Népsport, 1950. szeptember (6. évfolyam, 175-195. szám)

1950-09-01 / 175. szám

* nHiOE_* |_ HIFI ItMCKRICM SFOroMOn Népi Lengyelország [LaMarúgóbajnokság*: Krakói Oigniwo —C'horzówi Budowlani 2:0 (0:0), Varsói Kolegaza—(Poznan! Zwiazllcowioe 4:J (i2:0), Krakói Zwiaz^owiöc—Varsói CWKS 1:2 (0:0), Ohorzowi Unia—Krakói Gwardia 0:0, Radlini Gorni-k--Lódzi Wlokniarz 3:1 '(2:1'), Poanani Kolejarz—Bytomi ór­aik 11:1 (2:1). A bajnokságban: It Krakói, Gwardia 15 mérkőzés 21 p 2. Ohorzówi TJinia 10 mérkőzés 18 p Krakói Zwiazkowiec 10 mérkőzés 17 p Csehszlovák Köztársaság Labd­árós gólbaj­n­oks­ág: Ze­l­­­i­n­a- P­l­z­ecn­i Skoda 3:0. A válogatott­ napon két vá­logatott, mérkőzés is volt. Prága—Brno 6:2 (1:1). Szlovák vár—Nyugatmorva vál. 4:1 (0:1). Román Népköztársaság Bukarestben 40 lőállásos, elektromos berendezésű, teljesen korszerű kispuskás lőtér épült, amely jelenleg Európa leg­korszerűbb lőtere. Az idei céllövőbaj­nokságokat már itt rendezik. Albán Népköztársaság Az országos úszóbajnokság számai közé az Irrén két katonai számot vettek fel: a 100 méteres úszást egyenruhában és puskával, továbbá a kétórás úszást. |/iz NB II hl­ cim A Ganz a jövőben Granz Vasas néven szerepel az NB IIiben. A Ganz Vasas- P. Vasas mérkőzést nem szombaton, hanem vasárnap rendezik meg a Vasas— ÉDOSz mérkőzés előtt. A Szegedi Hon­véd vezetősége nem változtat vasárnap győztes csapatán. Különösen a belső­­hármas játékával elégedettek. A Szegedi Textil játékosai vasárnapi leteszik az MHK második időszakának próbáit. A Magyar Acélban az eltiltott Bata és Frata helyettesét keresték a K. Lombik ellen­i ed­ző­mér­kőzésen. A Budapesti Lokomotívban Nagy F. és Mangel sé­rült. A csapat iszomib­allon délután fél 5 órakor a III. ker. Textil ellen játszik barátságos anérkőzést a Havszi-úton. A Sortextben Pusztai az M. Pásztó elleni mérkőzésen a vállán sérülést szenvedett. A P. Vasasban a Ganz Vasas elleni mérkőzésen csa­k a sérült Márta játéka bizonytalan. A Csepeli Lombikban Mezősi helyett Városi jön számításba. A Dunakeszi VSK csapatában a sérült Érsek helyett az ifjúsági Nagy II játszik vasárnap. Az Elektromosban Dósai és Hetes­i sérült. A Kelenföldi Textil játékosai vasárnap­­leteszik az MHK második időszakának próbáit. Az Építők KSE-ben Túrái, Pongráczió­s és Eötvesi sérült. Túrai sérülése látszik a legkomolyabbnak. Vasárnap valószínűleg barátságon mérkőzést játszik a csapat. Az Óbudai Építők szombaton az ÉDOSz öregfiúk csapatával játszik barátságos mérkőzést a Bécsi­ úton. Mali helyett Virányi lesz a balösszekötő. A K. Lom­bik csütörtökön a M. Acél ellen játszott barátságos mérkőzést, szombatig pedig a Magyar Textil lesz az ellenfele. A vezetőség igyekszik megtalálni a támadókar legjobb összetételét. Fegyelmi ítéletek az NB II-ben: Rákó­czi (Pécsi BTC), Szabó (X. ker. ÉDOSz) négy mérkőzésen nem játszhat. Finta, Eolya (AI. Acél), Márton (III. kar. Tesz. tll) két mérkőzésen nem állhat csapata rendelkezésére. Hont­várit (Soroksár) egy alkalommal kénytelen nélkülözni egye­sülete. Kárpáti (Soroksár), Sződi (Tata­bányai Építők SE), Budavári (Miskolci Építők SE), Tóth IV (Kistext), Báder (M. Acél) dorgálás. Iván Vasziljevics Bolsiakov, a „Vö­rös hör‘‘ kolhoz elnöke komoran