Népsport, 1949. március (5. évfolyam, 42-63. szám)

1949-03-15 / 52. szám

1949 március 15. kedd -P -4-■rvimiMWnn^ jpffiAra: M M Jjm Előfizetés egy hóra 14 forint ^f V. évfolyam, 52 szám. Sm Külföldre---------20 forint éfj Billiói Mai számunk 6 oldalt A Ferencváros kizárja Kéri és Mészárost, az Újpest Egresit Pető Béla bírálata a szovjet teniszezőkről A Tett Malyi Etelt és tugaszdti eeestménye a 4. oldalon KETTŐS ÜNNEP! Leírna pryobb nemzeti ünnepünket, március 15-ét köszöntjük. Mennyi forradalmi lendület van ebben a dátumban! A Horthyfasizmus sem tudta teljes mértékben meghamisítani ennek a nagyszerű napnak a nagyságát, melynek szellemét féltve őrizték a magyar dolgozók. Horthyék megpróbáltak népünk e nagy szabadságmozgalmából álhazafias ájtatosságot varázsolni, de az elnyomatás éveiben is éreztük, hogy rabtartóink, szemforgató módon azért borítják el Petőfi szobrát koszorúkkal, hogy igazi lényejét, március 1-e igazi szellemét eltakarják-Igazi március i sikét csak a felszabadulás óta ünnepelünk, amióta a Szovjet Hadsereg összezúzta ellenségeinket. Csak azóta van alkalmunk arra, hogy átérezzük hőseink hatalmas erőfeszítéseit, melyet a belső reakcióval, a magyar hűbérurakkal, az áruló főpapokkal, a külföldielnyomókkal szemben vívtak. 184,8 elbukottmert a kedvezőtlen történelmi helyzet mellett nem volt egységes a magyar nép. Ez a mai március 15 e azért kettős ünnep számunkra, mert most kedvező történelmi pillanatban a felszabadított hasában 101 év után most találkozott maradéktalanul minden igaz, becsületes magyar. Ma ezen a nagy napon forrnak össze aNépfront keretein belül a magyar demokrácia pártjai. A Népfront kongreszszusán azok az erők találkoznak, akik, lemérve az elmúlt öt esztendő Imrei tapasztalatait, világosan látják a jövőt és a Magyar Dolgozók Pártja mögé sorakozva együttesen valósítják meg egyre fokozódó ütemben az előttünk álló feladatokat. 1948 kérdéseit már megoldottuk. A föld a magyar paraszté a gyár, a bánya a dolgozóik kezén van, szabadságunk, függetlenségünk őrzője az új magyar néphadsereg, melynek közkatonája és tábornoka egyaránt a nép gyermeke. Erős, egészséges, boldog Magyarországot akarunk! Ezen a területen hárul részfeladat a magyar sportra, is, melyből boldog örömmel veszi ki részét minden demokratikus sportember- Egységes a magyar nép- legyen egységes a sportja is! Ültessük át c. Népfront gondolatát a testnevelés területeire is. Oda, ahol még mindig folyik az egészségtelen versengés, s ahonnan éppen ezért az ellenséget — talán a kulákozvárosban a realkció különböző megszemélyesítőit — nem tudtuk ezideig kiűzni. Harcoljunk a márciusi ifjak lelkesedésével az új, a, magasabbrendű, a szocialista sport megteremtéséért. Mutatkozzék meg a Népfront egységes, teremtő ereje sportvonalon a legkisebb faluban is! A most megindult nagy sporttömegmozgalmak, sikeres lebonyolítása csak ezen az úton valósítható meg. A Népfrontra támaszkodva tisztítsuk meg sportéletünket és induljunk új utakon a helyzet adta nagy lehetőségek felé! Az igazi hazafiság lelkesedésével hódolnak a magyar sportszerető tömegek százezrei március 15-e előtt, az igazi hazafiság lelkesedése"0!, üdvözli 7' ha?""7' tovább!fejlődésének biztosítékát, a nemzet