laőt és a középcsatárt — kell nagy figyelem­ben részesíteni. Még s azt t.­p. sz.al hat­uk, hogy az é­ von l­eli v­b­..já­­tékosok közül sokan nem tartják­ f­n­­tosnak az elleni -1 szoros lef de­s-it. Balogh II a múlt héten az MT­I el­len, most pedig a SzAC ellen­i mit sokszor elkalandozott szét sújt től. Így aztán a fedezetlenül álló szélső ,0 kezeltette a labdát és a zár ad.ó hát­védet könnyen átláts­zhatta. Villány­ is gyakran á­­ távol Szuszától. Így aztán Szuszának sokszor volt ideje kényelmesen átvenni a labdát és tu­dott kapura törni, lőni. A szerepét könnyelműen végző játékos sokszor póto­l-fatlan kárt okozhat f­­­iá­nak, játékostársainak. Arról nem is szólva, hogy saját teljesítményének értékét is leronthatja. Népszerű eredmény a Totór­a! Hétfőn Győr 1t volt, szerdán Debrecenben lesz ünn­­élyes díjkiosztás Vasárnap este mindenki azt hitte, hog­y sok nyertes lesz­ a Totóban. Az első per­cekben még a Totó-osztályon is arra gon­doltak, hogy 15—20 09­ nyertessel kell számolni. Végül azonban kiderü­lt, hogy csak 4346 nyertes akadt. Népszerű ered­mény született, az I. csoportban nem túl­­nagyok, a Ill. csopo­tban meg nem túl kicsik a nyeremények. Mivel csak egy x szerepelt a 12 találatos szelvényen, a 12 találatot elértek aligha gondoltak arra, hogy 11.000 forintot nye­rek. A vasárnap esti ellenőrző-számoláskor kiderült, hogy a beküldött szelvények száma a múlt hetihez képest 16.000 darab­bal emelkedett. Ha arra gondolnak, hogy a hó elején vagyunk s a Totó iránt vál­tozatlanul nagy az érdeklődés, akkor azt kell mondanunk, hogy ezen a héten to­vábbi emelkedés lesz. A Totó egyébként hétfőn folytatta a mér orszá­gszerte közkedvelt ünnepélye.* dijszlos'it'hi. Hétfőn Győrött Pál Gyulá­nak adták át a múltheti 30.000 forintos nyereményét, szerdán meg Debrecenben Szikora Jávornak adják át ünnepélyesen a nyereményt. A $. hét hivatalos ered-r**gc: Beérkezett 320.470 darab fogadólap, azaz "0.n4b tip, felosztásra került $28.773 forint r/? fillér* /. csoport, 12 találattal 16 darab, nyere­mény egyenként: 11.016 forint. A nyertesek­ (elől zárójelben a szel­vény száma): (029.393) „Paro-^a“ Debre­cen, (079.082) „Négy jó brr.i“ Hegyes­halom, (033.973) Németh Ferenc Győr* (100.027) Bognár Jenő Tapolca, (150.119) Orosz Lászlóné Csepel, (180.301) „Kék csillag" Soroksár, (193.133) Név nem kö­zölhető, (210.025) Euermann Tamás Mária remete, (243.864) „Békegalamb“, (201.020) „1T­ (500.027) „Lakatos‘% (1JO­ lül) „Bea* Budapest, (304.849) Tóth Sándor Buda­pest, (323.541) „Baross 15“ (103.902) Balogh Sándorné Budapest, (423.913) „Jószeren­­csét“ Budapest. II. csoport, 11 találattal 402 darab nye­­remény, egyenként 438 forint. III- csoport, 10 talál­­tal 3928 darab nyeremény, egyenként 41 forint 50 fil­ér. A nyeremények 1949. évi március hó 8-tól kerülnek kifizetésre. A fenti határ­időt követő 3 napon belül fel nem vett nyereményeket a nyertesek részére posz

Next