tért vissza a körzeti központból. Elengedte gépkocsivezetőjét, aztán a napos őrt megkérte, hívja el Ersovot, a kolhoz ifjúsági brigádjának a vezetőjét. Be­ment a szobába. Az ifjúsági brigádvez­ető a kolhoz testnevelési közösségének a vezetője is volt. Míg rá várt, Bolsakov fel s alá járt a szobában. Időnkint az ab­lakhoz ment és kinézett az utcára. A nap bíborsugarai rávetődtek szé­lek lebarnult, homlokára s ott­­ját­szadoztak fényes, őszülő hajfürtjeivel. Antikor meghallotta, hogy valaki jön az ajtó felé, begombolta hosszú se­lyemingének gallérját és nehézkesen leereszkedett a székbe. Nem m­agasnövésű, szélrevállú fia­talember lépett be a szobiba. Világos kabát volt rajta és tiszta csizma. Erőteljesen megrázta az elnök kezét és leült vele szemben. Ránézett ra­gyogót, élénk, fekete szemekkel. Bol­­sakov hallgatott vagy egy fix.percet. Komor volt, nem tudta pontosan, ho­gyan is kezdje. Végül is előszedett az asztalból valami összesítést, azt nézeg­tte, majd lassan kérdezte:­­— No, Ersov elvtárs, sokáig fog még a birkái me­lett ülni! Az mondják, a „Világos út" kolhoz már a lent v l­­el, a gabonával már teljesen elké­szültek! Ersovnak, akit a kolhozban min­denki Szalunyának hívott, a csodál­kozástól kerekre nyíltak a szemei. — Micsoda?! A birkáikkal minden rendben van! Pontosan a terv szerint készültünk el, ép­pen ma. Holnap hoz­zákezdünk a lenhez, egy hét múlva meg borsót vetünk. A táblázat szerint megy minden, elnök elvtárs és min­den rendben is van! — A táblázat, a táblázat!... S­e miért nem lehet korábban végezni? — folytatta, de már sokkal lágyabb hangon. — Nem arról akarok beszélni magával, Ersov elvtárs. Itt a nya­kunkon a testnevelési idény. Te, Er­sov — most már trgezte a fiút hova, tetted a költségvetést! Tudod a másodikat, amit nemrégen mutattál nekem. . ., Szasunra csinos, napbarnított ar­cán megelégedett mosoly villant fel, de gyorsan újra komoly lett és hig­gadt-e, világosan mondta: — Magánál van, az asztal bal fiók­jában, Iván Vasziljevics. Ha jól em­lékszem, a tetején kell lennie. — Fo-1! A tetején? — kérdezte ide­genkedve Bolssikov. Kihúzta a fió­kot. Maga is jól tudta, hol fekszik a költségvetés, amely már két hete nem hagyta nyugton. Éppen ez az! Azért tett úgy, mintha megfeledke­zett volna róll, mert nem­ akarta, hogy a tacskó észrevegye a nyugta­lanságát. Elővette a négyrét hajtott papirost, lassan szemügyre vette és köhintett hozzá. Olvasni kezdett. A költség­vetésben a következő pontok voltak: a kolhoz stadionjának a berendezése, a vízitelep építő­i, mezek, nyidrágok, harisnyák két labdarúgó csapat szá­mára, négy futball-labda, két röp­labda háló, sportcipők szegekkel és szegek nélkül. És még vagy tíz tétel. ‘Mindez 6000 rubelből. Belsakov az első költségvetést visz* sz­aadta a­­portf­elefősnek. „Sok! Mit gondolsz? Tízezer rubel?! Majd, ha a tizedével jössz idei" Szusuuyu először felháborodott, de nem bírt Bolsakov­­val. Másnap aztán csinált egy másik költségvetést, ez 61.00 rube­lől szólt. Akku­ Bolsakov megnézte, valamit, morgott a baju­zsi alatt, hogy majd megnézi és betette a fiókba. Eltelt eg­y hét, két hét, — a költségvetés a fiókban nyug­­ott. Egyszer v­ére Szalunya kihúzta magát, felkereste Bolsakovot: — Ha neon szereti a sportot, majd ozt megtalálom, kihez menjek! Nagyon összekaptak. Kuznyecov, a kerü­eti Komszomol-bizottság okta­tója véletlenül meghallotta az öss­ze­­koccanás hírét, amikor a vetés ide­jén felkereste a kolhozt, ő is a sport­­felelős mellé ált, s megmondta a véleményét B­asakovnak, aki mérgé­ben an­nyi mindent beszélt össze az oktatónak, hogy később ő maga is megbánta. .. . Bolsakov elolvasta a költség­vetést, hosszan nézte az ívet, aztán megkérdezte: — A tetőket tavaly javításba adta? Az alapfalakkal mi van! A halász­hálókat ki lehet javítani, jó lesz tar­taléknak. Utánanéztél az istállóknak. Még néhány kérdést tett fel Szasu­­nyának, de látni lehetett, hogy in­kább csak a rend kedvéért beszélget vele a kolhoz épületeinek javításáról. Egyszerre elővett a fiókjából egy vörös ceruzát és a költségvetés sar­kába nagy betükkel odaírta: „Hozzá­járulok". Aláírta... Szasunyan végig­­simít­otta a haját és lassan a papírért nyúlt, de Bolsakov már újra eltette, hogy átadja a pénztárosnak. A fiú csak csodálkozott, mi változtatta meg az elnök véleményét! Nem tudta, hogy Bolsakov két órá­val ezelőtt Zsurinnál, a kerületi párt­­bizottság titkáránál járt. Zsurin fel s alá járkált a szobában és — ahogyan mondani szokták — borsot tört Bolsa­kov orra alá. — Idehallgass, Iván Vasziljevics — mondta és Bolsakov melle felé bö­kött az agával. — Milliós forgalom­mal dolgoztok és a tömegsportra, a testnevelésre félsz 6000 rubelt adni?! Vagy talán nem tudod, mi a sport és a testnevelés nálunk? Talán megszün­tetted az újságolvasást? Vagy nem is­mered a Pártnak és a kormánynak a sportra vonatkozó rendelkezéseit? Iván Vasz­iljevics kivörösödve az izgalomtól, nyugtalanul fészkelődött a­ karosszékében és amikor a párttit­kár elhallgatott, ő kezdett beszélni: — Én mindezt nagyon jól tudom. Hadd fejlődjenek a gyerekek, legye­nek egészségesek! Hiszen én nem va­gyok a sport ellen, csak éppen az ilyen kiadásokat nem szeretem. A pénzt a munkából kell kiszakítani! _ _ De hogyan szakítod ki a munká­ból*! — szólt közbe Zsűrin. — Igaz, a munka mindenekelőtt! De ez a GJK10 rábai is nagyon jól kifizetődik nek­tek Hogyan dolgoznak nálad a spor­tolók! „ — Dolgozni, jól dolgoznak. Nem mondhatok semmit sem rájuk. — Hát ez az! És, mellesleg, hogyan szerepelnek a sport­tan? Bo­lsakov elpim. Későn vették meg a síléceket és a kolhoz verseny­zői nagyon r­emu­rált­ak. Hallgatott. De a partit­kár rácsapott: — Szóval nem fontos nálatok a sport?! És ezt hívják milliomos kol­hoznak?! Azt hajlam­, hogy nálatok a sportpályán a nézőtér, a kapu szét­esett. Szégyen, mondtattam!... Bolsakov beült a gépkocsiba. Való­ban szégyent érzett. Szidta gézengúz­i-partfejelö­st, de köz­ben újra és új­ra átszámolta a sportköltségvetés adatait. Most aztán újra kivette a költség­­vetést a fiókból, átadta Szusu­nyának, vigye el a pénztároshoz, hogy minél előbb rendben legyen a dolog. Szem­üvegét berakta a tokba , újból ősz­szeráncolta a szemöldökét: — Holnap a brigádodnál leszek, megnézem, hogyan dolgoztok. És .. . aztán a sportü­nnepségen minden rendben legyen, megértetted?! ♦ Amikor Zsurin és a ,,Győzelem“­­kolhozból vele együtt odaérkező Kuz­nyecov megérkezett a „Vörös hős“­­kolhozba, a