egységesített erejét a Népfrontot és annak élharcosát, műtorját, a Magyar Dolgozók Pártját! M. L. Négy forduló után sincsenek még formában játékosaink Csatáraink legtöbbje gólaszonyban szenved MEGJEGYZÉSEK A FORDULÓRÓL: Amit a szombat-vasárnapi fordulóban a labdarúgó tró utőzéseken láttunk, az mégmindig nem volt kielégítő. Március közepén, a negyedik forduló után nem túlzás azt kívánni, hogy az élvonalbeli játékosok jó formában legyenek. Valami hiba lehet az előkészületek körül. A játékosok többsége lassú, merev, nem eléggé mozgékony, nem eléggé ruganyos. Meg kell őszintén mondanunk: március közepén jobb, élvezetesebb játékot várunk az élvonalbeli labdarúgóktól. Többek közt azért is, mert az időjárás anynyira kedvező volt, hogy az előkészületekben neki zavarta labdarúgóinkat. * Külön kell foglalkoznunk a csatárok gólképtelenségével. Lesújtó volt az, amit általában csatáraink a kapu előtt műveltek. Válogatott csatárok olyan gólképtelenséget mutattak, aminek gondolkodóba kell ejtenie a szakértőket. A Képest—Újpest, a Csepel *—MTK, a SzAO—Vasas, a3*825—1^0, a SalBTC—Soroksár mérkőzésen tucatszámra adódott nagyszerű gólhelyzet de a csatárok nem tudták azokat értékesíteni. Hosszú idő óta hangzik a panasz a gólképtelenség miatt, de az, amit mostanában látunk a pályákon, az már egyenesen vigasztalan. A csatárok nem mernek kapura rúgni. Valószínűleg azért, mert nem biztosak abban, hogy kapura tudják a labdát küldeni, s ezért nem vállalják a kockázatot. Félnek a sikertelenségtől. A tizenhatoson belül még tologatják a labdát, egymáshoz küldözgetik azt, a rúgáshoz nagy terület kell nekik és így a védelemnek legtöbbször van ideje a közbelépésre. Az utóbbi időben néhány KB I-es csapat edzésein megfigyeltük, hogy molt végeznek a játékosok a labdával. Kevés helyen tapasztaltuk, hogy szakszerű és célszerű lett volna a munka. Több lelkiismeretességgel kell végeztetni az edzéseket. A rúgókészséget szorgalmas munkával igenis, el lehet sajátítani. Nem kell ehhez más, mintlabda, kapu és szorgalom. A fővárosunkban tartózkodó szovjet sportemberek elismerően nyilatkoztak arról, hogy a magyar labdarúgás szállóméh, élvezetes és szórakoztató. Elismerték, hogy technikában jobbak vagyunk, mint a szovjet labdarúgók. C*k azon csodálkoztak, hogy a kiválóan képzett magyar labdarúgók mennyire nem tudnak kapura vúgni. * Az elmúlt héten értekezletet tartotta JT a labdarúgás időszerű kérdéseivel kapcsolatban. Sok mindenről beszéltek ezen az értekezleten. Az egyik edző külföldi példákra hivatkozva, megemlítette, hogy azt a játékost, aki játék közben az ellenfelét átkarolja vagy a meznél fogva viszahúzza, ki kell diláltam A Csepel—MTK mérkőzésen az egyik csepeli játékos az MTK egyik csatárát, aki már kitűnő helyzetbe került, átkarolta és két kézzel visszahúzta. Sportszerűtlen cselekedet volt. A játékvezető megállította a játékot, de a szabálytalanságot elkövető játékost még csak nem is figyelmeztette. Pedig ez a játékvezető részt vett az említett JT-értekezleten. Általános a panasz a mező utcai pálya talaja ellen. Nemcsak azok a játékosok panaszkodtak, akiknek a csapata vereséget szenvedett ezen a pályán. A sajtó is megállapította már hogy ezen a rossz talajú pályán nem szabad NB I-mérkőzést játszani. Tovább szőjük ezt a megállapítást: nemcsak NB I mérkőzést nem szabad ilyen talajú pályán játszani, hanem kisebb jelentőségű mérkőzést sem. Minden rendű és rangú, játékos tüdejét, bokáját és izmait tönkreteszi az olyan talaj, amelyen a Mező utcában játszanak. Az MLSz-nek az ősszel volt egy határozata, amely szerint tavasszal a mező utcai pályán nem szabad NB I-es mérkőzést játszani. A határozat nagyon sportszerű volt. Kár volt megváltoztatni.