kolhoz vezetőségének épü­letén nagy táblát láttak: „A testneve­lés a kommunista nevelés egyik fon­tos eszköze!" — Hohú! — dörzsölgette kezét Zsu­rin. — Ez már tetszik nekem. De hol vannak az emberek! Megtudta, hogy a kolhozisták már a stadionba mentek. Ők is oda tartot­tak. Diadalkapu fogadta a stadion látogatóit, rajta felirat: „Üdvözlet a kolhoz sportolóinak — a szocialista földek férfi és női sztahanovistáinak!" Körösköri­ asztalok, megrakva enni­valóval. _ Ilin­gen ... Ezen meglátszik Bor­sakov keze — mutatott oda moso­lyogva Kuznyecov. — Maga kemé­nyen kezelésbe vette akkor az öreget! _ Nem, úgy látszik, ez már nem­csak önérzet kérdése — válaszolta Zsurin és megelégedetten nézett körül. Már messziről észrevették Bozsako­­vot, aki vászonruhában és világos sap­kában volt. Éber tekintettel járkált a lelátó mellett, vidáman kergette el a gyerekeket, akik a labdarúgó kapu hálóját cibálták. A fehér vonalakkal kijelölt pálya körül üldögéltek a kol­hoz férfiai ,a nők nyakukra húzott fejkendővel, szakállas öregek, kisfiúk, kislányok, tanítók a klub, a raktár és az orvosi rendelő dolgozói. Nem messze állt a kolhoz fúvószenekara, há­tul pedig a felvonuláshoz készülődtek a piros-fehér mezes sportolóik. Pár perc múlva már meneteltek is a fiúk és lányok a lelátó előtt, ahol a vendégek és a kolhoz legjobb dol­gozói ültek a díszpáholyban. A ze­nekar harsogott, a magasban zászló lengett. A kolhozisták tapsoltak az ifjúságnak... Megjelentek a labda­rúgók és a bíró sípja élesen megszó­lalt. Megélénkült a gyep, kék és vö­rös „virágok", a játékosok élénkí­tették. Zsűrin kigombolta világos torna­ingének gallérját és Bolsakovhoz for­dult ravasz mosollyal: — Legény vagy a talpadon, Iván Vasziljevics! De valld be, mégis jól megcsappant a kolhoz bevétele a portünnespé­ly miatt! Bolsakov, aki izgatottan figyelte labdarúgóinak a játékát, meg sem f­ordult, úgy felelt: — Nem olyan gazda vagyok én, Gennadij Nikolajevics! Nem csökkent nálam a jövedelem. — De hiszen a költségvetésbe egé­szen biztosan nem fér bele mindez! Új pálya, új mez, öltözők, labdák... Veszteség ez, vagy neon! Az elnök nem sietett. Letörölte kendőjével a homlokáról az izzadtsá­got és vidám szemekkel nézett Zsu­­rinra: — Minden megérte, titkár elvtársi A sportolók másfél normánál nem ad­ják alább naponta. Nálam pedig most sok sportoló van, érti? Az öltözőt pe­dig munkaidőn kívül építettük. Igy­ál­ a dolog! Összenevettek .. . A döntetlenül végződött mérkőzés után az elnök vendégeit a falitáblá­hoz hívta. A középen egy fekete­­szemű fiatalember arcképe függött, tőle jobbra és balra egy-egy lánynak a képe, akiknek mellét a Komszomol­­jelvény díszítette. Alattuk még vagy kéttucat ifjú képe volt. — Íme, az én sportolóim, sztahano­vistáim és agitátoraim! Ez a fickó pedig. — mutatott Bolsakov egy képre, — a legfőbb! A sportfelelő­­s-n­ak a Kom­szomol-bizottság tagja! — Persze! Ugy­e, ő indította el az egészet? — Igen, ő, — bólintott Bolsakov. — Mindent ő főzött ki. Az ünnepség besötétedésig tartott, aztán a zene hangjaira a fiatalság táncra perdült. Az emberek csak ak­kor kezdtek szédel­őd­zköd­ni, amikor leereszkedett az alkony és a kertek mögül felbukkant a holdvilág. Bolsakov egyszer