* A labdarúgás csapatjáték. Tizenegy játékos lelkes összedolgozása, hozhatja r meg csak a kívánt eredményt. Tia akad a csapatban egy-egy olyan játékos, aki nem rendeli magát alá a közösségi érdeknek, az a közösség vitrajának eredményét kockáztatja. Ez jutott az eszünkbe, amikor vasárnap Nagymarosi és Hidegkúti könnyelmű és lélektelen játékát láttuk. Mindketen nagyindású játékosok, akiknek a teljesítménye nagyfontosságot a csapatok számára, de ők sokszor helytelen felfogásban végzik a dolgukat, nagymarosi önmagát szórakoztatja a labdával és egy-egy csillogó trükkért feláldozza csapatának győzelmi esélyeit. Hidegkúti ilyen lélektelen játékkal igen sok hívét elidegeníti magától. Egyetlen szóval nem szabad valakit azért bántani, ha nincs formában, amikor azonban valaki egykedvűen csak nézi, hogy a többiek hogyan küzdenek, akkor joggal éri azt a játékost szemrehányás. Nagy lelkesedéssel, nagy iramban harcolta ki a Csepel az MTK elleni győzelmet. Kilencven percen keresztül hajszolta a csepeli tizenegy a labdát. A mérkőzés vége felé nagyon beszorultak, de mégis elszántan harcoltak. Nagyszerű erőben vannak s csepeliek.♦ A nyilatkozat is nevelőesztéöz. Erre gondoltunk, amikor Balogh Istvánnak, az Újpest edzőjének a Kispest elleni mérkőzés után nyilatkozatát olvastuk. A nyilatkozatban ez volt: .........meg kell állapítanom, hogy a kispesti fedezetek ragyogóan játszottak, és ez döntötte el a mérkőzést". Sportszerű nyilatkozat. Nem arról beszél, hogy rossz volt a játékvezető, lejtett a pálya és fújt a szél. Jobb volt az ellenfél. Nem kell ezt szegyeln A Szeged ellen az első tíz perelyén ragyogóan játszott a Ferencváros. Káprázatos dolgokat, mutattak be a csatárok és hét évre alatt három gólt rúgtak. Utána kissé engedtek , lendületből és a hátralévő időben már „csak" hat gólt rúgtak. A Ferencváros csatárainak góllövő készsége oázis a nagy gólképtelenségben. Vájjon mi lehet ennek az oka? Többféle magyarázatot lehetne adni erre a kérdésre. Ne mélyedjünk azonban most túlságosan bele a szakmagyarázatokba. Csak egyet állapítsunk meg: nem ment mindjárt jól a ferencvárosi ötösfogatnak sem. Nem rúgtak minden mérkőzésen négy-öt gólt. Akadt ebben a sorban rossz formában lévő játékos is. Elég gyakran. Mégsem cserélgettek folyton, nem kapkodtak, nem rakták kel és vissza a játékosokat. Amikor egyes egyesületi vezetők gondterhelten keresik a csapatuk eredménytelbségének okát, gondoljanak öno is. Türelem — góbikat terem. Ydabában egészséges vidám életet jelenti a „thmiká,ba, Via ^V£"-sportmozgalom \J^ A béke erőinek hatalmas seregszemléje mit a l’Humanité versenye „Ez a találkozó is megszilárdította a barátságot a francia munkásság és a magyar népi demokrácia között!" — Kiküldött munkatársunk