sürgősen magá­hoz hivatta Ersovot. Mint mindig, most sem sietett elkezdeni a beszél­getést. Kinézett az ablakon és mint­ha nem is Szasunyához, hanem valaki máshoz fordult voltra, — megszólalt: Nos, Ersov elvtárs, már sárgulnak a levelek. Neked meg semmi monda­nivalód sincs a téli teendőkről? — Hogy mondhat ilyent! — jött tűzbe Szasunya. — Nálunk bizony a brigádban... — Várj! — szakította félbe Bolsa­kov. — Mindjárt agyonütnél a bírá­latért!! Nem erről van szó. Megvet­ted a síléceket? A korcsolyákat is? A kocsolyapálya létesítésén gondol­kodtál? Egyszóval, fickó, állítsd már össze a költségvetést! Cipő, kötött ka­bát és minden egyéb! Elővett egy papírlapot, sokat jelentő pillantást vetett Szalanyára: — De ebből . . . nem tudod meg­venni . .. Nem bánom, írj még hozzá valamit! J. Pillar. Megváltozik a költségvetés... SZEPTEMBER 1, PÉ­NTEK Kitűnő játékkal,­­csapatmunkával mutatkozott be a Válogatott Pétfürdőn (Let) utóbbi számunkban már be­it re mailünk az albánok ellen készü­lődő nvaffíjai válogatott labdarúgó­csapat pét­fürdői edzőmérkő­zésének előzmény­ed­zői és az első félidő le­folyását is ismertettük. A mérkőzés első részében a válogatott csapat 0:0 arányban nyert a Péti Lombik el­len. Az alábbiakban ■ az edzőmérkőzés további eseményeit közöljük.) A II. félidőre — noha az I. fél­időben is kitűnően játszott a váloga­tott tizenegy — Sebes Gusztáv szö­vetségi kapitány változtatott az ösz­­szeál­lításon, a hogy a tartalékok is szó­hoz jussanak. Így állt fel a váloga­tott: Bakó — Buzámszky, Kovács I, Tóth III — Bozsik, Bányai — Budai II, Kocsis, Palotás, Puskás, Czibor. A pétiek kapujába Grosits állt be. A két csapat közötti óriási tudásbeli különbség még jobban kidomborodott ebben a játékrészben. Szinte állandóan „porzott“ a fű a labda nyomán, annyira igyekeztek a válogatottak földre vinni a labdát. Palotás irányításával pompá­san működött az ötös fogat- s egymás után potyogtak a gólok, pedig Grosits­­mindent elkövetett, hogy a pétiek rajt-él kevesebb gólt kapjanak. Palotás, Kocsis és Budai II már kilencre emelte a gólok Kz­ámát, amikor Kocsis szabálytalan sze­relé­séért I1-est ítélt­ a játékvezető a válogatott ellen. A büntetőt Frenck érékesítette. Még tíz percnél sem tartot­­tak, amikor Puskás és Budai II újabb l­igaival 11:1 re alakult az eredmény, további gólözön azonban elmaradt, elsősorban azért, mert Grosits egyre jobban belemelegedett a játékba és már fog­hatatlannak látszó lövéseket is védett. A szépszámú közönség egyformán nagy lelkesedéssel tapsolta meg a válogatott csatársor korszerű akcióit és Grosits bravúros védéseit. Grosits érdeme volt hogy az utolsó negye­dór­ában már csak Puskás és Budai iI tudta bevenni a pétiek kapuját. Így a végeredmény lest (6:0) lett Mit Editünk a csapattól a m­ásodik edzőmér­kő­zésen ? A péti mérkőzésem jobban játszott a vá­logatott csapa­t, mint a múlt héten Zala­­egerszegen. A válog­atott mindkét cssre­­álítátban e­sősorban a car­pati mtrika, a kollektív játék terén mutatott hatalmas fej­lődésit. A játékosok m­ég-szívlelitek Se­bes Gusztáv szövet­ségi kapitánynak ots ed­­zőmérkőzés előtt elhangzott, szavait. A ka­pitány rövidem kiérték­el­te a vá­loga­tott csapat, ziailiuegeri-izierg­i