távbeszélő jelentése — Páris, március 14. Egy nappal a verseny után még mindig azoknak a lenyűgöző benyomásoknak a hatása alattadtunk, amelyeket számunkra, de azt hiszszük, hogy a verseny valamennyi résztvevője és nézője számára jelentett az Itrumanna nemzetközi szakszervezeti mezei versenye. Sportesemény volt ez, de nemcsak sportesemény. Tökéletesen megmutatta ez a verseny, hogy milyen élő kapcsolatai vannak a sportnak a politikával és hogy milyen felemelő, amikor a sport egy magasabb politikai cél alátámasztásaként szerepelhet. Mi volt ez a magasabb politikai cél? A válasz rövid: a béke! Az a mindent lebíró erejű lelkesedés, amelyre szinte alig tudunk példát, valóban nem is annyira a verseny izgalmainak, az eredményeknek, a sportteljesítményeknek szólt, hanem annak az alkalomnak, amelyből ezt a versenyt megrendezték. A francia munkásosztálynak, de az egész francia haladó tábornak rendíthetetlen harcosa, hősi lelkű élcsapata, a francia kommunista párt rendezte ezt a sportmegmozdulást, hogy ezzel is alkalmat adjon a béke erőinek felvonulására. Hiába igyekszik hírverést csinálni a francia jobboldali sajtó a Marshal tervnek, az „Atlanti Szövetség"-nek, az egyszerű francia ember a békét akarja, a béke táborában érzi a helyét és ezért tömörülnek a dolgozók, a kisemberek a francia Kommunista Párt köré, amelyre ötmillió francia adta a szavazatát. Még most is a fülünkbe csengenek Etienne Bajonnak, a francia központi bizottság tagjának, a l’Humanité fő munkatársának ünnepi szavai: — A hivatalos fórumok szabotálták ezt a versenyt és ezen keresztül a munkásság sportját. Azt a lelkesedést azonban, amellyel a munkásság ezt a versenyt felkarolta, semilyen erő sem nyomhatta el. A l’Humanité ezentúl is kötelességének érzi, hogy kiálljon és harcoljon a munkásság sportja mellett — a háborúra való készülődés helyett. Ez a találkozó is megszilárdította a barátságot a francia munkásság és a magyar népi demokrácia között. Utána Robert Mension, az FSGT főtitkára beszélt. (Ezek a beszédek még a nemzetközi számok előtt hangzanak el.) — Sokan nem indulhattak ezen a versenyen, mert nem engedték őket indulni. Ma hátrányt jelent, ha valaki valamelyik népi demokrácia állampolgára. Ne higgje a francia atlétikai szövetség, hogy a dolgozók nem veszik észre, mit művel a sport jelszava alatt. Ezért csökkent tízezerrel az igazolt versenyzők száma. Az FSGT azért küzd, hogy a kormány ne, hanyagolja el, ne nyomja el a sportot a háborús készülődések kedvéért. Építsenek stadionokat, sporttelepeket, játszótereket, hogy a munkások gyermekei békében sportolhassanak. Ezután Pujazont, a legjobb francia mezei futót és akadályfutó Európa bajnokot hívták az emelvényre. Hangsúlyozták, hogy Pujazont sem engedték elindulni és ez a nagy sportember mégis szükségét érezte, hogy személyes megjelentésével fejezze ki együttérzését a munkásság ügyével. Óriási taps üdvözölte a kiváló és népszerű atlétát, aki meghatottan köszönte meg a tömeg rokonszenvtüntetését. Ahogy az ember körülnézett a hatalmas tömegben, éreznie keltett azt az óriási erőt, amelyet a haladás tábora képvisel. Hiába hallgatta agyon a sajtó ezt a versenyt, hiába igyekeztek minden eszközzel megakadályozni a sikerét, a nagy tömegek