játékát, rámutatva a hibáikra i­s többeik között a­rra, hogy só­k volt­­az egyénieskedé­sre való törekvés. Pétfürdán ennek nyomát sem láttuk- Lel- Ikin­fiimeipetleerön,. igyekezettel játszottak a, válogatot­t­ak, Szeirj filött t­artották a korszerű 1'hbdiarútgia allapkövete­mény­edt: -a- gyor-*, lehetőleg egyből valló játékot, a tyuk­ra­­futásokat. » várait'k­api helycseréket és az ömzetilen játékot.. Néha még túl­zásba is vit­ték az önzetlenséget, áll ez elsősorban Puskásra és Kocsisra. Havd­niló véleanányt mondott Sebes Husz­­áv sabrat régű­ kapitány is az edzőmér­­kőzés v­égén... — Bebizonyosodott, hogy helyes volt a válogattt csapatnak ezen a héten is összejönnie, edző mérkőzést játs­z­a­nia. Természetesen ennek az edzésnek is &sh768ko4&saját jellege volt, mint az elmúlt hetinek s a célnak tökéletesen meg fel­elt. Örömmel láttam, hogy e­z­úttal jobban jászolt a csapat, mint az elmúlt héten. Nagyszerűen fejlő­dik az együttesben a közösségi szel­lem, s ez a játékon is meglátszott. Nekem elsősorban Bozsik, Kocsis, Puskás és Palettis játéka tét tíze­t, de a többiek is jól megálltak a helyü­ket. Talán csak Szilágyi­­ játszott bágyad abban, mint ahogy elképzel­tem. A válogatott játékosok egyéni teljesít­ményeivel nem kívánunk bővebben fog­lalkozni, azért, mert mint Sebes Gusz­táv szövetségi kapitány is kiemelte: az edző­mérkőzésnek csak összeszoktató jel­lege volt és az ellenf­fél — minden igye­kezete ellenére — sem képviselt olyan komoly játékerőt, ho­gy a válogatottat, vagy azon belül az egyes játékosokat különösebb feladat elé állította volna Áll ez elsősorban a védelemre, amely­nek egyik félidőben sem volt nehéz fel­adata s ezt biztosan és egyszerűen ol­­tot­ta meg. Grosits jó, s a hátvédek for­mája­­is felfelé ível. A legkellemesebb meglepetést a Ko­vács I- Bozsik— Kocsis— Puskás négy­szög okozta. Szinte állandóan ez a négy játékos játszott. A két fedezet könnyedén­­szerezte meg a labdá­t, jól hozta fel azokat, Kocsis és Puskás pe­dig mindig szabadon állt, pedig a két péti fedezet nagy akarással.. igyekezett őket a játékból kikapcsolni. Kocsis és Puskás is jobbnál-jobb helyzet­eket te­romtott — főleg a sok helycserével. A helycs­érek nagyon tetszettek a közön­ségnek. Először akkor figyeltek fel rá, amikor Kocsis baloldalról dobott par­tot. Aztán tüzetesebben kezdték fi­­gye­ni Kocsis, Puskás, Czibor és Bo­zsik helycseréit.. — Remélem ezt megtanulják a mieink is — mondták a közelünkben többen is Nagyszerűen kapcsolódott a négyszög játékához a két szélső is. Budai N­­óri Czibor egymást múlta felül gyorsaság­ban, kapu­rab­oz­ásokban és jó beadások­ban. Czibornak ügyes, váratlan cselei is voltak. Szilágyi I azonban feltűnő bágyadtan mozgott. Ezúttal még kitöré­sekre sem vállalkozott s ha kiugratták, leállította a labdát, megvárta a hát­védőket és cselezgetett. Szünet után talán valamivel még jobban is m­en­t a csatársornak. Palotás ellentétben Szilágyi 1-gyel, kissé hátra húzódva ,játszott s azon igyekezett, hogy jó formában levő csatár­társait kiszol­gálja. M­e­gb­íz­hatóan, sállá­ngmentesen játszott Bányai, Buzánszky és Bakó is ...és a Péti Lombik? A vendéglátó csapatnak is nagy része volt ab­ban, hogy a válogatottnak jól ment a játék. Elsősorban azért, mert lelkesen, teljes erőbedobással, de tisz­tán, sportszerűen játszott. Néhány jó játékos is van a csapatban. Az első negyedórn­­ban sok formás támadást vezettek a helybeliek, a válogatott védelmét többször határozott közbe­lépésekre sarka­lák. Elsősorban Kiss jobb fedezetet, Kocsis közép­csatárt (ő fűzfői), Bajor j­obbos-s­ekötőt, és Pávis balös­zekötőt kell kiemelnünk. Amíg erővel bírta, jól játszott Horváth és Orbán L. is. A sport ünnepe volt. .. Pétfüürdő és környéke — beleértve Várpalotát, Székesfehérvárt és Vesz­prémet is — nagy érdeklődéssel várta a válogatott csapat vendégszereplé­sét. A péti gyár dimip.zei sok mun­kával .­. nagy .. fp­e-i. .V«»jUt»k erre a délutánra. Az előkészületek, a gyönyörűen feldíszített pálya, a nagy közönség és az a szeretet, ami­vel a válogatott csapatot fogadták, a sport ünnepévé avatta ezt az edző­mérkőzést. Ez csendült ki Hidegkúti István sportfelelős szavaiból is, aki a mérkőzés utáni vacsorán formás be­széd kíséretében egy-egy értékes he­rendi Sztálin-domborművet nyújtott át a játékosoknak és a vezetőknek. Kifejtette Hidegkúti István, hogy a válogatott csapat látogatása nagy mértékben hozzájárult a fő­város és a vidék sportjának kö­­zelebbhozásához, de ugyanakkor azt is jelenti, hogy a magyar élsportolók értékelik és meg­becsülik azt a munkát, amit a péti dolgozók a termelés, az országépítés, a szocializmus útjának egyengetése terén kifejtenek. Megköszönte a vá­logatott csa­pat nagyszerű játékát, azt a magas játékkultúrát, amit a játékosok egyenként is bemutattak. Elmondta, hogy nagyon jól meg­figyeltek a válogatott csapat já­ékot, tapasztalatokat szereztek és a maga nevében­, is ígéretet tett, hogy mindent el fognak követni, hogy az edzzőmér­­kőzésen szerzett tapasztalatokat a sa­­ját­ csapatuknak a továbbfej­lesz­ésére felhasználják. Szépen fejlődik Pétfürdő sportélete Pétfürdőn az utóbbi időben nagy len­dületet vett a­­sport. A gyárban dolgozó sportemberek elmondták, hogy amióta Darvas László lett a gyár vállalatveze­tője, nagy terveken dolgoznak a péti gyár sportjának kifejlesztése, érdekében. A vállalatvezető kezdeményezésére rendbehozzák a hosszú idő óta el­hanyagolt uszodát és komoly úszóéletet akarnak teremteni. Má­r vízilabdacsadat szervezését is terv­­be vették. Hason­lók­éppen, hozzákezd­­nek egy másik sportlétesítmény, két tenisz­pálya építéséhez. A Pét. Lombi­k­­la­bda­­rúgócsia­ja,ha a most az NB II­-ban játszi­k, de remélik, hogy jövőre az NB II-­be kerül. Eddig mindkét mérkőzését meg­nyerte a csapat. Az új vállalatvezető nagyszabású sport­­építő tervei­­valósággal felvillanyozták a péti dolgozókat, de azért, ne gondoljuk, hogy amíg a tervek meg nem valósulnak, addig nem sportolnak, vagy csak a labda,­rúgást űzik. Éppen most fejeződtek be a győr üzemi bajnokságai öt sportágban. Két hónapon keresztül 12 labda­rúgó-, 8 asztalitenisz-, 11 sakk, 11 röplabda- és 12 tekecsapat rész­vételével körmérkőzéses alapon folytak a küzdelmek a bajnok­ságért igen nagy érdeklődés mel­lett. A labdarúgást, a tekét és a röplabdát az „Adminisztráció" nyerte, míg az asztaliteniszben és a sakkban az „Olaj­­üzem'' lett az első MHK-ban 100 az­zalékos a péti gyár Nagy sikere van az