megérezték, hogy miről van szó és hatalmas Mozogj, hogy „Munkára, harcra kész* légy! tömegmegmozdulássá szélesítették ki Olyan hatalmas arányú megmozdulássá, hogy a francia rádió is kénytelen volt kivonulni és helyszíni közvetítést adni. Minket, magyarokat külön büszkévé tett az a tény, hogy a mi jelenlétünk tette nemzetközivé a versenyt. Mi jelképeztük a dolgozók nemzetközi szolidaritását és úgy éreztük, hogy ennek szólt az a nagy ünneplés, amelyben részesítették a magyar csapatot. Elhalmoztak a figyelmesség minden, jelével, ismeretlen emberek veregeti te le a vállunkat. Tudtuk, hogy ez elsősorban nem a saját személyünknek s talán nem is elsősorban a magyar fiúk sporttudásának szól,hanem annak a hatalmas összetartó erőnek, amelyet úgy tisztelnek világszerte a dolgozók, hogy a proletár nemzetköziség. Megkapó jelenete volt a versenynek, amikor az apró úttörők, a „vaillantok" íveket vittek körül a versenyzők és nézők körében, a következő feliratú táblák alatt: „Állj ki te is a béke mellett." „Légy a béke védője, írd alá az ívet." Hatalmas sikerük volt, nézők, versenyzők, egyaránt aláírták az íveket, természetesen mi is. Szilágyi meghatotta!, mondta a verseny után.— Nagyon boldog vagyok, hopp részt vehettem ezen a versenyen, amely, azt hiszem, a békeügyét erősíti. Szerdán, vagy csütörtökön indulünk haza, ma este az THumanité ad fogadást a szerkesztőségben a magyar csapat tiszteletére. Szombathy István - K *KJI Lesz-e kiütés a Kapocsy-Piatrok mérkőzésen? Izgalmas viadalokat ígér a pénteki válogató verseny Már hónapok óta nem látott izgalmasmérkőzéseket az ökölvívósport hatalmas tábora. Válogatott csapatunk két ízben is szerepelt Lengyelországban. Idehaza, hosszú idők után az OSH-rendezésében sorra kerülő válogató-verseny lesz az első alkalom arra, hogy a hazai közönség is meggyőződjék ökölvívóink tudásáról. A CIB-küzdelmek és az oslói EB előtt ezek a küzdelmek szakértőinket is nagyon érdeklik majd. A pénteki válogató-verseny párosítását már közöltük. Azóta az ökölvívás hívei latolgatják az esélyeket. Nagy érdeklődés előzi meg természetesen a sérüléséből felépült Papp hárommenetes váltott küzdelmét Torma III-mal, Pinavarával és Szabó Pállal. A kaposvári Horváth legutóbb vereséget szenvedett csepeli névrokonától. A kaposvári öklöző természetesen most vissza szeretne vágni. Az ifjúsági válogatott Juhász pedig azt akarja bebizonyítani Farkassal szemben, hogy benne van a nagyválogatottban is. A Bene fást verő kaposvári Németh Budai elleni küzdelme is nagy harcot ígér. A Bene I.Salamon párharcon pedig Salamon azt bizonyíthatja be, hogy még mindig ő a legjobb vidéki váltósúlyú. A komolyantiorgosilitz mérkőzésen két kemény ve, rekedő találkozik egymással. A Kapocsig ■yUratrik összecsapáson két szívvel és lejekkel harcoló versenyző kerül majd szembe egymással. Sokan azt vallják, hogy ezen a mérkőzésen csak kiütéssel győzhet a jobbik! Bene III. legutóbb a CIB-küzdelmekben kiütötte Hankot. Érthető tehát a pécsi versenyző komoly készülődése erre a találkozóra... Izgalmas, színvonalas mérkőzéseket remid az ökölvívás hatalmas tábora ezen a pénteki válogató-versenyen, amelyek a bevételét a „Szabad Nép-székház" fel építésének a céljaira ajánlották fd.