MHK-nak is. Ez­, a sporttelep „külső , képe is el­árulja.. A két bejáratos, hatalmas kapu fölött az MHSv három betűje áll. A bejárás az M és a H­ betűk alatt történik. Hidegkúti István sportfelelős sze­rint az első időszak próbáit mindenki letette, aki jelentkezett s azóta más­két töm­eged­zést tartottak a másodi­k időszakra előírt sportágakból is. A Péti Lombik valamennyi szakosztá­lyának sportolói már augusztus 31-én, pénteken leteszik a második időszak próbáit és vasárnap a próbázások ün­nepélyes kezdőnapján valamennyien közreműködnek majd a rendezésben. "Meggyőződésünk, hogy Pétfü­rdőn igen termő talajra talált a váoga­­tott labdarúgócsapat játéka. Minden tekintetben érvényesült az az elgon­dolás, amely az MLSz vezetőit arra ösztönözte, hogy a válogatott csapat előkészületeit, a vidéki dolgozók kö­rében a sport iránti hírverésre hasz­nálja fel. Biztosra vesszük, hogy Pét­­fürd­ő sportjáról még sokat fogunk hallani s ebben szerepe lesz a ma­gyar válogatott csapat szerdai ven­dégjátékának is. Pető Béla • ^t--. .jv.'i'. '-.év-" 'f.v.'­ I. félidős csapatok — II. félidős csapatok Ha az NB I. eddigi eredményeit két félidőre bontju­k, azaz külön kezeljük az I. fé­lidők és külön a II. félidők ered­ményeit, a­kko­r érdekes képet kapunk. A Textiles például vasárnap az Klárá­val játszik. Eddig a Textiles mindkét mérkőzését megnyerte, de mindkét mér­kőzésén szünetig vesztésre állt. Az Előre Viszont mindkét mérkőzését elvesztette, de az egyik mérkőzésén szünetig dön­tetlenre h­at, a másik mérkőzé­sn meg szünetig vezetett. A II. félidőkkel for­dított a helyzet: a Textiles mindkettőt megnyerte, az Előre mindkettőt elvesz­tette. Ebből az következnék, hogy az Előre vezetni fog majd a Textiles elém az 1. félidő végén. Viszont nem vitás, hogy a Textilesben kiértékelték a két 1. félidő gyengébb értékét, tehát a ta- ■ pasztalatokat értékesítik. Szombathelyen látszólag két I. félidős csapat kerül egymással szembe, hiszen a Szombathelyi Lokomotív eddig mind­két mérkőzését megnyerte, s mindket­tőt az I. félidőben rúgott góljaival. Ha a II. félidők eredményei külön számí­tanának, akkor a szombathelyieknek most csak egy pont­juk lenne. A Csepeli Vasas eddig csak egy mérkőzést ját­szott s azon az I. félidő után 1:0-ra ve­zetett, a II. félidőt viszont 1:4 arányban elvesztette. Fordított a helyzet a Dózsa Vasas mérkőzéssel. Ha az I. félidőket külön számítanánk, a Dózsának 0, a Dr. Vasasnak m­eg 3 pontja lenne. A TI. félidők alapján viszont a Dózsának 2, a Dr. Vasasnak meg csak 1 pontja lenne, pedig a Dózsa még csak egy mérkőzést játszott. A legérdekesebb az, hogy az NB I­II csapata között egyetlenegy olyant sem találunk, amely eddig minden mérkőzé­sén mindkét félidőben nyerésre állt volna. Viszont van egy oltyán csapat, amely mindkét mérkőzésének mindkét félidejét elvesztette: a Postás. Ha csak egy mér­kőzést játszott Dózsa és Csepeli Vasas eredményeit figyelmen kívül hagyjuk, akkor azt látjuk, hogy mindkét mérkő­zésén csak a Szombathelyi Lokomotív és,­ a Vasasi állt nyerésre az I. félidőben, vi­szont mindkét mérkőzésének a II. fél­idejét csak a Textiles és a Salgótarjáni­ Torna nyerte meg. Mindez arra mutat, hogy az erő­viszonyok igen kiegyenlítettek.

Next